Voltunk tehát a múltkor ELTE egyetemi napokon, azt nem részletezném most hogy a GDF-nek százszor igényesebbek a mellékhelyiségei, és nem arra gondolok, hogy szebb a csempe mintája, hanem hogy nincs három méter barna ívvel összekenve a vécékagyló, meg mondjuk nincs telibehúgyozva a csempe. De a lényegi felfedezés az volt, hogy Kaukázus koncertre inkább ilyen helyeken illik járni, ellenben a Piros Bocsánattal (ami Zöld Pardon), utóbbiban ugyanis idegesítő tizennégyévesek visítozó illuminált tömege vár minket, akik a koncerteken való alapvető viselkedésről még nem hallottak. Például nem pogózunk első sorban, nem pogózunk első sorban emberrel a nyakunkban, nem pogózunk első sorban emberrel a nyakunkban ha az nő, nem pogózunk első sorban emberrel a nyakunkban ha az nő és nem tudjuk megtartani, meg amúgy is: nem pogózunk alternatív zenére, mert az nem metál.
Sokszor kicsit sajnálom azért Kardosékat; mondhatni kicsit belecsöppentek abba, ami ellen kampányolnak a zenéjükkel, és kicsit idegesítő lehet, hogy olyan tömegnek kell előadni a számaikat, akiknek java része teljes mértékben leszarja azokat az elveket, amiket közvetítenek.
Az jut erről eszembe mindig, amikor még régebben egy punk srác tarhált borra, merthogy az igazi punkok tarhálnak, aztán apu meg jött érte hetes BMW-vel. Elvek, mi?
Viszont hogy a címnek is legyen értelme, a ®agar zenekar munkásságát, mert bár az efféle zene sosem állt közel hozzám, a ®agar számok többsége mégis határtalanul elszabadítja az endorfint szervezetemben. Például ez is:
