mefiblog - főoldal

Hát ezért:

Ja, meg ezért is:

Az, amit most a UPC művel. Tényleg nem szóltam eddig semmit, mert szerintem kimagaslóan jó szolgáltatást nyújtottak, de ez már azért kezd kihozni a béketűrésemből. Írtam ugye, hogy »a chello korlátozza a p2p sebességét«. Erre tegnap megérkezett a számla, benne egy tájékoztatóval, mely felhívja a drága júzer figyelmét, hogy módosult az ÁSZF, mivel hétegész-akárhány százalékkal növelték az árakat, inflációra hivatkozva. Tehát összefoglalva: többet kell fizetned egy jócskán korlátozottan felhasználható szolgáltatásért. Megértem, hogy azért kell a korlátozás, mert nincs rá kapacitás, de akkor szűkítsék a forgalomkorlátot. Ha én nem lépem túl a háromhavi átlag 250 gigabájt forgalmat, akkor ne legyen 100 kB/s sebességre korlátozva a p2p, ha kérhetném. Az egészben a csúnya az, hogy sehol nem tudsz reklamálni, mert akkor meg valahol jogosan teszik fel a kérdést, hogy hát csók'om, mit tetszik varezolni pírtupír alapon? Pedig nem feltétlen, hiszen rengeteg dolog egyébként is letölthető torrenttel, mondjuk a legújabb linux verziók. Szóval morc. Konkrétan minket az emelés még nagyjából hat hónapig nem érint (kedvezményes díjcsomag miatt; bár így sem éppen ingyenes), ettől függetlenül valahol pofátlan lehúzásnak tartom.

Ezekkel a csúcsplázákkal egyébként – minden előnyük mellett – a legnagyobb probléma az, hogy hihetetlenül drágák. Oké, egy McDonald's vagy egy Tesco nem enegdheti meg magának, hogy drága legyen (mármint az átlagos saját árlistáját nézve), de ott kezdődik, hogy a Tesco azért vonul be például egy »Aréna Plázába«, mert muszáj. (Ezt meg értse mindenki úgy, ahogyan akarja.) Szóval drága. Bennvagy a WestEndben, és úgy ülsz be valahová, mint ha a fogadat húznák, mert bizon 300-400 forintot kiadni három deciliter üdítő nedűért az sok, figyelembe véve a bolti árakat. Persze sokan megengedhetik ezt maguknak, azoknak teljesen jó. És amire igazából ki szeretnék lukadni, hogy itt nem is a kávézót kell elővenni, hogy lehúz, hanem a gazdag amcsi bácsit, aki felépíti az ötemeletes genyóját, aztán egy kis lukért elkér hatszázezer+rezsi/hó magyar forintnyi összeget, aztán persze, hogy a végén a júzer szívja meg.

Itt van például a salgótarjáni Alba Pláza, ami tök jó lenne, de nem az. Mert ritka drága; így van benne öt üzlet, amiből kettő a tulajdonosé. A többi üzlet meg kiadó, de senki nem veszi ki, mert egy ilyen környéken, ahol nem sok pénz van egyébként sem, kevesen mennek be egy olyan kávézóba, ami rohadtul drága, vagy egy olyan ruhaboltba, ahol az átlagos ár háromszorosáért lehet kapni egy zoknit.

Szóval jóság ez a plázatéma, csak nem a magyarok zsebének való, legalábbis ebben a formában egyáltalán nem. Persze ki lehet fogni jó bizniszeket, de én ruhát például biztosan nem vennék a WestEndben. (Az már más kérdés, hogy még akkor sem, ha megtehetném.)

A Csillag Születik című fantasztikus műsorral való kapcsolatom durván három percig tartott, míg négy roma el nem kezdett, hát hogy is mondják ezt, táncolni. Látok én ilyet eleget Salgótarjánban, köszi, de hagy ne kelljen már a tévében is őket néznem. Nem az a baj, hogy romák, hanem hogy tehetségtelenek. Pedig eleinte reménykedtem, hogy valami hasonlóan igényes műsor lesz ebből, mint anno a Ki mit tud? volt, de hát én vagyok a hülye, hogy a magyar és az RTL Klub szó hallatán még tudok igényességre gondolni. Na mindegy.

Ellenben ez videó legalább vicces:

És milyen jól kijön már belőle a sómen.

Azt hiszem nem kérdés, hogy én hol leszek december 20-án. Kicsit ugyan vegyesek az érzelmeim, hogy mi fog belőle kisülni, de azért kötelező egyszer legalább megnézni. Macskafogó 2 - A sátán macskája; december 20-tól a mozikban.

Éljen Putyin, aki hatvan-akárhány százalékos arányban megnyerte a választásokat. Vagy nem. (Döntsd el te, hogy a mondat melyik felére.) Viszont lehet bármit mondani az oroszokról, de olyat én még nem hallottam kis hazánkban (sőt máshol sem), hogy egy helységben százszázalékos részvétel legyen. Érted, az azt jelenti, hogy minden ember el ment szavazni. (Az megint más kérdés, hogy ezt hogyan sikerült elérni.)

Írtam egy hármas analízis ZH-t (ez hetven százalék ha jól tudom), amiben az a mókás, hogy tulajdonképpen úgy voltam vele, hogy csoda ha az egyest megkapom rá. Fő az optimizmus. Szerdán bevszámtech vizsga, ami vicces lesz, mert addigra igazán jó lenne tudni a mikroelektronika témakört, és annak összes kérdését, ami meg nem éppen a kedvencem. Ez viszont senkit nem érdekel, ugye.

Valamint ma újra konstatáltam, hogy a kínai kaja nem nekem való. Kóstoltam ilyen zöldséggolyókat, ami azért tetszett, mert úgy nézett ki, mint a fasírt, de inkább ilyen borsos mogyoró íze volt. Nemgyerebe. Szegény pitbullék csaltak el anno kínaiba, aztán rákszirmot ettem, hehe. Marad a jó öreg magyar, olasz, amcsi meg szlovák (igen, a szlovák konyha jóság).

Azonban mindjárt itt a Mikulás, és a BKV-nak vannak ilyen földalatti mikulásai, nagy ződ kardszalaggal; rendeltetésük egyelőre ismeretlen. (A képet egyébként a műfényképezőmmel csináltam, amit direkt azért csaptam be a táskába, mert sok volt a mobilos kép. Ez viszont egy fokkal jobb minőséget produkál)

Szeretném feltenni a kérdést, mely válasza számomra ismeretlen eddig: miért baj az, ha valaki önkényuralmi jelképeket árul? Nem vagyok se komcsi, se náci, se mefcsi, pusztán nem értem. Megmondom mért: a vásárlását nem büntetik; a viselését, nem oktatási célra való használatát igen; a forgalmazását pedig szintén igen. És így nem áll össze a dolog. Mert ha már valaki megveszi, lehet, hogy oktatási célra akarja felhasználni (oké, biztos lenne valami kopasz állat, aki azért venné meg, hogy kirakja a kabátjára, de ez az ő dolga). Viszont mért ne vehetne egy történelemtanár, hogy megmutassa a tanítványainak, hogy hát skacok így nézett ki a sás, aminek a karmai között az ott a horogkereszt. Vagy ha én gyűjtő vagyok (nem náci, gyűjtő), akkor mért ne vegyek meg egy ilyen relikviát? (Most az megint más kérdés, hogy eredeti-e.)

Hülyén van a rencer összerakva, az van, szerintem. Mert ha valaki hordani akarja, az úgyis hordani fogja, ha valaki nem hordja, de megveszi, ahhoz senkinek semmi köze, hogy este arra veri, ha meg aladja, hát mért ne. Kezdeményezem ezen a vonalon elindulva, hogy jálencsük fel az összes olyan film készítőjét, mely nem oktatási célra mutogatja a horogkeresztet, sarló-kalapács-vöröscsillag kombót, és hasonlókat. Vagy az interneten ilyen jellegű tárgyak hirdetőit is.

Hát azért na.

A Sony Ericsson mérnökei nagyon tudnak. Lehet, hogy a dizájn nem mindig sikerül a legjobbra (bár ez az új telefonokról nem nagyon mondható el, ott van például a Z610i vagy a V630i, ami engem azonnal megvett, pedig nem szeretem a nem-kinyitható telefonokat). Na de, itt van ez az MBW-150, ami hát hihetetlenül jó ötlet. Egyrészt ritkajó James Bond-os fílinget ad, másrészt elegáns is, és nem utolsó sorban mutatja az időt. (Ezenkívül még van pár darab, szerintem nagyjából minden ízlést kielégít). Ja, hogy nem mondtam mi ez, hát egy óra:

De nem akármilyen óra, mert ez kommunikál a mobiloddal, mert hogy van ő benne Bluetooth. Szóval állsz télen a buszmegállóban, kezedben a karácsonyi csomagokkal, majd leszakad a karod, és valamelyik kabátzsebed legmélyén érzed, hogy valami bizsereg. És jobb esetben nem egy üszkösödni készülő testrészed az, hanem a telefonod. És te lazán ránézel az órára, és rögtön látod, hogy ki hívott, mit küldött üzenetben, és hasonlók. Fantasztikus ötlet, komolyan mondom. Ennek a darabnak az ára nagyjából hatvanezer forintra rúg, ami ha megnézzük az igényesebb órák árát, és hozzáadjuk a tudását, akkor nem vészes. Jézuskának mehet e-mailben, hogy 24-ére hozza, hehe.

Az órát egyébként VipeR mutatta.

Jó zene, jó színek, jól van ez úgy, ahogy van. Kezd a »sonyzmusom« egyre durvább lenni. (És ha egyszer megoldható, kerüljük már, hogy mennyire ősrégi, meg mit tudom én, és csak élvezzük, hogy mennyire jó már ez az egész.)

Nyuszik for prezidenc.

Kíváncsi leszek, mi lesz, ha hivatalosan is megérkezik Magyarországra az iPhone (úgy értem, hogy majd nyomatják a tévében, hogy iPhone x előfizetéssel y szolgáltatónál z magyar birodalmi váltóér'), akkor vajon lesz-e itthon is balhé abból, hogy csak egy szolgáltatóval működik (méghozzá ha jól tudom, a T-Mobile lesz az a szolgáltató, mert hát ilyen a tökéletlen verseny). Két-három mobilkereskedőnél néztem, lehet már kapni, 140 000 és 170 000 forint között mozog a kártyafüggetlen ár (ezt picikét erős túlzásnak tartom; tény, hogy jóság az iPhone, de az USÁ-ból szállítással és mindennel szerintem egy százasból be lehet hozatni), meg kérdés, hogy ez a kártyafüggetlenség hivatalos-e.

Múltkor egyébként durván félóra leforgása alatt három iPhone-t láttam, három különböző embernél. Igazából még mindig egy dolog zavar benne: gyöngyszem. Értsd: én nem merném a Keleti Pályaudvar előtt felkapni az éppen zizegő majd' kétszázezres telefont, kihúzni a finom kis bőrtokjából, aztán rálehelni a tacsszkrínre, és akkor jobb esetben nem három késsel ébredni az intenzíven. Arról nem is beszélve, hogy a telefon valahogy jobb, ha kicsit masszív. Mert mész, leejted, hopp, felkapod, megint leejted stb., és az érintőképernyő lehet ezt nem viselné el. Persze nem dobálni kell, nem kosárlabda ez, csak hát mindenre gondolni kell. Bár mindenki állítja, hogy tökéletes műanyagból készült. Bár én tudom magamról, hogy a PDA-t is szépen a tokjában tartom, ami ütés-, csepp- meg porálló, és nem is nagyon szoktam utcán elővenni. Mert egyszerűen nem gyakori. Tíz év múlva már talán nem félő, hogy leütnek érte, mert olyan átlagos használati tárgy lesz, mint mondjuk most a mobiltelefon.

Valamint kíváncsi leszek, hogyan reagál a Microsoft a nagy iPhone-lázra, sürgeti-e majd a WM5-6 alapú okostelefonokat, vagy kiáll valami zunePhone megoldással.

Valamint a minap az jutott még eszembe – e a hosszú áradat lezárásaként –, hogy mennyire jól járna már az Apple, ha kidobnának a csúcsszuper oprendszerüket PC-re. Mármint hivatalosan. Persze lenne rengeteg mekes júzer, aki rögtön szidná Steve-et, de végső soron ha sikerülne nekik jól összerakni, lazán kitúrhatnák a Microsoftot a piac nagy részéről. (Igazából csak a nagy gémerek azok, akik nem váltanának osikszre, még akkor sem.) Persze ez nem fog megtörténni, pusztán csak mint képzelődés jutott eszembe. Én mindenesetre előbb adnék ki pénzt egy normálisan (értsd: a Windowsnál nem rosszabbul) működő OS X-ért, mint egy Windowsért. Én bajom.

Ma nagyjából huszonkétpercnyi várakozás után az jutott eszembe, hogy ez a jegy- és bérletpénztár megoldás a BKV felől nagyon gyenge. Ha mindenféle környezeti tényezők lehetővé tennék (pénz, pénz, pénz többek között), akkor úgy csinálnám, hogy lenne valami messziről is jól látható kijelző, hogy DIÁKBÉRLET, VONALJEGY, SZAKSZJEGY és így tovább. Mert beáll húsz ember a sorba, ebből hét odaáll, és közli neki a pénztáros, hogy hát ez nincs. Ideges lesz a vevő, ideges a pénztáros, és ideges a sorban álló is, hogy rabolják az idejét.

Valamint ma ott tartottam, hogy a Deák Ferenc téren található pénztáros asszonyt megfogom, a hajánál fogva kihúzom alul, a jegykiadó tálcán keresztül, és mikor már recseg a feje, beleüvöltök a fülébe, hogy a jó illatos édes anyukádat, aki az ősi mesterséget ősi idők óta űzi, azt. Az egész még múltkor kezdődött, amikor mentünk »Földalatti Múzeumba«, és – aki járt már a Deákon, tudja, mire gondolok – a pénztár pontosan a bejárat mellett volt. Beálltunk Balázzsal a sorba, szépen sorra kerültem, aztán megkérdeztem a nénit udvariasan, hogy itt vehetünk-é jegyet. Az meg elejtette a rolnit, és elkezdett velem üvöltözni, hogy hát a kurvaanyámat is, azt. Erősen gondolkodtam rajta, hogy belevakuzom az arcába. Most meg kígyózó sorban kikúrta a táblát, hogy technikai okok miatt zárva, és elkezdte számolgatni a bérleteket, jegyeket, hogy ő most megy, jön a váltás. Ez jó is, csak lehetne egyrészt udvariasan közölni, másrészt kikapcsolni a mikrofont, mert nem vagyok arra kíváncsi, hogy mithagyokitt, ezmi, eznmekell, majdhívdfelabélát és hasonlók.

Pluszban az egész megálló gáz; az arab telefonos, a sok szórólaposztó, stb. Gáz az egész hely, pedig a budapesti tömegközlekedés egy eléggé fontos csomópontja. Az ottlévő hajléktalanokról nem is beszélve. Mondjuk amíg nem kötekednek, addig nem zavarnak. Tényleg, van ott egy tökszép kutya, nem tudom, látta-e már valaki; ehhez kapcsolódóan csak annyit, hogy nem szeretem azokat a hajléktalanokat, akik mindenféle állatokkal kunyerálnak. Persze az állatnak még mindig jobb, mint ha kóborolna, mert mindenki megsajnálja, aztán etetik, de érted.

És még azt így BKV-s poszt keretében szeretném leírni, hogy egyre több olyat hallok, látok és olvasok, hogy mennyire gáz már a sok ellenőr, és milyen bunkók. Erről már írtam korábban is, és szerintem ez így néz ki: az ellenőr azért van, hogy megnézze a jegyedet, bérletedet. Mert a tömegközlekedés nem ingyenes, ez van. Persze nem mondom, vannak tényleg bunkó ellenőrök, azokat én is elküldeném melegebb éghajlatra, de én még nem találkoztam ilyennel. Naponta nagyjából négy-öt járaton utazom (MFAV, 3-as metró, 47-49-es villamospótló, 7-es busz és nagyritán 4-es 6-os vilinger) és naponta általában háromszor kell megmutatnom a bérletet. Köszönök, megnézi, megköszöni, köszönök, és ennyi. Ha te nem vagy bunkó, ő sem az, nekem ez a tapasztalatom. És itt 'pesten még mindig jobb a helyzet, mint 'tarjánban, ahol köszönsz, nem köszön, jól megnézni, köszönsz, nem köszön a sorrend.

Ennyit szerettem volna most így röviden.

Ma pedig csodálatosan kiöltöztem, csini öltönybe, meg olaszos ingbe, meg még a hajamat is bezseléztem, jól, aztán mentem vizsgázni, mert hát meg kell adni a módját. Majd karácsony környékén derül ki, hogy most mi lesz. Amit igazából mondani akarok, hogy ritkaelegáns vagyok (igazából a ritka helyett egy k betűs szalonképtelen szavacskát szoktam említeni), és öltönyben kéne járnom. Csak az a gond, hogy nagyon hidegben belefagyok, meg macerásabb a tisztítása, estébé. A kisgéppel csináltam képet, de inkább nem tőtöm fel.

Kapott a blog cuki télapós dizájnt (hóesés meg sapka a szuperemmen), aki nem látja, frissítsen. Igen, én is tudom, hogy az innen lopott kód nagyon tré, és egyáltalán 2007-ben ciki, a sapka meg csúnya, de ez ugye senkit nem érdekel.

Szóval kellemes december hatodikát mindenkinek!

Kedves hatodik kerületben autózók!

Szeretném tőletek megkérdezni, finoman, káromkodásokat mellőzve, hogy mi a jó büdös tetves-retkes kurva anyátokért kell heten egyszerre dudálni, amikor valaki éppen nem tud beparkolni? Mi a GECIÉRT nem vagytok képesek várni három szakadt másodpercet, és nem felbaszni egymás, a parkolással szerencsétlenkedő júzer, de legfőképpen az Mefi agyát? Olyan kurvára nagy kérés lenne, hogy ezt mondjuk este tizenegy és déli tizenkét óra között mellőzzétek? Vagy arra nem gondoltok, hogy esetleg mást, aki a lakásban ül, kurvára zavar? Valamint szeretném megkérni azt a faszparaszt milliomos gyökeret, aki a harmincmillás béemvéjével folyton rááll a zebrára, úgy keresztbe, jól, hogy még véletlen se lássak semerre, na szóval őt, hogy szüntesse be ezt a tevékenységét, vagy egyszer úgy szélvédőn köpöm, hogy kétkiló ultra nem szedi le onnan.

Üdvözlettel;
Mefi

Megpróbáltam úgy, hogy nem káromkodok, sajnos nem ment. Ejj.

Nem is olyan régen volt szó a »Sony Ericsson hájtek órájáról«, és pont ma láttam a Deákon egy nem kicsit durva óra plakátját. Rado valamilyen, sajnos nem emlékszem a teljes nevére, de nagyjából úgy nézett ki, mint itt lent a képen látható. Fekete, fényes, szolid, de három szó jellemzi: zafír, kerámia, titánium. Azt hiszem megvett.

Namost, ezzel a könyvvel az a baj, hogy unalmas. Nagyjából huszon-egynéhány fejezet, és ebből az utolsó kettőből történik valami, úgy igazából. És közben végig sejthető, hogy mi történik (nagyjából az ötödik fejezet után már tippeltem, és mint később kiderült, jól). Tehát semmi izgalom, semmi jajnembíromletenni, az utolsó pár fejezetet leszámítva. A változatosság kedvéért orvoskrimi, és a mostanában közkedvelt téma Cook bácsinál: mennyire jó az irányított betegállátás, mennyire jók az amerikai gyógyászati reformok.

Nem tudom, de ha még egy pár ilyen könyvet elolvasok, akkor kezdek gyanakodni abban, hogy a magyar egészségügy áll rosszul, meg abban, hogy jó lesz-e az amerikai biztosítási modell. Végső soron nem egy rossz könyv, de nem is a legizgalmasabb, amit valaha olvastam Robin Cooktól.

Értékelés: 4 pont

Az a baj például ezzel a videóval, hogy már megint az egész blogolást úgy fogják fel, mint valami tudományágat, és mint olyat, nekiállnak elemezgetni, és hát az egész nem vicces, mert így a blog elveszíti azt a tulajdonságát, amiért blog. Jó persze, én egy senki vagyok így az átlag napi ezer-akárhány látogatóval; legyen ezer, mert vannak robotok is, de érted.

Szerintem: van a blog, amit az ír, aki akar, és az olvas, aki akar. A blog (általában) szubjektív; nem azt írja le, hogy mi van, hanem hogy ő hogyan látja azt, hogy mi van. A blogon diktatúra van; az van, amit a blogger mond. Van olyan blog, amit többen írnak, ezt kommunitiblognak nevezem. Vannak olyan oldalak, melyek inkább egy internetes újság és egy blog között állnak (mert nem csak a saját véleményét írja le, nem kommentálhat akárki, nem írhat akárki, satöbbi).

Lehet persze elemezni, mint az irodalmi műveket, de teljesen fölösleges. A tomketet meg nagyon nem az index futtatta fel, szerény véleményem szerint, de ez már más kérdés. Vagy például a blogok hitelessége; ezért találták fel azt, hogy hivatkozzunk másokra, mert akkor valami indai muki blogjáról eljutsz mondjuk idáig, és látod az egészet, egyben. Meg még más dolgok is vannak, amibe bele tudnék kötni a videóból, de nem teszem, mert még azt mondják, hogy okosnak akarok tűnni, pedig én nem vagyok az. Igen, mégis okoskodtam, leültem.

A hatodik kerület »újabb gyöngyszeme«: öltönyös csávó üvöltözik a parkolóőrrel (van azoknak hivatalos nevük?), és beszól egy ilyet, hogy TE SZEMÉT NAPLOPÓ, ÖT PERC VAN AZ ÉLETEDBŐL HÁTRAFELÉ!, majd megfordult, és elsétált. Az események olyan gyorsan történtek, hogy nem volt időm semmilyen rögzítésre, pedig megérte volna.

Szeretném minden kedves olvasóm figyelmébe ajánlani a Krisztina Étterem és Sörözőt, mely délelőtt és este tizenegy óra között várja kedves vendégeit. (Hamarosan lesz webszájtjuk is.) Kezdjük ott, hogy én nagyon szeretem a hangulatos éttermeket, jó színekkel, kellemes dizájnelemekkel és kényelmes bútorokkal; kivált, ha nem húznak le, remek a kiszolgálás, jó nagy adagot kapok, és még finomat is. Folytatva azzal, hogy nosztalgiabuzi vagyok. És akkor belépek ebbe a Krisztina étterembe (ahol egyébként a péntek esténket töltöttük, egy nagyon kedves családi ismerőssel), és mi fogad? Szolidan, halkan, ahogyan még épp kellemes, olyan igazi, a 30-as évekből ismert, maffiózós muzsika, »amit ugye szeretek«, nem is kicsit. Megsépkelve régi Orion rádiókkal, képekkel, és finom fényekkel. Itt már tudtam, hogy ezt a helyet szeretni fogom.

És akkor a kaja. Olyan dolgokat ettem (és kóstoltam), hogy bableves; francia hagymakrémleves, cipóban; kétszemélyes bőségtál (ezen volt minden), valamint egy sülthús, finom salátával köretnek; végül desszertnek finom csokoládé-különlegesség és palacsinta. Namost, az érdkes az, hogy a francia hagymakrémlevest nem szerettem, legalábbis eddig. Isteni volt, tényleg. A salátával szintén úgy vagyok, hogy nekem a zöldség, mint köret az rizs meg krumpli, aztán csók; ez mégis bejött. Szóval a kaja ötös.

A vendéglő egyébként négy részből áll; van az éttermi rész, van a bárpult, itt kényelmes kanapék és fotelek; majd ezután jön a kocsma rész, ami egyben rendezvényterem is, hatalmas LCD-tévével. A negyedik rész külön bejáratú; itt szintén kocsma, valamint gyorsétkezde-jellegű berendezések vannak (napi menü is kapható).

Szóval az éttermet ajánlom mindenkinek, több okból:

• rendkívül jó kiszolgálás van, nem érzed azt, hogy egyé', fizessé', húzzá';
• rendkívül ízletesek és guszták a fogások;
• nagyon jó az ár/érték arány (jó ár, sok kaja, sok köret);
• az egész helynek tényleg van valami békebeli hangulata;
• mert egyedülállóan itt a háziállatodat is magaddal viheted (malacokat nem persze, és más jellegű állatokból is csak olyat, aki jólnevelt).

