mefiblog - főoldal

És harapott alma van a hátán.

A szám tényleg így kezdődik és fejeződik be. ;]

Neve még komolyabban nincs, de ha ad valaki jó tippet, akkor átírom.

Mondom a viccesebb felét. Ha bemegy Mefi a T-Mobile egyik kirendeltségébe, kezében egy tízéves Domino-csomaghoz tartozó platinakártyával, akkor az eladó szeme felcsillan, hogy ezzel minden ingyen van szinte, és akkor Mefi mondja hogy egy iPhone 3GS lenne a kiválasztott, majd elkomorodik, hogy na az nincs ingyen, mert azért kell fizetni: 50 000 (ötvenezer) forint kauciót, amit havidíj formájában vissza kapsz, valamint nyolcvanezer forint a készülék (IKON 200-as csomaggal, 16 GB-os fekete). Oké, akkor B-terv, van egy nyolcéves Domino-kártyám, azt szeretném csak átalakítani előfizetésessé. Na, az meg úgy néz ki, hogy hűséged jeléül 75 000 (hetvenötezer) forint kaució, plusz a további díjak. És akkor én bátran megkérdeztem, hogy lehet-e valahogy kaució nélkül venni a telefont, mert hogy mégis, mire mosolyog az eladó hogy igen, ha egy teljesen új előfizetést kötünk. Oké, viszlát kilencéves telefonszám, helló új, de akkor már legyen élvezet, szegény eladósrác mutatja nekem a monitort, hogy ott egy lista a választható telefonszámokkal, olyan cirka száz számot képzeljünk el, amit mondanom sem kell egyesével végignéztem, és az utolsó tetszett csak, ez legalább viszont jól hangzik.

És hát maga a telefon. Illetve ez nem is telefon igazából, hanem a tökéletes készülék a zsebbe, amivel lehet telefonálni is. De tényleg. Elöljáróban leszögezném, hogy azok a dolgok, amiket az iPhone-ban csodálatos újdonságnak mutattak be, nekem vagy három éve létező és kézzel fogható dolog volt, lévén Windows Mobile-alapú telefonom volt. Az Apple-nek viszont sikerült elérni azt, amit a Microsoft évek óta képtelen: hogy a telefonját az átlagemberek is szeretik, nem csak azok, akik éjjel-nappal hegesztgetni akarják hogy a saját ízlésükre formálják. A Windows Mobile-t bizniszmeneknek találták ki, azok viszont nem szerették sosem, mert nem működött. Olyan apró bakikra gondolok, amiket egyébként kéthetes teszteléssel ki lehetne küszöbölni, és ilyenbe belefutottam tíz perc alatt, míg az iPhone megvan egy hete és eddig egyetlen negatívumot találtam benne, ami fejlesztési hiba.

Szóval az iPhone legnagyobb erőssége, hogy működik, és nem kell mindenféle apró bakik miatt kerülőutakat használnom. És nem akarok belekezdeni a flémbe, hogy melyik telefongyártó milyen telefont készít, de ennyire kényelmes és praktikus készülékem nem volt még, pedig ez talán a hetedik telefonom az elmúlt években. Arról nem is beszélve, hogy a Windows Mobile elvileg több folyamatot is tud egyszerre futtatni, de erről inkább ne beszéljünk, mert ha fut mondjuk a Skype (amivel agyrém telefonálni, iPhone-on meg rettenetesen kényelmes) és hozzá még szeretnénk böngészni, akkor már könnyen szénnéfagy az egész. De mindegy is.

Imádom ezt a készüléket, egyszerűen nem tudok olyan szituációt, amikor ne lenne a segítségemre, arról nem is beszélve, hogy a hozzá tartozó IKON-csomag kiváló választás, és aki szerint drága, az egyszerűen hülye, ugyanis magánszemélyeknek elérhető csomagok közül senki nem tud nekem olyat mutatni, semelyik szolgáltatónál, amelyben 1 GB internetforgalmat, 200 belföldön lebeszélhető percet és 100 hálózaton belül küldhető SMS-t kapok havi 4 900 forintért. A Domino-csomagban ugyanekkora összegért nagyjából 40 percet tudtam telefonálni VAGY 50 darab SMS-t küldeni.

Hátránya amit korábban említettem az a némító gomb. Aki nem ismeri, a készülék bal oldalán van egy billenőkapcsoló, amit ha átkapcsolunk, akkor rezgő módba vált a telefon. Okos megoldásnak tűnik, de nem az, eddig ugyanis kétszer fordult elő, hogy a zsebemben félig lenyomódott, és őrülten rezgett másodpercenként egyet.

A másik meg az Apple hülyesége persze. Mért nem tudok én Bluetooth-on fájlt küldeni? Vagy ha van olyan alkalmazás amivel lehetne mezei USB-kábellel átrakni fájlokat (például egy e-bookot), akkor azt mért tiltatja le az Apple? A fájlmegosztás most úgy néz ki, hogy Wi-Fi-n csinál az iPhone egy szervert, amire ha azonos csatornán vagyunk a számítógéppel, akkor tudunk fájlokat másolni FTP segítségével. Szóval ezek zavaró apróságok, de annyira egyelőre nem érzem komoly problémának.

Legjobb választás volt az iPhone számomra, elégedett vagyok, pedig szerettem a »HTC Kaiser-t« is. Apropó, ha valakit érdekel, húszezer forintért eladó, benne 4 GB-os microSD memóriakártyával. A kijelzője meghalt, viszont 12 000 forintért ezt egy hét alatt javítják, tehát 32 000 forint a készülék ára. Jelentkezni kommentben lehet, ha esetleg.

»gergő«

Gergőnek gratula, mindenki másnak pedig köszi, hogy írtatok!

Vagy legalábbis úgy néz ki, hogy utoljára.

Nemrég írtunk róla ugye, hogy »feloszlik a Kaukázus zenekar«, aminek sokan örültek, sokan kevésbé és sokan el sem hitték igazán.

Amit lehet tudni: lesz Kafkaz és lesz Magashegyi Underground, de Kaukázus ebben a formában nem. Lehetett látni a miérteket, én legalábbis látni véltem, aztán mindenki magyarázza bele maga.

Részemről a Kaukázus egy nagyon kedves emlék marad mindig, melyet Zsukovnak köszönhetek. Rengeteg kellemes pillanatot szereztek nekem pusztán a zenéjük meghallgatásával, a koncertekre járásról nem is beszélve. Itt ismertem meg például Gigit, akivel azóta is jóban vagyok.

A koncert nekem személy szerint tetszett, a számok kiválóan voltak válogatva, inkább a régi, értékesebb darabok kerültek előtérbe, ami kifejezetten jó volt, bár maga az előadás néha kicsit furcsának tetszett, talán a torz szó lenne rá a legjobb. Sok vendég is csatlakozott a zenekarhoz a koncert alatt, olyan emberek, akiknek valaha valami közül volt a zenekarhoz, ez is sokat dobott az élményen. Én örültem, hogy ott lehettem. Még egyszer utoljára.

És az a ránc, ami előbukkan, soha nem megy vissza.

Rövid leszek és tömör: ez a film egy fos.

Megintcsak az van, hogy az alapötlet elég jó volna: elvileg egy valódi videokamerás felvételt láttunk egy párocska egyébként katasztrofálisan berendezett és kialakított házában (értsd: úsznak a pénzben, mégis úgy néz ki a lakásuk mintha nem lenne pénzük néhány bútorra vagy akármi más hasonló dologra), és egyszercsak megjelenik valami démonszerű izé, ami kísérti a csajt. Elhívnak egy médiumot is, aki közli hogy hiába mennének máshová, a jelenség ugyanis a lányt követi.

Oké, eddig tök jól hangzik. Összesen hat szereplő, akiknek a valóságban is ugyanaz a nevük, eleinte azt hisszük hogy ez tényleg megtörtént, mert bemondják hogy a producerek köszönik a rendőrségnek a felvételeket és minden. Az egészet mégis ott kúrják el, hogy a csávó folyamatosan kamerázik, de persze mindig csak akkor, ha valami történik. Vagy például az éjszakai jelenetek, amik az egész filmet életben tartják, és elvileg minden páros éjszaka készülnek. Namost, életük nagyrészét levideózzák, mégis egy árva csók- vagy röpke pornójelenet sincsen. Arról nem is beszélve, hogy teljesen logikátlanul vannak összeválogatva a jelenetek és még ha ijesztő és hátborzongató is lenne egy-két felvétel, az egészet elrontja a komolytalanság. Ami pedig felrakja a FOS-koronát az egészre, hogy az utolsó tíz percben történik valami, és az utolsó tíz percet is rettenetesen elrontották, elkapkodták.

Én megpróbáltam megint megnézni valamit, amit ijesztőnek bélyegeztek mások, de végig röhögtem az egészet, és a másfél óra alatt egy jelenet volt, amikor kicsit kirázott a hideg. Nem mondom, ha a jelenetek közül egy is megtörténne velem, össze-vissza csinálnám magam, de valahogy a film alatt mégsem rettegtem.

