mefiblog - főoldal

Nálam ez a nap híre, mániákus szólt, hogy végre ezt is megértük: tudunk rengeteg nyelvről magyarra fordítani vagy esetleg visszafelé, ha úgy tetszik. A magyar-angolt próbáltam, elég nagy a szókincse és ismer szlengkifejezéseket is, például beírtam hogy csá, gondoltam kiírja majd hogy csá – meg is lepődtem, mikor a bye jelent meg fordításban. Szóval jóság ez, és persze tud weblapokat is átírni, a blog magyarról angolra Google-féle fordításban így néz ki.

Máskülönben a fejlesztők igazán megoldhatnák már, hogy ne ötvenméteres undorító hivatkozások legyenek. Nem értem mért nem lehet simán http://translate.google.com/hu/eng/http://mefi.be// az undorító, különleges karakterekkel megspékelt és hosszabb változat helyett: http://translate.google.com/translate?prev=_t&hl=en&ie=UTF-8&u=http%3A%2F%2Fmefi.be%2F&sl=hu&tl=en&history_state0=hu|en|cs%25C5%2591v%25C3%25A1z&swap=1. És ez nem feltétlenül csak a Google-re vonatkozik, bár azért tőlük inkább elvárná az ember.

Egyáltalán nem számít újdonságnak, különösen fotós berkekben, hogy egy-két új, egyébként is meggyőző digitális tükörreflexes fényképezőgépet a nagyfelbontású videórögzítési lehetőséggel próbálnak még szimpatikusabbá tenni. Ilyen például a Nikon D90 és a Canon EOS 5D Mark II. A D90-nel is elég meggyőző videókat lehet készíteni, de azért lévén az 5D-ben full-frame az érzékelő, egy fokkal talán lenyűgözőbb. Gyakorlatilag 600 000 forintért (drága most az euró, ez majd zuhanni fog remélhetőleg) nem csak egy profi fényképezőgépet, hanem egy félprofinak, de objektívparktól függően akár majdnem-profi HD-kamerát kap a vevő. Persze aki 5D-t vesz, az valószínűleg vagy profi fotós (vagyis egy kétnapos munkáért kap annyit mint mondjuk más háromhaviért) vagy csak nagyon sok pénze van, és megteheti.

Aki esetleg még nem látta, kötelező darab az 5D Mark II-vel rögzített Vincent Laforet-féle videó (nem igazán számoltam hányszor élveztem el a megtekintése alatt, kocka értelemben, mármint) és mindenképpen érdemes megnézni az első magyar(?) anyagot is, melyet Handrás rögzített, szintén elég meggyőző. Akit pedig a D90 tudása érdekel, nézze meg kobak felvételét. A D90 mondjuk sokkal több embernek elérhető.

Egyrészt nagyon remélem, hogy a Canon EOS 60D-be is kerül majd videó funkció (bár ugye egy trükkös megoldással már szinte minden LiveView-képes géppel tudunk videózni), másrészt pedig nagyon kíváncsi vagyok, mennyire fogja a későbbiekben ez megbolygatni a fotográfia nem éppen állóvizét. Gondolok például arra, hogy egy hírlapnál nem videóst és fotóst, hanem két fotóst küldenek, akik közül az egyiknek a kezében egy 5D Mark II figyel. Persze nem valószínű, de nem lehet tudni. Ha egy fotósnak harminc évvel ezelőtt azt mondják, hogy 2009-re ő egyedül fog fényképezni, utómunkákat csinálni és előhívni, biztosan hangosan röhögne.

Imádom a modern technikát, na.

Volt már korábban »hasonlóról szó« itt a blogon, ez a tesztet most Reja mutatta. Amint rákattintasz indul is, szóközökkel elválasztva kell a szavakat gépelni, majd a végén enter. Nekem ez volt a legjobb eredmény:

102 words

Speedtest

Átlagosan meg így alakult:

Jó móka ez, igyekszem tovább fejleszteni és 150-ig meg sem állok. Neked hogy sikerült?

Nem igazán vagyok Opel-párti. Nincs ennek különösebb oka, egyszerűen nem tetszik az az irány, amit ők követnek, leginkább külső és belső kinézet tekintetében. Gondolom nem vagyok ezzel egyedül, de nem is ez a lényeg, hanem hogy az utóbbi időben mintha ráéreztek volna az Opel mérnökei, hogy bele kéne húzni. Ekkor jelent meg az Antara, ami nekem nagyon tetszett, bár terepjáró és SUV-mániás vagyok, szinte nincs olyan, ami ne tetszene.

Ellenben most fogták magukat a tervező urak-hölgyek, és készítettek egy olyan autót, amire bátorkodnék leírni egy káromkodást jelzőként, hogy mennyire durván néz ki. Tele van német és japán elemekkel, mindkettőből a legjobbakat próbálták megfogni, és a kinézet (kívül és belül egyaránt) bizony csillagos ötös lett. Az Opel Insigniaról van szó, aminek még egy ilyen vagány reklámot is csináltak:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

De azért hogy mégse legyen olyan vidám az ember, a nagyjából tízmillió forintos ár mellett az igazi probléma, hogy a vegyes átlagfogyasztása száz kilométeren 11 liter. Ami 2009-ben szerintem kicsit erős. Egyrészt hogy legyen így az ember környezettudatos, másrészt oké, látszik hogy nem egy átlagos családi autó, de ha már tízmillió forintért valaki autót vesz, pláne hitelre, nem biztos hogy szeretne ennyi üzemanyagot tankolni. Több motor közül lehet persze választani, a legkedvezőbb azt hiszem a 8 liter, érdemes megnézni hogy lehet variálni. Én mondjuk ilyen paraméterekkel nem vásárolnék autót, hiába néz ki gyönyörűen és hiába szerettem bele első látásra.

Nem tudom hogy az itthoni jogszabályok hogyan állnak ezzel kapcsolatban (majd Shamalt okosít, reméljük), de az biztos, hogy egy 16 900 forintos jegyet 80 000 forintért eladni nem hogy a jegyüzérség, de a pofátlanság fogalmát is kimeríti. Vagy például ez is itt. És amennyire tudom, azért kelt el az összes jegy az első héten, mert ilyen kis rohadékok felvásárolták, hogy most százezrekért adják el a talán utolsó AC/DC koncertre szóló belépőket. Pedig azért tizenhatezret talán kiadtam volna érte (de biztos van/volt olcsóbb jegy is) hogy láthassam őket élőben. Talán azzal senki nem vitatkozik, hogy az AC/DC egy rocklegenda, mint olyan.

Gondoltam rá hogy pár erőslegény társaságában elmenni jegyet vásárolni, aztán közölni az eladónak hogy vagy ideadja eredeti ár plusz néhány-ezer forintért, vagy hívjuk a rendőröket, de minimum úgy elverik, hogy nyolc napig nem lesz szilárd széklete. Csak félő hogy nem unatkozó átlagpolgár fejéből pattant ki az ötlet, hogy ugyan vegyünk már tízezerér' jegyet és adjuk el ötszörös áron, hanem valamilyen szervezett bűnözési csoport, ha úgy tetszik maffia irányítja a dolgokat a háttérben.

Szóval ezek mennek, meg a 302 forintos euró.

Az alábbi mondatot szeretném jól olvasható módon pólóra nyomtatni, esetleg valami táblával is megelégednék amit a nyakamba lógatok, de lehet hogy csak szimplán elmondom majd minden vásárlás előtt, hogy:

HA NEM TUDSZ KÖSZÖNNI, MOSOLYOGNI, DE LEGALÁBB KULTURÁLTAN KOMMUNIKÁLNI, VALAMINT A KÉRDÉSEIMRE VÁLASZOLNI, AKKOR NE DOLGOZZ ELADÓKÉNT!

Lelkiismeretes kereskedelem, mi?

Egyszerűen zseniális! :D

Ha tehetném, valahogy beleszorítanám a kollektív tudatba, hogy mindenki nézze ezt a »sorozatot«. Minden évadban van egy rész, amelyik egyszerűen még a szokásosnál is sokkal nem is tudom milyenebb, talán a megrázó a legjobb kifejezés, de nem is tudom ezt igazán szavakban kifejezni. Múltkor a bizonyos »tornádós epizód«, most pedig az ötödik évad tizenharmadik része, ami egyébként IMDb-n is 9,1 pontot kapott a tízből.

Szóval egyszerűen zseniális, nem tudom kik írják (pláne az elején és a végén lévő monológokat), de minden tiszteletem az övüké.

Azt pedig kicsit sajnálom, hogy itthon a TV2 kampányának köszönhetően sokan elkönyvelték egy limonádé szappanoperának, holott talán az egyik legkomolyabb dráma ez. Garantáltan minden részen sírsz, hol a röhögéstől, hol pedig nem.

Igen, sok mostanában kicsit a Google-vonatkozású bejegyzés, de hát ez van, nagyon belehúztak a srácok. Az gondolom mindenkinek megvolt, hogy a GMailben új gombok vannak a levelezés rész fölött, aminek az egyik legnagyobb előnye és újdonsága, hogy végre megcsinálták a címkék kezelését, egyszerre több címke is adható egy levélnek, nem kell mindegyiket külön bejelölgetni.

A Google Latitude meg arról szól, hogy mindenki megadja éppen hol tartózkodik és mit csinál, így ha te például mennél valahová, de nem tudod kivel, ránézel a térképre, látod ki van a közeledben, és már mehet is a móka. Persze az egész gyakorlatilag egy teljesen fölösleges extra, mint manapság nagyon-nagyon sok hasonló jellegű szolgáltatás. Viszont mókás lehet. Persze itthon annyira nem használható, hiszen nem mindenki rohangál iPhone-nal vagy olyan telefonnal amivel lehet netezni.

Hasonló érdekesség, hogy az osztrákoknál olyan LED-technológiára épülő közvilágítást vezettek be, melyeket GSM-hálózatokon keresztül tudnak irányítani. Így például balesetnél az esemény helyét erős fehér, míg a körülötte lévő részeket halványabban, vagy más színnel lehet megvilágítani – írja az SG.hu.

Az a szerény meglátásom, hogy az összes hitelreklámot be kellene tiltani, különösen az ilyen extrakrémes THM-es mókákat, mint például a Providentnél. Komolyan, mire vesz fel hitelt egy józan gondolkodású ember? Ingatlanra vagy tanulásra diákhitelt. Minden másra gyakorlatilag teljesen felesleges és fölösleges, különösen vagy talán csak akkor, ha az embernek amúgy sincs pénze. Elromlott a mikró? Sebaj, vegyük meg hitelre ötször annyiért, maximum apunak járnia kell kezelésre a szilánkosra törött orrával. Oké, szomorú dolog, hogy van akinek tényleg kenyérre sem telik, és ezért veszi fel a hitelt, de pontosan az ilyen és ehhez hasonló felelőtlen hitelezések miatt alakult ki többek között a mostani helyzet.

Én úgy vélem, hogy aki megteheti hogy hitelt vegyen fel (stabil anyagi helyzetben van, vagyis tudja fizetni stb.), az reklámok nélkül is tudni fogja hová forduljon ezügyben. Plazmatévére meg nem kell hitelt felvenni, és ennyi.

Nem is akartam erről írni igazság szerint, sőt, jobban örülnék ha nem is jut el hozzám az infó, mert az ilyen és ehhez hasonló hírek azok, amik képesek nem kicsit felidegesíteni. Arról van szó, hogy pécsi középiskolás srácok brutálisan halálra kínoztak két vagy három kismacskát, nem is tudom pontosan mennyit, és természetesen mindezt mobiltelefonnal rögzítették. Itt vége is lenne a sztorinak, de az egyik iskolatársukhoz is eljutott ez a videó (gondolom miközben dicsekedtek hogy ők milyen faszagyerekek), abba szerencsére meg szorult egy kis jó modor, és azonnal ment a rendőrségre hogy ismeri az elkövetőket. A mélyen tisztelt rendvédő urak össze is szedtek őket egy kis elbeszélgetésre (remélem pár foggal kevesebb maradt az elbeszélgetés után az arcukban). Azt mondták, idézem megbántuk amit tettünk.

Ja. Megbánták hogy fogtak egy macskát és felhúzták egy késre, meg kiszúrták a szemeit, meg elvágták a torkát és hasonló nyalánkságok. Végül is mindenki csinált ilyet tizenéves korában két kindertojás között, nem? Biztos csak úgy pikk-pakk megbánja az ember.

Hogy mi az én véleményem? Akik már középiskolás (15? 16? 17? 18?) éves korában ilyet tesznek, azokat egy hajszál választja el attól, hogy bármikor ugyanezt csinálják – emberekkel. Konklúzió: nincs helyük a társadalomban. Igen, konkrétan ha rajtam múlna bezárnám börtönbe élete végéig, aztán gondolkodjanak rajta mit tettek. Remélem a szüleik is jól tarkón csapkodták ezeket vagy ha ők nem, akkor bárki más.

Félreértés ne essék, nem ér többet három kölyökmacska élete egy emberénél. Sőt, nem kell macskával aludni, nem kell macskákat cirógatni, még etetni sem kell, de ez már kicsit azért leverte nálam a biztosítékot. Ez nem egy bankrablás, amit azért követtek el, mert nincs pénzük kenyérre. Ez semmi másról nem szólt, csak a nyers erőszakról.

Akit nagyon érdekel a videó, biztosan megnézhető valahol, én nem rakom ki mert szerencsére eddig sikerült nem belefutnom sehol, és nem is vagyok rá kíváncsi.

A mefiblog véleménye: 13 Oszkár-díj? Hell, yes!

Szóval azért sejthető, hogy tetszett. Sőt, én bátorkodom valami olyasmit is leírni, hogy filmet így kéne csinálni. Pláne drámát. Pláne ilyen jellegű drámát. Az egész hihetetlenül jó volt, azonnal megvett. Arról van szó, hogy Benjamin Button különös körülmények között született, így az idő múlásával nem öregszik, hanem fiatalodik. Nem igazán értettem hogy fogják megoldani, de teljesen korrekt lett ennek a kivitelezése. Nálam csak pluszpontot ért, hogy a sztori 1900-tól napjainkig játszódik, és amennyire nekem átjött, nagyon jól eleveníti meg az adott korszakokat. Ráadásul amit miatt pláne elnyerte a tetszésemet, hogy tele volt apró trükkökkel, stíluselemekkel, amiket például egy sorozatban több részben sütnek el, itt viszont volt rá idő, mert a film elég hosszú, talán ez is az egyetlen negatívuma, hogy picit sok az majdnem három óra. Viszont tényleg így jön ki a sztori, és nem érezni azt hogy elkapkodják sem azt hogy túlzásba viszik. Csak egyszerre azért a moziban ez fárasztó, nekem legalábbis. Viszont furcsállom az IMDb 8,4 pontját, nálam ez simán 9,5 lenne.

Most más nagyjából nem jut eszembe, tényleg nagyon jó volt, mindenkinek ajánlom. Ilyen darabokat jó meg- és újranézni.

