Hm, írtam egy viszonylag hosszú bejegyzést, beposztoltam, és mégsincs sehol. Érdekes, biztos a sors akarta így, hogy ne jelenjen meg.
Viszont a T-Mobile volt kedves küldeni egy SMS-t, hogy mától tiszteletbeli aranykártyás előfizetővé váltam, és ez annyira, de annyira jó lesz nekem, hogy azt el sem tudom képzelni. Tényleg nem.
A CKM-hez volt Burn termékminta, én meg megittam, jól. Ilyen energiaital ez, az íze is olyan, az illata is, és finom is. Szeretem az energiaitalokat egyébként, de nem az a jószág, amit minden nap fogyasztok, mivel durván háromszáz pezót két és fél deci itókáért sajnálok.
Az egyébként megvolt, hogy anno a Red Bullt itthon betiltották, aztán sokáig nem volt, majd módosítottak az összetevőkön (meg a reklámokon, hehe), és azóta lehet megint kapni?
Jó buli ez a helovin, töklámpással, meg miegymással, csak nem kéne ezt itthon is ennyire erőltetni. Oké, az amcsiknak ez egy fontos és tradicionális ünnep, nálunk viszont nem. És például azt figyeltemmeg, hogy mióta van Teszkó, azóta egyre jobban izmoznak a helovini díszekkel, töklámpásokkal és hasonlókkal. Mondjuk nyitottnak kell lenni az újra, de valahogy Magyarországon nem tudom elképzelni, hogy akkora nagy hagyománnyá nőné ki magát ez az egész.
Az pedig mekkora már, ahogyan mutatják a tévében a grazi kórházat, ahogyan a baleset áldozatát hozzák haza kis hazánkba, majd mutatják a zsír magyar kórházat, rohadó várótermi székeivel, és a koszos csempére foszladozó betűkkel felírt KÓRHÁZ feliratával. A minőségi különbség ugye mondanom sem kell, hogy figyelemfelkeltő volt.
Apropó, ezt régen imádtam:
Többek között azért is, mert olyan harmincas évek fílingje van (élj a mában, papa!), a Mafia nevű játék alatt lehetett ilyen mókás számokat hallani, ének nélkül.
Hát gyerekek nem akarok okoskodni, de a leszakadt derék az kurvára fájdalmas dolog, így szolidan. Még nyáron történt valami a derekammal (meghúztam, eltörtem, kitekertem, nem tudom), és azóta néha-néha előjön, például ha sokat állok egy helyben, vagy takarítás után (hajolgatás miatt, gondolom) mindig. Ma meg valahogy sikerült mégjobban meghúzni, és most konkrétan annyira fáj, hogy mozdulni sem bírok. Lehet ebből orvos lesz.
Rég volt ennyire eseménydús az életem, mint amilyen azóta, hogy 'pesten töltöm az időm nagyobb részét. Kezdve azzal, hogy Salgótarján – mocskos kommunista-maradvány város lévén – nem igazán nyújt sok szórakozási lehetőséget (van egy mozi, ami átlagosan két hónap késéssel adja a filmeket, van egy színház, erről nincs infóm, meg van diszkó, ahol ha makid van, nem késelnek meg a nemcigányok), valamint megmondva az őszintét nekem az emberek sem valami szimpatikusak (általában jellemző a nógrádi emberekre, hogy zárkózottak, nem igazán nyitottak új emberekre, új helyzetekre stb.). Errefelé a legnagyobb szórakozás az volt, hogy pénteken mindenki ment inni, jól bebasztak, aztán belehúgyoztak a szőkőkútba. Értelemszerűen ez eléggé a másik véglet, de azért elgondolkodtató.
Ellenben Pest, ami nagy város (az ország is eléggé fővárosközpontú, vagy hogy szokják ezt mondani), többféle ember, többféle szórakozási lehetőség, értelemszerűen jobban megtalálja az ember azt a társaságot, amellyel jól érzi magát, és azokat a helyeket, ahol szintén. Ha pedig a hely és a társaság is megvan, az ugye über.
Meg ugye 'pesten nincs internet (tényleg, elvileg a szerződés már meg lett kötve, három héten belül jönnek kötögetni), és amíg 'tarjánban (normális baráti kör, normális helyek hiányában) tökjól elvoltam-elvagyok otthon, addig ez 'pesten olyan tekintetben változik, hogy egyfolytában mehetnékem van. Már csak azért is, mert például buzulok az éjszakai életért (most nem feltétlen a kurvázásra, kocsmázásra és hasonlókra kell gondolni, pusztán szerintem az éjszakai város a legszebb város).
A nyüzsgés pedig most sem áll meg, ma takarítok mint állat, aztán színház, aztán holnap Terror Háza. Gó.
Rediál!
Volt szerencsénk ma családostul bevonulni (hárman, mármint) a című nagysikerű darab mondhatni jubileumi, kettőszázötvenedik előadására, mely a József Attila Színházban volt látható és hallható.
Számomra a szereposztás mindent eldöntött; magyar színészek közül a kedvenceim (tudom, alacsony az ingerküszöböm, és ízléstelen vagyok, de leszarom), csak hogy néhányat említsek, olyanok mint: Kern András, Koltai Róbert, Józsa Imre és még sorolhatnám. Az előadás nekem személy szerint nagyon tetszett, azt kaptam, amit vártam (hogy potyogó könnyekkel végigröhögjek két órát).
Egyébként vicces dolog, hogy ha én valahol ott vagyok, valami biztosan történik. Most például csúnya baleset volt az M3-ason, több kilométeres sorral, így majdnem késve értünk oda. Meg például az is hihetetlen, hogy színházban is látni tahókat, de olyan echt ungarische stílusban. Érted, én megértem, hogy szomjas, és iszik előadás közben; azt is, hogy éhes, és milkacsokit majszol (most tényleg, lehet, hogy cukros), de hogy végigbeszélje az előadást, azért az már a pofátlanság legteteje.
Akartam élő közvetítést, de aztán mégse, most viszont kitörő örömmel fogom ezt leírni, hogy Valenciában ugyan második lett, de:
TALMÁCSI GÁBOR VILÁGBAJNOK!
Faubel meg egy senki, az van.
Mégse legyünk , mert akkor meg kell késelnünk magyarokat, magyarokat, Magyarországon, az ország gyermekeit, amelyik befogadott minket, az USA kérésére, jól, de azért mi késelünk, egy nőért, mert azt kell, meg leharapjuk a fél fülét is, a magyaroknak, erősen. Szóval ennyit arról, hogy.
A románok meg Olaszországban csinálják a hisztit. Most komolyan, ezeknek minek vannak?
Jótanács kezdőknek: ha már erőltetjük ezt a CAPTCHA témát, akkor tanuljuk meg kezelni, mert így mondjuk még annak a maradék két embernek is elmegy a kedve a hozzászólástól, akinek lenne (ebből az egyik egy spambot szerintem):
Hogyaszongya, Kérlek írd be a képen látható karaktereket, hogy bebizonyítsd emberi léted!
, még egy piros csillag is van, de hogy hová vezet, azt csak a' Zisten tudja. Hát nem vagyok én droid, tényleg, de most itt mit írjak be?!
Na ez viszont nem volt vicces. Ugye, programozás gyakorlat, durván hat órán keresztül, este nyolcig, délután kettő órától. 29 hallgató, 15 számítógép, az ugye durván azt jelenti, hogy gépenként két ember. De nem is lett volna gond, sokan leptoppal jöttek. Nade, 29. Ez fontos. Mert hogy 37-en voltunk bent, és még kettő hiányzott.
Mert ugye ETR-ben jelentkezni kellett, de mint azt az előadó említette, vannak akik már voltak ezeken a gyakorlatokon, de megint ott voltak most, és voltak akik nem jelentkeztek be, mégis ott voltak. Kérdeztük az előadót, hogy most mi lesz, mert még szék sincs elég, ő közölte, hogy hozzunk székeket, és rendezzük le egymás között. (Ropogó kézfejek, tényleg.) Valahol megértem az előadót is, de ez most kicsit felhúzott. Bár késtünk negyed órát, csúnya dolog, de akkor se legyen már gyakorlaton az, hogy a váróból behozott bőrfotelokban ülünk, gép nélkül. Géptermi gyakorlat, érted.
