mefiblog - főoldal

Képzeljétek, három napig nem csöpögtek be az internetek koax-kábelen a lakásba.

Kicsit már tele lett a tököm a DIGI mostanában való folyamatos szerencsétlenkedéséből (arról nem is beszélve, hogy mint megtudtam, az elkövetkező évben biztosan nem lehet a mára már elavultnak számító 4/1-es vonallal sebességemelésre számítani).

Az ügyfélszolgálati dolgozónak (ami egyébként egy nagyon kemény üzletág, innen is rispekt mindenkinek, aki csinálja) kifejtettem, hogy nem őt utálom, meg nem a világot, de egy bizonyos testrészem tele van azzal, hogy folyton őket kell helyi díjas tarifán két percig zenét hallgatva hívogatnom, hogy a fizetett szolgáltatást nem tudom igénybe venni. Nem lassú, nem néha elmegy, hanem egészen konkrétan három napja nincsen szolgáltatás, mint olyan. Jött rögtön a magyarázkodás és bocsánatkérés, mondtam, hogy ez is nagyon szép, de jöjjenek ki, és rakják rendbe a kábelmodemet, mert egyértelműen az a ludas. Jaj, de hát, azt csak a területi, meg a csoport, meg tudom is én. Na, és itt jött az, hogy akkor ha hétfőig nem javulnak a dolgok, akkor hétfőn bemegyek a három utcával odébb lévő ügyfélszolgálatra (munkaidőben) és felmondom a szolgáltatást azonnali hatállyal.

Ma reggel jött egy szerelő, mért, tekert, csavart, és képzeld, nem kiderült, hogy az emeleten lévő dobozban az én hozzám érkező kábel kontakthibás? Hát de. Cserélt-berélt, és azóta ismét az információs szupersztrádán robogok én és elektronikai berendezéseim.

A hiba mindig egy szar dolog és mindig van is, de nem szeretem, ha elbagatellizálják, és sorozatos bejelentések ellenére sem foglalkoznak vele.

Nem, ez nem egy bizarr pornófilm leírása kulcsszavakban, sokkal inkább a szombati programunk.

Délelőtt körbejártuk az állatkert elég nagy részét, jó kaland volt (lehet SZÉP-kártyával fizetni, mindenfélével!), évek óta nem voltam. Elgondolkodtam azon is, hogy megérné éves bérletet venni, tök jó támogatás a Budapest Zoonak, és nagyjából négy-öt jegy árából megvan a dolog.

Aztán délután találtunk egy kiváló éttermet, ahol dalmát hústálat ettünk, amin volt csevapcsicsa, valami palejkovacska valami nevű hús, mics nevű hús, köret, saláta, ajvár és egyéb dolgok, kockás (négyzetrácsos!) terítővel, illetve kedvencemmel, szódával. A legnagyobb lehúzás ugyanis, hogy három kétdecis ásványvízért (hat korty) otthagysz 1100 forintot. Itt meg 350-ért hoztak ki 1,7 liter behűtött szódát, amit vedeltünk akár a lovak.

Ha még ez sem lenne elég, továbbnyargaltunk a Szépművészeti Múzeumba (OTP SZÉP-kártya elfogadóhely!) és megnéztük a három időszaki kiállítást. A múmiák érdekesek voltak, amikor kijöttünk, talán kevésnek tűnt, de voltaképpen pont a megfelelő mennyiségű volt az egész, gyorsan körbe lehetett menni úgy, hogy mindent megnéztünk és elolvastunk, maradt erő a többi teremre. A St. Gallen kiállítás sem volt rossz, de ennek többsége nekem nagyon absztrakt, mindamellett, hogy szeretem az ilyesmit.

A fotóművészet születése viszont nekem maga volt a tökély. Ez a legnagyobb az összes közül, csak itt másfél órát voltam bent, az összes fotót tüzetesen megvizsgáltam, a gépekről már nem is beszélve. Nagyon klassz, fotósoknak kötelező darab, rengeteg ihletet lehet meríteni, valamint érdemes megnézni a képek fejlődését. Nekem nem volt meglepő, de a magyar képek tetszettek a legjobban, ebben is elég jók vagyunk.

Estére még egy zsírszegény mozizást is terveztünk, de mivel semmi érdemleges nincs a moziban, így itthon behoztuk a »Trónok harca« lemaradást.

Pár napja végül elzarándokoltam megvásárolni a kütyüt. A KonzolStúdióban vettem, ők adták a legjobb árat, de »mint írtam«, voltak fenntartásaim, azonban azt leszámítva jó hely. Első körben a GTA IV-et szereztem ve (végre!).

