Megmondom őszintén sosem zárkóztam el a keleti kultúra ékes gyöngyeitől, az animéktől és a mangáktól, sőt, egy-két darab kifejezetten tetszett, néha eljátszottam a gondolattal, hogy majd megnézem vagy elolvasom, de megmondom őszintén hogy ennyi sorozat és film mellé tényleg nincs időm még rajzfilmeket is nézni.
Viszont múltkor Tomi kezembe nyomta a Death Note első könyvét magyarul, hogy tetszik-e. Nagyjából az ötödik oldal után nem tudtam letenni, már elolvastam öt könyvet és egyre izgalmasabb. Tényleg kiváló darab, ráadásul a képregény-olvasás kicsit nosztalgikus érzéssel is jár.
A történet röviden, hogy a halálistenek bárkit megölhetnek, akinek nevét beleírják az úgynevezett halállistába. Az egyik lista viszont egy emberhez kerül, egy tizenéves fiúhoz, aki elhatározza, hogy ezzel a listával szabadítja meg a gonosztól a világot. Minden bűnöző nevét beleírja a listába, és sokáig észrevétlenül tevékenykedik, mígnem a rendőrség és egy különleges, L névre hallgató titokzatos alak fel nem figyel az eseményre.
Amiért leginkább tetszik, az a valóságtartalom és földöntúli dolgok számomra is emészthető aránya. Úgy értem, hogy a halálisteneket leszámítva gyakorlatilag semmi földöntúli nincs benne, a való világban játszódik és nem megy át a néha nagyon nevetséges és nagyon gyerekes stílusba, mégis ezzel együtt képregény, ami humoros, amiben van egy pici misztikus és gyakorlatilag letehetetlenül izgalmas, bárkinek bátran ajánlom.
