Röstellem én tényleg, de kezdek átmenni helyzetjelentős bloggerbe. Kicsit sok a program mostanában, megkezdődött az iskola is, hat előtt haza sem érek, és általában utána is rögtön megyek tovább. Néha már kicsit sok, de úgy állok hozzá, hogy most vagyok húszéves, most igyekszem kiszórakozni magamból a mindenféle energiákat, most akarok élni, ha úgy tetszik, bízva abban, hogy tíz év múlva esetleg egy gyerekkel a kezemben nem vágyódom az elpazarolt korábbi tíz évre. Vagy mi.
És hát szeretem én ezt a blogot csinálni, írni, tervezni, moderálni és hasonlók, de sajnos a mindennapi teendők listáján szinte minden megelőzi. Bár ma igazán lett volna miről írnom, és az alkalom is megvolt, mert laptoppal mentem előadásokra, de egy epizód megtekintése két előadás között jobb szórakozásnak tűnt. (Egy csávó máskülönben kicsapott mellettem egy vadonatúj MacBook Prót, kicsit irigykedtem azért.)
A blog.txt pedig egyre nagyobb, azon vagyok hogy többnél is több dolog kerüljön át ide, de ez most ismét egy ilyen időszak. Persze nem panaszkodom, mert life is for sharing good. Még egy szmájlit is írok, olyat hogy. :]
