Szeretem hogyha kérded: mi van hülyegyerek? Mit keresel itt, még innen tuti helyet? Van írva kőbe, fába. Szeretetet adok neked, de a helyzetet te kezeled; tudom, hogy minden az enyém, de minden relatív. Az élet értelme, a jó, a rossz és a kreatív.
Tudod, nem jó, hogy látnak, és filozofálnak az emberek rajtad, mert beleállnak a medrükbe. Maguktól mondják meg ki vagy, kitől kell megint, hogy megkapjanak.
Az van, hogy nem tudják elhinni sikerül. Azt se, hogy nem tudják átvinni egyedül. De mire szánsz? Mire vagyok kitalálva? Mi a fejlődés igazi ára?
Hol vannak a szobrok? Már nincsenek fák se. Hol lesz az ünnep, ha nincsen Atyánk se? Mindenből egy volt, de második lesz-e Ha kicsivel több lóvé, még mindig jöhetne.
Nem elmenni kell, nem menekülni sem, mert most kell, hogy maradjál hitem. Nekem nem baj, ha messzire ellátok, kész vagyok, itt vagyok, akárkit megvárok.
Nem nehéz pár év, és nem nehéz szeretni, de igenis nehéz az elején elhinni, hogy: mire szánsz, mire vagyok kitalálva, mi a fejlődés igazi ára?
Ha jön hajó, majd arra megy, nem olvasztunk több jéghegyet, írunk majd levegő betűt, megszeretjük természetünk. Zengőből nem lesz állomás, Verespatakból aranymosás. Az első kábítja magát, a második világ dolgozik tovább.