Értékelés: 5 pont

Történt tegnap, hogy míg főhősünk (Mefi az) este vígan nézte a kakipornót az interweben (nem), számítógépe bekapott egy vírust (igen). Ebben persze semmi különös nincsen, tapasztaltabb felhasználók a fejüket fogják (az internetes jelenség neve: facepalm), és bólogatnak hogy ejnye, kéne tűzfal meg naprakész vírusirtó, mert hát 2009-ben ilyen tetű világban élünk, hogy néhány zsíros hajú nyomoréknak a legjobb szórakozása az, hogy más számítógépét tönkretévő helyes kis férgeket ír, hogy rágna féreg az arcát. Nade a legviccesebb az egészben az, hogy főhősünknek (akit Mefinek hívnak) volt naprakész vírusirtója és tűzfala. Mondhatjuk tehát, hogy a NOD32 február nyolcadikai vírusdefiníciós adatbázissal február nyolcadikán nagyjából egy kalap langyos és zöld madárfossal egyenértékű, azt leszámítva, hogy előbbiért fizetünk pénzt, utóbbit pedig csak úgy a nyakunkba kapjuk, ha úgy hozza a sors.

Az tűnt fel, hogy a Diginetnél (kábelnet, 2/1, tehát nem a szupergyors LAN-net) amint bedugom a kábelt, a tűzfal félpercenként jelez valamilyen sikertelen, sikeresen megakadályozot behatolást, míg otthon a UPC-nél ilyen egyáltalán nincs. Gondolom nekik telik jobb tűzfalra, vagy a fene sem tudja.

Tünetek

Több is van, méghozzá elég érdekesek.

• Az svhost.exe és svchost.exe folyamatosan hibát okoz és leáll. Az svhost.exe törölhető, hiszen csak valami vírusfájl, de az svchost.exe rendszerfájl. Átnéztem, sehol nincs másolata, tehát az eredeti változat fut;
• nincs internet, jobban mondva van, de egy oldal sem jön be; Internet Explorer és Opera hibás kapcsolatra panszkodik, a Firefox pedig ha entert ütök a címsorban, akkor villan egyet, de nem tölti be, csak egy fehér lap jelenik meg. Az érdekesség, hogy WiFi-vel megy az internet, csak a hálókártyás UTP-s kapcsolattal nem;
• cmd.exe és services.exe fut rengeteg példányban és a processzort sem kíméli. A cmd leállítható, de a services nem.
• a hosts fájl tele van pakolva oldalakkal átirányítva a 127.0.0.1-re, többek között az összes vírusirtó frissítési szerverének címei, valamint az elérni próbált oldalak is automatikusan bekerülnek. (A hosts egy az XP alatt Windows\system32\drivers\etc mappában található fájl. Lényege hogy hosztnevekhez IP-címet csatol, így ha a 127.0.0.1 kerül például a mefi.be cím elé, akkor a mefiblog helyett egy üres lap, vagy az adott IP-címen éppen elérhető tartalom jelenik meg.)

Kezelés

A NOD32 esélytelen, teljes rendszerellenőrzés sem talál semmit. Lefuttattam a Downadup nevű vírus gyorsmentesítőjét, mert a tünetek nagyjából megegyeznek, az talált is valamit, leirtotta, probléma mindig jelen volt. Aztán feltelepítettem az AVG Anti-Virus Free-t, ami első ellenőrzésnél talált négy férget, majd kékhalállal újraindult. Nagynehezen sikerült frissítenem az adatbázisát, és most tart három órája az ellenőrzés, 5 523 fertőzéssel. Ami azért kemény. Ezeknek a 95%-a egyébként HTML-fájl, valamilyen Virus HTML/Framer, de olyan szinten hogy a Windows súgó fájljai és egyebek.

Egyelőre idáig jutottam. Bízom benne hogy most nem lesz kékhalál, és az AVG sikeresen kiirtja az összeset, majd újraindulás után végre működni fog, mert ez így nem vicces. Azért sem, mert nem tudok hová backupolni, így még az újratelepítés sem játszik. Ha esetleg valakinek volt már ilyesmi tapasztalata (azon kívül hogy használjak Linuxot vagy vegyek Macet, vagy hogy jó lenne valamire backupolni, mert ezeket én is tudom), az megoszthatná velem.

A mefiblog ideiglenesen felállított válságközpontjából jelentkeztem.

Magyarországon vannak cigány bűnözők, és van cigánybűnözés.

dr. Hunyadfalvy Ákos

Hát így állunk. Kiváló (talán az egyik legkiválóbb?) sportolónak kell meghalnia ahhoz, hogy végre egy ilyen mondat elhangozzék, és ezt televízióban, rádióban, újságokban és internetes híroldalokon megjelenjen.

De nem lepne meg, ha ezek után is lenne valakinek bőr a képén, hogy kiálljon és belemondja a nagyvilágba, hogy ez itt Magyarország, 2009-ben, ahol fenyegetnek, lopnak, csalnak, embereket bántalmaznak és ölnek meg úgy, mint ha csak legyekről lenne szó. A cigányok, igen. De nem, nincs cigánybűnözés Magyarországon.

Biztos azért akartak négy év alatt nagyjából háromszor megkéselni (nem cigányok voltak). Vagy biztos azért fordulhat elő olyan, hogy volt osztálytársamat a tanári szobától két méterre püfölik hárman (nem cigányok), és a tanár csak annyit mond, hogy ne itt rendezzétek le. Vagy mondjuk ezért fordulhat elő, hogy a saját kocsmánk berendezését majdnem ripityára törték (nem a cigányok) és egy tolószékes embert megrudosnak (szintén nem a cigányok). Ja, hogy szélsőséges vagyok? Bocs, meguntam.

Meguntam, hogy én maradjak csöndbe, hogy én érezzem magam kellemetlenül, hogy én féljek, hogy én ne tudjak sötétedés után gyomorideg nélkül végigsétálni egy utcán vagy szimplán azt, hogy jelenleg Magyarországon egyre több nem dolgozó, segélyen élő ember van, akik már a puszta jelenlétükkel fenyegetnek embereket, és elegem van még abból is, hogy ha ezt bátorkodom bárhol megemlíteni, akkor én számíthatok arra hogy betörik az orromat (és akkor még megúsztam, hogy nem szíven szúrtak, vagy a vesémet tették tönkre, esetleg az arcomat szabták át nem sebészeti eljárásokkal) és én számíthatok arra, hogy elkönyvelnek szélsőséges rasszista antiszemita náci akármilyen huligánnak, sőt, talán meg is hurcolnak.

Egyébként érdemes megnézni az elkövetők iWiW- és myVIP-adatlapját (nem tudom él-e még), néhány perc alatt elvesztették az ismerőseik 40-50%-át, a dühös rajongók (rokonok?) pedig generáltak néhány száz kommentet, aminek hát fogalmazzunk úgy, hogy ha töredéke is valóra válna, elég sok dolga akadna a Temetkezési Intézetnek.

Szóval így állunk. Én meg megint leírtam ezt, páran megint bólogatnak, megint számíthatok rá hogy eltörik az orramat, és ennyi. Változás gondolom a szokás kedvéért elmarad.

Pedig az a rengeteg ember, aki Veszprémben a lokál előtt meggyújt egy gyertyát, valószínűleg ugyanígy érez, mint én. És mint még nagyon sokan mások, akik tudják hogy probléma van, tudják miért van a probléma. Csak azok nem akarják beismerni, akik szintén tudják, de azért beállnak a kamera elé, és azt mondják: Nincs cigánybűnözés.. Nincs.

Semmi nincs itt, konkrétan.