És érted, az egyik beül wiwezni, a másik ölében a laptop és úgy ül a gép előtt, a harmadik meg nem bírta lemásolni a public class Hurra { } feliratot a tábláról. Akkor minek erőlteti? Szóval az lesz, hogy kinyomtatom a névsort, és aki nincs rajta, az pattanjon fel a géptől, egymás között. Én tanulni járok oda, másik nyolc emberrel, nem wiwezni. (Megmondta az oktató is, hogy a névsorosok elsőbbséget élveznek.)
Nagy a hájp most a pókeradó körül, de azért egy valamit nem árt tisztázni: akinek van arra pénze, hogy napi másfélmillát elkártyázzon a Lidóban, az – nekem értelemszerűnek tetszik legalábbis, hogy – nem becsületes munkával szerzi a pénzét, és ha így van, akkor adózzon. Ha pedig becsületes munkával szerzi, akkor azt hiszem nem fogja hanyattvágni az a néhány százalékos adó. Pénzre hivatalosan úgyis csak erre kijelölt helyeken (például kaszinó) lehet, meg ugye interneten, de ott konkrét pénzt nem látsz.
A pókeradó egyébként úgy nézne ki, hogy a nyeremény 85%-a a kézhez kapott pénz, 15% az üzemeltetőé, és e maradék 15%-nyi összeg 30%-át kellene pókeradó címén befizetni.
Szeretek pókerezni, de inkább pókeradó, mint dugóadó, szerintem.
Ma van gondolom a bunkóság világnapja, vagy nem tudom. Sétálok nagy békésen a földalatti aluljárójában, megállok, erre a mellettem lévő csávó egy szivattyút is megszégyenítő szívással szájába fecskendezte zöld orrüregi váladékát, majd egy határozott nyílegyenes köpéssel az aluljáró kövére(!) lőtte nagyjából húsz centiméterre(!) az én cipőmtől. Ha érinti a cipőmet, biztos hogy belököm az érkező szerelvény alá. Így is erős volt a vágy, hogy úgy finoman, de határozottan elküldjem a jó kurva anyjába (így). Végül azért nem tettem, mert jóval nagyobb darab volt nálam, és a svájci bicskám sem volt nálam.
Hazafelé a buszon meg egy értelmes csávó beült a négyszemélyes ülőhelyre, felkúrta a két lábát, és eldőlt, valami kaját majszolgatva. Hát gratulálok.
Vagy például itt Terézvárosban vannak ilyen szexi kis kukák, egyik oldalukon zacsival a TISZTÁBB TERÉZVÁROSÉRT
felirattal, másikon pedig ilyen nájlonkesztyűvel. Ezt értelemszerűen a kutya- (macska-, nyúl- és egyéb) kakijának felszedésére van elhelyezve, és az érdekes, hogy használják is, mert nagyon ritka, hogy ilyet látni. (Egy telefonfülkében áll mindig valami gyanús sárga folyadék, de hát azt sem állat okozza. Avagy állat, csak nem az értelmesebbik fajta. De tényleg, a szobatisztasághoz már 20-25-ös intelligencia hányados szükségeltetik.) Na de, ma reggel sétáltatja egy fiatal csaj a kutyáját, és először halál lazán hagyta, hogy a járda közepén nyomassa a blöki a barnát, amit nem szedett fel, majd két autómobil kerekét is megjelölte. Mármint a kutya. Ez pedig azért bunkóság, ha lenne autóm, és ezt látnám (minden nő- és kutyaimádatom ellenére) elküldeném szintén oda, ahová a köpköveset.
És többek között ilyen apró(?), de roppant bosszantó dolgok miatt van az, hogy sokan , szerintem.
Amúgy az megvan, hogy minden csomagoláson a felhajtható rész alatt van a magyar felirat? Tehát például a csokikon, kekszeken és hasonlókon, alul, ahogy felhajtod az illesztésnél a csomagolást; a csipsznél meg például középen és oldalt, szintén a felhajtható résznél. E mögött vajon rendszer van, vagy csak véletlen sikerül így?
Az előadás. Meg valaki arcán valami, ahogyan elvtárs szokta volt mondani. Meg az eső is, meg is áztam, erősen. Pedig reggel gondolkodtam rajta, hogy beteszem az ernyőt, de aztán bizakodva indultam el. Jól rá is bizakodtam.
Az analízist pedig nem szeretem, mert sok benne a szám, a betű és a törtvonal. Meg a függvény is. Meg deriválni nem vicces dolog. Ellenben a számítástudománnyal, ami kezd megtetszeni. Merthogy az automata felismerte az 10101110 szót, tökjó.
Viszont ami vigasztal, hogy kedden jönnek bekötni a' zinternetet. És akkor reszkess Amerika! Üzbegisztán, Mefi visszatér!
Tudom, hogy sláger, meg hogy te már ezt akkor hallgattad, mikor '42-ben a lövészárokban snapszeroztál, de azért most beposztolom, mert tényleg jó. (A zenekarral eddig úgy voltam, hogy sehogy, mostanában viszont egyre szimpatikusabb, a Hevan Street Sevennel együtt.)
Azért ha a kapudarab nevezetű valamivel valami történni fog, akkor Mefi eléggé morcos lesz. Mert ugye akik tudják miről van szó, azok értik.
Tudom, hogy én vagyok minden tréfának és mókának az zord külsejű elrontója, és nem szeretnék emiatt senkivel összeveszni, de ettől a perctől fogva a HOC.hu nevezetű informatikai portál mindenféle hirdetése (mely a lentebb leírt játékban vesz részt) azonnali törlést von maga után. Mégpedig ezért itt:
A játék célja a HOC.hu név ismertté tétele, az oldal látogatottságának növelése. […] mindenki talál egy egyedi hivatkozást, mely oldalunkra mutat, de tartalmazza a játékos azonosítóját is. Ha ezt a hivatkozást a játékos az interneten elhelyezi, és erre kattintva látogató érkezik, oldalunkra a játékos pontot kap, látogatónként egyet […]
A teljes szöveg .
Szerintem gusztustalan dolog, hogy így próbálják népszerűsíteni magukat, mert – még ha a levelezésre, levélszpemre, mármint ezek tiltására ki is térnek – ez nem más, mint szpemmelés.
Call of Duty 4: Modern Warfare megvolt már valakinek? Azt olvastam, hogy überjó lett, csak eléggé rövidke sztorival, de hát ezt a kodoktól már meg lehetett szokni (a hármat azt hiszem egy hét alatt vittem végig). És végül is a trélerek alapján nagyon nem lesz rossz, pláne egy kodbuzinak. Be kéne szerezni (megvenni, letölteni, kinek hogyan tetszik) de egyrészt rohadtul nagy (csak a telepítő valami hategész iksz gigabájt); másrészt pedig a gépem sem hiszem, hogy elég korszerű hozzá.
Van ilyen , olvassátok, terjesszétek, meg minden.
Van nekem egy szexi harmincezer forintos nájki kabátom, kis szépséghibával (van rajta egy nagyjából másfélcentis szakadás, cserébe odaadták kétezerér'), és most azon gondolkodom, hogy ha már úgyis valami felvarró kéne rá, akkor a vicc kedvéért rangjelzést kéne. Például a rendőrség hadnagyi rangjelzése bejövős. Második világháborús német rangjelzés sem lenne rossz, csak az nem jó vicc, meg nem is megy hozzá. Vagy láttam egy helyet, ahol hozott képből csinálnak felvarrót, lehet cuki mefiblog felirat lesz belőle.
Ehhez kapcsolódó kérdés: tudtok-e valami helyet, ahol lehet kapni normális minőségű felvarrókat, esetleg rangjelzéseket, esetleg jóárasítva Szőke kapitány által?
Öt évad, 105 epizód, 73 és fél óra műsoridő, tömény izgalom, most mi a fene van
fíl, nevetés, remek színészek, remek sztori, dráma, meglepődés – kulcsszavakban ez mind az Alias, és még sokkal több. Mondhatni fogalom. Kicsit szomorkás is, hogy így öt év után elfogyott, hiányozni fog, akárcsak az olyan nagy kedvencek, mint például a .
