És egy biztos: nem az utolsó. Vajon meghatározza-e az első poszt a a rákövetkező többit, és az évet? Nos, a , sőt inkább annak oka befolyásolta az évet, remekül méghozzá. Elsütök egy ilyenkor szokásos jajdevicces mondatot: tavaly megnéztem a befejező részét, ütött, mondhatom. Valamint kicsit megnyugtattam a két házőrző kerti vadállatot, mert a szomszédok tűzijáték és petárda akcióitól teljesen meg voltak rémülve. Érted, egy vérszomjas vadállat, és remeg a félelemtől.
Tegnapelőtt leborotváltam a kis bozontot az államon, amit szakállnak csúfoltam. Nos, a következmény egyértelmű: nekem szakáll kell. Nem mondom hogy jól áll, de biztos, hogy a meztelen áll nem nekem való. Zavar is, csúnya is. Persze szebb nem lesz. ;]
Éjfélkor meg ittam orosz vodkát (genyó vagyok, nem pezsgőt ittam), ami finom volt.
Naszóval, lencsefőzelékben, kocsonyában és tanulásban (hehe) gazdag január elsejét!