Lehet, hogy megint én leszek megszólva, hogy egyáltalán nem értek a filmekhez, és ez az évtized alkotása, de egyszerűen nem értem, hogy épeszű ember hogyan képes rettegni meg nem aludni egy ilyen komédia megnézése után. Nekem valahogy kicsit több érzelem vagy nem is tudom mit kellene átadni ahhoz, hogy a jézusom, ez akár velem is megtörténhetne érzést.

Értékelés: 1 pont (Gyenge.)

Az van, hogy Cook bácsi kijött a formájából. Röviden összefoglalva egy unalmas, összecsapott, a történetet az utolsó tíz oldalban kibontó és elrontó regényt kap az, aki az Idegen testet elolvassa. Nem szenvedés a könyv, mert úgy lehet olvasgatni, de az egykoron letehetetlen láznak már nyoma sem volt. Ezt a legutóbbi két-három darabnál már egyre erősebben lehetett érezni, de csak mostanra hatalmasodott el az érzés olvasás közben. Vagyis pontosan az, hogy semmilyen érzést nem vált ki.

Egy dolog tetszett igazából, mégpedig az, ahogy minden fél érdeke szöges ellentéte volt a másikénak, mégis végül ugyanaz az út vezetett a megoldáshoz.

Többet nem tudok és nem is igazán szeretnék elmondani róla.

Értékelés: 3 pont

Megpróbálom most kifejteni a véleményemet, aztán meglátjuk hányan akarnak megölni. Nem nemi szervek méretéről lesz szó, mert azt centiben mondanám.

Az ideális és maximális monitorméret 24 azaz huszonnégy col.

Elmondom miért. Volt nekem már 13,3"-os, 15"-os, 17"-os és 21"-os monitorom is. Sokáig úgy voltam, hogy a nagy monitor hülyeség. A 13,3"-as notebookomat is addig imádtam, míg el nem kezdtem fotókat retusálni, majd emiatt nyakmasszázsra járni. A 17" és a 21" is kiváló, de a 24" az, ahol minden tényleg tökéletes, elfér az ember az asztalon de még nem is robban szét a feje.

Erre tegnap jöttem rá, mikor is volt lehetőségem kipróbálni huzamosabban Tomi barátomnál az új 27"-os iMac-et. Egyszerűen szétrobbant tőle a fejem, és pontosan az kicsit nagyobb kijelző az, ami miatt ez a hatás jelentkezik. A 24" még belefér az ember agyába, a 27" viszont egyszerre nem. Aki azt mondja hogy egy 24"-os vagy nagyobb eszközön képes egyszerre mindenre figyelni, az tuti beteg vagy hazudik és egyéb aljas dolgokra is képes.

Köszöntem.

Újabb mérföldkő a Google-birodalom történelmében, íme:

Nekem a kinézete annyira nem jön be, de a köré épített szolgáltatások talán még az Apple-nek is fityiszt mutatnak, mert ne felejtsük el hogy sok minden jóság, amit az iPhone nyújt, valójában Google-szolgáltatások remek kihasználása. Jelenleg még nem elérhető nálunk (milyen meglepő), de valószínűleg meg fog érkezni, és mániákus szerint itthon a vodafone-nál lehet majd kapni.

Nem bántam meg, hogy végül almafon tulaj lettem, de annak mindenképpen örülök, hogy ez kicsit megtöri az Apple által befagyasztott jeget a mobiltelefonok világában, mert azért legyünk őszinték, amióta megjelent az első iPhone, azóta mindegyik gyártó csak azt próbálja utánozni, egyedivel még senki nem jött elő. Mostanáig.

Technikai speckók:

• 130 g a tömege akkumulátorral, 59,8×119×11,5 mm a méretei;
• 3,7"-os átmérőjű WVGA AMOLED kijelző, 100 000:1 kontraszt, 1 ms válaszidő, 800×400 px felbontás;
• 5 MP-es 6 centiméteres legrövidebb fókusztávolságú 2× digitális zoommal rendelkező kamera, videórögzítésre is alkalmas;
• AGPS, digitális iránytű, 3G, HSDPA, Wi-Fi (b, g és n is) valamint Bluetooth;
• 512 MB flash és 512 MB RAM, hozzá 4 GB-os microSD-kártya, 32 GB-ig bővíthető (nem tudom hogy ez jó vagy rossz-e, szerintem nem annyira jó);
• Android Mobile Technology Platform 2.1 (Eclair);
• Qualcomm QSD 8250 1 GHz (ez brutál, ideje volt már egy ilyen proci, remélem a 3GSS-ben majd 1,5-es lesz);
• 1400 mAH-s cserélhető akkumulátor.

A hivatalos oldalon lehet nézegetni videókat meg 3D-s képeket róla.

Ezt a bejegyzést wing hozza most, fogadjátok szeretettel.

Először is szeretném megköszönni Mefinek, hogy helyet biztosított a blogjában ennek az írásnak.

Gondolom sokan hallottatok már az eRepublik nevű társadalomszimulátorról. Ez a román fejlesztésű játék az egyik legnépszerűbb böngészőben játszható MMO, jelenleg körülbelül 300 ezer játékossal rendelkezik, melyből 15 ezer magyar. Olyan nagy volumenű fiatalok is tagjai ennek a közösségnek, mint Zsukov, illetve szerény személyem.

A játék a valóság leképezése: országok és szövetségeseik háborúkat vívnak, a gyárakban munkások dolgoznak, a katonák harcolnak, a pártok politizálnak, ahogy a valóságban is. Mégis, a játék a valóság eseményeitől független, önálló, lüktető világ. A gazdaság apró rezdüléseit több száz hozzáértő követi árgus szemekkel, a nagypolitika játékosai országok sorsáról döntenek. Népszerű újságírók, nagykövetek, hírszerzők, katonák, cégtulajdonosok és az egyszerű polgárok formálják és teszik változatossá ezt a nagyszerű játékot, melyben Magyarország kiemelkedő helyet foglal el.

Ez azonban nem volt mindig így. Hajdanán csupán két régióra szorult vissza az ország területe. Az akkor kicsiny Magyarországot Románia szinte teljesen elfoglalta, nem maradt más, csak néhány dunántúli terület, ez volt a magyar ellenállás fészke. Kilátástalan volt a helyzet, a gazdaság romokban hevert, még a kenyeret is külföldről kellett importálnunk. Ám az összefogásnak, a közös erőfeszítésnek, és az ennek eredményeképp érkező több ezer új játékosnak köszönhetően Magyarország idővel ellentámadásba lendült, szövetségeseivel együtt városról városra szerezte vissza a román megszállás alatt lévő magyar területeket, majd egy véres, hónapokig tartó háborúban két vállra fektette az eRepublik akkori legerősebb országát, Romániát. Azóta megjártuk a csúcsot, tankjaink Alaszkában őrizték az olajmezőket, és egy időre Washington is ősi magyar föld lett. ;) Ám a játék nem állt meg, újabb tízezrek érkeztek. és bár Magyarország még mindig a legerősebb államok közé tartozik, létszámban visszacsúszott a hatodik helyre, közvetlenül Oroszország mögé. A sort egyébként Lengyelország vezeti 44 ezer fővel, köszönhetően a lengyel egyetemisták november óta tartó regisztrálási hullámának.

Magyarországnak tehát nagy szüksége van új, lelkes játékosokra, akik friss lendületet adnak az országnak. S ki tudja, idővel talán közülük kerül majd ki az ország következő elnöke is…

Ha kedvet kaptál, márpedig miért ne kaptál volna kedvet, regisztrálj ezen a címen, mely a saját referrer linkem (csak hogy ne maradjon a jutalom a román adminoknál). Ne ijesszen el, hogy a játék elsőre bonyolultnak tűnik, és az első pár nap nem sok tennivaló van - idővel rengeteg új lehetőség nyílik meg előtted. Szerencsére az eRepben a karakter fejlettsége nem függ a ráfordított időtől, mivel az alapvető dolgokat 2 perc alatt el lehet intézni néhány kattintással, így vizsgaidőszak alatt sem kell parázni :)

A hivatalos magyar chat a http://www.mibbit.com/chat/ címen az #erep szobában található.

Találkozzunk Bukarestben!

Üdv,
Wing

Mondja ezt halálosan komoly arccal a tévébemondó. Pedig nem a havazás miatt hal meg, hanem mert nem tud autót vezetni. Meg azért, mert ha leesik három centi hó, akkor már mindenki halott. És erről szól öt hír a nyolcból. Nevetséges még mindig a dolog

Elért egyébként engem is az inszomnia (Aurus, pacsi), tegnap gondoltam lefekszem fél egykor, de aztán inkább nekiálltam tanulni, és négy órakor arra lettem figyelmes, hogy hát négy óra van. Ötkor végül lefeküdtem, bár úgy voltam vele, hogy minek, mindjárt kelni kell, és egészen hatig nem tudtam elaludni. Kilenckor meg olyan fájdalmat éreztem mikor kelni kellett, mint még soha, de ami a vicc, hogy napközben teljesen jól bírom az iramot.

Ezek vannak.

Tudom, hogy a saját blogban való videoklip-mutogatás nem menő, de ettől függetlenül mégis beraknám most ezt a számot, ugyanis akárhányszor meghallom a rádióban vagy bárhol máshol, mindig elmosolyodom, több okból kifolyólag is, az egyik pedig az, hogy az egésznek olyan hangulata van, mintha beletunkolták volna valami 90-es évek pácba. Tíz évvel ezelőtt lehetett ilyen jellegű buborékzenéket hallani, és nekem néha azért picit hiányoznak, mégha az ízlésemtől rettenetesen távol állnak is.