Szpojlermentesen: az utolsó rész, sőt mi több: az utolsó évad pedig fantasztikus! Egy teljesen lezárt sztori (pici nyitott szállal, hátha egyszer mégis), válasz minden kérdésre, régi szereplők, sztorik felelevenítése, dráma, nevetés, egyszerűen leírhatatlan, aki végignézte már, vagy legalábbis képben van, hogy milyen az Alias, az mást nem mondhat, minthogy egy remekül összerakott záró epizód, évad és sorozat. Kicsit érthetetlen is, hogy miért tették el (bár valahol jobb ez így, mint a , ahol húzzák-vonják a dolgokat, sokszor a minőség rovására). Szóval remekebbnél is remekebb volt, szerintem a műfaj kihagyhatatlan darabja.
Ez tipikusan olyan könyv, amit az ember olvasgat. Ülsz a földalattin, olvasol tíz oldalt, becsukod, este lefekvés előtt olvasod, ha álmos vagy lerakod, és így tovább. Nincsen az a letehetetlen érzése, mégis olvasod, mert van benne valami, ami megfog. Bár a befejezés (egy jó hosszú kibontakozás után) elég drámaira sikerült. Vannak benne orvosok, génkutatók, olasz maffiózók, és néhány régi ismerős a című regényből. Szóval a már szokásosnak Robin Cook stílus.
Egyébként a rossz névmemóriában az a rossz – többek között –, hogy egyszerűen nem esett le, hogy hát ezeket a neveket én már egy másik könyvben olvastam. Persze idővel leesett, csak nem volt meg az a wow életérzés.
Értékelés: 5 pont
Ki jön velem
Ó, gondolom mostmár mindenki értesült a bréking nyúról (az iWiW üzenőfalán, a MyVIP-en, a MySpace-en, az MSN-en és hasonló igényes hírmegosztó eszközökön keresztül), mégpedig arról, hogy esik a hav. Ennek én mondjuk konkrétan annyira nem örülök, mert hóban utazgatni nem vicces, pláne ha nincs hóálló cipellőd. Ellenben már olyan régóta szeretnék fehér karácsonyt (több értelemben is), de mindig csak ilyen szürke latyakos jön össze.
Telefonos kép, a változatosság kedvéért:
Mindenki sír a háromezer forint értékű BKV-s diákbérlet ára miatt, meghogy jajdeszar a békávával utazni, közben meg rohadtul nem. Megmondom én mi a szardolog, amit valahol nagyon nem tartok fair playnek: kifizetni hetesszázötven magyar pezetát egy 90 km-es, kettő óra négy perces utazásért, úgy, hogy a busz dugig tele van, meggyulladsz rajta, és nem hogy leülni nincs hely, hanem még levegőt venni sem (komolyan, ha még öt percig ott kellett volna lennem, tuti rosszul leszek, ha meg szólsz hogy nyissák ki az ablakot (már ha lenne), akkor pampognak). És négy ilyen fantasztikus utazásért kapok egy dejákbérletet a BKV-tól, és azért a pesti járatok többsége még mindig jobb, mint egy ilyen Salgótarján-Budapest kaland. Arról nem is beszélve, hogy négy üres busz (!) megy át a megállón, ahol felszállok, aztán bedöcög az ötödik, tele, plusz még felszáll körülbelül hat-hét ember, megállóként. És ha jól tudom, hivatalosan nem is lehetne álló utas a buszokon.
Szóval ez gáz.
Proggyakon ülök, 40°C meleg, zaj, büdös, meg javában megy a Java kódolás, két fő egy gép alapon. Az oktatóbácsi azt mondta, ravasz vagyok, merthogy felismertem a kizáróvagyot, amit egyébként Gergővel közösen oldottunk meg. Mindegy, ilyen melegben képtelenség értelmesebb szöveget összehozni.
A Java egyébként szimpatikus, csak az vele a bajom, hogy macerás. Telepítsél ezt, telepítsél azt, és akkor már ott vagy, hogy sehol. Hiába kicsi az alapprogram, ha közben a környezet van vagy cirka kétszáz mega. Ha meg épp nincs környezet, nincs net se, akkor a programod néz, hogy mit akarsz.
A JBuilder meg egy undorító szoftver, a dizájn része tűrhető, de a kódolási része (részben a magyar billentyűzetkiosztás miatt, részben a nyűgös automatikus szerkesztés miatt, ami folyton belepiszkál, és még lassít is) az gáz.
Nem olyan zsír, mint , de azért jó ez. 24 órán belül pedig dupla ekkora lesz.
Azt mondjuk el sem mesélem, hogy a változatosság kedvéért megint nem ment olyan egyszerűen a dolog: a srác aki bekötötte durván tíz perc alatt végzett, a net viszont nem ment. Kiderült, hogy négy kábelmodemből három rossz volt(!). Most viszont süvít. Majd egy rútert mondjuk beiktatok, azt hiszem, mert nem érzem biztonságosnak, hogy rögtön a gépbe megy a net, még akkor sem, ha van szűzfal.
A teát ugye mindenki szereti, mert jó hidegben, jó melegben, jó ha édes, jó ha savanyú, jó az mindenhogyan. A Pickwick meg kidobta ezt a Gyümölcsvarázs néven futó cuccost, és azon belül is van ez a vadmeggyes-joghurtos. Hát valami isteni, komolyan mondom. A poén, hogy én nem iszom meg a teát citrom és cukor nélkül, de ebbe még én sem tettem semmit, mert magában, mondhatnám álá nátúr is annyira finom. Ajánlom mindenkinek, tényleg.
Szóval, lesz ott minden. IKEA, C&A, Electroworld, Tesco, kapott egy nagyjából nagyjából , csak kicsit hülye a címe, és meg még ezer ilyen dolog (általában tényleg az itthon elérhetők közül az igényesebb üzletek és márkák). Valamint az ország első szerény 23 termes filmszínháza. Mindez holnap fog megnyílni, éppeszű ember akkor szerintem nem fog beférni, legalábbis amikor a WestEndet nyitották, akkor semmit nem lehetett látni, akkora tömeg volt. De valószínű, hogy még a következő héten be lesz tervezve egy kiruccanás ide, már csak azért is, mert érdekelne, hogy milyen filmeket nyomatnak majd (remérlem egy-két régebbit is, Mátrix, Csillagok háborúja IMAX élményben az szerintem legalább egyszer kötelező).
Nincsen én nekem bajom a Big Brotherrel meg a Való Világgal (bevallom, az első változatot mindkettőből néztem), de csak egyetlen kérdésem lenne, melyre a választ gondolom csak én nem értem: kinek a bal heregolyóját érdekli BB-Évi? Oké, először égett a ház, bemondták, nem gond. Égett megint, bemondták, hát bánja a fene, nem nézi az ember. Bemondták harmadszorra is, akkor már morci voltam. És most, hogy egy éven belül nagyjából hetedszerre foglalkozzanak vele, azt már finoman szólva túlzásnak tartom.
Ez a Pókerarc téma pedig egyszerűen jó lett. Az Okosabb vagy mint egy 5.-es se volt rossz, de nagyon hamar erőltetetté vált az egész, és szerintem a vak is láthatta, hogy meg van rendezve. (Ki ne találja nekem senki, hogy a kiscsaj mindenre tudja a választ, egyszer nem, akkor is veszít a játékos emiatt.) A Pókerarcról azért annyit, hogy Vágó István. Nem akarom fényezni, úgyis megjelenik valaki, aki utálja, de egy biztos: kis hazánkban bármilyen induló (kvíz)műsor, melyet ő vezet, 50%, hogy sikeres lesz. Ez persze csak szerény véleményem.
A Balázska mondjuk nem kellene (pláne, mivel nevét Dán Bránnak ejti), de még mindig jobban produkál itt, mint a sójában anno.
Szóvel egyelőre nagyon szimpatikus, bár időm nem mindig lesz nézni. Viszont okos húzás, hogy berakták hétvégére is. Nézettség szempontjából, mármint.
