Előzmények:
Gondoltam írok egy szösszenetet, mert rengetegen kérdezték, hogy hogyan lehet jó hátteret, mondhatni házi fotóstúdiót csinálni a beállított fényképeknek, és ezzel tulajdonképpen azóta kísérletezem, mióta kattintgatok, így pár dologra már rájöttem ezügyben.
Ez a videó nagyot üt, abszolút respekt annak, aki készítette. (Ez június 27-i termés, kibővített, mielőtt még rávágná valaki, hogy már látta és régi.)
Azoknak, akik ! :D
Mókás: most volt az m2-n egy összefoglaló, a magyar híradózás ötvenedik évfordulójának alkalmából. Mutatták az első híradós főcímet, ősrégi kamerákat és stúdiót, szegény hírolvasónénin is látszott, hogy lent egy ilyen futó valamin olvassa a szöveget, elmondták, hogy először hetente egyszer jelentkezett a híradó, tíz percben, tíz esettel foglalkozva, majd később egyre többször, egyre többet mutattak. Akit érdekel, . Sokat fejlődött azóta mind a televíziózás, mind a híradózás művészete.
Kicsit idetartozik (mármint a fejlődéshez), amit : el kéne néha gondolkodni, hogy a legegyszerűbb dolgok is mennyire bámulatosak, és elgondolkodtatóak. Legyen az egy gyufa, vagy az internet.
Rulez. És mindegyik böngészővel ezt küldi. Az ilyen programozónak a kezét kéne letörni.
Hát nem tudom, nagyon vegyesek azok a bizonyos érzelmek. Szerintem kicsit elkapkodott dolog lett ez az ötödik Harry Potter játék. A grafika az a tipikus jól elhomályosítjuk, és túlégetjük a képet
, ami mondhatnánk szó szerint parasztvakítás, persze nem a grafika a lényeg, hanem a játékélmény. De az meg nem adja vissza, amit vissza kéne adnia, azt, hogy egy varázslatos helyen vagyok, ahol bármi lehetséges stb. Az engem egyik leginkább zavaró dolog, hogy még mindig óriási eltérések vannak a könyv, a film és a játék között. De olyan feltűnő eltérések. A menü viszont abszolút tökéletes, le a kalappal érte. Irányítás kicsit érdekes, Nintendo Wii-n nagyon jó lehet, de egérrel kicsit fura. Zene és hang a szokásos, egy-két háttérhang teljesen megegyezik az előző részekben hallottakkal, ám a kastély máshogy néz ki, mint eddig – ötödszörre. Mint játék úgymond középszar, mint Harry Potter-játék, gyenge.
És egyre jobban úgy érzem, hogy az EA nem tud nagyot ütni. Bármelyik GTA még mindig jobban érdekel, mint egy új csicsás(?) EA-játék.
Értékelés: 3 pont
Most nézem , hogy valaki . Hát közhelyes, hogy "Ez Magyarország, 2007.", de igen kérem: ez Magyarország, 2007. (És akkor meglepődöm, hogy a CNN World Weather rovatában még Bukarest is szerepel, Budapestet meg kihagyják.)
Mivel szegény elektrongyos fűnyírónk hatévnyi hű szolgálat után egy kis amperszag, és feketés füst kíséretében végleg búcsút mondott a családnak, a szép ződ gyep pedig (ami igazándiből szép ződ gaz, kis fűvel keverve) továbbra is nő, így muszáj volt beszerezni egy fűnyírót, és ha már úgyis, akkor legyen benzines, meg fűkasza, mert a széleknél se árt nyírni, és mert . Vad játékos amúgy; a lábaimat meg a pofámat el kell takarni, olyan erővel löki a dolgokat, és néha felfelé is. Ami mókás, hogy a gyárban a kedves alkalmazott elfelejtette a szívató csövét csatlakoztatni, és eleinte nem vágtuk, hogy miért ömlik belőle a benzin, és miért füstöl. De aztán megügyeskedtük a dolgot.
Na, voltak a UPC-től, , és megvan valszeg a ludas. A sztori egyszerű: a rendkívül spéci, vastag és drága kábelek rendkívül spéci, bonyolult és fontos kütyüi kis dobozkákba vannak betéve, és az egyik ilyen doboz nem megfelelően szigetelt, vagy nem volt becsukva, akármi. Kis fantáziával el lehet képzelni, hogy mennyire tett neki jót a sok esőzés…
És akárki akármit mond, az UPC egy teljesen korrekt szolgáltató (vasárnap írtam e-mailt, és ma már jöttek is, elvileg a héten javítás is lesz), azt nyújtja, amit ígér.
Csereszenye (aki a Tankcsapda szólógitárosa) , jól, és nem mond hülyeséget.
Jó, az egy megabájt per másodperc letöltési sebesség után kicsit húzós a 3G, én is tudom, de annyiból jók ezek a , hogy ha három napot 'pesten kell eltölteni, akkor nem marad az ember internet nélkül, ója.
Másfél-kéthete nagyjából az történt, hogy meghúztam a derekam, vagy valami hasonló, és azóta igencsak fáj, ez pedig kihat a szépségemre, ez pedig azért baj, mert a szépségből amúgy sem jutott sok, és még azt keveset is elveszteni egy derékfájás miatt, hát nem tudom.
Csak irigykedtek, mert nincs olyan szép lábatok, mint nekem! Pedig nagyon fontos a csajok szemében, hogy milyen az ember lába!! Imádom, mikor nézegetik a csajok a rövidnacis lábamat, és érzem, hogy szívesen megtapiznák a combomat! Ezért járok nyaranta nagyon rövid shortokban! Nem a kánikula miatt!
Imre,
Vannak dolgok, még mindig. :D
Azért a Danone-nak is leszakadhatna a zsíros bőr a pofájáról. Megint kezdik az akciózást, hogy július elejétől augusztus végéig minden Danone termék (vagy legalábbis jónéhány) árából egy forintot ajándékoznak egy gyermekalapítványnak. Ez szép gesztus, igen, csak a probléma az, hogy már öt-hat éve is egy forintot ajándékoztak, és az egy forint már akkor sem igazán volt sok, most kivált. Nekik 2-3 is beleférne, szerintem, vagy legalább tovább csinálva az akciót. Arról nem is beszélve, hogy egyrészt nem biztos, hogy odamegy a(z egész) pénz, másrészt adózási szempontból ők nem járnak rosszul. Ettől függetlenül persze szép gesztus.
