Október 13-a számomra szomorú emlékeket idéz, legyen az pénteken, vagy a hét bármely másik napján. Ma reggel, de tegnap este, sőt még egy hete, hónapja vagy fél éve tán, már magam sem tudom, úgy véltem, hogy majd ma, a maga idejében szépen leírok mindent. Aztán mégsem, mert. Mert fölösleges. Nem vagyok kíváncsi mások sajnálkozására vagy jelentéktelen – bár sokszor valóban tiszta szívvel kívánt – részvétnyilvánítására. És nem akarom, hogy máshogy tekintsenek rám az emberek, mert átéltem valamit, amit más nem (és amit kívánok, hogy más soha).
És hiába vagyok erős, erősebb mint bárki ebben a helyzetben, én sem felejtek. Ha túlteszem magam, még akkor sem. Október 13-a, 13.21 perc, 2004. Soha nem fogom elfelejteni.