Sztrájk. Sztrájkol mindenki; sztrájkol a mávos, sztrájkol a békávés, sztrájkol a volános, sztrájkol az író is, (ami sorozataddiktológiaára nézve eléggé súlyos probléma), szóval sztrájkol itt mindneki. Sztrájkolnak a mozdonyvezetők, meg a buszvezetők. Namost, ezzel az a baj, hogy akinek szólna ez a sztrájk, az rohadtul leszarja, mert beül a húszmillás, sötétített ablakos, fekete színű járgányába, és azzal közlekedik, nem vonattal. Hosszú távon persze kihat rá is, mert dugó lenne, meg a tökét veszik meg satöbbi, de a sztrájk igazából csak azoknak rossz, akik védelmében elvileg szólna (például hogy ne szűnjön meg akárhány vonal). És gonodlom az is örül majd a sztrájknak, aki nem tud bemenni ZH-t írni emiatt. Az írósztrájknak már több értelmét látom, mert a csatornák (és a nézők egyaránt) nem igazán örülnek annak, hogy 24 rész helyett csak 13, meg 13 helyett csak 6, meg egy rész sincsen esetleg.
Igazándiból ez a két hírmorzsa eredetileg a Linkeldébe került, de aztán bejegyzés lett belőle. Szóval az : a szlovákok megkülönböztetik a roma diákokat, sok esetben képességeiktől függetlenül nem fogyatékos iskolába helyezik őket. Ez ugye nem olyan demokratikus dolog. Aztán rögtön itt a , ami arról szól, hogy szlovák felebarátaink (inkább fele, mint barát) szerint a magyarok, mármint Magyarország nem demokratikus. Mert van nekünk ilyen Gárdánk, ami magyar, meg vannak gyűlöletterjesztő internetes oldalak, és hát ezeket a magyar képtelen felszámolni. Tényleg, az annyira nemdemokratikus lenne, ha felszámolnák ezeket. Meg az meg annyira demokratikus, hogy . Szóval ennyit a gyűlöletről meg annak terjesztéséről.
És még a szlovák politikusnéni (akit mellesleg szalontüdőnekképtelennek is neveznek) van felháborodva a magyarokon.
Most persze a nyájas olvasó úgy gondolhatja, hogy én mennyire szlovákellenes vagyok, és nem is téved nagyot. Meg is mondom miért: egészen addig, amíg én barátságosan közelednék Szlovákia felé, és megkéselnének, meg megdobálnának tojással (bár az Románia volt, trúsztori!), meg amíg ilyeneket látok, olvasok és hallok, addig igenis utálni fogom őket. Majd ha egyszer bejelenti a szlovák akárki, hogy Drága magyarok, hát béküljünk már ki így ötven év után!
, akkor majd azt mondom, hogy hát próbáljuk meg. Addig meg vesszenek. Mert ugye mindkét félnek békülni kéne, de azt hiszem, nem mi vagyunk azok, akiknek kezdeményezni kellene.
A végén mégis ma mentünk az . Megmondom a frankót, ez a hely jobb (lesz) mint a WestEnd. Tágasabb, elegánsabb, jobb üzletek vannak benne, és még sok minden más is. Mondjuk ez a megnyitás még várhatott volna, mert nagyon szét volt esve az egész; a lift meg sem akart mozdulni, a szökőkút előtt a vízben állt egy kábel, meg a falból is kilógott egy, mindenféle szigetelés nélkül, meg voltak üzletek, amik még betonozás alatt álltak, szóval érdekes dolgok. Kivitelezés tekintetében ügyes, nem lehet benne úgy eltévedni, mint a WestEndben, sokkal logikusabban van elrendezve. Bár vannak még érdekes dolgok, például egy: a főbejárat mellett vannak az áruszállításra fenntartott garázsok, szóval éppen pakolták a hamburgert, amikor jöttünk ki.
Az mondjuk vicces volt, hogy bementünk az Apple boltba árlistáért, és finoman szólt a srác, hogy bocsi skacok záróra, teljesen udvariasan, tényleg. Aztán kifelé menet, pont a fejem fölött volt a már háromnegyedéig leeresztett rács, erre megszólal mögöttem a csávó üvöltve, hogy Engedheted nyugodtan lejjebb!
, de ezt ilyen Béééla!
stílusban. Persze – mondom – engedjed csak a fejemre, nem gond. Ezeket leszámítva viszont tényleg jó, az IMAX-ra meg már nagyon kíváncsi vagyok.
Na milyen képek vannak? Telefonosak, persze, mert sikeresen itthon hagytam a fényképezőt. De most próbálkoztam legalább. A reklám után folytatjuk.
Volt szemet is. Nem sok, csak kevés.
Kipróbálhatók voltak ezek a csudijó és csudirégi komputerek.
Jaj, ez nagyon komoly, volt vagy három ilyen. Ez nem bábu, hanem frankón egy ember ült a székben, és integetett, meg produkálta magát.
Ők is élő emberek. A nő míg bennvoltunk így állt. A srác helyet cserélt. Apropó, nem sokkal előttük volt négy csaj, akik ilyen fotelokban ültek, én meg frankón azt hittem, hogy bábu. Nagyban beszélgettünk, aztán nézem, jé, szemezik velem a próbababa, vicces volt. Gondolom jó kis fizetést kaptak.
Hangos, fényes. A kép az meg csak szar, tudom én is.
Azt olvastam valahol, hogy a hellyel-közzel való beszélni és írni-olvasni tudás (bár utóbbi kettő már komoly extra felszereltségnek számít!), valamint a szobatisztaság durván 75 darab intelligencia-hányados egységet jelent. Szóval aki nem szarik maga alá, hanem közli, hogy megyek vécére, az durván 75-ös IQ-high kategóriás versenyzőnek számít. Sajnos, egyre többször érzem úgy, hogy ezen számításokat újra el kellene végezni, pláne mikor megnyilvánulásokat látok, hallok és olvasok (nem csak itt).
Kedves idevándorló népek, szeretném közhírré tétetni, hogy áruba bocsátanám az háromlábú lovamat, a hozzá járó törött kocsit, és egy még nyolc napig érvényes iWiW-meghívót. Utóbbi pedig azé lesz, aki előáll egy fantasztikusan frappáns szöveggel, hogy miért lenne rá szüksége. A döntést a mefiblog hozza meg. Adom a faxhangot, lehet küldeni.
Két dolog. Az első gondolom senkit nem érdekel, de azért megjegyezném, hogy a 2×08 akkorát ütött, mint amilyet Mike Tyson se.
A másik dolog: köztudott ugye, hogy a gyorséttermek többségében (McDonald's, Burger King, Subway és társai), vagy talán mindegyikben, nem tudom, szóval az italt ilyen szirupos változatban kapja a jónép. Tehát az italautomaták ott helyben keverik szódavízzel a finom kólaszörpöt, meg teaszörpöt. Ebben az a szívás, hogy – szerintem – sokkal gyengébben adja az automata, sokkal több a víz, mint a szörp, ergo gyengébb az íz is. Ettől függetlenül az ára mégis sokkal több, mint ha a már kész változatot veszed, pedig ott még az üveget is ki kell fizetni. Innentől kezdve nem értem, hogy ez miért jó nekem, mint fogyasztónak (az ugye nem kérdés, hogy a Mekinek például rohadtul megéri). Szart kapok, több pénzért, és ez nem jó.
Szeretném itt jelezni, hogy a mefiblogot aktívan használók (hozzászólók, linket és bejegyzést beküldők) tárolt adatai (IP-cím, e-mail-cím és hasonlók) harmadik fél számára akkor, és csak akkor kerülnek átadásra, ha a drága felhasználó törvényekbe, vagy a ütköző dolgokat művel; például szpemmel.
Következtetésképpen: a drága felhasználók adataikat (nagyjából) biztonságban tudhatják, akik viszont adatokat szeretnének tőlem kérni, azok ne is fáradjanak.
Szolgálati közleményünket olvashatták.
Kelemen Anna tökszép, tökokos, csak egy dolog hiányzik belőle: az ólom.
Szeretném bemutatni az ország – szerény véleményem szerint – jelenleg legjobb éttermi árajánlatát, melyet a svédasztalos étterme kínál. Hétköznapokon déli tizenkét, és délután öt óra között, 2700 magyar birodalmi váltóért annyit ehet (nagyjából száz étel) és ihat a jó magyar (sör, bor, pezsgő, üdítő, szódavíz; a nemesebb borokért, és pálinka-jellegű italkoért külön kell fizetni) amennyi beléfér. Ez pedig azért nagyon jó, mert ha kiszámolja az ember három főre egy szolidabb étterembe való látogatás árát, akkor az bizony drágábban jön ki, és ezért fejenként durván három-négy fogást kap a jóember, az italával. Gyerekeknek kedvezmény, és még ingyenes Wi-Fi is van.
