A The Cribs élvezetes volt, csak a negyven fok meleg nem tett túl jót az átlag közönségnek, amikor slaggal locsolták a népet, azt viszont tudtuk értékelni. Elcsíptünk pár számot a sátorban hatalmas ventilátorok mellett dübörgő Depresszióból (ami szerintem jó banda, hiába szólja le akár maga Sztálin is a messzi-messzi Szovjetunió mezeiről) aztán volt még egy lánctalpas járműveket foglyul ejtő Lukács László és bandája, közismertebb nevén Tankcsapda, ami szerintem közepesre sikerült; gyakorlatilag bármelyik kisebb koncertjükön jobb volt a hangulat, de lehet csak azért van mert nekem nem túlzottan jönnek be az új albumon lévő számok.
Azonban amikor Bruce Dickinson és kisebb bandája az Iron Maiden felugrottak a színpadra, rögtön lehetett érezni, hogy ők azok, akik elkezdtek valamit még régebben, és legyen bárki bármilyen jó, csak mögöttük lehet, fejet hajtva, mert ők az atyaúristenek. És bár a hangosítás csak néhány szám után alakult ki jól, mégis feledhetetlen élmény volt, kár hogy kicsit korábban el kellett jönnünk.
Holnap még kasábián illetve múzsa, aztán ennyi volt mese volt.
