mefiblog - főoldal

Van már flikkeres akkontom is, de annyira idegesít ez a rendszer, hogy nagyon. Először is, lassú. Aztán kényelmetlen és szerintem illogikus. Ergo, írok magamnak egy hasonló rendszert, persze csak saját használatra, mivel így legalább azt fogja tudni, amire nekem szükségem van. Például teljesen értelmetlennek tartom a weben forgatni meg manipulálni a képet, ha ezt szépen egy erre alkalmas programmal el tudom végezni, és publikussá már csak a kész képet teszem.

Roppant egyszerű, ám annál hasznosabbnak tűnő alkalmazás, mely az e-mail címünkből képet csinál, hogy a spambotoknak nehezebb dolga legyen. Aranyos, de az E-mail Icon Generator ügyesebb.

Roppant hasznos AJAX-os fájlkezelő, mely gyors és hibátlan működésével, valamint kellemes kinézetével nyeri el a felhasználó tetszését. A demóval negyed óráig játszadoztam, nagyon tetszetős. Bárki letöltheti, a műköséséhez PHP, MySQL, Apache és Perl szükséges.

Őszintén megmondom, amilyen kíváncsi voltam, és amennyire vártam ezt az albumot, annyira csalódtam benne. Kezdjük ott, hogy a Roadra jellegzetes, hogy a számok elején valamilyen effektet alkalmaznak (remek példa erre a Balhé című szám a Nem kell más albumról, aminek elején jó tíz-húsz másodpercig csak a bugyborékolást lehet hallani), ami először mókás, másodszor még elmegy, de mikor ül az ember a buszon, és hallgatná a zenét, vagy akármi, akkor kicsit zavaró, hogy bugyborékol, csilingel, zene meg sehol.

Ez persze apróság, mert a Nem kell más album emellett nekem nagyon tetszett, ellenben a Második harapással. A fiúk próbáltak felvenni egy metálosabb (ha mondhatom ezt) keményebb vonalat, ami nem igazán áll nekik jól. Az Ezer lépés című számot konkrétan kiröhögtem, tudom, csúnya dolog, és nem is szeretek ilyet csinálni, mert tisztelek valamilyen szinten minden zenekart, a belefektetett munka és idő miatt, de ez a szám egyszerűen mulatságos, ahogyan próbál keménynek hatni.

Nem zenei elemzés ez, ne értsen félre senki, pusztán néhány gondolatomat leírtam, amit zavarónak találtam a Road – Második harapás albumában. Ettől függetlenül meg lehet hallgatni, de nagyon hangulatfüggő.

Értékelés: 3 pont

Gondoltam így két hónap után szólok, bár biztosan észrevette valaki, hogy ott lent, ahol az érdekességek vannak, lehet dobálni a bejegyzéseket a delisösznek meg a linkternek és a többi ilyen linkgyűjtő akárminek, csak a promótálás kedvéért; valamint az oldal címe (azaz <title> sora) a főoldalon véletlenszerű, míg a bejegyzéseknél Bejegyzés címe a mefiblogon stílusú lett.

Szolgálati közleményünket olvashatták, a sárgarépa nagyon egészséges.

Jah igen, csak a miheztartás végett: megfenyegetett egy nemcigány, hogy meg leszek verve, és a torkom el lesz vágva. Aki akar, az örül ennek, engem különösebben nem érdekelt, de azért tettünk egy bejelentést a rendőrségnek (mivel az ügynek előzményei is vannak) akik közölték, hogy sajnos nem tudunk mit tenni. A rendőr egyébként normális volt, mert mondta, hogy ebben az országban a magyart védik a legkevésbé. Na az mekkora…

Bocs, de ezt nem bírtam kihagyni:

[14:19:11] (mefi) vaalki meg félórája játszik egy síppal, de megkeresem és felnyomom az orrán
[14:19:17] (maniakus) :D
[14:19:19] (mefi) majd kihúzom a fülén és felnyomom a seggén
[14:19:19] (maniakus) agresszív-e vagy?
[14:19:22] (mefi) nem-e
[14:20:25] (mefi) csak az első ember aki csúnyán néz, annak a szemét kiszedem és megeszem

Ma szinte sehol nem volt bejegyzés, egész este halott volt az internet, de rájöttem miért: hát focivébé volt! Ez a nyertek a franciák téma most fontos, vagy komoly dolog? Én nem értek hozzá, de hirtelen négy blogbejegyzést csipogott az RSS, hogy juppí, nyertek a franciák, és über alles, mert kiestek a brazilok. Hát hogy mondjam, kieshetnének az országból is, jah bocs, az nem az.

Egyébként már tudom hogyan kell a blendét és a záridőt kezelni, valamit rájöttem az ISO trükkjére is, király vagyok.

Kapcsolódó oldalak

• Éljen @ smv blog

Fokozott izgalommal ültünk le megnézni ezt a filmet, mert a sok kritika és a könyv elolvasása után kíváncsiak voltunk. Az én személyes véleményemet írom le, és aki még nem látta a filmet, annak szólok, hogy esetleg lelőhetek néhány poént, tehát ne feltétlenül olvassa tovább…

Még nincs vége, olvasd tovább »

Egyébként akartam szólni, hogy ma 17.15-kor lesz a Tru Calling elmaradt epizódja. Az RTL Klub persze nem reklámozta sehol, én is csak a fórumból értesültem.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Ezen a képen egy graffiti látható. Ez így nagyon szép dolog, pláne ha mondjuk egy régebbi már-már omladozó épületet kipingálnak ilyenre, még talán azt mondom, hogy szép. A mi kertünkben is van egy hosszú pala, amit le akartunk srácokkal fújatni – örülnek ők is, örülünk mi is. De itt van ez, aminek már senki nem örül:

Néhány hét alatt többszázezer forintos kárt okoztak a graffitisek és a vandálok a nemrég felújított nagykörúti villamosmegállókban. A legtöbb várakozóban a padokat a jegyautomatákat és az üvegfalakat is összefirkálták. A BKV-nak évente 8-10 millió forintos kárt okoznak a graffitizők. Ha valakit rajtakapnak, akár több évnyi börtönt is kaphat.

(via)

Az ilyen graffitiző fiatal mocsoknak a kezét eltörném, mert amit művel az nem graffiti, de mégcsak nem is taggelés, mert egy komoly graffitis az ilyen kezét kitörné kétszer. Ott van például az egyik megállója a 2-es villamosnak, ami egy alagút, és tele van normális graffitivel, még jól is néz ki. Egyébként fogadni mertem volna, hogy az átadás után egy hónapon belül tönkrevágják, na erre lehet azt mondani, hogy magyar mentalitás, mert akármilyen közhelyes, kicsit nyugatabbra ez nem így megy. Nézzünk csak körül mondjuk Németországban, ahol azért javarészt egyben találhatóak a többmilliót érő busz- és villamos megállók.

Ha már úgysem találtam képet a cipőmről, és úgyis ilyen fehér lepedővel kísérleteztem… egyébként lesz majd ez jobb is, csak kell még egy másik lámpa, és egy vasaló.

Haszprus bemutatta nyári terveit, gondoltam én is megosztom a néppel, hogy mit tervezek.

• Idén is elutazom Olaszországba, amit már nagyon várok (nővérem ott él).
• Családostul meglátogatjuk Németországot, valamint hazafelé Lengyelországot is; mindkettőre nagyon kíváncsi vagyok.
• A mefiblog roadShow keretében tervezem Debrecen, Győr, Miskolc és Eger meglátogatását, Debrecenben és Győrben találkozom és ezzel-azzal. ;]
• Kirándulás helyi szinten és persze rengeteg tekerés valamint tollasozás.
• Fotózni rengeteget.
• Sokat kodozni, LAN-bulizni és ha sikerül megszerezni, akkor csézni persze.
• Szülinapomon berúgni, és egyszerre két lánnyal egy hálózsákban, ehhehe (ez nem is lesz olyan soká).
• Kezeltetni utolsó likas fogamat.
• Készülgetni a jövő évben rám váró érettségire.

Így elsőre ezek jutottak eszembe. Egyébként a héten (valószínűleg holnap) meglátogatjuk Miskolcot, ha valakinek van kedve, jöjjön. :)

Itt van az album, melyben a fehér lapokkal, lepedővel és két lámpával felszerelt házi fotóstúdióm mai termése található. Szerintem egész elfogadhatóak lettek, a körülményekhez képest. Bár tudom, ez hülye kifogás.

Beugrott az előbb egy szöcske, én meg jóindulattal felajánlottam a teknőseimnek, akik el is fogyasztották. Aztán berepült egy hímszúnyog, ő is hasonló sorsra jutott. Egyébként vad dolog teknőst tartani, mindenféle rovart megesznek. Múltkor például egy húszcentis földigilisztát (tudom, hogy az nem rovar) cincáltak szét. Van egy állólámpa a szobámban, annak a búrájába mindig belerepülnek, aztán egy kisebb pörkölési folyamat után nyugovóra térnek. Ez nagyjából úgy hallatszik éjszaka, hogy Zzzzzzzz pfg pssssssssszz…, aztán amikor ürítem a búrát, mindig odaadom a teknősöknek, akik kifejezetten örülnek a finom lakomának.

Elmeséljem azt is, amikor véres csirkealkatrészeket trancsírozok?

[23:36] mefi: hali
[23:37] Tony: kurva anyád
[23:37] mefi: ?
[23:38] *** Tony signed off at Mon Jul 03 23:38:14 2006.

Az alap, hogy tiltás és törlés, de mondjuk ha megkeresem és beverem az orrát, az fair?

Valószínűleg az egyik legérdektelenebb, és leghosszabb webcímmel megáldott szavazórendszer, ahol a legjobb programokra szavazhatunk. Ha másra nem is, új programok beszerzésére tökéletes.

Most mondták a hírekben, hogy a szúnyogok inváziója miatt attól tartanak a balatoniak, hogy visszaesik a turizmus. Na, ezen röhögtem egy jót. A balatoni turizmust – már ha egyáltalán létezik még egyáltalán ilyen – nem a szúnyogok teszik tönkre, mert az ellen bárki tud védekezni, hanem az, hogy egy üveg sörért hatszáz forintokat elkérnek, az, hogy ott verik (már majdnem azt írtam, hogy basszák, és hopp leírtam mégis) át az embert, ahol lehet. Anno ha jól tudom a németek nagyon szerették a Balatont, egészen addig, amíg a vendéglátóipar vissza nem élt ezzel. Persze lehet mondani, hogy a németek a hibásak, de vesse össze bárki a tíz évvel ezelőtti és a mostani adatokat, a Balaton népszerűségéről.

