Nevetek, mert ha valaki kap egy levelet az iskolától, hogy tartozása van, ráadásul ezt akkor kapja, amikor az iskola éppen túl van egy tanulmányi rendszer váltáson (tehát előfordulhatnak hibák), és mindenféle hivatalos indoklás (levél, e-mail, akármi) nélkül valahol-valakinél érdeklődik, amire kap egy teljesen blőd választ (ez a válasz egyébként tényleg gáz), majd ebből levonja a következtetést, hogy az iskola szar, és gyorsan be is küldi a Homárra, fogyasztói társadalom, átverés, összeesküvés-elmélet, zombik és földönkívüliek serege. Ez egy hosszú mondat lett.

Mindeközben pedig sírok is, mert pontosan az ilyen emberek miatt van rossz hírneve az iskolának. És nem csak az iskolának, ilyenek miatt lehet rossz hírneve egy cégnek, egy üzletnek, egy embernek, akármi.

Az egészből nekem az a tanulság, hogy meg kellene tanulnunk kommunikálni. Nagyon sok konfliktust oldana fel, még több pedig meg sem születne.

Nagyon sok mindent tudnék most írni, de valójában felesleges. Semmi nem változott, valahol egy nullát egyesre mágneseztek, ha szakmámhoz hűen akarom magam kifejezni, azonban egy olyan mérföldkövet értem el az életemben, amelyet kicsit azért én is megkönnyeztem.

2007. szeptember 3-án »iratkoztam be«, tehát 3 évet, 8 hónapot és 23 napot voltam a GDF hallgatója. Életem egyik legjobb döntése volt beiratkozni, mélyen megvetek mindenkit, aki lenézi az iskolámat, és nem azért, mert ide jártam, hanem azért, mert én látom nagyjából mindkét oldalon, hogy mennyire hallgató-központú és mennyi lehetőséget kínáló intézményt fitymálnak le néhányan.

Egy iskola pontosan annyit ad, amennyit az ember ki akar hozni belőle. Én úgy érzem, hogy többszörösen kihoztam a maximumot, minden egyes percét élveztem, még úgy is, ha akkor éppen nem ezt éreztem.

Sok embernek mondhatnék köszönetet, hiszen nagyon sok ember segített az évek során, legfőképpen azonban a szűk rokonságon és természetesen Tomi és Gergő barátomon túl, akikkel nagyon sok éjszakát töltöttünk tanulva (vagy néha csak úgy téve) mégis konzulensemnek (hülye szó, a mentor kifejezés szimpatikusabb), Kaczur Sándornak szeretnék köszönetet mondani, aki az elmúlt két évben hihetetlen sok szakmai és már inkább baráti támogatást nyújtott, rengeteg tudást és eredményt köszönhetek neki.

Mást nem igazán tudok mondani, most megyünk elfogyasztunk valami elegánsabb ételt, aztán mivel egy órát aludtunk éjszaka, kipihenjük magunkat, hogy holnap ismét forogjon a mókuskerék, de akkor már mérnökként hajtjuk. :)

Van azért egy kis aggodalom, főként azért, hiszen a »továbbtanulás« áll vagy bukik azon, hogy bukunk vagy görbülünk majd.

Kezdem kicsit érezni, hogy mostanában nagy a hajtás, de persze megállni nem lehet, és valamelyik nap alá is húztam a maximális terhelhetőség szót az önéletrajzomban, így ni.

Hovatovább, a B-tételsorral nincs gond, inkább csak a rendszerezésével, és azzal, hogy olyan dolgokról beszéljen az ember 10-15 percig, amelyeket tud és használ naponta, de leírni már nem feltétlen szokott. Az A-tételeket tekintem szűk keresztmetszetnek, de dolgozunk az ügyön folyamatosan.

A himmelen megjelent írást pedig ajánlom, kötelező minden felsőoktatásban résztvevő diáknak és talán tanárnak is.

A rendkívül udvarias levelemre az alábbi választ kaptam (jobban mondva nem is én, hanem az egyik tanárom):

Tisztelt Peck Tibor Úr!