A vendéglő egyébként a Krisztina körút 25-ben található; baráti sörözéseknek, rendezvényeknek, műsoroknak, romantikus vacsoráknak, és minden hasonló szociális megmozdulásnak remek otthont adó hely lehet. BKV-val könnyen megközelíthető a 18-as, vagy 61-es villamossal; autóval szintén könnyen megközelíthető, bár parkolóhely közvetlenül az étterem előtt nem mindig található. Ha esetleg azt is mondod, hogy Mefinél hallottál a helyről, az pedig azért jó, mert kapsz plusz egy mosolyt (jobban tényleg nem fognak kiszolgálni, mert így is rendkívüli a kiszolgálás, mint azt párszor már említettem; én egyébként ezért semmit nem kapok, nem is ez a lényeg).

Úgy tűnhet, hogy elfogult véleményt írok, pedig tényleg nem erről van szó (ha szar lett volna, megmondom azt is), pusztán csak arról, hogy rég éreztem egy étteremben ennyire jól magam. Valamint remek volt, hogy két fogás között ledőltem a fotelbe, aztán csá.

Ésmostalszom.

Jönnek az ünnepek, egyre kevesebb idő van már a Jézuska érkezéséig, és én újfent szeretném feltenni a kérdést, amit »tavaly is feltettem«: miért nem lehet éjszakára lekapcsolni azt a fülönfosott nyamvadt égősort? Én elhiszem, hogy gyönyörű, ahogy trehány mozdulattal kikúrod az ablakba, aztán ott villog-csillog, de engem hajnal egykor konkrétan idegesít. És ha már egyszer tavaly megkértelek rá, és akkor vetted a lapot, akkor idén mért nem?

Végre megnéztem ezt is, pár napot várni kellett rá, de mindenképpen megérte. Szpojlermentesen: ritkajó volt. Anno azt hiszem Tim Kring mondta azt, hogy a sorozat inkább a »24«, mintsem a »Lost« irányába mozdul majd. Én ezt úgy értettem, hogy minden évadban más szereplők lesznek, hogy még izgalmasabb legyen, de nem: minden évadban nagyjából ugyanazok a szereplők, de mindig új fősztori. A világ megmentése és hasonlók (bár itt inkább a személyes érdekek hajtanak mindenkit).

Szpojler! — A bejegyzés folytatásában lehull a lepel!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Olyan jó, hogy eladják a kórházakat, tényleg. Hiszen nincs rá igény. Mint a mentősökre, közben ha megkérdez valaki egy mentőst, pont nem ezt fogja mondani. Meg mint a buszjáratokra; igaz, hogy mindegyik busz tömve van, de azért igény az nem van.

Ott volt például a Svábhegyen a pulmonológiai (meg még sok minden más is) gyermekkórház. Eladták, most a kedves allergiások mehetnek a Heim Pálba, egy párméteres szűk kis folyosóra, ahol alig fér el tíz szülő, és akkor a gyerekekről még nem beszéltünk. De persze a svábhegyi jólevegő az nem is tesz annyira jót az allergiásnak, a kórház fertőtlenítőszaga sokkal jobb.

Most egy másik kórházat akarnak eladni; a pályázó bejelentette a feltételeit, mire közölték, hogy ez nekünk nem jön be, így lehet, hogy meghirdetjük megint, de most úgy, hogy nem kötelező kórháznak maradnia. Persze, minek is az.

Komolyan, lassan ott tartok, hogy rettegek, nehogy mentőt kelljen hívni, vagy ne adj' Isten kórházba menni.

Múltkor arról beszélgettünk ismerősömmel, hogy az általában (magukat) legvallásosabb(nak gondoló), illetve azok az emberek, akik váltig állítják, hogy ők hisznek valamiben, és ahhoz tartják magukat, na ők azok, akik a legnagyobb szarkeverők és kétszínű alakok, akiket még a szokásosnál is jobban a saját érdekeik hajtanak, és azok, akik ott tesznek keresztbe neked, ahogy tudnak. Az egészben a leggusztustalanabb az, hogy mindezt az ő vallásuk függönye mögé bújva teszik, erre hivatkozva, meg a nagyobbik jóra. A bort iszik, vizet prédikál mondásra gondolok ilyenkor mindig, és arra, hogy mennyire igaz is ez.

Mielőtt még bárki fejtegetésbe bocsátkozna, nem történt semmi, nem utáltam meg senkit, nem volt velem senki kétszínű, ez csak így jött.

Igazából könnyű megtudni, hogy egy ember mennyire naiv és mennyire ért az számítógépekhez (felhasználói szinten), meg még azt is, hogy néz-e pornót. Aki összeszedi azt a vírust, vagy mit, ami belemászik az MSN-be, aztán Wanta see my new chicks naked before i post em? és hasonló jellegű üzeneteket küldözget. Na akinek ilyen van, az már 90%-ban biztos, hogy megfelel az első három kritériumnak. Ha pedig valaki el is fogadja ezeket (egy magyarul beszélő haverjától, érted), akkor az 100%-ig biztos, hogy olyan naiv, mint hat másik.

Valamint érdekes eredményeket mutatna az is, ha találomra tíz ismerősünk Google-ben való keresési kulcsszavait megnéznénk, hehe.

Igazából ma láttam először értelmét a Magyar Gárdának, ma volt az első alkalom, hogy azt mondtam: igen, ennek van értelme, mert ezt senki más nem akarja elismerni, és ezellen senki nem akar legális keretek között cselekedni, pedig ez jelen van, és egyre nagyobb probléma, így minden más előtt ezt pláne nem kéne a szőnyeg alá seperni.

Aki pedig változatlanul azt állítja, hogy ilyen nem létezik és hogy ez nem probléma, annak ajánlom, hogy utazzon kis időre Salgótarjnba, vagy valami hasonló környékre, és aztán mondja ezt. (Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy mindenki bűnöző, de bizony nagyon sokan.)

Családostul, mármint. Mondjuk nem megy mindig ilyen jól (Zsukov tanúsíthatja, hehe), tény. Ellenben mostanában rákaptam a Honfoglalózásra, többek között amiatt is, mert azáltal, hogy most kiestek az olyan tantárgyak, mint történelem, irodalom, nyelvtan és társai, hihetetlen módon elkezdtem felejteni, ami pedig nem jobb dolog. Játszani meg amúgy is szeretünk, ügye.

Ezt akár egy screenshot formájában is beküldhettem volna, vagy csak simán Linkeldébe, de nem tehetem meg, hogy egyáltalán nem teszek róla említést, hiszen ez valami megtiszteltetés-féleség: vessen mindenki egy pillantást a Kiszel Tünde.lap.hu oldalra, azon belül is a fórum részhez, a címben szereplő sort keresve. ;]

Hallod nem azért, mintha zavarna a telemarketing, vagy ilysemi, de most hívott ötödszörre telemarketinges. El kéne gondolkodnom rajta, hogy titkosítom a számot. Akartak ma már üdülést, vacsorát, vacsorával egybekötött termékbemutatót, borkóstolót, meg reumás fájdalmak elleni kézikészüléket, merthogy az emberük éppen itten tartózkodik, és felkeresne (Béla, ugorjá' má le tarjánba', van ott valami paraszt aki megnézné ezt a szart).

Legalább ezt egy icipicike izgalommal tennék, mint ha tényleg el akarnák adni azt a valamit, nem csak úgy mekegni-makogni, meg ledarálni az egészet, mint egy magnófelvételt. Tré.

Az oké, hogy okos ember mindent elad, meg mindenből pénzt csinál, de azért hülyének nem kéne nézni az embereket (mégha azok is). Hogyaszongya a közértben: egészséges, szívbarát majonéz. Namost ezzel az a probléma, hogy a majonéz egy roppant egyszerű dolog, az alábbi összetevőkből készül: cukor, só, bors, olaj, tojássárgája, citromlé. Oké, cukor helyett édesítőszer, meg valami extraszűz olaj, de akkor se találják már ki nekem, hogy a fele akkora csomag több mint kétszer annyiba kerül. Mert egészséges. Persze. Biztosan van egy egészésges borskertjük, meg egészséges tojást tojó tyúkuk, meg egészséges citromot növesztő citromfájuk. Még csak azt kéne ráírni, hogy mert hülye azért nem vagyok, és teljes lenne a kép.

Smv-vel érdekes dologról beszélgettünk. Tételezzük fel, hogy létezik egy olyan szuperszámítógép, mely legenerálja a létező összes 800 MB helyet foglaló fájlt. (Ezt persze szigorúan elméleti síkon, hiszen ez rengeteg időbe telne, gondolom én.) Namost, ha minden igaz, akkor lehetséges, hogy ezek között a nyolcszáz megás fájlok között találhatók lennének olyan képek, hangok vagy videók, melyek létező személyeket, eseményeket és hasonlókat ábrázolnának. Vagy gondolkodjunk kisebb méretekben, mondjuk egy 10×10 pixeles képen, melyből mindegyik generálható változat meglenne. Érdekes gondolat, szerintem, még ha ennek technikai (és talán elméleti; nem tudom, hogy a különböző fájltípusok kódolásával hogy birkózna meg) korlátai is vannak.

Avagy majdnem. Mindenki ellenem van. Még a posztot sem sikerült elküldeni, szákk. Szóval gondoltam kicserélem a kapcsolót (apropó: háromszáz forint egy kis kétcentis műanyag darab, hadd ne mondjam, hogy mim szakadt le, és honnan, amikor közölte a csávó a villanyboltban), csatlakoztatom a kis félcentis foglalatba, bedugom a lámpát a konnyektorba, felkattintom, semmi. Lekattintom, vissza, semmi. Vártam egy kicsit, és már épp akartam lekapcsolni, amikor egy cuki szikrázás, és egy olyan hangos pukkanás kíséretében, melyet még »Walter« is megirigyelt volna, lekúrta a villanyórát. Hát nem vagyok egy beszari gyerek, de azért majdnem dobtam egy Kálmánt.

Tisztelem az elektromosságot, de hát a kurva anyját így hétfő este nyolc óra körül. És még káromkodtam is, óbocsánat.

A-a-a-a lényeg, hogy me-e-e-egúsztam minden b-b-b-baj nélkül.

Engedjen meg nekem a nép még mára egy káromkodós-szpojleres-sorozatos bejegyzést, mert hát ez kihagyhatatlan. (A tovább mögött kép is van, mint szpojler, ha esetleg.)

Szpojler! — A bejegyzés folytatásában lehull a lepel!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Régen karácsonyra kaptam egy kezdő vasútmodell-készletet. Volt benne trafó, egy mozdony, két teherszállító vagon, meg egy alagút, és durván egyméternyi sín. Tetszett, már akkor terveztem, hogy egyszer építek egy terepasztalt, most pedig megint előjött az ötlet. Csak ugye az a probléma (mint a legtöbb hobbival, amit kedvelek), hogy költséges. Egy mozdony három-négyezer forint, vagonok kétezer környékén, asztal, elektronika, stb. De szépen apránként össze fogom spórolni. (Ezt is.)

Hehe, nem azok a fogak.

Mostanában sehol nem láttam 'pesten, ezért mikor hazaértem vettem magamnak vagy három zacskót, és tegnap annyit ettem a kedvenc »Snehulky« névre hallgató cukorkámból, hogy a torkom vagy fél évig biztosan nem fog fájni. Ez mondjuk nem mondható el a fogaimról; csodálom hogy nem ugrott ki valamelyik, hogy Helló, megyek és gyökérkezelem magam, egy óra múlva itt vagyok!.

Jelentem alásan négyes leszek félévkor analízisből (négyes, érted, négyes; éljen a hajnal kettőig való tanulás), emiatt pedig most olyan vidám vagyok, mint amikor a hatéves gyereknek közlik, hogy mostantól minden nap karácsony van. A számtech múltkor »megvolt«, majd december végére ígérik a jegyeket. A fizika mondjuk nem lett meg (érdekes máskülönben, nagyon érdekes, de mindegy), vizsgázni kell belőle, viszont amibe nem halsz bele, az megerősít alapon fogadtam az infót, bár azért tegnap ez kicsit lecsapta a vidámság villanyóráját.