Az a nagy büdös igazság, hogy ritka jó (szinkron)színészeink vannak. Oké, persze én is szidom a szinkronokat sokszor, de amikor jó szinkront akarnak csinálni (értsd: van pénz), akkor nincsenek félrefordítások, és jó színészekkel, sokszor az eredetivel egy szinten lévő (hasonlóság, karakterhez illőség, színészi munka, beszéd stb.), vagy annál jobb fordítások készülnek.
Ez onnan jutott eszembe, hogy szó volt a Macskafogó éppen készülő második részéről volt összefoglaló a m1 híradójában, és közben mutatták a szinkronhangokat. Olyan faja színészeink vannak, hogy csak egy nevet említsek: Mikó István. És ezzel el is mondtam a lényeget.
Szeretem a dokumentumfilmekben ezeket a jóembereket és -asszonyokat, akiket gőzöm sincs hogyan neveznek hivatalosan, de a lényeg, hogy, elviszik őket gyilkosságok, balesetek, halálesetek helyszíneire, aztán csukott szemmel, drámai arccal és hanghordozásban mondják, hogy halált érzek, jaj, sírnom kell ettől az erős halálérzettől
. Mókás.
– …és, üdvözlöm a kedves feleségét!
– Köszönöm, uram, de már egy éve önnel él!
Tényleg nem vagyok hungarista, sem az a fajta ember, aki Vesszen trianon!
(pedig ), árpádsávos vagy címeres pólóban rohangál, és óriási betűkkel hirdeti, hogy igen, én MAGYAR vagyok, de közben látszik rajta, és a viselkedésén. Tényleg nem.
Az viszont egyre jobban zavar, hogy néha egyszerűen szégyelnem kell azt, hogy magyar vagyok. És persze lehet támadni, hogy ezt nem kell szégyelni, meg nem beszélni kell róla, hanem tenni, de ez így van. Amikor azt látom, hogy valaki , vagy azt hallom, hogy Ausztriában a nagyobb bevásárlóközpontokban óriási betűkkel, csak magyarul(!) van kiírva, hogy NE LOPJ!
, és hasonlók.
Persze, aki nem tesz semmit, annak nem kéne szégyelnie, de valahogy mégis. És szégyellem azt is, hogy megkérdeznek egy franciát, egy németet vagy egy angolt, hogy mi Magyarország fővárosa, és rávágják, hogy Bukarest, aztán mikor közlik, hogy Budapest, akkor megjegyzik, hogy majdnem
. Meg azt is utálom, hogy egy új román lei majdnem nyolcvan forintot ér, és hogy nem elég az ország minden kínja-baja, még le is néznek, mondhatnám sárbatipornak minket. És ez az, ami engem igazából zavar.
És persze rohadtul trendi versekkel dobálózni, de ezt fogom tenni, mert tulajdonképpen egy versszak összefoglalja az egész bejegyzés lényegét:
Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
Petőfi Sándor – Magyar vagyok; 1847. február
Jó, a dizájn, a motor, a stílus mindig változott, és mindig változni fog, de az alapfelállás ugyanaz maradt, mióta több mint három éve elkezdtem blogot írni: ez itt az én blogom, a bejegyzések (legyenek azok lényegretörően kétsorosak, vagy minden részletet kimerítően háromoldalasak) az én véleményem írásban való megnyilvánulásai, a bejegyzések témáját illetően pedig nagyon kevés embernek, de leginkább senkinek nincsen beleszólási joga. Ha pedig ez nem tetszik, akkor nem kötelező ezt a blogot olvasni, nagy ez a világ, sok blog található, de más kedvéért a tartalom nem fog óriási változásokon átmenni, kivéve ha én változom (mint ahogyan figyelemmel kísérhető a blog kétévnyi működése alatt a bejegyzések stílusában történt-történő folyamatos változás).
Nekem tulajdonképpen semmi problémám nincsen azzal, ha egy lány a lányokat, vagy egy fiú a fiúkat szereti, mert mindig azon a véleményen voltam, hogy az ember szexuális hovatartozása a legprivátabb privát szféra része, és csak annak van köze hozzá, akivel megosztja az a bizonyos ember. Alapjáraton azzal sincsen bajom, hogy melegfelvonulást rendeznek, mert vannak például erotika-kiállítások is, igaz, zártkörű rendezvény keretein belül. Igazából a felvonuló melegeknél szánalmasabbnak tartom azokat, akik ötéves-forma kisgyerekekkel a nyakukban üvöltöznek, hogy hülye buzik, takarodjatok a picsába
. Ez a szánalmas, igazából.
Jobban belebonyolódva a témába, még azzal sem lenne bajom, ha két nő vagy két férfi akarná összekötni az életét; hadd kössék, szintén nem tartozik rám. Azt viszont már nem annyira találom egészségesnek, hogy egy meleg házaspár, mint olyan, gyereket fogadjon örökbe. Nem is azért, mert rossz nevelést kap a gyerek, mivel elvileg bizonyított tény, hogy a homoszexualitás a génekből fakad, tehát ecsetelhetni nekem valaki, hogy milyen élvezet lehet egy férfival a szex, úgysem hat meg. Viszont el lehet képzelni – pláne ilyen mentalitással, ami manapság megy –, hogy szegény gyerek min mehet keresztül az óvodában és az iskolában, részint a játszó- és diáktársai (és azok szülei), részint a pedagógusok miatt. Ezt pedig nem feltétlen kéne hagyni. Legalábbis addig nem, amíg egyesek nem képesek felnőni bizonyos dolgokhoz.
Azért, aki az új Magnum-reklámokba azokat a gyönyörű nőket berakta, nem hiszem, hogy megkapja az év legjobb reklámszakembere címet. Mármint, nekem az élettől is elmegy a kedvem, nem hogy a jégkrémtől, ha ránézek azokra a nőkre.
Tegnap végül megnéztem a , és azok után, hogy már végignéztem a mindhárom évadját, aprócska egyezéseket véltem felfedezni. A poént persze nyilván csak azok fogják, akik látták a Lostot. (A vidjó minőségéért meg bocsi, hirtelen jobb nem volt alapon.)
