Karácsonyra szüleimtől társasjátékot kaptam. Nem tudom mennyire számít gáznak 2011-ben 2012-ben ilyen offlájn eszközökkel szórakozni, de a társasjáték az egyik kedvenc mókázásom.

Ennek a játéknak a célja, hogy a játékos összegyűjtsön három különböző mesterkártyát. Ezt úgy teheti meg, hogy a korábban kisorsolt célját eléri, és helyesen válaszol egy mesterkérdésre. A táblán kérdésekre válaszolva lehet haladni egy kis autóval. Az utazókérdések könnyűek, közepesek vagy nehezek lehetnek, helyes megválaszolásukkor kettő, négy vagy hat lépést tehetünk a pályán.

Nagyon jó játék, nem a könnyebbek közé tartozik, de sokat tudhatunk meg kishazánkról, és sokat lehet közben röhögni közösen, magunkon és persze a másikon.

A legnagyobb problémám, hogy ugyan felerőszakoltam a gépemre a GTA IV-et, de egyszerűen élvezhetetlen a játékélmény, és hogy őszinte legyek, nem is igazából akarok folyamatosan gépet tvíkelni, arra a nagyon ritka alkalomra pedig sokkal jobb a konzol, ha társaságban összeülünk a kanapén döglődve.

A problémám az egésszel az, hogy egyrészt nem akarok ilyesmire költeni mostanában, másrészt pedig én tősgyökeres PlayStation rajongó vagyok, de mostanában azt mondják, az XBOX dívik. Meg aztán le vagyok maradva: mi ez hogy a konzolban merevlemez van? Hát én még abban élek, hogy betesszük az optikai lemezt, meg a nyolc megabájtos, 16 slotos memóriakártyát, aztán csapatjuk a zombik irtását.

Ez még egy hosszú kör lesz, úgy gondolom, de hát a GTA nagy úr, és jó lenne a IV-et is befejezni mielőtt jön az V.

Persze, most ebben nem az a nagy durranás, hogy szegény Mac-esekenk is csurran-cseppen, hanem az élmény újra átéléséről, a nosztalgiáról, meg hogy tizenkét euróért a hülyének is, hiszen klasszikus darab.

Észre sem vettem volna, ha netman nem mutatja meg. Remélem a sorozat többi tagja is érkezik hamarosan.

A Portal 2 az utóbbi idők legjobb játéka, mostanában játék talán egy volt, ami ennyire tetszett, az is a »Portal« volt. Tudom-tudom, Postal 3, Duke Nukem Forever és miegymás, de azok valahogy sosem hatottak meg, noha utóbbi tényleg történelmi pillanat, hogy már lewarezolható az internetek áradatáról.

14 óra játékidő van egyelőre a Portal 2-ben, a sztori végét rúgom, már voltam fent és lent, egyelőre nagyon izgalmas, kétszer sikerült huzamosabb időre (több mint tíz perc) megakadnom, bár ezt betudom inkább a zombiságnak.

Elgondolkodtató, kikapcsoló, humoros és tökéletes folytatása az első résznek, amennyire hallottam a történet vége is kiváló lesz. A kétjátékos mód a két kis droiddal hihetetlenül aranyos, három este alatt simán teljesíthető és habár csak néha lehet elakadni, tényleg kétemberes munka és azért jócskán kell gondolkodni.

Egy szó mint száz, a Portal 2 kiváló játék, minden másodpercét maximálisan élveztem. Azt hiszem, krumplira nem tudok többé nem magas szintű mesterséges intelligenciaként gondolni. :]

Persze holnap akartam megvenni, ma már sehol nem kapni, úgyhogy bukok kemény 1500 magyar forintokat a Steam-en. Kicsit mocsok dolog hogy nem lehet dollárban vásárolni, az euró meg most nem épp a legjobb fizetőeszköz, de hát ez van.

Sok idő a munka miatt nem lesz rá, de már alig bírom kivárni. (Igazából csodálkozom hogy államvizsga után nem vettem meg azonnal, és részegedtem ezzel.)

Nem nagyon akarom bő lére ereszteni, nem szeretnék kitérni arra hogy mi a sztori, kivel vagyunk és mit kell tennünk; ezeket úgyis leírták már mások, máshol. Lényeg a lényeg: a szokásos olaszos életet éljük a csodás Államokban.

