Idáig nem terveztem, hogy cserélek, viszont múltkor Inti mutatta ezt a Colgate-et:

A lényeg, hogy nem mozog a feje, mint a legtöbb ilyenfélének, egyszerűen csak irgalmatlan erővel rezeg (nagyjából négyszer-ötször erősebben, mint egy mobiltelefon). Hatásos, sokkal hatékonyabban távolítja el a lepedéket és blablabla. Cserélhető benne az elem, bár felesleges, mert mire lemerülne, addigra már egyébként is cseréli az ember a foga keféjét.

Jópofa cucc.

Az egész cucc 180 fokban tud forogni, elfér benne egy mikrohullámú- és mezei sütő, hűtő- és mosogatógép, mosogató, kétkarikás indukciós tűzhely, a tetején és az alján végtelen hellyel, fiókokkal. Mindez nagyjából másfél négyzetméteren. Elképesztően ötletes megoldás, a pici konyhákba tök jó lehet.

Kis videó:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

A memóriahab lényege nagy vonalakban (NASA-fejlesztés), hogy alapjáraton egy elég kemény, szivacs-szerű anyag, amely hőérzékeny, így ha hozzáérünk, a testünk által kibocsátott hő hatására megpuhul. Ha hirtelen elengedjük, néhány másodpercig látszik a testrész formája, ezért is nevezik emlékező habszivacsnak.

Múltkor valahogyan a Dormeo oldalára, és akkor éppen nagy karácsonyi leértékelés is volt, így beruháztam két Memosan nevű párnára és két négyévszakos Tina paplanra.

Az anatómiai párna szerintem nem hülyeség, de anno valamilyen szivacsos változata, ami az akkori kornak felelt meg, egyszerűen katasztrófa volt, a kényelmes alvásra alkalmatlan. Ez a 100%-ban memóriahabból álló cucc viszont durván jó, belenehezedik az ember feje, és érezhetően ideális testtartásban lehet aludni, bármilyen pózban. A paplanok is elég jók, én eddig tollmániás voltam mindenből, de ez a könnyű anyag, mégis meleg szemlélet sokkal szimpatikusabb.

Kicsit tartottam a Dormeótól, lévén a TOP SHOP telefonos akármi üzemelteti, azok meg valamilyen okból kifolyólag elvből csak gagyi termékek lehetnek, de kellemes csalódás volt, abszolút ajánlom mindenkinek.

A módszerem egy fabotnál is egyszerűbb: lehetőleg minden nap este előveszem szépen a pénztárcámat, kipakolom belőle a mindig elrakott nyugtát-blokkot-számlát, bepötyögöm a gépbe, majd a papírost határozottan a mellettem álló szemetesbe hajítom. Mondanom sem kell, előfordul, hogy elfelejtem az aznapi eresztést belevinni a készülékbe, ekkor igyekszem másnap, vagy harmadnap felírni. Minél később, annál rosszabb.

A legnagyobb elcsúszások azon vannak, amikor valahol nem teszem el a blokkot, vagy olyan dologért fizetek, amiért általában nem jár blokk. (Például a piacon tipikusan sosem veszem el a blokkot csak haladok tovább.) A mobilba azonnal való felírást annyira nem szeretem; kicsit el tudja rontani az események élményfokát, amikor azt irkálja az ember, hogy most ez mennyibe került. Ellenben utazáskor vagy a nem blokkos dolgoknál hasznos tud lenni.

Hogy mi értelme az egésznek? Ki tudja, bármi. Egyrészt látom tételesen, hogy mire megy el a mennyi pénz. Például tudom hogy a macskára havonta mostanában sosem költöttem többet 4000 forintnál (amit elég penge eredménynek tartok, lévén hogy puccos dolgokon él a kis dög). Látom mennyit változnak az árak. Tudom követni a rezsit (ezekhez a tételekhez még csatolom is a lefotózott-beszkennelt számlát). Ha beüt valamilyen krach, látom, hogy honnan-hová tudom mozgatni a pénzt. Hasonlók. Hasznos dolog, naponta másfél percnél többet tényleg nem igényel, esetleg kettőt, azonban hosszú távon rengeteg értékes információt rejt.

A fent nevezett szemetes ma éppen így néz ki:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Az app most ingyen letölthető, alapból van benne néhány effekt ingyen, de lehet hozzá hetvenkilenc centes áron letölteni is. Kiváló marketing a filmnek, és emellett az alkalmazás maga is zseniális.

Ritkán vagyok a házibarkács megoldások híve, mivel általában jó ár-érték arányban lehet találni sokkal jobbat a házilag összeeszkábált megoldásoknál. A Sugru azonban annyira mókás és ötletes, hogy nem bírtam megállni, és három kollégámmal közösen rendeltünk fejenként egy adagot. Ezt szerencsére nem nyúlták le az idevezető útja során.

A Sugru a Times 2010 ötven legjobb találmánya között is szerepelt. Arról van szó, hogy egy gyurma szerű anyagot fél óráig macerálhatunk, aztán egy napra állni hagyjuk, és végül egy elég masszív szilikon-jellegű anyagot kapunk, amely elválaszthatatlanul hozzáköt az alumínium, üveg, fa vagy egyéb felületekhez.

Az oldalukon kismillió képet és videót látni, hogy mire használja fel a közösség, rendkívül ötletes és produktív, ráadásul nagyon sok helyen lehet hasznosítani. Egy bizonyos szintig ráadásul vízálló és a hőmérséklet ingadozását is jól tűri.