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Zaver-e ha a barátnőd magasabb nálad?

Illetve lányoktól az a kérdés, hogy zavar-e, ha a barátod alacsonyabb nálad.

Egy pszichomókus (pláne egy nő) ebbe biztosan bele tudna magyarázni valamit, például hogy ízig-vérig hímsoviniszta disznó vagyok, de engem valahol mindig zavart a dolog. Nem azért, mert kisebbségi komplexusom lesz a dologtól (valamilyen szinten persze ez is közrejátszik), hanem mert egyszerűen irritál, például azért is, mert az alacsonyabb lányok jönnek be. Nem arról van szó mondjuk, hogy ha az ember megtalálja élete szerelmét, de öt centivel magasabb, akkor nem fog vele szóba állni, vagy hogy az x éves kapcsolatban a lány hirtelen nő négy-öt centit, ami már ahhoz elég, hogy magassarkúban túl magas legyen, akkor mindennek vége.

Egyébként pontosan emiatt nem értettem sosem, hogy mért mondja mindenki hogy mennyire jó ha egy nő magas, holott a férfiak többsége az alacsony(abb)akat kedveli. De ez majd kiderül.

Arra gondoltam, hogy megosztanám a nagyérdeművel azokat az iPhone-alkalmazásokat, melyek elnyerték a tetszésemet. Ez a darab azonban nem csak iPhone-ra, hanem PC-re illetve Mac-re is elérhető.

Egy leginkább logikai játékról van szó, melyben egy klasszikus detektív-regényben találjuk magunkat. Egy képregény foglalja össze a történetet, gyönyörű rajzolt grafikával, hangulatos zenével, sokféle feladattal és nem unalmas történettel. Ha röviden kellene nyilatkoznom róla, egyetlen negatívumaként azt említeném, hogy nagyon rövid, egy de maximum másfél-két óra játékidővel teljesíteni lehet, utána viszont rettenetesen hiányzik az embernek.

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Ami az egyik legnagyobb erőssége, hogy többféle játék is egyben, így biztosan nem lesz unalmas. Van benne a Pipes-nevű játékhoz hasonló ügyességi feladat, ahol foyik ugye a víz, és adott elemekből kell csővezetékeket összerakni, hogy A-ból B-pontba eljusson, itt annyi különbséggel, hogy utat kell építeni Nick autójának. Aztán van benne többféle kirakós, keresztrejtvény illetve az ilyen játékoknál szokásos logikai, keresd meg, rakd össze és hasonló feladatok.

Kiváló darab, csak ajánlani tudom. (Egyébként a fejlesztő többi terméke között is érdemes nézelődni.)

Értékelés: 5 pont (Az egyetlen hátránya, hogy rövid.)

Kicsit túlzó a cím, mert valójában a hívószámok nem változnak, a hívás módja azonban igen. Bizonyára már mindenki értesült erről, ha valaki mégsem, akkor annak érdemes továbbolvasni.

Eddig hálózaton belül elegendő volt a hétjegyű hívószám tárcsázása (például ha egy harmincas számról akartunk hívni a +36(30) 123-45-67 számot, akkor az 1234567 begépelése elegendő volt), azonban január 16-ától csak a pluszjellel kezdődő, tizenegyjegyű számokat lehet hívni, a hétjegyű számok tárcsázásakor hangbani tájékoztatást kapnak majd az előfizetők hívásuk sikertelenségéről. Az SMS-ek és MMS-ek küldésére szintén ugyanez érvényes. Amennyiben valaki a régi módon próbál telefonálni vagy üzenni, a sikertelen hívás és SMS/MMS nem kerül kiszámlázásra.

Ha valakinek olyan telefonja van, amelyiknek a névjegyeit lehet szinkronizálni géppel, és sok régi formájú telefonszám van, akkor az a legegyszerűbb, hogy egy CSV-fájlba exportálja a számokat, majd bármilyen szövegszerkesztőben a 0630, 0670, 0620 előfordulásokat +3630, +3670, +3620-ra cseréli, illetve az előtag nélküliekhez a saját szolgáltatója kódját hozzábiggyeszti.

Illetve fontos lehet még, hogy a webkamerák és egyéb riasztók, vagy mondjuk mobilnet-eszközök beállításait is érdemes megnézni és szükség esetén frissíteni.

Tehát január 16-ától a hívások módja mobilon: +36301234567.

A 06301234567 módszer is működik, a szolgáltatók viszont a +-os megoldást javasolják, ugyanis ez még a roaming során is működőképes. Meg ugye ez a szabvány.

Egyes helyeken a kuponokat a szegénység igazolványának tartják, ez azonban szerintem hülyeség, pusztán arról van szó, hogy ha magamból indulok ki, akkor igyekszem mindent olcsóbban megoldani, és nem azért, mert pajeszom van. Aki azt mondja nekem, hogy egy X árú terméket badarság X-25% áron beszerezni, azt kinevetem. Kiváló példa erre az az édességdiszkont, ahová mindenféle finomságokért járok, kettő okból: az egyik hogy az 280 forintos tábla csokoládét 140-ért megkapom, és kapásból egy árán kettőt veszek, arról nem is beszélve, és ez lenne a másik ok, hogy olyan Németországból, Svájcból és Ausztriából importált édességek is kaphatók, amiket a boltokban egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán, aranyáron kapni. Például szokott lenni kedvenc burgonyaszirmom is, a Pringles, mindössze 500 forintért és figyelembe véve hogy a TESCO-ban 950-ért adják, ez kifejezetten jó biznisz. Változatlanul állítom, aki szerint nem jó dolog spórolni, az hülye. (Radikális vélemények, helló.)

Itthon a kuponlázat az utóbbi években két helyen tapasztaltam: a Burger King és a McDonald's gyorséttermekben. Emlékszem, három éve kaptam először kupont, akkor egy Burger Kingben dolgozó hölgyemény azt mondta, hogy használjam ki mert ritka alkalom ez. Azóta három éve folyamatosan adják ki a kuponokat, tavaly összesen egy vagy két hónap volt, amikor nem adtak, emlékszem, mert nagyon sokszor ettünk többek között emiatt is egészen pontosan az egyes számú oktogoni egységben.

A kettő cég közül a Burger King csinálja okosabban a dolgot, ők ugyanis páros ajánlatként vezetik be a kuponokat, és tényleg azok, ugyanis kettő menüt adnak egy menü és egy kicsi áráért. Tavaly például egy 2 360 forintos menü volt a legdrágább, kettő darab hamburger (az egyik legnagyobb), hozzá kettő adag közepes adat sült burgonya és két közepes üdítő, mindezt 1 380 forintért. Rengetegszer jártunk ki a suliból is oda enni, mert fejenként hétszáz forintért ha két ember eszi a menüt, egyszerűen megéri.

A McDonald's már annyira nem vicces, ők ugyanis egy menühöz adnak egy kis sajtburgert vagy egy fagyit, aztán ennyi, és ebből csinálnak ötvenezer-féle variációt, ami akkor nyilván vicces ha éhes az ember egyedül, és kicsivel többért sokkal többet kap, de két ember azokból a menükből egyszerűen nem lakik jól. Én egyedül megeszem a szerény hatvan kilómmal egy »Nagyravágyó menüt«, ahhoz meg még kupon sem kell. De a meki egyébként is silány mostanában, én akkor ettem utoljára ott, mikor egy BigMac-et kértem, és sikerült teljesen más öntetet belerakni, mint kellene, ráadásul hideg volt és még az eladó is flegma. Annyira meg azért nem olcsó, hogy ne menjek öt métert odébb, ahol még mosolyognak és finomabbat is kapok.

De lehetne említeni egyébként a pontgyűjtő megoldásokat is, mint például a Smart vagy a SuperShop; utóbbi kicsit most jobbnak tűnik, mert az összes Sparban elfogadják, azok meg relatíve jók, és annyi van belőlük mint égen a csillag, illetve már elfogdja a Burger King is, van egy-két hely ahol csak levásárolhatók a pontok, de többségükben jóvá is írnak.

Máskülönben a kuponokon látszik, hogy ezek a gyorséttermek mennyire lehúzzák az embert. Én nem akarok kampányolni ellenük, mert nem kicsit lenne hipokrita dolog, de amíg féláron is degeszre keresik magukat, addig talán el lehetne gondolkodni, hogy nem kellene pofátlanul megszabni az árakat. És ez nem csak rájuk, hanem a mozikra és egyéb szórakozóhelyekre is igaz.

Ilyenkor mindig a Ponyvaregény jut eszembe, hogy Európa mennyivel másabb, hogy ha bemész a moziba, akkor üvegpohárban kapod amit iszol, nem műanyagban. Ha ezt Tarantino tudta volna, mi?

Lehet azért okosan vásárolni, mondhatnám céltudatosan, azokat pedig egyszerűen szánom, akik puszta gőgből nem használnak pontgyűjtő kártyát vagy egyszerűen prűdek odanyújtani a kupont vásárlás közben. Szeretek én is költekezni, ha lehet, de ha lehet, akkor mindig igyekszem úgy, hogy egy adott összegből a legtöbbet hozzam ki. És most sokan mondanák, hogy jaj ki nem, de lehetne meglepődéseket okozni.

