Végre vettem lámpákat a pesti cangára. Igazából régóta szeretnék, de valahogy sosem jött össze; vagy nem volt nálam pénz, vagy elfelejtettem vagy-vagy-vagy. Aztán ma végül szóba jött az esti biciklizés, és Anyum mondta, hogy vegyek már egy átkozott lámpát. Valami teszkós-háromezerforintos ledes akármit, első és hátsó. Aztán végül körbetekertük párszor az Andrássy utat és környékét. (Gigi, köszi itt is, hogy éjfélkor kirángathattalak a gép elől! :])
És megint arra jöttem rá, hogy imádom ezt a várost, és pontosan ezért esik mélyen legbelül rosszul, amikor valaki szidja-gyűlöli Budapestet. Persze sok minden miatt nem szerethető, ezt én is tudom, de ha valaki végigsétál este az Andrássy úton, az Operaháztól a Hősök teréig, vagy látja kivilágítva a Parlamentet és a Lánchidat, és ezek után is azt mondja, hogy utálja Budapestet, az… hát nem tudom, valószínűleg tényleg utálja.
Én viszont imádom, és pontosan ezért bánom, hogy tíz-húsz év múlva pontosan azok a dolgok fognak hiányozni, amiket most imádok. A pékség két saroknyira, ahol mosolyogva kapok finom meleg zsömlét; a hentes három saroknyira, ahol bár még nem voltam, de sokszor látom hogy szintén mosolyogva és kedvesen szolgálja ki a vendégeket az igazi hentes-alak, nagydarab, bajuszos bácsi; a kis magyaros étkezde pár utcával odébb, megbújva egy pincehelyiségben; vagy mondjuk egy hangulatos piaci séta.
Szokás szerint persze a régies dolgokról beszélek, amik igazán széppé teszik ezt a környéket, és amit trehány és roppant felelőtlen módon hagynak elrohadni. A jellegzetes, hangulatos épületek helyét az üvegpaloták veszik át, és az egész belvárost így kezd átalakulni. Lehet, hogy Londonnak ez az előnyére vált, és sikerült megőrizniük a régies darabkákat, de úgy érzem, itt ez sem az előnyünkre nem fog válni, sem a régi darabkák nem lesznek megőrizve.
És például ha lesz egy gyerekem évekkel később, hogy sétáljak vele el a pékségbe, megmutatni, hogy húszéves koromban itt vettem a zsömlét; vagy hogy mutassam meg neki a régi épületet, ahol laktam, és amivel szemben anyám lakott gyermekkorában. Vagy-vagy-vagy. Cserébe láthatja majd az üvegpalotákat, idegesen rohangáló öltönyös emberekkel, meg dudáló hajószerű fekete autókkal.
És ez viszont tényleg bánt.
Ennek a városnak jelen pillanatban igazán szüksége lenne egy kiépült elkerülő útra, egy rendkívül szigorú szabályozásra a behajtással kapcsolatban, egy jól strukturált tömegközlekedési hálózatra, valamint egy állagmegóvási programra.
Ehelyett a Demszky úr lazán a Fideszes Tarlósra keni, hogy az M0-ás nyugati szakasza leghamarabb 2020-ra lehet kész (tehát még ehhez vegyünk +5-10 évet minimum), ami már csak azért is gáz, mert a nem túl messzi Ausztriában egy hasonló volumenű beruházást az első kapavágástól az utolsóig 2-3 év alatt lezavarnak.
Aztán barátkozunk a BKV-s paraméterkönyvvel, ami csak megkutyulja a közlekedést, valamint nyeljük a kamionosok által kifőzött nokedlit, miszerint ők nem hajlandóak reális árú behajtási díjat fizetni, mert csak.
Összességében ezek azok a dolgok, amik számomra aggályosak Budapesttel kapcsolatban. Nem adok ennek a városnak 5 évnél többet, és a sok autótól lakhatatlan lesz, az emberek tömegével húznak majd el az agglomerációba, ezáltal metropolisz jelleggel fognak összeérni a ma még távolinak tűnő kistelepülések Pesttel. S ezt sajnos nem lehet pozitív változásként értékelni.