Igazság szerint Sidney Sheldon nevével először négy vagy öt éve találkoztam, mikor nővéremnél a fürdőszobában egy átlagosan negyedóráig tartó ülve végezendő művelet közben kivettem a kosárból, és elkezdtem olvasni. Azt vettem észre, hogy eltelt majdnem félóra, és én még mindig ott ültem, a könyvvel a kezemben. Pedig ponyváról van szó, ez nem lehet kérdéses, de az öreg egyszerűen annyira jól írt (nyugodjék békében), hogy nem lehet nem szeretni. Általában két különleges nőalakot mutat be, születéstől egészen a felnőttkorig, aztán a sors úgy hozza, hogy a két (vagy több) nő élete keresztezi egymást.
Ezután persze sokan azt gondolhatják, hogy valami gagyi lányregényről van szó, pedig egyáltalán nem. Sheldon hihetetlenül életszerű, váratlanabbnál-váratlanabb fordulatokkal teli fordulatokat ír, melynek végén ha más ember nem is leszel, de egy kis egyedüllétre biztosan szükséged lesz, hogy feldolgozd, különösen hogy elég hosszú terjedelmű könyveket ír, így nem lehet egy nap alatt elolvasni, aztán felhajítani a polcra.
Nagyjából annyit tudok leírni úgy, hogy ne lőjek le semmilyen poént, hogy a történet három fiatal pályakezdő doktornő életét mutatja be, akik gyakornok éveiket kezdik éppen. Hárman különböző helyről és különböző világból: egy a szegénységből küzdötte fel magát; egy igazából ápolónő szeretett volna lenni, de apja kijelentette, hogy az ő lánya csak orvos lehet; egy pedig jómódú családból, jó egyetemről érkezett. A dolgok úgy alakulnak, hogy egy albérletbe kerülnek, majd egy darabig az orvosi élet roppant fárasztó és kemény világába nyerünk betekintést, addig, míg el nem kezdődnek a bajok.
Fantasztikus élmény volt, azonnal tudtam, hogy az összes többi könyvét is el akarom olvasni, ezenkívül kettőt már sikerült is. Bátran ajánlom mindenkinek, aki lebilincselő, izgalmas és érdekes regényt keres.
Értékelés: 5 pont
