mefiblog - főoldal

Régen kaptam ajándékba egy elektromos fogkefét. Akkoriban még gyerek voltam, és persze tökre tetszett, mert hát rezeg, három napig sokkal viccesebb volt a fogmosás, mint egyébként. Aztán később is az volt egy ideig, és szerettem, mert sosem vérzett az ínyem és elég hatékony a cucc. Idővel én sem tudom igazán miért, de váltottam nem-elektromosra.

Idáig nem terveztem, hogy cserélek, viszont múltkor Inti mutatta ezt a Colgate-et:

A lényeg, hogy nem mozog a feje, mint a legtöbb ilyenfélének, egyszerűen csak irgalmatlan erővel rezeg (nagyjából négyszer-ötször erősebben, mint egy mobiltelefon). Hatásos, sokkal hatékonyabban távolítja el a lepedéket és blablabla. Cserélhető benne az elem, bár felesleges, mert mire lemerülne, addigra már egyébként is cseréli az ember a foga keféjét.

Jópofa cucc.

Oké, ez mennyire menő cucc már:

Az egész cucc 180 fokban tud forogni, elfér benne egy mikrohullámú- és mezei sütő, hűtő- és mosogatógép, mosogató, kétkarikás indukciós tűzhely, a tetején és az alján végtelen hellyel, fiókokkal. Mindez nagyjából másfél négyzetméteren. Elképesztően ötletes megoldás, a pici konyhákba tök jó lehet.

Kis videó:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Egy éve nagyjából azt sem tudtam mi az a memóriahab, mostanra viszont majdnem minden helyiségben van legalább egy ilyen komfortberendezés, sok helyen több is. A kanapénak a hátpárnája, az ágyban a fedőmatrac és mostmár a kispárnák is.

A memóriahab lényege nagy vonalakban (NASA-fejlesztés), hogy alapjáraton egy elég kemény, szivacs-szerű anyag, amely hőérzékeny, így ha hozzáérünk, a testünk által kibocsátott hő hatására megpuhul. Ha hirtelen elengedjük, néhány másodpercig látszik a testrész formája, ezért is nevezik emlékező habszivacsnak.

Múltkor valahogyan a Dormeo oldalára, és akkor éppen nagy karácsonyi leértékelés is volt, így beruháztam két Memosan nevű párnára és két négyévszakos Tina paplanra.

Az anatómiai párna szerintem nem hülyeség, de anno valamilyen szivacsos változata, ami az akkori kornak felelt meg, egyszerűen katasztrófa volt, a kényelmes alvásra alkalmatlan. Ez a 100%-ban memóriahabból álló cucc viszont durván jó, belenehezedik az ember feje, és érezhetően ideális testtartásban lehet aludni, bármilyen pózban. A paplanok is elég jók, én eddig tollmániás voltam mindenből, de ez a könnyű anyag, mégis meleg szemlélet sokkal szimpatikusabb.

Kicsit tartottam a Dormeótól, lévén a TOP SHOP telefonos akármi üzemelteti, azok meg valamilyen okból kifolyólag elvből csak gagyi termékek lehetnek, de kellemes csalódás volt, abszolút ajánlom mindenkinek.

2007 óta vezetem nagyjából a saját költségvetésemet. Végigjártam a különböző szamárlépcsőket: először frankón csak egy kockás füzetbe írogattam, hogy három zsemlye 15 forint, majd később elkezdtem egy Excel-táblázatba vezetni, ami egyre okosabb lett. Mikor átálltam »Macre«, azonnal beleszerettem a Cha-Ching nevű alkalmazásba. Ennek létezett iPhone verziója is, amelyet már korábbról ismertem. Szerettem is kellőképpen, olyannyira, hogy mikor leálltak a fejlesztésével, még a forráskódot is meg akartam szerezni, de nem sikerült persze. 2011 végéig használtam ezt az alkalmazást, október óta tervezem az átállást egy másikra, a választásom pedig a Squirrel-re esett.

A módszerem egy fabotnál is egyszerűbb: lehetőleg minden nap este előveszem szépen a pénztárcámat, kipakolom belőle a mindig elrakott nyugtát-blokkot-számlát, bepötyögöm a gépbe, majd a papírost határozottan a mellettem álló szemetesbe hajítom. Mondanom sem kell, előfordul, hogy elfelejtem az aznapi eresztést belevinni a készülékbe, ekkor igyekszem másnap, vagy harmadnap felírni. Minél később, annál rosszabb.

A legnagyobb elcsúszások azon vannak, amikor valahol nem teszem el a blokkot, vagy olyan dologért fizetek, amiért általában nem jár blokk. (Például a piacon tipikusan sosem veszem el a blokkot csak haladok tovább.) A mobilba azonnal való felírást annyira nem szeretem; kicsit el tudja rontani az események élményfokát, amikor azt irkálja az ember, hogy most ez mennyibe került. Ellenben utazáskor vagy a nem blokkos dolgoknál hasznos tud lenni.

Hogy mi értelme az egésznek? Ki tudja, bármi. Egyrészt látom tételesen, hogy mire megy el a mennyi pénz. Például tudom hogy a macskára havonta mostanában sosem költöttem többet 4000 forintnál (amit elég penge eredménynek tartok, lévén hogy puccos dolgokon él a kis dög). Látom mennyit változnak az árak. Tudom követni a rezsit (ezekhez a tételekhez még csatolom is a lefotózott-beszkennelt számlát). Ha beüt valamilyen krach, látom, hogy honnan-hová tudom mozgatni a pénzt. Hasonlók. Hasznos dolog, naponta másfél percnél többet tényleg nem igényel, esetleg kettőt, azonban hosszú távon rengeteg értékes információt rejt.

A fent nevezett szemetes ma éppen így néz ki:

A Mission Impossible negyedik részének megjelenése alkalmából J.J. Abrams kis garázsvállalkozása, a Bad Robot Interactive bedobott az App Store-ba egy kiváló alkalmazást, amellyel különféle vagány effekteket lehet belemetszeni videóinkba. Itt például a semmiből egy autó zuhan az egyik vidéki főútra:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Az app most ingyen letölthető, alapból van benne néhány effekt ingyen, de lehet hozzá hetvenkilenc centes áron letölteni is. Kiváló marketing a filmnek, és emellett az alkalmazás maga is zseniális.

Ritkán vagyok a házibarkács megoldások híve, mivel általában jó ár-érték arányban lehet találni sokkal jobbat a házilag összeeszkábált megoldásoknál. A Sugru azonban annyira mókás és ötletes, hogy nem bírtam megállni, és három kollégámmal közösen rendeltünk fejenként egy adagot. Ezt szerencsére nem nyúlták le az idevezető útja során.

A Sugru a Times 2010 ötven legjobb találmánya között is szerepelt. Arról van szó, hogy egy gyurma szerű anyagot fél óráig macerálhatunk, aztán egy napra állni hagyjuk, és végül egy elég masszív szilikon-jellegű anyagot kapunk, amely elválaszthatatlanul hozzáköt az alumínium, üveg, fa vagy egyéb felületekhez.

Az oldalukon kismillió képet és videót látni, hogy mire használja fel a közösség, rendkívül ötletes és produktív, ráadásul nagyon sok helyen lehet hasznosítani. Egy bizonyos szintig ráadásul vízálló és a hőmérséklet ingadozását is jól tűri.

Én próbaként elsőnek egy a fülhallgató kábelét összefogó apróságot csináltam vele, izgatottan várom az eredményét.

Oké, ezt a gyöngyszemet ma fedeztük fel, kíváncsi vagyok, hogy az iparban tevékenykedők közül hányan tudják, mi is lesz.

Kipróbálás nélkül, az első tippet írja be, aki szeretné. :]

Tádá:

Nagyjából újra »két év után« cseréltem telefont, bár a csere helyett talán jobban hangzana a frissítés szó, vagy ha bátorkodhatok angolos kifejezésekhez nyúlni, akkor á lá ápgréd, vagy mi.

A megjelenés napján sikerült lecsapni a vasra, de voltam olyan batár, hogy a nagy örömködésben elfelejtettem: a SIM-kártyám nem fér bele a készülékbe. Persze rendelhettem volna ötszáz forintért vágót, mert rajzolhattam volna mintát és kivághattam volna kézzel, de az ilyen megoldásoknak nem vagyok a híve, úgyhogy végül csak ma vettem kézbe a drágaságot. A készülékért amúgy 32 000 forintot kellett kifizetnem, és egy évig a havidíjam 7 500 forinttal lesz több. Az ára így tehát 122 000 forint, és ha figyelembe vesszük, hogy az előző darabot tokkal-vonóval olyan 40 000 forintért adhattam volna el, ha nem örökítem tovább családon belül, akkor végső soron 82 000 forintba fájt volna a vas. Cserébe most két évre ismét eladtam a lelkem a T-nek, de mivel elégedett ügyfél vagyok, ez talán nem is baj.

Nekem a 3GS után talán a kijelző a legnagyobb előrelépés. Tudom én, hogy más telefonokban is volt már ilyen, meg izé, nem is ezért mondom, de ránézek arra a képre, és beng, csurog a nyálam. Az akku egyelőre szintén nagyon nagy előrelépésnek tűnik, ma nagyjából öt és fél órán át nyomkodtam (játszottam, neteztem, telefonáltam, Siri-ztem) 50% az akku. Tudom-tudom, a Nokiák régen egy hétig is bírták töltés nélkül.

A kamera is elég pöpec, 1080p-s videókat rögzíteni kifejezetten mókás, ráadásul meglepően jó minőségben teszi ezt. Mondogatta nekem valaki anno, hogy höhöhö, az Apple is eljutott az öt évvel ezelőtti mobiltelefonos kamerák szintjére, de szerintem nem erről van szó. Lehet, hogy öt éve is volt már 8MP-es kamera, de itt nem csak a képméret növekedett, hanem a -minőség is.

Azt, hogy nincs benne 4G, egyelőre nem nagyon sajnálom - a 3G/GPRS kombóval is elégedett vagyok, mire tényleg lesz lefedettség is a 4G-hez, addigra meg úgyis eltelik újabb két év.

Siri nagyon mókás, bár itthon még sok hasznát nem látom, voltaképpen egy okosabb hangirányításról van szó, és mivel csak angolul tud, a mi magyaros angolságunkat pedig nem mindig érti meg elsőre, a maradék esetek nagy részében pedig panaszkodik, hogy Magyarországon nem tud mit tenni, így kényelmesebb kézzel megírni azt az SMS-t adott esetben. De látok fantáziát a dologban; szerintem hosszú távon ha több nyelven is elérhető lesz, bizonyára segíti majd a mindennapi használatot, főleg például vezetés közben. (Tömegközlekedési eszközön hülyének néznek, ha beszélgetsz a telefonoddal, az biztos.)

Két éve azt mondtam, hogy az iPhone a legjobb választás volt a számomra. Az utóbbi időben volt pár dolog, ami miatt kevésbé volt szimpatikus, de ettől függetlenül még mindig azon a véleményen vagyok, hogy az iPhone a legjobb mobilkészülékek egyike. Nem akarok és nem is szeretek Android-WP7-iOS vitákba belemenni, szerencsére vagyunk olyan érettek és szerencsések, hogy olyan korban élünk, ahol mindenki kiválaszthatja a maga ízlésének megfelelő kütyüt.

Oké, szóval a Canon most ezzel rukkolt elő:

18 MP-es FF érzékelő, amivel gondolom az 1080p HD videó eléggé gázul nézhet ki. Végre beleépíteték az Ethernet-csatlakozást és az 51200-as ISO is elég csúnya. Persze ez egy profi gép, teljesen más a felhasználói köre, ennélfogva a kétmillás körüli ár is elég kemény.

Mostanában hovatovább rútul elhanyagoltam a fotózást, pedig gyűlik a sok-sok-sok ötlet a fejemben, de egyszerűen időhiányban küzdök, meg aztán, mikor kitalálok valami jót, akkor mindig kiderül hogy valami eszköz kéne hozzá, amit súlyos forintokért lehet megszerezni. És persze-persze, gagyival is lehet jól fotózni, de hát na.

Ami most nagyon vonz, az a videózás; buli lenne kipróbálni akár valami párperces kis móka erejéig. Úgy értem, próbáltam már, csak olyan szinten lenne jó, hogy valamilyen párperces kisfilmet összerakni vele.

Túl vagyunk életünk első App Store-ba való alkalmazás publikálásán. Azt nem mondom, hogy könnyű kör volt, sőt, kifejezetten macerás, ha mint cég szeretné intézni az ember. Egyáltalán nem meglepő a dolog, lehet köpködni a folyamatra, de nem véletlenül vannak többnyire minőségi alkalmazások mind a Mac mind pedig az iOS App Store-ban. Máskülönben a sok hercehurcából csak a jogi-bürokratikus-adminisztratív rész jár sok huzavonával, és ezkeen egyszer kell átesni, utána maga az alkalmazás közzététele egyszerű: beállítod a fejlesztői gépet, feltöltöd, megvárod, mit mondanak rá (nekünk egyetlen probléma volt, egy azonosítót elírtunk), és néhány nap múlva már bent is van az áruházban.

Az iOS 5 biztosan nagyon jó egyébként, úgy terveztem, hogy amint hazaérek frissítek is, de ez nem jött össze, mert tegnap este mikor megnyomtam az update gombot az OS X-en belül, nem vettem észre, hogy feldobott egy licencszerződést, így most pár lépéssel előrébb vagyok, de sebaj, már csak négy óra, és ideér az anyag!

Ma került megrendezésre a szokásos Apple-móka (most, mikor írok, éppen még tart is) amiben főként az iOS 5-ről és az új iPhone-ról beszéltek.

A legnagyobb újdonság persze az iPhone 4S – úgy látszik, megtartják a vonalat. Kétmagos a CPU és a GPU is, ami elég laza, elvileg maga a gép kétszer, a grafikai meghajtás hétszer gyorsabb az iPhone 4-nél, ami azt hiszem ötször volt gyorsabb az iPhone 3GS-nél, ami háromszor volt gyorsabb a 3G-nél. Szóval értitek. A legjobb az akku: 6 óra 3G böngészés, 8 óra telefonálás, és gondolom kb. egy hét készenlét. Egy speckó antenna-trükknek köszönhetően, ha jól fogod a dögöt, akkor akár kétszer olyan gyors lehet az adatforgalom is.

A kamera 8 megapixel, kicsit rendbekapták a szoftvert is (ráfért), sokkal gyorsabb lesz a fotózás is, fél másodpercet kell várni két kép elkészítése között (meglátjuk). Készítettek egy beépített szoftvert is, amellyel össze-vissza manipulálhatjuk a képet.

Mókás funkció: kérdezhetsz valamit az iPhone-tól (bármilyen nyelven), és megpróbál válaszolni rá. Sőt, bármilyen parancsot megpróbál értelmezni, például emlékeztetők beállítása vagy a közelben éttermek keresése. De még akár az üzeneteket is felolvassa, ha megkérjük. Attól tartok ez csak azon a nyelven lesz elérhető, amilyen az iOS nyelve, mert noha a cucc több nyelvű, de tuti nem tudja eldönteni, milyen nyelven van az SMS.

