A munka ünnepe után megünnepeljük édesanyáinkat is, illetve azt, hogy vannak nekünk. Akartam lopni orgonát a családi hagyományokat követve, de ott korzóztak a rend éber őrei. Én ma mondjuk nem találkoztam anyukámmal, de remélem helyettem is mindenki megölelte a sajátját, ha volt erre alkalom.
Különböző szempontokból meg nem említett barátaink egy felejthetetlen élményt biztosítottak nekünk nemrég: a BKV majdnem négyezer forintba kerülő diákbérletének pluszszolgáltatásait élvezve kipróbálhattunk egy felújított Tatra villamost a forgalomban, nem mint utas, hanem mint vezető. Megnyomkodtuk a vészjelzőt, bemondtuk a mikrofonba hogy csöcs, illetve gonoszul röhögtünk azokon, akik azt hitték, hogy hajnali egykor még jár villamos.
Ezúton szeretném nektek átadni minden jókívánságomat a holnap megkezdődő eseménysorozathoz. Tudom, hogy sokan közületek halálra aggódtátok magatokat, sokakat közületek egyáltalán nem érdekelt az egész és sokan közületek ezt próbáltátok beadni a nagyközönségnek. Abban viszont szinte biztos vagyok, hogy a legtöbbetek holnap reggel mikor kilép az ajtón azt gondolja majd: a mindenit, tényleg eljött ez az átkozott nap.
Én nem akarom senkinek azt mondani, hogy ne aggódj, az érettségi egy vicc
, mert tudom hogy nekem is mindenki ezt mondta, és csak jobban felidegesített.
Amit én a holnapi naphoz szeretnék hozzáfűzni az a következő. Mikor befejezitek az első írásbeli vizsgát, hatalmas kő fog leesni a szívetekről. Ha mégsem, akkor mindenkit vigasztaljon az a tudat, hogy pár nap, és az egésznek vége. Remélhetőleg mindenkinek sokkal izgalmasabb, eseménydúsabb évek következnek ezután, és néhány évvel később mikor egy hideg ital mellett az érettségi kerül szóba, mindannyian röhögni fogtok, mennyire régen volt, mennyire aggódtatok és valójában mennyire jelentéktelennek tűnik az évek távlatából nézve.
Mondom mindezt úgy, hogy három éve érettségiztem.
Mindenkinek nagyon sok sikert kívánok az érettségi vizsgaidőszakhoz, utána a felvételihez, felvételi után az első felsőoktatási vizsgaidőszakhoz vagy az első munkahelyhez. Vigyetek rengeteg tollat, a csoki a meg a szőlőcukor a gyengéknek való, dobjatok be egy feles Unicumot, majd vigyorogjatok mindenkire és csináljátok meg az egészet. Aztán tegyetek ugyanígy minden hasonló megmérettetés előtt.
Mert elvégre erről szól ez az egész. Folyamatosan szívunk, de azért mosolygunk közben.
Ezt most nem bírom kihagyni, persze semmi hasonló, csak eszembe jutott:
Szóval elkezdődtek az angolórák, és ezek, plusz a finnországi kalandok valahogy előhozták, hogy azért tizen-egynéhány éve tanulom ezt a rohadt nyelvet. Nem mondom hogy én vagyok a legjobban angolul beszélő ember, de tudok folyamatosan, csak néha-néha megakadva beszélni, megértem amit mondanak és nagyjából megy az írás is, bár abban mindig van egy tucatnyi apró hiba, amiket tudom hogy nem szabadna úgy csinálni, mégis sikerül.
Az órák jók, bár eleinte – és most ezt minden nagyzolást mellőzve – nem értettem, hogy ez tényleg ilyen könnyű, vagy csak bevezetés, de a tanárnőnk azt mondta, hogy a vizsgák könnyebbek kicsit, így most megnyugodtam hogy lesz nyelvvizsgám. (A legtöbb diploma egyébként a nyelvvizsga hiánya miatt kerül nem-kiadásra.)
Amit viszont nem értek, és tényleg nem megbántásból, hogy ha van egy előzetes szintfelmérő, akkor mért nem lehet ezt őszintén megcsinálni, mert azáltal hogy az ember bekerül a haladó csoportba, és meg sem tud szólalni, egyrészt magával, másrészt azokkal tol ki, akik tanulnának. Ha pedig nem tud beszélni, akkor nem értem, ez nem egy középiskolai óra, ki lett fizetve, ki kell használni a lehetőségeket. Általában ha a tanár kérdez valamit, várok pár másodpercet, akar-e valaki beszélgetni, és ha nem, válaszolok. Én ugyanis kifizettem még azt a nevetséges összeget is, és azért megyek oda, hogy nyelvet gyakoroljak-tanuljak. Tudnék jobb programot is az estékre.
Ha sikerül idén levizsgázni, amit nagyon remélek (informatikai szaknyelvi középszintű C-típusú vizsga), akkor a nyelvvizsgára félretett pénzből elkezdem tanulni az olaszt is. Abból egyelőre nem sürgetem a vizsgát, de kell egy második nyelv, és a németet utálom, az olasznak pedig több értelme is van (nekem).
Júliusban:
;]
Az megvan egyébként, hogy vannak az ilyen lányok-nők (én vizeslányoknak nevezem őket), akik mindenhová másfél literes természetes ásványi anyagokat tartalmazó szénsavmentes vízzel közlekednek? De tényleg, mindig és mindenhová. Télen a mínuszokban, nyáron a kánikulában, szakadó esőben vagy hóban, nekik mindegy, de ott van a kezükben a víz. Viszont ami a vicc az egészben, hogy bár naponta néggyel-öttel találkozom, olyat aki ivott is a vizéből, eddig maximum kettő alkalommal láttam.
Nem tudom mért éreztem fontosnak leírni ezt, de még múltkor felírtam magamnak, hogy a vizeslányok.
Ez most jött:
A Romaversitas átfogó képzési és anyagi támogatást nyújt a felsőoktatásban tanuló roma fiataloknak, valamint teret biztosít egy pezsgő közösségi élet kibontakozására. Célunk, hogy a tehetséges roma fiatalok számára egyenlő hozzáférést biztosítsunk a tanuláshoz, segítsük szakmai fejlődésüket, és szakértő támogatást nyújtsunk a kisebbségi lét lehető legtöbb aspektusában.
A Romaversitas havi ösztöndíjat, valamint a szakmai előmenetelt segítő, kötelezően választható képzési programcsomagot (tutori képzést, nyelvtanulási lehetőséget, szakmai és készségfejlesztő szemináriumokat, különböző közösségi programokat stb.) biztosít a felvételt nyert diákoknak. A hallgatónak vállalnia kell, hogy részt vesz a havonta egy alkalommal (péntektől vasárnapig) Budapesten szervezett szabadegyetemi alkalmakon. A támogatásra a hallgatók – a Romaversitas Alapítvánnyal kötött tanulmányi szerződés teljesítése esetén – a diploma megszerzéséig jogosultak.
A jelentkezés feltételei:
- roma származás;
- magyar állampolgárság;
- a 2009/2010-es tanév végéig legalább két lezárt szemeszter valamely magyarországi felsőoktatási intézményben; - nappali tagozaton, államilag finanszírozott vagy költségtérítéses képzésben való részvétel (alap- vagy mesterképzésében, PhD képzésben, illetve hagyományos képzésben);
- a jelentkezőnek vállalnia kell, hogy felvétele esetén részt vesz 2010 augusztusának második felében a Romaversitas négynapos gólyatáborában (a költségeket az alapítvány fedezi).
Egy árva rossz szót sem akarok mondani, de ez megkülönböztetés, ugyanis a nem roma hallgatóknak a tanulmányi ösztöndíj eléréséhez néhány fokkal szigorúbb feltételeknek kell eleget tenniük (legalább 3,55-es tanulmányi kreditindex, legalább x teljesített kredit az adott félévre stb.). Ráadásul ha jól értelmezem ezt a szöveget, akkor egy jól tanuló roma hallgató a tanulmányi ösztöndíjon túl plusz juttatásokat kaphat, pusztán a roma származásának köszönhetően.
Persze nem panaszkodok, kapok én is bőven lehetőségeket a felsőoktatástól, de az kicsit felbosszant, amikor folyamatosan hallom a mindenki egyenlő, ne különböztessük meg egymást és ne rekesszük ki egymást szentbeszédeket, majd kapok egy ilyen e-mailt.
Tudom, hogy mindig negatív vagyok (pedig igazából nem), viszont ma tényleg elkeseredtem.
Az történt, hogy gondoltam angolóra előtt bevásárlok 500 ml (), szénsavval dúsított, magas ásványianyag tartalommal rendelkező, de főként kurva hideg ásványvizet. Hogy érezzük a helyzet komolyságát, még káromkodtam is.
Bementem a SPAR-ba, amely a suli mellett van, és ahol mindig nagyon udvariasak és vidámak az eladók (nem), majd az ásványvizes hűtőben mit találtam? Az annyira nem fontos, de mit nem? Vizet. Kérdezem hogy van-e ugyan hűtve valami-valahol ami nem kóla, és mondták hogy nincs, közben fogdosták a kirakott vizeket, én meg mondtam hogy köszönöm de a pisihideg az annyira nem jön be mikor ömlik rólam a víz.
És érted, a forgalmazók nem véletlen háklisak erre, és engem nem érdekel, hogy mást is beraknak a hűtőbe, és azt még túlélem hogy radler nincsen hűtve, mert biztos csak melegek isszák (nem) és ők csak melegen szeretik (nem [tudom]). De azért ásványvíz legyen már kapható hidegen.
Viszont beruháztam gyerekkorom , ez nagyjából húsz percet bír majd ki:
Alkalmazásfejlesztés-technológia gyakorlaton vagyunk, és JavaBeans technológiával valósítunk meg egy efféle számláló komponenset:
Tetszik a dolog, sokkal jobb a viszonycsónakom (relationship) a Javával, azonban a C# még mindig szimpatikusabb.
Tudjátok ma sétáltam, vagyis már majdnem ugrabugráltam hazafelé az Andrássy úton, és két gondolatom volt. Az egyik hogy szabad vagyok, és vidáman sétálhatok az egyik leggyönyörűbb helyen, Budapesten, és közben az szólt, hogy:
És én meg arra gondoltam, hogy basszus, milyen jó lenne elmenni egy Kaukázus koncertre. Erre viszont gyakorlatilag elképzelhető, hogy soha nem lesz már lehetőség. És persze lehet menni Kardosékat hallgatni egy szál gitárral, de még ha csak két-három évem is volt Kaukázusra járással, rettenetesen hiányzik és fog hiányozni ez az időszak, még az elviselhetetlen emberekkel zöld pardonban való együtt ugrabugrálás is, miközben azt énekeltük, hogy lifttel közlekedj, a mélygarázsba, le.
Azt hiszem csak most jöttem rá igazán, hogy tényleg nincs már Kaukázus.
Tegnap megjött a gépem (három munkanap alatt megvolt, de még csak tegnap jutottam el odáig hogy át is vegyem). Mindenek előtt itt szeretném ajánlani mindenkinek (korábban MacBolt), mert bár a gépet nem ott vettem, mégis 100+1%-ban kiszolgáltak és segítettek. Ezúton illeti köszönet ismételten és urakat.
Szóval, bekapcsoltam a gépet, végignéztem az igazán szexi , majd ez a kép fogadott:
Gondoltam óhe, van nekem backupom, hadd szóljék. Kiírta a gép hogy 32 perc, én mosolyogtam hogy ugyan már, USB-s külső vinyóról 32 perc alatt 70 GB nem fog átmászni, kinyitottam a laptopot, neteztem, beszélgettem, majd kis idő múlva (36 perc volt) ott volt az asztalom, ahogyan legutoljára láttam, nyitott Firefox böngészővel, minden beállítással és ezerszer gyorsabban mint korábban.
Az érzést informatikai orgazmusnak neveztem el tegnap. Tudom, hogy van backup szoftver Windows meg más alá is, de ilyen jó, gyors és kényelmes megoldással még nem találkoztam. Le a kalappal azok előtt, akik ezt megírták.
Két dolgot nem állított vissza: a kereső (Spotlight) adatbázisait, ez nagyjából fél óra volt még, de közben persze használtam a gépet, illetve magát a Time Machine-t, így éjszaka (illetve három óra alatt) újra kimásolta a 70 gigabájtot.
Lehet utálni a Macet, de amíg nekem valami három kattintásra működk, addig nem vagyok hajlandó vitázni.
A 320 GB-os helyett egy 500 GB-os lemezt kaptam, ráadásul.
Volt egy időszak Magyarországon, mikor nem lehetett disznót vágni otthon. Mintha most is ez az időszak közeledne:
A szerencsejáték törvény legutóbbi módosítása értelmében póker típusú kártyajáték csak játékkaszinóban, vagy kártyateremben űzhető, a módosítás május 1-jén lép hatályba.
Szóval már előre látom, hogy pókerezgetünk barátságosan a nappaliban a kis terítős asztal körül, aztán bekopog az ÁVH Országos Pókerparti Ellenőrző Bizottság (OPEB) ügynöke, és gumibottal terít mindannyiunkat a földre.
Nevetségia, 2010.
Ezt:
A nevű térkép és egyéb turistafüzetek bécsi szekciójába. A kép csak a következő kiadásban jelenik majd meg, mert januárban írta a hölgyemény az e-mailt, amit én akkor nem láttam, időközben meg elfelejtődött, hogy a flickrön vannak üzenetek is, ettől függetlenül azonban jóleső érzés. Persze írták hogy pénzt nem tudnak adni, de ez nem is zavar.
Lehet túlzásba esem picit, azonban ha nem is életem, de 2010 legjobb moziélményén voltam túl tegnap este, miután kisétáltunk a teremből a Viharsziget vetítése után.
Szpojlereket mellőzve, a történet röviden: a Teddy Deniels rendőrbírót játszó Leonardo DiCaprio azért érkezik Shutter Islandre, a legveszélyesebb és legkezelhetetlenebb bűnözőknek otthont adó elmegyógyintézetbe, hogy egy különös körülmények között megszökött rab után nyomozzék. Persze a bonyodalmak akkor kezdődnek, mikor kiderül, hogy a háttérben sokkal durvább dolgok állnak, mint egy szökött rab.
Arra gondoltam a film közben, hogy az összes horror elmehet a fenébe, ilyen filmből kéne kismilliárd darab, ezek alatt ugyanis rázza a hideg az embert, a zene, a vágások, a képi hatások és a történet együttesének köszönhetően. Ahogyan néztem az elmegyógyintézetben játszódó filmet, a közepe felé már kezdtem megkérdőjelezni, hogy nem kellene-e nekem is egy ilyen intézményben ücsörögnöm.
Azt akartam írni, hogy nem tudok elmenni a fotózás mellett szó nélkül, de inkább azt írnám, hogy a fotózás, a zene, a vágás és a jelmez- valamint díszlettervezés mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Plusz az apró részletek, ahogy összeállnak, vagy legalábbis mi úgy látjuk, hogy összeállnak, de közben mindvégig szorosan együtt voltak.
Az elején már sejtettem hogy jó film lesz ez (nem tudom miért, de vannak filmek, amikor megjelenik az első képkocka, még nem is feltétlenül a filmből, csak valami logó vagy ilyesmi, és érzed hogy na ez jó lesz), azonban mikor a hajós jelenet volt, kicsit felhúztam a szemöldökömet és meg is jegyeztem , hogy elég gagyi ez a vetítés, azonban teljesen jól visszaadta a régi filmek hangulatát.
Aztán ott van még DiCaprio meg Ben Kingsley, mindkettő hatalmas színész, mást fölösleges mondani.
Nagyon tetszett, ha valaki látta már, szpojlerekkel együt szívesen váltanék róla néhány szót kommentben, hogy kinek hogy tetszett, mert nekem az utóbbi idők egyik legjobbja volt, ráadásul a személyes TOP 10-ben is bekerült.
| Eredeti cím: | |
| Műfaj: | thriller, dráma |
| Időtartam: | 138 perc |
| Megjelenés éve: | 2010 |
| Főszereplők: | Leonardo DiCaprio, Mark Ruffalo, Ben Kingsley, Max von Sydow, Michelle Williams |
Értékelés: 5 pont (Kötelező darab.)
Emlékeztek még? Egy hónappal és néhány nappal több mint fél év telt el azóta, hogy . Nem tudtuk hogy mi lesz, megéri-e majd, sikeresek leszünk-e majd, de azóta egyáltalán nem bántam meg, hogy elkezdtük. Nemrég egy közös ebéd mellett ültünk le megbeszélni, mit, hogyan és merre.
Sok minden szóba került, de legfőképpen a weboldalról volt szó. A kék mosolygós-arcos gyorsszájt vicces volt, de nyilvánvaló, hogy weblap nélkül egy webfejlesztő cégnek nehéz dolga lesz. Azonban sajnos-szerencsére jelenleg akad munkánk bőven, így az egyébként véleményem szerint pofásan kinéző tervezés alatt álló weblapunkról jó ideig lemondhattunk. A tipikus szabónak nincs ruhája eset ez, hiszen egyértelmű: ha az ember egész nap csinálja a munkáját, majd van egy szabad estéje, valószínűleg nem egy másik jellegű munkába kezd bele, hanem inkább elmegy megnézni egy filmet a barátnőjével.
Így abban maradtunk, hogy rendben, csináljunk valami nagyon egyszerű, nagyon színes de legfőképpen tömör és informatív oldalt, ahová legutóbbi munkáinkat, magunkról és szolgáltatásainkról néhány sort, illetve egy fotót helyezhessünk el Kázmérról, amint meztelen macskalányokat nézeget titkon a szekrénybe bújva.
Az eredmény ez lett:
Néhány szót az oldalról.
Először is: tegeződünk. Az interneten vagyunk, az ügyfeleinket maximálisan tiszteljük, azonban sokkal kényelmesebb két embernek barátságos hangnemben, tegeződve beszélgetnie arról, milyen oldal is legyen az az oldal, mintsem magázódva és feszesre húzott nyakkendőben. Természetesen ha valaki végig magázódni szeretne, ezzel sincsen probléma, de igyekszünk egy közvetlen, barátságos és fiatalosan lendületes tempót diktálni.
A lilás-rózsaszínes-pinkes helló-szöveg elsőre megagay jelzővel illethető, azonban fontos szerepe van: a bátorságot, a merjünk nagyok lenni
elvet akarja hangsúlyozni. Illetve ha megnézünk egy bizonyos telekommunikációs céget, lehet hogy anno őket is kiröhögték a szín miatt, most azonban kevesen röhögnek.
Egyelőre még nem üzemel, de lesz majd egy mobiltelefonos verzió is, ami annyit jelent, hogy ha mobiltelefonnal böngészi valaki az oldalt, akkor egy arra optimalizált változatot láthat.
Amit az oldalon annyira nem, de itt részleteznék: nincs irodánk. Megbeszéltük, fölösleges. Túl sok pénzt visz el, ráadásul mindannyiunknak egyszerűbb otthonról, kényelmesen asztalra tett lábakkal dolgozni. Ennélfogva ügyfeleinkkel vagy az ő általuk javasolt helyen, vagy valamelyik törzshelyünkön beszélünk, ahol a körülmények ezt lehetővé teszik. Mint mondtam nekünk tényleg az ügyfél az első, igyekszünk ezt nem csak szövegben megtartani, így ha valaki azt szeretné, hogy házhoz menjünk, házhoz megyünk.
Mint mondtam nem panaszkodhatunk, azonban egy kis , ha esetleg érdekel valakit.
Egyszer ha minden jól alakul, lesz egy ennél sokkal extravagánsabb oldalunk, addig azonban reméljük hogy ez is megfelelően szolgál majd.
Ennyi lettem volna.
Azért is vicces albérletben először nagytakarítani, mert kiderül, hogy a konyhakövön a fuga valójában nem fekete, hanem zöld, továbbá hogy a fürdőszobai küszöbnek a színe nem is rozsdabarna, hanem vakító arany.
Vasárnap félig-meddig hirtelen vezérelt ötlettől fogva kitakarítottam a lakást. Persze nem a szokásos elmosogat-porttöröl-felsöpör-felmos kombinációt csináltam, hanem például elhúztam a tűzhelyet, és hideg zsíroldóval agyondörzsöltem. Találtam alatta egy zippót. Meg például a fuga egy részét fültisztítóval sikáltam ki, továbbá a sarkokat is kitakarítottam, ezekben ugyanis jelenleg az igazságügyi laboratóriumban feldolgozás alatt álló azonosítatlan fekete anyag honolt.
Ráment egy napom, de cserébe most majdnem minden ragyog.
Nemrég írtam, hogy vettem egy , amit egyébként rendkívül imádtam, mert kissé bumfordi, aranyos és masszív készüléket varázsolt a kecses . Azonban néhány nappal ezelőtt elkezdett hámlani az alsó része, ott, ahol kimarták a csatlakozónak a felületet, majd rá két napra egyszerűen eltörött.
Becammogtam az üzletházban megtalálható üzletbe, hogy sajnos ez meg ez történt, és szomorú módon a blokk sincsen már meg. A srác azt mondta hétfőn, hogy nézzek be szerdán.
Ma bementem, és mosolyogva kicserélték egy ilyenre:
Szeretem az ilyen ügyintézést, na.
A tok kicsit kényelmesebb, vékonyabb darab, jó fogású, az egyetlen hátránya, hogy a felső és alsó krómfelületet nem fedi, bár mivel ezt a Speck tok össze-vissza karistolta (még jó, hogy ennek elkerülésére vettem tokot), így már mindegy.
Mindazonáltal a Speck tokot ajánlom, mert elvileg ritkán fordul elő velük ilyen, illetve én gyakran hajtottam végre a zsebből-elő, zsebbe vissza metódusokat. Ezt a tokot meg most nyúzzuk, aztán meglátjuk mit bír.
Szeretnék lazán besétálni egy koromsötét színpadra, ahol az enyhe zümmögést a közönség várakozó morajlása biztosítja, fellépni az apró emelvényre, megfogni a nyakamban lógó gitárt, majd halkan belesúgni a mikrofonba, hogy helló, és az ezzel együtt felkapcsoló vakító reflektorok fényére szanaszét zúzni a helyet. Pusztán a zenével.
Az a baj, hogy rengetegen színlelnek.
Olyan dolgokra gondolok, hogy például egy teljesen más ember kerül elő egy fiúból, mikor az kettesben van a barátnőjével. Nem keverem össze azt, hogy máshogyan beszélünk illetve viselkedünk másféle társaságokban. Emlékszem egyszer vitatkoztam egy lánnyal ezen, ő ugyanis azt mondta képmutatás, szerintem pedig az, hogy nem csapom a barátnőmet hátba, hogy na szevasz drága barátom, nem képmutatás, hanem megfelelő viselkedés. Mint ahogyan a szüleidnek sem köszönsz úgy hogy szevasz, geci, de a tanárodnak sem mondod azt, hogy szia.
Van viszont mégis valami a dologban, amikor tényleg előkerül a képmutatás. Rengeteg hozzám közel álló barátomon látom, hogy 100%-ban más ember lesz a barátnője mellett, és nem győzöm hangsúlyozni, nem a fentebbi példákra gondolok. Hanem mintha egy másik ember lenne ott, ráadásul egy olyan ember, aki nagyon nem szimpatikus. Ekkor már tényleg képmutatásról beszélünk.
Van azonban egy 22-es csapdája az egészben. Ugyanis mikor szeretnél összejönni egy lánnyal, akkor igyekszel hogy a saját pozitív tulajdonságaidat hatványozd sokszorosan, megnyerd a lány szívét elsőre, azonban nagyon sokan elfelejtik a lényeget, miszerint ha más embernek kell előadnod magad ahhoz, hogy megszerezz valakit, akkor lehet hogy az a valaki valójában nem melléd való. Mert persze a változás egy jó és szükséges dolog, de az emberek többsége még mindig képtelen változni. És ekkor van az, hogy egy-két hét vagy hónap után lehull a maskara, és kiderül hogy az udvarias fiú valójában nem udvarias, hogy míg korábban azt mondta szereti a szőlőt, valójában gyűlöli. És ezek az apróságok, de az apróságok mindig fontosak, sokszor sokkal fontosabbak mint a nagy dolgok. Az apróságokat ugyanis nem vesszük észre, csak szépen gyűlnek a szőnyeg alatt, aztán egy idő után pofára esik az ember, és káromkodik a vérző horzsolásait nézegetve.
Párkapcsolatban élni számomra azt jelenti, hogy van egy ember, aki előtt nem kell jelmezekbe bújnom, máshogyan fogalmaznom vagy másként viselkednem. Nem megfelelnie kell, egyszerűen csak meztelenre vetkőznie egyiknek a másik előtt – minden értelemben.
Egy iPad van az ölemben:
Sajnos nem az enyém, de a suliban volt lehetőségem kipróbálni végre egy padot, és azt kell mondjam, hogy bár a célközönség nem teljesen én vagyok, mégis elfogadnék egy ilyen kütyüt. Amire imádnám, hogy például naponta két-három órával kevesebbet ülnék a gép előtt, mert este az e-mail-eket, közösségi hálós dolgokat, fényképeket, híreket nem a monitornál olvasgatnám, hanem az ágyban fekve. .
Sokan mondták hogy nehéz, szerintem hülyeség, én a kezemben úgy fogtam mint egy telefont, vagy negyed óra után raktam csak az ölembe, és úgy is teljesen használható volt. Ami még szimpatikus, hogy rendkívül masszív fogásra, és egyáltalán nem melegszik. A hangszórója mint azt sokan írták kiváló minőségű, és néztem rajta avatáros filmest is HD-ben, gyönyörű. Netezni a Flash-tartalmakat leszámítva ugyanúgy lehet, vagy talán még könnyebben mint egy számítógépen, ráadásul mint a képen is látszik, teljesen jól elfér a tartalom, még sokat nagyítgatni sem kell.
Ha lehetne most itthon 500 dollárért kapni, talán beruháznék egyre. Viszont ami még érdekes teória, amit osztott meg velem tegnap: képzeljünk el egy laptopot, melynek a kijelzője egy iPad. Így ha megunjuk a laptop általános használati módját, egyszerűen csak leszedjük a kijelzőjét, és visszük tovább mint egy iPad-et. Én látok fantáziát ebben (is).
Az a helyzet, hogy nekem roppant mód tetszett az Avatar, azonban ez a pozitív vélemény inkább a technikai megvalósítást illeti. A történet sem volt annyira rossz, a legnagyobb bajom az volt, hogy az egyébként fontos üzeneteket (az emberek mennyire nem veszik figyelembe a környezetüket, mennyire nem tudnak harmóniában élni stb.) még talán a szokásosnál is lerágottabb csont módjára adták át, ennélfogva míg a képekre a nyálam csorgattam, a sztorira csak legyinteni tudtam.
Ami nagyon nem tetszett viszont, hogy itt-ott aránytalan volt a képi világ. Szó szerinti méretarányokra gondolok, az elején bizonyos dolgok hatalmasnak tűnnek, míg a film végére ugyanazok már kisebbek lesznek. Vagy például mikor megpróbálnak megölni valakit, és pont az utolsó két másodpercben ilyen teljesen látszólagos várom hogy megakadályozz, kaszkadőr úr
késleltetés, akkor kicsit felvontam a szemöldököm, hogy most hol van itt az akció.
Sigourney Weaver és Sam Worthington persze vitték az egészet, illetve jó volt még, hogy ugyan három órás a film (két óra és negyven-egynéhány perc), egyszer sem éreztem azt, hogy ugyan már, menjünk, haladjunk, valami. Ez persze lehet inkább az IMAX 3D érdeme, mintsem a filmé, fene tudja.
| Eredeti cím: | |
| Műfaj: | kaland |
| Időtartam: | 162 perc |
| Megjelenés éve: | 2009 |
| Főszereplők: | Sam Worthington, Sigourney Weaver, Zoe Saldana, Stephen Lang |
Értékelés: 4 pont (Ha sztoriban kicsit jobban ott lett volna, az évtized filmje lehetett volna.)
hívott meg ebbe a kis játékba, amúgy is olyan ritkán szokott lenni, akkor meg miért ne. Reszkess , te vagy a következő!
h-t használni hogy helyett (és egyéb hasonló rövidítést). – Nem.
Tudjátok mit unok már nagyon? Ezt:
Ami megy a médiában Stohl balesete körül, az egyszerűen nevetséges, egy rossz lejáratókampány, ami az emberek pletykásságát használja ki. Eleinte még csak alkoholos befolyásoltság, aztán már tökrészeg, közben kiderül hogy drogozott is, most meg már viagra is kell neki. (Utóbbinak aztán végképp semmi köze a balesethez, hacsak nem az álló nemi szerve miatt karambolozott.)
Oké, bevett valami tablettát, ráhúzott fél üveg viszkit (gondolom), aztán összetört valakit. Igen, ez következményekkel jár: vegyék el a jogosítványát, kapja meg a büntetést ami jár neki, és kész. Napjában hat-hét-tíz-ötven-száz ilyen baleset van, mégsem hallunk róla hetekig mindenhol, mintha muszáj volna. Megnézném mennyit kapott az interjúkért a szegény áldozat.
Igen, közéleti személyiség, attól viszont nem kekszel különbet reggel meg este a fürdőszobában a kagylón ücsörögve és nem teszi őt egy általa okozott autóbaleset rosszabb emberré, mint bárki mást, hasonló helyzetben.
Nem attól lesz valaki jó vagy rossz színművész (vagy akármilyen más munkát végző ember), amiért vagy ahogyan civil emberként viselkedik.
Véget ért egy korszak. Nem arról van szó, hogy eltűnt a Pannon GSM, azt a nevet mint olyat senki nem hiányolná. Azonban nincs már Westel, nincs már Pannon GSM, cserébe van nekünk színes-szagos kék-rózsaszín T-Mobile Magyarország és Telenor Magyarország.
Jó ez nekünk? Jobb mintha a magyar cég lenne? Magyar volt az egyáltalán? Nem tudom.
Emlékszem, mikor a Westel-T váltás hivatalossá vált, mindenki mondta, hogy majd jó lesz, mert olcsó lesz a roaming. Hát nem olcsó. Emlékszem olyanokat is mondtak, hogy végre nekünk is lehet majd jó díjcsomagok közül választani. Nem lehet.
Szóval akkor jó-e most, hogy Telenorálunk, azt kérdezném én.
Nem hiszem, hogy a 21. században beszélgethetsz bárkivel sorozatokról a LOST említése nélkül.
Daniel Dae Kim
Elérkeztünk hát ide is. Megvolt az utolsó epizód a finálé előtt. Amerikai idő szerint május 23-án (23, persze), az abc nevű csatorna levetíti a valaha volt egyik legjobb televíziós sorozat legutolsó részét, bár jobb lenne a legutolsó három rész kifejezést használni.
Aztán szia, vége, ennyi. Mint mindig ilyenkor, csak az üresség és a gondolatok maradnak. Elvileg mindenre választ fogunk kapni. Persze a korábbi hírekből következtetve (olvastam hogy Abramsék eltűnnek majd pár hónapra a finálé után) esélyes, hogy nyomasztó lesz a finálé, és az az igazság, hogy más érzés lesz már sorozatot nézni LOST nélkül, ráadásul idén leköszön a 24 is.
Mi ha minden jól megy, hétfőn este szerény hat fős társaságunkban nyolc óra tizenöt perckor tervezzük megtekinteni a finálét, aztán utána majd sírunk vagy valami.
Annyit kell tenned, hogy holnap délután öt óráig megnyomod a lájk gombot az ezzel kapcsolatos az Insolis Solutions profiloldalán. Ha magát az oldalt is lájkolod, a neved kétszer kerül a listára, vagyis kétszeres eséllyel indulsz!
A sorsolás estefelé várható, a film szombaton 10.00-kor az EuroCenter mozijában kerül vetítésre.
Sok szerencsét és jó szórakozást a filmhez!
(Jogászok blablája: a jegy egy fő részére, névre szóló, másra át nem ruházható. A változással kapcsolatos jogokat - sajnos - a mozi és mi is fenntartjuk. A játékon való részvétel ingyenes, akárcsak a jegy is. A sorsolás az összes név adatbázisba való áttöltésével, majd onnan egy véletlenszerű kiválasztással történik. Az adatbázisban egyéb adatok tárolásra nem kerülnek, sorsolás után a neveket is töröljük. Ha valaki korábban már lájkolta magát az oldalt, és most a bejegyzést is, a listára ezesetben is kétszer kerül fel.)
2010. május 21., 17.31.43 – kiegészítésA mozijegyet Bernadett nyerte, gratulálunk neki!
Ma volt az utolsó. Elégedett vagyok, kiváló tanárunk volt és sikerült rengeteg új dolgot felszedni. Remélem egyszer lesz nyelvvizsga is a kezemben, még a diploma előtt, mert legtöbben emiatt csúsznak, én pedig nem szeretnék.
Továbbá ötös lett az üzleti intelligencia vizsgám, aminek örülök pláne.
Most viszont kétnapos szünetet tartok, még internetet sem viszek magammal, a telefont leszámítva. És aludni fogok. Sokat.
Azt nem ertem, hogy emberek miert akarnak Horvatorszagba utazni nyaralni, amikor itt van a vilag legjobb helye, a Balaton.
Draga? A CBA-ban egy dobozos Heineken 300 forint. A sarki pizzeriaban egy 32-es sonkas 1100 forint, korso Becks 330. Normalis szobakat talalni 3 000 forint / fo / ejszaka.
A Balaton jo hely.
Azt neztem, hogy nem toparti hazakat teljesen jo aron lehet kapni, es azon gondolkodtam, hogy tiz ev mulva lazan el tudnam kepzelni magam itt. Jo a kozbiztonsag, jo a kozlekedes es a hangulat.
Ma apum (aki szakacs) megengedte, hogy segitsek neki a konyhan. Otven fore csinaltunk kajat, izmos melo, hatalmas a porges, de hihetetlenul tetszett; dolgoznek ezen a teruleten (is).
Jo dolog azert, hogy bar informatikus vagyok/leszek, de tucatnyi szakma van, amit szivesen csinalnek.
Azért imádom a nevezetű kis alkalmazást (és a mobilinternetet természetesen), mert sétálgatok valahol, például valami ruhaboltban, hallok egy zenét, előkapom a telefont, furán néznek rám hogy tartom az égbe a telefont, aztán egy perc múlva csipog hogy melyik előadó melyik számáról van szó. Egyszerűen imádnivalók az efféle dolgok.
A napjaim mostanában úgy telnek, hogy készülgetek a vizsgáimra, igyekszem magamba szívni a lehető legtöbb tudást így az utolsó tanulós félévben. Két beadandóm is lesz, az egyik egy Twitter-kliens Java alapokon, míg a másik egy egyszerű blogmotor, szintén. Aztán lesz még jog illetve emberi erőforrás menedzsment vizsga, amik érdekesek lesznek, valamint informatikai biztonság, amitől annyira nem tartok. Az üzleti intelligencia, a webprogramozás és az operációs rendszerek tárgyak megvannak már. Terveim szerint június közepére befejezem a mókát (ez lesz a legtovább tartó vizsgaidőszak, akárhogyan is).
Aztán a következő félévben diplomamunka, fejlesztés és írás, majd államvizsgára tanulás. Aztán helló, nagyvilág, lehet menni.
Kicsit olyan lesz, mint amikor holnap leülünk megnézni az utolsó részt.
Véget ér egy korszak.
Eddig úgy voltam vele, hogy ha valaki megkérdezi tőlem, melyik a kedvenc sorozatom, akkor végtelen ciklusba kerül az agyam, forgatva négy-nyolc címet, aztán elfüstöl.
A mai estétől fogva ha valaki megkérdezi tőlem, melyik a kedvenc sorozatom, habozás nélkül fogom válaszolni, hogy a . A tovább mögött pár mondat, azok viszont már szpojleresek. (Nekem szerencsére sikerült nem belefutnom semmilyen szpojlerbe, bár hozzáteszem hogy ma se Twittert, se Plurköt se Facebookot se semmit nem néztem, még gép elé se ültem.
Szpojler! — A bejegyzés folytatásában lehull a lepel!
Amikor a tizenhét-tizennyolc éves emberek többsége depressziós, szomorú, nem látja az élete értelmét és hasonlók.
Nem akarok én mindenféle politikai illetve egyéb ideológiai gondolatmeneteket megbolygatni, de azért valljuk be, ez valahol nagyon-nagyon nincsen rendben.
Pláne, hogy tíz-tizenöt év múlva ezek az emberek alkotják majd a dolgozó és családalapító réteget. Ami pláne nem vicces.
Csak gondoltam leírom.
Régóta gondolkodom rajta, hogy kellene valami kis árnyékolót csinálni. Például egy papírból (maximum egy írólap méretével egyezőre gondolok) kivágni valamilyen formát, mondjuk egy mosolygós szmájlit, majd ezt olyan pózban lerakni, hogy valamilyen fény érje, és az így felnagyított mosolygós szmájli a falra vetítődjön.
Aztán ma hazafelé sétálva a 3F lakberendezési dizájn stúdióban láttam egy ilyet, aranyos kalapot emelő kis emberke volt rajta. Jópofa, fogok ilyet szerezni.
A másik ötletem hogy fogok szerválni valamilyen hatalmas fehér felületet (például valamilyen lefestett funérlapot, mint amilyen a bútorok hátán van) és mindenféle dolgot feketével ráírni/ráfesteni, majd felrakni a falra.
Meg ilyenek.
Huh, annyira hülyén hangzik ez a cím, pedig teljesen jó fordítás, semmi baj vele, de valahogy mégis röhögni támad kedvem az idő homokja szavaktól.
Az a helyzet, hogy a volt ezidáig a legjobban tetsző játékadaptáció, azonban a Perzsia hercege még ennél is sokkal jobban sikerült.
Sikerült véletlenül felirat nélküli előadásra beülnünk (a CinemaCityben lehet ilyenekre lecsapni máskülönben), és tegyük félre a furcsa nézést, hogy ugyan most ha ott vagyunk Perzsiában akkor miért is beszélünk angolul, mert persze ezt lehet legkevésbé felróni. Én a játék sztorijára annyira már nem emlékszem, de Tigi szerint sokban nem tért el, a lényeg megvolt, illetve néhány nevet változtattak meg. Viszont így mint annyira nem emlékező ember egy rendkívül látványos (látványban viszont 100%-osan visszaadták a játék hangulatvilágát), helyenként humoros, de semmi extra élményt kaptam.
Tényleg nem volt rossz, a harcolós jelenetek rendben voltak, és összességében nem bántam hogy megnéztem. Ha kicsit fordulatosabbra és izgalmasabbra írták volna a történetet (jobban kiszínezték volna?), akkor még jobb élmény lett volna, de persze nehéz lehet játék történetét átvinni a vászonra, mert máshogy éli meg az ember tizen-huszon órák alatt a monitor előtt görnyedve a történetet, mint százhúsz percben kukoricát majszolva.
Azt azért el lehet mondani, hogy a Prince of Persia névre nem hoztak szégyent.
Ben Kingsley pedig kezd tényleg a kedvencem lenni.
| Eredeti cím: | |
| Műfaj: | kaland |
| Időtartam: | 116 perc |
| Megjelenés éve: | 2010 |
| Főszereplők: | Jake Gyllenhaal, Gemma Arterton, Ben Kingsley, Alfred Molina |
Értékelés: 4 pont
Másik nagy kedvencem, a is véget ért a napokban. Annyira nem akarok ömlengeni, jobb volt, hogy befejezték, mert kicsit lejtmenetbe váltott a vége felé, bár megmondom őszintén nekem az utolsó évad nagyon tetszett, szokásához híven persze voltak unalmas részek, de szerencsére minden harmadik-negyedik rész annyira jó volt, hogy feledtette. Egyszer még az is előfordult, hogy csak ültem néhány percig a sötét képernyő előtt, hogy hm.
Aki viszont nagyon tetszett, az ő:
Sok helyen olvastam, hogy mennyire nem játszik jól, de szerintem kevés ennél nagyobb hülyeség van, egyszerűen zseniális volt, annyira jól alakította a karakterét, mikor összetört, mikor vidám volt, mikor szigorú és úgy összességében. A jeleneteinek nagy része alatt borsódzott a hátam.
Apró szpojler a tovább mögött. Annyira nem komoly.
Szpojler! — A bejegyzés folytatásában lehull a lepel!
Nem tudom mi volt ma az emberekkel.
Az egész ott kezdődött, hogy gázolt a metró a Ferenc körúton, ezért tíz percet vártunk a koromsötét metróban a Deák téren. Majd B-tervként a kettes metrón tovább haladva az alábbi videót készítettem, a barátságos labdarúgás-mérkőzésről érkező német szurkolókról, akik éppen megállításra kényszerítették a mozgólépcsőt, egy hirdetési tábla eltávolításával:
Aztán meg estefelé mentünk pizzázni, hazafelé jövet pedig száz méter alatt a belvárosban nyolc hangoskodó nem idén barnult kollégát láttunk, de ez csak a kezdet volt.
Jött egy szakadt Suzuki az úton, látjuk hogy egy csávó rángatja belül egy nő fejét. Jó estéjük van, gondoltuk. Ahogy közeledett az autó, az is feltűnt, hogy hatalmas dulakodás dúlt benne. Jó estéjük van, gondoltuk. Aztán mikor teljesen közel ért, láttuk hogy a csávó üti-vágja a nőt, húzza a haját, az meg szerencsétlen próbálja kinyitni az ajtót, amit miután sikeresen megtett, kiszállt és sétált előttünk ötven méterig, mire visszaért az autós barátja, hogy KRISZTI DRÁGÁM, a kurva anyádat!
. Azonban kiszállni a csávó már nem tudott, mert egyrészt lerobbant a jármű, másrészt még az ajtaja is beszorult. Aztán persze a hölgy eltűnt egy kapuban és viszonylag békés volt a befejezés.
Ami a probléma, hogy max. egy hét múlva valószínűleg megint mindketten abban az autóban ülnek majd.
Olvasom itt ezt a cikket, miszerint , és van itt valami, ami azóta bosszant, hogy az utóbbi hat hónapban elkezdtem böngészni az álláshirdetéseket.
A leendő informatikusoktól 5-10 év szakmai gyakorlatot várnak el. Ebből az következik, hogy egy átlagos BSc-vel rendelkező frissen végzett mondjuk szoftverfejlesztő nem tud elhelyezkedni, mert lehúzott három és fél évet az egyetemen, és még ha azalatt a három és fél év alatt folyamatosan fejlesztett, akkor sem tart öt évnél. Felvetődik tehát a kérdés, hogy mire számíthat a drága pályakezdő?
Oké, rendben: valahol érthető a dolog, hogy egy vállalat nem szeretné zöldfülűekre bízni komoly munkáit, mert persze minél több tapasztalata van valakinek, annál kisebb az esélye, hogy valami hülyeséget csinál.
De a mérleg másik oldalán részemről ott van az, hogy most akkor mit csináljon öt évig az ember, ez ugyanis egy remek végtelen ciklust eredményez, melyben folyamatosan próbál munkát keresni az a szerencsétlen, azonban mint friss diplomás, most jött a főiskoláról vagy az egyetemről, és ekkor jön az, hogy rendkívül alacsony pénzért megy el dolgozni, nem éppen a legjobb munkahelyre. És ennek szerintem az is a hátulütője, hogy míg az egyik cégnél tud is tanulni az ember, tényleg versenyképes fizetés mellett, cserébe kérik a szakmai tapasztalatot, addig a másiknál halálra dolgoztatják, kevés pénzért, de legalább nem nézik mije van.
Aztán akkor hogyan tovább?
A gyakornoki program jó dolog lenne, azonban észrevételeim szerint ez vagy apró munkák elvégzéséből, vagy a főnöknek való kávéfőzésből áll főként. Persze van ahol nem, de a jobb helyekre pedig nehéz bekerülni, mivel 15-20 induló pozícióra van adott esetben háromszáz ember. És mint persze sok más helyen, itt is működik a jaj, nem gond, aláírjuk a papírt aztán menjél dolgodra
effektus. Persze nagyon nagy tapasztalatom nincsen, de ezt-azt láttam-hallottam.
Most, hogy jó esetben egy éven belül dolgozó ifjonc leszek, egyre inkább érdekel ez a téma. Néhány hónapja elkezdtem követni például blogját, amit mindenkinek ajánlok, mert érdekes témák vannak rajta. Nem tudom még milyen irányban megyek tovább. Leginkább a webfejlesztés érdekel, ezen a területen szeretnék továbbmozogni. Persze jó dolog a saját cég, remélem hogy az beindul majd idővel, de mindenképpen szeretnék néhány évet lehúzni valami komolyabb helyen, tapasztalatszerzés céljából. Aztán persze jöhet bármi.
Oké, nem leszek törően új:
A játékok mindig is lassabban jutottak el hozzám, kivéve talán azon néhány év alatt, mikor még otthon volt és fénykorát élte a PlayStation 2 konzol. Másik konzolt míg nincsen HDTV itthon nem igazán akarok vásárolni, a számítógépet pedig mindig bővíteni a játékok igényei szerint idegölő dolog, ráadásul ott van nekem drága hobbinak a fényképezés.
Azonban most hogy Macre is elérhető lett a Steam, és rögtön ingyen dobálgatták a Portalt, gondoltam mért ne, próbáljuk ki egy öt percre.
Azt vettem észre, hogy három órája játszottam folyamatosan. Hihetetlenül élveztem, kikapcsolt és mindeközben megmozgatta kicsit az agyamat, pedig nem ájultam el a grafikától és miegymás. A hangulat kicsit a Half Life-ra hasonlít (tudom, nem véletlenül), bár jobban belegondolva még hátborzongatóbb az egész.
Arról van szó, hogy átjárókat tudunk nyitni két pont között. Képzeljük el a szituációt, hogy nyitunk egy átjárót a szoba tetején és egyet a szoba egyik falán, majd ahogy belenézünk a falon lévő résbe, látjuk saját magunkat és az egész szobát felülről. Ha igazán beleéli magát az ember, eléggé hátborzongató a dolog.
Egyelőre nagyon tetszik ez a játék, többek között azért is, mert nem is olyan régen írtam, hogy . Ott vannak a húzónevek, amelyek minden évben kijönnek egy új verzióval, de igazán egyedi ötletet, újdonságot ritkán látni. A Portal viszont ilyennek tűnik nekem, még ha három évvel később is próbáltam ki, minthogy megjelent.