Szóval ez a Trófea téma erős prioritással szerepel a ki kell próbálni
listámon.
Ezek, szerdáig bezárólag:
Valamint ezek keddig:
Nem fogok unatkozni, legalább.
Letöltések, másolások, és végül szerverfoglalás. Egyébként sem ismeretlen, szőnyeg alá söpört téma ez, de az utóbbi napokban pláne, nem kell mesélnem miért. Akinek mégis: több mint 200 000 illegális tartalom
, 28 szerver, a hatás (forgalomcsökkenés) pedig három napig volt érezhető. Ez volt a múltkori nagy szerverfoglalás, amit magukat jogvédőnek nevezett szervezők (ők mennyit is kapnak ezért, khm?) rendvédelmi szervekkel karöltve intéztek. A m1-en, a Szólás Szabadsága című műsorban tegnap volt egy nagyjából negyedórás, meglepően jól összerakott kis jelenet, majd egy kisebb beszélgetés a témában, érdekes volt, tényleg.
Ez kérem szépen három és fél kilogramm zöldalmás nyalnivaló, amit drága ismerősöm hagyott rám, akinek fagyizója van. És akárki akármit mond, a fagyi télen is jóság, csak ügyesen kell használni (majd két hét múlva a mandulagyuszival is ezt mondogatom magamnak, hehe). Viszont a csúnya dolog, hogy pont ekkora a fagyasztó a hűtőben, és az is tele van. Szóval érdekes lesz Lehet megeszem holnapig. (Ha holnap idáig nem lesz bejegyzés, akkor megkíséreltem.)
Minap pedig hirtelen felindulásból töröltem az MSN-kontaktlistámról azon személyeket, akikről a lentebb felsorolt állítások közül legalább egy elmondható:
149 kontaktból így lett nem tudom mennyi, de most ötven onlájn. Ezzel az ötvennel viszont legalább hetente tartom a kapcsolatot. Puszi.
Ma pedig elvtárssal voltunk plázacicásat játszani, kiröhögtünk pár lúzert (tudjuk, mi is azok vagyunk, leülhetsz), ittunk jegeskávét, valamint csurgattuk a nyálunkat különböző műszaki cikkekre (többek között egy óriási gyönyörűszínű HDTV-re, és egy cuki Almás MoziKépernyőre. Valamint az ElectroWorldben az egyik Acer laptopon található Windows Vista jelszava geci volt, így konkrétan. Meg láttuk Etelka néni hárdkór módon védett fél lóerővel rendelkező bevásárlókosarát, de nem mertünk belenyúlni, nehogy me'harapjon vagy félkilo' teszkós csirkefarhát. Telefonos kép következik (azon gondolkodtam, hogy annyit fotózok telefonnal, lehet be kéne szerválni valami cuki kis jókamerás Sanyit, de egyelőre nem akarom lecserélni a csodamobilt):
Aki megfejti a kép poénját, az kap egy csokitojást. Vagy egy adag , ha nem romlott még meg a mai kétórás áramszünet során.
A számítástudományból írt zárthelyi pedig ritkaszar lesz, és emiatt morci vagyok, pláne, hogy nem keveset készültem rá. Blő.
Vicces dolog, hogy beléptünk ebbe a' Zeuba, beléptek a szlovákok is, a kisebbségekre vonatkozó elvárásoknak mégsem felelnek meg. Folyamatos a , mostanában egyre több. Itt a legújabb: elrendelték, hogy a szlovákiai magyar helységneveket bizony szlovákul kell írni. Elvették, oké, elvették, lépjünk túl ezen, de azért nem kéne gyökerestül kiirtani minden magyar vonatkozású dolgot, mert kezd nagyon felháborító lenni, ami ott folyik.
És az hanyas, hogy van ez a DJ Tiësto nevű gáj, aztán ennek a nevében valaki csinált egy remixet, melynek az alapja a Magyar himnusz? Szerintem ez több szempontból is gáz. Nem azzal kell jönni, hogy jaj mért kell ilyeneken fennakadni, és hasonlók, de hát azért ez picikét erős. Nem hazaárulás, inkább szerintem eléggé bátor, és egyben botor megmozdulás is.
És igen, ez nem is olyan új dolog, csak a tévében hallottam, és nekem az, és bizony a .
A Microsoft Installer is egy olyan dolog, amit kapásból lehetne likvidálni, azzal együtt, aki még csak gondolni is mert arra, hogy feltalálja. Úgy ahogyan van. Most őszintén: egy egyszerű telepítő (nem az alkalmazás!) miért igényel SS3 támogatással rendelkező szuperprocesszort? Gondolom tíz fájl átmásolása egyik helyről a másikra, plusz két bejegyzés létrehozása a regisztrációs adatbázisban atomerőművet igényel. Hihetetlen.
Megmondom én milyen a jó telepítő: gyors, kevés fájlból álló, egyszerű, megadhatom hová akarom tenni a stuffot, megadhatom, hogy akarok-e startmenü, asztali és kvikklancsos ikonokat, aztán már zúg is. És nem erőszakolja az újraindítást, ha nem kell, meg nem erőszakoskodik a readme állomány megnyitásával, és nem akar netről más dolgokat letölteni, meg névtelen felhasználói akármiket küldeni. Száksz.
Ellenben a nagy Windows-ellensségről, a folytonos Windowsban való hibatalálásról és hasonlókról a számtech gyakorlatot tartó előadó mondta meg az igazat: lehet, hogy vannak hibák, de ez – egy többszázezer (többmillió?) soros kód esetén – a velejárója. Ha száz soronként van egy hiba, akkor százezer sornál már ezer hibáról beszélünk. Persze attól függetlenül dögöljön meg a Mikró, a jó monopol helyzetével együtt. Apropó, jövő héten meg közgázvizsga.
Gyakorlat, LAN-party fíling (sötét meg minden), és hát üvöltözik szegény tanár, mert a .bat fájlokkal való műveletek bizony a nehéz feladatok közé tartoznak. (Igen, ez a mondat ironikus.)
Ma elájult egy bácsi a 47-49-es villamospótló autóbuszjáraton. Persze rögtön mindenki pánikolt, néz rám egy öregasszony Jajsegítség, elájult, jajsegítség!
, egy másik csávó üvöltött a megállóba éppen erős fékezéssel beálló sofőrnek, hogy ÁLLJON MEG, SÉRÜLT A BUSZON!
, és mindenki néz, hogy micsináljanak, jaj, micsináljanak. Mondom talán hívni kéne a mentőt, épp ezen voltam, mikor szólt a sofőr, hogy mindenki szálljon le, mert ő mentőt hív. Oké, fönnmaradt egy ápolónő, az ott rendezgette szegény embert, meg egy öregasszony (ma értettem meg a turbónyugdíjas fogalmat igazából), aki nézte szegény emberünket. Sofőr úr szól neki udvariasan, hogy távozni kéne. Nő csak mosolyog, mondja nem. És akkor így alakult a párbeszéd, amin én röhögtem:
– Hölgyem, nem megkértem mindenkit, hogy hagyják el az autóbuszt?
–De nem a mikrofonba mondta!
–És ha nem a mikrofonba mondom, akkor az már nem számít?!
–De nem ám!
–Hölgyem, jól van, vagy hívjak magának is egy mentőt? Mert ha jól van, akkor szálljon le a buszról!
A néni még ekkor is csak mosolygott. Én azért félhangosan megjegyeztem, hogy takarodjék már a 'csába onnan.
Meg ittam finom vaníliás izét, amit egy automata adott nekem 90 egységnyi magyar forintosért. Finom volt.
Mégpedig , itt voltunk ma, én meg ilyen jóságot ittam:
Forró fehércsokoládé, valami isteni volt, kicsit madártejre hasonlított az íze. Ezt a teaházat egyébként ajánlom mindenkinek; a babzsákos része nagyon nyugodt, az asztalkás része kicsit nyüzsisebb, viszont nagyon-nagyon-nagyon jó a kiszolgálás, kedvesek-aranyosak-szépek stb. Nem tudom van-e több ilyen (át kéne ahhoz nyálazni a webszájtot); mi a Móricz Zsigmond körtértől durván másfélperc sétára található egységben voltunk.