Az iOS 5 mindenféle újdonságával és az iCloud-dal együtt október 12-étől elérhető, az iPhone 4 pedig itthon október 28-ától, pár hét különbséggel, ami elég jó. Kíváncsi vagyok, hogy az USA 200 dolláros árat hogyan sikerül majd forintokká alakítani.

Olcsóbbak lettek az iPodok, ráadásul az iPod nano már hivatalosan is óraként használható, lehet hozzá Apple szíjat venni. Vicces, megint az van, amint régebben írtam: megnézik mi megy jól a piacon, mire van igény, mit valósítottak meg mások a termékeikkel, és ilyen irányba haladnak. Az iPod Touch mostantól fekete és fehér színben is kapható, szintén olcsóbb lett.

Oké, akkor most megosztok veletek egy tanulságos történetet, ami részben az üzemeltetők, részben a fejlesztők részben pedig a megrendelők nem mindig megfelelő döntéseiknek köszönhetően plusz több órányi munkát okozott.

Adott a szitu: egy félig-meddig rosszul meghozott döntés miatt tárhelyet kell változtatni. Szerencsére nem a teljes tárhelyszolgáltatót, pusztán a tárhelyszolgáltatón belül egy fizikailag másik helyre, új felhasználó alá kell költözni. Ezzel nincs is gond, a szolgáltató párezer forintért elvégzi a műveletet.

Ideális világban (ahol már alapból a váltás sem lenne szükséges, hangsúlyozom, rossz döntések): üzemeltető beír három sort, esetleg négyet a terminálba, gyakorlatilag másol-beilleszt szinten odébb mozgatja a dolgokat, éjszaka átírjuk a doménekre és egyebekre vonatkozó beállításokat, reggelre már az új helyen van a szoftver, változatlanul, leállás nélkül.

Sajnos nem így történt.

Adott az első probléma: FUNCTION és VIEW használata a MySQL-ben. Sajnos, a MySQL-nél érezni a határokat, ha programozni akarunk. Nem egy Oracle a cucc, de még csak nem is egy PostgreSQL; egyszerűen vannak dolgok amik nem a legjobbak. De persze lehet, hogy ez nem is a MySQL baja, egyszerűen a PHPMyAdminé. FUNCTION-ök, de főként VIEW-ok exportálása lehetetlen. Ha valaki rájött hogyan kell, dobja az okosságot. Az alap szcenárió az, hogy a VIEW-ból egyszerűen egy üres tábla lesz. A leírótáblákból még ki lehet nagyjából olvasni a forráskódját, de ha ezt megpróbáljuk lefuttatni, tuti lesz benne valami elcsúszás, amire hibát dob.

Első jótanács: a VIEW-ok és egyebek forráskódja mindig legyen meg, hogy csak egy mozdulat legyen újra létrehozni.

Aztán folytatódik a történet, tesztelném a szoftvert, bejelentkezek, nem történik semmi. A bejelentkezes.phpfájl egyszerűen visszaugrik saját magára, és még a hibás adatok üzenet sem jelenik meg. Gyorsan belenézünk az éles fájlba, var_dump(); és társai. Persze az ember rögtön tippel pár dologra (én arra tippeltem, hogy nem írták át az adatbázis-elérést, ez lehet a gond, de ez annyira triviális, hogy nem is néztem): fájlok betöltése, .htaccess, jogosultságok stb. A fájl egészen egyszerűen eldobta a $_POST tartalmát. Mi lehet a baj? További nyomozás után látom, hogy a beallitasok.php a ludas. Létrehozok egy teszt.php fájlt, behívom benne a beállításokat, minden hibajelzés bekapcsolva. Megnyitom, hopp, átugrik a bejelentkezésre. Mi lehet a baj?

Kellett hozzá kis idő, de kibogoztam: van egy modul, ami ügyesen ha hiba van, és éles környezetben működünk, egy szomorú szmájlit mutat a júzernek, közben naplózza a létező összes környezeti változót, és ürít minden szuperglobált. A bejelentkezésre azért irányítódunk át, mert ha nem vagyunk bejelentkezve, semmilyen modul nem elérhető, egyszerűen zongorázunk a bejelentkezéshez. Ami azonban a hiba miatt nem működőképes.

A hibát mondanom sem kell, az okozta, hogy az adatbázis-elérés nem volt átírva, egyszerűen nem sikerült csatlakozni a szerverhez, és hopp, máris nem működik az oldal. Persze, arra kínosan ügyelek, hogy a júzer ne kapjon ötméteres hibaüzenetet, ez a része rendben volt.

Mely elemek voltak rosszak, hibásak, gyengék?

• A megrendelő nem egyeztetett informatikussal, így szükséges volt a tárhelyváltoztatás;
• elrontottam a tervezést, és egy soha nem futunk bele hibába futottam bele;
• az üzemeltető nem ismerte a kódot, így nem tudta, hol és mit kell átírnia.

Hogyan lehet ezeken javítani?

• Mint megrendelő, minden a szoftverrel akár minimálisan is kapcsolatos témát azonnal egyeztetünk a szoftverért felelős informatikussal. Mindent, mindig.
• Ennél sokkal jobban átgondolni. Megtervezni, lerajzolni, lefuttatni gondolatban, tesztelni, akármi. Mindent, mindig.
• Lehetőleg avassunk be mindenkit, aki fontos lehet a kód működésébe. Dokumentáljunk, még ha regényt is kell írni, hogyan működik a folyamat, mi jön miből. (Ha egy olyan fejlesztőnek kellett volna belenyúlnia, aki nem ismeri a működést, ötször ennyi időbe telt volna megtalálnia a problémát.) Mindent, mindig.

Egyszóval figyeljünk oda, dolgozzunk egymással és egymásnak, legyünk igényesek magunkkal szemben, és ami a legfontosabb: ha elrontunk valamit, akkor merjük leírni és azt mondani, hogy én voltam a hülye, legközelebb erre kell odafigyelnem. Senki sem tökéletes, mindenki vét hibákat. A jó munkaerőt nem a hibátlan munkavégzés, hanem az arra való törekvés, és a saját hibáinak felismerése, azokból való okulása jellemzi.

Zuhanyfüggöny.

Ma az iJoe üzlet és maga iJoe, illetve netman urak segítségének köszönhetően az alábbi kütyüt sikerült beköltöztetni a hálószobába:

Netman úr maga a JBL és hasonló minőségi termékek rajongója, kicsit ódzkodva fogadta a készüléket, főként a hangminőségre vonatkozóan, azonban neki is be kellett látnia, hogy ez a készülék bizony jól szól, a rajta lévő éjszakai világítás és óra, valamint a kellemes megjelenés pedig kifejezetten kívánatossá teszi. A dokkoló kialakításának köszönhetően nem szükséges kivenni a készülékeket a tokból, azzal is megeszi. Enyhe cöh kíséretében netman úr akkor jelezte, hogy még a végén ő is vásárol egy példányt, amikor az iPhone csatlakoztatásakor az eszköz azonnal beállította a saját óráját.

Urak és hölgyek: ez egy jó vétel a hálószobába! Akár a nappaliba is! De lehet, hogy a fürdőszobában is megállná a helyét!

Régóta tervezek írni erről a klassz csudáról, az energia-karkötőről, ami megborulsz, olyan kemény, illetve pont, hogy nem borulsz meg:

Én már a legelején kicsit szkeptikus voltam (hozzáteszem, az ilyen dolgok irányába mindig az vagyok, aztán ha én voltam a hülye, le is hajtom a fejem). Szóval egy darab szilikon meg benne egy hologram miért is tenné azt, amit ígérnek? Merthogy ez a tízezer forint körül mozgó alkatrész elvileg sokkal kiegyensúlyozottabb testtartást biztosít a viselőjének, mondván bele van kódolva a hologramba a nem tudom milyen egység-energia-erő hármasság. Meg a 42. Szóval oké, hülye vagyok én a matekhoz, de ennyire nem.

Aztán persze nem sokkal később kiderült, hogy az egész fék, és bizony, vissza is adják a sok pénzt, mert jaj de gonoszak voltak. A lényeg meg ugye az, hogy a sok ember ettől még jól beugrik, mert mért ne ugrana, nézd már, hiszen fel sem borulok. Az embereket ráadásul nem is lehet hibáztatni, elvégre nem kell mindenkinek értenie ilyesmihez, pláne, ha még mutatják is, hogy tényleg hatásos. És mért ne.

Mondjuk, akár pszichésen is támogathatja az embert a cucc; nem tudom a jelenség nevét, de régebben volt tucatnyi kamuorvos, akiknek pontosan azért sikerült eredményt elérniük, mert a betegek annyira hittek az egészben, hogy a saját agyuk gyógyította meg őket.

A kedvencem amúgy nem is a hétköznapi ember, hanem a kigyúrt, hétméter széles-magas, kopasz inkálos figura. Nekik lehet céges kedvezmény volt, mert majdnem mindegyiken látni. Érted, nem borítod meg a biztiőrt.

A fentebb linkelt bejegyzést érdemes elolvasni, pláne ha esetleg valaki tervezte, hogy vásárol ilyen karkötőt.

Adott a feladat: egy tucat képet át kellene méretezni, a lehető leggyorsabban. Ha nem futunk bele egy OS X bugba (nevezetesen, hogy lockolt fájlokkal szenvedünk), és olyan számítógépet használunk amelynek logója egy megharapott alma, ami sosem rohad el, akkor a Terminal nevezetű alkalmazás varázslatos világába vezetve mutatnám meg, hogyan végezhetünk el néhány elemi műveletet képekkel.

A sips, vagyis a scriptable image processing system egy szkriptezhető kép processzáló rendszer. Szóval értitek, szkript, kép, izé.

Át akarom méretezni a mappában az összes JPG-képet 440×330 px méretűre, mit tegyek? Ezt tedd:

sips -z 330 440 *.jpg

Oké, de nekem csak a szélessége kell, a többit meg méretezze arányosan. Azt hogy? Monnyuk így:

sips --resampleWidth 440 *.jpg

Ja igen, és el is kellene forgatni őket. No problem, Sir!

sips -r horizontal *.jpg

Arra gondoltam, hogy meg is trükközném őket, úgy tükrösebb, lehet? Persze:

sips -f horizontal *.jpg

Van egy kép, amin vágnék, mert látszik a pattanásom. Tudunk kroppolni? Tudunk:

sips -c 300 440 pattanasos_blogolvaso.jpg

Már csak egy kérdésem van. Nagyon megzavarodtam, mekkora mérete is van ezeknek a képeknek széltében? Elő a centit:

sips -g pixelWidth *.jpg

Nyúzom már kis ideje az Oroszlánt, gondoltam összeírom a pozitív és negatív tapasztalatokat.

Rögtön kezdeném a negatívval: rengeteg bug van. Tudom, mindenki mondja, hogy csak nálam, de én fél óra alatt találtam legalább tízet a durvább fajtából. Például: Spaces-nél volt egy beállításom, hogy bizonyos alkalmazások bizonyos space-en jelenjenek meg. Ezt a Lion átvette, viszont nem tudta kezelni, így az ilyen alkalmazások egyszerűen nem jelentek meg, ha space-t váltottam láttam őket lebegni, de nem jöttek elő. A megoldás a dokkon elhelyezkedő ikonon jobklikk és none az Assign to space résznél.

Aztán van még olyan, hogy ha kinyitok egy lenyíló listát, benne áll valahol az egér egy listaelemen, de elkezdek gépelni, hogy kiválasszak egy másikat, akkor ugyan ráugrik, de rögtön vissza is mászik az egér alattihoz. Nem mindig jön elő, de néha igen, és zavaró.

Ennyit a rosszakról.

Mindenekelőtt: hatezer forintért az összes számítógépedre felrakhatod az OS X Liont, ami azt hiszem elég jó üzlet, főleg ha összevetjük ezzel a poszttal. Sokáig úgy tudtam, csak öt gépre rakhatod fel, de nem, az összesre a házban. A telepítés egy vicc: kattintasz hármat, újraindul a gép és már az új oprendszer van fent. Elképesztő.

Szerencsére ezen felül is tényleg nagyon sok pozitív dolog került az új verzióba. Alapjáraton szimpatikus ez a mobil eszköz felé közelítő hozzáállás, egyszerűbb a felület, az alkalmazás magától menti a dolgokat (és ezt egy SVN-szerű verziókezelővel tudjuk böngészni, nagyon király cucc), simulékonyabb és gördülékenyebb a munka.

A FileVault okos jószág, nem használom, csak a MacBookon, de nagyon király szolgáltatásai vannak.

A Finderben tetszik a mappákkal való játszadozás (több fájlból lehet mappát csinálni, két azonos nevű mappát összevonni stb.), illetve elég jóféle az is, hogy több fájl esetén csak egy fájlt mutat, meg egy buborékot hogy hány fájlt mozgatunk. Másolásnál vagy áthelyezésnél ha van azonos nevű cucc, felajánlja az összefésülést vagy az átnevezését az egyik fájlnak.

A recovery cuccok is bejönnek, különösen, hogy raktak beléje egy Safarit, így például ha ne adj' összeomlik a gép, de meg kell valamit nézni, legalább van rá lehetőség.

A képernyőmegosztásról csak annyit: zsír. A teljes képernyőt mindenki kiröhögte, pedig nagyon kényelmes, és közel sem az ablak kinagyításáról van szó, a terminál használata például újraértelmeződik ezzel.

Úgy összességében is szép az egész, finom, letisztult, picit lekerekített dolgok, és minden ami kell. Sajnos a sok zavaró bug és egy kedvenc funkció átalakulása miatt nálam nincsen rózsaszín köd, és az első napokban komolyan gondolkodtam a downgrade-en, de azért az NTFS-3G bug megoldása sokat segített a problémán, és végeredményben elégedett vagyok.

Mióta az új helyen dolgozom, kicsit egyébként megváltozott a webes szolgáltatásokról alkotott képem. Persze még mindig élek-halok a webért, ez az állapot változatlan, azonban kevésbé morgok egy nem működő weboldalra, mióta közvetlen közelről láttam és dolgoztam egy nagynak mondható rendszerrel. Hihetetlen mennyi összpontosítást, odafigyelést és komolyságot igényel az egész, és kicsit az evolúciót is durva látni, ahogyan az ember eljut az FTP-s korszaktól a deploy kifejezésig.

Szóval riszpekt mindenkinek aki a bitek elleni webes háborúban harcol, klassz világ ez, jó benne élni és dolgozni.

Ma jelent meg, már csordogál lefelé, bár szerintem még várok kicsit magával a telepítéssel, mert az ilyen nagyon friss szoftvereknél mindig előfordul valami súlyos baki, például hopp véletlen törlték a home könyvtáradat, vagy hasonló. Persze ott a biztonsági mentés (óránként fut!), de akkor is.

Egyébként mennyire jó már, 6 518 forintért öt számítógépre megkaphatod a licencet, ez azt jelenti, hogy az Apple-féle legújabb operációs rendszer gépenként 1303 forintba kerül. Ami király.

Kíváncsi vagyok milyenek lettek az új funkciók, mert például ott van ez a teljes képernyő, amin mindenki röhög, de a leírást közelebbről elolvasva nem olyan egyszerű és triviális a megvalósítása, illetve hogy pontosabban fogalmazzak, nem egy egyszerű teljes képernyőről van szó, hanem elvileg egy picit fűszerezett változatról.

No majd meglátjuk.

