Eddig úgy voltam vele, hogy ha valaki megkérdezi tőlem, melyik a kedvenc sorozatom, akkor végtelen ciklusba kerül az agyam, forgatva négy-nyolc címet, aztán elfüstöl.
A mai estétől fogva ha valaki megkérdezi tőlem, melyik a kedvenc sorozatom, habozás nélkül fogom válaszolni, hogy a . A tovább mögött pár mondat, azok viszont már szpojleresek. (Nekem szerencsére sikerült nem belefutnom semmilyen szpojlerbe, bár hozzáteszem hogy ma se Twittert, se Plurköt se Facebookot se semmit nem néztem, még gép elé se ültem.
Szpojler! — A bejegyzés folytatásában lehull a lepel!
Gyönyörű befejezés.
Tudom, nem tudtuk meg mért csak négy (ugyan mért) lábujja van a szobornak, mi az a sziget, miért az a sok hieroglifa és még sorolhatnám. Azonban megtudunk rengeteg más dolgot. Például azt, hogy mind együtt vannak egy alternatív valóságban, a mennyben, vagy akárhol. Félreértés ne legyen, a LOST mindig is vallásos sorozat volt, már a kezdetektől fogva.
Az pedig külön ötöst érdemel, ahogyan befejezték. Mindenki (én is) arra számított, hogy Jack szeme kinyílik a szigeten, és kezdődik minden az elejétől. Ehhez képest Jack szeme szépen lecsukódott, és szépen véget ért kinek hat, kinek három évnyi élmény.
Nagyon fog hiányozni a LOST, és számomra az évtized legjobb sorozata. De hogy minden idők három legjobb sorozatában is benne van, abban biztos vagyok.
ajánlom mindenkinek, aki szerint semmire nem kaptunk magyarázatot.
