Tegnap mikor című könyvről írtam, említettem, hogy elolvastam egy másik, valamilyen szinten különleges King-regényt. Az A halálsoron címűről van szó, ami azért különleges, mert igazából egy hat részből álló történetről van szó, és a hat rész hat külön könyvben, filléres füzetekben
jelent meg. King az előszóban említi is, hogy az ilyen regényeknél egyszerűen nincs rá mód, hogy az ember belelapozzon a végébe, és megtudja mi fog történni. (Persze csak ha a megjelenés idején olvassa.) Érdekes, én egy alkalom kivételével ilyet soha nem tettem, akkor is nagyon megbántam. (A Harry Potter első kötetének végébe lapoztam bele, és sikerült pont lelőni a főpoént.)
A történeteket egy Paul Edgecombe, a Cold Mountain fegyház E-blokkjának, azaz siralomházának őre meséli idős korában, egy idősek otthonában visszaemlékezve a múlt különös eseményeire. Életében a változást a különösen brutális gyermekgyilkosságért villamosszékbe ültetett John Coffey megérkezése hozza. Már első találkozásukkor megérzi, hogy a hatalmas négerben valami különös lakozik, de erről csak később győződik meg, amikor Coffey meggyógyítja húgyúti fertőzését.
Érdekes volt, mindenképpen tetszett, a vége különösképpen, bár volt egy-két dolog ami nem különösebben jött be a mesélésben valamint a történet logikai részében, de ettől függetlenül csak ajánlani tudom. Este valószínűleg megnézem a filmet is. Egyébként jelentősége nincs, de érdekesség, hogy a Harry Potterben lévő szinte összes név előfordult a könyvben: Harry, Dean, Hermione, Percy stb.
Értékelés: 5 pont