Én próbaként elsőnek egy a fülhallgató kábelét összefogó apróságot csináltam vele, izgatottan várom az eredményét.

Kipróbálás nélkül, az első tippet írja be, aki szeretné. :]

Nagyjából újra »két év után« cseréltem telefont, bár a csere helyett talán jobban hangzana a frissítés szó, vagy ha bátorkodhatok angolos kifejezésekhez nyúlni, akkor á lá ápgréd, vagy mi.

A megjelenés napján sikerült lecsapni a vasra, de voltam olyan batár, hogy a nagy örömködésben elfelejtettem: a SIM-kártyám nem fér bele a készülékbe. Persze rendelhettem volna ötszáz forintért vágót, mert rajzolhattam volna mintát és kivághattam volna kézzel, de az ilyen megoldásoknak nem vagyok a híve, úgyhogy végül csak ma vettem kézbe a drágaságot. A készülékért amúgy 32 000 forintot kellett kifizetnem, és egy évig a havidíjam 7 500 forinttal lesz több. Az ára így tehát 122 000 forint, és ha figyelembe vesszük, hogy az előző darabot tokkal-vonóval olyan 40 000 forintért adhattam volna el, ha nem örökítem tovább családon belül, akkor végső soron 82 000 forintba fájt volna a vas. Cserébe most két évre ismét eladtam a lelkem a T-nek, de mivel elégedett ügyfél vagyok, ez talán nem is baj.

Nekem a 3GS után talán a kijelző a legnagyobb előrelépés. Tudom én, hogy más telefonokban is volt már ilyen, meg izé, nem is ezért mondom, de ránézek arra a képre, és beng, csurog a nyálam. Az akku egyelőre szintén nagyon nagy előrelépésnek tűnik, ma nagyjából öt és fél órán át nyomkodtam (játszottam, neteztem, telefonáltam, Siri-ztem) 50% az akku. Tudom-tudom, a Nokiák régen egy hétig is bírták töltés nélkül.

A kamera is elég pöpec, 1080p-s videókat rögzíteni kifejezetten mókás, ráadásul meglepően jó minőségben teszi ezt. Mondogatta nekem valaki anno, hogy höhöhö, az Apple is eljutott az öt évvel ezelőtti mobiltelefonos kamerák szintjére, de szerintem nem erről van szó. Lehet, hogy öt éve is volt már 8MP-es kamera, de itt nem csak a képméret növekedett, hanem a -minőség is.

Azt, hogy nincs benne 4G, egyelőre nem nagyon sajnálom - a 3G/GPRS kombóval is elégedett vagyok, mire tényleg lesz lefedettség is a 4G-hez, addigra meg úgyis eltelik újabb két év.

Siri nagyon mókás, bár itthon még sok hasznát nem látom, voltaképpen egy okosabb hangirányításról van szó, és mivel csak angolul tud, a mi magyaros angolságunkat pedig nem mindig érti meg elsőre, a maradék esetek nagy részében pedig panaszkodik, hogy Magyarországon nem tud mit tenni, így kényelmesebb kézzel megírni azt az SMS-t adott esetben. De látok fantáziát a dologban; szerintem hosszú távon ha több nyelven is elérhető lesz, bizonyára segíti majd a mindennapi használatot, főleg például vezetés közben. (Tömegközlekedési eszközön hülyének néznek, ha beszélgetsz a telefonoddal, az biztos.)

Két éve azt mondtam, hogy az iPhone a legjobb választás volt a számomra. Az utóbbi időben volt pár dolog, ami miatt kevésbé volt szimpatikus, de ettől függetlenül még mindig azon a véleményen vagyok, hogy az iPhone a legjobb mobilkészülékek egyike. Nem akarok és nem is szeretek Android-WP7-iOS vitákba belemenni, szerencsére vagyunk olyan érettek és szerencsések, hogy olyan korban élünk, ahol mindenki kiválaszthatja a maga ízlésének megfelelő kütyüt.

18 MP-es FF érzékelő, amivel gondolom az 1080p HD videó eléggé gázul nézhet ki. Végre beleépíteték az Ethernet-csatlakozást és az 51200-as ISO is elég csúnya. Persze ez egy profi gép, teljesen más a felhasználói köre, ennélfogva a kétmillás körüli ár is elég kemény.

Mostanában hovatovább rútul elhanyagoltam a fotózást, pedig gyűlik a sok-sok-sok ötlet a fejemben, de egyszerűen időhiányban küzdök, meg aztán, mikor kitalálok valami jót, akkor mindig kiderül hogy valami eszköz kéne hozzá, amit súlyos forintokért lehet megszerezni. És persze-persze, gagyival is lehet jól fotózni, de hát na.

Ami most nagyon vonz, az a videózás; buli lenne kipróbálni akár valami párperces kis móka erejéig. Úgy értem, próbáltam már, csak olyan szinten lenne jó, hogy valamilyen párperces kisfilmet összerakni vele.

Az iOS 5 biztosan nagyon jó egyébként, úgy terveztem, hogy amint hazaérek frissítek is, de ez nem jött össze, mert tegnap este mikor megnyomtam az update gombot az OS X-en belül, nem vettem észre, hogy feldobott egy licencszerződést, így most pár lépéssel előrébb vagyok, de sebaj, már csak négy óra, és ideér az anyag!