Ez kedves, elterveztem, hogy majd ma lefekszem korán, mondván a net úgyis szarakszik, a másik gépem szervizben van, a mai fotókat már rendbekaptam. Aztán megjött az internet, és itt egy mail, ott egy RSS-feed, hopp az MSN is bekapcsolva van, akkor már beszélgessünk ezzel, segítsünk annak, puszi neki, kellemes húsvétot ennek, anyázás annak, és hopp, máris hajnali egy óra, és hat órakor olyan kómás leszek, mint akit leütöttek, pedig kelni kell, mert jönnek csatornázni, és pont a szobám ablaka alatt viszik a csövet, ami ugye hangos lesz. Ezek vannak, jó éjt.

Mondjuk tegnap (illetve ma hajnalban) már kivettem a kommentelést, de aztán meggondoltam magam. Lehet lesz olyan, hogy regisztráció, legalább nem kell a spammel küzdeni.

Az internet minősége egyébként továbbra is tré, de mint kiderült, erre nagyon is elfogadható magyarázat létezik:

Értesítjük Önt, hogy cégünk terjeszkedésének és technikai fejlődésének köszönhetően a sávszélességet, valamint a fel- és letöltési kvótát emeljük, így az értékek a mellékelt táblázat szerint változnak [...]

A lényeg, hogy 768 kbps le- és feltöltési sebességem lesz, sőt, ha minden igaz, akkor egy IP-címmel is megajándékoznak. Ennek csak örülök, természetesen.

Mint kiderült, azért csinálják ezt, mert jön felénk a kábeltévét, telefont és internet-szolgáltatás nyújtó juhΠsee.

Ha már a csapból is az idei futball világbajnokság folyik, valamint minden második termék a VB hivatalos terméke, akkor engedjék meg, hogy bemutassam ezt a focilabdát formázó USB-s pendrive-ot. Egy gigabájtos memóriával rendelkezik, ami a szerény 3,2 cm-es átmérőjét nézvén zseniálisnak mondható. Az ára csupán 27$, ne habozzanak rendelni, amíg a készlet tart!

Mivel az internet minősége valami elmondhatatlanul rettenetes, az előbb 33 kbps sebességet mértem, és amúgy is mindenki focit néz, ezért én olvasni fogok, egész este, méghozzá Digitális erődöt.

Egyébként ma belepillantottam a bajnokság elejébe, és meglepődtem, hogy milyen khm. érdekes főcímet készítettek a fiúk ott az RTL-nél. Itt van ez a logó, ami hogy úgy mondjam teljesen elegáns, megfelel a mostani trendeknek, vidám színei vannak, és így tovább. Ehhez az ember egy fehér, esetleg kék dizájnt (mint ott a képen is látható) képzel el, az RTL Klub mégis egy fekete-arany kombinációt készített, ami leginkább úgy néz ki, mint a tíz évvel ezelőtti Játék, határok nélkül vetélkedő főcíme. Mindent tudnék rá mondani, csak azt nem, hogy vidám. Persze ez apróság, de azért csak négy éve van ilyen esemény, megérné, hogy egy kulturált kinézetet alkotnak. (Az RTL Klub stúdióáról és a Focivébé feliratról inkább nem mondanék semmit.)

Ugye most csatornáznak errefelé. Ez úgy működik, hogy kintről szépen beviszik a kerítésig, onnantól pedig a tulajdonos dolga. Na mármost, az egyik házban csak úgy tudták megoldani, hogy a szomszéd árkán vitték keresztül, ahol magának a szomszédnak is csinálták volna a csatornát. Ehhez a munkásoknak joguk van, ráadásul az árok és a híd nem a tulajdonosé, hanem közterület (más kérdés, hogy a tulajdonos tartja rendben, esetleg virágot is ültet stb.), tehát a szomszédnak semmi beleszólása; nem fogják szétvágni a gázvezetéket azért, mert ő neki nem tetszik.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Neki kellene állnom a zenéimet kategorizálni, átnevezni, skatulyázni és egyebek. A probléma csak az, hogy semmi, de úgy egyáltalán semmi kedvem nincsen több száz számot átnézni. A felét már múltkor megcsináltam, de hamar rá lehet unni, én mondom. Ha már kategorizálok, akkor illene egy újabb Winamp listát összerakni, mert a mostaninak a fele üres, mivel volt egy meghajtó csere (E-ből D-lett), és ugye múltkor rendezgettem.

Az internet egyébként egész tűrhető most, bár néha még elveszik már csomagocska, de belefér. Kíváncsi vagyok mikor kerül sor a sávszél bővítésére.

Ezennel kérek mindenkitől elnézést, aki ma próbált velem MSN-en kontaktusba lépni, de rekordsebességgel (28 kbps) száguldozom a világhálón. Az adminisztrációs felület agyonoptimalizált új bejegyzés részlege tíz perc alatt töltött be, szabályosan láttam, ahogyan renderelt a böngésző…

MSN-re nem tudok fölcsatlakozni, aki fontosat akar, keressen Skype-on, kösz.

Mivel anno mikor Pesten éltünk elég nagy telefonszámlánk volt (külföldi hívások, vállalkozás stb.), az akkor még Matáv néven futó Magyar Telekom megajándékozott minket egy ISDN vonallal (Budapesten az legelsők között voltunk, akik ISDN-t kaptak), és azzal a sokak számára jól ismert 150 forintos internetcsomaggal. Ez ugye azt jelentette, hogy este hat után beizzítottam a modemet, és annyit neteztem, amennyit akartam, pusztán 150 forintért. No persze néha véletlen megszakadt a vonal, de a napi 300 forint is teljesen tűrhető volt, és akkoriban az ISDN sebessége (128 kbps) elég gyorsan volt elmondható.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Most olvasom, hogy Levee írt a domének harcáról amiben finoman szólva jómagamnak is van egy kis tapasztalatom.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Ezt el sem hiszem, több mint huszonnégy óra után végre van netem. Tudniillik még a dögledező sebesség is a nullával lett egyenlő. Egész nap azon paráztam, hogy Jézusom ma nem lesz bejegyzés. Ez kész tragédia lenne (nekem legalábbis), de szerencsére eszembe jutott, hogy van nekünk egy ilyen témobáljos netkártyás izénk, amit röpke egyórás szenvedés után sikerült beüzemelni, így GPRS segítségével száguldozok a világhálón. Nem gondoltam volna, hogy egyszer egy magentás terméknek fogok örülni.

Egyébként ahhoz képest, hogy netfüggő vagyok, egész jól viseltem ezt a másfél napot az internet teljes hiányában, de azért feltűnt, hogy mennyire tud hiányozni. Például, hogy megy busz valahová. Majd megnézem a neten, jah bocs, majd telefonon. Vagy a neten vannak róla képek, majd megmutatom, azaz ha lesz net persze. Furcsa dolog, hogy másnak nem jelent semmit, vagy mondjuk tíz éve még arra használta az ember, hogy leüljön csetelni, most pedig szinte nélkülözhetetlen.

Megpróbálok válaszolni az e-mail-ekre és fölcsatlakozni MSN-re, de nem ígérek semmit. A szolgáltató viszont ígérte, hogy ma vagy holnap jönnek.

Tegnap egyébként kerékpároztam, és rengeteget olvastam, még mindig a Digitális erődöt (kifejezetten bejön, korrektek a technikai információk benne, és akárki akármit mond, szerintem jól ír ez a Dan Brown), és majdnem végigvittem a Call of Duty második epizódját. Valami fantasztikus egy grafikája van, majd szándékozom többet is írni róla.

Ma pedig nagyon nagy valószínűséggel tollaslabdázni fogunk, este pedig játék és olvasás, mert az jó.

Egóblog, ehhehe.

Gyűlölöm a temetőket. Őszintén szólva évente egyszer szoktam menni. Ne értsen félre senki, nem érzéketlen állat vagyok, vagy efféle, hanem máshogy adom tiszteletem. Van olyan ismerősöm aki hetente jár temetőbe, letesz egy virágot, meggyújt egy gyertyát és ül. Persze, érzelmek, kötődött valakihez, akitől el kellett szakadnia, mert ha úgy tetszik, az élet elvette tőle. De van például olyan, akit életében senki sem tisztel, holtában pedig naponta járnak a sírjához – ezt pedig kifejezetten rühellem. Holnap borús idő lesz; eddig akárhányszor mentem temetőbe, mindig borús idő volt. Mintha a sors keze kicsit alakítaná az időjárást, hogy az embernek még rosszabb legyen végigsétálni a sírok között, hallani a madarak csiripelését, és belegondolni, hogy itt nyugszik valakije, akit szeret, akit az élet elvett tőle, aki nem érdemelte meg, hogy így alakuljon, valaki, akit szeret. Addig kell szeretni, míg él…

Khm. :D

Bámultam egy pókot, homályos tekintettel, gondolataimba mélyedvén, s közben arra gondoltam, hogy milyen csodálatos a természet, milyen pontos a rendszer, amiben élünk. Itt van például ez az óriási keresztespók, ami minden évben megjelenik az ablakom sarkában, beszövi magát, és éli kis életét. Persze az is lehet, hogy minden évben más pók jön ide, de akkor pont az a csodálatos, hogy mindig más pók, mindig ugyanide. Én nem bánom, s nem bántom. Mért tenném; nappal összegyűjti a különböző rovarokat, éjjel még néha segítek is neki, egy lámpával odavilágítok, erre odarepül néhány szúnyog, amiket ő megfog, így mindenki boldog.

Vagy itt van példának ugyanaz a fecskepár (vagy nem ugyanaz, de az előző sorban írottak itt is érvényesek), mely harmadszor építi ugyanolyan fészkét, ugyanazon ablak fölé, és készíti föl ugyanolyannak fiókáit, hogy egyszer azok is fészket építsenek, valahol, valamikor.

És vannak egészen apró lények, amikről az ember nem is feltételezné, hogy milyen képességei vannak. Gondolok arra az egészen apró, pókszerű, hófehér kis rovarra, melynek hat lába van, és röpköd. Nyár elején lehet megfigyelni tevékenységét, rárepül az ember ruhájára, aztán akár órákig ott van, és olyan apró, hogy észre sem vesszük. Mint egy morzsa, talán még le is söpri az ember, de ha közelebbről megnézi, egy pici bogár, ami gömb alakot öltve bújik meg az ember ruháján, vagy máshol.

Most mondja bárki, hogy hazaáruló vagyok, de milyen szörnyű egy himnuszunk van! Szomorú, kedvtelen, semmi élet benne, holott a legtöbb ország himnusza – számomra legalábbis – bátorító, erőt és magabiztosságot sugárzó, egy erő, amit ha meghall az adott ország gyermeke, akkor valami megmozdul a szívében, hogy igen, ez az erő dala.