El sem hiszem, hogy idáig eljutottunk. Ma volt beiratkozás, és apropó: valaki küldött nekem levelet, hogy mégis hogyan zajlik a beiratkozás nálunk a GDF-en. Előre küldenek egy értesítőt hogy mikor lesz a móka, hozzá egy változásjelentő adatlappal. Aztán bemegy az ember, kap egy szexi piros mappát amibe belerakja a papírjait, majd elmegy a hetedik emeletre (bár idén először nem ott volt) és leül valamelyik udvarias hölgyeményhez, aki felviszi az adatait az ETR-be, majd ad két utalványt, az egyikkel a másik irodában diákigazolványra matricát, a megint másik szobában pedig az adott félévhez szükséges könyveket-jegyzeteket lehet megkapni. És ennyi.

Idén ezek lesznek terítéken:

Amitől félek az szokás szerint a matek, vagyis a valszám, az elektronika sem tűnik biztatónak, de annyit foglalkoztam már elektronikával és villamosságtannal, hogy remélhetőleg sikerülni fog. Helló május, jövök már!

Vagy legyen inkább három. Az egyik, hogy láttam amint húzzák be a Digi-féle hipergyors internet kábeleit, ami azt hiszem ez a jelenleg elérhető legnagyobb lakossági csomag, a szerény 30/20 megabites másodpercenkénti letöltési sebességgel. Persze úgy sem lesz ennyi, de abból kiindulva hogy a 2/1-es vonalon most is átlag négy-öt a letöltés, simán jó.

A másik, hogy ma megtanultam: diós süteményt csak otthon, amit anyu sütött, vagy esetleg itt a sarki pékségben (ami Budapest egyik legjobb péksége, én mondom).

Végül pedig call me ghay, de egész nap ez a szám jár a fejemben, pedig a hó szakad, ez meg tipikusan nyári hangulat:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

A mai nap tanulsága pedig, hogy veszélyes üzem a bloggerkedés. Benned van, mi?

A UPC-t eddig is nagyon szerettem, a »torrentkorlátozást« leszámítva semmi gond nem volt velük, korrektek az ügyfélszolgálatban és minden ilyesmi, ezeket nem győzöm hangsúlyozni. Megkockáztatom hogy talán az egyik legjobb szolgáltató, amelyikkel valaha dolgunk volt és talán az egyik legjobb a hazaiak közül.

És most jött a tájékoztató, hogy lehet előfizetni másolásvédett zeneletöltési szolgáltatásra, egy évig hűségnyilatkozat nélkül havi nyolcszáz forintos akciós áron, az első három hónap ráadásul most díjmentes, regisztráció után pedig nyolcszáz zenét(!) lehet letölteni, egyet a számítógépre, egyet pedig egy kijelölt hordozható lejátszóra. Sőt, van valami drágább csomag is, ahol ötven szám másolásvédelem nélkül szerezhető be. Nem kicsit éri meg a dolog, így első ránézésre. Bár túl sok albumból nem lehet válogatni, de ilyen módon szívesebben szereznék be új albumokat, mint nagy nehezen kitrükközött hamis iTunes-regisztrációval mondjuk. Bár ott nincs DRM és nagyobb a választék, tény, de első lépésnek ez is nagyon korrekt.

Kis hazánk egyik legjobb onlájn fotós közössége, a spottr.hu, azon belül is kelemenbandi és TcT jelentkeznek egy csináld magad videóval, melyben egy körvakut fognak házilag elkészíteni. Jelenleg is zajlik a processz, sör és egy Canon EOS 40D társaságában, itt vagy a spottr-en nézhető az élő közvetítés.

Streaming live video by Ustream

Mucsi Zoltán és társai játszanak benne, február 19-én lesz a premierje és Papírkutyák a címe, vígjáték, film meg magyar. Mondanom sem kell, hogy muszáj premier (előtti) jegyet szereznem erre, különben akut hajhullásom lesz.

Nemlátom, kattintok, meglátom!

És azért durva, hogy a világ első számú netes videólejátszójának (a YouTube-éra gondolok, igen) van a legcsúnyább kinézete. Oké, hogy minimál, de ennyire? Shame on you, Google!

Én megesküdök bármilyen ceremónia keretein belül, szívre meg bibliára tett kézzel is akár, hogy nem állt szándékomban látni a tévében Gáspár Laci Megasztár-győztes balassagyarmati származású művészurat, de sajnos a dolog megtörtént. Amivel nem is lenne baj, de. A dolog úgy nézett ki, hogy a TV2 csinált egy Havas kaland nevű kis kiruccanást a legutóbbi megasztárosoknak, szupervendégként Gáspár Lacival. Arról szólt ez, hogy elmennek Franciaországba síelni, közben veszik őket kamerával, móka, kacagás, és ezt egy héten keresztül adják az Aktívban. Nade, Laci már az úton fel volt háborodva valami miatt, mikor pedig megérkezett, és meglátta az önkiszolgáló apartmant (értsd: nekik kellett volna kitakarítani maguk után), közölte, hogy ne kamerázz, megyünk haza úgyis.

Szóval érted, megnyeri a Megasztárt, kis Porsche segítségével utazgat, aztán a busz meg a takarítás már nem dívik.

Persze nem azt mondom, legyen szép autója, vegyen többmilliós Marshall erősítőt, nem irigylem tőle, tényleg nem, hiszen egy művész, nálam ezerszer jobban gitározik és énekel, elismerem. És nem is az a bajom vele, hogy cigány, tényleg nem. Hanem az, hogy ne felejtsük már el honnan érkeztünk, és kik voltunk, mielőtt mi lettünk a felkapott hírességek. Közhely, valóban, de nem érdekel, mert egy tehetségkutatóban felkapott, korábban sehol nem bemutatott ember ne adja elő a kiskirály szerepet. Vagy adja, de akkor meg ne a tévében csinálja.

Megújult a Skype. A lényegesebb változások a videó- és hangminőség érezhető javulásában mutatkoznak meg, de új dizájnt és egy kiegészítéskezelőt is kapott, vagyis elérhető mindenféle ingyenes és fizetős extraszolgáltatás, például hívások rögzítésére vagy játékokra. Ami miatt még szimpatikusabb az egész, az a nagyon barátságos a fogyasztása. Jelenleg is megy egy hanghívás, mellette csevegek négy emberrel, és mindez 35 MB memóriát igényel. Ellenben a Live Messengerrel, ami a nélkülözhetetlen Plus! feltelepítése után alapból 50-60 megát eszik, és ha még beszélget az ember három-négy barátjával, akkor az egész katasztrofális. Az új verzió tűrhetőbb, de erről majd máskor.

Az új Skype-ban az egyik legkényelmesebb dolog az elsőre engem roppantul zavaró funkció, hogy a partnerlista és a beszélgetés ablaka össze tud kapcsolódni, így egy ablakon belül látható az összes beszélgetés. Az egyetlen hátránya, hogy a beszélgetéseknél duplán kell kattintani a váltáshoz, ami kicsit szokatlan azoknak akik megszokták a füles megoldásokat akármilyen más szoftverben. De ez csak apróság.

Kezdek egyébként egyre kevesebbet lenni Skype-on, aki fontos úgyis megkeres valamelyik másik csatornán (a GMail szinte mindig nyitva van, abban pedig van cset is; aztán ott a Plurk és még sorolhatnám). Az MSN elhagyása a cél, bár ez értelemszerűen kivitelezhetetlen, de ha már sokkal kevesebbet kell használnom, akkor is megéri. Amikor meg nagyon muszáj, úgyis felmegyek majd.