Mindig többet, mindig kevesebbért, van erre lehetőség, csak figyelni kell.

Egyesek még a házi Wi-Fi-hálózatot is átnevezték, biztos ami biztos. Én próbálok nem gondolni az eseményre, mert félő hogy rámjön a remegés vagy valami ilyesmi. Érdekes adalék egyébként, hogy Barack Obama amerikai elnök elnapolta beszédét a LOST befejező évadjának nyitánya miatt, amire a showrunner azt üzenete Obamának, hogy bármit kérdezhet a sorozattal kapcsolatban, válaszolnak rá. Nem mennék bele a dolog komolyságába.

Az viszont biztos, hogy még egy ilyen sorozat nem volt (és nem is lesz), ami miatt egy amerikai elnök elnapolja a beszédét.

Vagy talán annyira nem is. Sztrájk bénította ma meg Budapest közlekedését, legalábbis ezt lehetett olvasni-látni-hallani mindenfelé, de valójában közel sem volt akkora bénulás. A földalatti és a metrók ugyanúgy jártak, néhány busz is (ami nekem kellett szerencsére, az pont igen), mindenhol rendőrök vigyázták a békét de az emberek általában úgy vélekedtek amennyire én leszűrtem, hogy ez egy szükséges rossz és próbáltak nem megölni mindenkit, aki elébük állt.

A hármas metrón a Klinikák állomásnál este baleset is történt: valakit elgázolt az érkező szerelvény, súlyosan megsérült, pont akkor utaztam megint arra, az első metrópótlóval mentem tovább, amely gyakorlatilag rögtön ott volt. Kapaszkodni nem tudtam, bár nem is igazán kellett, annyian voltunk rajta. Az meg vicces, hogy ugyan bemondják a hangosbemondókba az infókat, de semmit nem érteni belőlük, így a Nagyvárad téren rengetegen ültek bambán a kocsikban, hogy most mért nem megy tovább a vonat. Máskülönben nem nagyon találtam erre vonatkozó adatokat, azonban az elmúlt egy hónapban több mint öt súlyos és/vagy halálos baleset volt a hármas vonalon. Tavaly is mintha kicsit több lett volna a szokásosnál, de a december még talán betudható a szokásos öngyilkosságok megugrásának.

A BKV oldalán lehet látni a folyamatos tájékoztatást, illetve akinek van valamilyen mobilnet lehetősége, érdemes figyelni a twitter #bkv, #bkv_off, #bkvsztrájk, #sztrájk és hasonló csatornáit, ahol ugye a nép írja a helyzetjelentéseket.

A Plurk tervezői biztosan nem mentek volna át a vizsgán, mert bár a nevére nem emlékszem, de van valami következetességi ajánlás, hogy ugye nem rakunk új funkció gombját egy régi helyére, mert akkor szegény júzer folyton az újat kattintgatja, mikor a régit akarja. Ráadásul ha kis üzenetet rak ki az ember, akkor a linkek elfoglalják az egész rubrikát, és alig lehet megnyitni az üzenetet:

A folyamatos álfejlesztések, mint a nagyszerű ikonok (1000 meghívott júzer, sok értelme van, tényleg) helyett lehetne például egy normális keresőt csinálni.

A tumblr viszont folyamatosan pozitív újdonságokat hoz, a felület miatt pedig még mindig megerőszakolnék valakit, aki csinálta, de persze gyöngéden, tehát mondjuk megszeretgetnék, annyira jó lett. Az új dashboard (tényleg, erre mi a jó magyar szó?) elég jó lett, ráadásul mégha csak ideiglenesen is, de eltüntették a tumblarityt, ami jó. Bár itt is ütközik valami ajánlás, mert nem szabad +1 kattintás mögé rakni olyan dolgokat, amik eddig egy kattintásra voltak, de ez már szőrszálhasogatás lenne:

Szükségem volt egy programozási feladatnál XML-fájlok manipulálására. Leginkább csak olvasás, de adott esetben módosítás is. Lehet csak nekem került bő negyedórámba megtalálni, mivel semmilyen C#-pal kapcsolatos könyvet nem olvastam, a neten pedig eléggé összevissza volt az információ, de végül azért sikerült, és közel sem olyan bonyolult a dolog. Az XML egyébként kiváló lehetőség ha nem akarunk komolyabb dolgokat tárolni és adatbázis-kezelőkkel dolgozni, kezelni pedig nem sokkal bonyolultabb mint egy SQL-lekérdezést megírni. Annyira hozzáteszem hogy lebecsülni sem szabad az erejét, ugyanis pont nemrég láttam egy csupán néhány soros kódot, mely cirka négy-ötszáz megabájtos XML-fájlokban dolgozott, meglepően gyorsan.

A System.Xml névtérre természetesen szükség lesz, egyébként ezen belül gyakorlatilag minden a rendelkezésünkre áll, érdemes utánaolvasni.

Adott tehát egy XML-fájl, mely mondjuk egy telefonkönyv adatbázisát képezi, benne ismerőseink nevével, becenevével, telefonszámával és e-mail-címével:

<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<szemelyek>
	<szemely>
		<nev>Kép Ernő</nev>
		<nick>Monitor</nick>
		<mobil>+36201234567</mobil>
		<email>kep.erno@qvga.info</email>
	</szemely>
	<szemely>
		<nev>Vincs Eszter</nev>
		<nick>Vinyó</nick>
		<mobil>+36301234567</mobil>
		<email>vincs.eszter@quantumdigital.com</email>
	</szemely>
</szemelyek>

Oké, most a System.Xml névtér meghívása után a szükséges helyen a kódunkban az alábbi sorokat helyezzük el:

XmlDocument XD = new XmlDocument();
XD.Load("C:\\szemelyek.xml");
XmlNode XN = XD.DocumentElement;

Ez létrehoz egy XD névre hallgató XmlDocument objektumot és betölti abba a C:\szemelyek.xml fájl tartalmát. Az ilyen módú meghívásnál mindig kettő darab visszaperjelet írjunk, különben az escape-elés miatt hiba lép majd fel. (Itt most arról ne essék szó, hogy a fájl beolvasásánál adott esetben előforduló hibák ellen hogyan védekezzünk.)

Szóval van egy dokumentumunk, innentől kezdve szabadon garázdálkodhatunk benne. Az adatok kiolvasásának és módosításának legegyszerűbb módja az XmlNodeList-en keresztül lehetséges. Ebben egyesével el tudjuk érni a szükséges elemek adatait, az alábbi módon:

XmlNodeList XNL = XN.SelectNodes("/szemelyek/szemely/nev")

Vagyis most a nevekkel fogunk dolgozni. Fontos, hogy mindig perjellel legyen kezdve, és anélkül befejezve az elérés. Ha csak a szemelyek-ig adjuk meg, akkor az összes elemének értéke össze lesz konkatenálva (sic!). Most írjuk ki a konzolra az összes nevet, mely szerepel az adatbázisban:

for (int i = 0; i < XNL.Count; i++)
{
    System.Console.WriteLine(XNL.Item(i).InnerText.ToString());
}

Arra jöttem rá múltkor (sokadszorra egyébként), hogy az élet olyan mint a lakberendezés.

Az elején azt hiszi az ember, hogy megtervez és kivitelez mindent, aztán van egy szép lakóhelye és kész. Kinézi milyen bútorokat szeretne, meg milyen színű falat, megveszi, örül. Aztán egy idő után arra gondol, milyen jó lenne az egyik polcot máshová rakni, vagy venni egy újat, esetleg más színűre festeni a falakat. (Ha tehetném amúgy, mind a négy falat más színűre festeném most éppen.) És akkor az ember rájön, hogy valójában sosem lesz az, hogy a lakás készen van. Mindig változik ugyanis. Új tárgyak kerülnek belé, új polcokat szerelünk fel, más színűre festjük a falat és így tovább.

Az élet ugyanilyen, legyen szó adott esetben polcokról vagy mondjuk barátokról.

Mért lett mostanában ekkora divat fiúsnak lenni?

Nem a gondolkodást kell érteni ezalatt, mert egy fiúnak sincs azzal baja, ha egy lány két napig hordja ugyanazt a bugyit. (Nem. Vagy igen, ki tudja.)

Arra gondolok, hogy csak a héten naponta láttam legalább egy olyan lányt, aki azon túl hogy úgy öltözött mint egy fiú, pontosan ugyanolyan mozgással közlekedett és úgy szívta a cigarettát is. És napról-napra egyre több ilyet látok. A nyakkendő még szexi adott esetben, de azért mindennek van egy határa.

Erről egyébként a múltkori nem tudom melyik szociális háló csoportjának neve jutott eszembe, ki is írom ide, annyira memorable quote volt:

A lányok régen úgy főztek mint az anyjuk, ma pedig úgy isznak mint az apjuk.

Az megvan, hogy a Google Maps 3D-ben jeleníti meg az épületeket?

