George Orwell sokat emlegetett 1984 című regényével , és azonnal magával ragadott, így nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb az Állatfarmot is elolvasom majd, mely egyébként az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában többféle formátumban, ha valaki az elektronikus változatot előnyben részesíti. Vakok számára még felolvasás funkció is elérhető, ami szerintem nem utolsó szempont. De most a könyvről.
Rövid kis történetről van szó, mely beszélő, gondolkodó állatokról szól, de ezalatt nem gyerekes figurákat kell elképzelni, hanem egy igen komoly társadalomkritikát, egy igen komoly utalást bizonyos emberfajtákra és bizonyos rendszerekre. Az állatok egy napon megunják, hogy az emberek elnyomják, dolgoztatják, verik őket, és közben éppen csak annyi ételt kapnak, hogy ne haljanak éhen. Elkergetik a Major tulajdonosát, és a disznók vezetésével saját gazdaságba kezdenek, az állatok gazdaságába, ahol jó élet van, és mindenki magáért, egymásért dolgozik. Aztán persze a dologból valami teljesen más sül ki. A könyv utolsó mondatát emelném ki, mely remekül összefoglalja az egész mondanivalót:
Tizenkét hang üvöltözött dühösen, és a hangok mind teljesen egyformák voltak. Most már nem volt kérdéses, hogy mi történt a disznók arcával. Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.
Hihetetlen, hogy ez az egyáltalán nem mai könyv még ma is mennyi helyzetben megállja a helyét, és mennyi emberre, eseményre, szervezetre ráhúzható
. Azt hiszem, ez a kötet is azok közé a bizonyos alapművek közé tartozik, amit legalább egyszer illik és érdemes elolvasni.
Értékelés: 5 pont