Kivételesen nem a nő, a kisgyerek vagy a kisállatról van szó. Nemrégiben a Times Square-en egy magát Bailout Billnek nevező csávó pénzt osztogatott. Azoknak, akik a jelenlegi gazdasági helyzet miatt nem tudták kifizetni számláikat, vagy egyszerűen pénzre volt szükségük. De tulajdonképpen bárkinek fizetett ötven USA-dollárt, aki odament hozzá. Cserébe annyit kért csupán, hogy akinek pénzt ad, az látogassa meg a hirdetéssel foglalkozó weboldalát.

Talán az egyik legjobb reklámlehetőséggel biztosan megalapozta a hirdetési oldal jövőjét. Persze lehet hogy az egy ember nem fogja megnézni, és az ötven dollár fejenként elég sok, figyelembe véve hogy nem tíz embernek adott, viszont pár óra múlva leadta a hírt weblapcímmel az összes nagyobb amerikai, később pedig nemzetközi híroldal is, bemutatták a tévékben, bemondták a rádiókban, és így tovább.

Nem tudom mennyi pénzt osztott ki, de az biztos, hogy ilyen gyorsan ennyiért semmilyen hirdetési rendszerrel nem ért volna el hatásosabb eredményt.

Az ilyen ismétlődő eseményekből látom leginkább, hogy ismét újabb év kezdődik a blog történelmében. Most például a »Valentin-nap« az éppen aktuális esemény, amikor ismét leírhatnám amit minden évben; hogy mennyire fölöslegesnek tartom az effélét, és hogy az egyébként együtt töltött idő és szeretet mennyivel értékesebb egy ötezer forintos giccses vörös szívecskénél, de fölösleges, sokszor kifejtettem már, így ehelyett idén inkább berakok ide egy nyálas rózsaszín képet, rajta egy szívecskét nyújtogató medvével, a C:\giccs\ könyvtárból:

Most kedvem lenne nemes egyszerűséggel berakni ide egy hatalmas vigyorgó szmájlit, de ehelyett inkább zenét mutatok. Olyat amit régóta szeretek, és Balázs megmutatta nemrégiben, így most újra fellángoltak érzelmeim iránta. Mármint a zeneszám iránt.

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Például az ilyen zenék azok, amelyekre tudok tombolni. :]

Mielőtt még elvisz a rendőrség, muszáj megosztanom mindenkivel ezt a beszélgetés-foszlányt, ami ma tizenegy óra előtt néhány perccel zajlott le Árpika és énköztem:

Mefi said:
http://mefi.be/muti/3552/tam-tartamtatta-tam-tam/
imádom ezt a számot  
Zsukov says:
 a cimbol itelve
 white stripes?
 seven nation army?  
Mefi says:
 jep  
Mefi says:
 te zenefüggő kis mócsing  :D
Zsukov says:
 es tenyleg   :D

Hamarosan elkezdek már értelmesebb dolgokról is írni (értsd: a szokásos szintet próbálom produkálni, és ezeknél nem lejjebb adni), de még ezt a videót is muszáj lesz kiraknom. Meg mindamellett az RTL Klub embeddálója elég korrekt, hogy megadhatom a szélességet, nem kell utólag turkálnom a kódban. Szóval a videó.

Sok ilyen volt már: két nagyon szép emberke verekedik a Mónika Showban. Ami engem igazából mindig meglep, az Mónika arckifejezése az ilyen jeleneteknél. Hat, vagy ki tudja már hány éve megy ez a műsor, de még mindig ugyanolyan fejjel nézi végig amikor két szerencsétlen verekedik egymással. Mappa a szája elé, mikrofon az arcához, szemek összehúz, lábak berogyaszt és hasonlók. Vagy nagyon jól színleli, vagy tényleg mindig meglepődik.

Anno mikor indult ez a műsor, volt egy casting hogy ki legyen Mónika. Persze nem Mónikákat kerestek, lehet hogy Teodóra lett volna a kiválasztott, de marketingszempontból a Mónikával jobban jártak, hiszen azt például könnyebb kimondani a nyolc általános (öt első és három második) végzettséggel. Szóval megkérdezném én Mónikát, hogy ha anno megmutatnak neki pár felvételt, hogy mi lesz az egész műsorból, akkor is elvállalná-e. Nem hinném.

Bár ki tudja, nem vagyok én pénzéhes ember, de jó fizetéssel és szerződéssel simán vinnék egy Gábor Barát című műsort. Még jósolnék is.

Szeretném Haszprust idézni: nyarat akarok, legalább huszonöt fokos meleget, ISO 100-at és fagyit. De egyelőre azzal is megelégednék ha az orromban található jégcsapok követnék a tegnap hullott hómennyiség példáját, és elkezdenének olvadozni. És ha nem túl nagy kérés, a hullamerevségtől szenvedő ujjacskáim is csatlakozhatnának.

Ma várnom kellett húsz percet a Határ útnál, és az ellenőrtől néhány lépésre azon tanakodtam, hogy bár elég undorító munka, tény, de közben érdekes is. Figyelni a rengeteg embert aki áthalad, mindenki a saját problémájával vagy örömével. Az egyik éppen telefonba üvöltözik, hogy ő már pedig lekapcsolta – hogy mit azt nem tudni, mert sodorja a tömeg és már jön is a következő aki éppen a gyerekét neveli kicsit emeltebb hangerővel, hogy ilyet még egyszer meg ne merjen próbálni, majd újabb lökéssel a háttérből kis meleg szellő társaságában egy pár érkezik, akik mosolyognak és szerelmesen néznek egymásra, majd őket követi valami idősebb emberke, aki sós perecekről mormog magában valamit. Hasonlók. Pedig én csak húsz percet álltam ott.

Valamint beszélgettem egy hajléktalannal (vagyis ő mesélt, én pedig figyeltem), aki elmondta hogy szörnyen megfázott a hidegben, az ebédre kapott krumplifőzeléket is csak harmadjára tudta megenni és hogy a szállóban legalább jó meleg van. Aztán hirtelen megkérdezte hogy nincs-e apróm. Nem volt, tényleg nem, bár nem is értem hogy ha evett, de nincs étvágya, akkor mire neki. Gondolom inna. És mondhatnám persze hogy ne igyon, de mi más vidámsága lehet azt a feles rumot vagy tudom is én mit leszámítva.

Ezek vannak.

Volt ma tanítás, mint olyan. Háromszor három órányi előadás, mint például webprogramozás, adatbázis-kezelés és valószínűségszámítás. A webprogramozás nagyon tetszett, bár – nem fényezésből, de – eddig szinte mindent tudtam. Konkrétan egy újdonságot hallottam, hogy az aktív hivatkozás addig aktív, míg nyomva tartjuk az egérgombot. Megmondom őszintén hogy ezzel sosem foglalkoztam, én azt hittem hogy az aktuális oldal az aktív. Buta vagyok.

Az adatbázis-kezelést régóta várom, foglalkoztam már vele, érdekel is, ráadásul a tavalyról már ismert Kupcsikné Fitus Ilona tartja, akit vagy nagyon kedvel valaki, vagy nagyon utál. Egyedi stílusa van mely az előadásmódjára is átragad, lendületes, hasznos és tartalmas, talán így tudnám jellemezni az előadásait. Néha elküldi a fenébe a létező összes programozót, azokat akik beszélnek a hátsó sorban és még tucatnyi más embert, de végső soron talán az egyik legszimpatikusabb és legjobb oktatónk, akivel a négy szemeszter alatt találkoztunk.