Olvastam, hogy sokan nem értik, miért nem a Szózat lett az ország himnusza, hiszen az sokkal pozitívabb hangulatú, mint a Himnusz. Persze, én tisztelem a Himnuszt; ha szól azonnal fölállok, a legjobb barátom ballagásán nem szégyelltem énekelni, mikor az igazgatónő azt mondta, hogy: Kérem álljunk föl, és közösen énekeljük el a Himnuszt!, pedig sokan nem akarták, vagy nem tudták, esetleg szégyellték, vagy az is lehet, hogy mindhárom. A mi iskolánkban például az is előfordult, hogy egy tahó karbatett kézzel ücsörgött a Himnusz alatt, amire azért kifejezetten harapni tudok, pláne egy március 15-ei emlékműsoron.

Az offkorz, hogy hajnal egyig fönt vagyok, mert akkor megy normálisan a net, és akkor tudom elvégezni az internetes dolgaimat. Az is offkorz, hogy olyankor senki nincs fönt, sem MSN Messengeren, sem Skype-on, akivel beszélnék, és az is offkorz, hogy fél kettőkor jut eszembe, hogy holnap hatkor kelek, és még illenék olvasnom is egy keveset. Most lefekszem aludni, mert amúgy is hulla vagyok. Élő, méghozzá.

It's so easy, easy
When everybody's tryin' to please me baby
It's so easy, easy
When everybody's tryin' to please me

Természetesen Guns N' Roses, a régi, azon belül is It's so easy, mert az jó. Ezek ilyen általános bevezetők, amik mindenki blogján feltűntek, legalább egyszer, de nem is ez a lényeg, sőt, talán nincs is lényeg.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Ez egy olyan fölszerelés, amit az olyan emberek – mint például én is –, akik egész nap a gép előtt ülnek, egyszerűen imádni fognak. Hányszor lett már zsíros az ön klaviatúrája étkezés miatt? Hányszor, de őszintén, hányszor került morzsa a billentyűk alá? Hány alkalommal borult ki az üdítő? A megoldás a problémákra, ez a remek tálca, amihez rendkívül olcsón hozzáférhet, sőt, ha most telefonál, ajándékba adunk még egy darabot! De ha ez sem lenne elég, az első tíz telefonáló még egy szendvicset is kap hozzá!

Mint kiderült Édesanyám anno fotózott szabadidejében. Tizennyolcadik születésnapjára kapott egy Zenit fényképezőt, ami akkor elég komoly gépnek számított. Nagypapámmal (akit én sajnos már nem ismerhettem meg) hívták elő házilag a képeket. Nem is erről akarok írni, hanem a képen látható lencséről, amit megtaláltam a Zenit géppel együtt. Egyszerűen kiváló fényereje van, hiába fix objektív. Gondolkodom rajta, hogy beszerzek egy ilyen masinát, és kipróbálom a filmes fotózást.

Egy dupla adag, házi készítésű fűszerekkel meghintett sajtszószban úszkáló tészta után, és azon szörnyű tény büszke tudatában, hogy az internet sebessége jelenleg 0.8 kbps, valószínűleg lefekszem videózni (Vissza a jövőbe trilógia) aztán olvasom és délig alszom.

Biztos nagyon unalmas, hogy egyfolytában csak a magánéletem izgalmasabbnál izgalmasabb perceiről írok (na jó, vannak ennél sokkal eksztrémebb és izgalmatosabb dolgaim is mostanában, de azt nem kötöm az orrotokra ;]), de ez van, jelenleg egy levél elküldése kemény két percbe telt, akkor mi lenne, ha lekérném az összes RSS-bejegyzést, és mondjuk megírnám, hogy ugyan mi a legújabb webkettes csoda, vagy akármi. Menjetek netezzetek helyettem is.

A bloggerek véleménye alapján Archie azon morfondírozik, hogy milyen ember is Ő. Hát semmilyense biztos nem.

Lehet, hogy sokaknak feltűnt, hogy az általam olvasott blogok listája úgy néz ki, hogy a blogger/bloggerina neve után van egy apró jellemzés. Ez sokszor teljesen jelentéktelen, van, hogy csak annyit írok, hogy Valaki blogja, sokszor pedig valami teljesen mást. Archie-val nagyjából két hete olvashattuk egymást, mikor linket cseréltünk, ha úgy tetszik, és az első dolog ami megtetszett, hogy Archie-nak saját motorja volt, ami ráadásul elég szépen működött. Így jött a szöveg, Saját motor - respekt. Írhattam volna azt is, hogy Jófej értelmes srác, de az olyan sablonos, senki nem kattintana rá, teszem azt. Azóta eltelt pár hét, sőt, pár hónap is, és kicsit jobban megismertem Archie-t. Értelmes, kulturált, udvarias, és azon kevés emberek közé tartozik, akik még tudják, hogy egy nő nem arra kell, hogy térdelj le és szeress, már ha értitek, mire gondolok.

Szóval ne parázz, kedves Archie, nincsen veled semmi probléma, az angoltanárodnak pedig nincsen igaza.

A Ning nagy eséllyel indulhat Shamalt kedvenc webkettes alkalmazása címért. A lényeg pár szóban: készíts szociális vonalat követő webalkalmazást, és oszd meg másokkal! Ugye, milyen mókás egy ötlet ez? :D

A bejegyzésben nem egy hölgyről fogok írni, sőt még csak nem is egy úrról. Sokkal inkább erről az árva betűről, hogy ő. Hányszor halljuk azt egy mindennapi beszélgetés során, hogy ő? Persze, ha egy hétköznapi beszélgetésben hallja az ember, akkor föl sem tűnik, hiszen bárkivel előfordulhat, hogy nem jut eszébe az a szó, amit éppen mondani szeretne.

De vegyük például a rendőrség szóvivőjét. Ő (lenne) az, aki a médián keresztül sugallja a lakosságnak, hogy biztonságban vannak, mert a rendőrség végzi munkáját. Őt egy magabiztos, karakán embernek képzelem el, aki kiáll a kamerák, fényképezők, újságírók és riporterek elé, és pár szóban elmondja a lényeget, valamint válaszol a kérdésekre. Ehelyett mit hallok egyfolytában? A rendőrség ő kiszállt a helyszínre és ellenőrizte, hogy az esetnek ő vannak-e komolyabb áldozatai, ő… Persze ez csak egy fiktív mondat, de a kedves olvasó valószínűleg sejti, hogy milyen jelenségre gondolok.

A tévé- és rádióbemondók is érdekes emberek, egyik-másik annyira nem tud szépen beszélni, hogy néha nem értem, mit keres ott, ahol van. Tisztelet a kivételeknek, természetesen.

Kicsit szigorítottam a beépített spamszűrőn, tehát előfordulhat, hogy néhány komment nem fog bejutni, ez esetben a zokni[karikás a betű]mefi[pötty]be címre lehet küldeni egy levelet, és leszek olyan kedves bejuttatni a kommentet. Értitek, na. Ezenkívül egy hozzászólásban nem lehet több három hivatkozásnál, ezt rendkívül buta módon ellenőrzi a rendszer, minden < a href szókapcsolatot találatnak vél. Általában két linknél nem szokott több előfordulni egy hozzászólásban, de ha mégis, akkor a már fent említett e-mail-megoldás orvosolja a problémát.

• viagra
• xanax
• cialis
• levitra
• slot
• casino
• online
• black jack
• cheap
• offer
• <br>
• visit
• homepage
• toyota
• muszály
• mindíg
• mejik
• eccer
• cijja

Sajnos muszáj volt néhány olyan szót is felvennem, amit nem akartam (ilyen példul az online és a toyota), mert rengeteg spam érkezett kriksz-kraksz tartalommal, amiben ez volt az egyetlen értelmes szó. Az utolsó öt szó pedig azért került be, mert meguntam valakit. Ez van, srácok.

Nem tudom, hogy a bizonyos tízes skálán mennyire meleg tevékenységnek minősül eredeti Máté Péter bakelitet hallgatni, de igazándiból nem is érdekel, mert az ország egyik legkiválóbb zenei egyénisége, akinek felvételeit mai napig hallgatják, digitalizálják, újra rögzítik, földolgozzák stb., akinek egyik számát több nyelvre lefordították, és az ország határain kívül is sikeres volt, akinek szomorkásabb nótáit végigzokogják. Szerény véleményem szerint, aki legalább egy Máté Péter nóta dallamát nem tudja eldúdolni, az szívjon egy nagyot és köpje arcon magát, bizony.

Egyszer véget ér, Azt súgta a szél, Hozd vissza, Ott állsz az út végén és az én személyes kedvencem, a Most élsz. A bakelitre rögzített zene hallgatásának pedig van valami leírhatatlan hangulata, hogy jobb szót ne írjak, feelingje, ami egyszerűen fölülmúlhatatlan.

A kemény és örök nap úgy ébred az ég és a föld színén, mint az idétlen tyúk éretlen tojása. Vörös és sárga fények ömlenek át rajta, ropogva, a hajnali kék ködbe.

Tegnap éjszakába nyúló, és ma hattól hétig való olvasásrohammal befejeztem a Digitális erőd olvasását. Személyes véleményem pozitív, nagyon tetszett a könyv. A borítón olvasható egy olyan vélemény, hogy Lázba fogja hozni a cyber-agyú olvasókat..., ami persze hülyeség. Tény, hogy én elég szájber-agyúnak vagyok mondható, de azért volt néhány butaság, amiben pont az ilyen beállítottságú olvasó csalódhat.

Nem, a sikerét nem a csodálatos technikai tudás (ami azért ismerjük el nem volt olyan hiányos) adta, hanem A Da Vinci-kód-ból is megszokott több szálon futó izgalmas eseménysorozat, mely a végén egy egésszé áll össze. Csak ajánlani tudom, tökéletes olvasmány fotelben, ágyban, buszon, kertben.

Elolvasom még az Angyalok és démonokat, valamint a Megtévesztés fokát (fordított sorrendben, mert előbbi még nincs meg), aztán ha minden igaz lesz két új Robin Cook-kötetem. :D

Értékelés: 5 pont

Üdvözlöm a címben szereplő korlátolt felelősségű társaságot, mivel voltak olyan kedvesek telepíteni három hozzáférési pontot (nagy volt a kísértés, hogy acces pointot írjak), ami pont elegendő ahhoz, hogy bezavarja azt a frekvenciát, amit a mefiblog szerény központja emésztene föl mikrohullámú internetezés nemes céljából. Most megy a pereskedés, mert mint kiderült, az én szolgáltatóm a hibás (aki egyébként három évvel korábban itt volt, mint a profik), hogy egyáltalán lemernek foglalni ekkora frekvenciatartományt. Egyébként azért jobb este és reggel a net, mert a cégnek csak olyan felhasználói vannak, akik megnézik az íméljüket, meg cset.hu-t, és kikapcsolják a gépet. Sic transit…

Egyébként a napokban készítettem néhány képet, de nem nagyon tudom feltölteni flickrre, a blogot pedig szeretném elkülöníteni a fotóktól, így ide csak néhány, nekem tetsző darab kerül be. Van ilyen új keretféleség is, puszi.