Emlékszem Londonban az egyik legszimpatikusabb dolog az volt, hogy majdnem minden, viszonylag nagyobb üzletben lehetett önkiszolgáló kasszánál fizetni.

Kint a dolog emlékeim szerint egyszerűen működött: letisztult érintőképernyős felület, egy hatalmas vonalkódolvasó vagy egyszerűen kezelhető árukereső a nem vonalkódos termékekhez. Lecsipogod, majd ráteszed a csomagoló részre, amelyen egy kamera figyeli, hogy ott van-e a termék, illetve súlyt is néznek, a kamera az apróbb termékek miatt lehet. A végén az ember lehúzza a kártyát vagy beadagolja a bankjegyet, aztán vidámság van. Valami drogériában és egy nagyobb áruházban fizettünk így, pikk-pakk megvolt és nem kellett bámulni az unott pénztárost, ráadásul gyorsabb is a dolog.

Ma voltunk az Aréna Teszkóban, és azt figyeltem, hogy a nemrég nyitott önkiszolgáló kasszánál egy csaj rohangál eszeveszettül és mindenkinek csinálja az önkiszolgáló részt. Nem is igazán értetem, amíg oda nem mentünk.

Egyrészt bedobtunk pár néhány grammos apróságot, a gép folyamatosan csipogott, hogy tegyük az árut oda vagy szóljunk a munkatársnak, aki aztán jött, és kártyával benyomta hogy OTT VAN, GECÉ. A pluszpoén, hogy mi sajnos élünk azzal a rossz szokással, hogy a félliteres üdítőbe belekortyolunk míg mászkálunk az áruházban, persze a végén ettől függetlenül kifizetjük. Ez történt most is, mondanom sem kell, hogy a gép csipogott, a segítő munkatárs meg flegmán odanyögte, hogy most az egyszer elnézi. Köszönjük, ó, kedvességedet.

A legviccesebb a fizetés volt. Bankkártyás gombot megnyomom, megjelenik a szöveg a kijelzőn, hogy nyomjam meg a piros gombot a kártyás fizetés megkezdéséhez, és kövessem a terminálon látható utasításokat. Megnyomom a piros gombot, és Macskafogó-effektus: kilép a fizetés ablakból, hogy szóljak a munkatársnak. Nem is kell piros gomb, egyszerűen le kell húzni a kártyát aztán szevasz.

Egy szó mint száz: ha majd csiszolnak rajta, itthon is jó dolog lesz ez, de egyelőre nem a legtutibb. Vagy csak tényleg mi voltunk bénák, ki tudja.

Pontosan szombaton volt két hete, hogy új kütyü került az asztalra, ami ráadásul picit különleges is, hiszen a Szingapúrban kilencediknek értékesített darab (ennek persze nincs jelentősége, de aranyosan hangzik), amely @anedera támogatásával jutott el hozzám.

Beszélhetnék a játékszerről nagyon sokat, de fölösleges, mindenki tudja hogy mit tud. Azonban egy fontos dolgot kiemelnék: tényleg nem a technológia számít. Lehet hogy van az iPad 2-nél jobb táblagép a piacon jelenleg, ettől függetlenül bárki megfogja ezt, rögtön kitátja a száját és úgy csillog a szeme, mint egy gyereknek. Android-párti nagyon Apple-ellenes ismerős is nyomorgatta, és az volt a véleménye, hogy le a kalappal. Nem lehetne pontosan szavakkal megfogalmazni az élményt, amit a használata nyújt. Feedek olvasására és általában hírszerzésre egyszerűen a tökéletes eszköz, elég csak a Flipboard nevű appre gondolnom. Hihetetlenül aranyos és élvezetes, izgalmas játékok valamint hasznos és produktív alkalmazások tömkelege, gyönyörű kijelző, gyors működős és egy olyan élmény, amelyet más műszaki ketyere által nyújtott élményekhez nem igazán lehet hasonlítani.

A Smart Cover is üdvös eszköz, tisztítja és védi a kijelzőt, többféleképpen szolgál dokként, valamint jól is néz ki.

Egy szó mint száz: imádom!

Ma volt a hírös-neves kulcsjegyzet kúpértinói felebarátainknál. Az iOS 5 rengeteg újdonságot ígér, nekem személy szerint a Notification Center tetszik:

Azt figyeltem, hogy trükkösen csinálja az Apple a dolgait. Ismét az a tendencia mutatkozik, hogy nem új dolgot mutatnak, hanem egy nagyon is jól kitalált, bejáratott és kedvelt megoldást csinosítanak és fejlesztenek még jobbá, majd beépítik a rendszerbe. Ezt persze sokan próbálták már korábban, de nekik valahogy (a célközönséget tekintve) jobban sikerült. Gondolok itt például az iMessage nevű alkalmazásra. Régóta használok egy Textie nevű appot, a lényege hogy szintén iOS-felhasználóknak Wi-Fi-n vagy 3G-n lehet küldeni üzeneteket, képeket és azt azonnal megkapják. A nevetségesen magas költségű SMS így felesleges lesz idővel. Sőt, már olyan alkalmazás is van, amely Androidra és iOS között is működik.

Aztán ott van az iCloud. Csinálsz egy fotót az idióta macskádról, amint éppen magára rántja a fél karnist (nem valós élményből táplálkozom, szerencsére), majd ezt lemented a felhőbe, az meg szépen visszaszórja az összes készülékedre. Szintén nem spanyolviasz, valószínűleg mégis az egyik legkedveltebb szolgáltatás lesz, akárcsak a Time Machine.

Ami még nagyon szimpatikus, az az új hozzáállás, miszerint nem kell lennie számítógépnek a lakásban ahhoz, hogy az iOS-eszközöket működésre bírd, szinkronizáld és így tovább. Ez persze az iPad-vonalat igyekszik továbbvinni, egyszerű, nem számítógépnek tűnő eszközök, amik a legfontosabb feladatokat igényesen látják el. Nekem például az iPad azért lenne tuti, mert sokszor ha hazajövök napi 8-10 óra gépezésből, nem esik jól még négy-öt órát a gép előtt dögleni, ellenben a kanapén szívesen elnyomkodnám az iPad-et míg elolvasom a híreket, blogot írok és hasonlók.

Sok-sok-sok más új fícsör is van, ezeknek a listáját szerintem úgyis mindenki mindenhol elolvasta már, izgalmas lesz. Ami kicsit bánt, hogy az Apple rút módon kezeli a régi divájszokat, a 3GS-em például kezd viccesen lassú lenni, néha fényképezés közben nem reagál a gombnyomásra és nyolc-tíz másodpercig exponál. Mindegy, végső soron érthető politika, még ha felhasználói szemmel idegesítő is.

Az OS X Lion már régóta húzódik, így végre jó volt látni hogy júliusban 30 dolláros felárért megvehető az ápdét, ez nem tudom hogy soknak számít-e, de rengeteg hasznos új szolgáltatása van a rendszernek, bízom benne hogy gyorsabb és hatékonyabb lesz, nem úgy mint az új iOS-verziók a régebbi eszközökön.

Mióta egyedül lakom, nagyon-nagyon sok apró dolog volt, ami hoppá, annyira nem is természetes, hiszen évek során összegyűjtve a családi házban előbb találsz botmixert a konyhában, mint egy albérletben, ugye. Ilyen hiánycikk volt az elektromos hajvágógép is. Én ezt főként a talpam borotválására (na jó, nem) illetve haj- és pajeszigazításra használom, de nagyon sokszor borotválkozás előtt-helyett is.»Elektromos borotvám« már van, szeretem is, de a hajvágónál kezdett kényelmetlenné válni, hogy mindig szüleimét kértem kölcsön.

Csendes, kézre álló jószág, használat közben nem tölt (ez majdnem az összes hasonló árfekvésű modell hibája), nagyon elegánsan néz ki, adnak hozzá hordtáskát, és amiért egyszerűen azonnali vétel volt, az a micro USB töltő. Adnak hozzá kétféle töltőt, az egyikkel a gépeddel töltheted, a másikkal pedig a hazai 230-as hálózaton. Ez az USB az egyik legjobb dolog ami történhet egy bármilyen hordozható műszaki cikkel, szabványosítani kéne még az elektromos vécékefére is, hiszen utazásnál nem mindegy hogy egy vagy 11 kábel van az embernél.

A terméket egyébként a Bemutatóterem nevű üzletben 7800 forintért meg lehet vásárolni, az üzletet egyébként ajánlom, gyors és kényelmes (bár a Tengerszem utca kicsit kiesik, de mákom volt, mert anyukám pont arra dolgozik, így kellemest a hasznossal körrel megoldottuk) és viccesen bemutatoter a telefonszámuk, a telefon is ezt írta ki, pedig nem is volt mentve a telefonkönyvébe.

Kedvenc OS X alkalmazásom az Alfred App. Weblapja a szokásos Mac-es alkalmazásoktól elvárhatóan gyönyörű kialakítást hozza, bár ez igazából senkit nem érdekel, hiszen a lényeg az, hogy működjön a cucc. Amit mindig is hiányoltam sok évnyi Windows használat után az OS X-ből, az a Start menü, Futtatás funkciója. Persze ott a Spotlight, ami a legjobb kereső amelyet az utóbbi években láttam, azonban ha konkrétan csak egy appot akarok elindítani, kicsit ágyúval verébre érzés, és ez a tempón is visszaköszön.

Beírjuk az alkalmazás nevét, gyorsan megjelenik, returnt ütünk és már mehet is a móka. Tud persze okosságokat is, neten keresni, fájlok között keresni, sőt, a fizetős változata (megéri) egy rakatnyi extra szolgáltatást nyújt, például az iTunes irányítását.

Az extra poén, hogy az advankált beállításoknál látható egy gomb, amelyen a Do not press this button felirat olvasható. Ha valaki mégis megnyomja, egy vicces mályvacukros videót láthat.

Szóval, ha gyors app indítás, akkor Alfred emeli kalapját.

Vásároltam ma egy ilyen készüléket:

Oké, valójában tegnap, és ma hozta meg a futár, de ez egy másik történet. A telefon mindössze 990 forintba került egy Domino számlával, illetve ez sem pontosan igaz, mert kicsit drágább volt, viszont 60 perc és 990 forint lebeszélhető, telefonálni meg mindig telefonál az ember.

Igazából meguntam az iPhone-ommal való szenvedést, és inkább egy minimalista telefonra váltanék, amivel a lényeget el lehet végezni, és nem kell frissítgetni. Ugyanitt egy még szeptemberig garanciális iPhone 3GS eladó.

Jó, igazából ez sem igaz, egyszerűen kellett egy nyári telefon, mert például »tavaly a Sziget utáni nagy zuhéban« sikerült megölni egy iPhone-t, a vicc, hogy az első két napon direkt valami ezeréves haldokló telefonnal mentem, aztán a harmadik nap bátorodtam fel, hogy ugyan már, nem eszik ezt olyan forrón. Meg aztán ott van például a nyaralás, amikor nem szívesen viszem az iPhone-t (bár itt még inkább), vagy például strandra és úgy általában vízközelbe szintén nem. Kerékpározásról pláne nem beszélve.

A kütyü egyébként ennyiért meglepően jó, 8 GB-ig kezel microSD kártyát, így pendrájvként is tud funkcionálni, van benne fantasztikus kamera, de ami a lényeg: lehet vele telefonálni és SMS-t írni-fogadni. A poén, hogy van benne egy fake call funkció, amely előre beállított időpontban hívást szimulál.

Vicces egyébként, életem második telefonja egy Siemens MC60-as volt, nagyjából ötször ennyibe került és akkoriban elég komoly telefonnak számított, decembertől májusig elég menő voltam vele. Most meg fillérekért kapod meg, és röhögsz, hogy hová tart a világ.

Poénból egy kidobozolós videót is csináltam.

És most vissza az információs rendszerekhez.

A Google, főként a GMail egy jó dolog. Tekintsünk mos el attól, hogy a csúnya nagy ámérikai cég vájkál a magánéletünkben (mert egyébként őket ez érdekli, tényleg), illetve hogy rongyos filléres üzleteink részleteit kutatja levelezéseink között, meg tudom is én miket szoktak még felhozni ellene. Számomra például a GMail biztonságosabbnak tűnik, mint valami Hóka Pista által üzemeltetett szerver levelezője, amibe a GIXX-ben csak az nem néz bele, aki nem esik pofára két kábelen a szerverteremben.

Hovatovább, ha az ember minden fontos információját, vagy annak többségét egy levelezőben tárolja, e levelezőhöz való hozzáférés elvesztése elég kellemetlen dolog lehet, függetlenül attól, hogy indiai hekkerek vagy csak spamrobotok turpiztak. A legjobb dolog, amit tehetünk, az a kétlépcsős azonosítás. Oké, a fordítást hanyagoljuk is. Ha a kedves olvasó bejelentkezett Google fiókjába, és a linkre kattint, és a cím megegyezik a hivatkozás szövegével, akkor mázlija van, a szolgáltatás bekapcsolható. (Nekem például az egyik fiókomban nem engedi bekapcsolni, míg a másikban igen.)

A módszert a bankokból mindenki ismeri: beírjuk a jelszavunkat, kapunk SMS-ben egy kódot, ezt is beírjuk, és beléptünk. Elhagyta telefonját? Kellemetlen, az aktiváláskor kapott tizen-egynéhány biztonsági belépőkód azonban segíthet, akárcsak a hátrafel (backup) telefonszám rögzítése. A vész biztonsági kódokat némi Pentagon-szintű figyelemmel kezeljük, tépjük hat felé, rejtsük el különböző Voldemort mágiáját is megszégyenítő csapdákon át egy tó mélyére dugott nyaklánc medáljába, tetováljuk a hátunkra kódolva és minden hasonló.

Ha ön nem szereti az SMS-eket, azonban Android-alapú, BlackBerry vagy iPhone készülékkel rendelkezik, a Google Authenticator autentikus szolgáltatásaiért egyenesen rajongani fog (különösképpen, hogy ha a telefont jelkód védi, újabb akadályt állítottunk a gonosz hekkerek számára):

Elég jó, nemde?

Ha lenne még félpercnyi időm, varázsolnék egy paranoiás papagájt, amelyben a kétlépcsős azonosítás / titkosügynök vagyok felirat szerepelne, de persze nincs, úgyhogy megyek is.

A logó mondjuk csúnya, tény.

Az van, hogy meguntam a Firefox idiótaságait, de főként azt, hogy egyetlen üres lappal is alapjáraton eszik meg két-háromszáz megabájtot a memóriából. (Tudom, van akinél csak ötöt eszik, és én vagyok a hülye egyébként is.) A nagyjából »három éve« piacon lévő böngésző útja töretlenül ível felfelé, ami azt ileti. Az a néhány kiegészítés, ami szükséges, egyébként is elérhető, a fejlesztések miatt pedig úgysem tudok megválni a Firefoxtól és a többi böngészőtől, ettől függetlenül az elsődleges a Chrome. Arról nem is beszélve, hogy OS X-en sokkal szebben néz ki mint a Firefox, jobban belesimul a környezetbe, és a weblapokon nem kell Windows 3.11-re emlékeztető elemeket bambulnom.

Máskülönben ahogy nézem közelebbről a logót, nem is olyan csúnya.

És most folytatódhat tovább a takataka… takarítás.