Megmondom miért néztem meg ezt, és miért vetődött fel bennem az a kósza gondolat, hogy bár romantikusnak címkézték, mégis jó lehet. Alec Baldwin, Meryl Streep és Steve Martin. Ezek a nevek voltak azok, akik miatt arra mertem gondolni – tévesen – hogy jó lesz. A kétórás film gyakorlatilag négyórásnak tűnik, kétszer aludtunk el rajta, és összesen egyetlen alkalommal röhögtünk. A szinkron egyszerűen osztályozhatatlan volt, Alec Baldwin szinkronja az eredeti hangját és stílusát még csak meg sem közelítette, Meryl Streep arcáról a bőrt letéptem volna, olyan idegesítő lett a hangja miatt, pedig az egyik kedvenc színésznőm (ha nem a legkedvencebb), Steve Martin meg mintha ott sem lett volna, bár ez nem emiatt. A végét ráadásul olyan nyomorultul fejezték be, hogy öröm volt végre kikapcsolni a DVD-t.

Arról nem is beszélve, hogy nem vagyok kíváncsi az ötven-hatvanévesek szexuális életére, két órán belül több mint ötször. Lehet hogy nem én vagyok a célkorosztály és ez volt a probléma.

Ez a film értékelhetetlen számomra sajnos.

Értékelés: 1 pont

Apró hírdarabka reggelről az érdeklődőknek: tegnap a Duna TV aláírta a Tűzvonalban negyedik évadjának szerződését, így a sorozat mégis folytatódik.

Én örülok a dolognak, elvégre mégiscsak az utóbbi idők magyar sorozatáról van szó.

Bréking: nem hivatalos de száz százalékig megbízható forrásból tudom, hogy a Tablet közel nem az lesz, amit az összes Maces blogon jósolna. A helyzet sokkal egyszerűbb, ellentétben az olyan híresztelésekkel, hogy egy gyakorlatilag hatalmas iPhone-t, valami olyan készüléket kapunk, mely az iPhone, egy netbook és egy laptop keverékére hasonlít leginkább.

A Tablet nem más lesz, mint egy digitális rajztábla, valószínűleg az Apple által nyújtható összes szuper tulajdonsággal. Ennél többet nekem sem igazán mondott az illető, így az hogy multi-touch felülete lesz-e vagy hogy kijelzőként is funkcionál-e, nem tudom megmondani, a hír ettől függetlenül viszont igaz.

Hogy egy olyan mozinak, amelyik hihetetlenül elegáns, ahol a kiszolgálás maximálisan udvarias, és nem érzi magát kellemetlenül az ember, mint a Palace Cinemasban, mikor olyan tahó módon veszik el egyszer-kétszer a jegyet, hogy öröm nézni, szóval egy ilyen mozinak mért nem lehet működő és normális weblapja? Sajnálnak rá két-háromszázezer forintot, hogy jól nézzen ki? De nem is a kinézet, hanem hogy például mért kell Flash-alapú menüt berakni, és ha már berakják, miért nem oldják meg, hogy ha nincs Flash egy adott gépen, akkor is tudjak esetleg jegyet foglalni? És www nélkül miért nem megy? És a telefont miért nem lehet felvenni már két napja?

Kicsit ellőtte magát nálam ezekkel a CinemaCity, pedig eleinte szimpatikus volt.

2010, nevetséges.

»Oké, visszaszívom amit a Cinema Cityről mondtam«

Objektívre gyűjt kelemenbandi, az árát pedig sörben méri:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Sok sikert neki! :)

Annyira nem újdonság az efféle eset.

Nálunk általános iskola negyedik osztályában történt egy ennél sokkal durvább eset.

Volt egy nagyon kedves (egyébként erdélyi, de ez a történet szempontjából lényegtelen) tanárnőnk, meg egy srác az osztályból, aki egyest kapott matekból, majd mire elkezdett feleselni, persze nem választékos modorban, a tanár beírt neki egy intőt.

Aznap iskola után a srác két nővére brutálisan összeverte; a tanárnőnek eltörött az orra, az arccsontja, megsérült a szeme, elvesztette egy fogát és több helyen zúzódásokat is szenvedett.

Fél évig nem láttuk, míg felépült, és még utána is látszódtak a nyomok. A srácot persze azonnal kirúgták, de amennyire tudom a másik iskolában, ahová került sem volt sokkal jobb a helyzet.

Ezt akkor nem mondta be sem a tévé sem pedig az internet.

Nem vagyok nagyon a találgatásokért oda, de most futottam bele ebbe, és azt kell mondjam, tényleg nem lenne hülyeség. Elvileg az Apple-nek vannak tervei erről, de hogy korábban rakták volna bele, vagy majd az iPhone 4G kezdőképernyője fog így kinézni, azt nem tudni. Mindenesetre remélem, hogy meglépik ezt, a Windows Mobile-alapú Today Screen is ilyen volt, azt kifejezetten szerettem, jó dolog ha ránéz az ember a telefonra és a legfontosabb dolgokat látja.

Azt hallottam egyébként innen-onnan, hogy márciusban esélyes az iPhone 4G, bár ebben nem hiszek.

A másik ami szerintem roppantul hiányzik az iPhone-ból, az a következő három dolog: híváslistánál a kimenő hívásokra való szűrés (nem fogadott és összes van csak); használati statisztikánál egy olyan bontás, hogy kimenő és bejövő hívások, illetve egy olyan új lehetőség, hogy elküldött és fogadott SMS-ek. Nem is értem, alapból mért nem tették ezt bele, hiszen teljesen egyértelmű, hogy a díjcsomag miatt a felhasználók többsége szeretné látni, hol tart most. Én legalábbis nagyon nem szeretnék túlfizetni. Ezekre mondjuk a Cydiából a CallCounter és SMSCounter alkalmazások megoldást nyújtanak.

Rég volt már itt blogajánló, mostanában pedig néhány igazán érdekes táppal etettem meg a Readert, köztük a Clients From Hell bloggal, mely grafikusok, fotósok, webdizájnerek és hasonló jómunkásemberek ügyfelekkel kapcsolatos vicces történeteit gyűjti. Itt van egy kedvencem például, ezt most le is fordítottam, a blog egyébként angol nyelvű:

Az új céges webszájt bemutatása után a cégvezető odafordult, megkérdezte tehetne-e néhány javaslatot az elrendezéssel kapcsolatban, majd elővett egy fekete filctollat és elkezdett rajzolni a MacBookom kijelzőjére. Teljesen ledöbbentem.

#

De van még rengeteg hasonló gyöngyszem, érdemes átbogarászni!

Az a helyzet, hogy Dan Brown zseniális író. Ezt így vastagon le kellet írnom. Tudnék jobb írókat említeni, te is tudnál olyan írókat említeni akik sokkal komolyabb műveket tettek le az asztalra és mindenki tudna még ezernyi más jó írót mutatni. De akárcsak J. K. Rowlingnak, neki is megvan az a tehetsége, hogy egyszerűen elvarázsolja az olvasót. Lehet, hogy az információk nagyobbik hányada nem is igaz, de a rendkívül színes a fantáziavilág, a lebilincselően izgalmas történet, az érdekes karakterek és nem utolsó sorban a meglévő információk kiváló felhasználása és alkalmazása, beillesztése az eseményekbe. Mindkét írót szerintem ezért illeti minimum a zseniális szó, még ha valami kalapos bölcsész meg is szándékozna verni e kijelentés miatt.

Az Az Elveszett jelképet azt hiszem októberben láttam először a könyvesboltokban, akkor még Lost Symbol felirattal, angol nyelven, és emlékszem hogy december első hetében loholtam egy emberke után a metróban, hogy tényleg a magyar könyvet láttam-e a kezében. Egy könyvárussal beszéltük is, hogy rendkívül jó piacfogás volt, hogy nem tököltek a fordítással, karácsonykor így rengeteget el tudtak belőle adni – nem mintha amúgy gond lenne ezzel.

De beszéljünk végül a regényről, elvégre ez a bejegyzés arról szólna. Egyszerűen mesteri, Brown eddigi legjobb alkotása, ehhez kétség sem fér. Sikerült megtalálnia az egyensúlyi állapotot a »da Vinci-kód« és az »Angyalok és Démonok« között. Utóbbi ugyanis túl izgalmas volt, tényleg, fájt a fejem mire elolvastam másfél nap alatt, annyira letehetetlen volt. Ez viszont pont kellemes volt.

A történetben van egy-két apróság, amit az előző könyvek olvasása után rögtön ki lehet találni, ezt leszámítva viszont kiszámíthatatlan és változatos a sztori, ide-oda váltakoznak a szálak, új karakterek jönnek, régiek eltűnnek, és semmi sem állandó. A végén a főpoén egy nagyon pici része sejthető volt, de ezt leszámítva semmit nem tudtam megtippelni. Mesterien van bemutatva, fel- és levezetve az egész.

Hihetetlenül magával ragadott és tetszett ez a darab, remélem Dan Brown tervez még két-három Langdon-féle regényt, mert nagyon szívesen olvasnám még. Erre is megérte éveket várni.

Értékelés: 5 pont

Múltkor ugye »kiborultam« a Cinema City hanyag weboldal-hozzáállása miatt, és akkor, azaz szombaton írtam nekik egy felháborodott hangvételű levelet, amire hétfőn vagyis ma válaszolt egy illetékes, hogy szeretnének elnézést kérni a kellemetlenségért, tudják hogy elavult a weboldal és már folyamatban van a cseréje, hamarosan látható változások lesznek, továbbá remélik ez az incidens nem vette el a kedvemet attól, hogy az ő mozijukat válasszam a következő alkalommal.

Azért ez szintbe hozza a dolgokat.

Megjelent ma végre App Store-ban iPhone-ra és iPod Touch-ra a GTA Chinatown Wars, amelyet korábban már Nintendóra is kiadtak. Eddig nem volt nagyon időm nyomkodni, tíz percet játszottam vele összesen, de instant szerelem, mondjuk én kóros GTA-függőnek számítok, szóval.

(És a IV-gyel még mindig nem játszottam csak öt percet.)

Volt ma egy vizsgám amire relatív sokat készültem, később kifejtem miért, ha a bátor olvasó velem tart egy kis visszatekintésre, mindamellett pedig megjegyezném hogy a mai napon 18 óra 23 perckor lezárult az ötödik, legizgalmasabb és legjobb szemeszter. Egy tárgy kivételével minden jelesre sikerült, az az egy is a mesterséges intelligencia volt, hármassal, de valójában azt hittem nem lesz meg, ezért bizonyos testrészeimet megérintettem mikor kiderült hogy mégis.

Szóval, már csak két szemeszter van, egy nyelvvizsga, egy diplomavédés, és mehetek a nagyvilágba isten hírével. Kemény.

Tavaly azt írtam, hogy »sok érdekes tárgy volt«, idén pedig az összes.

Informatikai rendszerek fejlesztése. Sok volt az anyag, beadandót kellett csinálni, de már ezt is tudom, volt jópár hasznos gondolat.

Projektmenedzsment. A szokásos gazdasági tárgy, viccesek voltak az előadások, volt pár érdekes dolog, de ez a világ még mindig nem hat meg annyira. Bár gondolkodom hogy második diplomaként a pénzügyit elvégzem, meglátjuk.

Internetes alkalmazásfejlesztés. ASP.net, C# – új dolgokat tanultam, új irányokba nézhettem és ez nagyon bejött. Sok dologban megváltoztatta a webalkalmazások fejlesztéséhez való hozzáállásomat ez a tárgy, az előadó, Endrődi Tamás pedig igazán szimpatikus, néhány előadásra nem mentem csak be, azokra is saját hibámon kívül.

Felhasználói felület. Szintén Endrődi-féle tárgy, mikor levizsgáztam küldött egy e-mailt nekem és még egy srácnak, hogy ötöst kaptunk, a felesége javította, így semmi elfogultság vagy hasonló. Jól esett, nem is az ötös, mint inkább az, hogy egyáltalán levelet ír, mikor tudom hogy kismilliárd dolga lenne. A tárgy pedig, tudnék mesélni. Mikor megláttam a jegyzeteket, ilyen Windows 98-as képernyőképekkel, kicsit elmosolyodtam hogy mi lesz ez. Aztán az első előadást úgy néztem végig, hogy pislogni se mertem, annyira érdekes volt. Nem a kinézetről, hanem az elrendezésről, annak logikusságáról és egyéb okosságokról volt szó. Meglepődtem, hogy a Microsoft mekkora úttörő ebben, azóta annyira nem is szólom le őket ilyen téren.

Adatbázis-szerverek. Karácsony Péter tartotta, aki tavaly az egyik kedvenc gyakorlatvezetőm volt. Érdekes tárgy, Microsoft SQL Serverrel foglalkoztunk, de a lényeget gyakorlati vonalon átvettük. Tárolt eljárások, triggerek és mindenféle nyalánkságok. Telepítés, management. Tetszett.

Mesterséges intelligencia. Közel nem az, mint aminek gondolná az ember, a robotokról alig volt szó, viszont érdekesek voltak az előadások, és a kezdeti elkeseredettség után kiderült, hogy annyira nem is nehéz, így végül vidáman záródott és kellemes emlék marad. Dr. Szalay Tibor tartotta egyébként a BME-ről.

És végül az idei kedvencem, az objektumorientált szoftverfejlesztés. Selmeci István tartotta, akinek kicsit baljós hírneve van a suliban, többen azt mondják hogy hallgatókat eszik reggelire, ez viszont szerintem hülyeség, még akkor is, ha a diplomamunkáknál roppant szigorú, de ez meg az iskola és a hallgató érdeke is. (Egyébként ha jól tudom az ő kezén megy át az összes diplomamunka, és azt mondják hogy amire ő rábólint, az már tudhat valamit. Ki tudja.)

Tavalyi TDK-alatt láttam őt, az első gondolatom az volt, hogy egy cápa. Mindenkitől kérdezett, és a leggyengébb pontra ment rá, három-négy kérdéssel szétszedett bárkit, még a zsűrivel is kisebb vitába kezdett, mondjuk elég izgalmas volt.

Amikor bejött a szeptemberi nem éppen hűvös időjárásban a papucsában az órára, majd dörmögve annyit mondott, hogy nem programozni fogunk, meg nem hülyeségekkel foglalkozni, hanem megtanít minket tervezni és gondolkodni, nem mint programozó, hanem mint egy mérnök. Azt mondta, még a világnézetünket is megváltoztatja kicsit. Sokan felhorkantak erre, de ma, mikor a vizsgát befejeztük, arra gondoltam hogy tényleg igaza van.

Hihetetlenül jól felépített tananyag, annál is jobb gyakorlat, AKTÍV óraadás, amit nem győzök hangsúlyozni, mennyire jó: beleszólhatnak a hallgatók, sőt, a hallgatókra építkezik az egész előadás, közösen megy tovább az órai anyag és még a vizsga is olyan volt mint egy baráti beszélgetés, röhögéssel valamint ötletek cseréjével. Ha minden órán lehetőség lenne ilyen előadásra, és az emberek megbecsülnék, csak zsenik hagynák el az iskolát, ez tuti.

Mikor előadtam a vizsgafeladatot, majdnem húsz percet beszélgettünk egy részről, amit tudtam hogy rosszul csináltam kicsit. Azt mondta nem tökéletes, úgyhogy jó, de mivel ösztöndíjra hajtok, valamint van bennem egy olyan megfelelni-vágyás, hogy ha már a matek és gazdasági rész gyenge lett, akkor legalább a szakmai anyag legyen kifogástalan, vagyis ötös. Szóval odamentem hozzá a vizsga után, hogy az órai munka beleszámít-e a jegybe; azt mondta egy jegyet emelhet. Kérdeztem, hogy van-e erre esélyem, vagy jöjjek inkább vizsgázni jövő héten újra, amire rámnézett, és felhorkanva annyit kérdezett, hogy az ötöst hova tolja már feljebb. Kevés olyan jeles volt az eddigi tanulmányaim során, amire igazán büszke voltam, ez az egyik közülük. (Hasonló ilyen volt még amúgy a Java 2 is egyébként.)

A tanár úr meg valószínűleg nem olvassa ezt, de ha mégis, akkor ezúton is köszönném neki azt a harminc-nemtudom-hány órát, amin részt vehettem.

Szóval ezek vannak, az utolsó félév hamarosan kezdődik, én meg vigyorgok mint a tejbetök. És lesz jövőre PHP is.

Mostanában ez az egyik legjobb újdonság, amit láttam, és mielőtt unottan továbblapoznánk, hogy már megint iPhone, azért gondoljunk bele, hogy egy gyakorlatilag bármelyik telefonnal működőképes, zseniális ötletről van itt szó.

Alapfelvetés: a mobil bankkártyás terminálok üzemeltetése és beszerzése körülményes és drága. Ellenben ott a telefon, ami mindent tud, kivéve a kártyát leolvasni. Ehhez készítettek egy apró kütyüt, mely az iPhone fülhallgatójának aljzatába csatlakozik, és a bankkártya lehúzása után gyakorlatilag bárhol és bármikor lehet fizetni. Gondoljunk bele, pizzafutárok, taxisok, házhoz járó szerelők és kismillió másik lehetőség, akiknek eddig adott esetben nem volt pénzük a terminálra. Itt egy kis demonstráció videó is:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Tényleg a jövőben élünk, ahogy krys is írta.

Még nyáron Olaszországban ettem egy szendvicskülönlegességet, amit azóta sehol sem láttam. A dolog úgy nézett ki, hogy a kenyér beléhez hasonló tészta, szabályos kör alakú, mint egy tészta, és emeletes mint egy torta. Öt tésztaréteg volt, közötte valami nagyon enyhe ízű kellemes vajkrémmel és minden emeletben más töltelékkel. Olyan nyolc szelet, kb. tizenöt centiméter magas torta volt benne, sonkás, tonhalkrémes, valamilyen gombás de azt nem kóstoltam és még hasonlók. Mint a készítőtől megtudtam, a dolog különlegessége az volt még, hogy a torta szeleteit félig megsütik, majd még nyers állapotban kenik közéjük a krémeket és teszik bele a húsokat, majd kicsit visszarakják sülni, végül belerakják a zöldségeket is. Egyszerűen mennyei volt az a szendvicsalkotás, egyszer lehet megpróbálok valami hasonlót csinálni.