Mint minden évben az intézményekből nevezett dolgozatok esetében az OTDK rendezői az Informatikai Szakmai Bizottság tagjaival közösen döntenek az egyes dolgozatok befogadásáról.

Ennek célja elsősorban annak biztosítása, hogy valamennyi dolgozat megfeleljen az OTDK hagyományosan magas szintű tudományos elvárásainak.

Azon dolgozatok esetében, amelyeknél vagy a dolgozat terjedelme kirívóan kicsi egy elképzelt OTDK-n bemutatandó dolgozat elvárt mondanivalójához képest vagy pedig a dolgozatban a tudományos jelleg nem olyan erős, hogy ez belesimulna az OTDK szokásos stílusába idén is a Szakmai Bizottság öt szenior tagja konszenzussal határozott a dolgozatok befogadásáról.

Az eljárás célja az, hogy esetleges prezentációs vagy műfaji éltérés miatt ne hozzuk a hallgatót egy olyan méltatlan helyzetbe, amikor az OTDK sajátos értékelési rendszere az egyébként befektetett nívós szakmai, de nem kimondottan tudományos munka miatt elkerítően alacsony pontszámot eredményezne.

Az önök intézményéből érkezett dolgozatok esetében is jó meggyőződéssel mondom, hogy nívós műszaki tevékenységet tükröznek a dolgozatok, azonban az azokat átolvasó Szakmai Bizottsági tagok egybehangzó véleménye szerint nem elég markáns a tudományos jelleg. Hangsúlyozom, hogy ez nem az elvégzett munka összességében való értékelése, hanem kifejezetten az OTDK sajátos és természeténél fogva a tudományos aspektusokat kiemelő értékrendjének tükröződése. Ezek a dolgozatok például igen sikeresek lehetnek egy innovációs pályázaton.

Kérem, hogy a fiatal kollégáknak tolmácsolja a fent leírtak mellett a további alkotók műszaki pályájukhoz fűződő jókívánságaimat is.

Dr. Pataricza András
az Informatikai Szakmai Bizottság elnöke

A levelet persze nagyon szépen fogalmazta meg dr. Pataricza András úr, azonban mondandó nem sok olvasható ki a sorok közül, legfeljebb az, hogy a választ egy olyan emberre bízták, aki nem igazán folyt bele az egészbe, és nem feltétlenül ért egyet a döntéssel.

Azt inkább nem is kommentálom, hogy azért zártak ki, megalázva engem, hogy megóvjanak a későbbi megaláztatástól. Az pedig, hogy a vének tanácsa dönt a dolgozatok sorsáról, sehol, semmilyen szabályzatban nincs leírva. A hab a tortán, hogy a bírák a konferencián több dolgozatnak is kiemelték a helyesírási és nyelvtani igénytelenségét, a szakmai hiányosságait. Azok persze részt vehettek. Igen, savanyú a szőlő.

Egy dolog biztos: ha lesz is folytatása a felsőoktatási karrieremnek, akár mint hallgató, akár mint bármi más, a TDK-t és az OTDK-t nagyon messze elkerülöm majd. És sajnos ha engem kérdeznek, hangoztatni is fogom ezen álláspontomat. Nem a sértődött kisfiút játszom, de felesleges súlyos munkaórákat javarészt hasznos, de végül hatalmas csalódást okozó tevékenységekre fordítani.

Különösen fáj, hogy a konzulensem, aki a GDF-es TDK-zó hallgatók kvázi fő-fő mentora, azt mondta ma, hogy innentől kezdve nem érdekli ez az egész, és egy betűt nem hajlandó a nevéből a TDK-hoz adni. Ezzel egyrészt sok tehetséges hallgató esik el kiváló lehetőségek sorától (efelől nincsen kétségem), és az iskola is veszít egy értékes munkatársat e területen.