Tudom, hogy vétek ilyenért bejegyzést írni, de meg kell osztanom a világgal (vagy legalábbis az olvasóim többségével), hogy: imádom a Sony termékeket!
Ennyi. Nincs itt semmi látnivaló, tessék oszolni, mert aztán jönnek a rendőrök, és elvégzik a piszkos munkát.
Pirosra váltott a lámpa. Az imént, itt a ház előtt. Egy sportautó elegánsan fékezett, majd megállt. És hangosan hallani lehett az egyik legjobb számot a játék hetvenes éveiből. Teljesen olyan érzésem volt, mintha a játékban lettem volna; kedvem lett volna lesétálni, úgy, mintha az egész világot én birtokolnám, mint az igazi godplayer, beülni egy autóba, aztán hadd szóljon, át a Lánchídon, maximális sebességgel. Beülni a legdrágább étterembe, megvenni a legdrágább főételt, a legjobb baráti kör társaságában, dupla annyi borravalót adni, mint amenyibe az egész került, aztán kimenni a reptérre, felszállni egy Miamiba tartó repülőre, és folytatni. Egy kellemes koktéllal a kezemben, hawaii-mintás ingben végigsétálni a tengerparton, megbámulni a csinos lányokat, beülni egy kabrióba, és egyszerűen csak élni, nem törődve azzal, hogy mi lesz másnap. A legdrágább hotelben szobát foglalni, kiüríteni a minibárt, délen felkelni, beállni a tükör elé, és szimplán elmosolyodni, hogy igen: ez kell nekem! A lámpa közben zöldre váltott, a sporatutó finom doromboló hang kíséretében tovább állt, a zene pedig elhalkult. Én pedig felébredtem az ablakon beáradó kellemes, de ugyanakkor csípősen hideg levegő hatására.
Szeretném megkérdezni, hogy tud-e valaki olyan oldalakat ajánlani, ahol jó minőségű (normálisan tördelt, információkkal rendelkező, egyszerű szöveges vagy PDF állományú), magyar nyelvű elektronikus könyveket lehet letölteni, akár pénzért cserébe is, esetleg újabbakat is? Mert én biza inkább fizetek egy e-bookért, mint a könyv változatáért (rengeteg könyünk van, alig tudom hová tenni az újabbakat), ráadásul mióta felfedeztem a nevezetű csodát, azóta méginkább, hiszen ha nincs nálam táska, vagy ha épp tömeg van valahol, vagy éppen ha áramszünet vagy csak sötét van, akkor sokkal jobb.
Angolul rengeteg e-bookot találtam, ingyér' és pénzér' is, de magyarul nem igazán. Szóval ha van valakinek tippe, akkor megköszönöm, ha elmondja. Písz.
Az törvényszerű, hogy a reggeli fővinformos néni/bácsi nem tud beszélni? Kezdve azzal, hogy telefonon keresztül érik el őket, ez ugye nem a legjobb hangminőséget produkálja. Aztán még pösze, sziszeg, recseg, hraccsol, krákog amikor nem kéne hangos, amikor kéne halk. És ez esetenként egyszerre, élvezetet fokozandó. Most el is nyomta a rádiós bácsi, pofázás közben bevágott valami reklámot, bár gondolom véletlen volt. Bár a szóvivők általában soha nem tudnak beszélni. Hát még a politikusok. Azt már egyébként megszoktam, persze, hogy maga a Fővinform használhatatlan; általában két napos dolgokat mondanak be, te meg mész a lengyel gyártmányú polszki fiatodban, és rohadtul nézel, hogy mért van hatkilométeres sor, hát azért, mert le van zárva, csak ez kimaradt.
…hiszen jön a mentő, és elszállít. El nem szállított, viszont jött. A ma tartott ektiviti parti végére, mert hát szegény osztálytársam barátnőjének (íratnék neveket is, de nem szeretek úgy neveket írni, amikor nem linkelhetem, mert az snassz, hogy Bélának
, és senki se tudja ki az a Béla, és még egóblog fílingje is van) fölszakadt a nem régen műtött aprócska sebe. Sajna itt a csodás semmilyen orvosi alkatrész nincsen (egy doboz széntablettát leszámítva, ), amivel ilyet el lehetne látni (feljegyzés magamnak: vegyél elsősegélycsomagot, váze!). Értelmes emberek révén először lenéztünk a patikába, de ez nem volt ügyeletes, ergo kiesett. Aztán az is volt a baj, hogy az egy sarokra lévő orvosi ügyelet sem volt épp ügyelet, így hát felhívtuk a telefonszámot.
És a kicsit hosszúra sikeredett bevezető után itt jön a durvább része: az orvosi ügyeletes közölte, hogy nem tudja ellátni, hívjunk mentőt. Érted: egy egyszerű fertőtlenítés (amivel nem tud mozogni!) mentőt igényel, köben meg lehet, hogy a szomszédban meghalnak szívinfarktusban, mert a mentő itt kötögeti a sebet. Oké, ömlött belőle a vér, de egy tízes skálán maximum kettes sürgősségi prioritást élvező esetről beszélünk.
Cserébe a mentős mesélt vicces dolgokat, például hogy látott egy sötétebb bőrszínű egyént, aki éppen törte fel a mentőautót (a kurva anyját az ilyennek, már bocs), visszakézből kitekerte a kezét, és még majdnem ő (mármint a mentős) került börtönbe. Na ilyenkor stílusos bevágni ide, hogy ország és évszám. Meg mondta Dórinak (ő a hölgyemény: mondom én, hogy nem jó csak úgy beküldeni így spontán egy nevet; lehet lesz haverock.mefi.be megint, hm), hogy nefürgyéle másnapig, röhögve persze.
A lényeg, hogy – ezt leszámítva szerintem – mindenki jól érezte magát.
Most így röviden: macskát akarok. Mondjuk brit rövidszőrűt, de bármilyen mással kiegyeznék. Kedves Jézuska, vagy Télapó, vagy akárki, remélem olvasod. Puszi.
Most így hosszabban: érdekes, hogy mennyire hasonlít az én . Eszméletlenül. Majdnem sírva fakadtam. Mondjuk általában mindig, ha szóba kerül az én egyetlen macsekom. (Nem az ő helyére akarok egyébként, pusztán van egy bizonyos terület a lelkemben/szívemben, ahogy tetszik, ami megszokta a macska és egyéb állatok jelenlétét. És 13 év után nagyon rossz, hogy nincs körülöttem egy négylábú doromboló jószág.)
Az mostanában a legnagyobb bajom a fényképezőgépekkel, hogy a számomra elérhető árkategóriában (értsd: az alapgép nem cirka egymillió, objektív nélkül) kapható már-már profi gépek egyszerűen butulnak. Ezt a butulást leginkább úgy tudnám egy mondatban leírni, ahogyan a Nikon marketingesei tették a D40 reklámplakátján: Elég egy gombot megnyomnod, és a fényképezőgép elvégez helyetted mindent!
. Nem vagyok digitálisgép-ellenes, hogy is lehetnék, ezzel a vonallal viszont nagyon nem szimpatizálok. Én már annak sem örülök, hogy a saját gépemen nincsen fókusz- és zoomgyűrű. Persze jó dolog az automata funkció, használom én is sokszor, de ha én igazából fotózom, akkor én akarom beálltani a blendét, a záridőt, a fehéregyensúlyt, a fókuszt, és egyebeket. Nekem ne a gép végezze ezeket el. Én vagyok a fotós, én állítom be; ő pedig az eszköz, akinek megmondom, hogy mi van, és mi legyen. Nem pedig fordítva.
Jó dolog az, hogy ugyanolyan operációs rendszer van az ember , mint a számítógépén, de azért itt is vannak bajok. Például az ActiveSync nevű nemjóság. Mert ugye az nem úgy néz ki, hogy rátolod a PDA-t (biztos létezik ilyen bizonyos eszközöknél; máskülönben valahogyan meg lehet trükközni, csak még nem olvastam utána), aztán megjelenik, mint pendrájv, nem ám! El kell indítani az ActiveSync-et, és ha szerencsés vagy –ez az estek 90%-a –, becsatlakozik, aztán akkor mehet a móka.
