Tulajdonképpen biztosan nagyon jó lehet, hogy reggel hajnalban kivergődsz a tápiószecsői vagy mondjuk az agyagosszergényi vasútállomásra, aztán várod a 6.20-ast, ami viszont nem jön, mert sztrájk van, és mosolygós arccal mondta a bácsi a tévében, hogy most a vonatosok mindenki eszén túljártak, mert roppant rafinált módon későn jelentették be a sztrájkot! Roppant rafinált módon biztosan az utas semi küldte el őket mondjuk a sivatagi homokszemkereső versenyre, de végül is az ő hibája, hogy nem kapott tájékoztatást. Én megértem a vasutasokat is, de ez már erős, szerintem.
A másik dolog ami mostanában a türelmességi görbémet kicsit az ideg állapotba kergeti, az a mekmedkarcsika. Durva leszek: ki a véres, túrótól retkedző faszt érdekel, hogy mivan a török gyerekkel, a török apjával, meg a magyar anyjával? Mért kell nekem ezt olvasnom, ezt hallgatnom, ezt látnom mindenhol? És még én is erről írok, igen! Nem veszi le az anya is, hogy rohadtul nem érdeklődik iránta a saját gyereke? Vagy legalábbis én ilyen idős koromban nem azzal játszottam, hogy kábszert dugdostam anyám cuccai közé. Nem veszi észre, hogy esetleg nem is akar az a gyerek ittmaradni, hanem inkább menne töröklendre törökpapával? Akkor meg minek kell erőltetni? Nem olyan kicsi az a gyerek, hogy ne tudná mit akar. Oké, az apja ellene nevelte, most már úgysem tud vele mit kezdeni. Persze, biztosan nehéz lemondani egy gyerekről, én nem mondom, hogy nem, de hát ezzel csak saját magát teszi tönkre idegileg, anyagilag, és mindenhogyan.
Karcsika: Az a kis tetű azért akar az apjával élni, mert Törökországban nem kellett iskolába járnia, egész nap számítógépezhetett és maradhatott olyan hülye amilyen. Ennyit erről.