A vizsganaptár meg a következőképpen alakul; igyekeztem úgy összerakni, hogy ne egyetlen héten kelljen az egészet ledarálni, hanem szép nyugodtan, hetente egyet (az ETR egyébként nem szenvedett semmit, klikkoltam, és már írta is, hogy zöld):

Van az a mondás, vagy nem is tudom minek nevezzem, hogy én nem vagyok kíváncsi az életem állomásaira, csak a végállomásra, vagy valami efféle, a lényege tulajdonképpen ez. Ezzel nekem egyetlen problémám van: mit jelent a végállomás? Nálam a végállomás az, hogy vidáman vagy szomorúan, magányosan vagy családdal eljön a vég, és nem ébredek fel többet. Mert ugye az életnek ez volna a végállomása. Na és ez az, amire én nem igazán vagyok kíváncsi, mert végeredményben az élet pont nem az a játék, ahol a végállomás a lényeg. Legalábbis nekem sokkal fontosabbak a megállók. A szerzett tapasztalatok, a megismert emberek, a kapcsolatok (család, szerelem, barátok, akármi), az élmények, a vidámság, a szomorúság, a dráma, minden. Tulajdonképpen ezek azok, amelyek alkotják egy ember személyisgét, nem pedig a végállomás. Valamint ha már láthatom a jövőmet például, akkor mért legyek arra kíváncsi, hogy rosszul élek-e, vagy jól? Sokkal fontosabb, hogy milyen hibákat vétek az út közben. Merthogy az élet egy utazás, ami egyszer bizony véget ér. Kicsit lebutítva olyan mint az étkezés. A végén akármilyen kaját eszel, szar lesz belőle, és tulajdonképpen a célnak szinte bármi megfelel: jól lakj vele, és megkapja a szervezeted a szükséges anyagokat. Az már más kérdés, hogy egy borjúbecsináltnak jobban örül az ember, mint valami rostos trutyinak, ami nagyon egészséges, csak semmi íze nincs. Vagy például a szex, ahol végső soron az a lényeg, hogy jó legyen mindkét fél számára, de a végső örömig megtett út sokkal fontosabb, mint a végállomás.

Szóval amit mondani akarok, az nem más, mint hogy ez sokkal fontosabb az út, mint a végállomás. Mindenhol, szinte. Nem megy ez a fogalmazás így háromórányi alvás után, tudom én is.

Hihetetlen, mi ment-megy ma a városban; egész évben nem hallottam annyi dudálást, mint az előbb húsz perc alatt. A végén a trolira sem fértem fel, inkább átgyalogoltam a Ferdinánd hídon. Apropó, vicces, hogy le lesz bontva, mégis felújították az egyik oldalát (az egész felújítás is egy vicc volt, volt szerencsém látni). Arról nem is beszélve, hogy költözik a Nyugati pályaudvar. Érted, kormányzati negyed kell, segond, odébbkúrjuk a nyugatit, aztán majd lesz valahogy. Azt még nem tudják, hogy mi, de lesz. Múltkor meg nagy vígan sétálok, szintén a Ferdinánd hídon, erre látom, hogy bontják le a külső pályaudvart. Vicces. Csak épp röhögni nem tudok rajta.

Néha ilyet is kell alapon: a székelés nemes folyamatát pedig ezentúl kéretik a »darálás« szóval helyettesíteni. Példák: Megyek darálni.; Majd bedarálok!; Tegnap olyat daráltam, hogy eldugult a vécé!, és így tovább. Tárgyi bizonyíték a magyar nyelv szlengjében való darálás alkalmazására:

[20:53:01] ::: (Zsukov)  asszem amugy szalloiget alkottal
[20:53:13] ::: (Zsukov)  mar hivatalosan is daralasnak 
hivom a szarast
[20:53:17] ::: (Mefi)  ;]

Valamint minden további megjegyzés nélkül az alábbi szmájlit, nagyítva, mindenkinek, aki szereti:

Üzengetős rovatunkat folytatva, most a televízió- és rádióműsorok szerkesztőinek üzennék, tehát: Kedves Szerkesztők!

Szeretnélek megkérni titeket – ha megengeditek, hogy tegezzelek titeket –, hogy amikor zenéket vágtok be a műsoraitok alá, akkor felejtsétek már az olyan remekműveket, mint a Nino Rota által megalkotott »Keresztapa zenéje«, mert ezekhez bűn hozzányúlni, pláne, ha semleges arcokat, semleges eseményeket kevertek alá, a semleges kis csatornátokon. Tudjátok már azért, kinek hol van a helye, na!

Köszönettel;
Mefi
Aki néha félfüllel hallgatja a tévét, de mindig megbánja.

Na kérem, a Sweet Home 3D az egy jóság, erősen. Teljesen letölthető, vagy onlájn is kipróbálható 2D-ben működő lakberendező szoftver, amely 3D-s preview-t készít, ubuntus cuccokkal megsépekelve, könnyű bővíthetőséggel, ha úgy akarok fogalmazni. Szóval leülsz te a géped elé, és frankón csinálsz magadnak egy házat, amire aztán rohadtul nem fog telni, de hát mért ne. A futtatásához JAVA kell. Most még írhatnék ide kisergényt, hogy ez tényleg mekkora, de úgy is ki fogod próbálni!

Apropó, a CECT (P168 és egyéb) névre hallgató iPhone-klónjai megvoltak? Ezek a kínaik, ezek tudnak valamit! Kíváncsi vagyok egyébként, hogy mikor kezdi az összes telefongyártó hasonló modellekkel bombázni a népet.

Van itt ez a cikk, hogy az Opera nekiment az Explorernek, hogy nagyon gyorsan változtassanak a hozzáállásukon (Internet Explorer még mindig kötelezően jár a Windowshoz, ejnye, pedig nem szabadna; Internet Explorerrel még mindig nem lehet normálisan és biztonságosan böngészni, ejnye, pedig kellene, stb.). Persze, támadták a Microsoftot nagyobb cégek is, meg lehet, hogy semmi értelme nem lesz, de én egyetértek az Opera fejlesztőivel, és nem azért, mert az ő böngészőjüket használom. Ha máshol nem, a Microsoftnak az interneten illenék képben lenni, 2007-et írunk, vagy mifene.

Ez is letudva egy évre. Mondjuk nem sok embernek kell vásárolnom, de én nem szoktam sírni, hogy ez jaj mennyi sok gonddal jár, pontosan azért nem, mert a karácsony szerintem nem az ajándékozásról szól (értsd: nem köplek le, ha nem veszel nekem plazmatévét), nekem konkrétan sokkal jobban esik, ha valaki őszintén azt kívánja, hogy legyen kellemes az ünnep. És ha már ebből is csak a problémát csinálja az ember, akkor fölösleges az egész. Kaja, család, pihenés, meghittség, fenyőillat, ez a karácsony.

Apropó fenyőillat. Sokan – többek között például az én szüleim is – azért nem vesznek karácsonyra műfenyőt, mert nincsen finom illata (aki azt mondja, hogy azért, mert nem szép, annak nem hiszek, mert olyan műfenyőket lehet kapni, amelyek lazán szebbek, mint egy valódi; meg havat fújnak, meg lótúró), szóval erre a fenyőillat problémára mondott Balázs egy jó tippet: néhány fenyőág, egy kis olaj, és kész is a meghitt fenyőillat. Nem teszteltem persze, de ezek az olajos illatosítók általában jók szoktak lenni, akkor ez éppen mért ne.

Ha lehetne csinálni saját Tiszacipőt, akkor nekem valami hasonló lenne (Zsukov csinálta, puszi neki):

Egyébként érdekes lenne, ha a Tisza is előállna valami hasonló sajátcipő készítési lehetőséggel, mint a Nike. Bár a Nike cipők amúgy sem szépek szerintem, és a nagyjából júzer által összerakható dizájn eléggé gyengére sikeredett, pláne, hogy egy kisebb vagyonért lehet megrendelni az összerakott darabot, de azért poénos olyan cipőben rohangálni, amit saját magadnak tervezel, esetleg a te neved virít rajta.

Bár ezt a videót már suexID posztolta, meg azóta még ezer másik oldal, de még így is sokaknak ismeretlen, én meg mostanában annyit hallgattam, hogy már kezd tetszeni. Tud a srác, minden iróniát mellőzve, na!

Igazából mindig szerettem papíron letisztázni a dolgokat, mielőtt nekikezdtem valaminek, ettől függetlenül világ életemben gyűlöltem az osztálydiagramot, folyamatábrát, és az összes hasonló szigorú szabályokat követő rajzolgatásokat. Időigényes, helyet foglal, stb. Sokkal kényelmesebb, ha a saját gondolkodásmenetemet írom le egy lapra, amit én úgyis megértek. Persze, ha olyan munkáról van szó, amibe más is belenyúlhat, értelemszerűen kell valami dokumentáció, de őszintén: ki az, aki egy többszáz soros kódhoz nekiáll osztálydiagramot vagy folyamatábrát rajzolgatni. Biztos van ilyen persze, nem mondom, hogy nincs, de hát na.

Emlékszem mikor anno Pascalt tanultuk, akkor is kellett a házi dolgozathoz folyamatábrát csinálni. Utolsó másodpercre hagytam, és lett vagy nyolc oldal. Undormány.

13.00 - Bevprog.

Bevprog letudva, hármas, nem a legjobb, de kezdetnek nem rossz. Vizsgáztató korrekt volt, aminek kifejezetten örültem, és a feladat is nagyjából egyszerű volt (körülöttem sokkal nehezebbeket is kaptak). 5 kredit, puszi.

Volt szerencsém valamelyik nap tesztelgetni kicsit a Macik király oprendszerét, konkrétabban egy 10.4.8-as OS X Tigert. Nagyon kellemes volt, azt kell hogy mondjam. Persze az OS X is egy ugyanolyan oprendszer, mint bármelyik másik, annak is vannak hibái, és satöbbi, de az egész rendszer sokkal kényelmesebb, szebb, logikusabb és így tovább. Böngészgettem Safarival, teljesen korrekt, pár dolog nem úgy jelent csak meg, ahogy Operán szokott, de ezek sem szembetűnő hibák voltak. Ami a legjobban tetszett, hogy az egész rendszer színes-szagos, de közben nem akad meg, ha több műveletet akarok csinálni. Félreértés ne essék, a Windows is képes erre, csak közben hozzányúlok a startmenühöz, aztán világvége, összeomlás. Itt meg halál lazán nagyítgatja azt a gedvát a képernyő alján, miközben szól az MP3, nézek húsz weboldalt, megy az RSS-olvasó, és így tovább. (És a poén, hogy én PC-n próbáltam, akkor képzelem mit tudhat egy Macen).

Ami tetszett:

• az egész rendszer teljesen egyben van; most használtam először, szinte mégis mindent tudtam, hogy hol van;
• a felső menüsáv nagyon kényelmes, azt hittem zavarni fog, de egyáltalán nem, sőt;
• a Spotlight; hát ez bitangjó, szinte bárhol megtalálható, és azonnal tudok keresni, nem kell külön ablakokat megnyitogatnom;
• az Exposé; kényelmes, szép, ügyes;
• nem kell Apply gombokat nyomkodnom, ha módosítok valamit, az rögtön átáll; ez eleinte szokatlan, aztán rájön az ember, hogy kényelmes;
• nem olyan szájbarágós, mint a Windows;
• csillog, villog, kattog, zenél, minden, és mégsem megy a teljesítmény rovására.

Ami nem tetszett:

• egész jó volt az élsimítás, dehát klírtájp az »Klírtájp«;
• nincsen Run… parancs, mint a Windowsban, tehát nem tudok rákattintani, beleírni, hogy béla, aztán nem kapok üzenetet, hogy nincs béla. Vagy csak van, és én nem találtam, ez is lehet.

Nagyjából néhány óra leforgása alatt ezek voltak azok, amik átjöttek, összességében tetszett a dolog, remélem egyszer tényleg összejön egy komolyabb Maci az asztalra.

Biztos bennem van a hiba, meg az erőszakra nem megoldás az újabb erőszek, de: azzal is tudnék azért nyomdafestéket nem tűrő dolgokat művelni, aki elüt, majd megkínoz egy kutyát (eltöri a lábát, kiszúrja a szemét). Azért van ez egyébként (bár szerencsére már egyre kevesebb), mert bár már van törvény, mégsem nagyon használják. Ne féld, egyszer valakit lecsuknának tíz évre, mert megkínoz egy állatot. Vagy csak szimplán elkapná tíz keménylegény, aztán kicsit leszerelné az arcáról a szerkezeteket, mert hát minek neki orr, például. Na akkor biztos jóval kevesebb ilyen eset történne.

Aki gyakran jár a Deák Ferenc téri aluljáróban (ahol a metró felé lehet menni; van ott két hajléktalan meg egy blöki is), az talán már találkozhatott azokkal a hölgyeményekkel, akik a rákos gyermekek kezeléséért gyűjtenek pénzt. Namost velük az a baj, hogy roppantmód erőszakosak, és ehhez nem társul jómodor és jó arcmemória. Ami az ő munkakörükben nem éppen ideális. Történt ugyanis, hogy egy hónapja éppen várakoztam a lépcsőnél, odajött, és udvariasan elmondta, hogy mi van, meg a kezembe nyomott egy naptárat, mondván ingyenes. Mondtam, hogy van nálam kéccáz forint, odaadom, ő mondta, hogy köszöni, aztán kivette a kezemből a naptárat, hogy az igazából csak minimum hétszáz forintnyi adakozás után jár. Gondoltam magamban belefér.