A kütyü egymagában nagyon király, vicces, hogy pont olyan hangja van, mint amilyen anno a PS2-nek volt. Elegáns, gyors, szép a felület, hamar megtalálta a Wi-Fit és miegymás. Amit viccesnek tartok, hogy HDMI-kábelt alapból nem adnak hozzá, külön kell venni. A vezeték nélküli kontroller hatalmas cucc, a PS2 rákfenéje a kábelekkel való folyamatos kínlódás volt, de ez így zseniális, és szimpatikus, hogy nem elemekkel kell bajlódni, hanem benne van az akku alapból. A Blu-Ray filmeket is tökéletesen viszi, ami külön mókás, hogy a vezeték nélküli kontrollernek köszönhetően távirányító sem igazán kell hozzá.

Szóval egyelőre ezek vannak, a játékról majd külön írok, a készülék maga nagyon bejön, nem bántam meg a választást.

Egyrészt, tegnap nem voltak internetek a házban (egy olyan szmájlit képzeljünk ide, amely felteszi két kezét a levegőbe az Internet Égi Isteneinek fohászkodva, és egyben a szolgáltató összes anyukáját nem éppen dicsérve), emiatt azonban talán annyira nem is lennék morcos.

Két más dolog miatt viszont igen.

Az egyik, hogy van egy idióta a szomszédban, aki valami nővel él, és mint valami rovarfajta, este tizenegy körül tér magához, üvölt, olyan erővel üti az ajtókat-ablakokat, hogy nálam is megremegnek a nyílászárók, illetve terrorban tartja a macska idegállapotát is. A dolog odáig fajult, hogy valamelyik nap a nő már a folyosón zokogott, és ahogy hallottam verekedés is volt, gondoltam oké, hajnali háromkor erre annyira nem vagyok kíváncsi, kihívtam a rendőröket, de mire kiértek, persze már síri csend.

A másik, hogy ezek után még reggel hatkor arra kelek, hogy a két házmester néni folyosótakarítás közben kiabálva beszélgetnek egymással úgy, hogy egyikük a másodikon, másikuk a földszinten áll. És akkor még nem is beszéltem arról, amikor arra kelek, hogy A KURVA ANYJÁT, AKI NEM TUDJA RENDESEN A KUKÁBA BELERAKNI A SZEMETET, HÁT A MINDENIT NEKI, HOGY NEKEM EZT KELL CSINÁLNI, MIÉRT NEM VAGYUNK FIGYELMESEK. Jóban vagyok velük, így nem mentem még ki félmeztelenül üvöltözni a folyosóra, hogy napi 18 óra ébrenlét, valamint 10-12 óra munka után szeretnék pihenni, és legyenek már tisztelettel arra, hogy nem mindenki kel hatkor.

Szóval ez a két probléma bántja lelkemet, voltaképpen külön-külön sem a legjobbak, de így egyben hatványozottan kicsit szexuális kapcsolatot létesítget a csőrömmel.

Mostanság túl sok jó film nem igazán van a vásznakon, ami meg jó, azt már sikerült megnéznünk, így a legkisebb rossz alapon néztük meg A diktátort, amiben kellemesen csalódtunk.

Sacha Baron Cohent a Borat és a Brüno című filmekből lehet leginkább ismerni, de »A leleményes Hugóban« és a pár napja látott »Sweeney Toddban« is játszik. A csávóról annyit kell tudni, hogy totál elmebeteg, de a kedvelhető formában.

A diktátor ebből adódóan egy totál elmebeteg film, a poénokban abszolút nincs határ, legyen szó zsidózásról, köcsögamcsizásról, arabozásról vagy négerezésről. Persze sok ilyen film van, azonban kevésnél fetreng a fél mozi a röhögéstől, leginkább csak olyan erőltetett baromságnak szoktak hatni az ilyen jelenetek, azonban itt az összes gagyi és undorító vicc és történet mögött egy tudatosan, nagyon jól felépített hátteret lehetett érezni. De igazából elemezni meg felesleges, a lényeg, hogy oltás és rengeteget lehet röhögni.

Tetszett, kedvet is kaptunk a másik két nagyobb film megnézéséhez.

Megalapítom ezennel az Ergonomikus Weboldal 2012 díjat, amelyet minden hónapban ki fogok osztani egy gyönyörű weboldalnak. Mai nyertesünk, a gyanútlan, múzeumba menni kívánó, kultúrszomjas áldozatára leső Szépművészeti Múzeum hivatalos szájtja.

Kapásból ott kezdődik, hogy ha én múzeumi oldalt terveznék, az alábbi gombokat tenném a legtetejére, mindenek előtt: nyitva tartás, kapcsolat, jegyárak, kiállítások. Persze ezeket meg lehet találni, de a látogatói információkra annyira nincs ráállva az ember szeme.