Szeretem a magyar pékárukat, ne értsetek félre, de bemegy az ember még a legkiválóbb magyar pékségbe is, mit lát:

• túrós táska: a mazsolás táska nyomonként túróval jobb kifejezés lenne rá;
• lekváros táska: ez a másik kedvencem, száraz mint a kétnapos kutyafos és ráadásul ezt a géplekvárt teszik bele, aminek mindenre hasonlít az íze, csak a gyümölcsére nem;
• kakaós csiga: ha nem reggel veszed frissen, mikor kikapják a sütőből, kemény mint a beton;
• pogácsa: kemény, ízetlen és sokszor azonosíthatatlan darabkák vannak benne;

Most tényleg nem általános helyzetet írok fel, mert azért vannak nagyon jó pékségek is, viszont a felhozatallal van a bajom. Azzal a jelenséggel, ami sok más helyen is felüti a fejét: van öt darab termék, és azokat erőltetik. A magyar konyha nem csak a pörköltből áll így a magyar pékáru fogyasztók adott esetben nem csak ízes levelet meg kakaós csigát keresnének.

Ausztriában vagy Olaszországban például csurgattam a nyálamat a hagyományos mellett ezernyi különféle krémes finomságokra, a hatalmas fánkokra, amiknek furcsamód nem volt szikkadt, olajos ízük valamint a csokoládés dolgokra, amik meg nem tömény kakaómassza ízűek.

Kíváncsi lennék, van-e itthon valami igazi osztrák vagy olasz pékség, vagy mondjuk ha nincs, akkor lenne-e rá igény.

Apropó, mazsola. Az másra is igaz, hogy míg gyerekkorában rajongott a mazsoláért, mára hányni tudna tőle?

Mutatnék egy képet, és csak annyit kédeznék: HOGY MI?

Baszki. Ezt így leírom, konkrétan, elnézést.

Mi az már, hogy ötezer forintos havidíj mellett még ötven-hatvan forintot kell fizetnem alkalmanként, ha meg szeretném nézni hány percet beszéltem? Nevetséges egyszerűen, más szolgáltatóknál (még a külföldi T-Mobile-nál is) ez egy alapértelmezett, ingyenes szolgáltatás, nem valami extra.

Itt mindent le lehet nyomni az emberek torkán, vagy én nem tudom.

Szeretem hogyha kérded: mi van hülyegyerek? Mit keresel itt, még innen tuti helyet? Van írva kőbe, fába. Szeretetet adok neked, de a helyzetet te kezeled; tudom, hogy minden az enyém, de minden relatív. Az élet értelme, a jó, a rossz és a kreatív.

Tudod, nem jó, hogy látnak, és filozofálnak az emberek rajtad, mert beleállnak a medrükbe. Maguktól mondják meg ki vagy, kitől kell megint, hogy megkapjanak.

Az van, hogy nem tudják elhinni sikerül. Azt se, hogy nem tudják átvinni egyedül. De mire szánsz? Mire vagyok kitalálva? Mi a fejlődés igazi ára?

Hol vannak a szobrok? Már nincsenek fák se. Hol lesz az ünnep, ha nincsen Atyánk se? Mindenből egy volt, de második lesz-e Ha kicsivel több lóvé, még mindig jöhetne.

Nem elmenni kell, nem menekülni sem, mert most kell, hogy maradjál hitem. Nekem nem baj, ha messzire ellátok, kész vagyok, itt vagyok, akárkit megvárok.

Nem nehéz pár év, és nem nehéz szeretni, de igenis nehéz az elején elhinni, hogy: mire szánsz, mire vagyok kitalálva, mi a fejlődés igazi ára?

Ha jön hajó, majd arra megy, nem olvasztunk több jéghegyet, írunk majd levegő betűt, megszeretjük természetünk. Zengőből nem lesz állomás, Verespatakból aranymosás. Az első kábítja magát, a második világ dolgozik tovább.

Tudom, hogy fogok kinézni tíz év múlva, pontosan tudom.

És az a bajom igazából, hogy hiába küzdök ellene, úgyis arra visz majd a kerék, mert az élet nem arról szól, hogy én alakítom, hanem inkább arról, hogy kopik és vagdossák az általam befolyásolhatatlan események, én meg próbálom egy csorba ollóval folyton szebbnek mutatni. De attól még persze csak egy ősrégi paróka az, amit vagdosok, mert alatta burjánzik a rák, amely kopaszra rágta az egykoron fénylő hajat, ami valaha ott volt.

Ugyanis első körben mindenki olyan mint a fénylő haj. Amikor megszületünk, akkor mindenki tiszta lappal indul. És ha egyedül indulnánk, akkor persze megmaradnánk tisztána. De egyedül lenni nem lehet, ezt tudja mindenki és abban a pillanatban, hogy más emberekkel keresztezi utad az élet, megjelenik az első ősz szál.

Undorodom néha magamtól. Ha nagyon szerény vagyok, akkor is csak az tudom mondani, hogy bár fele annyi ember próbálna meg olyan jószívűen viselkedni, mint én, és ez az egész világ jobb hely lenne. Nagy szavak, nagy szavak amik igazak, aki számít, az tudja ezt. De hiába, néha én is olyat teszek, amit nem kellene. Számító gonosz dög vagyok, a saját és a számomra fontos néhány entitás érdekében, pontosan azért, hogy nekem de inkább nekik jó és jobb legyen. És néha ezért én vagyok a burjánzó sejt, amely kitép egy vagy egész csomó hajszálat. Csomókban, ököllel.

Rák vagyok. Ez kivételesen nem egy olyan emberi tulajdonság, amin próbálna változtatni az emberfia, de nem tud. Én rák vagyok, mert rák akarok lenni, mert néha muszáj hogy ollóval csapjak a dolgok közé.

Mert az álnokságra sokszor csak az álnokság a megoldás.

Skorpió vagyok. Olyan skorpió, aki nyugodt, amíg nem bosszantják, amikor viszont ez megtörténik, villámgyors és végzetes skorpió vagyok.

Két gondolat jár a fejemben.

Az egyik egy PHP-fejlesztés, ami arról szólna, hogy a sokszor elavultnak tűnő echo-megközelítést a rám nagy hatást kifejtő ASP-szerű komponens gondolkodásmódra váltanánk. Nagy meló, de van benne lehetőség.

A másik a címmel kapcsolatos: hol éri ez meg az IKEA-nak? Oké, át kell menni a piactéren, de akkor is.

Például lehetne ilyen videókat vetíteni a védekezésről itthon tévében-mozikban és egyéb helyeken, akkor mondjuk lehet hogy többen néznék meg, mint a mostanában látható nagyon ötlettelen és nagyon gagyi védekezésről szóló társait:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Megint más kérdés, hogy ha ezt itt leadnák bárhol is, akkora felháborodás lenne, mint ide a Hold.

Arra jöttem ma rá, hogy bejön nekem az üzletfelekkel való kommunikáció, mint olyan, pedig mindenkinek ez jelenti általában a fekete levest, amennyire észrevettem. Az ötszázadik után majd biztos nem lesz hozzá annyira kedvem hozzá, de most hihetetlen módon leköt és élvezem az egészet. Mondjuk világ életemben a saját vállalkozás álmait dédelgettem, így talán ez is előre viszi kicsit a dolgot.

Ez a tweet meg mostanában rám is maximálisan igaz:

zavartalan Mostanában nagyon nincs időm semmire, még twitter-re sem, sajnos. De jövőhéttől bepótolom. Btw, már 1,838,802,321 dollárnál tart az Avatar.

Én kb. fél éve mondogatom, hogy majd jövő héten, ezt talán legjobban a lakás bánja, mert például a fürdőszobai szőnyeget egy hónapja mostam ki utoljára, míg a konyhában most volt lelkierőm kitakarítani a hűtőszekrényt, egészen november óta.

Most viszont fogyasztok marhapörköltet és pótlom a sorozat-lemaradásokat.

Ez volt a »négyezredik bejegyzés« itt a blogon, 2005 novembere óta.

Annyira nem nagy jubileum, majd az ötezredik és a tízezredik talán az lesz, de azért nem csúnya ez a szám se.

És nem is minőségi jelző, persze.

Nem nehéz az ilyen hírekre lecsapni: néhány hete megjelent több angol nyelvű álláshirdetés is az Apple gondozásában. Marketingesek, értékesítők és mindenféle vezetők jelentkezését várták, de akkor még csak pletykálgatták, hogy talán területi irodát nyitnak kis hazánkban.

Mostanra már hivatalosan is bejelentésre került az információ: tényleg jönnek, ráadásul innen tervezik lebonyolítani teljes Kelet-Európa Apple-vonatkozású menedzsmentjét, ami azért több szempontból sem rossz.

Persze nem nagy extra ez, mert már most is van négy-öt nagyobb prémium viszonteladó itthon, viszont a hazai iTunes Store miatt mindenképpen megéri. Abban bízom, hogy sorozatokat és filmeket lehet majd angol nyelven, elérhető áron váltva vásárolni, ez ugyanis nem csak az iPod-iPhone tulajdonosoknak lenne előny. Fele annyiért HD-tartalom mint a boltban, szinte álomnak tűnik és valószínű az is marad, pláne ha figyelembe vesszük hogy van itthon ilyen ArtisJuhtúró, akik még az iskolai szalagavatókon is jogdíjat akarnak szedni.

Ezek vannak.