Nem vagyok egy nyelvész, ez tény. Voltak, sőt vannak nekem is helyesírási hibáim, de ha általában szólnak emiatt, nem haragszom meg, sőt, örülök neki. Én is sokáig hosszú í-vel írtam a mindig szót, vagy például ly-vel a muszáj-t.

Ellenben vannak ennél sokkal bosszantóbb, bár nem olyan súlyos hibák (már ha egy hibára lehet egyáltalán azt mondani, hogy súlyos-e, vagy sem), például a kötőjelek. Ilyen az IP-cím, a kis- és nagykereskedés, amit a legtöbb cégéren rosszul tüntetnek föl. Múltkor például azt láttam egy közértben, hogy "Vigyázat, árúszállítás!, vagy az egyik komolyabb márka hivatalos honlapján közölték, hogy szervíz. A legeslegjobb, amikor valaki mondja, hogy például egyenlőre még nem csináltam meg. Sok blogban lehet találkozni az írkál és az irogat szavakkal, vagy például a játsz-játsszol kombinációval.

Ezek most csak úgy eszembe jutottak, gondoltam levésem ide, hátha elolvassa valaki.

Eddig nem különösebben foglalkoztatott a fent nevezett, hát nem is tudom, mondjuk úgy, verseny, mert egyrészt nem tartom korrektnek, hogy a zsűriben a freeblog és a Blogter vezetői is szerepelnek (értelemszerű, hogy a sajátjukra szavaznak majd), másrészt nem tetszik a dizájn, ami nekem est.hu-blogter kombónak tűnik, de ez nem is igazán lényeges.

Az viszont lényeges lehet, hogy bekerültem a versenybe (köszönet Leveenek, aki fölhívta erre figyelmemet), mármint másnak nem olyan lényeges ez, és engem sem érdekel annyira, de egy apróságot azért megjegyeznék. Hogy én az odamondós kategóriába kerültem, arra még csak-csak fejet hajtok, hiszen egy nagyszájú pimasz huligán vagyok, de hogy a klónkaki a tech-tudomány témakörben kapott helyet, na az a tipikus WTF-effektus. Na sebaj. Ha valaki arra számít, hogy kampányolni fogok, és mindenkit arra kérni, hogy szavazzon rám, az téved. Egy szavazatom már van, ez a lényeg.

Egyébként Romsy rávilágított a lényegre:

[16:42:58] Romsy: hé
[16:43:10] Romsy: magyarország 10 legjobb megmondója között vagy (Y)

Ennyi. :D

Csak egy kérdés: kinek adnátok igazat? Arról van szó, hogy egy 13 éves fiatal – aki azért már tud mérlegelni egy olyan kérdésben, hogy apa vagy anya – a válási hercehurca után az édesanyához kerül. Kerülne, mert a gyerek kategorikusan kijelenti, hogy ő az apjához menne. De – a bizonyára remek – anyuka fogja a – bizonyára remek – élettársat és egyben apapótlékot, és betuszkolják a gyereket a kocsiba, az apjától elrángatva, egy biztonsági kamera lencséje előtt. Na akkor most mi van? És tényleg, számít ilyenkor a gyerek szava?

Ma reggel akartam írni egy levelet, de a klaviatúra megbolondult. Egyik betű helyett a másikat adta, számokra jeleket stb. Aztán rájöttem a megoldásra, kíváncsi vagyok, nektek sikerül-e! Itt egy mondat lentebb, benne a megfejtés. Aki értelmezni tudja, az meg is tudja mondani, hogy mi volt a hiba.

Az t*rt+nt a0úgy, h6gy a n40 36c2 be v63t 2a-cs63va,

Egy órától takarítok; körbenyaltam a konyhát, a két előteret, a lépcsőt, füvet nyírtam, gyomláltam (na jó, azt nem sokat, de megerőltető egy meló az), kutyagumit likvidáltam, locsoltam, udvart söpörtem. Az munka.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Utálom, tehát mégegyszer utálom a rövidítéseket (egyb, imho, btw), a túlzott felkiáltó- és kérdőjeleket, valamint szmájlikat, de hogy rögtön bebizonyítsam milyen szélsőséges tudok én lenni, rühellem az egyszmájlis kommenteket is, mert buták. Ha például valaki egy szmájlit küld kommentbe (válasz nélkül), akkor ne lepődjön meg, hogy spamgyanús lesz. Minimum három karakternek kell lennie egy hozzászólásban, ezt már páran tapasztalták. Ezenfelül megjegyezném (így fél év után, hehe), hogy a szmájlik utolsó, valamint a LOL szó középső betűi szűrve vannak, ergo a LOL próbálkozásból hamar LOL lesz. Aki most nekiáll próbálgatni, hogy tényleg, annak a jobb kezemmel letépem a bal lábán található kislábujját, és beleteszem a jobb fülébe, amitől a balszeme könnybe lábad, értem?

Kiirtottuk a kertben az összes méhkaptárt (ez szám szerint nagyjából harminc és negyven között mozog), ami azért este tíztől tizenegyig elég fárasztó munkának bizonyult. Miközben módszeresen lefújtam rovarirtóval, majd határozottan a kukába dobtam egy óriási kaptárt, amin csak nyüzsögtek az otthonukat féltő rovarok, arra gondoltam, hogy mit érezhetnek ilyenkor. Biztosan nem kellemes, hogy támadás éri azt a helyet, ahol élnek, ahol dolgoznak, ahol az utódaik tartózkodnak, látszólag biztonságban. A sajnálat persze egy dolog, de édesanyám allergiás a méh- és darázscsípésre, ami pedig nem játék kérdés.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Ezzel az apró bejegyzéssel szeretnék boldog névnapot kívánni Rolandnak és Rolandnak! Sok sikert a kereskedelmi rádióban és a reklámpiacon indított legújabb projektetekhez!

Kurvára nem vagy vicces, bazmeg!

Én kérek elnézést, oké?

Ha már ilyen jó kedvemben vagyok, akkor ezt a hollót baráti szeretettel küldeném mániákusnak.

Fekszel a nyugodt víz felszínén, mozdulatlanul. Tekinteted az eget pásztázza, érzed repülsz: gondtalanul, behunyod szemed, láthatatlan vagy, csak a madarak hangját hallod amint elrepülnek feletted. Tested lassan eggyéválik a természettel, hangtalanul. Kitárod szemed, de hiába, már nem látsz, nem is láthatsz: halott vagy, visszafordíthatatlanul.

Hétvégén egyébként – a még mindig lassú interneten kívül, ami ugye már senkit nem érdekel, mert elérte azt a szintet, hogy unalmas – rokonaink jöttek látogatóba, így elég keveset kerültem gépközelbe, de megmondom őszintén, hogy nem is bánom. Érdekes, hogy gép- és netfüggő vagyok, mégsem zavar, ha hetekig, sőt hónapokig nem ülök gép közelében.

Bár rühellem úgy kezdeni a második bejegyzést, hogy más, mert tartom magam ahhoz, hogy egy bejegyzésben egy témáról kell beszélni, most mégis a közhelyes kifejezéshez folyamodnék; más. Szerény blogom szerény történelmében voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akiknek a linkje biztosan szerepel két helyen: az egyik az RSS-olvasóm, a másik pedig az általam olvasott blogok listája. Ilyen ember például Gazala, és az ő új blogja, aminek én örülök, mert anno Gazala notesze (akkor még így hívta) az első olyan blogok között volt, amiket olvastam. Patetikus üdvözlőszöveg nem lesz, üdv újra és jó blogolást, kedves Gazala!

Az igazi autók márkaszervízbe járnak!

De rossz nekik.

Tudom, mindenki erről ír, én elsőre nem is akartam, de aztán elolvastam az egyik blogger egyik bejegyzését (amihez csak azért sem írok linket), és úgy gondoltam, hogy mégis írnék pár gondolatot.

A verseny ötlete nem azért tetszik, mert nevem nem szerepel a listán; tudom milyen az, mikor offenzívát indítanak egy ember, és az ő blogja ellen. Viszont van azon a listán három olyan blogger (még mindig nem írok linket), akiknek nagyon is jó ötlet volt odapörkölni az orra alá. Nem, nem a tizenkétéves Zulukára gondolok, hanem a magát blogszakértőnek nevező okostojásra, vagy a búkmárkoló jóemberre, aki minden héten másik webkettes projektet koppint le, és képes azt mondani, hogy az munka. Online marketing, haha.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Jöjjön egy kis hivatalos beszéd. Hosszas előkészületek és munkálatok után elindult hát a Webizen, ami egy szigorúan felhasználóknak szóló gyűjtőoldal, nem csak webkettes alkalmázsokról. Egyébként mostanában kezd lenyugodni ez a webkettes láz, jönnek az új alkalmazások, de ritkábban, és már nincsenek a szokásos már-már közhelyesnek mondható jelzők, mint például a béta, vagy az első és egyetlen. A Webizent egyébként a Wish üzemelteti.

Na és mi volt a baj? Van a padláson egy WET11-es egység (ez egy bridge egyébként), aminek van egy IP-címe. Ez az IP-cím a 10.10.10.16, nekem pedig a routeren bámulatosan egy 10.10.10.5 lett beállítva. Jött ugye a sávszélesség bővítése, ami azzal járt, hogy bizonyos IP-címeknek engedték, másoknak pedig nem. Ilyen volt az én rossz IP-címem is, ami egy másik felhasználó tulajdonában van, így neki sem működött az internet. Most viszont megy, sőt, közölték, hogy a két hét díját természetesen elengedik, és elnézést a kellemetlenségért. Ilyen a jó netszolgáltató, na.

Így hogy normális sebességben süvít az internet, nem is olyan rossz az a flickr. Tölöttem fel pár képet az akkontomhoz, úgy néz ki, hogy egyelőre maradok, aztán majd meglátom lesz-e kedvem készíteni egy saját albumot.

Már múltkor akartam írni erről a játékról, de a net sebessége nem tette lehetővé, hogy föltöltsem a képeket, így csak most teszem.