Nade, a lényeg, hogy nézném, mi az az 50% kedvezmény¹, keresem lent a láblécben, hogy hol az egyes, és kellett hozzá két perc, mire már majdnem teljesen kifolyt a szemem a mozgó-vibráló háttértől, de észrevettem, hogy ott van alul fehérrel írva a fehér háttérre.

Szóval így:

Tehát, a májusi nyertes egyértelműen a szepmuveszeti.hu; viszont igazi szépművésznek érzem magam, hogy megfejtettem a rejtélyt.

Budapest legjobb esti beszélgetős szabadtéri szórakozóhelye számomra a Könyvtár Klub, amely néhány lépésre található az Astoria metrómegállótól, a Burger King mellett, egészen pontosan. Szigorúan a jó időben üzemelő fenti, nyitott terület.

Néhány napja volt egy twitteres összeröffenés az Ellátó Kert nevezetű helyen; ezzel az volt a problémám, hogy egyrészt tíz percbe telt találni két szabad széket, másrészt olyan rettenetesen nagy volt a zaj, hogy minden beszélgetést meggátolt.

A Könyvtár viszont tényleg nagyon klassz hely; a környék legjobb gírosza 450-ért, rengeteg féle, finom pizzaszelet, koktélok, nagy sörválaszték és miegymás. És még csocsó is van.

Jobban belegondolva, rengeteg király hely van a környéken, de valahogy akkor is a Könyvtár a kedvenc nálam.

A H&M reklámplakátjaival tele a város, meg az összes üzlet is, nézegetem már pár hete, és eleinte azon a véleményen voltam, hogy nem tetszenek a fotók, olyan okokból kifolyólag, amelyeket indokolni nem tudnék. Viszont jobban megnézve, illetve olvasgatva a fotókról, van bennük egyszerűen fotós szemmel (a csaj nem jön be) valami, ami miatt megnézi az emberfia, arról nem is beszélve, hogy ha napokig-hetekig nem tudom eldönteni, mi van ezekkel a képekkel, akkor valamilyen hatást már elért. Érdemes megnézni a többi képet is, vannak köztük még hasonlók.

Anno a New Yorker csinált egy nagyon jó fotósorozatot, azt azóta is vadászom, de nem igazán találni.

Őszinte leszek, a Pizza King nagyon sokáig nem volt szimpatikus. Valahogy az egészből áradt nekem a gagyi érzés, valami miatt elkönyveltem egy olyan helynek, ahol olcsón, nagy adagot lehet kapni, de nem igazán túl jót. Tigi azonban folyamatosan tőlük rendel, és mindig dicsérte, meg aztán az is kiderült, hogy az egyik ismerősöm ott dolgozik, így gondoltam egye fene, »olyan rosszul biztos nem járunk« – és tényleg nem.

Egyrészt, ami alapból jó pont, hogy megválaszthatod a pizza tésztáját, amely lehet vékony, hagyományos, buci vagy még valamilyen. Ezen túl az sem elhanyagolható, hogy rettenetesen nagy a választék, több mint negyvenféle pizza közül lehet választani, amelyekre utólag ugyanennyi fajta feltétet pakolászhatunk. A hagyományos és a vékony tésztás egyaránt finom.

A blogposztot katalizáló mégis a tegnapi rendelés volt: egy kétszemélyes sajttálat rendeltem, gondoltam lesz benne négy szelet sajt, biztos jól lakunk vele. Namost, 1890 forintért a dolog úgy nézett ki, hogy két szelet hatalmas camambert, két szelet trappista, két szelet füstölt edámi, két szelet mozzarella, fűszeres steakburgonya, fokhagymás krumplilángos, tartár, áfonyamártás. Az egész adag volt nagyjából háromnegyed kilóra, két étkezésre laktunk jól vele.

Szóval akkor összegzem: hatalmas adagok, széles választék, finom ízek. Ja, és ha még nem mondtam volna, a Pizza King Prémium nevű egységből szoktunk rendelni, akik garantálják, hogy 39 percen belül megjön a rendelés, ha mégsem, üdítő vagy desszert az ajándék.

Ezek vannak, kellemesen csalódtam, ajánlom nektek is.

Ha már a mozikban ismét Johnny Depp és Tim Burton uralja a terepet, gondoltuk bepótlunk egy régi elmaradást, és megnéztük a Sweeney Toddot.

A Burton-Depp párosítás általában mindig jól sül el, most sem volt ez másképpen. Ráadásul a szokásos angolfilmes szereplők is mind-mind itt voltak. A történet az elején jól indul, viszont a végén kicsit suta lesz, a befejezést pedig összecsapottnak hat, ami viszont nagyon tetszett, hogy nem az történik, amire elsőre számít az ember és egyáltalán nem tipikus a végjáték.

Tetszett, jó volt.

Értékelés: 4 pont