Azon még túlteszem magam, hogy napi tizenkét órában húzom az igát, 38˚C-os lázzal, és begyulladt hangszalagokkal, meg taknyos orral. Még azt is elviselem hogy folyamatosan beszélnem kell, tényleg, még igyekszem élvezni is, sőt, az órákon amiket tartok igyekszem a megszokott szintet hozni, talán sikerül is. Mondhattam volna azt, hogy egy hét betegszabadság, de inkább felemelt fővel, blabla. Amikor viszont ez a levél fogadott kedden, az már kicsit rátette azt a bizonyos lapátnyi adagot a lelkivilágom kártyavárára:

Kedves Hallgató!

Az Ön által XXX. Jubileumi OTDK-ra nevezett

  Tanulmányi rendszer fejlesztése

című pályamunka nevezését az OTDT Titkársága és az OTDT illetékes szakmai bizottsága ellenőrizte. Az ellenőrzés során azt a megállapítást tettük, hogy nevezése nem megfelel meg az OTDT és a szekció szabályainak, így azt nem tudjuk elfogadni.

A részleteket az OTDT nevezési rendszerében tudja megtekinteni.

Kérjük, hogy belépve a rendszerbe a "Dolgozat adatai" és a "Dokumentumok" menüpontban tekintse meg azon okokat, amelyek miatt nevezése elutasításra került.

A rendszer elérhetősége: http://otdtreg.itk.ppke.hu

Üdvözlettel,
OTDT Titkárság

Visszajelzéseiket és kérdéseiket az alábbi elérhetőségeken várjuk:

E-mail: OTDT.titkarsag@ofi.hu; titkar@otdt.hu
Tel.: (+36) 1/235-7253

Rémülten szaladtam az adatkezelő rendszerbe megnézni, hogy ugye ez most egy félreértés, de higgyétek el, nem az volt. És amiatt elutasításra kerültem:

Szakmai Bizottság nem találta elég színvonalasnak, nem vehet részt

A félkövér kiemelést én okoztam, ugyanis kicsit nevetségesnek tartom, hogy egy normális levelet nem sikerül megírni, de az én dolgozatom nem felel meg a szabályoknak. Mert nem elég színvonalas, mint olyan. Kétszer is átolvastam a szabályokat, kétszer is összevetettem a dolgozatommal, semmilyen eltérést nem találtam. Sőt, olyat sem láttam sehol hogy valaki leírhatja azt, hogy nem vagyok elég színvonalas, csak így a levegőbe. A dolgozat egyébként legalább tíz, a szakmában és a felsőoktatásban is releváns ember kezén ment át, valamint ami a legérdekesebb az egészben, hogy egy »első helyezést is kapott«, talán még emlékeztek, hogy 2009 novemberében sok-sok reménnyel írtam, hogy mennyire büszke vagyok erre az egészre.

Most meg itt állok, több száz órányi befektetett idővel, ennél több energiával, amely persze nem volt haszontalan, de ha azt nézem, hogy ezt az egészet igenis azért csináltam, hogy megmutathassam országnak-világnak, és valóban, nem voltak reményeim hogy elhozok akármilyen helyezést az országos megmérettetésről, de hogy így, gusztustalanul, mindenféle indoklás nélkül visszadobják a dolgozatomat, azt egyszerűen nem tudja bevenni az agyam.

Ne értsetek félre, komoly hezitálás kellett ahhoz is, hogy ezeket a sorokat egyáltalán leírjam. Az is lehet, hogy elvágom a Pázmányos MSc-karrieremet, vagy még akár hamarabb is húzok rövidebbet az egész miatt, hiszen az Informatikai Szekció a Pázmányon lesz. Nem is arról van itt szó, hogy annyira jónak gondolom magam, hogy hideg zuhanyként ért, miszerint gyenge vagyok mint a harmat.

Nem.