A valószínűségszámítás nem lesz a kedvencem, bár egyelőre csak ismétlés volt, amivel nagyjából tisztában vagyok, de azt hiszem ez lesz az egyetlen szívás idén, bízom benne hogy sikerülni fog, mert ha nem, akkor.

Továbbá megnéztük az új épületet is (a jelenlegi helyén ugyanis nyáron kezdenek építeni egy bevásárlóközpontot). Kisebb, elegánsabb, de igazából nem kell tőle elájulni, mindenképpen jobb a mostani panelbeton kommunistamaradványnál, de látszik hogy nem költöttek túl sokat a dizájnra. És még kisebb is, de legalább néhány tömbbel van csak odébb, és elég korszerű lesz.

Ezek is vannak még.

Röstellem én tényleg, de kezdek átmenni helyzetjelentős bloggerbe. Kicsit sok a program mostanában, megkezdődött az iskola is, hat előtt haza sem érek, és általában utána is rögtön megyek tovább. Néha már kicsit sok, de úgy állok hozzá, hogy most vagyok húszéves, most igyekszem kiszórakozni magamból a mindenféle energiákat, most akarok élni, ha úgy tetszik, bízva abban, hogy tíz év múlva esetleg egy gyerekkel a kezemben nem vágyódom az elpazarolt korábbi tíz évre. Vagy mi.

És hát szeretem én ezt a blogot csinálni, írni, tervezni, moderálni és hasonlók, de sajnos a mindennapi teendők listáján szinte minden megelőzi. Bár ma igazán lett volna miről írnom, és az alkalom is megvolt, mert laptoppal mentem előadásokra, de egy »30 Rock« epizód megtekintése két előadás között jobb szórakozásnak tűnt. (Egy csávó máskülönben kicsapott mellettem egy vadonatúj MacBook Prót, kicsit irigykedtem azért.)

A blog.txt pedig egyre nagyobb, azon vagyok hogy többnél is több dolog kerüljön át ide, de ez most ismét egy ilyen időszak. Persze nem panaszkodom, mert life is for sharing good. Még egy szmájlit is írok, olyat hogy. :]

Estefelé majdnem láttam ahogy meglincselnek egy autóst, és bevallom őszintén hogy nem bántam volna ha a negyven négyzetméternyi izomkolosszus egy finom pofont lekever miszter laza vagyok a BMW-vel úrnak.

Az Andrássy úton ugyanis valahogy nem szeretnek megállni az autósok, ha pirosra vált a lámpa, és amikor éppen meg is állnak, sikerül ezt úgy, hogy az autó egyik fele a gyalogátkelőhelyen landol, aztán meg csodálkoznak ha csúnyán néznek a gyalogbusszal közlekedők. Szóval, a mostani csákó egyszerűen áthajtott a piroson, de nem úgy hogy kicsit nagyobb lendülettel jött és túlment a sárgán, de még éppen a gyalogos zöld előtt, hanem már jócskán zöld volt nekünk gyalogosnak, mikor legalább hatvan kilométeres óránkénti sebességgel átzúgott előttünk-mellettünk-mögöttünk. Tényleg nem sok híja volt, hogy egy csúnya baleset legyen a dologból. Aztán megállt, lazán becsapta hátramenetbe a járgányt, és ment volna visszafelé, de ekkor egy izmosabb gyalogos karlendítve (mármint nem úgy) ment felé, néhány válogatott káromkodás hangoztatásának kíséretében.

Venném el az ilyen jogosítványát azonnal, ami azt illeti.

Hogy is volt az a bizonyos idézet? Minden állat az lesz, aminek tartják? Sertésszelet jól fűszerezve, vagy háziállat:

Múlt héten történt a dolog, hogy megkóstoltam egy kilogrammonként négyezer-nyolcszáz forintot kóstáló fogyasztási delikát terméket. Nevezetesen egy francia (pirossal aláhúzva, három felkiáltójellel, mondjuk így: FRANCIA!!!) fehérboros libamájpástétom cseréptálban, libazsírral a tetején. Tényleg nagyon guszta volt, bonyolult kémiai reakciók eredményeként a nyál is megindult a számban. Mikor rákentem egy szelet igazi házi sült kenyérre, mely még meleg volt, azt hittem új szintre emelkedik majd a májkrém-fogyasztási habitusom, megtörténik férfi létemre az első hüvelyorgazmusom szájon át vagy szimplán átélem azt, amit a gonosz étteremkritikus-bácsi »L'ecsóban« és esetleg egy könnycseppet is elmorzsolok, ilyenek.

Lófaszt.

Konkrétan ekkora átbaszást még életemben nem láttam. Vagy én nem vagyok eléggé sznob ehhez, vagy tényleg elképesztően rossz volt vagy csak tényleg igazam van már évek óta, és a franciák semmihez nem értenek, így a gasztronómiához sem. Konkrétan az egész májkrém töményen savanyú volt, én pedig imádom a savanykás ízeket, de ez már nekem is sok volt. A fehérbor helyett meg inkább ecetet éreztem.

Maradok én azt hiszem a Pick Szeged Zártkörűen Működő Részvénytársaság alá tartozó Délhús által gyártott, kenősáruk családjába tartozó nagyjából ezerforintos kilóárú viaszos majoránnás borjúmájkrémnél.

Franciák, szevasztok!

Életét vesztette egy tizennégy éves kínai fiú, miután gyakorlatilag felrobbant alatta az irodai szék. A halálos baleset január 14-én történt a Shandong tartományban lévő Jiaozhou-ban, írja a blog.livedoor.jp/dqnplus blog.

(Index)

Nincsen pontos adatom, de szerintem tíz éppen olvasó emberből kilenc alatt gázrugós szék van, és ebből legalább hat jóérzésű, hátsó fertályát féltő ember azonnal kirúgja maga alól a fenti sorokat olvasva. Természetesen lehetséges, hogy az egész csak kamu, de azért van a dologban valami elgondolkodtató, kiváltképpen hogy nagyon kevés ember vásárolhat elsőosztályú, százezres árkategóriájú széket magának. Ráadásul azt mondják hogy a nagyobb testsúlyból adódó folyamatos terhelés is okozhatta a balesetet.

Kellene kísérleteket csinálni, hogy milyen könnyen robban fel egy gázrugó, olyan MythBusters stílusban.

Múltkor olvastam valahol az egyszerű kérdést: lemondanék-e az internetről? A válaszom természetesen nem.

Nem azért, mert akkora nörd vagyok (az vagyok egyébként) vagy mert elképzelhetetlennek tartom internet nélkül a világot (annak tartom egyébként). Tudnék más elfoglaltságot találni az internetezés helyett (tényleg tudnék), és tisztában vagyok azzal is, hogy mondjuk tíz évvel ezelőtt is volt világ (tényleg tisztában vagyok), mikor még nem volt ennyire népszerű az éter.

Egyszerűen arról van szó, hogy 2009ben már annyira hozzám nőtt ez a szolgáltatás, hogy ha nem is lehetetlen, de sokkal nehezebb lenne nélküle bármelyik nap. Idén tizenegy éve, hogy internetezem. Gyakorlatilag a szórakozásom 90%-át ez teszi ki, vagy nagyban hozzájárul ahhoz. Interneten keresztül szerzem be a kedvenc filmeket, sorozatokat és zenéket; itt foglalok mozijegyet, itt nézem meg hogy melyik színházban mit és mikor játszanak; a szórakozóhelyek weboldalát mindig megnézem, vagy ha esetleg találok akkor kritikákba is beleolvasok; itt figyelem a híreket, itt tudakozódom a nagyvilág eseményeiről, ha úgy tetszik; egyre több ügyet (bankszámla, iskolai dolgok, védelmi pénzek stb.) is itt intézek; ha megyek valahová előtte megnézem térképeken vagy útvonaltervezőkben hogy mire számíthatok; a vásárlások nagyrészét is itt intézem, ha csak olyan tekintetben is, hogy mindenképpen megnézem van-e éppen raktáron az adott termékből, és hasonló, manapság szerencsére már mindennapi dolgok, amik tizenegy éve nagyon nem így voltak.