Az alábbiba futottam bele így ma, a munka ünnepén. Adott a következő kód:

A kimenet pedig egészen megdöbbentően a következő:

Exception, osztálya: MasikKivetelException

Vagyis, nem a megfelelő kivétel kerül elkapásra, mindenképpen a legvégére, az Exception kódblokkjába kerül a vezérlés.

Nem írtam el, nem hibás az öröklődés, átírtam már ötvenmillióképpen, de mégis ezt dobja. PHP 5.2.17. Lehet át kellene állni PHP 5.3.6-ra?

A kód persze pontosan nem ez, lehet hogy így egymagában működik, de az elv ugyanaz. Jön a kivétel, az az osztálya, ami, de mégsem ott lesz elkapva, ahol kellene.

Amikor pappito írását olvastam, az jutott eszembe, hogy nem is olyan régen gondoltam rá (talán még írtam is róla, de most lusta vagyok előkeresni), hogy milyen király lenne egy olyan egységes mérőberendezés, ami az áram-, a gáz- és a vízfogyasztást mérné, és a leolvasást elfelejtve neten vagy valami lokális hálózaton közölné az adatokat, mondjuk naponta háromszor-négyszer, amiből aztán tök jó kis statisztikát lehetne kihozni, és a szolgáltatónak is hajszálpontos adatai lennének.

Lehetne mondani hogy majdnem minden háztartásban van net, de persze nem, mert van ahol még ajtó sincs (bár ott parabola mindig), de ettől függetlenül szerintem van potenciál az ilyen ötletekben.

Jelen pillanatban is a diplomamunkámat írom, amivel hála az égnek egészen jól haladok, noha a szoftverhez még sokat nem nyúltam hozzá. Azt gondoltam eleinte, hogy majd biztosan nehéz lesz leírni értelmesen legalább 80 oldalt, most viszont az lett a vége, hogy 90 oldalnál tartok és még tudnék mit írni.

Egyébként egy tipp: ha forráskódot akartok valamilyen Word doksiban megjeleníteni, akkor a webes forráskódmegosztók kódját bemásolva teljesen szép, esztétikus formában lehet ezt kivitelezni, sorok számozásával és színezéssel együtt.

A Word 2010 (ez a Mac-es változat) pedig roppant kényelmes, noha elsőre azért volt vele egy kis szenvedés, mert kvázi minden máshogyan van mint a 2007-ben, de ettől függetlenül rendkívül barátságos a felület.

Az mondjuk kicsit gáz, hogy angol verzióm van, így az idézőjelek és a nyelvtani dolgok ugranak (pl. az irodalomjegyzék kifejezetten profi megoldás, de mivel angolul jeleníti meg, használhatatlan). A nyelvi csomagok pedig természetesen operációs-rendszer függők.

Május 23-án államvizsga. Kicsit (nagyon) tartok tőle, igyekszem folyamatosan készülni, és nem arra gondolni, hogy mennyire lesz nehéz.

Még Sura mutatta múltkor, hogy elérhető az új NetBeans 7 bétája. Persze mindenhol piros, vastagon szedett betűkkel jelzik, hogy mivel még béta, mindenki a saját felelősségére használja – én az elmúlt egyhónapos időszakban csak ezt nyúztam. PHP tekintetében apró változások vehetők észre, egyetlen nagyobb újdonság van, ez pedig a refaktorálás: sikerült Java-szintre húzni az egészet, egy osztály függvényét úgy tudjuk átnevezni, hogy a projektben minden használati helyén cserélésre kerül és hasonlók. Néhány apróbb bakit még mindig nem sikerült javítani (például, amikor az ember egy if-blokk lezárása után belekezd egy else-ágba, azt teljesen indokolatlanul a szerkesztő kettővel balra tolja), ettől függetlenül viszont sokkal gyorsabb lett a rendszer, ami miatt már megéri váltani.

Szóval az van, hogy szombaton elcsatangoltunk az XMS-be megnyomkodni az új Apple-kütyüt, és az teljesen egyértelmű, hogy az Apple egy valamihez bizonyára ért: ez pedig a marketing.

Itt van ugyanis ez a kütyü, amely kiszemelt célcsoportjával még csak köszönőviszonyban sem vagyok: van asztali gépem, van hordozható gépem, van mobilnet-kompatibilis telefonom, ergo mindig és mindenkor tudok netezni meg valamilyen kütyüvel szenvedni, ha a helyzet megköveteli.

Ettől függetlenül akárhányszor meglátom ezt a készüléket, egy dolog ugrik az agyamba: kell.

Nyomkodtam már többször, imádni való, gyors, kényelmes, újdonságerejű és tudom is én, megfogalmazni annyira nem lehet, pont ez a szép az egészben. Megfogod, és tudod hogy neked ez a kütyü kell, még ha ki nem is igazán használnád.

Nyilván nem fogok most iPad 2-re költeni, mert vannak ennél fontosabb kiadások is, de ettől függetlenül lehet hogy idővel ha már pofátlanul olcsón dobálgatják használtan, csak a poén kedvéért veszek egyet, mert tényleg jópofa eszköz.

Hovatovább, egyáltalán nem fölösleges valami hasonlóra beruházni, ha az ember megteheti, hiszen amíg valamit örömmel használunk, addig már megérte, hiszen örömmel használjuk. Szóval na, értitek.

Ezt azt hiszem alapgondolatként felvéshetjük a szoftverfejlesztés világában. Mindig vannak mérföldkövek, amiket elérünk, és feladatok, amiket teljesítünk, de olyan, hogy kész szoftver, sosincs.

Egy szoftvert vagy használnak, vagy nem. Ha használnak, akkor idővel mindig igények merülnek fel, amik újabb feladatokat szülnek, amelyeket ismét meg kell oldani. Ha a szoftvert nem használják, illetve nem elégedetten használják, akkor mondhatjuk, hogy a szoftver nem megfelelő.

Főként magamnak, későbbre. Mégmielőtt: nem okoskodásként.

Ebben a pillanatban is zajlik éppen az Apple-esemény, az új táblagépet pont most mutatták be, ekképpen néz ki:

Március 25-én szerény kis hazánk is kap belőle, elvileg az ára változatlan marad (ami jó, mert nagyon nagyot fog zuhanni az iPad-ek ára, valószínűleg, ezért használtan fillérekért be lehet majd szerezni), viszont egy új, A5 jelzésű processzort kapott, ami kétszer gyorsabb működést és kilencszer gyorsabb grafikai teljesítményt produkál, a fogyasztása viszont az előző A4-es processzoréval megegyező. Ez egyébként az első kétmagos processzor egy táblagépben.

33%-kal vékonyabb, kapott kamerát, giroszkópot és minden egyéb jóságot, valamint már fehér színben is elérhető.

Egy tucat kiegészítő is érkezik majd hozzá, nekem a kedvencem az új tok, amiből támasztékot és kijelzővédőt is lehet varázsolni, és valami mágneses technológiával ragad hozzá a géphez.

Így az első hírek alapján jónak tűnik, kíváncsi vagyok milyen lesz kézben fogva.

Pontosan ma »egy hete« foglalja el a tévéállványt életem első saját televíziókészüléke (a saját és az első alatt azt értem, hogy amit azon a pénzen vásároltam meg, amiért én dolgoztam meg, és izé, szóval értitek), a Samsung LE37C650 típusjelzésű, 94 centiméter képátlóval, 100 Hz-en rezgő FullHD felbontással, beépített DVB-T és -C, valamint MPEG-4 tunerrel rendelkező szépség.

Azt, hogy Samsung tévé lesz a tuti, már »egy ideje« tudom, viszont a hatos széria ezen darabjával csak decemberben találkoztam, de már akkor is feltűnt, hogy hihetetlenül zuhan az ára. Persze erre először gyanakodtam, de végül több helyen sikerült megnézni működés közben a dögöt, és instant szerelem volt, csak a víz kellett hozzá.

A Digi-féle digitális tévé (hahaha) vicces, van hét darab HD-csatorna a mezei előfizetésben (tehát semmi HD-csomag), ezek az atv, a m1, a m2, a Duna, a Music Channel, a National Geographic és a National Geographic Wild. Néha azért beszaggat a kép, és meg-megakad, de ez gondolom a fos kábelnek köszönhető, meg annak hogy amikor behozták a lakásba a kábelt, sikerült fölöslegesen tíz métert letekerni, de persze úgy, hogy a tévé végéig már nem ér el, ezért kicsit meg kellett toldani. Mondjuk ritkán tévézem műsorszórás szerint, így nem zavar. A műsorújság és minden egyéb funkció is működik, szóval laza.

Az USB Play fantasztikus cucc, bedugja az ember a pendrájvot rajta az AVI vagy MKV állományokkal, és ezekhez még a feliratot is be tudja olvasni. Azt nem tudom, hogy NTFS-t tud-e olvasni, mert ha igen, akkor gyakorlatilag bármilyen USB-s merevlemezt rá lehet dugni, és még médiaboxot sem kell vásárolni. A sorozatok még 720p-ben is zseniálisan néznek ki, ha lesz időm végre filmet nézni, megfuttatjuk a lovakat valami 1080p tartalommal is. A 100Hz-ről már inkább nem is beszélek.

Ami non-plusz-ultra, hogy a tévén van ethernet-csatlakozási lehetőség, így elvileg hálózaton is látja a megosztott tartalmakat, de ha jól értelmeztem ezt csak a Samsung PC Share nevű szoftverrel lehet összehozni – nem tudom, nem próbáltam még.

A tévére amúgy három évnyi garanciát adtak, így három évig biztosan nem cserélem le, illetve csak nem ugrik akkorát a technológia, hogy csurgatnám a nyálam valamire.

Nagyon jó vétel, ajánlom, különösen a 220volt nevű üzletet, ahol egyrészt jelenleg a legolcsóbban lehet megvenni, másrészt segítőkészek és udvariasak.

Szóval az van, hogy ég veled Symbian, mert a Nokia tegnap délelőtt bejelentette, hogy mostantól Windows Phone 7 alapú mobilokat dobnak a piacra. Ezért lehet őket utálni, és minden bizonnyal egy elkeseredett lépés a Nokia részéről, de én személy szerint okos és sokat ígérő döntésnek vélem.

Ott van az Apple, aki összerakta az iPhone-t. Tekintsünk el attól kinek mi jön be, de egy biztos: mióta az iPhone a piacon van, az összes többi mobilgyártó csak elkeseredve próbál kapálózni, hogy valami hasonlót dobjon össze. Nem az Apple-mániás beszél belőlem, aki ezt nem látja be, az vak.

Ezzel szemben a Microsoft a Windows Phone 7-nel végre valami újat csapott le asztalra, nem egy n+egyedik iOS-koppintást csini nyolc-tíz ikonnal a jobbra-balra görgethető kezdőképernyőn.

Az, hogy a világ egyik legismertebb és talán legjobbak közé tartozó mobiltelefongyártója, a Nokia lehetőséget ad egy új technológiának, rengeteg jó dologgal járhat. Különösen azért, mert mindkét cég tudja, hogy egy lövésük van, és azt is ajándékba kapták. A Nokiának nagyon érdeke hogy jó legyen a vas, amit összerak, a Microsoftnak pedig nyilván maximális érdeke, hogy a Windows Phone 7 ne legyen akkora bukás, mint a Windows Mobile, különben lehúzhatják az egészet a vécén.

Végeredményben a Nokia és a Microsoft egyesülése jó hír, kicsit talán megbolygatja az állóvizet. Én remélem hogy sikeresek lesznek a két cég által gyártott termékek.

Volt egy imádni való SMC routerem, anno, fiatallány-koromban vásároltam egy SMC márkajelzésű routert, semmit nem tudtam még akkor a szakmáról: volt rá ötven év garancia (igen, annyi), és adtak hozzá öt évre korlátlan ZoneLabs Internet Security licenc, nálam ez már adta az instant vételt. Akkor az egész router mánia amiatt kellett, mert új géppel bővült a park, és kezdet kényelmetlenné válni, hogy egy gép osztja a netet mindenfelé. Az SMC router végül hat évet bírt, és még most sem vagyok benne biztos, hogy meghalt, gyanakszom rá hogy kábelprobléma volt, de a lehetőségre lecsapva beszereztünk egy drótnélküli változatot.

Egy Logitech-be vagyok teljesen szerelmes, viszont úgy voltam vele, hogy mivel az iMac-ben lévő AirPort öt-hat gépet lazán kiszolgál, háromnál több eszköz pedig sosem netezik most az albérletben, ezért bőven elég valami kisebb. Teljesen hirtelen jött az ötlet, hogy ha már krys megszabadulna egy rakat cuccától, köztük a pár hetet használt, öt év garanciával rendelkező routertől, akkor mért ne. Öt darab szent Mátyás király képébe került, de lealkudtuk egy Széchényire. Kicsit szenvedni kellett, mert a kábelmodem nem adta, de végül működik, és division_by_zero néven osztja az internetet.

Múltkor keresgéltem valamit a többszörös öröklődéssel kapcsolatban, ekkor futottam bele a PHP-hez elérhető egyik nyelvi kiegészítésbe, amelyről itt lehet olvasni részletes információkat. A találmány neve trait, RFC-ről van szó, a módszer pedig a horizontal reuse, vagyis a vízszintes újrahasznosítás (vagy nem tudom mi a jobb magyar neve). Érdekes megközelítés, és ha jól láttam már a Javahoz is elérhető.

Egy teljesen egyszerű példa, amely bemutatja a használatát, a PHP Wikiből loptam:

Fogok vele kísérletezni.

Az van, hogy az Apple ismét azt csinálta, amit eddig is: nem találták fel a spanyolviaszt, egyszerűen a legokosabban használták fel a már létező és lerágott csontnak tekintett módszereket. Macen általában is roppant mód kényelmes az alkalmazások kezelése (behúzzuk az Applications könyvtárba, és voilà, fel van telepítve; ha meg nem tetszik, be a kukába és viszhall), azonban az új App Store-ral egyszerűen isteni magasságokba emelték az egészet:

Bejelentkezel, kattintasz, szépen csillivilli animációval ráugrik az ikon a Dockodra, és ha letöltötte, használatra kész. Ennyi. A már meglévő iTunes-fiókkal használható, a működés gyakorlatilag egy-az-egyben megyezik az iOS eszközökön létező App Store-éval.

A felhasználói oldalon való egyszerűségen túl fejlesztői tekintetben is okos megoldás: remek piac értékesíteni a szoftvereket, szinte nulla marketinggel pillanatok alatt lehet sikeres az ember ha van egy jó ötlete. És lévén az App Store érkezik az OS X-szel, így gyakorlatilag a piac, amelyen értékesíthetünk, maga a Mac gépet használó közönség, ez többszörösen előnyös.

Érthetőek mondjuk az aggályok is, mert például ott van a Things, amit mondjuk valaki már megvett többtízezer forintért, és most ha jól vettem ki, nem alakítható át a licenc, szóval újra meg kellene vásárolni a cuccot, ami erős kicseszés. De idővel úgyis kitalálnak erre valamit, vagy egyszerűen annyi újdonsággal töltik meg az új verziókat, amennyivel máskülönben is fizetős frissítésnek adnák ki.

Ha egyébként valakinek 100-as hibát dob az App Store, az amiatt van, mert iTunes-ban el kell fogadni az új EULA-t, és emiatt egyébként a gépet is újra kell indítani. Ezt gondolom majd javítják.

