Mivel nincs suli, rengeteg időm van, így nekiálltam kitakarítani az egész szobámat. Volt itt minden; portörlés, porszívózás, felmosás, bútormosás. Csak ablakpucolás nem, de az még ráér (gyűlölöm).
Bámulatos, hogy az ember mennyi szemetet tud fölhalmozni egy nap alatt. Ha belegondolok, hogy mióta eszemet tudom, hány kukazsákot láttam megtelve itthon, akkor azért elgondolkodom, hogy mikor nem lesz elég hely a szemétnek. (Persze nagy részét meg lehet semmisíteni, de akkor is.)
A takarításban is azt gyűlölöm, hogy egy hét múlva – hiába vigyázok a rendre – abszolút nem lesz itt semmi rend. Mert egyrészt állatok vannak (kutya, macska), azoknak hullik a szőrük, másrészt a sok por, ami csak úgy árad befelé a jóidővel. Aztán egy- másfél hét múlva ismét ott vagyok, mint ma, takarítás előtt.
