Olvasom itt a Pixinfo.com-on megjelent Szigetváry Zsolttal, és azért több megdöbbentő rész is van benne. Vagyis nem igazán megdöbbentő, mert mindenki tisztában van vele, hogyan is mennek a dolgok felénk, ám amikor így a pofánkba tolják
az igazságot, akkor azért megáll egy pillanatra az ember, hogy hm, tényleg ennyire gáz itt minden? Idézném például ezt a részt:
Amikor két éve megnyertem a World Press-t, azt hittem, fenekestül felfordul majd a világ, de rá kellett jönnöm, hogy Magyarországon ez sokmindent nem változtat. Eleve úgy működik, hogy nincsenek itthon olyan fórumok, ahol az ember meg tud jelenni olyan képekkel, amiket külföldön díjaznak. A szóban forgó képsorozatot a magyar sajtófotó-zsűri első körben kiszórta, aztán persze mondta mindenki, hogy nem kellett volna. […] Ha belegondolunk, azért igazából szomorú dolog: kétszer nyerek a World Pressen, és semmi sem változik – de nem vagyok meglepődve, ez itthon normális dolog. Inkább globálisan nézve furcsa, ha egy amerikai nyert volna, őneki alapvetően megváltozott volna az élete. […] Hitelből vettem az új felszerelést. Harmadik éve fizetem vissza a kölcsönt […] Nagyon nehéz itthon komoly egzisztenciát kialakítani a fotózásból.
Érdekes és egyben szomorú is. Ajánlom az írást, nem csak fotósoknak, mert több hasonló elgondolkodtató részlet olvasható benne.
mondjuk a 3000 forintos birkózós akció után ez sem lep meg