Azért nem írtam, mert – az egyébként imádott és szeretett – kódnévre hallgató egérkém úgy gondolta, hogy miután véletlenül megnyomtam a reset gombot (amit nem is olyan nehéz megnyomni, elhelyezkedése révén) biztosan nem haragszom meg, ha nem fog működni, és mivel a Logitech hibaelhárításánál is voltak olyan kedvesek, hogy: CSATLAKOZÁS gombbal rendelkező egereknél nyomjuk meg a csatlakozás gombot […] CSATLAKOZÁS gombbal nem rendelkező egereknél nyomjuk meg a csatlakozás gombot […]
szöveggel intéztek el, már reggel, ezért fogtam, kikapcsoltam a gépet, és úgy döntöttem, hogy nyazsgem. Néha már tényleg idegesít, hogy ennyit kell idegeskedni ezek miatt a vackok miatt. Mert valami kínjuk mindig van.
Viszont amikor gépezem, akkor ilyesmiket csináglatok ide:
// URL kinyerése két adatból, jól. function getURL($id,$title,$type=0){ switch($type){ case 0: return MB_PREFIX."muti/".$id."/".title2link($title)."/"; break; case 1: return MB_PREFIX."tema/".$id."/".title2link($title)."/"; break; case 2: return MB_PREFIX."regi/".$id."/"; break; case 3: return MB_PREFIX."hopp/".$id."/".title2link($title)."/"; break; case 4: return MB_PREFIX."rss/tema/".$id."/".title2link($title)."/"; break; case 5: return MB_PREFIX."oldal/".$title; break; } }
Görögdinnye. A nyár tulajdonképpen egyik legjobban kedvelt és várt gyümölcse, legalábbis nálam. Persze a többi nyári téma is legalább ilyen jó, de azért megvan annak a fílingje, amikor a negyvenfokos kánikulában az ember a lédús dinnyét falatozza. Idén ráadásul a szezon is hamar kezdődött, ami jóság. Kár hogy télen nem lehet enni, pedig .
Ugyancsak ennyire izgalmas és érdekes információ, hogy mostanság kedvet kaptam a keresztrejtvények fejtegetésére, ami remek szórakozást nyújt, bárhol és bármikor (hogy az ultimét és hivatalos fejtőhelyet (a klotyót) ne is említsem).
Tulajdonképpen kezd elegem lenni a technikából. Az utóbbi idők sorozatos szerencsétlenkedéseire (mint például, hogy , vagy az, hogy ) ma rátett egy jó nagy lapáttal, amikor harmadszorra sem sikerült működőképesen megégetni egy korongot, majd egy totális fagyás után a billentyű (laptop, beépített) is felmondta a szolgálatot. És ekkor becsuktam a leptopot, és azt mondtam: vége. Kap még egy esélyt az egész, aztán ha nem megy, fogom, és eladom mindkét PC-t, aztán várok, amíg összejön a pénz vagy egy komolyabb gépre, vagy egy teljesen más (Maci, igen) rendszerre, ami talán megbízhatóbb. Mert ebből elegem van már, hogy átlag tízóra számítógéppel eltöltött időből hat azzal megy el, hogy valami már megint nem (úgy) működik (ahogy kellene)
. És nem kell jönni, hogy nem értesz hozzá
, mert persze furcsamód más is panaszkodik, hogy most ez, most az, most amaz nem működik megfelelően.
Mióta amúgy egy picit otthon vagyok a webfejlesztésben, azóta egy picit nem szeretek jelszót használni. Mármint, a jelszó az jó, persze, csak ugye tisztában vagyok vele, hogy mennyire veszélyes dolog is: én például sokáig egy jelszót használtam mindenhol, ami nagyon jó is volt, mígnem , aztán kénytelen voltam legalább itt más jelszót használni. És azóta úgy vagyok vele, hogy: a mindenit, hát mennyire egyszerű nem titkosítani a megadott jelszót. És vígan írod be, hogy felhasználónév: Géza jelszó: szeretemaszorosnoiLaBakAt1991, annak tudatában, hogy hát ezt biztosan titkosítják. Pedig nem biztos az.
És azóta van az, hogy minden oldalon más jelszóval regisztrálok. Igaz, ez kellemetlen, mikor régóta nem jelentkeztem be valahová, és néha öt-hat jelszóból kell tippelni, de megoldom. És legalább egy fokkal nagyobb biztonságban érzi magát az ember. Amire végül is ki akarok lyukadni, az nem más, mint hogy szép meg jó ez a sok technikai kütyü, de veszélyes dolog is.
Persze csak röviden, mert rohanok. Csupa rohanás az élet, megmondta a Jakupcsek Gabi is, ezért kell bifidusz bélmagvakat eszegetni.
Tehát ugye mostantól számlaképesek a prostituáltak. A mókás, hogy van amit elszámolhatnak a számlákkal, van amit viszont nem. A példa kedvéért a kozmetikai és egyéb kellékekért kérhetnek ÁFÁ-s számlát, míg a gumióvszerért nem. És mivel valószínűleg ha valószínűleg István – többszörös hónap apukája díj nyertes – megy, hogy kiélvezze (szó szerint) a teljeskörű üzleti kéjelgés nyújtotta lehetőségeket, van rá tán egy csipetnyi esély, hogy nem szeretne erről írásos bizonyítékot, éppen ezért a prosti adhat nyugtát is, bár ezen is gondolom fel kell tűntetni, hogy erotikus szolgáltatás
vagy hasonló. A prostik felé már kezdenek tisztázódni a dolgok, na de ki számolhatja el a prostituálttól kapott számlát?
Tegnapról mára áthajló éjfélkor (kemény félórányi késéssel) megnéztük az . Hát nem tudom, vegyesek az érzelmeim, hogy úgy mondjam.
Szpojler! — A bejegyzés folytatásában lehull a lepel!
Egyszer úgy szeretnék elmenni az , de tényleg. És erről jut eszembe, hogy a MédjaMárktban láttam PS3-at, és épp valami F1-es játék ment rajta (ha jól éreztem FULL-HDTV-n), és elmaradt az a hűbazededurva
fíling. Meg volt Macmini is, be is kapcsolt (gyors, hangtalan(!), szépes, kicsi), de nem tudtam a jelszót, szóval mélyebb kapcsolatot nem tudtam kiépíteni vele.