A Call of Duty első része nekem nagyon tetszett; három nap alatt végigjátszottam, és azóta is, ha időm engedi, a többjátékos mód nyújtotta élvezeteket is kihasználom. Régebben ajánlgatták már (többek között néhány olvasóm is), hogy a második rész valami fantasztikum lett, egyrészt a remek grafika, másrészt a remek játékélmény végett. Meg kell mondjam, nem csalódtam.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Azért figyelitek a visszafogott anyázást a reklámokban. Bizonyítottan hatékonyabb, mint a lefolyótisztító néven reklámozott termék, vagy sokkal nagyobb hatóerő, mint az ilyen-olyan mondókával reklámozott terméknél.

Párszor már írtam a reklámokról, de van néhány kiemelt kedvencem. Az egyik, amelyben a lábgomba-mentes láb három ismérvét ismertetik, a másik, melyben a hölgy vizelettartási problémáit taglalta, a harmadik pedig a betétreklám, melyben a kedves hölgy elmeséli, hogy ő neki ha megvolt, akkor nem tudott fehér bugyit venni. Szegény.

Holnap reggel megyek orvosi vizsgálatra. Nincsen bajom, csak a jogosítványhoz szükséges az EKG, a vérnyomás-mérés valamint a szemvizsgálat. Szerdán pedig megyek jelentkezni a gépkocsivezető tanfolyamra. Jót ne halljak felőletek!

Nádai Gábor, első fok első csoportban egészségileg megfelelt.

Egyébként egy csomó érdekes kérdést tettek föl; ezekkel inkább nem untatnálak titeket, csak az utolsó kérdéshez (Van-e egyéb, amit leírna magáról?) tenném hozzá, hogy erős kísértést éreztem, a Gönyörű és ellenálhatatlan vagyok. megadására. :D

Tehát holnap beíratkozás, és egyelőre úgy néz ki, hogy júliusban az elméleti részt le is tudhatom, szeptembertől pedig jöhet a vezetés, muhah.

Ma menet közben kipróbáltam a Subway gyorséttermet, és levontam a következtetést, hogy a McDonald'snak pusztulnia kell, a Subway egy isten a szakmában. Kezdjük ott, hogy belépek az ajtón, és a fiatal hölgy a pult mögött már hangosan köszön, hogy szia. Állok, és bambulok, hogy mi a választék, majd mondom: sonkás ham. De ez nem elég, válassz kenyeret! Fokhagymás, fehér, félbarna, barna és még nem tudom én milyen típusú kenyerek. Fokhagymásat választottam. A kiszolgálás valami fantasztikus sebességgel történik, megkérdezi mit kérek bele, és ott az orrom előtt pakolja tele a 15 centiméteres kenyeret (ami inkább kifli, vagy mondjuk baguette). Volt benne saláta, uborka, paradicsom, paprika, avokádó (amit bevallom kikotortam, mert förtelmes volt), hagyma, sajt és sonka, nyakon öntve a választott öntettel, ami olaj és ecet volt. Mindez került 495 forintba, ami azért valljuk be rendkívül olcsó, ha figyelembe vesszük, hogy a Mekiben nyolcszáz forint alatt nem lakom jól.

Summa summarum: egy próbát mindenképp megér, nekem nagyon szimpatikus volt mind a kiszolgálás, mind a felszolgált étel minősége.

Te hiszel az UFO-kban? Az egyik leghülyébb kérdés, mert az UFO (Unidentified Flying Object, Azonosítatlan Repülő Tárgy) nem élőlény.

Érdekes, hogy az emberek többsége egyszerűen leblokkol, ha ki kell tölteni egy hivatalos, vagy éppen nem hivatalos dokumentumot. Így történt ez ma, mikoris a tanfolyamra való jelentkezési lapot kellett volna kitölteni. Az irat teljesen érthető volt, az első sorában kiemelve felhívták a kedves jelentkező figyelmét, hogy a jobb oldali oszlopot, valamint a hátoldalon lévő első két sort ne töltse ki, és hogy nyomtatott, olvasható betűkkel írjon, lehetőleg a kereten belül. Tekintsünk el attól, hogy a tizenéves nemcigány (Jézusom, ez vezetni fog, emberek rettegjetek!) írott és olvashatatlan betűkkel töltötte ki, még a jobb oldalt is, ez ugye nem meglepő. Viszont az, hogy egy harmincéves ember megkérdezi az oktatót, hogy ide [lakcím] mit írjak?, az már súlyos, sőt sújos.

Kifelé menet az egyik tanuló odajött hozzám, mint ha annyira jó barátságban lennénk, és megkérdezte, hogy nincs-e egy ezresem a hazaútjára. Találjátok ki, melyik résztvevő volt…

Régen, a napköziben néha kaptunk olyat, hogy karamellás tej. Valami hihetetlenül finomra tudták megcsinálni, nekem azóta sem sikerül hasonló ízt elérnem. Emlékszem, régen még egy lábast is tönkretettem a cukor hevítése közben.

Ha már úgy is imádom a karamellát, mért ne egyek karamellás fagyit &ndsah; gondoltam én naiv. Meg is bántam, ez rosszabb volt mint a két napos romlott tehénfos.

Apropó fagyi: elárulná nekem valaki, hogy a csokoládés fagyiban mit lehet szeretni? Meg úgy általában minden édességben a csokoládét erőltetik, holott a vanília és a fehér csokoládé sokkalta finomabb, vagy legalábbis én jobban szeretem. 2006. július 19. 14:17:

Van telepátia, most kaptam egy adag tejkaramellát! :)

Hét óra. Híreket mondunk.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Egyébként tegnap véget ért a fent említett sorozat. Erről már írtam, de nekem nagyon tetszik, azaz tetszett ez a sorozat, és örültem neki, hogy a TV2 az összes részt leadta. Bár az utolsó néhány epizód, sőt évad már kissé gyöngébb volt, hiányzott belőle az a régi nyüzsgés. Kiesett a régi banda, és új gyerekek jöttek, amit sokan bántak, de még ezt leszámítva is rendkívül jól sorozatról beszélhetünk. Érdekes volt végignézni, ahogyan az orrom előtt nőnek fel a gyerekek, öregszenek a szülők stb.

Ha valakit érdekel: forgatják a tizenegyedik évadot, melyben David Gallagher (Simon) és Mackenzie Rosman (Ruthie) jelenlegi információk szerint nem fognak szerepelni. Az évad leginkább a családapa körül forog majd, akinek egy éve van hátra, szívroham miatt. (Ez egyébként eléggé negatív módszer, de sok helyen megfigyelhető: például a Harry Potterben, ahol elvileg maga Harry sem éli túl a hetedik epizódot). Ezen az oldalon több információ is található, ha érdekel valakit.

A flikkert persze hajnal egykor telepítik, buherálják, fényezik, iparozzák, csiszolják, és így tovább, hogy én véletlenül se tudjam megnézni a mai képeket, vagy mondjuk feltölteni néhány sajátot. Ilyen esetekben például rühellem, ha egy más által megírt és üzemeltetett szolgáltatást kell használnom.

Álmos vagyok, de nem tudok aludni, éhes vagyok, de nem tudok enni, szomjas vagyok, de nem tudok inni, fáj a fejem, fáj a hátam, halott-e vagyok?

Athinának pedig van egy olyanja, hogy fotóblog, amit úgy hívnak, hogy Pixelity. Tessék nézegetni, mert vannak ottan jó képek. Ez például überjó, ha tetszik, ha nem. Csákányi.

Tegnap egyébként tönkrement a telefonom, mivel tegnapelőtt véletlenül leejtettem a fűbe, amin állt a víz, és nagyjából tíz percig ott is hagytam. Mire fölvettem, világított mint a karácsonyfa, és a külső beavatkozásokra nem reagált. Kivettem az akkumulátort, mire a kezemre csöpögött a víz, ami alatta felgyülemlett.

Két napja szárad, azóta nem tudok vele mit csinálni, be- és kikapcsolni tudom, aztán ennyi. Ráadásul pont a minap járt le a garancia, szia, kedves Murphy.

Na, kell valakinek a mobilszámom?

Tegnap reggel (talán a kialvatlanság miatt, nem tudom) úgy ébredtem föl, hogy fáj a fejem. Nem kicsit, hanem az a klasszikus, nyilaló, lüktető fejfájás, ami akkor erősodik, ha mozgok, vagy lehajolok, teszem azt. Ilyenkor általában lefekszem aludni, és mire fölkelek semmi probléma. A lefekvés meg is volt, jó sokáig is aludtam (hajnal egytől majdnem déli tizenkét óráig aludtam), de a fejem ennek ellenére is fáj. Ez viszont már érdekes, mert két napon át, hála az égnek még nem fájt. Nem panaszkodni szeretnék, csak azért aggaszt egy picit.

Most pedig megyek, és összeszedem a kertben a kedvenc kutyáim kedvenc kosztjuk földi maradványait, közismertebb nevén a kutyagumit.

Annyiféle verseny van mostanában, itt a legújabb, méghozzá a SEO-verseny, melynek lényege, hogy az nyer, akinek oldalát a pillangószív szóra első találatként jeleníti a Google magyarországi keresője. Ennek örömére megjegyezném, hogy jelentkeztem a versenyen, és létrehoztam egy domaint: pillangószív, valamint a bejegyzés permalinkje szintén használható: pillangószív.

A pillangószív egyébként rántva és sütve is fogyasztható, egyetlen hátránya, hogy kicsi, és nagy mennyiségben ájulást, hasmenést okozhat fogyasztása. Bármelyik boltban kapható pillangószív, átlagosan 5-600 forintba kerül kilója. A pillangószív finom eledel, próbáljátok ki ti is!

Régebben egyébként én is be akartam jönni a nagyoknak, meg voltam például hatódva, mikor Shamalt először kommentált hozzám, vagy amikor kitett valaki az általa olvasott blogok listájára stb. Aztán, ahogy olvasgattam a sok blogot, rájöttem arra a brutálisan egyszerű igazságra, amit már az elején tudnom kellett volna: minden blogger ember. Mért lenne nagyobb ember az, akit többen olvasnak, vagy teszem azt többen kedvelnek? A primtív mondás, miszerint ő ugyanazt szarik, amit én, és ugyanúgy vér csordogál ereiben, itt is igaznak bizonyul. Van aki erre rájön, van aki nem. Nem kell ebből levonni semmilyen következtetést, csak nem szabad elfelejteni, hogy a blogger is csak ember, és nem biztos, hogy nagyobb ember…

Meghallgattam a létező összes Most élsz feldogozást (igen, ez egy Máté Péter szám). Volt egy ilyen diszkós, az egyszerűen szánalmas lett; még az előadóját sem jegyeztem meg. Nem a műfaj iránt érzett ellenszenvem miatt (sőt, a nyolcvanas évek diszkós zenéit imádom), hanem egyszerűen gagyi lett, nem illik egy eredetileg szép számot elcsúfítani. Az exmegasztár Gáspár Lacika egész tűrhetően adta elő, bár azért mégsem az igazi, a majdnem megasztár Varga Ferenc egyszerűen nevetséges volt, pláne, amikor elkezdett visítozni. Rúzsa Magdolna pedig egyszerűen zseniális, én mondom, ha Máté Péter élne, és látta volna, elsírja magát.

