A pénz nem minden. Általános bölcsesség, mindenki használja. Én jobban szeretem azt, hogy a pénz ugyan nem boldogít, de azért szomorú sem leszel tőle.
Múltkor kiveséztük, hogy ki mire költené a , most pedig egy olyan témát hoznék fel, ami kicsit más, de még mindig a pénz vonalán mozog.
Tomi barátom mesélte, hogy a munkahelyénél az egyik nagyon komoly beosztású főnök nagyjából nettó havi hétmillió forintot keres, egy most meg nem nevezett multinacionális vállalat magasabb rangú beosztottjaként. Ennyi kerül a számlájára havonta, ehhez még jön a szolgálati autó, az étkezési- és a ruházkodási utalvány. Nincs bent reggeltől estig, napi nyolc órát dolgozik, leginkább asztal mögött ül és szervez. Lehet, hogy csak sokat tud, nem is ez a lényeg.
Felvetődik a kérdés: te mire költenél el havi hétmillió forintot?
Nyilván a kérdés nem ilyen egyszerű, hiszen nem olyan, mint a lottóötös, hogy egyik napról a másikra milliomos lesz az ember. Valószínűleg nem egy hatvanezres fizetés után kapta ezt az árajánlatot a cégtől.
Mégis, már csak a mókásabbik megközelítése az oldalnak: tegyük fel, hogy egyik napról a másikra belecsöppenünk egy napi nyolcórás állásba. Vagyis óránként keresünk majdnem ötvenezer forintot. Mire költenénk? Valószínűleg egy kis spórolás után jöhetne a lakásvásárlás és -berendezés vagy -felújítás. Aztán persze lehetne venni autót, bár minek, ha ott a szolgálati. Nagy valószínűséggel a fele menne a bankba vagy más-más biztonságos helyekre, mert ki tudja meddig tart a jólét (tegyük hozzá, hogy hétmillió forintos fizetésű emberkéket nem rúgnak ki egykönnyen vagy ha mégis, nem kevés végkielégítéssel). Aztán legyen végül a megtakarításokból és minden kifizetésből havi hárommillió forint, amit arra költünk amire akarunk. Mi lenne az? Ékszerek? Éttermek? Kiállítások? Színház? Opera?
Kacér gondolat.
telek vidéken -> szép, általam tervezett családi ház udvarral -> családi autó (és ekkor már azt mondanám, hogy elégedett lehetek).
Ha nagyon nem tudnám mire költeni esetleg majd a lóvét, és vmi iszonyú jól bejött egy projekt, akkor pedig megvenném a '67-es Mustangomat :-)