A fájlmásolás azért necces, mert valami miatt irgalmatlan lassú. Szerintem egy USB 2.0-s eszköznek ennél sokkalta gyorsabban kellene küldenie az ipart. De ezzel még kiegyezem, mert nem kétszázmegás pornófilmeket küldök az eszközre, hanem dokumentumokat, általában. A dokumentumokat viszont át kell alakítani, hogy a Pokit Wörd, a Pokit Ekszel és a Pokit Ríder nevű szarszoftverek olvasni tudják. Itt jön még a baki, mert az ActiveSync elkezdené átalakítani, de a háttérben a szoftver, ami átalakítanká, lefagy, megfagyasztva ezzel az egész ActiveSyncet is. Ha pedig nem alakítja át az ember, akkor sokkal nyűgösebben kezelik a szoftverek az adott fájlt.
Ami ezenfelül nagyon nagy hiányosság, az a normális open dialog. (Ezt hogy mondjam magyarul? Megnyitási felület?) Szóval olyan kéne nekem, hogy kiválasztom a Storage Card-ot, vagy a Main Memoryt, aztán a My Documents könyvtárat, és megnyitok valamit. De nem mindenhol enged egyáltalán átlépni a Storage Card-ra. Szóval macerás, eléggé.
Valamint itt szeretném megemlíteni, hogy az Adobe fejlesztőinek küldenék ajándékba végbélen keresztül való fogyasztás céljából ötvenöt lófaszt, miután egyesével letörném az összes kezét, igen. Megmondom miért. Sok mindenért, de ezért pláne. Szóval, hogy néz ki egy PDF fájl megnyitása Adobe Reader for Pocket PC szoftvere? Gondolná a júzer, hogy megnyitás, Storage Card, My Documents, teszemazt gdf mappa, teszem azt sztudtetelek.pdf, aztán hadd szóljon. Hát pedig rohadtul nem így néz ki. Hanem úgy, hogy megnyitok egy PDF fájlt, ami közvetlenül a My Documents vagy Storage Card könytárban található, alkönyvtárakból abszolút nem megy. Ha megnyitottam, kilépek, és intézőn, vagy Total Commanderen keresztül megnyitom azt a PDF-et, ami kell, visszalép a Readerbe, és akkor megy. Lehet van erre megoldás, én még nem találtam, és ez így tré.
Valamint a Windows Mobile-ról is elmondható az, ami a nagyobbik testvéréről: itt is hiányoznak az általános kényelmességek, tehát nekem kell letölteni három-négyféle szoftvert, hogy kézreálló legyen.
Tehát így kis idő után eddig ezek a negatív tapasztalatok, ezeket leszámítva minden hepi.
Eddig nagyon szerettem a csellót; egyetlen egyszer volt vele komolyabb probléma, akkor is segítőkészek voltak, és végül sikerült megoldaniuk a problémát. Az ígért sávszélességet mindig teljesíti (le- és feltöltés tekitnetében egyaránt), néha még többet is kicsit. Ezidáig. Ugyanis elérkezett ide is a cselló hiperszuper forgalomkorlátozása, mely bizonyos rendszerekre (körte tyúk körte; aliasz pír tu pír, például torrent) vonatkozik, különsképpen azon rendszerekre, ahol el tudnád érni a maximális sávszélességet. Tehát most ilyen nagyon maximum 100 kB/s sebességgel tudnak a csellósok letölteni. Elvileg a forgalmi korlát éjféltől reggel hétig nem érvényes, nem tudom. Viszont ha akkor sem sikerül, akkor valószínűleg kisebb sebeséggű csomag lesz, mert így nem látom értelmét a 1024 kB/s-os csomagnak.
2007. november 25-e, 0.35.21 – kiegészítésÉjfél után 35 perccel is aktív a korlátozás. Ezt rendkívül felháborítónak tartom; egyrészt nem azért fizet az ember, hogy 1024 kB/s helyett kapjon tizede annyit, másrészt nem Kínában vagyunk, és nem 1984-ben. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből, mert ez így nagyon nem jó.
Volt szerencsém egyébként kipróbálni a Volán-féle elektronikus jegyautomatát, és hát tömören, meg röviden: fos. Ha kicsit összeáll, lehet még szar, de annál többet ebben a formájában soha nem fog elérni. Tehát az első hülyeség: miért kell olyan célállomásokat listáznia, amelyek felé az adott állomástól egyáltalán nem mennek buszok? Vagy például ha már van olyan, hogy járatkód, akkor mért nincs olyan, hogy betűzni akarom a célállomást, nem tíz percen keresztül szkrollozni. Meg én most konkrétan honnan tudjam, hogy a diákjegy hány százalékos? Oké, konkrétan tudom, hogy 50%, de általában 67,5% szokott lenni. Meg aztán a kinézet. Oké, nekem, mint bekékült agyú, bekockult fejű állatnak a számítógépek világában hellyel-közzel otthonosan mozgó fiatalnak leesett, hogy mi és merre, de egy számítógépekhez nem konyító, esetleg idősebb ember eléggé neccesen tudná kezelni. És ugye a célja ennek az, hogy megszűnjön a jegypénztár. Tényleg szép, meg tényleg okos dolog lesz ez, csak jelenleg még nagyon gyerekcipőben jár.
Spenót volt az ebéd tegnap.
Csekkold a !
küldte ezt nekem.
Szóval ma a busz nagyjából -5 °C-os lépcsőjén ücsörögve eldöntöttem, hogy – bár imádom, és szeretem, valamint büszke vagyok arra, hogy itt lehetek, de – el fogom hagyni Magyarországot, előbb, vagy utóbb (bár inkább utóbb, ha valamilyen papírt sikerül arról szerezni, hogy semmihez nem értek). Nem mindegy hová, és nem mindegy minek, de nem félek: ismerek ahhoz elég külföldön élő embert, hogy ne adjnak el kurvának, jaj bocsánat.
Lehetne most ecsetelni, hogy miért, de teljesen fölösleges; aki érzett már így, biztosan érti, aki pedig nem érzett még így, az meg úgy sem fogja megérteni.
Reggel nyolctól este nyolcig iskolában lenni igazán nem vicces dolog, pláne, ha az ember különböző folyó ügyeit intézné (eszembe jutott az a kis idézet, amit olvastam anno, hehe) de hát ez van, ezt kell szeretni.
Esett ma a hó, és ritka nagy hideg volt ebből kifolyólag, még az arccsontom is lefagyott, ez pedig azért nem túl kellemes, mert amúgy is kapar a torkom napok óta.
A csodás EMKTV-féle internet pedig nem működik, ejnye.
Most, mivel egyéb érdekes és izgalmas sorokkal szolgálni nem tudok sajnos, inkább becsukom ezt az ablakot, és megyek melegedni, tegyétek ti is ezt!
Az EMKTV-nél jól küldik: ma betelefonáltam, hogy , közölte a diszpécser, hogy 72 órán belül küldenek szerelőt. Egy óra múlva telefonáltak, hogy 13.00-ra jöthetnek-é. Jöttek, megcsinálták, jóság. Viszont a szerelőnek beszólt egy ilyet a központos, hogy az SMC rúterrel nem rendszerünk mondhatni nem kompatibilis, vegyen Linksyst, azzal jó lesz
, én meg mondtam neki, hogy ha ad rá harmincezret (igen, tudom, van olcsóbban is), akkor majd veszek. Hát azért nehogy már beetessen egy ilyen idióta szöveggel, érted. Mondjuk a szerelő is röhögött.
Ma pedig számtech házit csináltunk (ez egy ilyen beadandó többoldalas izé, mondhatni projekt), több-kevesebb sikerrel, mert az együtt töltött nyolc órából durván kettőt dolgoztunk. Belefér, mondhatni.
Az van, kedves drága olvasók, hogy Mefi elutalta (pontosabban Mefi anyukája) a 18 euró 40 centes éves díjat az egyik legrosszabb hazai blog elérésének fenntartásáért, ám e díj még nem érkezett meg a kedvezményezettnek, és a napokban fog lejárni a fentebb említett csodálatosan szörnyűséges blognak csodálatos mefi.be elérése. Amire ki szeretnék én itt lukadni, az nem más, mint hogy: a napokban lehet, hogy elérhetetlen lesz a blog. Tehát nem kell rémültünken a Dunába ugrani, vagy örömünkben pezsgőt bontani, mert a mefiblog él, élni fog, csak lesz egy kis technikai ezmegaz.
