Most éppen a tandíjjal, mint az a tovább mögötti képen látható. Nem titok: én a tandíjra igennel, a vizit- és a kórházi napidíjra pedig nemmel fogok szavazni. Köpjetek le, szegény öreg néni nem tudja kifizetni a 300 forintot, nagyon sajnálom (tényleg sajnálom), de ameddig szegény öreg nénit nem szúrják le a rendelőben, és ameddig a sok hipochonder néni nem megy oda a rendelőbe, hogy elvigye mások elől az összesen tíz-tizenöt sorszámot, amit egész napra kiraknak, mondván a szomszédja majd délután érkezik (megtörtént eset), addig én igenis egyetértek azzal, hogy fizesse ki az ember azt a pénzt. Az persze megint más kérdés, hogy maga a rendszer működőképes-e, ebben kételkedem. Félreértés ne essék: tudom miért kell vizitdíjat fizetni, nem ennek örülök és nem ez az, amivel egyetértek, sokkal inkább a fizetésével. Ezért már előre látom, hogy sokan leszólnak majd. A tandíj nem-fizetése sokkal fontosabb számomra, mint a vizitdíj fizetése. Biztosan azért, mert előbbi jobban érint. Biztosan.
Nem szeretnék politikai vitákba belefolyni, ezt ha kérhetem kommentbe is kerüljük a szokásos monnyonle-gyurcsánytakarodj
szófordulatokat (még viccből is), azt viszont szeretném leírni, hogy undorítónak tartom a vizit-, a kórházi napi- és a tandíj melletti kampányolást. Akik állítják, hogy annyira, de annyira jó a tandíj, azok mind-mind ingyen szerezték a diplomájukat (tanulással, ezt elismerem, de ingyen), és fogadni mernék, hogy ha az ő idejükben lett volna tandíj, akkor hatméteres plakátokkal vonultak volna fel a Kossuth téren, hogy hát hogy gondolják ezt mégis. Mondj nemet a szocializmusra. Anyád hogy van?
Valaki azt mondta, hogy a tandíj azért jó, mert akkor lesz joga a hallgatónak. Ezek szerint most nincs. Ez pedig szomorú. Értem én (csak leszarom), hogy rengeteg iskolában megy a lazulás (nem kell mesélni, GDF-re járok, van egy-két gyökér, akit nemhogy főiskolai előadóterembe, de utcára nem engednék), viszont könyörgök: ne azt büntessük már, aki esetleg tanulna. Mondják azt, hogy 3,0 kreditindex alatt fizess, vagy akármi. Arról nem is beszélve, hogy nem egy, nem két egyetemen és főiskolán szopatják, szó szerint szopatják a diákokat, a szervezetlen vizsgaidőpontokkal, a fárasztó órarendekkel és még sorolhatnám. Oké, erről szól az egyetem, de ne a hallgatót, jobban mondva a hallgató szüleit húzzák már le, akiknek valószínűleg van költségük így is elég.
Ott az ösztöndíj, nem értem miért nem mondják inkább azt, hogy bocs skacok, nem kap senki ösztöndíjat. Persze az ösztöndíj sokaknak létfontosságú, de ha így is, úgy is elviszi a fejlesztési hozzájárulás, akkor nem teljesen mindegy? Amiatt is lenne felháborodás, tény, de a be nem jött pénz még mindig jobb, mint a kiadott pénz. Nálunk 4,76-os kreditindextől havi 40 000 forintos ösztöndíj jár, ez félévente több mint százezer forint, havi szinten pedig fedezné a tandíjat. Nem értem tehát. Ha valaki okosabb, majd felvilágosít.
Így látom a dolgokat.