Jah és még valami: hát a kurva anyját (igen, azt a ribancot, amelyik a világra gyártotta) azoknak az értelmes embereknek, aki leveszik a MédjaMárktban a fényképezőt és/vagy kamerát, aztán bekapcsolva hagyják. Olyan rossz, hogy emiatt egy komoly érdeklődő (aki nem csak kezébe veszi, hogy jéééé fényképezőőőő, KATT) nem tudja megnézni, hogy mit fog venni.
Most írja , hogy az egyik kereskedelmi tévécsatorna műsorában azt mondták, hogy, idézem: […] megjelent az Internet Relay Chat, azaz az IRC. […] ez már csak egy szűk körben divat, mert magasabb informatikai képzés szükséges a használatához
. Ez persze lehet, hogy viccesnek hangzik elsőre, de igen: aki nem ért az IRC-hez, annak jócskán kell tanulnia dolgokat, mert itt nem úgy működik, hogy kattints ide a regisztrációhoz
, és valljuk be, hogy IRC-n nem arról híresek az emberek, hogy Gyere, Béla, majd én segítek.
, sokkal inkább arról, hogy lámavagy
, aztán csá.
És tényleg: régen milyen jó volt már a Yahoo! Messenger és az ICQ. Emlékszem, sokkal gyorsabban becsatlakoztak, és lekérték a kontaktokat, mint az MSN, és már akkor sokkal okosabbak voltak, mint az MSN szoftvere most. Csak nem volt körültte hájp, meg a Májkroszoft támogatása.
A (merthogy két fészek is van) az a szerencséjük, hogy állatvédő családot sikerült kiszúrniuk, mert az biztos, hogy más ezt nem tűrné meg. Tudniillik a lépcsőt, amely a bejárati ajtó előtt található, olyan intenzíven piszkítják be, hogy azt öröm nézni. Délben takarítottam le, és most fél kilencre ugyanúgy(!) néz ki, ahogy délben. Persze így nem olyan csúnya, de ha másfél-két napig nem takarítja az ember, akkor húzósan néz ki. Valami hálót, vagy hasonlót fel fogok szerelni a fészek alá, azt hiszem.
…mégpedig azt, hogy spórolni fogok. Egy ilyen gépsárkányra ni:
Pentax K100D Super
Bár ezzel rögtön segget csinálok a számból, mivel anno kijelentettem (magam sem tudom miért), hogy Pentax gép nem kell. Aztán amikor utánajártam ennek a típusnak, megváltozott a véleményem.
Volt már róla többször is szó, hogy beszerzésén agyalok, de ugye az anyagiak nem teszi lehetővé, egyelőre. Viszont az anyagiak mellett volt még egy bajom: az igényeimnek megfelelő gépek rendkívül horribilis összegbe fájnak, és igazából nincs egy olyan modell, ami mindent tudna. Ezt pedig a Pentax ezzel a géppel megoldotta, elég ha csak ilyeneket említek, hogy AntiShake képstabilizátor, vagy a beépített érzékelő-tisztítás, a külső státuszkijelző (a gép tetején), a hatalmas, szép színekkel és felbontással rendelkező hátsó LCD, valamint a fényes, megfelelő információt nyújtó kereső, ami egy DSLR gépnél elengedhetetlen. És akárki akármit mond, a 18-55mm-es kitobjektívvel (plusz becsillanás elleni napfényvédő), és ajándék táskával ez a gép kb. 140 000 forintot a hülyének is megér, ugye.
Aztán ha már spórolásra adom a fejem, akkor meg sem állok még egy vaku, plusz egy tele- és makroobjektívig (bár utóbbit későbbre hagynám, mert borsos ára van). Ráadásul még a gép javára szól, hogy elég sok objektív kompatibilis hozzá, még olcsóbb fajták is.
Egyébként volt szerencsém egy rövid ideig próbálgatni ezt a jószágot, és tényleg meggyőző, magába foglalja mindazt, amit elvárok egy fényképezőgéptől.
Ma kemény öt dévédét sikerült a korongok mennyországába küldeni, köszönhetően a remekül működő . Először már tényleg arra kezdtem gondolni, hogy a mindenki által orrba-szájba dicsért TDK lemezek lennének rettenetesen szar minőségűek, de miután az ezer-akárhány forintos Sony RW lemezre is hibásan sütötte rá a biteket, akkor már sejtettem, hogy tényleg az író a ludas. Szóval a kurva anyját, hogy néha káromkodjak is.
2007. július 15., 1:13 – kiegészítésJótanács magamnak: legközelebb, ha vásárolsz valamit, nézz utána a , te állat. (A lényeg: a DVD-író szériahibás ócskaság (mint az egész laptop, sajna), mindenki panaszkodik rák, akinek hasonló modellje van.)
egyébként annyira jellemző a fórumokra. Valaki tök szedfésszel odamegy, hogy bocs srácok, nem tudjátok, hogy miért hal meg az egész gép, ha ide kattintok, aztán válasz helyett jönnek jól oltani, hogy Pistike hat évvel ezelőtt már nyitott ilyen témát (igaz a kutya se néz oda azóta, és igaz, hogy annak csak a címe volt ilyen), és menj a 'csába, hogy egyáltalán mersz írni.
Vagy például néhány fotós és művészeti
oldal, ahol olyan rohadt elit körnek hiszi magát egy rétege a felhasználóknak, hogy az hihetetlen. Csak egymás képeit dicsérik (mégha az egy kalap kakit sem ér), és minden más fotó, munka az csúnya. Meg egyáltalán hogy merészeli feltölteni.
És akkor a jaj de gagyi cuccod van
kaliberű dolgokról még nem is beszéltem. Rohadtul szar az itthoni(?) netközösség, az az igazság; semmi segítőkészség, csak az anyázás mindenhol.
Mindig olyan döbbenettel veszem észre, hogy minden ember annyira, de annyira képmutató. Mint ahogyan minden évben döbbenten veszi észre az ember, hogy itt a nyár, és később sötétedik, vagy pnot azt, hogy itt a tél, és már milyen korán sötét van. Pedig minden évben ugyanakkor történnek ezek. Mint ahogyan az emberek is mindig ugyanakkor döfik a hátadba a kést: amikor nem számítasz rá.