Aztán történt, hogy éppen siettem, és a hölgy megint elkapott, és mondtam, hogy bocsi, de sietek, ő meg mondta, hogy jajdehallgass meg, én meg mondtam, hogy már adakoztam. Persze rögtön kérdezte, hogy akkor most nem tudok adakozni, én meg mondtam, hogy nincsen nálam készpénz jelenleg. Majd szedfész, és végre elengedett. Ez még nagyjából kétszer történt meg, akkor már fontolgattam egy ízes kurvaanyázás lehetőségét, de én elvégre egy udvarias ember vagyok, megválogatom a szavaimat.

Erre tegnap sietek, hogy a mínuszokban ne kelljen már várakoznom a következő buszra, és hát megint elkap a csaj. Éppen bezselézett séróval, makulátlan öltönyben, megborotválkozva, legkipihentebb és legszebb arckifejezésemmel (»vizsgára mentem«, ugye), dönyörű cipőben, meg minden, és mondja nekem, hogy jajcsakegypillanatra, mert ez az utolsó naptár, és tökingyen odaadja, ha válaszolok egy kérdésre. Mondom én igazán nem szorulok asztali naptárra, köszönöm szépen, adja oda másnak. Erre belenyomja a kezembe, és kérdezi, hogy egyetértek-e azzal, hogy ők rákos gyermekek kezeléséért szednek manit. Mondom persze. És akkor pofátlanul megkérdezi, hogy nem akarok-e adni pénzt. Na itt elszakadt a kötél, és mondtam, hogy bocs, de már fizettem, és egyébként is megbeszéltük már ezt párszor, amúgy pedig sietek. Erre mosolyogva kellemes ünnepeket kívánt, és kirántotta a kezemből az ingyenes naptárat. És mindezek után még úgy néz rám, hogy én meg úgy érzem, nekem kellene szégyelnem a pofámat, hogy nem csapok ki neki minden alkalommal egy ezrest. Megértem én, hogy másnak rosszul megy a sora, de hát én sem vagyok milliárdos.

Ezzel igazából csak arra akarok rámutatni, hogy nem kéne átbaszni az embereket, mert valaki feldühödik, és megnézi, hogyan néz ki az ilyen fárasztó redvának a feje, apró, pépes darabokban, mondjuk a kékmetró programszőnyegére kiterítve. És akkor ez a valaki odaszól neki, hogy anyádat húzzad le, azt. (Mert nekem azért megfordult a fejemben, hogy semmiféle rákos gyermekekről nincsen itt szó.)

Szeretném mindenkinek feltenni azt az intim kérdést, hogy szopogatja, avagy harapdálja-e? Mármint a csokoládét (vagy úgy általában az édességeket). Nem vagyok egy nagy csokimániás, a fehércsokoládé az egyetlen, amit úgy igazából tényleg szeretek, de ha mégis csokoládéevésre vetemednék, akkor egyszerűen nem tudom úgy megenni, mint egy szelet kenyeret, hogy bekapom, aztán szétrágom, és lenyelem. Teljesen más élményt nyújt, mint amikor bekapja az ember, és érzi, ahogy elolvad a nyelvén. Tovább is tart, kellemesebb is, finomabb is.

Vagy például a diannás cukor. Régen rengeteget ettem belőle, sokszor napi húsz-harminc is megvolt (Jók a fogaid, Laci, visszateheted őket!), és azt sem tudtam úgy enni, hogy bekapom, aztán szétrágom. Először szépen leszopogattam róla azt az undormány kakaós masszát, majd a cukrot addig szopogattam, míg ki nem folyt belőle a töltelék.

Most ez eléggé félreérthetőre sikeredett, de tényleg érdekel a dolog: te rágod, vagy szopogatod?

Nem is meséltem, hogy valamelyik reggel arra ébrettem, hogy egy nagyjából félméter átmérőjű nedves folt van az ágyamon. Első gondolatom az volt, hogy kicsúszott valami sárga vagy barna, de ennek ellenkezőjéről rögtön meggyőződtem, hiszen semmilyen szag- és színhatást nem észleltem. Második gondolatom az éjszakai magömlés volt, de mivel az ilyen jellegű tapasztalat már évekkel ezelőtt megvolt, valamint a folt mérete azonnal kizárta ezt a felvetést is. Aztán hamarosan meglett a bűnös: egy 1,5 literes kiszerelésű Szentkirályi ásványvíz, amit éjjel nem kupakoltam vissza. A sztori valszeg úgy nézett ki, hogy hajnal négykor szokás szerint felébredtem, nekiálltam inni, aztán a processz közben elaludtam. Tea Water can do that. Vicces volt azért ezt így reggel hétkor, álmos fejjel konstatálni.

Your kids are gonna love it!

Mert ugye a »Vissza a jövőbe« mindenkinek az egyik kedvence. ;]

Az a baj egyébként a kodmániámmal (avagy inkább azzal, hogy nem akarok olyan számítógépet, amin a legújabb játékok is tökjól futnak), hogy egyre kevesebben játszanak vele onlájn. Már anno is a Call of Duty 2 volt a népszerűbb, de most, hogy »megjelent a Call of Duty 4«, mindenki azon nyomul persze.

Egyébiránt ha már játék, mai napig tartom azt, hogy konzol. Ugye ott a PS3 vagy az Xbox 360; ezekkel az a probléma, hogy egyrészt HDTV-vel lenne az igazi (persze, SDTV-vel sem rossz, de ha már nextgen, akkor HDTV-vel az igazi, áj szink). Valamint nem tudom, hogy ezekkel a nextgenes dolgokkal jelenleg kicsike szerény hazánkból mennyire lehet neten játszani. Hallottam már olyat, hogy a bokszba csak betolom az UTP-kábelt, aztán hadd szóljon, nem tudom. És még az is a probléma, hogy FPS játékokat sokkal, de sokkal kényelmesebb egér és billentyű kombóval játszani, de szerintem ez már megoldható manapság.

Ha már játék, akkor ideális választásnak tűnik a PSP is; viszonylag olcsón beszerezhető az alapgép, a játékok persze egy vagyonba kerülnek rá, dehát mire nem, és még hurcibálhatja is az ember. És mivel van benne WiFi, gondolom nem okoz gondot az onlájn játék. A Slimet ráadásul már tévén keresztül is használhatja a júzer.

Kéremszépen, nem kellett sokat várni, megjelent az első(?) érintőképernyős nem-iPod; ez a Samsung P2:

Az van, hogy mióta »Samsung YP-Z5« nevű kis ketyerével hallgatok zenét útonállásaim közben, azóta bizony figyelek a Samsung termékeire, mert azon túl, hogy szépek (a telefonoknál sajnos itt meg is áll az élet, hogy szépek), nem kicsit ügyesek is. Ez a cuccos meg mindenféle jóságot tud, ami nekem szimpatikus, és amit végső soron elvárnék egy MP3-lejátszótól (nevezzük inkább zsebwurlitzernek). Ezeket tudja:

• pici, vékony, elegáns megjelenésű, valszeg kényelmes kezelni;
• 4 GB-os vagy 8 GB-os memóriával;
• 3"-os érintőképernyő;
• beépített Bluetooth™ (hogy én erre milyen régóta vágyom!)
• FM-rádió és hangrögzítő (utóbbi az én Samsungomban kifejezetten jóra sikerült);
• egyéb nyalánkságok, mint: testreszabható menü, ébresztő, világóra, stb.

A négygigás cuccos ára 200 USA dollárba fáj bele (hozzávetőlegesen 35 ezer magyar rúpia), ami szerintem mindenképpen megérős biznisz.

Valamint ehhez kapcsolódó, hogy rengeteg oltást hallottam-láttam-olvastam az LG új, érintőképernyős telefonjáról, márminthogy az isteni iPhone-t koppintja. Ez szép, meg jó, csak azért nem kéne elfelejteni, hogy az LG már sokkal korábban előjött egy érintőképernyős telefonnal (LG Chocolate talán?), csak nagy valószínűséggel a kutya sem figyelt rá.

Ezekkel az érintőképernyős lejátszókkal nekem egy problémám van: nem tudok benyúlni a tatyóba, és megnyomni egy gombot, hogy pauza, meg nem tudok finoman benyúlni a zsebembe, hogy halkabbra vegyem, és hasonlók. Mindenképpen elő kell venni, akkor már kiszedni a kis tokjából, satöbbi. Ráadásul egy cirka negyvenezres kütyüt mondjuk egy Salgótarján Expresszen nem vennék elő.

Steve Jobs pedig jól mondta: ők mérföldköveket raktak le. Lehet, hogy nem mindenki Mac-mániás, lehet, hogy nincs minden háztartásban Macintosh, és lehet, hogy nem ő a világ leggazdagabb embere, de lerakott három igen komoly mérföldkövet: az első Macintosh gépet, az iPodot és most az iPhone-t.

Megvolt a »Pókerarc« Szuperdöntő; tartom a véleményemet, egy remek, izgalmas kvízműsor volt ez, Béla pedig abszolút megérdemelte a nyereményt (már akkor biztos volt, hogy ő nyeri, amikor a Szuperdöntőbe bekerült). Kár, hogy ez a játék nem folytatódik; mondjuk érthető is, miért. Bár lehet jobb így, évente egyszer, legalább nem unja meg a nézősereg.

Azért az is elgondolkodtató, hogy a hozzávetőlegesen félóráig pohárban hagyott csapvíznek miért van tömény algaszaga. Tiszta víz, aha.

Az jutott most eszembe pont, hogy a régi lakásunkban a szobám ajtófélfájára mindenféle filctollakkal voltak ilyen vonalak, hogy épp mikor hány centiméteres az magasságom. Félévente-évente rajzolgattuk, már nem emlékszem, de azt tudom, hogy a testvéreimnek is jelölve volt, szinte majdnem addig, míg a végleges magasságukat el nem érték. Valamint a konyhaszekrényben volt egy műanyag pohár, amiben meg a kiesett tejfogaimat gyűjtöttük. Feszinéting.

E két dolgot mindenképpen fontosnak éreztem leírni.

Egy olyan oldalt kéne csinálni, ami mindent visz. És akkor neki kellene ülni, megírni egy csúcsszuper motort, szerezni egy jó tárhelyszolgáltatót (lenne tippem, hová mennék), és úgymond egy sátor alá vonni az összes király magyar oldalakat.

Milyen oldalakra gondolok? Sorozatjunkie, Filmbuzi, verse.hu (és egyéb zenei oldalak is, ofkorsz, én sokat nem ismerek), Hungadget, Magyaropera, valami jó konzolos és számítógépes játékokkal egyaránt foglalkozó oldal, vagy emberek, sajnos ilyenben sem vagyok nagyon otthon (Gamespot magyarul, mondjuk), valamint ezen oldalhoz kapcsolódva egy IMDb-szerű rendszer, mely könyveket, filmeket, zenei anyagokat tartana nyilván, összekapcsolva a cikkekkel. Persze rengeteg más oldalról is szó lehetne.

Miért lenne ez jó az oldalaknak? Természetesen hosszútávon az anyagi vonzat miatt. Idővel egy ilyen oldal hozna pénzt (nem hiszem el, hogy ne hozna, ha csak a reklámokra gondolok), valamint a későbbiekben lehet terjeszkedni offlájn-média felé, valamint felvenni a kapcsolatot rádió- és televíziócsatornákkal, hiszen ők is tudják, hogy az internet a barátjuk. Valamint egy ilyen gyűjtőoldal (ha igényesen indulna, és ezen igényességét meg is tartaná, sőt), akkor bizonyára sokkal több látogatót hozna a beolvadt egyes oldalaknak, ez pedig mindenképpen jó.

Miért lenne jó nekem? Egyrészt mert egy ilyen projektbe szívesen fektetnék időt/energiát/pénzt akármit, másrészt örülnék neki, ha lenne egy olyan oldal, mely mindenféle témával igényesen, szavahihetően, hitelesen foglalkozna, és ami beépülne a magyar internetezők tudatába, és nem úgy, hogy megint egy silány, igényes tartalmat nélkülöző szar.