A problémám azzal van, hogy egy tollvonással, egy rosszul megfogalmazott levélnyivel elintézik több hónapnyi munkámat. Hogy lekezelően a színvonalról beszélnek, mindenféle magyarázat nélkül. Hogy nevetségessé, döntésképtelenné és inkompetenssé teszi azt a legalább tíz embert, aki ehhez a dolgozathoz érdemben hozzájárult, még ha annyival is csupán, hogy zsűritagként arra szavazott, hogy igen, ez volt a legjobb dolgozat, küldjük tovább az országos rendezvényre. Egy tollvonással leszarozták (és bocsánat, de erről van szó) az én szakmai reputációmat, az iskola (tegyük hozzá, sajnos egyébként sem jó) hírnevét, az ott dolgozó emberek szakmai felkészültségét. Ezek a mondatok a következőket jelentik:

Kedves Nádai Gábor!

Sajnos Ön, az Ön intézménye, és az abban dolgozó emberek még a legjobbnak vélt munkájukban sem olyan színvonalasak, mint akárki más a többiek közül!

Túloztam? Nem érdekel. Az a problémám, hogy teljesen más dolgokat vélek a háttérben húzódni. És ha csak engem dobott a gép, akkor félek hogy kellemetlen húzás volt ez annak, aki meghúzta azt a bizonyos piros kart, mely a gép jobb oldalán terjeszkedik, mert én nem fogok fejet szegve hagyni az egészet elúszni.

Az, ha engem becsmérelnek, még belefér. Ellenben az már nem fér bele, hogy az intézményt, és azokat a tanárokat, akiknek a legtöbbet köszönhetem, gyakorlatilag egyszerűen körberöhögik.

Amennyit tudtam tenni, az annál nem több, hogy kértem egy részletes indoklást. Az azonnali kizárást is erősnek érzem, TDK-val foglalkozó tanárok mind-mind azt mondták, hogy nem láttak még hasonlót pályafutásuk során, s ha valami komoly probléma is van, azt hiánypótlási eljárással igyekeznek megoldani, nem pedig így.

Az már szomorú, de egyértelmű, hogy áprilisban nem leszek ott az OTDK-n, legfeljebb mint néző, és szorítok azoknak, akiknek sikerült. Ezen már túltettem magam. Bízom benne, hogy azért legalább valamilyen épkézláb választ sikerül összeszedni.

Sajnos vannak dolgok, amiket nem lehet egy kattintással elintézni. Emberek komoly munkáját, emberek döntéseit nem lehet egy kattintással lehúzni a vécén, és meg is fogom mutatni, hogy ez így van, mert el vagyok keseredve, fel vagyok háborodva és sok hasonló jelzővel tudnám még illetni a hangulatomat, de hasztalan. Azért is írtam le ezeket a sorokat, mert ha ebből bármilyen hátrányom származik majd az elkövetkező hetek-hónapok-évek során, legalább bizonyos lesz néhány dolog. Most viszont inkább megyek vissza a munkámhoz, így nem lesz időm ezen gondolkodni.

Tömören és röviden: a cél főként középiskolás diákoknak a weblapkészítés és a webprogramozás alapjait megmutatni. Géptermi gyakorlat keretein belül két csoportban van lehetőség a HTML, a CSS, a PHP és a MySQL alapjainak elsajátítására. A műhelynek a Gábor Dénes Főiskola a helyszíne, hetente egyszer, délután öt órától kerül megrendezésre május végéig, a szervező a Gábor Dénes Tehetségpont, vezetőtanárunk Kaczur Sándor, az előadó pedig rajtam kívül Sós Bence és Stiller Roland, akik a szakma kiváló szakértői. Mindannyian évek óta foglalkozunk a weboldalak lelkivilágával, és igyekszünk olyan dolgokat mutatni, ami egy kiváló alapként szolgálhat, ha valaki komolyan akar foglalkozni a témával.

Akit érdekel, írjon nekem levelet a zokni [kukac] mefi [pont] be e-mail-címre WPDM tárggyal, tudok küldeni részletes információkat, és még jelentkezni is lehet!

Viszont. Minden évben be kell jelentkezni a suliban. A folyamat primitívre van egyszerűsítve, kinyomtatsz egy változásbejelentő lapot, amit a csodálatos ETR generál, csak alá kell írnod. Emellé még egy adatbejelentőt is kitöltesz, aláírod, és tényleg kész. Elküldöd beszkennelve-lefotózva, beküldöd postán vagy -viszed személyesen és készen is vagy.