38°C-os melegben értelmesebb témákat nem nagyon tudok boncolgatni, így ilyen izgalmas beszámoló lesz most. A már sokat emlegett vándor madárkáink egyike () kiröppent a fészekből, ami nem nagy szám, csak szerencsétlen nem tud repülni, és nem sokáig bírt a levegőben maradni. Finoman próbáltuk visszatenni, de aztán kilökték, -esett vagy -repült, nem tudom.
Ehhez kapcsolódóan (értelmes válaszokat várva) a kérdésem: szerintetek mit lehet tenni egy ilyen jószággal? Mert a fészek úgylátszik kilőve, mint lakhely, magában meg csak nem hagyhatom a kertben; bekapja egy macska, éhenpusztul, akármi, ezt pedig egy veszélyeztetett madárfaj példányával csak nem engedem megtörténni.
Tulajdonképpen már akkor beletörődtem, , amikor történt, de egyszerűen mai napig képtelen vagyok nem gondolni az én egyetlenemre. Amikor leülök a gép elé, és döbbenten tapasztalom, hogy nem is olyan vidám dolog, hogy nincs kétkiló szőr az asztalon; mikor leülök tévézni, és senki nem mászik az ölembe murrogva, amikor reggel felkelek, vagy este lefekszem, és senki nem kéreckedik ki-be az ajtónál, és amikor róla álmodom, majd fölkelek, és szomorúan kell tapasztalnom, hogy nem a vidám, biztonságos és nyugodt álomvilágban vagyok, hanem a zord és kegyetlen valósában, ahol már nincs velem egy olyan társam, aki eddig végig kísért az utamon.
Említettem már, hogy , és most találtam ezt a nevezetű csapatot/kezdeményezést, akármit. Igazából a múltkori bejegyzés óta gondolkodom rajta, hogy kéne hasonlót csinálni, mármint minél több 16-17 év alatti lányokkal menősködő (általában monitorfejű, makropéniszű, és emberileg csődtömeg alkatú) emberekkel, aztán feltolni, hogy jól égjen a fejük.
És a mókás az egészben, hogy az iWiW a myVIP meg az egyéb hasonló rendszerek elterjedésével egyre könnyebb kiszűrni az ilyen selejtes példányokat.
Na kérem, , nem ami . Szóval aki ezért felelős, annak jól el kéne törni mindkét kezét, a biztonság kedvéért, hogy egy ideig ne csinálhasson ilyet. Az oké, hogy éhezés van, aztán a bronzszobrokat lopkodni éjjel jobb, mint dolgozni menni, de azért nem sírokról, pláne nem ilyen emberek sírjáról kellene tenni.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én sokkal jobban kedvelem az apró, ám élvezhető játékokat. Mikor ezekkel játszik az ember, sokkal jobban érzi a DOS-os korszakot, amikor még pár fiatal összeült, és élvezhető játékokat írtak, és kevésbé érezni azt a mindegy milyen, csak pénz legyen belőle
érzést.
Én amúgy lájk dö szánsájn, ne értsen félre senki, de amikor 35-36°C-t mérek a szobámban, akkor azért elmegy az életkedvem rendesen. Persze míg volt redőny, addig jobb volt, mert azt szépen leengedtem, és pont kellemesen hűvös időjárás volt. De most nincs, szóval más ügyes megoldásokhoz kell folyamodnom a kedélyek lehűtésének érdekében.
Például a ventilátor. Sokan azt hiszik, hogy az semmit sem ér, amiben lehet, hogy van valami igazság, viszont ahogyan keveri a levegőt, sokkal frissebb érzés, mintha csak ülne az ember a kánikulában. Aztán az ablak. Hát azt reggel első dolgom becsukni, mert egyszerűen beömlik a meleg odakintről. Még azt a galádságot is elkövettem, hogy csak egy takaróval alszom! Egyébként hárommal és egy ráadás pokróccal szoktam (sőt, még azt a rendkívül intim információt is megosztom a néppel, hogy minden egyéb ruhaneműt mellőzve), de azért ismerjük el, hogy ez ilyen időjárásban eléggé te normális vagy?
kategóriába lenne sorolható.
Aztán én még nagy melegben szoktam olyat is, hogy (az alap legalább egyliternyi jéghideg itóka mellett), hogy egy jó adag hidegvizes borogatást hintek gyöngyödző homlokomra.
Persze, akinek légkondicionáló van a házban, az csak mosolyog, de hát ez van, meg kell mindenért küzdeni. Még a hűvösért is.
Juppí, van 2×01! Alig várom már egyébként a többi sorozatpremiert. Most hogy nincs semmi néznivaló, elkezdtem -et nézni, és azt kell hogy mondjam, az első három évad közül a harmadik sikerült a legjobban; sokkal pörgősebb, akciódúsabb, izgalmasabb, érdekesebb, és nem csak az instant akciójelenetek röpködnek, hanem kicsit elgondolkodtatóbb jelenetek, és végre kevésbé klisés fordulatok is előfordulnak.
Ma úgy látszik ez egy szökős nap; előbb írtam, hogy a kelleténél előbb kikerült a , ma pedig mit találtam a neten:
Igen, ez nem kacsa: a legújabb Harry Potter-kötet, (melynek angol címe Harry Potter and the Deathly Hallows) egy példánya a rendkívül drága, és elvileg mindenről gondoskodó biztonsági őrizet ellenére mégis napvilágot látott, a július huszon-akárhányadikai hivatalos megjelenés előtt, sőt mi több: bizonyos helyekről le is tölthető a könyv ilyen, a képen is látható fotók formájában, sőt, hogy ennél is tovább menjek, hamarosan már szöveges és PDF formátumban is elérhetővé válik. (A mefiblog ezekkel az idő előtti megjelenésekkel, és digitális feldolgozásokkal természetesen semmilyen kapcsolatban nem áll.)
Persze lehet, hogy nem véletlen, ki tudja. A magyar kötet egyébként várhatóan kicsivel több, mint egy év múlva (2008. augusztusában), elvileg Harry Potter és a Halálos Szentek néven fog megjelenni. Kár, hogy nem vagyok perfekt angolból, így várhatok vagy az eredeti, vagy a korábban megjelenő nem eredeti fordítások megjelenéséig.
