Már régóta szerettem volna írni a , illetve az ő első albumukról, mely mondhatni Bori szólólemeze, a háttérben az Amorf Ördögök névre keresztelt formáció tagjaival. Sokak szerint kicsit túlságosan is nagy a hájp körülötte; én erről úgy vélekedem, hogy ameddig nem hallom minden rádióban hetente legalább egyszer, nem látom-hallom tévéműsorokban, és nem az ő képük köszön vissza minden második óriásplakáton, addig szó sincs erről. És még ekkor sem érezném túlhájpoltnak, ugyanis ez az album kiváló alkotás, sokkal kiválóbb, mint amilyen nagyon sok, ennél jóval felkapottabb hazai előadó munkája. Elfogadom érvként, hogy Péterfy Bori és bandája nem jó, de ezesetben kérek példát konkurenciára, alternatívára, magyar, lehetőleg női énekessel, aki vagy akik tartják ezt a szintet, netalántán felé mennek.
A korongra 11 szám került, ez összesen 38 perc, meg néhány másodperc, és én személy szerint minden másodpercét élveztem, nem volt olyan szám, amit átugrottam volna. Mondhatni 100%-os. Hogy milyen zenéről van szó? Ez egy érdekes kérdés. Persze a legegyszerűbb azt mondani, hogy alternatív, ami nem is áll távol az igazságtól, ugyanis ebbe az albumba sikerült elég sok stílusirányzatot egyszerre belesűríteni, és ez még az én elborult ízlésemnek is nagyon bejön. Nem pop, nem rock, de mégis mindkettő jellegzetességeit érezni kicsit. Ha kulcsszavakban kellene jellemeznem, akkor: fiatalos, vagány, egyedi, szerelmes, megmondó, pörgős és nem utolsó sorban hangszeres muzsikáról van szó. Az album legjellemzőbb tulajdonsága a határtalan szabadság, amit hallgatása közben érezni lehet.
Nem lenne túlzás azt állítani, hogy egy nőies albumról van szó, hiszen szinte az összes szám szerelemről, párkapcsolatról, érzelmekről, romantikáról szól, mindezt sokszor kissé furcsa (de közel sem az Amorf Ördögök furcsaságú) szöveggel. Az egyetlen szám, amely nem konkrétan ezeket a témákat járja körbe, az a , itt – mint az valamennyire sejthető a címből – egy kis odamondás is hallható, mind zeneileg, mind szövegileg. De mégis, nőies albumként is teljesen jól esik a férfifüleknek, talán Bori gyönyörű hangja miatt, ami engem azonnal rabul ejtett.
A két legismertebb daluk a és a . Mindkettőhöz videóklip is készült (kattintva ezek tekinthetők meg), előbbit Bori férjével, Merényi Dávid fotóművésszel közösen hozták össze, csak fényképekből; utóbbit pedig Mundruczó Kornél rendezésében. Mindkettő minőségi alkotás, hozzáteszem. Továbbá még két klip készül, a Délelőttök a kádba' és az Ópium című nótákhoz.
A Zöld Pardon nevű fantasztikus szórakozóhelyen való legutóbbi fellépésük teljes egészében , ingyen és bérmentve, sőt, az Ópium című szám most készülő klipjéhez is forgattak itt néhány jelenetet. (Halkan tenném hozzá, hogy kétszázforintos belépőár mellett ilyen minőségi videóért emeljünk kalapot, mert ez bizony nagyon korrekt, sokszor több ezer forintos beugró mellett nem kapunk ilyet.)
Péterfy Bori egyébként művész családba született, dédapja Áprily Lajos. Az éneklésen túl színészkedik is, sőt, elmondása szerint a zenekar a hobbija, a színház a munkája. Néhány filmszerepe is volt, és a társulatának állandó tagja. Valószínűleg el is fogok menni valamelyik előadásra.
Szóval ha engem kérdez valaki, Péterfy Bori és bandája a magyar pop-rock-alternatív-akármilyen vonal egyik meghatározó alakja, bátran állíthatom, hogy hasonló formáció nem igazán sok van-volt-lesz, pedig igazán kellemes élmény, és nyilvánvalóan igény is van rá.
Értékelés: 5 pont