Írhattam volna levelet most mindegyik oldalnak, egyesével (igen, lehet ez korrektebb lett volna), hogy erre gondoltam, de egyrészt így hamarabb eljut mindenkihez, akit ez érdekel, és aki ebben érdekelt, másrészt nem félek attól, hogy ezt valaki lenyúlja. Megmondom miért: ha a fent említett oldalak 80%-a úgy gondolja, hogy ennek van értelme, vágjunk bele, akkor úgyis megkezdődnek az előkészületek (nem titok ez, egyáltalán nem), ha pedig nem gondolják úgy, akkor nem látom értelmét, mert ilyen témákban más oldalakat úgysem olvasnék magyarul (ez most bók, igen) Ha pedig valaki más csinálja meg, ám legyen. Nekem elsősorban úgysem az anyagiak lennének a fontosak (inkább a szervezés, a pénz hosszabb időtávon, legfeljebb), hanem amit már említettem párszor: egy jól átgondolt, igényesen, hitelesen kivitelezett oldal, ami mindenféle témával foglalkozik.

Hosszútávon természetesen szerződés, vagy valamilyen hivatalos módon védenénk meg a beszállt tagok érdekét (hogy ne lehessen senkit kidobni, például), a bevételen pedig természetesen osztoznánk.

Lehet fröcsögni.

Kicsit már uncsinak tartom, hogy mindenki a négyes metrót siratja, mert hogy jézusom csúszik, kilépett a Hídépítő, és jézusom, amúgy is fölösleges, és egyáltalán. Namost a fölöslegesről annyit, hogy nekem például nagyon jó lesz, hogy közvetlen metróval el tudok döcögni a suliba, nem kell buszoznom, meg szakadó esőben az utcán átrohangálnom, és hasonlók. Bizonyára nem csak én vagyok így. Kilépett a Hídépítő? Nem lesz Fővám tér időben? És? Jön más, befejezi máskorra, ez erről szól. És amúgy sem a Demszky tehet arról, hogy kilépett. (Oké, ha nagyon ránéznénk, lehet neki is része lenne benne, de nem ez a lényeg.) A hiperszuper dolgok megnyitása-átadása is csúszhat, pedig azt nem az állam fizeti. Ha építünk valamit, számolni kell azzal, hogy bakik vannak, mert semmi nem tökéletes. Pláne nem itthon.

Furcsa, amikor a kettes metrót építették, sokkal komolyabb gondok akadtak, és mindenki minden problémáért a kettes metrót okolta. Oké, a komcsik csinálták, meg orosz mintára, de azt hiszem, amikor tíz perc alatt eljut valaki (a máskülönben szerintem nem kicsit szépen felújított állomásokon keresztül) szinte bárhova, akkor furcsamódon nem az jut eszébe, hogy ejj, mennyire szar ez a metró, hanem az, hogy dejó. Tele van, meleg van rajta, ésatöbbi, de legaláb gyors. A buszon is tömeg van, azon is meleg van, még büdös is és lassú is, akkor ne legyenek buszjáratok se?

Miért nem lehet észrevenni, hogy 2007-van, a tömegközlekedésben a kötöttpályáé a jövő. Villamosok, vonatok, metrók, ezekben kell utazni, mert ezek érnek el egyik állomásról a másikra a leggyorsabb idő alatt.

Igen, gáz van, drága a négyes metró, lehet hogy csúszni fog egy évet, és lehet, hogy egy megállóval kevesebb lesz, és? Majd amikor tíz év múlva valaki a Kelenföldi Pályaudvartól eljut a Keleti Pályaudvarra, gyorsabban, mint autóval vagy busszal, akkor senki sem fog arra gondolni, hogy ejj ez a négyesmetró csúszott egy évet.

Csak nekem tűnik úgy, hogy itt senkinek semmi se jó? Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy minden jó, de azért nem kéne mindenbe belekötni. Ha csúszik, az a baj, ha nem csúszik, az a baj. Ha az átadást alapból a csúszásokkal egyűtt tűzik ki, akkor közlik hogy lassú. Minden baj. Ez itt a baj: mindenkinek minden baj.

Bár még csak fél éve járok főiskolára, bátorkodom megjegyezni, hogy a sok tárgyalás-egyeztetés után a HÖOK-nak annyit sikerült elérnie, hogy a legjobban tanuló 15%-nak nem kell tandíjat fizetnie. Nem azt mondom, hogy végleges megoldás, de egyelőre jó. Egyrészt ösztönzi a diákot, hogy előadásra járjon, ne nudibárba meg ne otthon aludjon, valamint ha már bemegy előadásra, ne fülhallgatóval a fején csézzen, és hasonlók. Másrészt a tandíj valahol nem hülyeség; nem azt mondom, hogy hűdejó, fizessünk tandíjat, mert olyan jól megy, viszont valahol teljesen érthető, hogy miért akarják bevezetni. Ellenben számomra kevésbé érthető az, ahogyan be akarják vezetni, kicsit átgondolatlannak tartom az egész kivitelezést. Persze én nem értek ehhez (sem), pusztán így látom. Mindenesetre, ha lenne tandíj, biztos vagyok benne, hogy az egyetemekről és főiskolákról kiszóródnának az olyan hallgatók, akik csak melegedni járnak be, és idővel ígyis-úgyis kihullanának.

Egyébként mindig szerettem, amikor olyan emberek alkotnak rólam véleményt, akik nem ismernek, legfeljebb a blogon megjelent írásaim alapján. Kivált, ha ezek alapján rosszul. Mert ugye sokat meg lehet tudni valakiről az írásain keresztül, de én például teljesen más vagyok személyesen. Mások a reakcióim, máshogy beszélek, máshogy gondolkodom és így tovább. Ennél fogva az olyan vélemény, amit valaki úgy épít fel rólam, hogy se nem beszélt velem (interneten, élőben, akárhogyan), se nem találkozott, csak néha elolvassa amit írok, biztosan téves. Az engem érintő téves véleményekkel pedig leginkább az a problémám, hogy – ellenben másokkal – én tudom milyen vagyok, tudom mik a hibáim, és tudom milyen akarok lenni, vagy ha ezt nem is, mindenképpen tudom, hogy milyen nem.

A »Mafia 2« lesz az egyik legjobb játék mostanában, én megmondom ezt így előre (meg persze a GTA IV):

Írtam egy rövidke életrajzot (vagy ilyen bionak is csúfolt akármit), amit »itt lehet megtekinteni«, jól. Az, hogy miért nem lett három mondatos, bennevan a szövegben, akit érdekel, olvassa el.

Valamint kicsit buherkodtam a motorban, vagy hogy jobbat ne mondjak, endzsájban, és kijavítottam a bejegyzések alján látható számlálót (az Érdekességeknél), és néhány fölösleges sortól is könnyes búcsút vettem. Mivel a csúcsszuper újmotor fejlesztésére se időm, se energiám, se kedvem, ez meg már szúrta a szememet.

Most meg ágybazuhanós technológiával le fogok fekszeni hálni, mert holnap olyan leszek, mint az centrifugázott, mosott majd szárított papírzsebkendő.

Úgy döntöttem, hogy lesz egy macskám. Igazából anno azt mondtam, hogy »Julcsa« után nem lesz többet macskám, de ezt kár volt mondani. Egyszerűen hiányzik a macska a háznál, hogy nem rohangál itt virnyákolva vacsoraidőben, hogy nem fekszik rá a leptopra, hogy hát meg kéne vakargatni a hátát, meg hogy nem nyaggat sorozatnézés közben, hangosan dorombolva. Szóval a Király 2008. évének január havában, és annak is huszonegyedik napján be fogok szerezni egy macskát, méghozzá most egy kandúrt. Valószínűleg szürke csíknélküli, vagy vörös lesz. Pénzt nem akarok rá költeni (nem azért mert smucig vagyok, hanem mert nem szeretek egy állatért fizetni, az valahol olyan, mintha megvenném a szeretetét), inkább menhelyről hozom el. Azért csak hasonlító, mert hatvanezerért nem akarok egy tenyészállatot venni, nekem nem egy mutogatni való porcelándarab kell, hanem egy macska.

Szóval január 21-én, ha csak valami egetrengető dolog nem történik (és remélem, hogy nem), akkor macskám lesz. Remélem, hogy a szüleim, és a kutyák is ennyire örülnek ennek az információnak, mint én. ;]

Szóval éjféltől mi is tagjai vagyunk a schengeni egyezménynek, ami mindenképpen jó dolog szerintem. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek, vagy nem lesznek negatív következményei; mindennek vannak, ugye. Az mondjuk kicsit szomorú, vagy legalábbis nekem fura volt hallani, hogy megszűnik (illetve a rendőrségbe beolvad) a határőrség. Mutatták is a szép zöld rendőrautót, hát tényleg szép volt, mondhatom…

Ma, avagy inkább tegnap elintéztük a vásárlást a karácsonyi menühöz. Mindez egy órát és tíz percet vett igénybe. Azt vettem amúgy észre, hogy legtöbben a bronz héten veszik meg a kaját, és az arany héten az ajándékot. Aztán csodálkozik mindenki, hogy jaj, mennyire fárasztó és idegesítő a karácsonyi ajándékvásárlás. Namost a legtöbb árus a tavalyi, vagy legalábbis nem a friss portrékát kúrja ki a pultra, hadd vigye el, aki sietni akar. Ergo a kaja ráér. Másrészt nem vesz meg az ember egy egész halat két héttel korábban. Az ajándékot viszont ideális minél előbb elintézni, mert mindenki a végére hagyja, aztán öröm nézni a kapkodást és az idegeskedést, mikor egy nyolcfős családra egy nap alatt akarja elintézni az ember a bevásárlást, ajándékozás előtt 24 órával persze.

Halászlé (leveskocka nélkül); töltött káposzta; narancsos sült kacsa, hagymás krumplival és párolt lila káposztával, majd ennek a zsírja hézi kenyérre jól rákenve, uborkával; bejgli; zserbó, mézes puszedli. Mondtam már, hogy imádom a karácsonyt?

És akkor »Achmed« a mi kedvenc halott terroristánk elénekli kedvenc karácsonyi dalát, a linkért pedig köszönet Balázsnak:

Nagyon jó, hogy a »mi kis iskolánknak« van ILIAS learning managment izéje, amiben igazából a fórum az egyik leglényegesebb pont, aztán pont ez az, amit kevesen tudnak használni. Például, ha valaki beíra címsorba, hogy 2. ZH Eredmények!, közben pdig csak érdeklődik, hogy mikor is lesz a címben említett meg, akkor úgy jogosnak érzem, hogy – bár egy iskolai fórumrendszeren ilyet nem illenék – elküldjem melegebb éghajlatra. És utána még öt másik is megnyitja ugyenezzel a címmel, ahelyett, hogy elolvasná az előző témát. Oké, én is utálom, amikor egy nyolcvanezer témás fórumon belémkötnek, hogy hé öreg keress rá, de amikor kiszúrja a szemét a válasz a kérdésére, akkor nem értem, tényleg nem. Valamint kicsit igénytelennek tartom, hogy a zheredmények megannnak már?!????!?!?!?!?!?!?! jellegű hozzászólásokkal bombázzák a népet, talán pont egy főiskola fórumán nem kéne ezt a stílust hozni.

Jó, persze, ilyen mindenhol van, és nem ezalapján kell véleményt alkotni, de ez is ráreagál, nem kicsit.

Sok mindent nem lehet erről a filmről elmondani; egyszer megnézhető amerikai limonádé, olyasféle, ami este megy a tévében, aztán elalvás előtt odakapcsolja az ember. Néhány jó beszólással, vicces dolgokkal, és kész.

Értékelés: 4 pont (Egyszer megnézhető.)

Csodálkoznak a csizmalakók, hogy sokat telefonálnak az olasz gyerekek, hát igen, lehet nem kéne nekik már 13 évesen robogót, meg telefont adni, és akkor nem lenne sok a számla. Valószínűnek tartom, hogy ezért is olyan huligán a legtöbb olasz, ha vezetésről van szó. Meg ugye ha néha leülnének beszélgetni a gyerekkel, nem csak telefonon, akkor szintén megoldódna a probléma. Egyébként az olaszoknak – legfőképpen az olasz férfiaknak – érdekes elképzeléseik vannak család, a házasság és a gyereknevelés tekintetében, azt figyeltem meg, míg kint voltam náluk. A család a legfontosabb nekik, ez tény, csak ez a fontosság sokszor annyiban kimerül, hogy megkap mindent a gyerkőc, meg az assony is, aztán csá. Nagyon nem szimpi hozzáállás, szerintem.