Most, hogy néhány levelet meg kellett írnom, arra jöttem rá, hogy még mindig szörnyen szarul megy az angolul való fogalmazás. Szóval egyrészt sokat kell még mindig szótáraznom, másrészt alapvető dolgok nem jutnak eszembe, olyanok, amiket hallva vagy olvasva megértek. Erre szokták azt hiszem mondani, hogy passzív nyelvtudás, vagymi.
Ezzel pedig az a baj, hogy én jövőre el szeretnék kezdeni egy második idegen nyelvet (konkrétabban az olaszt). Ellenben egyelőre nem tanulok angolt iskolai szinten (elvileg felvehető lesz majd), de mindenképpen szeretnék szerezni egy nyelvvizsgát belőle.
Szóval most az lesz, hogy jól meg kell tanulnom az angolt, hogy aztán elkezdhessem az olaszt. Az angol előrelépéshez viszont már egyre jobban érzem, hogy szükséges lenne egy kis idegen nyelvkörnyezet. Mert a film- és sorozatnézés is eléggé beindította a nyelvtudást, egy-két hét angol nyelvterületen való kiruccanás valószínűleg méginkább ezt tenné. Aztán lehet, hogy mégsem, nem tudom.
Jaj, hát mik vannak: Mohácson egy idősebb srác, két másik verőlegénnyel szedett védelmi pénzt, vagy ahogyan tetszik, fiatalabb srácoktól. Ezt is persze három dolog miatt fújják fel: mert már unalmas a sok tüntetés, mert nem középiskolában történt és persze azért, mert nem cigányok. Mert bizony az én középiskolámban ez heti rendszerességgel megtörtént, csak ugye az utóbbi kettő állítás igaz volt. És hát az a baj, hogy amíg csak minden tizediket mondanak be a tévében, sőt: amíg csak minden tizedikkel kezdenek valamit, addig ez így fog menni.
Egyszer például osztálytársam szemüvegét levették, és közölték neki, hogy majd tízezer forintért visszakaphatja. Tulajdonképpen azért adták neki vissza, mert mi voltunk huszon-egynéhányan, az meg másodmagával.
Na kérem, szűkösen, de befért a mefiblog is a 2008-as szuperblogok résztvevői közé; akarom mondani: végszóra , szóval 2008. november 28-ig biztosan lesz még mefiblog. Kaptam ajándékba plusz egy év regisztrálást, vagy egy évre ingyenesen regisztrálható .be domént. Ami jóság.
Ezenkívül szeretném ünnepélyesen bejelenteni, hogy pontosan ma három éve, hogy egy salgótarjáni (igazából pesti, de Salgótarjánban volt akkor) hülyegyerek kitalálta, hogy ő neki saját domén kell, és mivel a .be akkor ingyér volt, a .hu pedig az ördög rokona, ezért lefoglalta magának a mephisto névből találóan mefiéve keresztelésből következő mefi.be domént, amit azóta is használ. A sráczot Mefinek hívják, és mindenki csak úgy köszön rá a neten, aki nem ismeri, hogy helló, te a mefi.be-s Mefi vagy?
.(A blog születésnapja igazából nem tudom, hogy mikor van pontosan, valamikor november elején. Ha megérjük az ötödiket, akkor mefiblog szuperbuli lesz, ígérem. ;])
, , most ez komoly? És ezekkel a tévében tényleg foglalkozni kell, ezekre tényleg igény van? Tényleg? Tényleg van olyan, aki leül ezeket hallgatni? És még esetleg élvezi is? Hát annak is csak konkrétan gratulálni tudok. Tényleg nevetséges, hogy manapság bárkinek lehet zenekara, CD-je, akármije.
A legnagyobb probléma – azon túl, hogy ezekre tényleg igény van – szerintem az, hogy leadják a tévében, és heti rendszereséggel hallasz ezekről a tehetségtelen tizenévesekről, akik azt hiszik, hogy viszik valamire. És ami még szomorú, hogy tényleg viszik, mert én is éppen róluk írok.
Nem egy, nem két sokkal tehetségesebb fiatal banda van, akiket kevésbé sztárolnak ennyire, pedig sokkal jobban megérdemelnék, sőt, sokkal nagyobb szükségük lenne a támogatásra.
Ma egyébként sikerült produkálni egy 33,3%-ban 100%-os számítástechnika vizsgát. Igen, ez így hülyén hangzik, de hát mi nem, amit én írok. Szóval majd mindjárt elmesélem, és akkor nem fog. Szóval az volt, hogy az utolsó gyakorlaton közölte a tanítóbácsi, hogy aki negyven perc alatt megold három feladatot, annak a három részből álló vizsgájának feladatmegoldós része 100%-os ötös lesz. És hát pont sikerült negyven perc alatt, pedig még ARJ-t is telepítettem, mert mért ne. (Nem nagy dicsőség, mert MS-DOS beccsfájl készítés volt; lehet ezt szidni, de az az igazság, hogy amíg vannak olyanok, akiknek teljesen új a programozáshoz szükséges látásmód, annak ez tökéletes bevezető; az már más kérdés, hogy linuxszal sokkal jobban járna az ember, de mindegy). Szóval már csak az elmélet van, de az meg húzós, mert ilyen mikroelektronikai technológiáról szól, az meg nem gyere be. Egyébként egyelőre úgy néz ki, hogy így fognak kinézni a vizsgák:
A többi tantárgy (Analízis I, Bevezetés a számítástudományba, Fizika) még attól függ, hogy lesz-e megajánlott jegy. Mert ha lesz, az jó lesz, mert nem lesz vizsga.
Mefi ma egész nap derivált, integrált, defibrillált, meg kereskedelmi görbéket és jószágokat olvasott, szóval olyan az agya, mint egy mosott lukas zokni (apropó, kéne zoknit venni, mert kezdenek tönkremenni a jó zokniaim, hű de izgalmas).
Valamint az van, hogy Mefinek végre beugrott a nagy ötlet, hogy mit fog csinálni, ha nagy lesz, és ha majd lesz konkrétum, akkor el fogja mondani, de azért annyit leszögez, hogy nagyon nagyot fog ütni! (Vagy csődbe megy, és hómlesz lesz.)
Holnap vizsga meg zéhá, sálállá.
Loptak ugye félkilo' uránt, de hát nyugi, nem Paksról lopták, ott az egész üzem működik ennyviel (csak szemléltetésként, hogy milyen mennyiségről van szó), de nyugi, mert nem sok, mert atombombát nem tudnak csinálni a terroristák, mert buták. Ja. Azt mondták anno a japánokra is, hogy hát gagyik a japán cuccok, közben meg mégsem. Aztán majd találnak valami elvetemültet, aki mellesleg atomfizikus, aztán hopp: kész az atomkoktél, kis lopott szovjet tötlettel.
De persze nekünk magyaroknak nincs félni valónk; egyrészt a hülye se süt el itt drága nukleáris fegyvereket, másrészt amíg rajtunk keresztül kerülnek lebonyolításra ezek a szaftos ügyek (mert én biztos vagyok benne, hogy volt még hasonló, és itt teljesen véletlenül ütöttek rajta, addig minket nem akarnak bántani.
– Kezét csókolom, mit adhatok?
– Jónapot, másfélkilo't adjon abból a farhátból nekem, csirkéből.
– Kicsit több, maradhat?
– Persze, hogy nem.
– Más valamit?
– Abárolni való szalonkája akad-e?
– Persze – és rámutat a hűtőpult azon részére, ahol a szalonnák sorakoztak.
– Na adjon abból egy keveset, de ne sokat, csak amit a cinegék megcsipkodnak.
– Ez jó lesz – kérdezi a hentes miközben rámutat az egyik darabra.
– Valami zsirosabbat drága. Az jó lesz mondjuk.
– Ezernégyesszázötven forintot kérek szépen.
– Tessék, viszont látásra, kellemes ünnepeket!
A hentes néz, hogy most mi is van, majd mosolyogva bólint: – Magának is!
Na többek között ezért szeretek piacra járni.