És ami a legfontosabb, még mindig: olyan emberekkel tarthatom a kapcsolatot, akikkel telefonon egy vagyon lenne, a személyes találkozásról nem is beszélve. Külföldön élő rokonok, Magyarország másik végében élő barátok vagy csak azok, akikkel egyébként is mindennap találkozom.

Az internet olyan most, mint ötven éve a tévé és a telefon együttvéve. Csak még azoknál is jobb.

Persze semmi újdonságot nem írtam le, a lényeg a lényeg: én semmi pénzért nem mondanék le az internetről. Majd talán hatvan év múlva elvonulok vidékre egy tó mellé olvasni meg birkákat őrizni, addig viszont marad a vévévé.

Éjszaka-hajnalban lezajlott a 81. Oscar Gála, amit idén sem néztem, mert inkább az alvást választottam.

Elvihette a szobrocskát többek között Heath Ledger családja az »A sötét lovagban« nyújtott alakításáért, valamint az én ide legnagyobb kedvencem, a »Benjamin Button különös élete« is kapott néhány díjat: legjobb smink, vizuális effekt és látványtervezés kategóriákban. Az év animációs filmje természetesen a »Wall-E« lett, de ezt már nyáron is tudtuk, nem hinném hogy bárki meglepődött vagy csalódott lenne emiatt. A legtöbb, pontosan nyolc szobrot a Gettómilliomos (Slumdog Millionaire) kapta, Anwar a »Skinsből« örülhet. Én még nem láttam, majd valamikor sort kerítek rá.

Magyar filmet idén nem díjaztak, pedig terjengtek efféle pletykák a világhálón. (Az előző mondat nyomokban iróniát tartalmazhat.)

A teljes lista a gála hivatalos oldalán megtekinthető.

Most teljesen őszintén szeretném megkérdezni: meglepődött valaki azon, hogy mégsem oszlatta fel magát a Parlament? Mert hát én konkrétan nem, és igazán meglepődnék, ha valaki meglepődne.

Ez a videó gondolom mindenkinek megvolt:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Nincs karikás ostorom, nem vagyok betyár és nem hordok bő gatyát. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, s rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: Bokros-csomag.

A hírnevem megelőz, ha külföldre megyek és szinte már örülök, hogy ha a turisták összekeverik Budapestet Bukaresttel. Megvetéssel gondolok Győzikére, Horváth Ágnesre, Pákóra és az egész képviselő-testületre. Nem szeretem a parlamenti közvetítést, a sárga Combinót, a szegfűt és a narancsot se. Itt élek Európa szívében, mégis azt mondják: el lehet innen menni. Bürokráciában mi vagyunk a császárok, és igenis: nálunk vannak Európa legnagyobb adóterhei…

Magyarország… én most leiszom magam.

Ez az eredeti (ez sem rossz, tegyük még azt azért hozzá):

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Most komolyan, nézzük meg ezt a képet:

Valljuk be őszintén: ettől a nőtől, sőt bocsánat Nőtől(!) szeretnénk megtanulni igazi Nőnek vagy Férfinak lenni, ahogy azt ezen az oldalon olvashatjuk.

Maria Geronazzóról volt már szó a »Médiagetszik« egyik adásában; ő az a középkorú asszony, aki megműttette ajkait, így hatalmas méretűvé (és undorító kinézetűvé) varázsolva azokat, majd meg is mutatta gyorsan tudását egy Kovi rendezésében készült pornófilmben, ahol egy tucat férfi elégítette őt ki, bár a végén csak tíz lett, mert kettő még a forgatás előtt közölte hogy ez még nekik is sok. Képzelhetitek. Ráadásul felajánlotta hogy a pornófilmjének százezredik letöltőjét ingyen kielégíti. Képzelhetitek.

Csak egy videó, hogy legyen egy konkrét képünk a helyzetről, ha nem ismernénk őt:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Szóval ez a hölgyemény nyitott most iskolát, és valami hasonló épületes szépségű szőke cicababa társaságában vállalnak szerelemképzést (ezt a szót én találtam most ki, már intézem az Oktatási Minisztériumban a bejegyzését). Az egyheti kurzus 160 000, az egyéni változata ugyanennek 300 000 magyar birodalmi váltó. Ha ezt tudtam volna, nem is az operabálra veszek páholyjegyet, hanem erre az egyhetes egyéni képzésre, hogy igazi Férfivá(!) lehessek. Ja de, nem is vettem oda se, hiszen én háromszázezret értelmes dolgokra szoktam költeni, el is felejtettem.

Tétel: Magyarországon mindenből meg lehet élni.¹

1.: Kivéve tisztességes munkából.

Az egész a PrímPostával kezdődött, ott volt egy @cia.hu végződésű cím, meg egy @pro.hu. Akkoriban valami nagyon giccses levelezőszoftvert használtam, amiben csiricsáré animációk voltak, és végső soron nagy kellemes megjelenése volt a leveleknek, de manapság már semmi pénzért nem küldenék hasonlókat.

Aztán jött a Yahoo!-korszak, a Yahoo! Messenger (az egyik legjobb volt a piacon, szerintem az akkori kliens is háromszor jobb volt mint most a Live Messenger) és természetesen a Yahoo! Mail. Kétszáz mega tárhely, zéóemgé. Ekkortájt álltam át a Kitekintő Gyorsvonatra (Outlook Express mármint), és ekkor kezdtem el komolyabban gondolni az internetes levelezést.

Komolyabban gondolni. Arra gondolok, hogy mappákba (akkor még azok voltak ugye, nem címkék mint ma) rendezni mindent, szépen kategóriák szerint. Iskola, munka, barátok, család, régen ezek voltak.

Aztán jött a Thunderbird és egy saját szerveres e-mail-tárhely után, amit szpemgondok miatt kellett otthagynom (napi átlag hat-hétszáz levélszemetet kapok, ez filter nélkül agyhalál lenne), és végül megérkeztem a jelenleg is használt GMailhez, amit csank böngészőből használok. Van egy kis Firefox-kiegészítés, amely mindig jelzi ha új levél jön, a GMail felülete pedig annyira maximalista, hogy egyik gépen tárolt levelezőprogram sem lenne ennyire kényelmes. Talán fel kellett ehhez nőni, bár manapság szinte mindenki a Google levelezőjét használja, nem véletlenül.

Szóval jelenleg két GMail-fiókkal rendelkezem, ezekre vannak átirányítva a saját @mefi.be végződésű címekre érkező levelek. Az egyiket a személyes ügyekre, mint például iskola, munka, bank hasonlók; a másikat pedig az internetes dolgokra, mint mondjuk egy blogba való regisztráció. Az egyiken leginkább a polgári nevemet használom, a másikon pedig maradok Mefi.

Aztán ott vannak a címkék. A két fiókra összesen van nagyjából nyolcvan címke, ez mindenre elég általában. Sokan hülyeségnek tartják, de én be is színezem őket, segíti az átláthatóságot. Eleinte furcsa volt hogy a GMailben egyáltalán nincsenek könyvtárak-mappák, de mostanra teljesen hozzászoktam a címkézéshez. Például egy iskolából érkező üzenet automatikusan kapja a GDF címkét, ha pedig TDK-val kapcsolatos, megtoldom egy olyannal is. Vagy mondjuk az összes regisztrációt egy regisztráció címkével és ilyenek. Nem is beszélve a beépített Google-keresővel, amivel szinte minden levelet azonnal meg lehet találni.