Kedvenc alkalmazás első körbena a Twitter és Evernote – utóbbi igazán hasznos, különösen hogy iOS eszközökön is elérhető, a Twitterre pedig már nagyon régóta vár mindenki, az új app pedig egészen lélegzetelállító: finom, letisztult grafika, barátságos kezelőfelület és úgy általánosságban véve is jól kidolgozott szoftvert.

Valójában az, és a kedvencem az egész folyamatban, hogy időigényes, izgalmas és mindazonáltal gondolkodtató munka. Persze ha az ember ránéz egy űrlapra (egy jó űrlapra!), akkor gondolhatja hogy nem nagy cucc, három perc egy ilyet összerakni. És ez persze igaz, de a három perc összerakás előtt van három óra gondolkodás, ötletelés, tervezés, alakítgatás, csiszolgatás meg hasonlók, mire bekerül egy szövegbeviteli mező. Mindezt értelemszerűen optimálisan.

Most éppen egy beosztáskezelő felhasználói felületével szöszölök (majd lesznek róla képek is), érdekes munka, és elégedett vagyok az eredménnyel. Ráadásul annál kevesebb jó dolog van, mikor az ügyfél elsőre megérti, hogy miért van úgy, és valóban elégedetten bólogat, hogy igen, neki ez tetszik.

Fejleszteni jó!

Őt pedig maga a Télapó csempészte bele a cipőbe, egy virgács és az édességkupac kíséretében:

Namármost a következő elképzelésem volt a borotválkozással: ha én minden alkalommal gyűlölöm csinálni mert időigényes, macerás és nyúzza az arcomat, ezért igénytelen szőrmók módjára járok-kelek, ami viszont zavar, akkor mért ne lenne elektronyos borotvám, amivel minden nap zuhanyozás után két percig berreg, aztán máris sokkal jobb vagyok?

Kis keresgélés után (három hétig nézegettem a létező összes borotvával kapcsolatos írást, videót és egyéb tartalmat az interneten keresztül) arra jöttem rá, hogy ez a modell kiváló lenne nekem, ugyanis lehet bele venni ilyen utántöltő balzsamériát, amit gombnyomásra adagol a szőrmennyiség eltávolítása közben, ezáltal nyugtatva az ember bőrét. Amiért extra jó, hogy vízálló, és ha ez a krém elfogy vagy nem kapunk (egyetlen helyen kapni itthon), akkor egyszerűen egy kis borotvahab is megteszi, de még az is elhanyagolható.

A teljesen kifejlett másfél hetes Edömérnek becézett arcszőrzet eltávolítása ezzel a készülékkel hat és fél percet vett igénybe, míg a hagyományos borotvával negyed órát. Előbbi után picit viszketett a bőröm, utóbbi után húzott, pirosodott és kicsit égett is. Az eredmény így nálam jeles.

Esténként zuhanyozás közben ahogy terveztem másfél-két percig berregek, így egyáltalán nem vesz el időt az életemből, viszont sokkal rendezettebbnek tűnik a tekintetem. Az elektromos borotva menő.

Egy hete van már meg (vö: első mondat, lebuktam) és még egyszer sem kellett töltenem, de egyébként olyan százhúsz perc alatt tölt fel teljesen.

Ezúton is köszönöm a Télapónak! :)

Valószínűleg kevés viccesebb dolog van, minthogy a »harapott almás telefonomat« egy olyan telefongyártó kiegészítő-termékével használom, amely egyébként annyira nem is szimpatikus, meg szöges ellentéte és izé, továbbá nem tudom mennyire számít májernek, de pofátlanul jó áron szereztem be ma az alábbi kütyüt:

Elvileg tízórányi beszélgetési időt tud, meg kétszáz-akármennyit készenlétben. Hangzása tökéletes, túloldalon még nem panaszkodtak csak ha éppen maceráltam telefonálás közben, szóval a célnak tökéletesen megfelel. Ráadásul még a nyomorult fülembe is jó, ami tízből kilenc fülbehallókészülékről nem mondható sajnos el.

Ami miatt igazából azt mondtam, hogy muszáj valami hasonló eszköz, az a következő szitu volt. Valamelyik nap mikor kezdett kicsit lehűlni a levegő, kényelmes ember módjára kesztyűt húztam, ráadásként még az eső is esett. Megcsörrent a telefon. Nagynehezen kivettem a zsebemből a kesztyűvel, aztán döbbentem rá, hogy fel sem tudom venni kesztyűben, úgyhogy azt gyorsan lehúzni, és beállni egy kapualjba, hogy lehetőleg ne ázzon már ronggyá a gép. És igen, a mazzagos eszköz is ugyanezek ellen nyújtana megoldást, azonban két dolog jön közbe. Nevezetesen az egyik hogy gyűlölöm a vezetékeket, de még ezzel megbarátkoznék, viszont télen a kabát és a táska meg a sál mellett elvezetem, idegbajt kapok, plusz fél perc múlva kiesik a fülemből a dugasz.

Ez viszont tiszta, száraz érzés, ha csörög, megnyomom rajta a gombot és már beszélek is, közben meg a két kezemmel ki tudja mit csinálok!

Kijött az új iOS. Már megörültem, hogy lesz ingyen Find my iPhone, de persze a 3GS széria nem kapja meg. Pedig tudna rajta futni, egyértelműen. Viszont ha tehetném, megváltoztatnám a Voice Memos alkalmazás ikonját erre:

Az ötlet jó, mert ez a változat tényleg jobban illik a sémába, de az összes ilyen ikon egyszerű fehérrel rajzolt ábrát tartalmaz (mint ez), nem pedig bevel embossal csúfítottat. No de hová tűnt a letisztultság?

Egyébként a móka kedvéért még az iPod Library is eltűnt; akartam ma mutatni Ingridnek egy számot, erre közölte hogy nincsen semmilyen zene az eszközön. Persze egy szinkronizálás megoldotta, de azért vicces.

Na, ami a képen van, az jóság. A Duracell kitalált egy kütyüt, aminek a segítségével vezeték nélkül tölthetjük például a mobiltelefonjainkat. Ami azt illeti, nem egészen vezeték-nélküli a dolog, mert a kép alapján a fémlappal érintkezik a pici dokkoló, amit csatlakoztatunk a divájszhoz, és azt mondjuk nem tudom, hogy mennyire egészséges, de az ötlet mindenesetre egy lépéssel közelebb hoz minket a drótnélküli élethez, ami nekem még mindig nagy álmom.

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Hatvan dollárért (tizenkétezer forint) lehet megvenni eBay-en, ami ha megnézzük egy darab mobiltelefon-töltő árát, baráti.

Majd most jönne minden nem Apple-rajongó, hogy háhá, ezek is csak szar gépek amik néha lassúak, de mondjuk ezt tudja mindenki. Megmondom őszintén nekem »Döme« az utóbbi időben most lassult be először, persze nem tragikusan, csak azt vettem észre hogy nincs az a kihullik a hajam életérzés a száguldozás miatt (de még hozzáteszem nem ment át a kitépem a hajam a lassúság miatt életérzésbe). Este rápillantottam, 35 napja és 6 órája nem volt leállítva a gép, csak készenléti állapotban (de sokszor még abban sem), és sokan mondogatják hogy az új verziók óta már nem erőssége az OS X-nek a több hónapig tartó gördülékeny üzemelés. Szóval újraindítottam a vasat, és ha már úgyis újra kell indítani, akkor telepítettem az összes létező frissítést: OS X 10.6.5, új iTunes és hasonlók. Ettől már egy fokkal jobb lett. Aztán mivel mostanában kimaradt, végiggörgettem a szokásos karbantartó rutinokat, ezekről írnék néhány bötűt.

Amit érdemes megcsinálni, az a terminálban az alábbi parancsok egymás után való kiadása:

sudo periodic daily
sudo periodic weekly
sudo periodic monthly

Ezek olyan, egyébként automatikusan futó eljárások, melyek a háttérben működő rendszereket és adatbázisokat rakják rendbe, a három idő természetesen arra utal, hogy milyen gyakran illik ezeket futtatni (egész pontosan hogy a mögöttük álló műveleteknek nagyjából milyen időközönként van szüksége a karbantartó rutin beavatkozására). Az OS X az éjszaka közepén verziótól függően ezeket egyébként megcsinálja, be is kapcsolja érte a gépet, ha úgy adódik, de biztos ami biztos én szeretem hetente lefuttatni mind a hármat, eddig nem volt vele gond, és tényleg javítja kicsit a tempót.

Továbbá, ami még a terminálban való kontárkodásnak hasznos lehet, az a Spotlight kereső adatbázisának kalapálása, az ugyanis elég sokszor okoz hirtelen gondolkodást, mikor éppen nagyon gyorsan nyúlnánk egy fájlhoz, de ő még éppen valamit művelne vele Spotlight-on keresztül. Vagy csak próbáljuk ki hogy hirtelen rákeresünk valami fájlra, hát sokszor kerregés jön elő. A parancs egyszerű, két-három hetente ezt is rá szoktam engedni a vasra:

sudo mdutil -E /

Bajos lehet néha a lomtár is (nekem múltkor volt egy időszak, hogy nem ürítettem másfél hónapig, cirka huszon-egynéhány gigabájtnyi adat csücsült összegyűrve a papírkosárban, az ürítés után fellélegeztünk), illetve a teli Downloads könyvtár. Utóbbira én automatizált megoldást használok, nevezetesen egy Firefox-kiegészítést, mely minden kiterjesztést a megfelelő helyre pakol. Öt könyvtár van a letöltések között (app, doc, game, etc, torrent), amit nem tud hová tenni magától, az megy az etc-be. Persze ezzel csak eldugnám a koszt, de a torrent mappát időközönként törlöm a fenébe, az app mappát szintén, a doc-ban lévő dolgok szinte azonnal mozgatásra kerülnek és így tovább. Kényelmes hogy a letöltések automatikusan ide kerülnek, de megvan a veszélye hogy az egész rendezetlen lesz, ennélfogva még lassabbá téve a rendszert.

Az ultimét jóság még a lemezek rendbe rázása szokott vanni-lenni. Terminálban az alábbit kell bepötyögni:

sudo diskutil repairPermissions /

Persze maga a lemez szó szerinti rendbe rakása is segíthet (könyvtárak tekintetében), illetve a Disk Utilityben vagy terminálban való repair, de ezt csak úgy tudjuk, ha nem az adott lemezről indítunk (hanem például az OS X telepítőlemezéről).

A »korábban már ajánlott Onyx« egyébként még hasznos eszköz, itt néhány gomb megnyomkodásával ő elvégez nekünk minden apróságot, de leleményesebb felhasználók ezeket berámolhatják egy bash szkriptbe, amit mondjuk a cron segítségével minden nap lefuttatunk, vagy kézi indításra.

Bölcselkedés: a számítógép olyan mint egy autó. Lehet vele menni meg adni neki, aztán párezer kilométer után majd egyszercsak lesz valami baja. Vagy lehet minden hónapban néhány dolgot megcsinálni rajta, és akkor húsz év múlva is autó lesz. (Az időtáv persze egy gépnél más, de hát ez meg ilyen.)

Múltkor az egyik leendő ügyfelünkkel találkoztunk, és mikor rámoltam el a »gépet«, sikerült egy apró kis karcolást okoznom rajta a táskám cipzárával. Nem olyan szemet szúró, ellenben számomra roppant idegesítő a dolog. A jövőben hasonló esetek előfordulását megelőzendő, elszaladtam és azt a konkrét kérést szögeztem netmannek és Bahndie-nak, hogy adjanak nekem valami óccóé tokot, mert sok pénzt erre nem igazán állt szándékomban elverni. Ők meg ezt nyomták a kezembe:

Teljesen letisztult, egyszerű és minimalista cucc. Finom szövet anyagból, kívül-belül pihe-puha, a bebújtatásnál a cipzár nem tud hozzáérni a géphez és így tovább. Ráadásul jól is néz ki, illik a vashoz.

Egymagában is jól funkcionál, suliban például sokszor viszem csak a laptopot magammal, mert a táskámat lerakom előtte. De például egy macskás háztartásban sem utolsó dolog, ha védve van a masinéria. Van hozzá ez a szemüvegtörlőhöz hasonlító anyag is, amit a billentyűre lehet hinteni csukott állapotban, ha pedig kinyitjuk, gyorsan fényesre polírozható a képernyő az előző esti pornófilm megtekintésének nyomait eltávolítandó.

Néhány napja van csak meg, de egyelőre nagyon bejövős, remélem hosszútávú kapcsolat lesz.

Biztos mindenki olvasta Plastik Józsi kalandjait az IKEA PAX gardróbbal. Én imádom az IKEA-t, bejönnek ezek a gardróbok is, sokáig szerettem volna is venni, viszont mikor az új albérletben megláttam a házibarkács gardróbot, azonnal beleszerettem.

A dolog a következőképpen fest. Elrendezésileg elég ügyetlen, mivel eredetileg azt a szobát nem hálószobának használták, de ez nem lényeg. A téglalap alapú szoba hosszabb oldalából leválasztottak másfél méternyi területet, emögött van a szekrény. Az ajtó egyszerű, valódi fakeretek összeragasztásából áll, négyzetrácsos alakzatot rajzol. A rések mögé valami egyszerű textília van felerősítve. Emögött mezei egyszerű falapok vannak felerősítve, nyolc darab a jobb oldalon egymás alatt, középen fent-lent két sín ahová nadrágot-inget-zakót lehet pakolni, alul pedig van hely az ágyneműnek (bár itt három tonnányi könyveléssel kapcsolatos irat van logisztikailag tárolva). Balra egy üres tároló a vasalódeszkának és miegymás.

A dolog tök tuti, hatezer forintból összehozható, praktikus, kényelmes meg minden. Ha valakinek van kedve ilyeneket csinálni, összerakja a falon a tárolóelemeket, elé megveszi a szép ajtót az IKEA-ban, meg belülre a filcdolgokat, és két nap alatt ott a csicsa gardrób, feleannyi pízből.

A problémám az egésszel jelen helyzetben a következő: az ágy negyedméterrel a gardrób előtt van, máshogy nem fér el a szoba kicsit amorf adottságai miatt. A hely pont arra elég, hogy odalépek, fél ajtó kinyit, belépek, másik ajtó kinyit. Ezzel alapjáraton nincs baj, de öltözködni kényelmesen nem lehet, és be- valamint kipakolni sem igazán. A hely egyébként bőven elegendő lenne, de az ajtó miatt már bőven nem az. Továbbá ez a textíliás megoldás egy macskával rendelkező háztartásban roppant szerencsétlen, ezért szeretnék valami könnyű furnér-szerű anyagot felerősíteni az ajtó hátsó részére, hogy a négyzetlukaknál is bútorlap-szerű anyag legyen. Univerzális megoldás: vegyünk másik gardróbot!