A folyamattal a következő a problémám: ha nincs változás, mért kell a változásjelentő? Tök jó lenne, ha nem kellene mindig az aláírás kötelezően, és csak belépnék, nyomnék egy OK gombot, megerősíteném e-mailben és vidám is lenne az élet.

Vagy például felvi.hu: ha van ügyfélkapus ökkáuntod, akkor össze tudod azzal kapcsolni, de ha nincs, akkor ugyanúgy be kell küldeni valami kinyomtatványt postán, és maga az ügyfélkapuzás is ügye személyes jelenlétet igényel.

Tré.

Persze értem én, hogy az aláírás az egyetlen olyan dolog amit egyértelműen te csinálsz ott és akkor, de azért jó lenne valami USB-kulcs, vagy tudomisén, amit ha bedugsz, megnyomod a zöld gombot, akkor mehet is a móka. PIN-kóddal vagy akármi.

• 2010-ben gáznak érzem, hogy neten kell regisztrálni és bejelentkezni, de ugyan nyomtassam ki és juttassam el papíros formában az OTDT felé. Aztán még majd az iskolában ugyanez a kör lemegy majd. Papír-papír-papír;
• Ez még képlékeny, de ha jól értelmeztem a nagyobb lélegzetvételű jelentkezési körülményeket és szabályokat tárgyaló szentírást, akkor a jelentkezés ötezer forint. Nem azon a rongyos ötezer forinton, fedezi az ösztöndíj, meg valószínűleg az iskola is fizeti, de kezét csókolom az állambácsinak, nem úgy illene, hogy ez legyen már ugyan támogatott? Elvégre itt olyan ötletek kerülhetnek elő, melyek az országnak is hasznosak, eredményesek lehetnek?
• És ez már csak a krémnyi apróság a tortán, meg igazából nem ők tehetnek róla, de a regisztráció oldalán ha regisztrálni próbálok, 500-as hibaüzenetet dob a symfony keretrendszer.

Igen, én sem tudnám jobban, meg a szokásos FFFFUUUU-körülívelő szöveg, de akkor is.

Az idei rendezvény nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet. Tavaly egyáltalán nem gondoltam volna, hogy továbbjutok, annyira erősnek éreztem a mezőnyt, idén viszont nem tudtam hogy kit fognak tudni továbbjuttatni, olyan kevés téma volt, amelyet egyszerre kedveltem és találtam igényesnek. Zentai Norbert egy iPhone-ra fejlesztett saját OpenGL alapú 3D-motort mutatott be, jó volt látni ahogy az összes résztvevő tátja a száját, és az egyébként csendes 3D-tanárunk is csak annyit mondott, hogy szeretne gratulálni. Persze már akkor egyértelmű volt, hogy ő lesz az első, és annyira jó volt látni, hogy ő nagyjából ugyanazt érzi mint én. Van annak valami varázsa, mikor hallottad már az összes nevet, kivéve a tiédet, és valahol mélyen érzed, hogy a tiéd lesz az utolsó, mely az elsőt jelenti, de egészen addig, míg otthon nem vagy, és rá nem nézel az oklevélre, nem fogod elhinni.

A TDK egyébként egy nagyon-nagyon jó dolog. Egyrészt a hallgatók elmondhatják mi érdekli őket, mivel foglalkoznak, mit dolgoznak, másrészt sokaknak tényleg jó kiugró lehet a nagybetűs szakmai életbe.

Idén is részt vettem egyébként, itt vannak a fóliák, ha valakit érdekel esetleg. Az előadás címe Programozási tételek megvalósítása az állománykezelésben volt, és itt is szeretném megköszönni Kaczur Sándornak a gyakorlatilag már számolhatatlan segítséget, amit eddig nyújtott.

Az eredményhirdetésig robotfocival szórakoztattak minket, vicces volt:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

A továbbjutóknak pedig gratulálok!