Elfogult zenei ajánlónkat olvashattátok.

Ha már reklámozzuk a blogjainkat. ;]

Érdekes, hogy az interneten való FPS-játék mennyire levezeti az ember agresszióit. Sok szülő nem engedi a gyermekét játszani, mondván agresszív lesz tőle. Ez sok esetben igaz, de nagy általánosságban (vagy az én ismerettségi körömben legalábbis) fordítva történik: a gyermek a játékon keresztül éli ki agresszív hajlamait.

Mikor még nem játszottam, sokkal morcosabb voltam, ha valaki beszólt, vagy teszem azt olyat tett, ami nekem nem tetszett. Sokkal inkább ugrottam neki, szóban, vagy fizikálisan akár. Mióta játszom, a sok idiótán vezetem le a dühömet, amit máskor egyébként személyesen tettem. Ma például az egyik okos megjegyezte, hogy azért tudom őt lelőni, mert én jobb fegyverrel megyek. Megkérdeztem, hogy ő mért nem megy azzal a fegyverrel (erre lehetősége lett volna), mire annyit felelt, hogy anyád. Csak heccből a másik fegyverrel mentem én is, majd miután ötször lelőttem, elköszöntem és kiléptem.

Ma 37°C-ot mutatott a hőmérő higanyszála – ez bár hivatalosan hangzik, eléggé kemény volt. Mint azt már írtam, én jól bírom a meleget, tehát ha én kidőlök, akkor már baj van. A szobámban a ventillátor egész álló nap (sőt még éjszaka is) nyomta az ipart. Ma egyszál rövid nadrágban olvastam és gépeztem. A furcsa az volt, hogy hét óra felé, mikor tollasozunk és kerékpározunk, általában hűvösebb van, de most szinte hőség volt, még így naplementével is.

Egyébként a fejem még mindig fáj, közben eszembe jutott, hogy ez napszúrás is lehet, akár.

Holnap egyébként a Sir Lancelot étteremben ünnepeljük meg, hogy tizennyolc éve egy keddi napon negyed háromkor napvilágot láttam. (Bár sokak ezt nem ünnepelni szeretnék, hehe.)

Kíváncsi vagyok, mert többen dicsérték az éttermet, a finom ételek, a különleges hangulat, de leginkább a műsorok végett. Például ismerősöm mesélte, hogy három szóból szerenádot kellett előadni a párjának, akivel az ötödik évfordulójukat ünnepelték.

Jó buli lesz, úgy érzem.

Ajánlanám kedves figyelmetekbe a http://www.steam.hu/ oldalt, ahol is jobb sarokban egy apró okosság fogad minket, ami elárulja, hány látogató onlájn. Nekem nagyon tetszett, ez tök új és jópofa dolog. Nézzük csak:

Jelenleg $guest_array vendég olvas minket

De van jobb is! Az oltal <title> eleme, aminek tartalma ez:

-=[steam.hu]=- - Kezd&#337;lap

Hát nem király?

Mint ahogyan nem akarok Honfoglalót sem a mobilomra, oké? A Winamp kb. két hete zaklat, hogy megjelent a kritikus ápdét, és töltsem le, mert abban javítottak x bakit. Hát kösz nem, tökéletes nekem a három pont valahányas Wiamp is, az ötös csak zabálja a memóriát. Egy zenelejátszó zenét játsszon le, ne kenyeret süssön meg lábat masszírozzon.

Az életem új szakaszát cigányzenével (talán ebben a formában nem vétóznak meg) és madárcsiripeléssel kezdtem; reggel, mármint tíz órakor először arra keltem, hogy csiripelt valami aranyszívű ártatlan madárka, pont az én ablakom előtt, de egy támasztott hangú és határozott kiáltás, hogy lelőlek ha nem fejezed be megtette hatását. Háromnegyed órával később a szomszédom úgy döntött, hogy ő most lemossa a gyönyörű kocsiját. Tette ezt üvöltő cigányzene mellett, na jó – gondoltam, akkor fölkelek. Azóta még vásároltunk is.

Ozzy Osbourne-nak pedig akkor is jó hangja és bandája van, ha füvezik, drogozik, iszik és bunkó a stílusa – vagy legalábbis ezt mondják róla mások.

Legelső Ozzy Osbourne számként a Dreamert hallgattam meg, úgy nagyjából egy éve, és már akkor tudtam, hogy ez a stílusú zene nagyon bejön, bár általában nem szeretem az ennyire keményebb vonalakat, néhány kivétellel (Cradle of Filth például).

Volt régebben egy műsor, Ozzy volt a címe. Ez vollt az, amit a Győzikével lekoppintottak. A történet ugye ismerős: Ozzy egész házát bekamerázták, és hónapokon át sugározták az ő és családja életét. Néhány részt a Viasat3 is leadott, sokkal jobb volt, mint a Győzike – bár utóbbiból egyetlen részt sem láttam, hál' Istennek.

A spam bár alapjáraton értelmetlen, mégis van célja: egy oldalt hirdet. De kérdem én naivan, hogy mi célja van egy ilyen spamnek. Tudniillik ebben semmilyen link nincsen, ráadásul a weboldal rész sincsen kitöltve. Akkor ez most spamnek minősül egyáltalán? Ha spamnek nem is, kommentszemétnek mindenképpen.

Tudom, nem nagy különlegesség, de időszerűnek tartottam bevezetni egy kis apróságot, amit az átlagos olvasók nem láthatnak. Ha a vezírközpontban van bejelentkezett fölhasználó, akkor a kommenteknél megjelenik egy link a törlésre és szerkesztésre. Ez sok esetben kényelmes lehet, amint lesz kedvem a bejegyzéseknél is aktiválni fogom. Át kéne már írni a bejegyzések kezelését is, mert nagyjából fél éve hozzá sem nyúltam, és finoman szólva gány. Működik, de gány, egy kód pedig legyen igényes.

Valamint készüljön föl mindenki, hogy a mefiblogon hamarosan regisztrációs rendszer fog uralkodni. Ez annak függvényében fog bekövetkezni, hogy mennyi kedvem lesz megírni a felhasználó-kezelést. Nem kell megijedni, lehet majd kommentálni regisztráció nélkül, de a nem regisztrált hozzászólók kommentjeit átnézem, mielőtt publikus lesz. Jah igen, még akarok majd olyat is, hogy publikus bejegyzés és komment, ami csak akkor látszik, ha be van jelentkezve a kedves admin.

Nos, nem egészen félórája átléptem a bűvös tizennyolcadik évet, immáron elmondhatom, hogy nagykorúvá váltam. Különösebb érzések nem rohamoztak meg ezen tény tudatában, de azért egy kicsit furcsa, ezt elismerem.

Egy kis változás azért legyen: ezentúl nagy M-mel fogom írni a nevem. Nem nagyobbnak, vagy komolyabbnak akarok ezzel tűnni, ez egy olyan gógyim, ha úgy tetszik.

Ezúton is köszönöm mindenkinek a jókívánságokat!

Most, hogy kellően kipihentem magam, írok egy kis élménybeszámolót,mert élmény az volt jócskán.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Apropó, tegnap megkóstoltam Jack italkülönlegességét, és arra a következtetésre jutottam, hogy én még mindig nem szeretem az alkoholt. Fél decit ittam, de bőven elég volt, és kegyetlenül égette a torkomat. :D

Az gáz, ha a szúnyogcsípés begennyesedik, beleragad a szőrszál, megköt, és ahogy húzza, egy picit kellemetlen?

Belegondolva, hogy mennyi emlékem lesz nekem – és a most fiatal generációnak –, azért nem semmi. Emlékszem, szüleimről szinte alig van pár idős fekete-fehér, kifakult kép, míg – ha lesznek – az én gyermekeimnek és unokáimnak több száz képet tudok majd megmutatni, számítógépen vagy tévén, teszem azt.

Az is érdekes, hogy édesanyámnak van egy Zenit fényképezője, amit a tizennyolcadik születésnapjára kapott, és akkor egy elég komoly gépnek számított. Tükörreflexes, cserélhető rajta az objektív és filmmel működik. Mai szemmel azt mondaná az ember, hogy nem nagy extra, pedig a kor jelenlegi technikai szintjén egy hasonló gép nagyjából 130-150.000 forintba kerülne. És ki tudja, ha megmutatom az unokáimnak, hogy nézzétek, a papa ezt kapta a születésnapjára, lehet, hogy elmosolyodnak, hogy mi ez a buta készülék.

Dorkának van egy versenye, amit én most promóciós jelleggel megemlítenék itt. A kiírás lényege roppant egyszerű, írj egy bejegyzést, és ha a hirtelen fölállított, de szigorú és talpraesett bizottság (melyben én is ott vagyok) azt mondja rá, hogy zöld, akkor bekerül Dorka blogjába, ötszázadik bejegyzésként.

Megmutattam apumnak a fönt említett zenekar Meds című albumát, és azt mondta, kifejezetten tetszik neki. Anyu pár hete ugyanilyen véleményen volt. Érdekes, ez a Placebo a legtöbb embernek tetszik; véleményem szerint az idei Sziget legnagyobb föllépői ők lesznek.

Egyébiránt az album nekem is tetszik, és nem nagyon, vagy inkább nagyon nem érdekel, hogy az énekes melyik nemhez vonzódik (magánügye, én a zenéje miatt kedvelem, nem nemi identitása végett), sem az, hogy mennyire nőies vagy férfias a hangja.

Már írtam róla, hogy kedvelem Agatha Christie regényeit. Nekünk itthon pontosan hét kötet van meg (sajnos a költözésnél a többi elkallódott; van egy jókora doboz, ami tele van könyvvel, mert nem tudjuk hová tenni, talán abban leledzik). Egyik kedves ismerősöm születésnapomra hozott nekem tizenöt újabb Agatha Christie regényt, aminek nagyon is örültem. Már csak egy dolog van hátra: az egyik polcomat át kell rendezni, hogy az új jövevények elférjenek.

Az eddigi Dan Brown könyvek után azt kell hogy mondjam, nagyon bejönnek a fazon írásai.

Feszült izgalom, színes fordulatok (néhol még én is meglepődtem, pedig általában sejtem, hogy mi lesz a végén, és ki lesz a főellenség stb.), fényűző technikák, harc a hatalomért, és persze az elmaradhatatlan romantika – ezek jellemzik A megtévesztés foká-t. Csak ajánlani tudom.

Az Angyalok és démonokat még szeretném megszerezni; a beharangozója elég jónak tűnt.

