Ami azt illeti, a Låt den rätte komma in egy remek katasztrófafilm. Ez abban mutatkozik meg, hogy te, mint a néző, végig késztetést érzel arra, hogy lassú, kimért mozdulatokkal felvágd a saját ereidet, és ráfolyasd véredet a mozivászonra vagy csak szimplán a szőnyegre, hogy véget érjen a szenvedés.
Mostanában megszaporodtak kicsit a vámpíros történetek, és ezzel nem is igazán lenne probléma, mert ha jó a tálalás meg az utóíz, én megeszek akármit, de ebben az esetben közepes volt a tálalás, és savanyú az íz. Pedig nem is tudtam, hogy vámpíros sztori, csak többen dicsérték még korábban is, meg hát gondolja az ember hogy nem minden második film svéd. Utólag ráadásul több helyen olvastam, hogy teljesen megváltoztatja az eddig alkotott képet a vámpíros filmekről, többek között a kiváló történettel.
Na most lehet hogy velem van valami baj (biztos), de olyan hogy kiváló történet itt nincs. Van egy kisfiú, aki bár szőke, ez náluk nem számít előnynek, de pláne nem annál a srácnál aki folyton szekálja őt. Eközben van valami gyilkos is, aki fiatalokat lógat fel hogy kicsapolja a vérüket. (Itt már kezdtem gyanakodni hogy vámpíros sztori lesz, amúgy.) És egyszerre megjelenik egy lány, akiről később kiderül hogy Elinak hívják, vagyis hívnák, ha valaki szeretne hívni egy vérszomjas kis tizenkét évest. A történet további részében pedig megy a nagybetűs szenvedés, ami talán nagyon-nagyon lassú történetvezetés számlájára írható. És itt a lassú történetvezetést ne úgy képzeljük el mint a nagysikerű , hanem hogy olyan falkapartatóan, történjen-már-valami stílusban lassú.
Néha voltak jó pillanatok, de én sem a félelmetes, sem az intelligens de még csak az érdekes jelzőt sem tudnám a filmre akasztani. Nem akarok általánosítani, de a svédek maradjanak csak a lakberendezésnél, abban nagyon jók, a horrorfilmeket meg hagyják… csak hát ugye kire is?
Eléggé félrevezető az átlag 8/10 pontos értékelés, és az a tény, hogy több mint ötven díjat nyert. Az én mércémen sajnos ez egy 2/10-nél meg egy hatalmas műanyag citromnál nem lehet jobb; ízlések és pofonok, de engem semmi nem fogott meg benne. Sem a képi világ, sem a zene, sem az effektek (az animált macskáknál azt hittem tényleg felállok és elmegyek, mármint hogy érted), sem a történet se semmi. Ha valaki megkérdezni hogy ajánlom-e, azt mondanám hogy inkább menj szektásnak, abban több értelem van. Bocs, ha valakinek ezzel az érzéseibe tapostam.
| Eredeti cím: | |
| Műfaj: | horror, dráma |
| Időtartam: | 115 perc |
| Megjelenés éve: | 2008 |
| Főszereplők: | Kåre Hedebrant, Lina Leandersson |
Értékelés: 1 pont (Inkább ülök két órát egy üres teremben és nem csinálok semmit, mint ez.)
Egyébként a spanyoloktól láttam pár jó horrot, ha már európa :)