Két és fél órányi játék után a következőt tudom mondani: a Mafia II minden jó tulajdonságot magával hozott, amelyet az egyben szerettünk, annyi változással, hogy a rosszakat kijavították. Nem viccelek, két óra játékidő után nem tudok mit negatívumként kiemelni. 1280×768 pixeles felbontáson szaggatás nélkül vakít, a grafika egyszerűen lenyűgöző, pedig bőven a minimum konfiguráció alatt van a gépem; a mozgások, a harcok és az egész körülöttünk lévő világ kidolgozottsága tényleg odatesz. Hozzáteszem hogy a Mafia: The City of Lost Heaven is hasonló érzéseket keltett bennem annak idején, emlékeim szerint.

Mesés. Megérte ennyit várni, látszott hogy nem véletlenül telt el végtelennek tűnő idő a két játék megjelenése közt.

Egyelőre a sztori is jónak tűnik; kedvenceim a GTA-játékok, de valljuk be, ott mindig vannak kicsit bugyuta dolgok, itt azonban ismét egy remekül be-, át- és levezetett történet került elénk. Ráadásul jelenleg nem is tűnik olyan nehéznek mint az első rész, de nem is esik át a ló innenső oldalára sem.

Kiváló játékélmény, nem tudok mást mondani. Ahogy nézem a kritikák is jókat írnak, bár komolyabban még nem olvasgattam.

Végül néhány kép a tovább mögött.

A játékok mindig is lassabban jutottak el hozzám, kivéve talán azon néhány év alatt, mikor még otthon volt és fénykorát élte a PlayStation 2 konzol. Másik konzolt míg nincsen HDTV itthon nem igazán akarok vásárolni, a számítógépet pedig mindig bővíteni a játékok igényei szerint idegölő dolog, ráadásul ott van nekem drága hobbinak a fényképezés.

Azonban most hogy Macre is elérhető lett a Steam, és rögtön ingyen dobálgatták a Portalt, gondoltam mért ne, próbáljuk ki egy öt percre.

Azt vettem észre, hogy három órája játszottam folyamatosan. Hihetetlenül élveztem, kikapcsolt és mindeközben megmozgatta kicsit az agyamat, pedig nem ájultam el a grafikától és miegymás. A hangulat kicsit a Half Life-ra hasonlít (tudom, nem véletlenül), bár jobban belegondolva még hátborzongatóbb az egész.

Arról van szó, hogy átjárókat tudunk nyitni két pont között. Képzeljük el a szituációt, hogy nyitunk egy átjárót a szoba tetején és egyet a szoba egyik falán, majd ahogy belenézünk a falon lévő résbe, látjuk saját magunkat és az egész szobát felülről. Ha igazán beleéli magát az ember, eléggé hátborzongató a dolog.

Egyelőre nagyon tetszik ez a játék, többek között azért is, mert nem is olyan régen írtam, hogy »a játékipar nem tud újat mutatni«. Ott vannak a húzónevek, amelyek minden évben kijönnek egy új verzióval, de igazán egyedi ötletet, újdonságot ritkán látni. A Portal viszont ilyennek tűnik nekem, még ha három évvel később is próbáltam ki, minthogy megjelent.

• Üvegből (palackból) inni (vizet, üdítőt, sört). – Igen.
• Saját könyvbe beleírni, behajtani a fülét, aláhúzni. – Nem.
• h-t használni hogy helyett (és egyéb hasonló rövidítést). – Nem.
• Előre megtudni terhesség alatt a születendő gyerek nemét. – Igen.
• Szilveszterkor újévi körSMS-t, e-mailt írni. – Nem.
• Evés közben olvasni. – Igen.
• Kutyát tartani bérházban (lakótelepi 30-40 nm). – Igen.
• Kertes házban a kertbe vizelni. – Nem.
• Moziban filmnézés közben enni-inni. – Igen.
• Bort inni kólával. – Nem.
• Zuhanyzás közben énekelni. – Igen.
• RAW formátumban fotózni. – Igen.
• Éjszaka élni nappal helyett. – Igen.

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Szóval az aranyos zöld malackák megunták a banánt, vagyis jelen helyzetben a fű rágcsálását, és szemet vetettek a vicces madárkák tojásaira. De persze azok nem hagyják annyiban a dolgot, ezért egy csúzliból önnön testüket feláldozván állnak bosszút, malacok tömegeit pusztítva.

Aranyos zene, aranyos grafika, vicces játék, néha a falhoz vágnád tőle a telefont, szóval minden tökéletes.

(És a IV-gyel még mindig nem játszottam csak öt percet.)