Namost az a baj, hogy az összes szoftvert meg akarják újítani, meg dizájnolni, meg mit tudom én, ez szép is, jó is, mert hát haladni kell, csak ott jön a baki, hogy a tök jó szoftvert úgy elkúrják, ahogy azt illik. Anno a »Nero«, most meg a FlashGet. Azon még túlteszem magam, hogy a taskbaron található ikonra való kattintás után nagyjából tíz másodperc, mire megjelenik a menü, tényleg túl, de azért az már húzós, hogy alapértelmezettnek valami szláv nyelven indul el. Namost nem tudok semmilyen szláv nyelvet (persze ez az én hibám), így az olyan szavakkal, hogy Nástroje, Správa vagy Konec nem tudok mit kezdeni. Igazából a konec tudom hogy a kilépést jelenti, de ezt is csak a józan paraszt ész diktálja. Szóval a régi flesget jobb, mint az új, az van.

Roppant érdekes kezdeményezésnek találom a SpokenText oldalt, melynek az a lényege, hogy feltölthetünk egy tetszőleges (maximum 984,1 kB méretű) Microsoft Word, Powerpoint (2003-as verziótól felfelé), egyszerű szöveges fájlt, vagy megadhatunk egy weboldalt, kiválasztunk egy hangmintát, és az oldal generál nekünk egy embeddelhető, letölthető szöveget, amit mondjuk meghallgathatunk az MP3-lejátszónkon. Tényleg érdekes, nekem nagyon tetszik. A következő nagy lépés az lesz, hogy ezt visszafelé is meg tudjuk majd oldani.

Flickr-szerű gyorscímet is használhatunk a rögzítményeinknek, itt az enyém.

Fogok szerezni magamnak egy zuhanyrádiót. Mint az a képből sejthető, ez egy vízálló rádió, amit a zuhanyzóban/fürdőkádban lehet fölakasztani, gondoskodva így a csendről zuhanyozás közben. Oké, normális ember énekel fürdés közben, de mennyire jó már, hogy nem csak a víz kopogását lehet hallani, hanem valami normális zenét is.

Korábban azon agyaltam, hogy kéne szerezni egy vízálló monitort meg hangfalat, aztán fürdés közben lehetne netezni, olvasni, filmet vagy képeket nézni, zenét hallgatni és így tovább. Sőt, rákötni a komputerre, és azzal szabályozni a víz melegségét, erősségét, meg ilyeneket (aztán behülyül a szoftver és leforráz, hehe).

Gesztenye. Olyan finom, beáztatva, majd bevagdosva, és jól megsütve, isteni. Átlag kétszáz forint tíz szem, ilyen standoknál szoktál árulni mindig, mikor bejön a hideg. Meg olyan négyszáz-ötszáz kilója az ecserin. Nade én nem erre a gesztenyére gondolok, hanem Gesztenyére, mint női névre! Ugyanis mától fogva hivatalosan is lehet adni azt a lány nevet egy gyermeknek, hogy Gesztenye. Vagy mondjuk Barack, Eper, Eperke. És nagy sláger még mindig a sorozatok után való névválasztás. Ez gyönyörű, tényleg az. A magyar nevek meg ugye minek, majd szépen kihalnak. Gesztenye bazmeg. Disznópörkölt esetleg?

Eddig is rajongtam a Call of Duty összes megjelent játékáért. És akkor jön ez az Infintiti, meg az Ektivizsön, és lekúrja az asztalra a COD4-et, mintegy nesze bazeg, ezt nyomkodd alapon, és hát valljuk be: sikerült nekik a dolog. A COD most igazándiból felnőtt, vagy valami ilyesmi.

[HUN] GyilokMokus COD4 86.101.5.164:28960
Jelszó: mefiblog

Még nincs vége, olvasd tovább »

Szeretnék itt (is) minden kedves olvasómnak, onlájn és offlájn barátomnak és ismerősömnek boldog, békés karácsonyi ünnepeket, finom lakomát, vidám együtt töltött perceket, és hasonló jókat kívánni! Valamint van egy helyes karácsonyi logó is, ha nem látszik, frissíts!

Mint ahogy már talán említettem (talán, hehe) a karácsony főpontja nálam a menü. Mindenki kérdezgeti az ajándékokat, meg mit tudjam én, de a lényeg a nagy zabálás. Rossz kaja egyenlő rossz karácsony, ez így van, mondhat bárki, bármit. És most én ehhez kapcsolódva szeretném megkérdezni mindenkitől, hogy mi volt a karácsonyi menü, mennyire volt jó, és hogy ha nem volt jó, miért, meg miben lett volna jobbabb!

Mint azt »múltkor említettem«, nálunk – apróbb módosításokkal – így alakult a menü:

• halászlé (én ebből nem ettem megvallom őszintén, nem vagyok oda a halért);
• narancsos kacsasült, sörrel, borral, hagymás pirított krumplival és párolt lilakáposztával (két kacsából az egyik büdös volt, tiszta idegek voltunk ám);
• kacsazsíros kenyér kovászus uborkával (hát ez egy orgia);
• rántott hal és pulykamell, majonézes krumplival (a halból csak kicsit, de a krumpli rulzott);
• töltött káposzta (azt hiszem ide nem írok semmit ;]);
• diós és mákos bejgli (idén is szétnyílt picit, de az íze az fantasztikus lett);
• valamint hamarosan nekiállok a mézes puszedlinek, ami nem tudom milyen lesz, de mindenképpen készül fotó róla.

Na hajrá, lehet akár bejegyzésben is küldeni, nem fontos ragaszkodni itt a kommenteléshez! :)

Kemény egy órát vett igénybe (mindennel együtt), nem úgy néz ki, mint a bolti, de az íze nagyon finom. Szokásos ronda és finom tevékenység mai eredménye, a mézespuszedli. Képekkel a tovább mögött, csak erős idegzetűeknek, és jóllakott népnek. ;]

Egyébként ha van rá lehetőség/igény akármi, csinálhatnék olyat, hogy sütök valami hasonló undormányt, és az egész folyamatot rögzítem videóra, és akkor ide be megnézhetőre rakom. Vagy mondjuk kapásból Ustream, bár az élő fellépéstől lámpalázas-e vagyok (nem).

Még nincs vége, olvasd tovább »

Ez a film fantasztikus. Nagybetűkkel. Komolyan, rég láttam már ilyen jó filmet, ami nem a csúcsszuper effektekre izmozik, hanem a szép megjelenésre, és elgondolkodtató történetre. Remek színészi alakításokkal; nekem például nagyon bejött Rachel Hurd-Wood, mind kinézetileg, mind színészileg. Aztán ottvannak az olyan kis nevek, mint Dustin Hoffman meg Alan Rickman ugye, mondanom sem kell. És a főszereplő csóka, ez a Ben Whishaw sem volt rossz választás. Külön puszi a fényképezésért, hát ezek a színek ezek megraktak engem, komolyan. És Párizs is valami hihetetlenül durvára sikeredett. Az egyetlen negatívum, hogy kicsit talán hosszú volt a bevezetés, ám annál durvább a vége.

A könyvet még nem olvastam, de mindenképpen el szeretném, ennél rosszabb nem lehet, sőt.

Értékelés: 5 pont (Ha nem is naponta kétszer, de kötelező darab.)

Főzni mindenki tud. És tényleg. Arról nem is beszélve, hogy ezek az animációs filmek egyre durvábbak. Olyan komputergrafika volt a filmben, hogy az államat a szőnyeg alatt kellett keresgélnem, és ez nem vicc. Szóval azért a Disney az Disney, na. Másrészt: én még ennyire gusztusos rajzolt ételeket nem láttam, hát frankón jól esett a vacsora a film után. A sztori a szokásos családi vagy inkább gyerekeket megcélzó, de azért a felnőtteknek is figyelmeztető jellegű összetartás-szeretet-őszinteség rizsa, de hát ezt is várjuk egy ilyen alkotástól. Tényleg nagyon aranyos lett a L'ecsó, egész jó szinkronnal, ráadásként.

Két dolog viszont eszembe jutott a filmmel kapcsolatban: milyen rég láttam olyan igazi klasszikus rajzfilmet (mint amilyen ennek a filmnek a végén is látható volt), valamint mikor csinálnak már egy ilyen grafikai kivitelezésű vígjátékot, krimit, akármit. Tehát nem gyermekfilmet, hanem egy hagyományos, esetleg korhatáros filmet, rajzolva. Kevés ilyen van.

Értékelés: 5 pont

Namost ez az, ami hülyeség. Mármint ha valaki azt mondja, hogy az ő titkos receptjét nem adja ki senkinek. Oké, lehet, hogy van valami recept, amit húsz évébe telt valakinek tökéletesíteni, vagy egy vendéglátóipari egység is azt mondhatja, hogy hát ezt inkább mégsem mondanánk el, na ezekra megértem, de egy sima hagyományos főétel, leves vagy édesség receptjét teljesen hülyeség titkolni. Sőt, minél több ember tudja meg, annál jobb, legalább nem vész el. Ha belegondolok, mi lett volna belőle, ha mindenki titkolja a recepteket. Búzát rágcsálnánk és vizet innánk hozzá.

Ma hajnal egykor értesültem róla, hogy sikerült megajánlott jegyet szerezni számítástudományból (egy szép kettest, rettenetes szégyen, igen, már ásom is, pszt), így január 31-én még a madárnál is szabadabb leszek, ója. Van tehát eddig 15 darab kreditem, majd ezekkel növelem a nyerési esélyeimet, vagy gőzöm sincs, de megvan eddig az 50%-a a szemeszterben elérhető összes kreditnek. Ennyit szerettem volna, ki lehet kapcsolni.

Úgy akartam kezdeni, hogy Az a probléma ezzel a videóval…, de több is van. Például, hogy , hogy ez valóság. Aztán még az, hogy az operatőr tűri, amik ott történnek. Aztán az is még, hogy egyszerűen senki nem volt eddig, aki megfogta volna ezeket a férgeket, aztán beleépítette volna a fejüket két nyolctonnás nehezék közé, majd rúgdosta volna péppé. Ezenfelül az is még a probléma, hogy mindenki mondja, hogy bezzeg ha én találkoznék vele, megölném, pedig nem. Ha így lenne, akkor már nem lenne az utcán. Valamint az még a baj, hogy sokan azt hiszik nem kell tőle félni, hisz csak a gyerek. És pont ezért kell. Mert gyerek. Nem látja át a dolgokat, nincs veszélyérzéke, éppen ezért szemrebbenés nélkül képes lenne megölni. Akár téged. Vagy egy szerettedet.

Megnézném a kis rohadék fejét, ha elővennék egy kispisztolyt, odanyomnám a homlokához, és azt mondanám neki, hogy térdelj le, te kis szemétláda. Aztán meghúznám a ravaszt. Szarember vagyok.

A drága suexID kolléga volt olyan kedves, és meghívott énengemet erre az arckönyvre, avagy Facebook oldalra. Ha kérdeznék, azt kéne mondani, hogy olyasmi, mint az iWiW, de ez teljesen hülyeség, mert tízes skálán az iWiW egy erős hármas, ez pedig egy erős kilences.

Ami a legjobban tetszett, hogy nem vágnak arcon kétkiló tömény reklámmal, meg azzal, hogy Bárdosi Jucika (Cycusss :P; Micsmats :D :D:FD) [324] (értsd, hogy hány ismerőse van a másiknak, és hány beceneve), valamint ehhez többtonna igénytelen reklám, hanem egy teljesen letisztult, elegáns megjelenésű oldal, logikus navigálással, gyors működéssel, normálisan működő keresővel, valamint egy roppant hasznos szolgáltatással, amely ha megadod a GMail-es (vagy valamelyik más, nagyobb e-mail-szolgáltató, van egy pár, amit ismer) felhasználói neved és jelszavad, akkor a címlistád alapján megnézi, ki regisztrált már a Facebookon, és aki nem, annak küldhetsz is rögtön meghívót.

Amit hiányolok ettől függetlenül, az a nicknév. Oké, elbarmolják, satöbbi, de nem biztos, hogy egy onlájn ismerős nevét tudom, tehát valahol azért lehetne ezt jelezni. Lehet, hogy jelezve is van valahol, én még nem futottam bele.

Az egyetlen dolog, ami talán idővel idegesítő lehet, az a sok kisalkalmazás. Ugyanis vannak köztük hasznosak, de ha az embernek idővel több ismerőse lesz, és mindenki küld naponta három meghívást erre-arra, akkor az már terhes lehet. De ez a jövő zenéje persze.

Konzekvencia: van élet az iWiW után; a népnek a Facebookon a helye!

