Nem is tudom melyik volt viccesebb: amikor hajnal kettőkor telibehánytam a konyhakövet, két lépéssel a fürdőszoba előtt, vagy amikor fél órával később fel is takarítottam azt. Vagy mondjuk amikor háromkor megint jött a kraft, de az legalább a rendeltetésszerű helyére ment. Szákk.
Azt vettem észre ezzel a hányás dologgal egyébként (bár lekopogom, ritkán szoktam), hogy először lehetetlen időben odaérni a slozi/mosdó/kád elé. Egyszerűen mindig egy lépéssel előtte kapja el az ember grabancát. Vagy ami mégjobb, a vödör az ágy mellett, amit meg sikeresen kikerül az anyag. Szákk.
Az egészben a legidegesítőbb az, hogy nem holnap, vagy mondjuk pénteken jött ez a frász, hanem szerdán, amikor bentlennék a suliban ötig, három új tanárt és órát megismerve. Szákk.
Remélem mondjuk madárinfluenza. Szákk.