Megnéztem ma a évadfináléját. Igen-igen, kicsit lemaradtam vele, de hát az iskolai örömmámor miatt egyáltalán nem szomorkodtam. (Irónia.)
Az van, hogy az évad elején az eddig csak szunnyadó gondolat hirtelen magához tért, és pár rész után beleszörcsögött a fülembe: a House kezd unalmassá válni. Mindig ugyanaz a séma: beteg bejön; House-nak nem tetszik; történik valami érdekes, House-nak tetszik, elvállalja; ötször-hatszor félrediagnosztizálják; House vérig sért mindenkit, legalább kétszer megjegyzést tesz Cuddy fenekére és egyszer megeszi Wilson kajáját; beteg haldoklik; hirtelen beszélgetés, House-nak bevillan a megoldás; beteg kezelése; beteg meggyógyul; valami jó zene; végefőcím.
Aztán persze a negyedik évaddal próbálták variálni a dolgokat, relatíve jól is ment, de az ötödik évad első tíz részétől közel nem voltam elájulva. Aztán utána kezdett beindulni, de a 16. résztől már folyamatosan ment felfelé az emelkedőn, a 21. rész szerintem az évad (de megkockáztatom hogy a sorozat egyik) legjobbja volt, majd eljött az évadfinálé.
Nem mondom azt hogy fos volt, mert azért nem folydogált, de az biztos, hogy House-téren ez egy rettenetesen gyenge befejezés volt, pláne az előző évadhoz képest. Gyenge közepes volt, ami azt illeti, de az is csak kis jóindulattal.
Ezt a képet viszont muszáj, hogy megosszam, a 18., macskás részből (még ha ez egyébként szokása is):

No, Mr. Bond! I expect you to die!
Viszont végre felkerültem a Mefi-féle respektlistára, köszönöm. :D
Meg még egy link a népnak, ha már a random House-t említetted: