Teljesen megfeledkeztem arról, hogy írjak erről a sorozatról, komolyan, tíz percig nézegettem a sorozat témát, hogy biztosan nem írtam-e róla, mert szinte szóról szóra emlékszem, mit akartam. Na mindegy.

Lényeg a lényeg, ez egy húszperces részekből álló vígjáték, nevezhetnénk akár szitkomnak is. Nem tudnám más sorozathoz hasonlítani, talán a legközelebb a »How I Met Your Motherhöz« áll.

A sztori: egy idősebb, több évet maguk mögött tudó házaspár; egy fiatal, esküvő előtt álló párocska; egy srác, aki folyton csajozik; egy diner ahol esznek-isznak-beszélgetnek; egy társasház, amiben laknak. és ezzel a lényeg meg is van.

A legviccesebb karakter Jeff, aki a tökéletes férfi-mintakép, nagyon jókat lehet nevetni és egyébként bólogatni a rövid, néhány szavas beszólásain.

Két évadon vagyunk túl, egyelőre sodródik az egész, nincsenek nagy fordulatok, és ha a második évad végénél befejeződne, nem hagyna kérdéseket hátra, ellenben nagyon jó kis húszperces szórakozást nyújt minden rész.

Értékelés: 4 pont

Egy angol sorozatról van szó, amelyben Sherlock Holmes kalandjait egészen új megközelítésből tálalják: az események napjaink Londonjában zajlanak, modern bűnözők modern rejtvényeinek modern megoldásaival. Az egészet az angolok jellemző stílusával, gyönyörű felvételekkel (amik semmi extrák, néhol egy kis tilt shift, de mégis), remek saját zenével és ennél már csak jobb színészekkel. Ami észrevételem szerint szintén angol szokás, hogy a sorozat nagyon rövid, egy évad három részből áll, azok viszont egyesével egy-másfél órásak.

Ami még tetszett, hogy kicsit House-szerű Sherlock (nyilván inkább House Sherlock-szerű, de értitek).

Az első etap után csak ajánlani tudom, és fel is írtam magamnak (ezt már korábban, de most vastag filccel írtam fel), hogy az angol sorozatokra és filmekre több figyelmet kell fordítani, mert igazából eddig 100%-os az arány, akármelyikbe néztem bele, csak tetszett.

J. J. Abrams legújabb sorozata, az Alcatraz, amely elvileg bizarrabb lesz mint az én legkedvencebb darabom, a »LOST«, voltaképpen egyelőre azonban a »Fringe« és a LOST keverékének nevezhető a késztermék első két része.

Miről is van szó? Ahogyan azt a főcímben is hallhatjuk, 1963. március 21-én Alcatraz börtönét végleg bezárták a növekvő költségek és az elöregedett eszközök miatt. Minden foglyot elszállítottak a szigetről. Valójában azonban nem ez történt, egyáltalán nem ez.

Egészen pontosan az, hogy az összes létező rab, illetve néhány dolgozó is egyszerűen köddé vált. Senki sem tudta hová, tűntek. És akkor innen indulnak a bonyodalmak, napjainkban.

Nagyon bízom benne, hogy egy LOST-pótlékot kapunk, persze nem koppintva az eredeti mesterműt, egyszerűen csak azt a fajta rejtélyes-izgalmas sorozat rést szeretném, ha betöltené valami. És erre akár esély is van: a felállás rendkívül hasonló, vannak ugrabugrálások az időben 1963 és napjaink között, a zene nagyon-nagyon hasonlít a LOST-éra, és persze lehet, hogy belemagyarázás, de nagyon sok helyen megjelentek a híres neves számok is.

Oké, persze, most úgy tűnik, mintha az egész arról szólna hogy valamit utánozni akar (elnézve, hányszor ismételtem a LOST szót), ami jó volt és sokan szerették, de egyáltalán nem érzem ezt. Sokkal inkább valami új, ami egy már meglévő dolog jó elemeiből építkezik. Szóval, akinek az a műfaj bejött, annak egyértelműen ajánlom ezt is, elsőre jófélének tűnt.

Oké, a »Misfits« egy kiváló sorozat, ezt eddig is tudtam. Azt, hogy az angolok nagyon profin tolják a műfajt, az sem volt újdonság. Az új évadban Nathan hiánya kicsit rossz, és az új karaktert sem tudtam még hová tenni (kicsit talán túlságosan is Nathanösre veszi a figurát), de nem rossz. A harmadik részben végre megjött az a hatalmas izgatottság is, ami az első két évadot mi az isten lesz itt gondolatokkal pörgette előre.

No de, amiről írni akartam, az a Maradj talpon! című kvízműsor. Imádom a kvízműsorokat, a Legyen Ön is milliomos! és a Mindent vagy semmit! volt a nagy kedvenc, előbbinek még sok-sok forgatásán is voltam. A műfaj nálam a Széf címűnél halt meg. Buta, erőltetett játék volt, és igazából érdekes kérdéseket sem igazán sikerült összerakniuk.

Ez azonban kifejezetten jó, különösen, hogy Gundel Takács Gábor vezeti, aki az elmúlt évek legjobb játékvezetője.

A játék lényege, hogy a fő játékost körülveszi néhány ember. Mindenki egy csapóajtón áll, a fő játékos kiválasztja az ellenfelét. Egyesével kérdéseket tesznek tőlük fel; ezekre adott idő alatt válaszolni kell, vagy passzolhatnak is, ennek száma azonban korlátozott. Ha valaki nem tud válaszolni, vesztett, és kinyílik az alatta álló csapóajtó, és lezuhan a mélybe.

A nyereményt a vesztes játékos előtt álló régi parkolóautomatára emlékeztető gép mutatja meg, sokszor van olyan, hogy valaki győzelmet arat a fő játékos ellen, a nyereménye viszont száz forint.

Vicces, pörgős, fiatalos vetélkedő, pár részt láttam csak, de eddig nagyon bejött, és természetesen a neten is nézhető.

Kapacitás újakra nem nagyon volt: Game of Thrones-t nézem még, True Bloodnak már csak az évadzáró van hátra, Hung és Weeds is várat magára. Idén talán belefér valami új, de nem reménykedem. Viszont a 30 Rock(*) kezdéséről nincs infóm.

A dolog annyira nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az HBO csak jó sorozatokat csinál.

A történet egyelőre még nem teljesen tiszta három rész után, a kép azonban mindent elmond a stílusról. Én tényleg ódzkodom minden hasonlótól, ez azonban nagyon tetszett.

Lena Headey-ből kicsit kiszerettem mondjuk, ugyanúgy játszott, mint anno a »Terminator: The Sarah Connor Chronicles-ben«, bár a szőke haj megtévesztő volt, így fél óráig nem tudtam ki is ő, csak azt, hogy valahonnan nagyon ismerős.

A könyvet is felírtam mindenesetre a listára.

Apró kitérő: nektek mi a tipikus HBO-sorozatotok? Amikor felcsendül az HBO-logó a sistergéssel, mi az a zene, ami már azelőtt szól a fejetekben, hogy elkezdődne? Nekem a »Maffiózók« főcíme az.

Értékelés: 4 pont (Egyelőre, aztán majd elválik.)

Persze elsőre azt hinné az ember, hogy a pikáns plakátok miatt, amikkel telerakták a várost, ja igen, erre gondolok például:

Szóval hogy itt most biztos arról lesz majd szó, hogy mindenki meztelen és dugnak orrba is meg szájba is, pedig nem.

A játék lényege a szokásos: egy valaki viheti el a húszmilliós főnyereményt. Amivel bonyolítják: párokba kell rendeződniük a fiúknak és lányoknak. Hétfőtől csütörtökig megy a műsor, csütörtökön párválasztó ceremónia, amelynek lényege, hogy mindig a többségben lévő nem résztvevői választanak párt az ellenkező neműek közül. Mindig úgy hozza a sors, hogy egy valaki már csak úgy tud párt választani, hogy hárman lesznek együtt. Ekkor a másik nem képviselője megmondja, kivel szeretné folytatni a játékot, akivel pedig nem, az elhagyja a hotelt. Természetesen ezt bonyolítják védettséggel, új játékosokkal, titkos küldetésekkel.

Ami miatt érdekes, hogy az egész tavaly októberben lezajlott. Nincs élő műsor, nincsenek esemesek, nincsen napi hat műsor külön erről, nincs győzike. Egyszerűen egy izgalmas játék van, ahol végre sikerült viszonylag érdekes embereket is összeválogatni. Rendkívül tanulságos egy-két szituáció, az, ahogyan valaki keveri ide-oda a kakit a lábosban, és te közben végig látod persze.

Az van, hogy a Viasat 3 viszonylag ritkán jön elő saját műsorokkal, akkor viszont mindig hozzák a szintet. Az egészről nekem a Bár jutott eszembe, amely szintén a Viasat 3 terméke volt, és anno a vitathatatlanul legjobb ilyen jellegű műsor.

Szóval ez van, lehet oltani.

Új kedvenc sorozatom az újnak egyáltalán nem mondható Chuck, mely már több mint három évadot tudhat a háta mögött (pontosan nem tudom mennyit, és vagyok olyan lusta hogy nem guglizom ki, csak leírom ezt a béna kifogást).

A történet középpontjában Chuck áll, akinek egyik legnagyobb sérelme, hogy volt legjobb barátja kirúgatta őt az egyetemről. Mint kiderül, a másik srác később a CIA titkosnál is titkosabb ügynöke lesz, és valami szintén szupertitkos információ megszerzése közben életét veszti, és élete utolsó mozdulataként a megszerzett anyagot elküldi e-mailben Chucknak, aki innentől kezdve a CIA radarjára kerül.

Chuckból persze ügynök lesz, de mivel nulla kiképzést kapott, viccesebbnél viccesebb szituációkat okoz.

Az első évad felén vagyok túl, egyelőre nagyon tetszik, kellemes esténkénti kikapcsolódás, rengeteg lehet rajta röhögni, az akciójelenetek valamint a fővonal pedig izgalmasnak tűnik.

Értékelés: 5 pont

Az a nagy helyzet, hogy az angolok profik. Nem jönnek minden szeptemberben több tucat új sorozattal (vagy legalábbis nem tudok róla), viszont az a néhány anyag, ami eljut idáig, nagyon rendben van. Az E4 csatornának külön dicséret jár, mert bár azt hittük hogy a »Skins« tette olyan magasra a lécet, amit nehéz újra elérni (hiszen nekik sem sikerült annyira), de a Misfits néha meg is ugorja azt.

A Misfits arról szól, hogy van néhány közmunkát végző fiatal, akiket különböző okok miatt ezzel az enyhe büntetéssel sújtottak. Kábítószer birtoklása, vandalizmus, lopás és hasonló dolgok. Fontos rögtön az elején megjegyezni, hogy kicsit hasonló az alapvonal a Skinshez: olyan fiatalokat ismerhetünk meg, akiknek valami nincs rendben az életükkel, és ez sokszor az otthoni helyzetre vezethető vissza. Az angolok valójában sokkal jobban tudják ezt bemutatni, mint az amerikaiak, akik valahogy nem igazán tudnak elszakadni a kertvárosi tinédzserek nagy problémáitól. Ezzel szöges ellentétben itt panelházakat kapni, és a nekünk európaiaknak talán sokkal kézzel foghatóbb valóságot.

A sorozat a Wikipedia szerint dark comedy, és ez tökéletesen jellemzi a műfaji megjelölést. Vicces, és főként azért röhög az ember, de minden részben oda-oda csap a kőkemény dráma.

Meg aztán itt ez a főcím:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Nick Dance-nek, a Skins operatőrének is jár egy említés szintű dicséret, mert szavakkal nem leírható, amit egy kamerával művelni tud.

És ha nézi az ember, arra gondol: jó a rendezés, jó a zene, jó a fotózás, nagyon jók a szereplők (pedig ismeretlen, fiatal arcok) – hm, vagyis igazából ez az egész nagyon jó, nem?

Két évad érhető el eddig, az első évadot éppen ma fejeztük be, és ezek alapján újabb hatalmas kedvencként tekintünk a Misfitsre.

Értékelés: 5 pont