Stephen King mostanában egyik legemlegetettebb regényéről van szó, mely vitatottságát egyértelműen a mai átlagember mobilhasználati szokásainak köszönheti; vagyis annak, hogy tíz emberből kilenc mobiltelefonnal jár még a vécére is, a tizedik pedig éppen csak otthon hagyta. (Érdekes élmény volt mondjuk ezt a könyvet e-book formájában mobiltelefonon olvasni, de hát belefér.)
Az alaptörténet annyi, hogy egy lüktetésnek nevezett folyamat eredményeként egy őszi napon minden mobiltelefon csörögni kezdett vagy csak egyszerűen a már vonalban lévő hívás helyett egy olyan vírust
terjesztett, ami elmebeteggé tetté azt, aki éppen a füléhez tartotta a készüléket. A lüktetés pillanatok alatt történt, hiszen aki látta a pánikot, rögtön a zsebébe nyúlt, hogy haza vagy bárhová máshová telefonáljon. Persze volt néhány ember, akinek nem volt mobilja vagy csak egyszerűen otthon hagyta. A könyv az ő történetüket meséli el az új, vérszomjas mobilbolondok világában.
Érdekes történet, bennem több dolog is megfogalmazódott mikor a végére értem. Egyrészt rögtön láttam, hogy valaki-valamikor ebből filmet fog csinálni, ha még nem csinált, mert a könyv valahogy végig adja az ember agyába a képeket és mintha egy kész forgatókönyvet olvasna. Ez talán amiatt is van, mert hihetetlenül részletesen le van írva minden, még ha csak egy apró mozdulatról vagy leírásról van csupán szó. Ráadásul Kingnek van egy rendkívül humoros stílusa, de minden humoros sor mögött ott van a feszültség, a várakozás és még ha rohadt hosszú is az egész könyv, az ember csak halad vele előre, mert kíváncsi a végkifejletre.
Elgondolkodtató, vicces, sokszor drámai de leginkább mégis hátborzongató könyv ez. Negatív tulajdonságaként csak a befejezését tudom említeni, de ezt mindenki maga dönti el.
Értékelés: 4 pont
