mefiblog - főoldal

Zsukov mutatta az imént ezt a mefiblogzöld (nem tudom pontosan a megnevezését a színnek, de én mindig mefiblogzöldnek nevezem) és kék furgont, ami egyébként is az egyik kedvencem. Elfogadnám:

Akármilyen meglepő, pont »tavaly ilyenkor volt egyéves« a Plurk, ami bár akkora sikernek nem örvend mint mondjuk a twitter, kis baráti társaságunknak azonban remek játszóteret biztosít.

Technikai oldalról megközelítve már annyira nem vidám a dolog, mert míg az első évben rengeteg új dolog, sok fejlesztés, javítás és miegymás volt megfigyelhető, addig az elmúlt egy évben gyakorlatilag a »like gomb bevezetése« volt az egyetlen szignifikáns változás, azt is sikerült elrontani. Illetve oké, ott van még a Lodgeit!, bár az külön projektnek tekinthető.

Ettől függetlenül mi ott vagyunk, ki-ki már lassan két éve, és irkáljuk életünk apró mozzanatait.

Na, ezért nem tudom ki a felelős, de le a kalappal:

Szóval ha már kormányváltás, megújítják a kormányzati oldalakat, többségükre rá is fér. Kíváncsi lennék hogy van-e köze ennek ahhoz a marketing-bandához, amelyik Obama mögött is állt. Mintha olvastam volna valamit, hogy a Fidesz is alkalmazta őket.

Nem tudom »említettem-e múltkor«, de imádom a repülést. Egészen kicsi korom óta szerettem volna pilóta lenni, de aztán a kimagasló matematikai képességeim illetve néhány orvosi tényező miatt inkább az informatika irányába mozdultam. Élvezem ezt is, de a repülés egy olyan nagy plátói szerelem, amit valahol mindig bántam és bánni is fogok. Persze ki tudja, lehet idővel majd elkezdem és meglátjuk mi lesz belőle, de jelenleg erre kevés esélyt látok. Pláne, hogy a kiképzés egy picit drágácska.

Viszont a napokban néhány szabad percben nosztalgiázás és repkedés céljából GTA - San Andreast nyúzok:

Tudom persze, hogy ebben a repülés gyakorlatilag megszégyeníti a repülőgép-szimulátorokat, ettől függetlenül jó móka, pláne hogy a GTA sajátosságának köszönhetően kicsit életszerűbb, hogy alattunk tényleg egy élő-mozgó világ terjeszkedik.

Minden tiszteletem a Rockstar fejlesztőinek, hihetetlen hogy már egyszer hónapokat játszottam ezzel a játékkal, mégis naponta tud újdonságot mutatni.

A GTA a kedvencem, na.

Meg a repülés.

Tudjátok, »Trianon«, békeszerződés, országvagdosás és a szokásos dolgok, június negyedikén. Idén nem is néztem, hogy ugyan megemlékezett-e a sajtó tisztességesen, viszont egy kicsit más dologról szeretnék írni néhány sort.

Van ez a város, ez a Budapest, amiben élünk. Ahol olyanokat látok, hogy a főiskolára térd fölött véget érő nadrágban és papucsban járnak a fiúk, ami persze nem akkora dolog, csak szerintem. Vagy ami már furcsább, hogy egy buszon ami Buda és Pest között közlekedik én vagyok az egyetlen, akinek a bőrszíne egy bizonyos skálán nem elég barna. De ezzel persze nincs baj, mert nem ítélünk ilyenek alapján, a viselkedés viszont már egy olyan dolog, aminek tekintetében engedtessék meg, hogy azért elmorzsolom a káromkodást.

Eztán megyek a villamoson, amely tele hajléktalanokkal, akik azt vitatják meg, ki hány évet töltött a börtönben, és hogy ez milyen isten már, ugye.

A következő jelenetben hetes darab, teljesen jól szituáltnak tűnő, ki zakót, ki elegáns pulóvert viselő fiatal áll a megállóban, az érkező villamost várva. Ahogyan az közeledik, hangos zene üti fel a fejét, majd mikor felszállnak, kiderül hogy nem is olyan jól szituáltak. Hirtelen rögtön hangoskodásba elegyednek a hajléktalanokkal, a lehető legrövidebb idő alatt összetaggelik és karistolják az üvegeket, meg bömböltetik a zenét miközben hódolatukat fejezik ki egy tizenhat évet börtönviselt embernek. Később kétszer is vész-fékeznek.

És igen, amikor ilyen van, akkor én is lapítok mint tetű a var alatt, mert senki nem fog nekimenni egyedül hét embernek, akiket még hajt a pálinka és a csordaszellem.

Aztán kisföldalatti. Tizenéves lányok borral a kezükben. Persze, fiatalság, bolondság, igyanak meg minden, de azért ez akkor is gáz. Mellettük valami egyötven magas hülyegyerek, káromkodik, cigarettázik, majd hanyagul bepöcköli a még égő csikket a sínek közé. Menő fiú.

És akkor én az idióta olyanokon agyalok, hogy jó esetben tíz-tizenkét év múlva gyerekem lesz. De. Gyereket egy ilyen világba? Egy ilyen ország ilyen városába? Hogy mi legyen belőle? Papucsos főiskolás? Borozó diáklány? Tűpárnafejű hülyegyerek? Villamosokat összetaggelő keménylegény? Vagy olyan mint az apja, aki azon aggódik, hogy mi lesz tíz év múlva?

Ritkán idegesítenek fel dolgok, de ma, Trianon kilencvenedik évfordulóján olyan mérhetetlenül szomorú és ideges lettem.

Nem hiszem el, hogy a mai fiatalok (igen, ezt merem írni huszonkét éves fejjel) többsége ekkora kis köcsög. Hogy ilyenek fognak körülvenni tíz-tizenöt év múlva, hogy ezekből van egyre több és hogy már lassan a bőrszín sem számít.

Eredetileg Trianonról akartam írni. Aztán arra gondoltam, hogy jelen pillanatban vigye a fene Trianont, mert bár szomorú dolog, és rettenetesen gyűlölök még csak rágondolni is, de ami itt mostanában megy, az nem hogy jobb lenne, hanem egyre életveszélyesebbnek tetszik.

És igen, ezt is sokszor és sokan leírták már, én is megtettem párszor, de komoly bajok vannak, nem csak az adórendszerünkkel.

Van itt ez a kép:

És bár külön véleményen voltunk, de arról beszélgettünk ma kelemenbandival, hogy vajon az olajipar közvetlen következményeinek kell-e lenniük az ehhez hasonló baleseteknek?

Szerintem nem.

Amondó vagyok, hogy ha az emberek itt-ott egy kicsit jobban odafigyelnének, akkor ilyen balesetek nem fordulnának elő. Vagy legalábbis nagyon ritkán.

Nem szeretném keverni a halászattal vagy a disznóvágással, mert míg ezek is tény, hogy drasztikus és barbár cselekedetek (ki hogy gondolja), de valakinek közvetlenül a javát szolgálják, mert emberek esznek belőle. Ezzel persze megint lehetne vitatkozni, de ne tegyük. Annak viszont semmilyen időtávon nem látom hasznát és értelmét, hogy állatok értelmetlenül pusztulnak el, kínok között.

Érdemes a többi képet is megnézni, elgondolkodtató.

A Harvestnél dizájnert keresnek, és ehhez az alábbi szerintem vicces és kreatív oldalt hozták létre:

Jópofa, egyébként ezért is szeretem a Fusion-féle reklámokat, mert bár a lehető legegyszerűbb és legódivatibb banner-stílusban csinálják, mégis tízből nyolc hirdetésük érdekes, így biztosan rákattintok. És azért az ember inkább találkozik ilyen reklámokkal, mint mondjuk effélékkel:

Keresgéltem (bár nem vittem túlzásba), de nem találom azt az egyébként hónapokkal ezelőtti twitter-üzenetet, melyben kobak jelezte, hogy a felesége bankkártyáját ellopták, és éppen kísérleteznek a pénzfelvétellel. A PIN-kódot feltörték, csak nem tudtak olyan összeget beírni, ami a limitnek megfelelt, ilyenkor ugye korlátlan a próbálkozás.

És ilyenkor bizony roppant jó dolog a mobilnet és a twitter, mert ha valaki épp a bankomat közelében van, simán megakadályozhatja hogy leszívják az összes pénzt valaki számlájáról.

Persze itt is megvan az, hogy ha ott áll három biedermeier-szekrény, akkor nem szívesen megy oda a szemüveges telefonnal a kezébe, hogy izé, azonban lehet utópisztikus gondolat, de az ilyen közösségi dolgok igenis rendkívül értékesek lehetnek hasonló helyzetben.

Azt sajnos nem tudom mi lett a dolog végkimenetele, de még az is lehet, hogy pont ez a twitter-üzenet segített.

Így néz ki, vicc az egész:

Fogták a szép, letisztult formavilágot és ezt alkották. Nem tudom kinek mi a véleménye, én kicsit dizájn tekintetében csalódott vagyok. Persze funkcionalitásban ötvenezerszer jobb lesz mint a 3GS, de a kinézetet inkább hagyjuk. Kár, pedig bíztam benne hogy nem úgy fog kinézni, mint a korábban mutogatott kikerült darabok.

Vékonyabb, gyorsabb, ezerszer többet bír az akku és a szokásos maszlag, ezek egyébként tényleg mind-mind jó dolgok, amit lehet belepakoltak. Kíváncsi vagyok lesz-e a T-nél valami nagyon kedvezményes cserelehetőség, akkor esetleg váltok, de most közel nincs meg az az érzés, hogy nekem kell egy ilyen kütyü.

Ja, és még egy dolog: lehet videótelefonálni is. Illemhelyiségek reszkessetek!

Fiú létemre teljesen jól viselem, mikor barátnőm elrángat ruhát vásárolni, pedig valljuk be, nekünk fiúknak maximum addig jó az egész, míg látjuk a ruhát felvéve, az előtte és utána valamint alatta lévő hercehurcára senki sem vágyik.

Magamnak annyira nem szeretek ruhát vásárolni, éppen ezért nem hetente-havonta, hanem szezonok előtt szerzek be pár ruhadarabot. Ez viszont azzal jár, hogy nem öt percig tart a dolog.

A hezitálás oka általában sosem az, hogy jaj jól áll-e vagy jaj tetszik-e, hanem a stratégia.

Az én stratégiám a következő: egyrészt van a fejemben egy hozzávetőlegesen teljes kép arról, milyen ruhákat is szeretnék. Ezeket figyelembe véve megnézem a négy-öt kedvenc üzletemet (ezek általában a teljesség igénye nélkül C&A, H&M, Jeans Club, Tisza, nagyon-nagyon ritkán New Yorker illetve van pár ruhaüzlet, amelyek névtelenebbek, de mindenféle márkát forgalmaznak), átnézem a választékot, és a legkedvezőbb/legjobb dolgokat összeszedem a különböző az üzletekben. Ez persze a tökéletes forgatókönyv.

De persze tökéletes forgatókönyv sosincs. Az egyikből nincs méretben, a másikhoz nincs olyan felső, a harmadik csak ránézésre jó, de nem kényelmes és így tovább. Ennyi minden ritkán jön össze, de például a C&A-ban rendszeresen megesik, hogy kiszúrok egy inget, és csak háromféle XL-es méretben van, én meg attól hat mérettel lentebb, köszönhetően a 24"-os monitornak.

Amit igazán nem szeretek az egész ruhavásárlásban, hogy hihetetlen nehéz fiúknak jó áron ruhát találni. Míg a lányok bemennek és ezerötszéz-kétezer forintokért kapnak mindig valamit leértékelve, addig fiúknak ez közel nem így van. Nem vagyok én smucig, de azért hét-nyolcezer forintot egy rövidnadrágért sajnálok, pláne hogy ha ugyanolyan anyagból készült nadrágokat megtalálni kis keresgélés után háromezer forintért is. Az ár számít. Ha sikeres szoftverfejlesztő leszek és keresek nettó hatszázezer forintot (haha), akkor majd három darabot dobok be a tizennégyezres rövidnadrágból próbálgatás nélkül. Nyilván nem, de míg diák vagyok és nem akkora fizetésből gazdálkodom, igenis megnézem, hogy mennyit költök például ruhára. Ma is félóra keresgélés eredménye két négyezer forintos, ugyanolyan anyagú, övvel rendelkező ilyen-olyan nadrágot találtam, a hétezres helyett. És hogy két nadrág 14 vagy két nadrág 8 ezer forint, nagyon nem mindegy. Pláne akkor nem, ha közel az államcsőd, ugye.

Ennek a szezonális vásárlásnak az egyik legnagyobb átka, hogy az ember mindig ledöbben, mennyivel drágábbak a dolgok.

Ellenben a mostanában érvényben lévő trend, divat, stílus vagy nevezzük ahogy akarjuk hihetetlenül bejön. Lányokon lehet észrevenni, hogy egyrészt a nyolcvanas évek ruhái köszönnek vissza kicsit kétezresebb, letisztultabb formában. Jó mostanában körül nézni az utcán az emberek között, ha ruháról van szó. (Persze, melyik utcában.)

Na de, most vissza a jQuery kódokhoz, holnap megyek Szigetszentmiklósra, Soroksárra és Óbudára, valószínűleg nem fogok spontán öngyulladást elszenvedni, de sosem tudni.

Bejártam ma a fél várost, láttam egy embert szamárháton a tököli hév mellett baktatni a tűző napsütésben, illetve felszállt egy negyvenes hölgyemény, aki kitárta két karját és lábát, melyeken egyesével volt annyi szőr, mint nekem összegezve az egész testemen (megszámoltam, ugyanis az ötvenperces utazás során van erre lehetőség, kétszer is), pedig nem vagyok éppen szőrtelen, sőt, viszont a hónalját inkább nem is részletezném, mert elvesztenék ötmilliárdtrillió olvasót. Pedig annyi nincs is.

Van egy arany szám előttem, 345 pixeles outer glow effekttel. Ez a szám 15, és nem a LOST miatt, hanem mert június 15-én elvileg véget ér a vizsgaidőszak, és utána az első dolgom egy kiadós lesz.

Illetve ami még vicces dolog, hogy az emberek egész nap haldokoltak a melegtől, pedig annyira most még nem is húzós, de majd egy hónap múlva, na akkor én sem fogok vigyorogva rohangálni ilyen ruhában, de azért ma is életmentő volt a két decinyi jégkása, még ha csak öt percig tartott is.

Azt nem értem csak, hogy egy brassói aprópecsenyét hogyan lehet elrontani. Mármint, ha nekem kifőzdém lenne, akkor különösebb séfképzések nélkül is tudnám, hogy nem öntjük össze a krumplit és a húst, mert tíz perc múlva kiszárad az egész, és ha jön a paraszt délben, akkor száraz étek lesz kitálalva neki.

Az oké hogy bizniszt nyitunk, csak legalább egy valaki értene hozzá, nem?

Ha már árak.

Múltkor szőrén-szálán eltűnt valamikor a két lakás között való költözés során az »állványom« kis alkatrésze, amit gyorscsatlakozónak neveznek, és azt a célt szolgálja hogy ne túl gyorsan, de fel tudjuk rakni a fényképezőt és az állványra. Ő az összekötő a két réteg, a kamera és az állvány között.

Ma harmadszorra kutattam át a lakást, még a vécé mögött is megnéztem, de ott sincs, gondoltam rákeresek-rákérdezek, lehet-e ilyet kapni, erre kelemenbandi mutatja, hogy persze, lehet kapni: 3 090 magyar pengőért. Az állványt vettem azt hiszem hatezer forintért, szóval úgy látszik emiatt került ennyibe.

Persze mondanom sem kell, hogy háromezerért már kapok egy másik állványt, ami ugyan kisebb meg recsegősebb, de egy vakut kényelmesen megtart, és még a gyorscsatlakozó is megvan.

Bár lehet még felkapom a parkettákat is, hátha oda bújt.

Az imént annyira elkapott a hév (nem a tököli), hogy nyitott ablakon keresztül még a szomszéd folyamatosan hangoskodó cigányasszonyt is túlüvöltöttem állatias dzsungel-kiáltásommal.

Történt ugyanis hogy ma netes vizsgánk volt. De ennek előzménye is van.

Múltkor ellinkeskedtem a tárgyat, gondoltam menni fog ez, aztán kicsit megdöbbentem mikor az ETR-ben visszapislogott az elégtelen jelzés, amit eddig szerencsére összesen négyszer láttam. Oké, megyünk újra vizsgázni.

Felkészülten, higgadtan, maximális zen-állapotban becsüccsentem a gépem elé, start. Utolsó előtti kérdésre rámentem, helyes válasz, következő, helyes válasz: ön befejezte a tesztet, elégtelen. Ugyanis a legutolsó kérdés után automatikusan a befejezésre megy, nem jelzi hogy eddig csak kettőt töltöttem ki.

Ez most azt jelentette volna, hogy bukom a tárgyat és az ösztöndíjat, ami csupa jeles mellett utolsó előtti félévben egyáltalán nem vicces.

Aztán miután persze megírtam a levelet a tanárnak, hogy ugyan ne húzzon meg, könyörgök, akkor esett csak le, hogy a teszt újrakezdhető míg az idő nem jár le.

Így persze alig maradt időm, de gyorsan végigzongoráztam és remélem a legjobbakat, a tesztrésze 100% lett, a kifejtős eredményeire még várni kell.

Szóval ezek vannak, meg a gumimacik.

A test result has been published today.

As it turned out from now I am a proud owner of a middle-level English IT terminology exam. I don't really know what is the exact English name of this certificate but it doesn't really matter.

The exam has two parts: one with speaking and talking and one with reading and writing. Second part was fine, my result was 80% but I had some issues with part one. We had started with the listening task and in theory we should listen to someone who speaks the language natively. Instead of that we got a bitch who spoke with a Lithuanian-Polish-Croat-Russian-Ukrainian accent and all the people in the room just looked like a gawping fish with the perfect expression of what the f* is this shit. So almost all of us lost about ten point because of that. Never mind. Presentation, talking and other parts were very good.

Of course this is just the beginning. The more you know, the more you want to know. I am aware that I am not the best English knowing person in this country but I think that's not the point.

If you can understand a letter from your English friend, you can speak in clear and confident way and the most important: if others understand what are you talking or writing about – then you are good.

That's the point.

Anyway for tonight I've got a JSP blog engine to develop for my very last exam in this session.

Persze roppant jó dolog az egész, de a PHP után kicsit (teljesne) más szemléletet igényel, mert persze lehet ott is tervezési mintákról beszélni, csak azért amikor beül az ember egy ilyen elé, akkor látja hogy mennyire vicces az egész, és hogy is kéne igazából mennie.

Több okból kifolyólag sem.

Egyrészt néhány hete frissítették az idei weboldalt, akkor viszont már ki volt írva, hogy egy hónapja nem lehet kedvezményesen jegyet venni, hatezerrel kerülne többe a jegy, viszont még nincs program. Remek. Olvasom tovább, nem lép fel a Tankcsapda. És igen, lehet szólni rosszat-jót, én imádom, és többek között azért is mentem volna oda. Így viszont, ötezer forinttal többért úgy, hogy egy kedvenc ott sem lesz, köszi nem.

A ráköltendő pénzösszeg jelenleg ül a bankban, és most három lehetőség van.

Az első Brüsszel. Össze tudnék hozni nagyjából 40 000 magyar egységből egy háromnapos kiruccanást a mefiblog doménbeli otthonába, ahol korlátlan gyümölcsös sörfogyasztás és egyebek várnának ránk.

Második: Prága. Ugyanennyi pénzből egy csillaggal több a szállodán, nem tudom milyen gyümölcsös sörök vannak, Prága viszont nem Szlovákiához tartozik és szerintem Budapest után a világ harmadik legszebb városa.

Harmadik: Sziget fesztivál. Ez még képlékeny, mert ide lehet sikerül egyéb utakon járva jegyet szerezni, de a fellépők miatt (Kasabian, Iron Maiden, Muse, The Hives és még sokan mások, de már csak ő miattuk is megéri) ezen nagyon gondolkodom.

Ami viszont tuti, hogy egy napra lenézünk a FEZEN-re, ugyanis lesz ott Tankcsapa, Ákos és hasonló jóságok, visszafelé meg fürdünk a Balcsiban egyet az éjszaka közepén.

Szóval ezek vannak most. Nagyon sajnálom hogy idén nem jutunk el a világ második legszebb városába, amely Szeged, legfeljebb csak egy egynapos kiruccanás erejéig, de az idei SZIN szervezésében úgy fogalmaznék finoman, hogy volt néhány baki. Reméljük persze, hogy több nem lesz, és jól érzik magukat azok, akik.

Szóval ez egy ilyen Jing nevű szoftver által készített és ide feltöltött videó, nem tudom milyen a minősége, de célszerű nagyban nézni, mert így pici lesz.

Már csak egy nap, remélhetőleg.

Nem szeretek ilyesmit csak így, de most jól fog esni:

Az egyes kicsit csúnya, és igazából sok mentségem nincs is azon túl, hogy túl lazára vettem a dolgot, de aztán egy »kólásüveg áldozata árán« meglett a jó jegy.

Mint arról (egyébként az egész interneteken először) »korábban is írtam« a WestEndben nyílt az első magyarországi Starbucks kávéház. Tegnap VIP-megnyitó, ma a mezei pórnép is bejuthatott megkóstolni az agyonhájpolt túlárazott amerikai kávénedűket hozzá némi édességgel, és elviselve a viháncoló JULY ITTVAUNK A SZTÁRBÁKSZBAN XDXD lányokat. Az áruház előtt az opening team (szép szóösszetétel) ingyen kávét és teát osztogatott.

Szóval az van, hogy mindenki hőbörög milyen drága hely ez. Teljesen jogos, én sem tehetem meg hogy minden reggel beugorjak egy kávéért, azonban. Elvileg a Starbucks fair trade kereskedelmet folytat, vagyis nem az történik, mint itthon sokszor, hogy a gazdától megvesszük az árut fillérekért, és eladjuk tízszer annyiért, hanem papíron jól kifizetik a kávétermelőket is. Az hogy ebben mennyi igazság van, nem tudni. Meg aztán itt olyanféle italokat is lehet kapni, amelyeket máshol nem. Talán ez annyira már nem állja meg a helyét, hiszen rengeteg hasonló kávézó található itthon, de azzal ne vitatkozzon senki, hogy ezekben tényleg valami mást kap az ember, a szokásos kis műanyag pohárba lefőzött zaccos valaminél.

Az első egység kialakítása meglepően jó, pedig a WestEnd miatt nem sok jóra lehetett számítani. A»bécsi« kávéháznál klasszisokkal jobb, és ráadásul olcsóbb is. Anno ott egy fánkért és egy közepes kávéért 1 890 forintot fizettünk, itt egy nagy jegeskávéért és egy kettő és fél kakaóscsiga méretű süteményért lehetett otthagyni 1 500 forintot. Sok pénz, igaz, de ez 4,5 deciliter tejeskávét és egy akkora sütit jelent mint a ház. És ne felejtsük, a Starbucks nem az a kategória, mint a közértben kapható 80 forintos automatás kávé, és a kétszázas kakaós csiga.

Meg aztán. Az egészben van valami szívmelengető, ahogy az embertől mosolyogva megkérdezik mit kér, a kígyózó sorban szakít az eladónő időt arra, hogy megkérdezze milyen a napod, és míg vársz a kávéra, beszélgetnek veled. Mindeközben a vevők mögötted nem akarnak megölni hogy mért nem mész már a faszba. Persze, ezért fizetik az eladókat, de tegyük a szívünkre a kezünket, és számoljuk meg hányszor fordult elő hasonló egy ilyen cégnél. Ugye?

Lehet azt mondani hogy a Starbucks túlságosan felkapott, lehet azt mondani hogy drága, lehet azt mondani hogy túlértékelt, azonban. A Starbucks ugyanúgy a kultúra része. Nem akarom én isteni magaslatokra emelni, mert felesleges, de amikor abban a nem is olyan távoli évben sorban álltak emberek a Régiposta utcában életük első Big Macének elfogyasztásáért, valami hasonló történt. Az, hogy a Starbucks itt van Magyarországon több dolgot jelent. De ez nem kell senkit érdekeljen. A lényeg az, hogy be lehet ülni vásárolni egyet a szerintem kifejezetten finom kávék, teák vagy sütemények közül, úgy, hogy a felszolgálók hatszázvattos reflektáló vigyorral szolgálnak ki minket, és magunkat jól érezve elfogyaszthatjuk azt egyedül vagy társaságban.

A végére még egy gondolat. Valakit vagy valamit azért utálni, mert azt vagy őt valaki más imádja sokkal inkább szánalmas, mint elvakultan imádni azt a bizonyos valakit vagy valamit. És ez ugyanúgy igaz egy kávézóra mint egy számítógép-márkára.

Úgy esett, hogy nekiálltam nézelődni laptopok után. Macintosh-gépet szeretnék, egyelőre a fehér unibody Macbook és a 13-as alu Macbook Pro között vacillálok. Az alu jobban tetszik és masszívabb ezerszer, viszont bőven elegendő lenne a fehér is, illetve a mefiblog monetáris tanácsa is elégedettebben zárná a hónapot. Mindegy is, a lényeg a következő. Felcsusszantam az expressz.hu-ra, bepötyögtem hogy makkbúg, és vártam a találatokat. Sok hasonló közül ez volt az egyik:

Egyrészt látszik hogy Google Translate végezte a fordítást, és mint tudjuk rengeteg ilyet talál az ember: utald a pénzt, aztán jön a cucc postán. A hat húszas buszon meg rajtunk röhögnek miközben lemásznak a falvédőről.

Azért küldtem nekik egy levelet, mégis mi van, megnézhető-e a gép vagy mi van, amire az alábbi szintén Google Translate cuccot kaptam:

Szia,

Az Apple Macbook Pro vadonatúj és hiteles. Ez a teljes tartozékok közül mindegyikkel és egy évjótállással jön.

Azt fogom szeretni, hogy tudd, hogy a boltunk Wiltshire-ben van, Anglia, de We Will hajózz oda hozzád, ha a Mac That veled OK. Ez Will Be Delivered a szállítás 48 óráján belüli címednél ez. Minden You Have tenni van elküldi a teljesen szállító címedet és telefonszámodat és We Will Deliver neked. Szállítunk FedEx Expressen keresztül éjjeli 24 órás küszöbkézbesítés-szolgáltatás.

Ha te ezzel OK vagy, azután azt válaszolod annyira, hogy tudunk, járj el. Várakozás hamarosan híreket kapni tőled. Köszönöm.

A végén mindenféle céginformáció, ami kis guglizás szerint rendben van. A levél végén az eredeti angol szöveg is olvasható, ekképpen:

Hello,

The Apple Macbook Pro is brand new and authentic. It comes with all the complete accessories and a year warranty.

Please I will like you to know that our store is in Wiltshire, England but we will ship the Mac to you if that is OK with you. It will be delivered at your address within 48 hours of shipping it. All you have to do is send your full shipping address and phone number and we will deliver to you. We ship via FedEx 24-hour overnight express doorstep delivery service.If you are OK with this then reply so we can proceed. Waiting to hear from you soon. Thank you

If you are OK with this then reply so we can proceed. Waiting to hear from you soon. Thank you.

Szóval elvileg megadod a címed, jön a FedEx fiú a géppel, kiperkálod neki a hatszáz eurót és örülsz. Semmi előre utalás.

Ettől függetlenül nekem vannak fenntartásaim. Tény, hogy ez egy fokkal megbízhatóbbnak tűnik az utalj és küldjük hirdetőknél, de mi a garancia, hogy kinyitom a csomagot és nincs benne más csak kettő és fél kilogrammnyi jól beleszigetelőszalagozott tégla. Vagy egy FAIL kártya, akármi.

Most egyelőre levelezek még, ha ők hozzák ki és nekem előre nem kell semmit aláírnom, szerintem bevállalom, legfeljebb közlöm a futárnak hogy akkor most fordulhat vissza, mert én alá ugyan semmit nem írtam.

Azt mindenesetre mondjuk az expressz.hu és az összes hasonló oldal valamilyen módon ellenőrizhetné, hogy ilyenek ne kerüljenek be. Ugyanis tízből hat hirdetés ehhez hasonló.

És én blogbejegyzést írok, más meg bukik adott esetben néhány százezer forintot. Igen, aki hülye az haljon meg, de értitek.

Nyilván nem dőlnék be egy ilyen hülyeségnek, meg addig pénzt nem teszek le az asztalra, míg a működő gépet nem láttam, de egy kis utánajárást mindenesetre megér, legrosszabb esetben sikerül egy ilyen kamut legalább egy kis időre eltüntetni.

Az eladó küldött egy hamis személyi-igazolványról és működési engedélyről másolatot e-mailben, a hatóságok megemlítésére törölte az összes hirdetést. A levelezésről az Expressz üzemeltetése másolatot kapott. Egyelőre ez van.

Régóta szerettem volna írni egy kis házi könyveléssel kapcsolatos bejegyzést. Terv szerint két részből fog állni: ebben a részben a lakással, számlákkal kapcsolatos költségek, míg a következőben az egyéb, saját költségeink követéséről fogok néhány gondolatot megosztani.

A képre kattintva egy Excel-fájlt lehet letölteni, kezdetnek megteszi.

A dolog úgy néz ki, hogy nálam az albérletbe érkezik nagyjából hat-nyolc csekk, melyeket különböző okokból kifolyólag egyszerűbb a hagyományos csekkes módszerrel intézni, mint átutalgatni. A Távszámla remek dolog, használom azt is, de ettől függetlenül egy ilyen házi rendszer a mellé sem árt. (Ráadásul az automatikus megbízás által való utalást én annyira nem is kedvelem, jobban szeretem látni mire-hová megy a pénz, és jobban szeretem én megnyomni a gombot.)

Az ügymenet nálam a következő:

• megérkezik a boríték, rögtön ráírom melyik napon jött;
• ezután felviszem a táblázatba: érkezett, időszak, határidő, számlaszám, összeg stb;
• amint elutaltam, beírom hogy melyik nap történt ez, illetve az utalásra vonatkozó azonosítót is hozzáteszem (az Excelben zöldre vált a cella);

A dolog több okból kifolyólag is jó. Egyrészt az egyik számlánkat a fizetés csúszása és a csekk megérkezése miatt mindig késve lehet utalni, és nem lehet kérni, hogy más időpontban jöjjön. Tehát a csekk megérkezése előtt két nappal jön egy fizetési emlékeztető, a már fizetett csekkről. Ilyenkor mindig jól jön, ha fel van írva, melyik van befizetve és melyik nem. A gázszolgáltató persze nyilván nem fogadja ezt el, csak a csekket vagy az átutalási nyugtát.

Továbbá ott van a másik oldala a dolognak: látjuk mennyi pénz megy el és mire. Lehet, hogy ez nem vidám pillanat ezzel szembesülni, de semmiképpen sem hátrányos.

Ehhez persze még hozzájön az, hogy az összes csekket-számlát megőrizzük egy kis dobozkában, mert a mélyen tisztelt szolgáltatóknál néha meghülyül a számítógép, és ilyenkor jó, ha vissza tudjuk nyomozni és tudunk menni lengetni a csekket.

Apró dolog ami még ehhez tartozik: órák leolvasása. Mikor bejött a netes leolvasás mindig elfelejtettem hogy olvasni kell, éppen ezért megnéztem mi az a háromnapos intervallum, amikor mind a három órát le tudom olvasni, és ha aznap elfelejtem még másnapra is elég, majd erre az időpontra beraktam egy naptár-emlékeztetőt. Minden hónap 18-án este kilenckor csipog a telefon, jön az e-mail, villog a számítógép hogy OLVASSAD LE AZ ÓRÁKAT, PARASZT. És leolvasom.

Másik hasznos dolog. Ha albérletben laktok, és még számla sincsen, mert baráti alapra megy a dolog (ne menjen, szerintem ezzel sosincs jó tapasztalat végeredményül), mindig írjátok a bérleti költséget. Sajnos jártunk már mi is úgy, hogy egy havi bérleti költségen ment a dominózás, mert a főbérlő szerint nem fizettük be két évvel azelőtt, mi szerintünk meg igen. Egy sima mezei táblázat, dátum, összeg, megjegyzés, aláírás, kinyomtatni három oldalnyit belőle (ez elég kb. három évre), és mindig mikor a főbérlő átveszi, befirkantja a nevét. Ő is örülni fog, te is örülni fogsz, és ha egyszer úgy adódik hogy költözni kell, biztosan nem lesz félreértés.

Én így csinálom. Ha valaki máshogy, érdekelne az is. Persze mivel rengeteg szoftver van, lehetne ezt szebben-ügyesebben is, de első körben egy Excel-táblás megoldás teljesen megfelel a célnak.

Megmondom őszintén, nem vagyok híve a WYSIWYG-szerkesztőknek. Az ötlet jó, sokszor használni is kiváló, azonban a legtöbb ilyen szerkesztővel csak a baj van, különösen akkor, ha a webböngészőbe erőszakoljuk bele. Picit átlátom hogy működnek ezek, egyszer ugyanis »én is készítettem ilyet«, közel nem volt ennyire színes szolgáltatásokkal körbeépítve, azonban az alapját megértettem: a böngészőben a textarea tag interaktív felületté változtatása az egész HTML megerőszakolása Javascript segítségével. Ez van.

Én itt a blogon még mindig kézzel írogatom be a HMTL-tageket, mert a másik probléma, hogy az ilyen szerkesztők szeretnek szemetelni. Ez persze a ritkábbik eset, sokkal inkább a lassúság és a nem várt működés a jellemző.

Munkák során viszont nem tehetjük meg, hogy a mezei számítógépes tudással rendelkező felhasználónak azt mondjuk, írjál HTML-tageket. Már csak azért sem, mert ha elírja, szétcsúszik az egész oldal. Marad tehát egy szerkesztő beépítése. Na de melyiké, hát, vajon, nyilván a TinyMCE.

A TinyMCE-vel nekem viszont csak a bajom volt. Amennyire megszerettem a jQuery-t és egy tucat más által írt kód felhasználását, a TinyMCE-t annyira megutáltam. Rengetegszer széttúrja az oldalt, nehéz testre szabni, lassú, csúnya, nagy. Nem akarom bántani a fejlesztőket, mert a TinyMCE egy zseniális és hatalmas projekt, nekem ettől függetlenül nem bizonyult jó választásnak.

Hosszas kutatás után végül a CKEditor mellett döntöttem. Sok-sok TinyMCE nem igazán van, talán ez a kettő ami még szóba is jöhet.

Rengeteg előnye van, például hogy érzékelhetően gyorsabb, kényelmesebb a beállítása, kevesebbszer akad össze más Javascript kódokkal (OS X alatt futó Chrome mellett például a TinyMCE rendszeresen szeretett szétesni, mai napig nem tudjuk miért), nem pop-up ablakokat használ és nekem a kinézete is jobban tetszik, bár ez szubjektív.

Hátránya eddig egy van: a generált kódot magától igazítja, így tabulátorokkal és szóközökkel látja el a HTML-forrást, azonban erre még nem találtam megoldást, hol lehetne kikapcsolni. Annyira hozzáteszem nem is kerestem.

Bátran ajánlom mindenkinek kipróbálásra, aki hasonló megoldást keres.

Azt szeretem leginkább benne, amit máskülönben a legjobban is utálok alkalmanként, hogy sosem a nagyobb dolgokkal megy a szívás, azokat élvezet megoldani, és arányaiban sikerül is gyorsan. Nem. A szívás mindig (szokás szerint) apróságok miatt van, amikkel szenved az ember fél órát, majd guglizik még felet hozzá, aztán talál egy ticketet, hogy hoppá, ez egy baki. És akkor jön az hogy most megcsináljuk mi, vagy várakozzunk. És persze mindig megcsináljuk, mert nem illik csúnyán hagyni a dolgokat.

Ettől teljesen függetlenül a következő a helyzet. Nővérem 12 év külföldön tartózkodás után hazatér néhány napra. 12 évig nem volt itthon, ami azért szép szám, én pedig szeretnék neki három nap alatt minél többet megmutatni neki abból, hogy mi is változott. Na most azt kell tudni, hogy nővérem mindattól függetlenül hogy nem itthon él, még nálam is nagyobb Budapest-mániás.

Nekem van egy eléggé jól kidolgozott ötletem, de érdekelne, ki merre menne hasonló szituációban.

1971-ben meg lime-ot tettek a kókuszba. Tényleg, a lime-ra van már értelmes magyar szó? Zöld citrom?

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Várom már a szeptembert. Sok izgalmas dolog veszi majd kezdetét. Egyelőre konkrétumokról nem szeretnék beszélni, arról van viszont szó, hogy két olyan területen próbálhatom ki, mondhatni mérettethetem meg magam, melyek kipróbálásának gondolatával nagyon régóta játszadozom, de a gyakorlatban több okból kifolyólag kevés esély lenne rá, hogy megtegyem. Sikerült szépen körülírni, igen, arról van szó hogy űrhajós leszek a NASA-nál és velem tesztelik az új ruhákat, reméljük működni fog, mert ha nem, akkor nem tudok részt venni a második turnusban, amikor az új ételeket tesztelik, vannak-e káros mellékhatásaik.

Valamint a napokban egy úgynevezett kapunyitási pánik (az elnevezést én akasztottam a diagnózisra) uralkodott el rajtam, amely leginkább annak köszönhető, hogy gyakorlatilag néhány hónap múlva kitolnak a nagy K-betűs életbe, ahol végső soron eddig is elevickéltem, de azért mégis más lesz onnantól.

Új szelek fújnak, azok a szelek, amelyek minden huszonéves embernél fújdogálnak egy bizonyos idő után; amely szelek ijesztők és sokszor fel akarnak majd borítani, ezzel tisztában vagyok. Amitől tartok kicsit, az is teljesen természetes: pillanatok alatt el fognak repülni az évek, éppen ezért a legjobbakat kell kihozni belőlük.

Na, szóval így.

Fotós kolléga úr, rivera jelezte, hogy a flickr nagyobb képméretre váltott a fotóoldalon. Aztán közelebbről megnézve tucatnyi egyéb újdonságot is megfigyelhetünk:

Egyrészt ha a képre kattintunk fekete háttérrel mutatja és lehet indítani diavetítést. Továbbá átalakították a menüt és gyakorlatilag az egész fotóoldalt. A kommentek megjelenítése most olyan mint egy idővonal, és a favoritokat is jelzi. Minden sokkal áttekinthetőbb, logikusabb, szebb lett, ráadásul kétszer annyi információt mutat, mégis sokkal nagyobb lett a kép mérete. A kommentmező nekem picit még fura, de teljesen szokható. Imádom egyelőre, pont azt csinálják, amit én is szeretek látni-csinálni: mindent elrejteni, de közben mindent megmutatni.

Végre egy ügyes felhasználói interfész meló, le a kalappal!

Rengeteg ember vesztette el otthonát, vagy küzd a folyamatos esőzések miatt bekövetkező árvíz okozta károkkal.

Éppen ezért kis webfejlesztő csapatunk az Insolis Solutions 2010. szeptember 1-jéig beérkező megrendelései bevételének öt százalékát az árvízkárosultak segítésére ajánlja fel.

Tudjuk, hogy ez nem sok, és ráadásul nem is biztos felajánlás, de úgy gondoljuk hogy mindenkinek meg kell tennie, amit tud.

Ha ti valahogy tudtok segíteni azokon, akiknek most minden segítség jól jön, ne habozzatok!

1995-ben, tizenöt éve, a Pixar Animation Studios egy akkoriban egyedien új dologgal állt elő: az eddig kézzel rajzolt meséket az akkor csúnyán háromdésnek nevezett technológiával váltva bemutatták első egész estét betöltő filmjüket, a Toy Story-t, mely nem mellesleg az első végig számítógépes grafikával készült film. Hihetetlen siker övezte, de azt hiszem erről nem igazán kell külön sorokat írni.

Azóta eltelt 15 év, a mozikban most már akár igazi háromdében lehet megnézni a Toy Story harmadik, befejező(?) részét.

Hihetetlenül aranyos, sokszor könnypotyogtatóan vicces mese. Tudom, animációs film, de ha valaki nekem azt mondja, hogy ez nem mese, annak azt mondom hogy nincsenek érzelmei.

Ami legeslegjobban tetszett, hogy huszonkét éves fejjel végig lekötött az egész, ahogyan a körülöttünk lévő nálam legalább tíz évvel idősebb szülőket szintén, a gyerekek meg tátott szájjal bámultak, egyszer nem lehetett beszédet hallani.

És tudjátok mi a durva? Ez már tényleg nem csak egyszerű gyerekmese. Inkább egy film, amit valódi kamerák helyett animációs szoftverekkel készítettek el. Egy-két jelenet már-már tényleg ijesztő volt és sikerült rengeteg, mindenkit érintő gondolatot úgy belecsempészni a jelenetekbe, hogy a kisgyerekeknek nem lett érthetetlen, de az idősebbek sem gondolták hogy bugyuta, semmitmondó mozit néznek.

A Pixar tudja, hogyan lehet szórakoztatni. Szép grafikával és izgalmas, fordulatos, megkockáztatom elgondolkodtató történettel. És ami a kulcs: korosztályfüggetlenül. Így kell ezt csinálni.

Értékelés: 5 pont

A história (mert higgyetek nekem, ez egy história) úgy kezdődött, hogy meghalt az ezeréves kispiros magyar porszívónk. Nem ETA, hanem valami jogutód, egyébként teljesen jól bírta a kiképzést évekig, de hőn szeretett háziállatom miatt nálam a porszívónak különleges képességekkel kell rendelkeznie, figyelembe véve, hogy egy négyzetméteren egy köbméternyi macskaszőr terül el.

Gondoltam vigye kánya, van nekem szőnyegkefém meg majd söprögetek, úgyis utálom mindig elővenni a gépet és még hangos is. Aztán mikor már harmadik hete nem volt porszívózva, rájöttem hogy a sepregetés nem vicces.

Tegnap kiszúrtuk hogy van egy teljesen jó egybeépített porszívó (mint egy seprű, tudjátok, na), de mint kiderült róla, 400 W-os teljesítménye van, ami hát az én imitt-amott elhullajtott fanszőrzetemhez hajszálaimhoz kevés, nemhogy a macska bundájához. Az InterSPAR-ban viszont valami tizenötezres porszívót dobáltak tízezerért, porzsák nélkülit, gondoltam ez egy isteni jel, nosza.

Szaladok a pénztárhoz, kedvesen mondom a néninek, hogy felolvasom a vonalkódot, ne kelljen neki szenvednie, jaj de kedves fiatalembernek tetszek lenni és egyebek. Közben egy helyes kis párocska gyere ide, ő csak egy porszívót vesz mondattal beállt mögém a sorba, akkor még nem tudták, akkor még én sem tudtam.

Néni bepötyög, ár kiír: 14 990. Kérdezi jó-e, mondom nyet, a második helyi értéktől kezdve vannak problémák. Oké, Béla jön, kulcs elfordít, sztornó, hátezbiztoshogyennyipedig, hívja Gézát, Géza jön a táblával, hogy jaj, Rajmund elbaszta a raktárnál a beírást. Tessék megvenni most ha nem gond, és a vevőszolgálatnál visszkapni tetszik majd a pénzt vissza. A vevőszolgálatnál.

Vevőszolgálatnál megkértek hogy ugyan nézzem már meg hogy megvan-e mindene, meg vegyem elő a garanciapapírt és töltsem ki (lol), aztán végül azt kitöltötték, meg visszakaptam a pénzt, de a csak egy porszívó mondat és a Mefi vidáman távozik immáron porszívóval események között n+1 perc telt el, ahol n egy harmincnál nagyobb szám.

Emellett viszont ami még érdekessége a napnak, hogy vettem valami potom összegért egy gőzmopot, nem tudom mi a hivatalos neve, a lényeg hogy 2,3 dl folyadék kell bele, ezt vagy töményen tisztítószer, vagy tisztítószer-víz arányban beadagolva az egész lakást fel tudom mosni, ami nem rossz, figyelembe véve hogy a vödörbe jóval több vizet kell önteni. És mosható a szivacs az alján, adtak is hozzá rögtön kettőt.

Már a bankszámlakivonat sem jön borítékban, olyan zöld vagyok, hogy mint itt a logó háttere fent.

Szóval múltkor emlegettem hogy »bolondériám a repülés« (hozzáteszem hogy amelyik [férfi]embernek nem vágya, hogy legalább egyszer vezessen valamilyen repülő sárkányt, nos az egyéb galádságokra is képes), aztán keresgéltem röviden, és találtam OS X-re egy repülőgép-szimulátort, az X-Plane-t, amely kiváló kis szórakozásra, bár hozzáteszem fél órába telt, mire rájöttem hogy lehet normálisan fel és leszállni, meg kezelni egyáltalán a kis Cessna gépet, de már haladok vele. Most éppen azzal játszadozom, hogy próbálok a légi irányítás által megadott adatok szerint röpködni.

A másik ezzel kapcsolatos dolog, amit szeretnék nektek mutatni, az a HighFly Aviation, amely egy budapesti repülőgép-szimulátor-központ. A gépparkot egy Airbus A320 és egy Boeing 737 alkotja, most érkezik egy F16-os. A dolog úgy néz ki, hogy egy óra 15 000 magyar pengő, ezért viszont egy élethű szimulátoron repkedhetünk, persze segítséget is kapunk. Különféle programok vannak, rengeteg egyéb lehetőséggel, érdemes megtekinteni az oldalukat.

Születésnapomra már le is szerveztem egy kis röpködést. :)

Van egy étterem az Andrássy úton, amit sokan csak úgy emlegetnek, hogy Az Olasz Étterem. Nem véletlenül, itt ugyanis mosolyogós buonasera köszönéssel fogadja a pincér a vacsorára betérőket. Sőt, ha virslit kértek a pizzára (Olaszországban cirka hat-hét pizzériában szoktam ilyen pizzát enni), akkor finoman megkérnek, hogy ne akard megsérteni a tulajdonost.

Sokszor kifejtettem már, hogy nálam a pizza az az olasz pizzánál kezdődik. Aminek vékony a tésztája, igazi paradicsomszósz van a tetején, arra pakolnak négy-öt szelet pármai sonkát és öntenek friss mozzarellát. Lehet sznobnak nevezni, de én mikor életem első igazi olasz pizzáját elfogyasztottam, legbelül tudtam hogy a pizza valahol itt kezdődik.

Azóta kerestem már régóta ilyen pizzériát, de mind-mind csalódnom kellett. Voltak persze nagyon jók, szoktam is enni ilyen helyeken, de a gépsonka, a trappista sajt és a vaskosabb tészta inkább a hazai megfelelője a pizzának. Persze ez is a jó az egészben, hiszen ez egy olyan étel, amit mindenhol a saját ízlésükre tudnak igazítani. (Lásd: gíroszos pizza, lecsós pizza stb.)

Aztán múltkor egy kis céges összeröffenés keretein belül lecsüccsentünk az Andrássy úton és én például az alábbit fogyasztottam el: volt rajta pármai sonka és friss bazsalikom (az olaszkolbász sajnos pont elfogyott):

A többiek calzone-t ettek (ez egy osszehajtott pizza, benne az olasz konyha színe-javával), kis tálkában hozzá paradicsomszószt kaptak. Összesen fejenként még egy üveg kóla behajtásával és borravalóval fizettünk hatezer-nyolcszáz forintot, úgyhogy az ára sem olyan húzós (nyilván a trappista és a gépsonka olcsóbb, de például egy Don Pepét mind ízben és mind árban aláznak itt).

Bátran ajánlom mindenkinek, legközelebb nem csak pizzát szeretnék kipróbálni, mert ötös a hely. Ráadásul apróság, de belül a földalatti megállóinak mintájára lett kialakítva az étkező.

Az elmúlt két napban ismét maratoni nagytakarítást tartottam, ha lehet most még nagyobbat. Ilyenkor picit mindig eltöprengek azon, amolyan bölcsész-módra, hogy mennyi szemetet halmoz fel az ember. Lejárt garanciajegyek, elévült szerződések, hú-ez-még-jól-jöhet szórólapok és hasonlók. Három zsák szemét jött össze, ami végső soron egész jó arány, de akkor is.

A rend jó dolog egyébként, és amíg van kedve-ideje csinálni az embernek, addig pláne, de aztán mindig van egy pont, mikor alábbhagy a lendület (például egy lesből támadó vizsgaidőszak) és aztán jöhet a kétnapos takarítás.

Ma végre jó idő volt, bár jellemző hogy akkor van ötvenfokos kánikula, amikor rohangálnom kell jobbra-balra-fel-le. Meg az is jellemző, hogy akkor fúj az első szellő, mikor kiejtem a kezemből a TDK-igazolást, ki az Andrássy út közepére, majdnem az életem adtam érte.

Ja igen. Kellene nekem a nyelvvizsgáról bizonyítvány a köztársasági ösztöndíjhoz, nade annak a leadási határideje péntek, a bizonyítványokat ellenben péntekre kéne, de nem fogják tudni kiállítani. Mondom oké, akkor kérek szépen olyat hogy igazolás. Mosolyognak rám hogy kettőeze-öccá. Ami szép meg jó, de mondjuk ha nem az én hibámból nem tudják kiállítani a nyelvvizsga-bizonyítványt, akkor nem az lenne a szabályos eljárás, hogy egy máskülönben fél percig tartó műveletért (név, bizonyítványszám kitöltése, nyomtat gombra kattint, aláír, pecsét) nem akasztjuk le két és fél Mátyás királlyal a főiskolást?

Ma megyünk Napfogyatkozás premierre, rendkívül izgatottak vagyunk.

Ezek a címek kicsit ilyen fantáziátlanságról árulkodnak, mármint az Alkonyatnak ugye mi köze van például az »Újholdhoz«.

Tudom hogy én vagyok az ízlésficamos, de az »Alkonyattal« azt megfelelően a helyén kezelve semmi probléma nem volt. Oké, tudom, középszerű meg nyilván ötvenmilliószor túlreagálták a rajongó tinilányok, de ha jobban belegondolunk, mindig voltak és mindig lesznek ilyen filmek. De nem is ez a lényeg most.

Köszönhetően sylverdevilnek tegnap este premier előtti előadáson vámpírnak öltöztetett mosolygós jegykezelők közreműködésével megnéztük a tvájlájt saga harmadik (de ne aggódjon senki, nem utolsó) darabját.

Én röviden úgy tudnám jellemezni a dolgot, hogy az előző résznél mindenképpen nézhetőbb volt, de azért jónéhány alkalommal húztam fel a szemöldökömet, hogy most mi van. A zenét szokás szerint ügyesen válogatták, bár tán ütős nem volt mint múltkor, a látványvilággal sem volt probléma (azt leszámítva, hogy a farkasokról messziről látszott hogy animálva vannak, egy-két jelenetnél kicsit Kis Vuk érzés volt, ahogy szaggatva lépkedtek a farkasok).

Ami nekem furcsa, hogy bár egy vámpíros trilógia, de fogakat, bocs, agyarakat még nem láttunk benne. Meg például egy farkas mért akkora mint egy medve? És erre még rájön ügye, hogy a drága farkasok, na ők ha nem farkasok éppen, akkor tuti mindig félmeztelenek, és minden alkalommal mikor megjelennek, a moziban halk hú áramlik körbe a dermedt csendben.

Volt egy-két vicces párbeszéd is, bár a moziban végig röhögtek, bár nem értettük miért, mert sokszor néztünk össze Ingriddel, hogy most ez tényleg vicces-e, pedig nem.

Összességében nyilván gyanús az a fiúelem, aki magától tvájlájt rajongó, ne adj isten még valami képet is őrizget a szobája falán, de ez főként az a film inkább, amiért a gyengébbik nem rajong, mi pedig mindent szeretünk, amit ők, akár.

Nem jó azért egy ilyen levelet kapni az egyik kedvenc tanárodtól.