Persze nem, pláne hogy ilyesmit azért nem akarok venni az albérletbe (az ülőgarnitúra még oké, de ennek egyelőre nem érzem égető szükségét). Ezért kigondoltam, hogy egyik hétvégi házibarkács tevékenység jegyében (nem volt még ilyen, de majd most!) átalakítom az ajtót tolóajtóssá. Az elképzelésem a következő:

Szóval van a két ajtó, ezek mögött a szekrény vázán egy sín. Az egyik tetején mondjuk egy (vagy kettő, hogy stabilabb legyen) kis lemez, melynek a vége csatlakozik a sínben ide-oda közlekedő kerékhez. A másik ajtó az első ajtó elé jön néhány centiméterrel, így a felé rögzített kerék-csatlakozó ennyivel nagyobb. Ha durvítjuk, akkor két sínnel megoldható hogy a két ajtó teljesen helyet tud cserélni, sosem ütközik a csak a falnál. A sínből kimenni nem tud, hiszen a két-két szélen fal van.

Két dolgot nem tudok. Az egyik, hogy hogyan legyen stabilan a helyén az ajtó. Fent a sín miatt egyértelmű, de alulra is sínt rakni gáznak tűnik nekem. Arra gondolok hogy lent egyszerűen két-két görgő lenne, azok segítenék az ide-oda jövést.

A másik problémám, hogy nem tudom hogyan-mint-merre szedjem össze a szükséges dolgokat. Ha már megvan a sín, a lemez és ezek, akkor persze fél óra alatt összebarkácsolom, de:

• hol kapok én méretben egyező sínt?
• hol kapok én olyan lemezt, amivel össze tudom barkácslni?
• hol kapok olyan görgőket, melyeket ügyesen fel tudok szerkeszteni az ajtók aljára?
• hol kapok én maximum egy centiméter vastag, szépen fóliázott furnérlapot, amit rábarkácsolhatok az ajtóra?

Ezek most a dilemmáim. Persze bemehetnék az IKEA-ba lekapni két tolóajtót és felrakhatnám azokat, azonban egyszerűen érdekel hogy meg tudnám-e csinálni ezt az egészet, és szívesen is csinálnám.

Ha valakinek van tippje, ne tartsa magában. Előbb-utóbb úgy is összehozom, de érdekelne más csinált-e már vagy szokott-e ilyet csinálni.

Tudjátok, lehet elcsépelt dolognak tűnik mikor Plastik Józsi azt írja, hogy fantasztikus korban élünk, pedig tényleg igaz.

Ülök a villamoson, jön egy e-mail-értesítés az új telefonszámlámról. Kattintok, előttem a részletes telefonszámla. Kattintok ismét, előttem a felület ahol be tudom fizetni. Még két kattintás, megadom a bankkártyám adatait és fél perc múlva érkezik az SMS, hogy köszönjük, ön befizette telefonszámláját. És még a zenét sem kellett megállítani hozzá.

Tudom én, hogy a technika miatt sokszor fáj a fejem, de az esetek többségében azért imádni való, hogy minden a kezem ügyében van néhány kütyü által. Persze ugyanennyire ijesztő a kiszolgáltatottság is, de ez megint más kérdés.

Nem tudom már ki mondta, hogy a problémák sokszor abban gyökereznek, hogy mikor megnyomunk hazaérkezve egy kapcsolót, és fény önti el az egész lakást, nem gondolunk bele, mennyire zseniális és elképesztő dolgok állnak egyetlen, egyszerű mezei villanykapcsoló megnyomása mögött.

Uraim, fantasztikus korban élünk!

Arról talán már sokszor volt szó, hogy maga az OS X bár egy kiválóan használható operációs rendszer, nekünk magyaroknak, sőt, pontosítok, magyar billentyűzetkiosztást, sőt még talán ennél is tudok pontosabb lenni: azon magyaroknak akik magyar billentyűzetkiosztást használnak, és mondjuk Windowson nevelkedtek – szóval ők lesznek azok, akik öt perc után ketté akarják törni a legjobb Macintosh gépet is, itt ugyanis kicsit más világ uralkodik.

Én például nem tudtam, netman mondta nekem, hogy Mac gépeken a backspace (jó magyarsággal békszpész, de ezt ne) neve delete – ettől kezdve rögtön egyértelmű, hogy a szoftverek nagy részében miért backspace-t kell megnyomni a törléshez, nem a PC-n delete gombnak ismertet.

Oké, ezek azonban nem segítenek azon, hogy például máshol vannak a különböző zárójelek, amik átlagos felhasználót nem feltétlen zavarnak, de lehet olyan júzer, aki mondjuk valami programkódot is írna, na őt már viszont annál inkább.

A megoldás a HungarianPRO csomag, melyben a megszokott magyar PC-s kiosztást használhatjuk a Mac-en is. A telepítése roppant egyszerű, a leg kocka ikonnal rendelkező fájlt bemásoljuk a Library/Keyboard Layouts mappába, és a System Preferencesben a Language & Text résznél már be is tudjuk pipálni.

Oké, ennek azonban van kettő bakija: egyrészt a CTRL gomb nyomása mellett a z és az y karakterek nem cserélődnek meg, tehát a visszavonás valójában CTRL-Y, nem pedig CTRL-Z. Az érdekesség, hogy az ALT (option) gombot is lenyomva már helyes a sorrend. A másik problémám, hogy az ALT-Q kombinációra nem egy visszaperjelet, hanem egy ékezetet kapok. Ez sem a legjobb, és ma gondoltam megnézem mennyire módosíthatók ezek a dolgok. És ami a notebookon előfordul: USA-billentyűzet miatt a nullát kényelmetlen volt eredeti helyéről előhozni.

Segítek, ugye az Apple teljesen zárt rendszeriről híres, melyek abszolút nem testre szabhatók (nem), ennélfogva természetesen ezeket átírni bruttó öt darab percbe telik.

A bundle fájlban (legókocka) jobbklikk után a Show Package Contents menüpontra kattintva tudunk turkálni. Ha megtaláltuk a nekünk kellő keylayout kiterjesztésű fájlt, akkor bármilyen szövegszerkesztővel belenyúlva egy XML-fájlt láthatunk. Innentől kezdve már csak annyi a dolgunk, hogy az adott karakterkódhoz rendelt akciót vagy karakterkódot átírjuk. A karakterkódokat hexadecimális formában kell megadni – működik decimális formában is, de ha már mindegyik hexában van, mi mért térnénk el.

A turkálásban még segítségünkre lehet az UKELE alkalmazás, melyben tudunk létrehozni és szerkeszteni is kiterjesztéseket. Én a következőre használtam: a nekem kellő billentyűkre beraktam egy saját kimeneti értéket, majd a fájlból meglestem hogy mik azok a billentyűkódok, amiket macerálnom kell a már létező fájlban.

Happyface, lehet kockulni!

A cím persze vicc.

Ezt afféle memóként írom fel magamnak. A diplomamunka lesz a tökéletes áldozat arra, amit tervezek (nevezetesen egy saját MVC keretrendszer elkészítése), azután ugyanis valószínűleg nem lesz időm saját megoldásokra, alkalmazkodni kell A Cég igényeihez, ahol A Cég az a vállat, mely majd munkát kíván nekem adományozni.

Szóval a terv: saját PHP MVC-keretrendszer. Igen, tudom, mindenki saját keretrendszert ír; egy kedves barátom mondta azt, hogy Magyarország a kretrendszer-gyártók országa és igaza is volt. Azonban egyrészt a technológiai megközelítése, másrészt a tucatnyi újdonság tanulásának lehetősége miatt szeretnék egy igazi sajátot megírni, aztán utána már lehet használni a nagyokat (symfony, mondjuk, mert az összes többi nem szimpatikus, ha PHP-ről van szó).

A következő dolgokat szeretném ha tudná:

• modell osztály: benne a létező összes művelettel; ha kell valami turpisság, akkor készítünk egy saját modell osztályt, amely örökli az ősmodell minden tulajdonságát;
• adattípus osztály: nem tudtam ezt jobban megfogalmazni, arra gondolok, hogy például egy blogbejegyzésnek legyen saját típusa, mely tartalmazza az ID-t, a címet, a kategóriát és hasonlókat. Ezeken aztán lehessen egy ellenőrző-interfész implementálásával ellenőrizni, újat felvinni, törölni a modell osztályon keresztül;
• automatikus generálás: adatbázis alapján (tehát semmi YML vagy XML, egyszerűen kiszedjük az adatbázisból hogy milyen dolgokat kell) generálni. Itt szóba jöhet bármi: a modell osztályok, az adattípus osztályok, az űrlapok stb;
• külső megoldások használata: különböző egyéb dolgok legyenek beleépítve, amik szükségesek. A validálás mondjuk történhetne a jQuery erre szolgáló kiváló plugin-jével;
• AJAX és lapozás: erre is valami egységes megoldást, afféle helper-kezelést szeretnék alkotni. Már most is van valami hasonló: nem kell külön leprogramozni mindenhez a dolgokat, de ezt még továbbfejleszteném annyival, hogy ha mondjuk hozzávesszük a modell osztályhoz a lapozást vagy az AJAX-os műveleteket, akkor ezek maguktól történjenek, mindenféle egyéb módosítás nélkül;
• sablonkezelés: az egyik kedvenc témám, már írtam kétféle sablonkezelőt, az egyik egy egyszerűbb, a másik egy összetettebb (néhány vezérlési szerkezetet is ismerő) megoldás. Utóbbit imádom, jó volna a csúcsra fejleszteni, azonban ez rengeteg idővel járna, így erősen húzok a Smarty felé;
• örökölt funkciók: írtam már valami keretrendszer-félét (inkább nevezném mondjuk osztálygyűjteménynek), abban van pár kifejezetten szimpatikus dolog, ami a fejlesztések során jól jött, ezeket mindenképpen át akarom hozni. Gondolok például arra, hogy az adatbázissal való kommunikáció viszonylag el van rejtve, tehát például teljesen mindegy hogy MySQLi vagy a PHP alap MySQL-kapcsolója áll a háttérben stb.

Ezek jutottak most eszembe. Az elnevezések meg az egész logika itt-ott sántíthat, majd még kialakul. A diplomamunkáig igyekszem ezt megalkotni, majd a készülő szoftvernek ez lesz az alapja. Veszteni semmit nem vesztek, legfeljebb szép lesz a diplomamunkám.

Ha ez megvolt, akkor gőzerővel ismerkedem a symfony-val.

Kicsit több mint három éve szereztük be a »Sony VAIO VGN-S5XP« laptopot, mai napig megvan, és bár »a vinyó meghalt benne« illetve nem ártana kitakarítani (szerintem egy fél macskányi szőr van benne), igazából nincs vele baj.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Először is a vas: kijött az új MacBook Air:

Jól néznek ki, és most ügyesen megcsinálták a palettát, ugyanis az iPodtól az iPad-en át keresztül a MacBook Air-ig bezárva a MacBook Pro-val sikerült kvázi minden igényt kielégíteni. (Persze azokét nem, akik majd most is jönnek magyarázni, hogy de hát ez szar, pedig nem az.) A kisebbik darab 11 collos és az amcsi kezdőára 999 dollár.

Egyébként mielőtt bárki mondja hogy milyen drágák ezek a gépek: nézzük meg hogy mennyibe kerül az Egyesült Államokban, majd nézzük meg itthon mennyi. Az itthoni árból, melyért a legkisebb gépet kapjuk meg, kint már az eggyel nagyobbat. És ennek nem az Apple az okozója, hanem az adórendszer, főként.

Aztán lesz még Mac OS X Lion. Első blikkre úgy néz ki, kicsit eltolták mobil-eszköz irányba, ha megnézzük ezt a képet például:

Illetve ott van az iLife 11, ami hozta a szokásos újdonságokat. Ebből engem istenigazából csak az iPhoto érdekel, remélem kicsit optimalizálják, bár én nem panaszkodom rá, de többen (főként MacBook-használók) panaszkodnak hogy nagy képszám felett sokat strandlabdázik.

Ezek vannak.

Az van, hogy mikor mondogatták meg írogatták még évekkel ezelőtt, hogy mindig a fejlesztést megelőzően kell leírni mit fog tudni az a program. Ez persze akkor nem feltétlenül igaz, mikor mondjuk saját magunknak írunk valamit, mert a kód pötyögése közben úgyis az agyunkban van mit akarunk majd csinálni és hogyan.

De mikor a megrendelő félszavakban elmondja, mi meg elképzeljük és megvalósítjuk, idővel mindig az lesz, hogy ez így nem, az úgy nem jó. És ezért tényleg nem hibáztatható sem a megrendelő, sem a fejlesztő, egyszerűen annyiról van szó, hogy mindig specifikálni kell a dolgokat. Akár még szabvány meg ilyesmi nélkül is, csak legalább annyit leírva, hogy x menüre kattintva ez történik és ezt lehet csinálni. Majd ezt aláíratni mindenkivel, és utána ne legyen panaszkodás.

Előbb-utóbb mindenki rájön erre, aki ellenzi a specifikációk pötyögését. És persze unalmas és a fejlesztés legrosszabb része, de sokszor életet (és rengeteg időt) tud menteni.

Volt ma Budán a Kisrablóban, ami egyébként egy hangulatos hely, csak mint kiderült Becks márkajelzésű sört nem szabad inni, mert annak öthatvan korsója, de legalább savanyú, viszont ha szólsz kicserélik. Viszont eltértem a témától ami az volt hogy volt ma ezen a helyen az Otherworld élménymagazin szervezésében egy kis nördparty, ahol zene, ital és két dolog várta az érkezőt: több PlayStation 3 gép, melyeken ki lehetett próbálni a Sony forradalmi (nem) újítását, a Motion Move kontrollert, aminek igényes (nem) reklámvideója is van. Arról van szó hogy a kontroller mozgatásával tudjuk mozgatni a képernyőn lévő akármiket. Így néz ez ki:

Megmondom őszintén engem már a »Nintendo Wii« irányítása sem kötött le annyira. Jópofa ez a kontroller az első hat-hét órában, utána viszont egyszerűen unalmassá válik. Az FPS-játékok nem kényelmesek (nekem) annyira velük, a többi pedig beleesik az első kategóriába, vagy egyszerűen fölösleges rá a megoldás. A Motion Move-ról ugyanez volt a véleményem, kis ideig vicces hogy ugrabugrál az ember, aztán egyszerűen elveszti az izgalmát, és kényelmesebb a kontroller.

A másik pedig amivel mi is egész este foglalkoztunk: a legújabb Guitar Heróval nyomtuk, és ez még mindig az év játéka. Ismertem korábbról, de dobolni most doboltam először; ami meglepett, hogy középszinten (medium, vagy miaz) átlagosan 75% teljesítmény megvolt. Laza.

Lehet begurulok és szerzek egy elektromos dobot, aztán a család meg kitekeri a nyakamat hogy nem férünk el a lakásban. :]

A mefiblog financials division jelenleg nem adott pozitív jellegű választ, ettől függetlenül én az elmúlt másfél hónapban a létező összes televíziót megnéztem több műszaki áruházban is.

A konklúzió röviden: a Sony-k túl drágák és nem feltétlenül szépek; a Philipsek olcsók de nem feltétlenül szépek; a Samsung az arany középút ár és érték tekintetében. A szépséget természetesen a képre értem.

Gyorsan felvilágosítottam magam a Wikipedia és több műszaki oldal szócikkeiből: kontrasztarány, felhősödés, felbontás, betekintési szög, válaszidő, fényerő.