Egyébként ma volt szerencsém a világ legunottab telemarketinges nénijével beszélni, aki miután döbbenten konstatálta, hogy én nem az anyám vagyok (akinek hatodszorra sikerült hellyel-közzel sikeresen eltalálni a nevét), vett egy mély levegőt, aztán eldarálta bemagolt, vagy olvasott kis szövegét, hogy rendkívülérdekesésizgalmasutazásokatajánlhatokönnek
, olyan érdeklődéssel, mint amilyet a macska mutat a répafőzelék felé, vagy ilyesmi. Mindegy, sikerült gyorsan és udvariasan lerázni.
Meg valaki hetente keresi a Józsit, ő meg olyan modorban, hogy Há Jóóóóuzsi, te vagy-e?
, ami miatt már reflexből (tessék egy x ;]) úgy veszem föl a telefont, hogy Szevasz, nem a Józsit hívtad.
. Szóval izgalmas az élet.
Szóval, már anno felfigyeltem erre a játékra, mikor még csak az előzetesek voltak; most pár napja játszom is az Atari és az Ubisoft legújabb csodájával, a Driver játékcsalád ifjonc gyermekével, mely a címet kapta. Mindenek előtt le kell szögeznem, hogy én vérbeli GTA-buzi vagyok, és eddig senki nem tudott olyan játékot mutatni, amely legalább szintben lett volna a GTA játékokkal a nagy kedvenc kívül. Ott volt a Getaway, ami egy kalap kakit nem ért, a Driver sorozat sem épp a legeslegjobb; a Driv3r PC-n kifejezetten ramaty, PS2-n pedig tűrhető volt.
Lehet, hogy vannak undorító munkák, amiket sokszor csak utolsó, undórító embereknek adnak ki. Ilyen például a betonozás. Sokan lenézik azokat, akik ilyet csinálnak, pedig valakinek csak fel kell építeni azt a sok csicsás irodaházat. Apropó. Budapestet mint várost szerintem a régies épületek teszi széppé, azok adják meg neki a hangulatát (legalábbis számomra). És ezért vagyok szomorú, hogy a régies épületeket nem rendbekapják, hanem lerombolják, és felépítenek a helyükre egy ötvenemeletes irodaházat, aminek a 80%-a szabad.
Amire viszont ki akartam lyukadni, az nem más, mint hogy minden tiszteletem azoké, akik ebben a melegben kint dolgoznak szabadban, a tűző nap alatt. Ismerősöm tavaly nyáron hegesztett, mesélte, hogy nagyjából ötven fok volt. Szép barna is lett iskolakezdésre.
Tényleg, emlékszik valaki a Volánbusz jó régi szlogenjére? Valahogy úgy volt, hogy Keleti kényelem…
, de tovább nem tudom. Egyébként tudnék értelmesebb dolgokról is írni, mint hogy milyen meleg van (ami már csak azért is hülyeség, mert bizonyára mindenki érzékeli), de a laptopon szoktam az értelmesebbnél értelmesebb agyszüleményeimet a nagyközönség elé tárni, az pedig fél perc alatt olyan forróvá válik, hogy hozzá se tudok nyúlni. Így marad a másik gép, ahol meg leginkább játszom, ha időm akad. (Tényleg, ha a proci 63°C-os, akkor jól sejtem, hogy a nagy gépben sem az igazi a hűtés? Na, már megint a meleg.)
De mivel jövő héten utazom (nyaralás, vagy mifene), azért nem igazán van sok időm, ma például megyek buszjegyet venni, és remélem nem idén következik be, amitől minden évben félek, hogy elromlik a buszon a klíma. Barna dolog lenne kicsit.
Jó-jó, tényleg sok a melegből, pláne hogy én is erről beszélek, de kicsit azért megcsapott a 42°C(!) 'pesten (a Népligetnél), az az igazság.
Csináltam vaníliashake-et; vaníliás fagyiból (ez az Algida dobozos tényleg finom), tejből, tejszínből, tejszínhabból, és a tetejét meghintettem kakaóval és nyakonöntöttem szörppel, csak hogy fokozzam az élvezeteket.
Az a bajom például az , hogy egyszerűen nem természetes. Hatliter olaj, szép műcicik, ügyes fodrászok, vad műköröm, de közben maga a nő, akit szépítenek, és akinek szépnek kellene lennie teljesen üres, műanyag, semmitmondó. Most őszintén, nem sokkal jobb a természetes, és belülről fakadó szépség, ami a fentebb sorolt dolgok minimális alkalmazása, vagy alkalmazásának teljes hiányában is tényleg, és őszintén szép? Nekem igen.
A tenger mélyén élt egy tintahal,
ő volt ott a mintahal.
Nem nőzött, nem cigizett, nem vedelt,
a templomi kórusban is énekelt.
Az öreg polip, a kántor nyugdíjba ment,
sokéves munka után megpihent.
Az új kántor nem lett más, mint a tintahal,
a tenger mélyén ő volt a mintahal.
A vasárnapi misére, mint a fergetek,
beúsztak a kék cápák, a rockkerek.
Hallgatták, hogy a tintahal orgonál,
csengőhangon elénekelt egy zsoltárt.
Mise után a tintahalat megvárták,
rögtön egy házibuliba cibálták.
Az áldomást bőségesen megitták,
a békepipát kollektívan elszívták.
Következő misén a tintahal,
úgy döntött nem tart már a papokkal.
A fejére ráhúzott egy gumibugyit,
az orgonán játszott egy bugivugit.
A pap eldobta a szentséget,
ráadásul hangosan is szentségelt.
Kiátkozta a tintahalat,
neked öcsi a templomban nem jut falat!
A tintahal nem esett kétségbe,
hangszerboltba ment és nem pékségbe.
Csúcsszuper mikrofont vett magának,
lelkét ajánlotta a sátánnak.
Azóta a cápák között énekel,
elöl áll és középen és frontember.
Pár hét alatt ő lett a legnagyobb sztár,
a tengermélyi halhatatlan rockkirály.
Tengermélyén a rockkirály. Ooo-ho
Király, király, rockkirály.
Tengermélyén halhatatlan rockkirály.