Értékelés: 5 pont

Megjegyzendő, hogy az egésznek van egy kis Hangyák a gatyában mellékíze. A sztori is hasonló: van a kanos fiatal srác, aki menne Horvátországba csajozni a haverokkal, de mivel megbukik történelemből, apja Balatonra küldi az ismerős szállodájába, ahol találkozik az internetről ismert vetkőzős nénivel. Be is akarja cserkészni, jól, de nem veszi észre, hogy a csajt nem érdekli, a szálló tulajának lányát viszont annál jobban. Egyszer megnézhető magyar limonádé, néhány jó poénnal, ha úgy nézem, viszont másik aspektusból, a magyar filmipar málna-díjasa.

Az SG.hu cikkével viszont egyetértek:

[...] amikor lekerül a melltartó és elővillan az előzetesben is mutogatott cici, a jó érzésű empatikus készséggel megáldott férfiember első gondolata nem a testi bájak konstatálása, hanem egy, a színésznőnek adandó gesztikulációs tanfolyam-utalvány és egy kiadós transzfúzió körül forog.

Értékelés: 3 pont, mert röhögtem párszor

Aha! Megleltem a roma, vagy vulgárisabban kifejezve cigány szó szinonimáját!

[…] familiárisan hiperpigmentált […]

(via Zsukov)

Ezentúl kéretik ezt használni! :D

Egyébként nagyon jót beszélgettem tegnap éjnek éjjelén mefi blogtárssal. Azt hittem- a blog, az előítéletek alapján-,hogy egy tipikus,nagypofájú kisember. De aztán kellemmeset csalódtam. Értelmes,normális és ritka egy ember. Örülök,hogy megismerhettem. De a tegnap estét remélem még folytatjuk majd,ha lesz időnk :)

(via Dorka)

Tényleg nem magamat szeretném fényesíteni, de a legtöbb ember, akivel jó (vagy legalábbis az átlagosnál jobb) viszonyban vagyok, azt mondja rólam, hogy egy bunkó senkiházinak gondolt, aztán kellemesen, vagy nem kellemesen csalódott.

Ez olyan, hogy ha meglát valaki egy rokkert, akinek negyven fülbevalója, húsz tetoválása és miegymás van, akkor rögtön levonja a következtetést, hogy hülye rokker. Pedig nincs kizárva, hogy a hülye rokker nem az ELTÉ-re jár, és olvas szépirodalmat ráérő perceiben, ugye.

A LiTha-Paint egy egyszerű, de jópofa webes rajzolóprogram. Nekem csak Firefox (1.5.0.4) alatt sikerült működésre bírnom, sem Internet Explorer sem Opera alatt nem funkcionál. Ettől eltekintve mókás.

Ha valami marketing-fogás, akkor marhára gyenge, ha pedig elírták, akkor ciki, de nem értem, hogy mért Szines Bulvár lap. Egyébként a bejegyzés érdemi része nem is erről szól, hanem a mellékelt link tartalmáról.

Párszor láttam már roma származású embert, és bizony kinézem ebből a Mukiból is, hogy egyedül erőszakolta meg és gyújtotta föl a 18 éves lányt (amelynek ügyét furcsa módon csak az írott média tárgyalja, a rádióban és a tévében nem sokat hallottam róla). De van egy alapszabály, amit nem szabad elfelejteni: az ilyen emberek mindig többen vannak. És azt viszont nem hiszem, hogy teljesen egyedül ennyi mindent tudna csinálni, tehát jogos a következtetés, hogy bizony van bűntársa is. A rendőrség hallgat, szokás szerint, de most legalább úgy tűnik, hogy valamit tartogatnak. Meglátjuk.

Egyébként ha jól emlékszem, Makón volt régebben egy hasonló eset, mikor is egy fiatal lány szülei többször szóltak a rendőrségnek, hogy a lányukat terrorizálja a volt barátja, és többször életveszélyesen meg is fenyegette. A rendőrséget nem érdekelte, a lányt pedig nemsokkal később holtan találták egy faházban, ahol – mint később kiderült – a volt barátja megerőszakolta majd kioltotta az életét.

A nap kérdése pedig, hogy ki az a megszeppent ballagó, aki a képen látható. Segítség nincsen, sok sikert!

Tegnap esett az eső, ennek következtében a csatornázáson nem rég átesett utak olyan sarasak lettek, hogy öt centiméteres(!) sárréteget szedtem le a kerékpárom első és hátsó abroncsáról, valamint a többi kis résből, ahová lerakódott. A lényeg nem is ez, hanem az, hogy a vadonás új biciklim hátsó kereke kanfasztikus módon leeresztett, így öt kilométeren keresztül tolhattam hazáig. Ezzel nem is lenne gond, a gond ott van, hogy vehetek egy új belső gumit. Ezen a nyáron ez lesz a harmadik eset. Amúgy mint utólag kiderült, egy baleset maradványaiba hajtottam bele (üvegszilánkok).

Egyébiránt ezen sorok írásakor a kommentek száma (az enyéimet nem számítva) elérte a százat, a napi egyedi látogatásoké pedig az 544-et. Köszi.

Ebből 44 látogató egyébként Balázstól érkezett.

Az ugye alap, hogy ha fölhívok egy busztársaságot, információra szomjazván, akkor nem olyan stílusban fogadnak, mint ha ők találták volna föl a spanyolviaszt, és szültek volna meg engem. Mert ugye fölhívtam a Volánbusz központi infomrációs irodáját, hogy az Eurolines nemzetközi jegypénztár ugyan mettől meddig tart nyitva, mert potyára mégse utazzak már föl. Asszonyka fölveszi, gorombán beleszól, hogy fórgálmi, tessék, én pedig udvariasan elmondom kérdésemet. Se szó, se beszéd öcsém, erre benyomja a zenét, én meg várjak. Több mint három perc után(!) fölveszi egy kicsit udvariasabb nő. Meg sem jegyzem mi történt, mondom a kérdést. A válasz majdnem hasonló: –Maradjon! – szól a telefonba, és újra hallom a zenét, levegőt sem mertem venni, hisz maradnom kell. Harmadikra már egyszerűen beleröhögtem a kagylóba, ezt figyeljétek:

– Szevasz tarcsad má kicsit a vonalat!
Várok…
–Na mondjad!
–Érdeklődni szeretnék, pamparamm…
–Ja, reggel héttől fél nyolcig, szombaton meg csak négyig.

Magyarország, Budapest, 2006, csókolom.

Tegnapelőtt egy hatalmas pók mászott az asztalomon, meg is csikolta a kezemet, annyira megijedtem, hogy fél percig meg sem tudtam mozdulni, aztán egy határozott mozdulattal lecsaptam. A pók teste szabályszerűen ropogott. Vastag(nak mondható) szőrös lábai, vörös feje, és aranyszínű, mintázat nélküli háta volt. Nem láttam még ilyet, de mindenesetre jól megijesztett.

Tegnap este egy mezei kaszáspók mászott a konyha kövén, őt félperces rövid vadászat után szabadon engedtem.

Nincs bajom a pókokkal, de ha már félméternélk közelebb van, az gáz. Például az ágyamban nem mászkáljon, mert az biztosan nem jó.

Ezennel meghirdetem a Szmájlimentes világnapot, melyet minden év július hó huszonhetedik napján fogok megtartani. A lényeg egyszerű: sem hozzászólásokban, sem bejegyzésekben, sem pedig cseten nem fogok szmájlit használni. Érdekes egyébként, sokkal furcsább így üzenni, szinte már megszokott, hogy minden mondat végén ott az a bűvös :). Akinek van kedve, és kemény, az csatlakozzon.

Ma megleptem magam és a gépem egy állvánnyal. Igazából nem volt nagy meglepetés, mert mióta a masina megvan, azóta szeretnék egy állványt. Először benéztem egy fotósboltba, ott közölték, hogy huszonkétezer az állvány, plusz tizenöt a fej, mondtam majd visszanézek. Aztán fölmentem a hülye azért nem vagyok egyik üzletébe, és ez lett a választás:

Még nincs vége, olvasd tovább »

Van ugye egy szavazás, hogy mi legyen a híd neve, ami ugye jó dolog. De vessünk egy pillantást a listára! Hogyan lehetnek azok példának okául, hogy Álomszép híd, Puli-híd, Na végre! híd, PETA-híd de ami engem legjobban megbotránkoztatott, az nem más, mint a Chuck Norris-híd. Könyörgök, ha már épül egy híd, alap dolognak tartom, hogy egy magyar hírességről (aki letett valamit ennek az országnak az asztalára) legyen elnevezve. Ha meglátom ezeket három dolog jut eszembe: hülyék csináltak a versenyt, hülyeségnek szánják ezt a versenyt és persze mindkettő (szerintem ez a legmegfelelőbb). Ha ezt valami szavazás előzte meg, az persze megint más, akkor kicsit rostálni kellene.

A Hofi Géza-híd egyébként a legjobb (ezen sorok írásakor éppen ez a befutó), én is erre szavaztam. Ne feledjük el azt sem, hogy egy forgalmas hídnak egyszerű név kell, amit csak úgy lehet mondani, hogy Menjünk a Hofi híd felé. Milyen lenne már, hogy gyerünk a csáknorisz hídon át…

A hibásan írt elnevezések az oldalon is hibásan szerepelnek.

Valaki kitalálta, hogy egy fiatalember nevében (akinel kisebb gondja is nagyobb lehet) provokálja az embereket, és valótlan tényeket állít. Ebben az a legszörnyűbb, hogy megtehetem, hogy más nevével írok valahová, és a végén még őt fogják meghurcolni.

A Subecz Ákos nevében író egyénnek (aki a Kutyaszex című bejegyzésemnél kommentált) pedig üzenem, hogy egy bocsánatkérő levelet küldjön annak, akinek nevében írt, és készüljön föl az előtte álló jogi folyamatokra, amiket egy életre meg fog emlegetni.

Mint ahogyan azt Blogadmin is írta, az egészben az a legrosszabb, hogy ez bárkivel megtörténhet, és akár komolyabb konfliktusok is adódhatnak, egy ilyen ügyből kifolyólag.

Az trendi, vagy meleg dolog, hogy mostanában mindenki úgy köszön, hogy mefi cica? Persze nem zavar, veszem a poént, csak azért feltűnt, hogy egyre többen használják ezt a szófordulatot, na.

Ma egyébként a kertben, a civilizációtól három méterre fogok hálni, a remek rízingelt(!) teszkós sátramban. Ha az időjárás engedi, (tehát nem lesz felhős az ég), akkor fotózok csillagokat is. MP3-lejátszót és laptopot viszek (bár utóbbit csak a képek miatt), meg egy zseblámpát, hogy tudjak kicsit olvasni is. A sátor egyébként zárt, tehát a mindenféle rovaroknak kívül tágasabb lesz (remélem).

