Túlontúl értelmes gondolatokkal talán azért nem bírnám bombázni a szövegbeviteli mezőt, mert az elmúlt 144 órából (hat nap) összesen 24-et sikerült ágyban fekve, alvással eltölteni. Nem panaszkodásként mondom persze, de mostanra azért már kezd kicsit fájni az, ami korábban a szemeim helyén volt. Volt itt szülinapozás, tanulás több éjszakán át, kisebb éjszakai baráti találkozó szintén tanulással egybekötve és hasonlók. És ha a lejtőn beindulsz, tényleg nincs akadály. Első nap még jaj, lefekszel négykor, mert muszáj. Másnap megint muszáj, harmadnap már ígéred hogy kialszod magad, de sajnos másnap korán kell kelni, és tizenegyre érsz haza, így felejtős az álomvilág.
Az egészben egyébként az a durva, hogy egyáltalán nem vagyok fáradt. Néha összetekeredik a nyelvem, meg elbambulok és valószínűleg ha most leülnék olvasni, tíz perc alatt el tudnék aludni de azt leszámítva hogy irgalmatlanul szúr a szemem, semmi bajom nincsen.
Misztel páöl.