Jó dolog a GPS és az összes hasonló zsebben elférő modern eszköz, ám sokszor tudnak vicces kalandokat okozni.

Van egy MetrO nevű kis mobil alkalmazás, mely a létező összes telefonra elérhető, legyen szó Nokiáról, Apple-ről, SonyEricsonról vagy Windows Mobile-alapú készülékről.

Lényege, hogy nagyon sok város tömegközlekedési menetrendjét foglalja össze. Példának okáért nekem le van most töltve a bécsi és budapesti adatbázis, ezekben 90%-ban megtalálhatók a buszok, metrók, villamosok, trolik, helyi érdekeltségű vasutak és egyebek. Az extra jó az egészben, hogy internet nélkül bepötyögi az ember hogy a Deák térről szeretne eljutni Zugló vasútállomásra, majd rögtön dobja a lehetséges útvonalakat, átszállási lehetőségeket, menetrendeket és miegymás. Hasznos alkalmazás, eddig mindig tudott jobb utat mutatni.

Ma azonban mutatott egy nagyon jót, a szokásos 50 perces út helyett 25 percet írt, nem siettem annyira, gondoltam kipróbálom. Volt egy ilyen lépés, hogy sétálj a villamos megállójáig. A baki mindössze annyi volt, hogy ez a séta még futva is legalább negyven perc lett volna, mert bár az utca neve egyezett, az egyik végéből kellett a másikba eljutni.

A vicces az, hogy ezt az útvonalat még karácsonykor láttam, akkor nem mertem kipróbálni, mondván ha nem működik, nehogy ott maradjak az utca közepén, úgy hogy még a járatok is sokkal ritkábban jönnek.

Szóval cuki dolgok ezek, de maximálisan igaz, hogy óvatosan kell használni, mert ha túlságosan ráhagyja magát az ember, egy idő után elveszti a tájékozódási képességét.

De hasonló példa amit valamelyik nap Lev említett: mikor mi, most huszonévesek anno óvodába jártunk, nem volt kakaóbiztos számítógép meg plazmatévé, mégis jól éreztük magunkat és tudtunk játszani fakockákkal, legóval vagy adott esetben tanultunk írni-olvasni.

Az egyik megközelítés az, hogy teljesen jogos, de azért nem szabad arról elfeledkezni, hogy manapság minél előbb megtanulja valaki kezelni a számítógépeket és hasonló kütyüket, annál jobb. Illetve ennyi erővel mondhatnánk, hogy tíz éve negyede ekkora teljesítményű számítógépek meg fele ilyen jó minőségű televízió-adásokkal, sőt még televízió nélkül is megvoltunk.

Vicces dolog a technika, na.

Bár nem volt tervezve, de ha valaki erre jár, tömören és röviden itt is lesz élő közvetítés a lényegről. Ami várható: az Apple csodagépe, a 2010-es nagy lövés, a tábla illetve 4.0-s szoftver iPhone-hoz. iPhone 4G mint olyan nem tudom hogy lesz-e, én ebben nem annyira hiszek. (Meg nem is annyira szeretném, ami azt illeti. :D)

Összefoglalom röviden: az Apple állításával ellentétben az újdonság nem az iPad volt hanem az iPhone. Az, hogy annak a tudását átrakták egy nagyobb eszközbe nem technológiai forradalom.

iPhone-nal kapcsolatban semmi, az iBook Store jó ötlet, az iPad-nek lehetnek jó használási módjai és elérhető áron adják (ott kint), annyira nem fogja megváltani a világot, de tény hogy ez is sejtetni véli a jövőt: egér és billentyű távozzanak, más eszközök felé kell kacsintgatni. Én ebben hiszek, aztán ha valaki másban, lehet vitázni.

Nem volt akkora ujjongás, mint az iPhone bejelentésekor, ez a lényeg.

Apple iPad

iPad lett a neve, és így néz ki:

Gyakorlatilag az összes korábbi sejtés beigazolódott, nem rossz készülék ez, sok helyen hasznos lehet háztartástól az oktatáson keresztül a nagyvállalatig bezárólag. Lehet kapni előfizetéssel meg csak Wi-Fi-vel is, használtan lesz majd negyven-ötvenezerért, és akkor sokaknak elfér majd. Technikai dolgok:

• 1 GHz Apple A4 proci na, mi lett a Samsunggal?
• 16GB vagy 32GB vagy 64GB flash memória
• 802.11n WiFi
• Bluetooth 2.1 + EDR
• 30-lukas csatlakozó, hangszóró, mikrofon, iránytű, giroszkóp;
• 10 órát bír az akku;

Az élő közvetítés maradványai

Újfajta technikai vívmányaink új alapvető illemszabályokat követelnek.

A következő történt velem valamelyik nap. Jöttem Salgótarjánból busszal Budapest felé, és mellettem egy srác bekapcsolta a laptopját. Gondoltam oké, nem lesz ezzel baj, azonban fülhallgató nélkül kezdett el filmet nézni. Én olvastam, de közben arra lettem figyelmes, hogy még hárman-négyen nyomkodnak valamilyen noteszgépet a buszon.

A laptop persze nem a világ legnagyobb újdonsága, de ha megnézzük az öt-hat évvel ezelőtti árakat, akkor nem meglepő, hogy nem volt minden második főiskolásnak a táskájában, míg most azért ritka az a fiatal, akinek ne lenne valamilyen hordozható gépe, ha csak valami olcsóbb fajta is.

A buszokon és egyéb helyeken vannak kiváló piktogramok, illetve szövegesen jelzések, hogy a rádiót és a mobiltelefont ne használjuk, továbbá van az aranymondat is, miszerint mások nyugalmát zavaró tevékenység folytatása tilos, amibe akár a laptop is belevonható, de az van, hogy előbb-utóbb kénytelen leszünk figyelembe venni a laptopot, a táblát és az egyéb hasonló eszközöket is, ha erről van szó. Ezeknek a nyilvános helyen vagy társaságban történő használata ugyanúgy illemszabály szerint kellene hogy történjen.

Az általános iskolákban például el lehetne kezdeni finoman a számítógép használatával kapcsolatos etikett ismertetését a gyerkőcökkel. Hogy mit lehet a géppel, hogy mit lehet a neten és így tovább. Ehhez mondjuk először kéne egy jól kidolgozott, egységes ajánlás.

Persze tisztában vagyok vele, hogy erre még sokáig nem lesz mód, de azért eszembe jutott a dolog.

A mai, akár tanulságos történethez is mutatok először képet:

Mindenki látott már valószínűleg ilyen vagy ehhez hasonló, a Díjbeszedő Zrt. által kiragasztgatott felhívást, hogy x hó y napján jönni fog a bácsi vagy a néni, megnézni a vízóra állását, és adott esetben pénzzel is leaksztja az emberfiát. A dolog teljesen rendben van, egészen addig, amíg adott esetben nem laknak külföldiek, például britek a házban, mint például nálunk.

Első blikkre azt hittem valaki a napi fáradalmakat próbálta levezetni az angoltudás gyakorlásával egybekötve azzal, hogy ráfirkált a liftben kiakasztott papírosra, azonban lehet látni, hogy angolul kérdezi valaki valakitől, hogy ez mi, mert a nagy piros betűk azért minden nyelven egységesen azt jelentik, hogy hé te. Persze nem volt gond, mert mint látni, valaki válaszolt is annak rendje és módja szerint.

Az jutott ezzel kapcsolatban az eszembe, hogy igazán ráírhatnák angolul is a lényeget ezekre a címkékre, mert bár tény hogy magyarok vagyunk, de az angol mégiscsak az a nyelv, amit illik tudni ha külföldre megy az ember. A gondlatot továbbgörgetve persze lehetne a hivatalos dokumentumokra is valamilyen angol tájékoztatót biggyeszteni, ne kelljen már tolmács a parasztnak.

Találtam a hűtőben franciasalátát, bár nem tudom nevezhetem-e annak, ugyanis tavaly novemberben készült.

Képet inkább nem.

Megtörtént a beiratkozás; még mindig nem értem, miért kell kinyomtatni az ETR-ből a változásjelentőt (akkor is, ha nincs változás), majd bevinni és leadni. Egy gombnyomással el lehetne intézni az egészet. Na mindegy. Utolsó előtti félév, ezek lesznek a tárgyak:

Jognak örülök, HR annyira kell mint egy falat kenyér, oprendszereken unix lesz, szóval pláne jó, a többit pedig meglátjuk. Biztonságra kíváncsi vagyok, mert aki által érdekelt volna, ő már nem tanít nálunk, remélem jó embert fogunk ki hozzá.

ITT VAN A LOST PONT HOGY KÉT NAP MÚLVA!

Az esemény tiszteletére az alábbi videófelvétllel készültem (rettentően gyenge a minősége, és idő hiányában fele annyit tudtam csak megcsinálni benne, mint amennyit szerettem volna, de reméljük A Sziget nem panaszkodik majd):

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Azt bánom, hogy nem sikerült 42 másodpercesre vágni, de sebaj.

Alig várom már egyébként az évadnyitót, vásárolni fogok kettő zacskó Snehulkyt, kikapcsolom a telefonomat és Kázmérral az ölemben fogok gubbadni a tévékészülék előtt, miközben testem-lelkem minden zugát átjárja az utolsó évad izgalma.