Már készen is vagyok; akadt egy kis baki: puha volt a föld, ahol megpróbáltam lerakni, és ennek következtében menet közben szétesett az egész. Most már stabil.

Szeretném tőletek megkérdezni, hogy miért van az, hogy a MSN Messenger husznkét, míg a mIRC-et használó Bitlbee két másodperc alatt bonyolítja le a bejelentkezést, és a felhasználók fogadását?

IRC-szakértőim kedvéért – akik az imént említett rendszert tökéletesen ismerik, de a mondatok megértésére képtelenek – megjegyezném, hogy a Bitlbee-nek nem kötelező mIRC-cel kommunikálni, de jelen esetben azt teszi. Puszi nektek, kedveseim (képzeljetek ide egy szmájlit, bár Shamalt szerint ez is (és még negyvenféle forma) érvénytelen, sebaj).

Ha már úgyis lopkodunk, eszembe jutott egy régi szám, nem tudom ki mennyire emlékszik az Álomhajó című nótára, ami régen eléggé sikeresnek volt mondható. Ez volt a refrén, talán sokaknak ismerős lehet:

Álmodd, hogy vakít a fény
Tombol a nyár, e földtekén
Ne érdekeljen, ha esik a hó
Mert nyaralni visz, az álomhajó!

Nem is a zenéről, sokkal inkább az énekeséről szeretnék méselni. Ezt a számot (sajnos már nem emlékszem, hogy eredetileg ki énekli, ki szerepel a videófelvételen, stb.) egy kedves ismerősöm énekelte föl, és bizonyos jogdíjért cserébe úgy adták el, mint ha egy másik hölgy énekelte volna. Ezzel nem is lenne gond, egyik megkapja a pénzt, másik örül, mert átverte az embereket, hogy milyen jó hangja van. No de a pénz sehol! Ismerősöm mesélte, hogy egy rádióban való lejátszásért kap mondjuk 120 forintot, tehát az egészből havonta kétezer forintja, ha bejön. De ami az igazán bosszantó: most adtak ki egy nyári slágereket tartalmazó CD-t, amin szerepel ez a nóta. Kíváncsi lennék, hogy vajon mennyi jogdíjat kapott érte…

Videót megnéz, kommenteket elolvas, első megrökönyödésen túlesik.

Most őszintén, a vörös ruhás srác nem olyan, mint Gyurcsány Ferenc, a fekete felsős meg, mint Rogán Antal? :D

Nem szeretem, mikor valaki más szemében a szálkát, sajátjában pedig a gerendát se veszi észre. Mért van az, hogy valaki beszól nekem, akkor nekem tűrnöm kell, de ha na adj isten poénból mondok neki valamit, akkor vérig sértődik. Hát egy fenét; nem vagyok én lefolyó, nem kell nekem nyelnem ezt.

A BlogTalkRadio tökéletes lehet azok számára, akik úgymond élőblogot szeretnének vezetni, méghozzá hangban. A rendszer lehetőséget nyújt a sugárzásra, és ahogyan ők írják, nincs szükség semmire, csak egy telefonra, internetre és valami mondanivalóra.

Engedelmetekkel elindulnék az első órámra, mellyel egy lépéssel közelebb kerülök a járművezetés csodás élményéhez. Ennél szebben nem is fogalmazhattam volna meg egy olya negyszerű mondatot, hogy megyek autósiskolába, nem igaz?

–… tehát ha a teherautó súlya öt tonna, és a megengedett maximális súly tíz tonna, akkor hány tonnát vehet maximum föl? – kérdezi az oktató.
– Öü! Nyóc és félt! – válaszolja a segédmotoros kategóriába jelentkezett kreolbőrű úr.

Még nincs vége, olvasd tovább »

…nekem is.

Csak egy kérdés: mielőtt valakinek olyan jó emberesen beanyázunk, de úgy nagyon, akkor azt megelőzően nem kéne először elgondolkodni, hogy milyen vagyok én, aki anyáznék, és milyen az, akinek anyázom? Van-e rá okom, és ha van, akkor megéri-e? Kíváncsi lennék, hogy aki interneten anyázik, és keménynek hiszi magát, az mit csinálna élőben, ha odakerülne az illetékes személy elé. Tisztelet a kivételnek, persze.

Ezen sorok írásakor vetítik a Fantômas című francia-olasz filmvígjátékot. Megmondom őszintén, hogy imádom ezeket a régi filmeket, bár mai szemmel nézve egy-két trükk elég mókásnak tűnik (például a jó öreg vetítős-effekt). A Louis de Fun?s szereplésével készült, és úgy általában a régebbi filmeket egyébként mindig szerettem.

Több tízezer homokzsák fekszik gazdátlanul a Bécs-Budapest vasútvonal mellett Szőny térségében. A zsákokat még az áprilisi dunai árvízkor rakták le a sínek mentén. Az erős napsütés és az esők miatt azonban ezek a zsákok már biztosan nem alkalmasak az árvízi védekezésre. A műanyagfólia-borítás pedig szennyezi a környezetet.

(via)

Bezzeg amikor árvíz volt, mindenki rohant, hogy vigye a homokzsákokat, most hogy elmúlt a veszély, senkit nem érdekel. Persze, olyan jól megy ennek az országnak, belefér (az amúgy is tökéletes) költségvetésünkbe, hogy kidobjunk az ablakon pártonna homokot, sőt, még a környezetet is szennyezzük, de ez részletkérdés.

Egyébként az RTL Klub most foglalkozik az M0-s híd keresztelőjével, amiről én nem rég írtam.

Stephen King bácsi könyve alapján készült, nagyon régi és véleményem szerint nagyon rémes film. Arról szól, hogy van egy néni, meg van neki gyereke, és van egy nagy bernáthegyi, aki aranyos, és a gyerek szereti, de a néni fél tőle. Aztán elmennek kocsikázni, közben a kutya bemegy valami erdőféleségbe és veszett lesz, megöl egy részeg embert. Miközben haladnak, a kocsi lerobban, és megtámadja őket a kutya, innentől katasztrofális szenvedés az egész film: a gyerek sír, az anyja pánikol, a kutya meg hörög – mindez nagyjából egy órán keresztül, két reklámmal. Aztán a gyerek nem kap levegőt a melegben, az anyja fogja, kiugrik a kocsiból és egy baseballütővel leteríti a kutyát, majd egy fegyverrel megpróbálja lelőni, de az nem megy neki, úgyhogy gyorsan beviszi a gyereket. Mikor kezd éledezni, megjelenik a kutya, akit halált megvető bátorsággal lelő, bejön férj és egyben apa, megölelik egymást, és itt a vége.

Szpojler! — A bejegyzés folytatásában lehull a lepel!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Azt például egy nagyon de nagyon okos ember elmagyarázhatná nekem, hogy minek függvényében történik az, hogy ha alszom, akkor a szomszéd kölykök az én ablakom alatt üvöltöznek, de ha morcosan kimászom az ágyból, megvakarom a seggem, megmosakszom és leülök gépezni, akkor bezzeg síri csönd van. Ha lenne gépfegyverem, használnám is, sőt, egy kis pisztoly is elegendő lenne.

Egyébként szeretem a gyerekeket, csak azért mindennek van határa, na.

Holnap viszonylag korán (nyolc óra körül) fogok fölkelni; kitakarítom a szobámat, majd elnézek venni egy táskát az én csodálatos fotómasinámnak (mert jelenleg a videókamera táskáját használom, ami elég picike), csináltatni igazolványképet és föladni a KRESZ-tanfolyam tandíját. Szóval, izgalmas napom lesz, na.

Ma meg négy órát kodoztam, nem lesz ez jó, én mondom.

Még így álmosan is rohadt egyszerű volt, na. :D

A TV2 reggeli műsora általában jó szokott lenni, attól eltekintve, hogy Havas Henrik vezeti, akit személy szerint nem kedvelek, de elismerem, hogy a műsor vezetésére tökéletesen megfelel. Ellenben a Csiszár Jenő és Jakupcsek Gabriella párossal, akiket valami óriási tévedés során dobhattak be, vagy az összes normális műsorvezető szabadságon van.

Ott van például, hogy magyar rendőröket (szám szerint kettőt) küldtek Horvátországba, a magyar turisták segítésére. Ez jó ötlet: két rendőr veszteségébe nem hal bele az ország, ám kint is van hová fordulnia a magyar jóembernek. Erre jön a Jakupcsek Gabika, bemondja, hogy ez milyen jó, valamint az okát, majd megkérdezi az előtte ülő rendőrakárkit, hogy ezt miért kell, miért jó ez, ha így is rendőrhiány van? – na itt kapcsoltam ki a tévét.

Egy fiatal hölgy fölkeresi a híres deteketívet, Hercule Poirot-t, hogy derítse ki az igazat: anyját tizenhat éve elítélték gyilkosság miatt, az áldozat az pja, de ő tudja, hogy anyja ártatlan. Tizenhat év, a tanúk, és az egész eset olyan, mintha tegnap történt volna. Bámulatosan levezetett történet, fantasztikusan ábrázolt szereplők, izgalmas cselekmény és a lerírhatatlan érzés, amit csak Agatha Christie tud előidézni – ez az Öt kismalac.

Nekem nem ez a rózsaszín verzió van meg, hanem a klasszikus Fekete könyvek verzió; a könyv egyébként nálam is idősebb.

Elhunyt Zenthe Ferenc, Jászai Mari- és Kossuth-díjas színész, előadóművész. Nyugodjék békében!

Kapott a fényképezőm (ez olyan aranyos kifejezés, nem?) egy a képen látható Case Logic márkájú csodálatos táskát. Nem túl nagy, az elemek, a gép, esetleg néhány szűrő és egy makrókészlet pont belefér, és ez bőven elég. A Médiamárktban láttam ilyen kis ezüst fémdobozt, amiben elég sok minden elfér, az ára is jó volt, viszont elég kényelmetlen szállítani, mivel ugye egy kockáról van szó, amit teszem azt kerékpározás közben érdekes móka lehet hurcolászni. A táska egyébként 3800 birodalmi egységet kért el magáért, egy kézlogikért ez reális ár volt (ahhoz képest, hogy kínai nagyon jó kis táskákat és CD-tartókat készítenek).

Ezenkívül megvásároltam a KRESZ-könyvet, a Transport Média kötetét választottam, egyrészt mert elég kulturáltnak tűnik, másrészt szóról szóra megegyezik az órákon leadott anyaggal. (Ma egyébként megtanultam az összes közúti jelzést, valamint a többség által csak jobbkézszabály-nak emlegetett szabályt.)