Ez a mekkora átverés. Persze, majd négyezerér' adnak neked Nikon D40-et kitobival. A dolog mókásan működik: licitálnod kell a legkisebb pénzösszeget, amit senki más nem licitál, és te viszed el az árut. A lényeg, hogy én szavazok 1 forintra, más 2-ra, megint más 2-re, és egy valaki 3-ra, akkor én viszem el. Na de a poén, hogy egy ~4000 forintos terméknél nem könnyű, hogy egyetlen szavazatot kiszúrjanak, ami a legkisebb. Másrészt az SMS árából összeszedik a gép eredeti árát, vagy lopott, vagy hasonló.
Jaj, apropó , elmesélek egy vicces történetet, ami akkor történt, mikor tavaly . Szóval, majd én a nagymagyar elmegyek várostnézni, gondoltam. Bebotorkáltam egy tipikus olasz bárba, hogy én majd fagyizom. Rögtön meg is lepődtem, mert fagyispult, mint olyan sehol sem volt. Rámnézett a bajszos olasz kocsmáros, és nyomta nekem a vakert olaszul, majd miután közöltem, hogy turisztikó vagyok, rögvest rákérdezett, hogy dzselátó-e. Mondom az. A dzselátó ott volt a pultban, ilyen kis fedelek alatt, és közös nyelv hiányában végigmutogatta. Gondoltam eszem vagy három gombócnyi vaniliát. Második meglepetés: nincs gombóc. Van a kis papírdoboz, műanyag kanálkával, nagyjából 80 centért, van a tölcséres, 1 €-ért, és van az óriási, kábá 1,5 €-ért. Gondoltam majd eszek egy óriásit, elég lesz az. Hát hadd ne mondjam, hogy egy olyan hosszúkás lapáttal addig pakolta a tölcsért, míg tele nem lett, és még tovább. Nagyjából tíz-tizenöt percig szopogattam, és azon kívül hogy tényleg finom volt, még az adag sem volt kicsi. Bár az ára sem, de olasz viszonylatban ez nem sok.
Majdnem két évtized. Azért odavág.
Megvolt az index nagy ruhaváltás előtti (gondolom poén) dizájnja?
90-es évek fíling azért befigyel, animált gifek, meg ander konstrüksön és társai. :D
Most hallottam a rádióban, hogy a gerincműtétekre esetenként akár fél- vagy egy teljes évet is várni kell, a szűkös kassza miatt, ám annak, aki műtétre szorul, a beavatkozás előtt támogatott kezelés jár. Ebben az a szomorú, hogy így is van nagyjából egy tucatnyi műtét (és ezzel szerintem keveset mondtam), amit pénz és felszerelés hiányában nem tudnak itthon elvégezni, de mindenki kedvenc biztosítója az OEP nem támogatja a nagyon drága, külföldön végezhető műtéteket, szóval ha ilyenre van szükséged, akkor felőlük meg is dögölhetsz. (És ehhez kapcsolódva a többiztosítós modell ebben a formában szerintem katasztrofális, az eredményei és következményei pedig még katasztrofálisabbak lesznek.)
Viszont egy dolog érdekelne, hogy vajon mi az olcsóbb: egy gerincműtét; vagy a féléven-éven át tartó kezelés, hogy legyen mit műteni.
A egész jól halad, már sikerült megoldanom a sokszor emlegetett élsimítást ( egy jó kis cikk, angol persze), és kezdek barátkozni ezzel a Gimppel is.
Viszont kérdésem még akadna (és kérek mindenkit, hogy csak az válaszoljon, aki tud is valamit, olyan kommenteket, hogy linux szar
, nemtom, de biztos megoldható
kerüljük, köszike).
Itt van például a bluetooth Kubuntuval próbálkoztam, ahol ugye a KDE saját kékfog meghajtója üzemel, és kipróbáltam az ajánlott KMobileTools szoftvert is, ám a telefont és a gépet nem tudom párosítani; a gép látja magát a telefont, egy ideig csatlakozik is, aztán megszakad, minden hibaüzenet nélkül. Erre tud valaki megoldást?
A másik, hogy van nekem két darab olyanom, hogy WLAN-adapter (mert a laptop sajnos nem rendelkezik ilyennel), az egyik egy D-Link DWL-G122 típusú USB-s, a másik pedigy egy Option Globetrotter, amit a T-Mobile támogatásával szereztünk be (ez ilyen szimkártyás téma, szoftver sajnos nincs linuxra, éljen a winnyóz monopóliuma). Tehát, hol találok én ezekhez drájvert, vagy legalább az egyikhez?
A harmadik elég lámának fog hangzani: hogyan kell elindítani/telepíteni dolgokat? Mert az okés, hogy letöltök egy tar fájlt, kicsomagolom, aztán van benne nyolcvanöt szöveges valami, én meg nem tudok velük mit kezdeni. Odáig már eljutottam, hogy valahol a make parancsot kell kiadni, de sokszor ez is hibát ír ki. (Dejó dolog is az apt-get…)
Egyébként ez a Kubuntu tényleg szimpatikus. Ahhoz mérve, hogy 512 MB DDR RAM van a gépemben, kifejezetten gyors még a CD-ről működő változat is, tele van olyan kényelmes dolgokkal (testreszabhatóság terén főleg), amiket a vindózból hiányolok, és nem mellesleg szép is, a windózos fontrendereléssel meg pláne. De tényleg, az a legnagyobb bajom, hogy amíg ezt a pár dolgot biztosan nem tudom, addig nem merek átállni úgy, hogy letöröljem a windózt.
A szerintem az utóbbi idők egyik legjobb webkettes (ha még lehet ezt a kifejezést használni) oldala. Egy hanggyűjteményről van szó, minden igényt kielégítő kategóriákba sorolva.
Többezer hang, effekt található, és tölthető le mp3 vagy wav formátumban. A dolog szépségét persze az adja, hogy bárki tölthet fel hangokat, ezáltal rendkívül gyorsan gyarapodik a gyűjtemény. Az oldalon kis Flash-alapú MP3-lejátszóval meg is lehet hallgatni őket, jól.