Sok lehetőség van, de a fele kapásból kiesik, ami viszont két hete a legjobb választásnak tűnik, az a következő darab:

Úgy kezdődik a márkajelzése hogy LE, aztán nagyon sok szám meg betű, ami viszont jó, hogy ez a maximum összeg, amit jelenleg ráköltenék a dologra. Harminchét darab egyéni collal rendelkezik, Full HD felbontást tud megjeleníteni ezen, 1000000:1 kontrasztarányban és 50 Hz-en, ami nem a legjobb, de nem is olyan rossz.

Kacsintgattam a plazmák felé is, itt ugyanis találni jóval olcsóbban kiváló képminőségűt, de a plazmatévéktől valahogyan ódzkodom, érthető okokból.

Gondoltam megosztom ezt a nagyvilággal, míg nézelődöm még, hátha másnak is van tévé tapasztalat mostanában. Ha idővel a tévét sikerül beszerezni, a következő terv egy HD-kompatibilis HTPC házimozi megépítése lesz.

Valamelyik nap gondoltam leülök tíz percre a gép elé, megnézni valamit. Dél volt, pontosan. Leültem, elkezdtem válaszolni egy levélre, amiben fotót kértek rólam; átnavigáltam Facebookra megnézni van-e valami értelmes (nincs, egyébként), onnan elkavarodtam hatezer profiloldalra, az egyik profiloldalról egy weboldalra, onnan egy másikra, és mire észbe kaptam, kettő óra volt, akartam felállni a gép elöl, és észrevettem, hogy az e-mailt még nem küldtem el, amiért egyébként leültem a gép elé.

Volt is erről egy videó, de most nem találtam hirtelen-hamarjában.

A legutóbbi keynote legnagyobb újdonsága, hogy élőben lehetett nézni, meglepően jó minőségben, és egyszer sem akadozott a közvetítés.

Így néz ki az új iPod Nano, elsőre azt hittem egy vicc, de nem az:

Vicces, hogy tényleg mindenbe belekerül az érintőképernyő. Kíváncsi vagyok mikor rakják bele az iMac-be is.

A Game Center jónak tűnik, nekik jó fogás is, ha belegondolunk a Steam előnyeibe. Aztán ott van még az iOS 4.1 és 4.2.

Aztán ott van az iPod Touch, ami elvileg az első számú hordozható játékkütyü lett, amit sajnos el is tudok hinni, ha megnézem a legutóbbi PSP-t. Így néz ki:

Kisebb-vékonyabb-szebb, került előre és hátra egy-egy kamera (azt nem vettem ki a közvetítésből, hogy a Nanóban most maradt-e kamera, vagy vegyél dobd ki a taccsot), 40 óráig tartó zenét biztosító akku, természetesen a szuper-felbontású retina kijelző. 8 GB, 32 GB és 64 GB méretekben elérhetők.

Extra móka: jövő héttől előrendelhető az összes új iPod.

Jön még iTunes 10. Kapott új logót is, bár nem ez az egyetlen nótálható újdonság:

Nekem a fekete kicsit erős, de nem vagyok grafikus. Ami okos húzás, hogy berángatták az egész webkettes közösség-mániát az iTunes-ba, gyakorlatilag fogták a last.fm-et és kicsit továbbgondolva, megfűszerezve facebookkal és twitterrel, elnevezve Ping-nek kidobták a piacra. Ha belegondolunk, hogy eddig melyik területen vált be (mindenhol) ez a vonal, esélyes hogy itt is sikeresek lesznek.

Ami viszont tényleg nagyon tetszik, az az új Apple TV:

Film- és sorozatkölcsönzés, nincsen tárolás, egyszerűen megveszed, leülsz a tévé elé és megnézed. Megoldható hogy számítógépről streameli az adatokat, de nem szinkronizál. A többi már vakítás, ez a leülök és nézem a kedvenc filmem-sorozatom egy gombnyomásra jó dolog. Mi régen fizettünk videotéka-bérletért, nem tudom emlékszik-e valaki még azokra az időkre (szipp), és simán fizetnék kábeltévé helyett havonta nagyjából akkora összeget egy ilyen szolgáltatásért. 99 centért lehet reklám nélküli sorozat-epizódokat kölcsönözni. Persze a legnagyobb baj az, hogy itthon semmi nem lesz belőle. Bár ki tudja. Ami miatt szerintem mégsem, az a magyar ember átlag hozzáállása. Ki a fene akarnak fizetni kétszáz forintot egy sorozatrészért mikor ott a BitGate, nemde? Pedig ha valami, akkor ez megéri.

Megmondom én nektek.

Okos bácsik kitalálnak mindenféle ajánlásokat meg szabványokat, amiknek elvileg az lenne az előnyük és a lényegük, hogy ha például egy adatbázist szeretnél átmozgatni A-ról B-helyre, esetleg úgy hogy B-helyen más rendszerek uralkodnak, akkor elvileg annyi a dolgod, hogy A-helyen kattintasz az exportra, lemented a fájlt, B-helyen pedig betolod azt, kattintasz az importra, a gép füstöl kicsit, aztán egy zöld pipa, Jézus szakállának egy tincse vagy akármi isteni jelzés utal arra, hogy laza vagy mint a Riga-lánc.

Elvileg.

Gyakorlatilag meg az a vége, hogy mivel minden sor után megáll valami cseprőapró hibával, megunod, fogod és kézzel csinálod órákig, a végén már hajat tépve és hülyét kapva már csak a monitorra való ránézés gondolatától. Komolyan, még a legjobban megtervezett adatbázissal is mindig csak a szenvedés van, ha mozgatni, migrálni, akármi kell.

Szóval múltkor emlegettem hogy »bolondériám a repülés« (hozzáteszem hogy amelyik [férfi]embernek nem vágya, hogy legalább egyszer vezessen valamilyen repülő sárkányt, nos az egyéb galádságokra is képes), aztán keresgéltem röviden, és találtam OS X-re egy repülőgép-szimulátort, az X-Plane-t, amely kiváló kis szórakozásra, bár hozzáteszem fél órába telt, mire rájöttem hogy lehet normálisan fel és leszállni, meg kezelni egyáltalán a kis Cessna gépet, de már haladok vele. Most éppen azzal játszadozom, hogy próbálok a légi irányítás által megadott adatok szerint röpködni.

A másik ezzel kapcsolatos dolog, amit szeretnék nektek mutatni, az a HighFly Aviation, amely egy budapesti repülőgép-szimulátor-központ. A gépparkot egy Airbus A320 és egy Boeing 737 alkotja, most érkezik egy F16-os. A dolog úgy néz ki, hogy egy óra 15 000 magyar pengő, ezért viszont egy élethű szimulátoron repkedhetünk, persze segítséget is kapunk. Különféle programok vannak, rengeteg egyéb lehetőséggel, érdemes megtekinteni az oldalukat.

Születésnapomra már le is szerveztem egy kis röpködést. :)

Persze roppant jó dolog az egész, de a PHP után kicsit (teljesne) más szemléletet igényel, mert persze lehet ott is tervezési mintákról beszélni, csak azért amikor beül az ember egy ilyen elé, akkor látja hogy mennyire vicces az egész, és hogy is kéne igazából mennie.

Így néz ki, vicc az egész:

Fogták a szép, letisztult formavilágot és ezt alkották. Nem tudom kinek mi a véleménye, én kicsit dizájn tekintetében csalódott vagyok. Persze funkcionalitásban ötvenezerszer jobb lesz mint a 3GS, de a kinézetet inkább hagyjuk. Kár, pedig bíztam benne hogy nem úgy fog kinézni, mint a korábban mutogatott kikerült darabok.

Vékonyabb, gyorsabb, ezerszer többet bír az akku és a szokásos maszlag, ezek egyébként tényleg mind-mind jó dolgok, amit lehet belepakoltak. Kíváncsi vagyok lesz-e a T-nél valami nagyon kedvezményes cserelehetőség, akkor esetleg váltok, de most közel nincs meg az az érzés, hogy nekem kell egy ilyen kütyü.

Ja, és még egy dolog: lehet videótelefonálni is. Illemhelyiségek reszkessetek!

Egy iPad van az ölemben:

Sajnos nem az enyém, de a suliban volt lehetőségem kipróbálni végre egy padot, és azt kell mondjam, hogy bár a célközönség nem teljesen én vagyok, mégis elfogadnék egy ilyen kütyüt. Amire imádnám, hogy például naponta két-három órával kevesebbet ülnék a gép előtt, mert este az e-mail-eket, közösségi hálós dolgokat, fényképeket, híreket nem a monitornál olvasgatnám, hanem az ágyban fekve. »Vagy tucatnyi más dologra, ki tudja.«.

Sokan mondták hogy nehéz, szerintem hülyeség, én a kezemben úgy fogtam mint egy telefont, vagy negyed óra után raktam csak az ölembe, és úgy is teljesen használható volt. Ami még szimpatikus, hogy rendkívül masszív fogásra, és egyáltalán nem melegszik. A hangszórója mint azt sokan írták kiváló minőségű, és néztem rajta avatáros filmest is HD-ben, gyönyörű. Netezni a Flash-tartalmakat leszámítva ugyanúgy lehet, vagy talán még könnyebben mint egy számítógépen, ráadásul mint a képen is látszik, teljesen jól elfér a tartalom, még sokat nagyítgatni sem kell.

Ha lehetne most itthon 500 dollárért kapni, talán beruháznék egyre. Viszont ami még érdekes teória, amit _nec osztott meg velem tegnap: képzeljünk el egy laptopot, melynek a kijelzője egy iPad. Így ha megunjuk a laptop általános használati módját, egyszerűen csak leszedjük a kijelzőjét, és visszük tovább mint egy iPad-et. Én látok fantáziát ebben (is).

Nemrég írtam, hogy vettem egy »Speck típusú iPhone-tokot«, amit egyébként rendkívül imádtam, mert kissé bumfordi, aranyos és masszív készüléket varázsolt a kecses »Apple iPhone 3GS«. Azonban néhány nappal ezelőtt elkezdett hámlani az alsó része, ott, ahol kimarták a csatlakozónak a felületet, majd rá két napra egyszerűen eltörött.

Becammogtam az »Allee« üzletházban megtalálható Starking üzletbe, hogy sajnos ez meg ez történt, és szomorú módon a blokk sincsen már meg. A srác azt mondta hétfőn, hogy nézzek be szerdán.

Ma bementem, és mosolyogva kicserélték egy ilyenre:

Szeretem az ilyen ügyintézést, na.

A tok kicsit kényelmesebb, vékonyabb darab, jó fogású, az egyetlen hátránya, hogy a felső és alsó krómfelületet nem fedi, bár mivel ezt a Speck tok össze-vissza karistolta (még jó, hogy ennek elkerülésére vettem tokot), így már mindegy.

Mindazonáltal a Speck tokot ajánlom, mert elvileg ritkán fordul elő velük ilyen, illetve én gyakran hajtottam végre a zsebből-elő, zsebbe vissza metódusokat. Ezt a tokot meg most nyúzzuk, aztán meglátjuk mit bír.

Tegnap megjött a gépem (három munkanap alatt megvolt, de még csak tegnap jutottam el odáig hogy át is vegyem). Mindenek előtt itt szeretném ajánlani mindenkinek iJoe boltját (korábban MacBolt), mert bár a gépet nem ott vettem, mégis 100+1%-ban kiszolgáltak és segítettek. Ezúton illeti köszönet ismételten @Bahndie és netman urakat.

Szóval, bekapcsoltam a gépet, végignéztem az igazán szexi köszöntő videót, majd ez a kép fogadott:

Gondoltam óhe, van nekem backupom, hadd szóljék. Kiírta a gép hogy 32 perc, én mosolyogtam hogy ugyan már, USB-s külső vinyóról 32 perc alatt 70 GB nem fog átmászni, kinyitottam a laptopot, neteztem, beszélgettem, majd kis idő múlva (36 perc volt) ott volt az asztalom, ahogyan legutoljára láttam, nyitott Firefox böngészővel, minden beállítással és ezerszer gyorsabban mint korábban.

Az érzést informatikai orgazmusnak neveztem el tegnap. Tudom, hogy van backup szoftver Windows meg más alá is, de ilyen jó, gyors és kényelmes megoldással még nem találkoztam. Le a kalappal azok előtt, akik ezt megírták.

Két dolgot nem állított vissza: a kereső (Spotlight) adatbázisait, ez nagyjából fél óra volt még, de közben persze használtam a gépet, illetve magát a Time Machine-t, így éjszaka (illetve három óra alatt) újra kimásolta a 70 gigabájtot.

Lehet utálni a Macet, de amíg nekem valami három kattintásra működk, addig nem vagyok hajlandó vitázni.

A 320 GB-os helyett egy 500 GB-os lemezt kaptam, ráadásul.

Alkalmazásfejlesztés-technológia gyakorlaton vagyunk, és JavaBeans technológiával valósítunk meg egy efféle számláló komponenset:

Tetszik a dolog, sokkal jobb a viszonycsónakom (relationship) a Javával, azonban a C# még mindig szimpatikusabb.

Szóval, nem is tudom, talán másfél vagy két éve tervezem már, hogy meglepem magam egy normális órával. A múltkor begurultam és bementem az első óraboltba (jó, ez nem egészen igaz, mert miután az egyik helyen nem volt semmi, megnéztem azt a helyet, ahol mindig ilyeneket nézek), és lecsaptam erre. Egyszerűen nevetséges áron volt, 15 000 forintról leértékelve 13 000-re, bűn lett volna otthagyni. Elegáns, szép, kényelmes, két év garancia van rá, 50 méterig vízálló és ilyenek. Nem egy Rolex, arra még várni kell pár évet, de én imádom.

Van egy másik CASIO-m is, amelyet még a nővéremtől kaptam évekkel ezelőtt, van vagy tízéves, az inkább sportos-fiatalos-kilencvenes évek fíling, csak teljesen szétment rajta a szíj. Valószínűleg azt is meg fogom csináltatni közel-hamar, aztán rákenroll.

Nem tudom hogy tényleg nem áprilisi tréfa-e, és tényleg nem a Nokia-Apple flém miatt, de ez azért elég komolytalan:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Plastik-poszttal rég értettem ennyire egyet.

Régóta tervezek egy kisebb-nagyobb írást arról, hol is lehetne jó az Apple »táblagépe«. Mielőtt elmennénk teljesen más irányba: nem arról szeretnék beszélni, hogy jó eszköz-e az iPad, ez majd idővel elválik. Engem inkább az érdekel, hogy egy hasonló berendezés nyújtotta lehetőségeket hol lehet maximálisan kihasználni.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Az OS X egyébként március 24-én (tegnap), a névnapomon ünnepelte a születésnapját, ezért (is) volt akkora almánia itt tegnap, éjjel viszont színházban voltunk és már nem esett jól írnom arról, hogy vásároltam egy iPhone tokot, melyet a Speck gyárt és bár XMS-ben akartam, végül a StarKingben vettem meg:

Tömören és röviden: adtak hozzá törlőkendőt és egy kiváló minőségű kijelzővédő-fóliát, mely bár gyakorlatilag felesleges, viszont ameddig nem zavar, rajta hagyom. Kicsit bumszlibb tőle a telefon, ez engem viszont nem zavar, mivel egyrészt zavarnak a kis telefonok (nagy kezem van), másrészt az előzőnél még így is sokkal vékonyabb, továbbá nincs az embernek az az érzése, hogy egy ékszert fog a kezében. Komolyan, telefont én még soha nem féltettem ennyire, mindig vigyáztam persze rájuk, de tokot sose vettem, mondván minek. Ennél viszont az első karcolás megjelenésekor rohantam a védőburokért, előtte pedig nem raktam le az asztalra, csak ha valami kendőt odaterítettem.

