Ma sétálgattam az Aranykéz utcában, és nem tudom miért, de eszembe jutott a híres-neves aranykéz utcai robbantás. Biztosan ismeritek a történetet, amely röviden a következő: július másodikán dél előtt néhány perccel egy kispolszkira erősített távirányítású pokolgép felrobbantásával azóta is tisztázatlan személyek megöltek négy embert. Habár a célpont Boros Tamás vállalkozó volt, három ártatlan ember is életét vesztette, valamint két tucat civil, főként magyarok és néhány turista sérültek meg. Magyarország történelmének első robbantásos merénylete, amely ártatlan életeket követelt.
Én emlékszem, hogy mi délelőtt akkor pont a Váci utcában sétálgattunk nővéremmel, és valamerre ott akartunk ebédelni, de végül hazamentünk, és nem sokkal később hallottuk a robbanást. Akkoriban az ötödik kerületben laktunk, úgy hárompercnyi sétára az Aranykéz utcától. Először persze nem tudtuk mi történt, azt hittük valami építkezés vagy ilyesmi, de amikor fél órával később anyukám telefonált teljes rémülettel, hogy ugye rendben vagyunk.
Érdekes lehetett máskülönben a kilencvenes években, amikor nem sokkal a rendszerváltoztatás után a modern bűnözés kezdett elszabadulni: leszámolások, robbantások, védelmi pénzes balhék és miegymás. Akkoriban az internet még nem olyan volt, mint most és én sem igazán érdeklődtem a téma iránt tízévesen, most viszont szívesen olvasgatok a témában. 1998-ban rengeteg robbantásos merénylet volt Budapesten, szinte minden hónapra jutott egy, néha több is.
Lehet, hogy ez csak a mai robbantás miatt jutott eszembe.