Mostanában egyébként mobiltelefonon olvasok könyveket (javabook). Nem gondoltam volna, hogy tényleg ilyen kényelmes, alapjában könyv-párti voltam, elleneztem mindenféle mobil, vagy nemmobil e-bookot, aztán mégis kipróbáltam, és kellemeset csalódtam. Kezdjük ott, hogy nem kell hozzá fény. Éjszaka az ágyban, lámpa nélkül tudok olvasni, és nem fájdul meg a szemem. (Ez pl. a buszon fantasztikus lesz, ha nem tudok majd aludni, de nem kapcsolhatok lámpát se.) Aztán ott van még a nagy előny, hogy nem kell cipelni magammal a könyvet. Az Angyalok és démonok például nem az a vékonyabb fajta kötet, vagy például a Harry Potter utolsó darabjai sem igazán. Most az utazáshoz például nyolc-kilenc könyvet tudok vinni, a telefonban. A legnagyobb hátránya, hogy elég kevés javabook létezik (én legalábbis keveset találtam).
Erősen gondolkodom rajta, hogy az ősrégi
és hasonló szavakat beépítem a spamszűrőbe. Tényleg ilyen vicces, hogy ha valamit már korábban láttál, akkor az első megnyilvánulás, hogy jajderégi
? Mert szerintem rohadtul nem. Vegyük már észre magunkat, nem feltétlen lát mindenki a megjelenés pillanatában egy videót, vagy filmet.
Csak két linket ehhez kapcsolódóan: , valamint a nemrégiben módosított .
Ma hangyányit mozgalmas napom volt, mely mozgalmas nap keretében kitakarítottam a szobámat, de úgy igazából; volt minden: portörlés, porszívózás, felmosás, szekrénymosás, géppucolás, könyvek és lemezek letörölgetése, ágy rendberakása, valamint a leghárdkórabb szórakozás: az akváriumtakarítás, csak ez nagyjából két és fél órát vett igénybe.
Valamint megrendeztem a szokásos évi darázsirtást, mert itt a kertben szeretnek elkanászodni, olyan szinten, hogy beköltöznek a postaládába például, és amikor én óvatlanul venném ki a hatkilónyi reklámot, akkor picit nevetséges látványt nyújt, ahogy egy kisebb fészeknyi darázzsal viaskodom. És ami igazán felemelő élmény, hogy idén csípés nélkül sikerült megúszni, pedig most nem is éjjel csináltam. Tavaly egy nagy füstölőbe költöztek bele, tele volt vele, de ilyen félméter átmérőjű fészkek szintjén, na akkor azért egy elkapott – úgy látszik nem szereti a tűz érzését.
Nagyjából több mint két hete nem borotválkoztam. Ez már csak azért is érdekes, mert minden vasárnap este szoktam, de most két hete mégsem. És ennek következtében még olyan helyeken is szőr nő az arcomon, ahol még eddig soha. Feszinéting.
Kellene egy elektronyos borotva. Kinéztem egyet múltkor a MédjaMárktban, de mikor megláttam, hogy majd' százezer', gyorsan visszatettem, és odébbléptem (érdekes, ez kb. két hete volt). Mór feszinéting.
A héten egyébként elutazom szokásos évi olaszországi vakációmra, és amíg nem leszek (augusztus 19-én érkezem), újfent és veszik át a blog uralkodását. Szóval legyetek jók, élvezzétek a nyári szünet utolsó hónapját; nem tudom fogok-e még bejegyzést írni augusztusig.
Na, megy a para, hogy hány pontod lett? És felvettek? Már eléggé lassú a , tehát gondolom rászabadult a tömeg. Engem egyébként nem ért csalódás, az van, amit vártam.
Annyiféle játékot lehet látni, a hűtőszekrény tartalmának elemzésétől a kedvenc zenékig, hát most mondok én is egyet: melyik volt a három legboldogabb nap az életedben, és miért? Lehet persze több és kevesebb is, de a három az három. És lehet még olyat is, hogy mi volt a három legszomorúbb, bár az eléggé depis lenne, szóval koncentráljunk a legjobbakra inkább. :)
Ásóval támadt a Tiszántúli Gázszolgáltató Zrt. munkatársaira egy idős ember Kisvárdán, amikor azok le akarták szerelni a gázóráját, köszönés, és mindenféle azonosítás nélkül, majd gázpisztollyal lőttek az idős emberre, aki mint elmondta, nem hogy tartozik, túlfizetése van. Ez persze elsőre elég hihetetlenül hangzik (ő fizetett túl, és még a gázóráját is le akarják szerelni?!), de én hiszek neki, meg is mondom mért.
Mi is a Tigáztól kapjuk a fantasztikus erővel bíró gázokat, és egyszer előfordult, hogy szüleim a kelleténél több pénzt utaltak egy hónap végén. Jött is a telefon, hogy jaj, ez így nem lesz jó, mire mi mondtuk, hogy hát majd a következő hónapban levonják. Jaj, de hát az nem jó, mert a számítógépes rendszer ilyet nem tud. Tehát majd most azt fogják csinálni, hogy ezt felveszik díjtartozásnak(!), és be kell menni a salgótarjáni Tigáz irodájába, ahol majd ügyesen megtrükközik a rendszert, és visszakapjuk a pénzt. Hát ugye jött a wattafak-életérzés, és közöltük, hogy nehogy már mi rohangáljunk azért, mert ők több pénzt kaptak (ráadásul valami nevetséges öt-hatszáz forintos túlfizetés volt, ha jól emlékszem).
Másnap jöttek is a szerelők, és se szó, se beszéd, át a kapun, be a gázórához, hogy majd ők azt ott leszerelik. Végül persze néhány udvarias szó, néhány udvarias szó megemelt hangszínnel, anyázás, majd a kutya kiengedésével való fenyegetés megtette hatását, de azért hadd ne mondjam, hogy mennyire gáz a dolog: túlfizetsz, és leveszik a gázórád. Ez a Tigáz.
Mint már korábban , reméltem, hogy az Olaszliszkai események nem lesznek a szőnyeg alá söpörve. Igazából ehhez két dolgot szeretnék hozzáfűzni: egyrészt minek köt bele valaki olyanba, amihez nem ért (magyar nyelv), másrészt, hogy van ilyen vastag bőr valakiknek a képén? Ez tényleg mehet így? (És most nem általánosságban büdöscigányozok, hanem azokról beszélek, akik tényleg tettek olyan dolgo(ka)t, amiért lehet büdösözni.)
Képek: , , , , nap. Részletes cikkek a -n.