»A profi« című film zenéjét, melyet Ennio Morricone szerzett, Shamalt még anno blogolta, én pedig most ezt találtam, Illényi Katica néni előadásában, ami hát legfinomabban is szólva kibeaszaltul szép:

Valamint muszáj vagyok ezt is iderakni, akcióba lép ez a geng:

És akkor videóblog. Felveszem a kétperces szutykot. FireWire kábel bedug, hopp ezt nem eszi meg a gép, akkor USB. Átvevés, 15 perc. Vágás, méretezés, dizájnolás, beállítás. Mentés. Fatal error, program will be closed. Zsír, utolsó négy művelet megismétlése, újabb öt perc. Mentés. Hopp, kodek nem jól van beállítva, fekete-fehér. Megint. Feltöltés, várás, hogy a TeCső adminisztrátorai ráélvezzenek a kétperces teknősfürdetős pornóvideómra, és megnyomják az oké gombot. És akkor a videó rögzítése és a posztolás között eltelik egy óra. Egy kétperces videóval. Persze ez most az én lámaságom is, mert a fene se emlékezett már rá hogy kell beállítgatni a dolgokat. Viszont az összes használható videószoftver szar. Az összes.

Szóval tekik. A kisebbik Egon a nagyobbik Ellen; előbbi fiú, utóbbi lány. Idén májusban töltötték be a hetedik esztendejüket, pirosfülű ékszerteknősök ők hivatalosan. Éppen a fürdőkádban verik a balhét, majd az akváriumban, miután jól kisikáltam (ez undorító meló, tényleg) azt. Egyébként kaja előtt egy nappal történt mindez, ezért tűnnek picit morcosnak. Rengeteg élő húst kaptak (halakat, gilisztákat, bogarakat), ezért picit vadak is, ha bedugod az ujjad, biztos, hogy ráugranak. De én szeretem őket.

Mocskos állatkínzó vagyok, igen, ha nem vettem volna meg, levesbe főzik őket, élve.

Namost, háromféle wiwet kéne csinálni. Az egyik az állatwiw. Fecos macska ismerősnek jelölte Szultán kutyát. Ennek biztos nagy sikere lenne, kérdés, hogy egy állat átlagosan hány másikat ismer. Semennyit, ugye. Valamint semmi lényege nincsen, poénból persze. Második a szexwiw. Olyanokat kéne bejelölnöd, akikkel már voltál együtt. Namost ez is bukó, mert van olyan, aki évek óta azzal van, akivel először, neki tehát egy ismerőse lenne. Meg az is a gond, hogy a célréteg, nos hát. A harmadik pedig a legviccesebb és leghaszontalanabb: i7jú. Avagy ájhétjú. Olyanokat kéne bejelölnöd, akiket utálsz.

Ezek jöttek most így hirtelen.

Csináltam IQ-tesztet, angol nyelven, és 75 lett, szar vagyok. 18 kérdés lett jó a 30-ból. Ez egyébként annyira nem lepett meg (egyrészt nem hajnal egykor kéne nekiállni, másrészt az angoltudásom az khm, harmadrészt több mint fél óra alatt oldottam meg a 15 perc helyett), igazából csak azért bosszant picit, mert anno még óvodában vittek minket IQ-tesztre, kétszer is, és mindkétszer nekem lett a legjobb, majdnem maximális pontszámmal. Persze az magyar nyelven volt. Feszinéting.

Csináltam magyarnyelvűt is, az meg 136, egyre feszinétingebb.

Az ünnepekkel az a baj, hogy teljesen eltolódik az időérzékem. Lefekszem háromkor, felkelek délben, fogmosás, arcdörzsölés, csipázás, tanulás, kaja, eközben böngészés, tanulás, és most veszem észre, hogy szombat van. Egyre jobb.

Ami viszont jelenleg roppant mód zavar, hogy tél van. Hamar sötétedik, az ég olyan sötét mint az alagútban lévő néger szájában a negró, hideg is van, meg egyébként. Napfényt akarok, szánsájnt, negyven fokos meleget, és egyszál nadrágban menni biciklizni, föl egy domb tetejére, és ott tanulni. Azt. Ehelyett itt rohadok a szobában.

Ha már így belelendültem kis életem kitárgyalásába, akkor jelzem, hogy jelentkeztem a HÖK-be, külügyekért és kommunikációért felelős elnökségi tagnak. Izgalmas.

Valamint megtaláltam az óvodáskori nagy szerelmemet iWiW-en, kíváncsi vagyok mit reagál majd.

Mindenki (legalábbis sokan, és ennek tényleg örülök) olvasnak, sokan régóta, sokan már találkoztak velem, és így tovább. De hányan tudjátok, hogy indultam el a blogolás rögös ösvényein (be szép), míg el nem jutottam idáig? Ez bizony Doomocska barátom érdeme. Történt ugyanis, hogy egy unalmas napon iskolánkba érkezett Doomocska, aki nálam egy évvel volt idősebb, és krisnás volt, és ez nekem teljesen új volt. Copi barátom mutatta be, beszélgettünk, aztán szóbajött ez az izé, ez a blog. És akkor Doomocska küldte a szakszavakat, hogy blogolt, blogger, blogban, blogring, komment, én meg néztme. És ő teljesen fel volt háborodva (jogosan), hogy én nem tudom, mi az. Aztán elkezdtem őt olvasni. Meg elkezdtem mások blogját is, például valami Cséfi nevűét, amit kétszer láttam, aztán megszűnt. Vagy Shamaltét, akinek azóta sajnos szintén megszűnt a blogja; mindkettő (akárki akármit mond) komoly veszteség a hazai blogszférára nézve.

És akkor gondoltam, miért ne. Eleinte nem volt publikus, csak egy szöveges fájlba írtam, hogy most szartam egyet, most lefekszem aludni, most megyek és kutyázom. Aztán – még mindig szigorúan szöveges fájl, semmi kategória, vagy adatbázis – csináltam egy egyszerű kinézetet, és elkezdtem az ipart. Ez volt 2005-ben. Most pedig 2008 közeleg, a sztorit innen, mint ahogyan azt fentebb leírtam: sokaknak ismerős.

De nem iPodot, mert az még mindig nem kell. Ellenben:

Ezek a reklámok valami hihetetlenül jók; pláne nekem, aki a 80-as éveket imádja, ezek a reklámok mind-mind jóízű falatok, abból az évjáratból. Egy másik videót egyébként Cenzinél találtam, aztán úgy kavarodtam el ehhez.

Most biztosan sokan be fognak szólni, és sokan megint rámszólnak, hogy hát velem van a baj, de ennnyire tré akciófilmet én már régen láttam, pedig úgy ültem le elé, hogy nem lehet rossz. Kezdeném a pozitív dolgokkal: remek zene, európai országok helyszínnek. És itt ennyi. Az egész film unalmas. 120 perces, ebből nyolcvan percig semmi nem történik, semmi. Komolyan, kétszer kellett kimennem, mert ha nem csinálok valamit, elalszom. És most ezt nem képletesen, hanem teljesen komolyan gondolom. Egyszer már majdnem aludtam, mikor berúgta valaki az üveget, aztán összerázkódtam, és a verekedős jelenetig jó volt. És most akkor mit mondjak? Hogy kevés volt az akció, és buta vagyok, mert nekem golyózápor meg verekdés kell? Nem vagyok buta, de az akció erről szól. Vagy hogy kevés volt az elgondolkodtató jelenet? Oké, egy akcióban ne ezt keressem, de mégis. Szóval egyáltalán nem nagy durranás. Az autós-üldözős jelenet pedig tré (bár kétlem, hogy a Matrix Reloadedban látható jelenetet felülmúlhatja akármelyik hasonló jelenet; na ott megmutatták hogy kell ezt csinálni, zene, kamera, minden ütött). Ami még nagyon nagy probléma (egyéni szociális persze), hogy rettenet volt a magyar szinkron, még rátett egy lapáttal a szenvedésre.

Amilyen sokat ígért ez a film, akkora csalódás volt számomra. Örülök, hogy nem moziban néztem, nem lett volna jól elköltött forint. Lehet hogy a másik két rész (A Bourne-csapda; A Bourne-ultimátum) jobb, de ez nagyon gyenge volt, kétes, hogy megnézem-e a többit.

Értékelés: 1 pont (Ezt is csak azért, mert a helyszín jó volt.)

…vagy legalábbis jelenete mindenképpen a »Dexter« 2×07:

Van itt ez a játék, ami a verse.hu főoldaláról érhető el. Namost, ugorjunk túl a szokásos dolgokon: igen, ez egy undorító táblázatos dizájn, majd lesz jobb. Igen, a kinézet is undorító; más játékokénál nem rosszabb. Igen, az egész játék szar, nem tetszik neked sem. Ha mégsem, akkor mehetünk tovább.

Szóval annyi onlájn játék van, hogy már falramászom tőlük. Megharap, átváltoztat, meghekkel, megüt, megöl, akármi. Ez meg egy kicsit új, kicsit valósabb, kicsit izgalmasabb. A lényeg: legyen saját zenekarod, egyengesd az útját, fejleszd a hangszereit, reklámozd, intézd a fellépéseit, és satöbbi. A cél: minél hamarabb elérni a legmagasabb szintet, minél több albumot kiadni, bekerülni a három kiadó egyikéhez (mefiblog music productions például ;]), pénzt szerezni, és legfőképpen: minél több rajongót toborozni. Ezt lehet utcai fellépéssel, koncerttel, később fesztiválokkal, stb. Persze van itt is klikkelgetős téma, mely naponta maximum 30 új rajongót hoz a házhoz.

Mióta készül a játék, smv-vel tesztelgetjük, próbálgatjuk (versenyzünk egymással, ahogyan illik; tíz perce én vezettem, most megint ő), és a személyes véleményem az, hogy jópofa. Nem gyors, nem is lassú, nem is nehéz, éppen jó.

Felesleges is tovább szaporítani a szót: akit érdekel, az nézze meg, aztán döntse el, hogy milyen!

A szilveszter általában persze soha nem úgy sül el, ahogy szeretné a jóember. Meg is mondom miért: mert kötelező. Kötelező lerészegedned, kötelező jól érezned magad, kötelező visszaszámolnod, kötelező bulit rendezned, kötelező buliban részt venned, kötelező elmenned valahová, és az egész még akkor is rohadtul kötelező, ha nem akarod. Éppen ezért az emberekben – ha csak elrejtve is, de – van egy görcs, hogy minden a legjobban süljön el, hiszen egyszer van ilyen egy évben. Aztán berúgsz, kikötsz a detoxban, nem érzed jól magad; nem tudsz visszaszámolni, mert épp hánysz egy vödörbe, jól; a bulit nem tudod megrendezni, mert sokan lemondják; a buli, amibe elmész, befuccsol, gyenge. Na ezért. Persze nem állítom, hogy nincsen sikeres buli, de ha mindenki jól belegondol, az esetek 90%-a mindig ez.

És akkor nem beszéltem arról, amiért a legjobban utálom a szilvesztert: tűzijáték, petárda. Oké, előbbi vicces, én is próbáltam, nade ésszel kéne használni. És akkor sötétedéskor beindul a durrogtató gépezet, mint Józsi bánál a csilisbab után, a kutyáim meg frászt kapnak, a szomszéd kutyái ide menekülnek át, és így tovább.

Ehelyett én idén is itthon leszek a femilivel, megnézünk pár filmet, éjfélkor beküldünk egy adag bejglit tejjel, meg előtte a virsli ugye, aztán csács. És a legrosszabb, ami történhet, hogy lemaradunk éjfélről. Nagy ügy.

Szóval igen: idén ugyanúgy »nem szeretem a szilvesztert«.

Na, egy roppant tanulságos, és roppant eseménydús évet zárunk, én legalábbis. Akkor álljon itt egy kis összefoglaló, hogy mi (nem) történt 2007-ben a Mefivel:

Még nincs vége, olvasd tovább »

No, akkor a hagyományokra is adva kicsit, ahogyan »tavaly«, úgy idén is: hacsak valami közbe nem jön, ez lesz az utolsó bejegyzés. Tehát most is szeretnék mindenkinek sikerekben, csajokban és pasikban, pénzben, piában, kajában, munkában, előléptetésben, sikeres érettségi-, járművezetési-, nyelv- és mindenféle más viszgában (sic!), valamint minden egyetemistának és főiskolásnak gyors, fájdalommentes és remek vizsgaidőszakokban, bulikban, kockulásban, játékban, sportolásban, szerelemben, boldogságban, barátságban meg minden jóban gazdag 2008-as évet!

Újévi lógó (megint sic!) is befigyel, fentebb, frissíts.