Leveleket soha nem törlök. Egyrészt elég nagy a hely, másrészt bármikor jól jöhet. Kapnak címkét, és bekerülnek a lomtárba, hátha valamikor jól jönnek majd.

Aztán ott van a Labs funkció, amivel még kényelmesebbé lehet varázsolni az egész felületet. Jobb oldalra rakott címkék, különféle csillagozási-felkiáltójelezési és egyéb jelölők meg még ki tudja mi minden más jóság.

Szóval ilyen téren jelenleg úgy látom hogy jól csinálom a dolgokat, kényelmes ez a rendszer, használható is, szeretem is. A probléma inkább a levelek elolvasására és feldolgozására jutó idővel van. Nem kapok szerencsére nem harminc-negyven levelet, de még sokszor így is csak napokkal-hetekkel később jut időm válaszolni egy-kettőre. De ez már user error.

Szóval én így csinálom.

Igazából nem tudom hogy kukac7-nek mi volt a célja ezzel, de engem konkrétan meglepett. Mármint nem annyira a bejegyzés, mint inkább a tartalma.

Mert igen, bár látom hogy több mint ezerötszáz ember jön ide naponta, és látom hogy az egyéni látogatók egy része keresőkből jön, látom hogy egy másik része (az egyik legfontosabb és számomra legnagyobb része) azokból az emberekből tevődik össze, akikkel szinte naponta találkozom vagy beszélek és látom azt is, hogy jönnek még innen-onnan más bloggerek is.

Nálam nagyobb (értsd: szerintem jobbakat-szebbeket író), nálam népszerűbb és nálam közkedveltebb bloggerek, például.

És igen, én még mindig meglepődök, amikor szembesítenek azzal, hogy népszerű blogger vagyok, mert egyáltalán nem tartom magam annak. Ráadásul nem is tematikus a blogom, nincsenek nyereményjátékok, nem mondok nagy okosságokat, szóval semmi extra. És nem a fölösleges kötelező álszerénység miatt, egyszerűen nem hiszem el, hogy ez így alakult. És ha most újra kellene kezdenem, akkor mindent ugyanúgy csinálnék mint anno néhány évvel ezelőtt, mikor még a Google keresőbotja volt az egyetlen látogatóm.

Szeretem ezt az egészet, na, és mindig meghatódok amikor valaki azt mondja hogy olvastam a blogodon vagy ha egyszerűen csak visszajön egy hasonló reakció, hogy tudnak a létezéséről.

A következő bejegyzés megtekintése az abban előforduló, nyugalom megzavarására alkalmas vizuális és verbális elemek miatt csak erős idegzetű olvasóknak ajánlott!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Nem tudom ki hogy van vele egyébként: nekem felért egy kisebb orgiával, hogy végre nem a havas latyakban, hanem (az esetek többségében legalábbis) száraz vagy csak nedves úton kellett közlekednem. Mondjuk a belvárosi házakról csepegő víz elég idegesítő, pláne olyan szűk utcákban ahol nem lehet kikerülni. Raádásul nekem mindig volt egy olyan félelmem, hogy valami keményebb vagy undorítóbb is jön a vízzel, tégla vagy galambfos, például.

Valamint azon már meg sem lepődök, hogy ha egy idősebb, vagyis nálam idősebb, mondjuk harmincöt körüli-feletti hölgyet engedek előre egy szűk utcában félreállva, akkor mosolyogva megköszöni, ha pedig egy nála fiatalabb cafkát, akkor önelégült én-vagyok-a-nő-neked-ez-a-kötelességed-csávókám-és-igenis-még-három-centivel-feljebb-tudom-emelni-a-fejemet-és-tudok-úgy-tenni-hogy-nem-is-látlak-hah arckifejezéssel modellkedik odébb. Vagy ha például előre engedem egy ajtóban, esetleg liftben, akárhol. Ilyenek.

Meg azt is megfigyeltem még, hogy egy intézményben az udvariasság és a rendfokozat egyformán növekednek. Vagyis a legkisebb senki, mondjuk egy biztonsági őr vagy takarító (nem személyeskedem, tapasztalatból mondom) biztos hogy mogorva és beléd köt, míg a legfelsőbb szinten irodában ücsörgő igazgató mosolyogva köszön rád és megfogja neked az ajtót. Tudom, hogy vannak esetek amikor ez egyáltalán nem így van és hogy értelemszerűen egy igazgatónak kevesebb gondja van mint egy takarítónak (és hogy sokszor ez sem igaz), de az esetek többségében sajnos mégis ez megy. Például azt sem hiszem el, hogy miután a biztonsági őr harmadszorra bámulja meg a suliban a csaj mellét, akivel bemegyek, nem jegyzi meg hogy már kétszer megmutattuk a belépőkártyát. Biztos véletlen egybeesés.

Egyebet nem.

Angol nyelvű videó, de elég kiváló, ez például a számítógép alkatrészei működősének megértésében segít. Van még a srácnak pár hasonló és nagyon jó videója, szerintem megérné magyarra fordítani, és mutogatni. Már csak azért is, mert egy hatéves gyerek vagy egy negyvenéves felnőtt is ugyanúgy megértené, ha először ülne számítógép elé.

Nemrég vásároltam, és épp nem volt kenyér az egyik üzletben, a másikban meg sosem veszek, mert csak a tegnapit adják el, ráadásul nem is igazán finom, szétesik ha vágom és hasonló dolgok. Zsömléről-kifliről nem is beszélve, ugye. Láttam a Rózsa utca sarkánál egy ezeréves táblát, hogy FRISS PÉKÁRU, valami karikatúra-szerű rajzocskával. Igazából annyira kopott volt a tábla, nem igazán hittem, hogy találok ott egy pékséget.

De találtam. László Pékség a neve, a mellette lévő sütöde a hatvanas évek óta üzemel. Maga a pékség belül faburkolatú, régies cégtábla díszíti. Kapható itt az általános pékárutól kezdve mindenféle sütemény, megrendelésre készítenek tortákat, napközben hamburger, hotdog meleg- és hideg szendvicsek, sütemények.

Az egészben a vicc, hogy szüleim szerint az olyat, mint az ott kapható kifli (duplavajas, csavart) gyerekkorukban ettek utoljára. A kenyér még másnap is ropogós, normális szeletek vághatók belőle, a zsömle nem esik össze és tartalmas, a süteményeknek szenzációs ízük van, és egy kiló kenyér kétszázharminc magyar pengőbe kerül.

És komolyan, inkább korábban indulok reggel tíz perccel, hogy megvegyem az uzsonnámat itt, ugyanis még a »pizzás csiga« is annyira jó, nem a szokásos pizzakrémes valami, hanem ízletesen fűszerezett, óriási húsdarabokkal teli finomság.

A fubizon találtam ezt az Audi-tervet, amit valószínűleg egy modellezésben járatos hű németautó-párti lélek csinálhatott. Valószínű, hogy az életben nem fog elkészülni, de az elkövetkezendő húsz-harminc éven belül még csak hasonló sem hiszem. Pedig nekem elképesztően bejönnek ezek a futurisztikus formák, nem véletlen szerettem bele azonnal a »Honda Civicbe«, pedig az csak nagyon burkoltan hordoz ilyen jegyeket.

Ellenben vele:

Milyen laza lenne már egy ilyennel menni 130 km/h-val az autópályán.