Most a tokkal meg cipőt kötök az utcán, és lerakom magam mellé az aszfaltra. Plusz ha ne adja az ég leesik, akkor védve van. Az anyaga műanyag-szilikon szerű, így kellemes a fogása, nem túl csúszós, de a farmerből kényelmesen kijön, nem tapad.

Van tizenöt darab ilyen iPhone- és iPod dokkoló:

Amit nagy vonalakban tudni kell róla: utángyártott, jó minőségű. Ismerősöm hívott fel, hogy nekem nem kell-e, mert a nyakán maradt egy adag, én beruháztam egyre és maximálisan elégedett vagyok. Egy darab ára 5 000 forint, ez nem alkuképes, viszont ennyiért van a csomagban:

• 3 db műanyag aljzat: iPhone-hoz és iPodokhoz;
• 1 db dokkoló.
• 1 db Apple USB-kábel;
• 1 db távirányító, benne a működéséhez szükséges elemmel;

Kábelt a gépbe vagy a konnektorba bedugod, másik végét a dokkolóba, kiválasztod a megfelelő aljzatot, belepattintod, beleállítod a készüléket és már működik is. A hátsó részén van egy fülhallgatónak vagy hangszórónak való bemenet, ha rádugsz valamilyen külső hangszórót, azon szól majd a zene, a távirányítóval pedig tudod irányítani az iTunes-t (és amennyire én észrevettem csak azt, azt viszont tökéletesen.) A dokkoló működéséhez elem nem szükséges, a színe a fehér, a távirányító fehér és szürkés, a kikapcsoló gombja piros.

Ha valakit érdekel, dobjon egy kommentet vagy egy e-mailt a zokni kukac mefi pont be címre (igen, ez a cím, nem fake). Az ár fix, bontatlan dobozban érkezik a termék, átvétel személyesen az Oktogon és a Deák Ferenc tér környékén, adott esetben Budán. A legmegfelelőbb az volna, hogy ha több összejön, akkor valami egy időpontban jönne érte mindenki, már ha van jelentkező.

A Legbumszlibb™ iPhone tokkal is működik, akkor nem kell semmilyen aljzatot belerakni. (A tokról majd a következő bejegyzésben, ha már ilyen hivataltalan Applenap van itt a blogon).

Képek még:

Gondolom egyértelmű, de azért leírom, hogy az iPhone és az iPod valamint a képen látható iPhone tok nem jár a dokkolóhoz. ;]

Lassan harmadik hete nyúzom a »Döme névre hallgató« 24"-os 8.1-es iMac-modellt, gondoltam összeírnám a tapasztalataimat, illetve azokat a szoftvereket, amiket bátran ajánlok mindenkinek.

Még nincs vége, olvasd tovább »

My name is Döme:

Szóval, végre valahára összejött a pénzem így beruháztam életem első komolyabb számítógépére, mely egy 24 collos Apple iMac, az utolsó előtti szériából: alu váz; Intel Core Duo 2,8 GHz-es processzor; 4 GB RAM; 320 GB HDD; távirányító; billentyűzet és egér. (Utóbbi, nem a MagicMouse hanem a Mighty, de eladó, kerek ötezer forintért, mert nekem ott az azóta is tökéletesen szolgáló »Razer Pro Click«.)

Kis történet a vásárlásról. Múltkor mikor már szinte biztos volt hogy meglesz a pénzem és az is, hogy »muszáj« lecserélnem a majdnem hároméve vásárolt »Sony VAIO« laptopom (amely itt szintén eladó hatvanzer forint körüli összegért, az adatlap ott megtalálható, annyi változott hogy került bele még 2 GB RAM illetve egy szintén 320 GB-os merevlemez pár hónapja), akkor mint az szokott lenni, teljesen véletlenszerűen ránéztem a használt hirdetésekre a Beszéljükmacen. Találtam egy akkor még nem egészen egyéves gépet, kibővített garanciával (2011 decemberéig van érvényes jótállás), minden tartozékával pontosan annyiért amennyit szerettem volna kiadni. Hajnal egy volt, telefon kiesik, de azért írtam egy ímélt a srácnak. Kettő óra után nem sokkal jött a válasz hogy még megvan, rögtön írtam hogy nem-e tudnám felhívni, írta hogy de. Megbeszéltük, 10% foglalóért tartotta nekem két hónapig a gépet ma pedig elhozta nekem házhoz, szóval minden flottul ment. A gép amúgy dobozával jött, egy-két tartozékán még a fólia is rajta van.

Szóval Mac. Nagyjából kétéve tervezem komolyabban a váltást, azóta folyamatosan nyomozgatok, tanulgatom a trükköket és ez szerencsére meglátszott, mert kevés dolog volt idegen. Meg aztán hihetetlenül kényelmes rendszer az OS X, minden kézre áll, apró kényelmességek sorával támadja az embert és komolyan, minden gépnek így kellene működnie, sokkal kevesebb agyvérzés lenne az informatikusok között. Ráadásul durván két óra alatt átmásoltam és beállítottam minden lényeges dolgot, pusztán apróságok maradtak, mint például a nem-fotózásos (értsd: családi fotók stb.) képek szépen albumokba rendezgetése. A beépített hangszóró isteni és nyúzom folyamatosan a gépet, de nem igazán hangosodik, melegedik vagy kezd lassulni. Hamarosan beüzemelem a Time Machine-t is, kíváncsi vagyok. A 24"-os kristálytiszta képernyő pedig egyszerűen orgia, egy galambürülékről készült fotó is elegánsan és gusztusosan mutat rajta.

Van azért pár apróság ami nem szimpatikus, ilyenek például a billentyűparancsok. Szerintem ha egy hónap alatt belerázódok ezekbe a kombókba, akkor megtanulhatok lazán zongorázni is. A HTML-kacsacsőrt például tíz percig kerestem, és az ALT+Shift+X vagy Y kombó hozza elő, ami minden csak nem kényelmes, akárcsak az összes többi kódolással kapcsolatos dolog, viszont valahol sokkal logikusabb az elrendezés csak ugye szokatlan.

Rövid használat után (kilenc órája nyomkodom folyamatosan) csak annyit tudok elmondani, hogy minden fillért megért, jelen pillanatban csak Macben gondolkodom ha számítógépről van szó. Ha sikerül eladni a Sonyt, akkor lehet valamilyen Macbookot is beszerzek a rohangálásra. Imádom ezt a számítógépet, imádom az operációs rendszert, imádom a kismillió szoftvert és egyszerűen nem lehet vele betelni, ennyit szerettem volna még leírni.

Most kommentekben ilyen hülyemekes meg társai véleményeket ne inkább, mert úgyis törölve lesz egyrészt másrészt meg antilop.

Bevallom derekasan, MySQL-ben életemben nem írtam még tárolt eljárást. Vagyis írni mondjuk írtam, de nem használtam ki annak lehetőségeit. Tisztában vagyok a miértjével és a hogyanjával, de amikor öt éve írtam ezt a blogmotorszerűséget, akkor gőzöm nem volt még ilyenekről, mostanra pedig az a bajom, hogy sok helyen egyáltalán nem is engedik a dolgot.

A tárolt eljárások és a függvények rendkívül hasznos dolgok, többek között azért is, mert adott esetben nem rondítják a PHP-kódot a hat-nyolc-tíz soros hat táblát összekapcsoló négyféle JOIN-nal megtoldott lekérdezések, csak mondjuk egy sor. Nem is beszélve arról, hogy karbantartó műveleteknél sokkal biztonságosabb is. Ami pedig a megdönthetetlen érv, hogy ha módosul valami oknál fogva a lekérés, akkor azt az annak megfelelő helyen, az adatbázisban tudjuk megváltoztatni, nem pedig a PHP kódokban kotorászva.

Bizonyára mindenki számára ismeretes, hogyan lehet ilyeneket csinálni, de ha mégsem, akkor itt a módja. A phpMyAdminban kicsit macerás a kezelés (értsd: nincsen olyan felület mint például az SQL Server Management Studióban, hogy jobbklikk és látod minden tulajdonságát), így akiknek csak ez a felület van, azok a SHOW PROCEDURE|FUNCTION STATUS [LIKE '%enyem_valamim%]; kódot részesítsék majd előnyben.

Szintaktikailag máskülönben teljesen hasonló a legtöbb SQL-szerver nyelvezetéhez a MySQL-ben használatos módszer; itt van mondjuk egy függvény, amely az adott blogbejegyzéshez érkező kommentek számát adja eredményül:

CREATE FUNCTION postKommentekSzama(post_id INT)
RETURNS INT NOT DETERMINISTIC
RETURN (SELECT COUNT(komment.post_id) FROM komment WHERE komment.post_id = post_id);

Ha sikeresen lefutott, és nem panaszkodik semmire, akkor elvileg létrejött a dolog, a fent említett SHOW FUNCTION STATUS; kiadásával megkapjuk hogy van egy postKommentekSzama nevű függvényünk. Így lehet őt meghívni:

SELECT postKommentekSzama(1);

Ha pedig törölni szeretnénk, akkor ezt kell csinálni:

DROP FUNCTION IF EXISTS postKommentekSzama;

Megmondom őszintén, olyat nem találtam, hogy a MySQL-ben létezik-e a RETURNS TABLE, de ha valamilyen lekérdezést szeretnénk, ami eredményül egy táblát ad vissza, akkor az alábbi kód kell nekünk:

DROP PROCEDURE IF EXISTS blogbejegyzes;
DELIMITER $$
CREATE PROCEDURE blogbejegyzes(IN blog_id INT)
LANGUAGE SQL
READS SQL DATA
BEGIN
  START TRANSACTION;
    SELECT * FROM post AS post_result WHERE post_result.id = id;
  COMMIT;
END$$
DELIMITER ;

A DELIMITER szükséges, ugyanis ha nem változtatjuk meg az alapértelmezett pontosvesszőt, akkor a kód közben első helyen leírt pontosvesszőnél (itt a tranzakció eleje) meghal az egész.

Ellenben ha meg akarjuk hívni az eljárást:

CALL blogbejegyes(1);

Akkor az alábbi nagyon szexi hibaüzenet jön elő:

#1312 - PROCEDURE blogbejegyzes can't return a result set in the given context

Ez pedig legjobb tudomásom szerint azért van, mert a PHP-vel érkező MySQL modul, amit a phpMyAdmin is használ, sajnos képtelen megfelelően kezelni a tárolt eljárásokat. A megoldás az lehet, hogy másik modult használunk. A MySQL Improved Extension biztosan, de úgy tudom hogy a Pear: :DB is jól kezeli a tárolt eljárásokat.

Illetve ha valaki tud jobbat, az persze jöhet.

Nem titkoltan »azonnal beleszerettem« az ASP.net nyújtotta lehetőségekbe. Leginkább a code behind modell az, ami rögtön megfogott. Ezzel kapcsolatban jönne most néhány gondolat, a címből sejthető témával.

Az elején mondom, hogy akiket a kísérőszöveg nem érdekel, a kódot ide kattintva böngészhetik, nem bonyolult, nem nagy és UTF-8-as, a böngészőben színezve jelenik meg.

Klakkolás után tömény kódokkal és súlyos gondolatokkal folytatom.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Szerintem egy teljesen korrekt ötlettel állt elő a Pannon (telenor): olyan tarifacsomagokat dobtak a piacra, melyekben nem perc, hanem darabszám alapú a számlázás. Vagyis egy hónapban adott hívást lehet indítani, minden sikeres hívás pedig csökkenti a még előfizetésbe tartozó hívásokat, utána pedig szintén darabonként kell fizetni, nem percenként.

Itt az árlista:

Kifejezetten jó dolog ez, persze az IKON-féle ultimét csomagtól messze van, ami azért elgondolkodtató, mert ha ezt továbbgondolva csinálnának havi ötezerért egy 30 darab hívás, 20 darab SMS, 500 MB internetcsomagot, akkor állítom hogy ötvenszer annyian fizetnének rá elő.

Rögtön a kulcsmondat: a Microsoft végre felvette a kesztyűt. Évekkel az első iPhone megjelenése előtt már előttük volt, egy asztalra lerakva, mégsem akarták megtenni. A Windows Mobile rengeteg dolgot tud, sokszor sokkal többet, mint az iPhone, és ha néhány éve meglátják a benne rejlő lehetőségeket, készítenek hozzá egy kellemes, felhasználóbarát, nem túlbonyolított felületet, továbbá kicsit kinevelik belőle a PC-n megszokott apróságokat (egy telefonon ne kelljen már registryt túrni), akkor az Apple-nek nagyon-nagyon kellett volna és kellene most lapátolnia.

Hosszas várakozás után végre megjelent a Microsoft válasza, itt egy másfél perces videó a lényegről:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

A kezdőképernyő rendkívül barátságos, mint ahogyan az egész felület általánosságban: egyszerű, letisztult, kényelmes. A Zune-használóknak ismerős lehet a környezet, a Microsoft nyilván ezen a vonalon akart továbbmozdulni.

Most lesz majd igazán izgalmas a mobil piac: belépett a Google a »Nexus One-nal«, meg ugye android, most végre itt a Microsoft is valami használhatóval, már csak az iPhone 4G-t kell megvárni.

A hivatalos oldalon több infót is lehet találni, ha érdekel valakit a téma.

Bár nem volt tervezve, de ha valaki erre jár, tömören és röviden itt is lesz élő közvetítés a lényegről. Ami várható: az Apple csodagépe, a 2010-es nagy lövés, a tábla illetve 4.0-s szoftver iPhone-hoz. iPhone 4G mint olyan nem tudom hogy lesz-e, én ebben nem annyira hiszek. (Meg nem is annyira szeretném, ami azt illeti. :D)

Összefoglalom röviden: az Apple állításával ellentétben az újdonság nem az iPad volt hanem az iPhone. Az, hogy annak a tudását átrakták egy nagyobb eszközbe nem technológiai forradalom.

iPhone-nal kapcsolatban semmi, az iBook Store jó ötlet, az iPad-nek lehetnek jó használási módjai és elérhető áron adják (ott kint), annyira nem fogja megváltani a világot, de tény hogy ez is sejtetni véli a jövőt: egér és billentyű távozzanak, más eszközök felé kell kacsintgatni. Én ebben hiszek, aztán ha valaki másban, lehet vitázni.

Nem volt akkora ujjongás, mint az iPhone bejelentésekor, ez a lényeg.

Apple iPad

iPad lett a neve, és így néz ki:

Gyakorlatilag az összes korábbi sejtés beigazolódott, nem rossz készülék ez, sok helyen hasznos lehet háztartástól az oktatáson keresztül a nagyvállalatig bezárólag. Lehet kapni előfizetéssel meg csak Wi-Fi-vel is, használtan lesz majd negyven-ötvenezerért, és akkor sokaknak elfér majd. Technikai dolgok:

• 1 GHz Apple A4 proci na, mi lett a Samsunggal?
• 16GB vagy 32GB vagy 64GB flash memória
• 802.11n WiFi
• Bluetooth 2.1 + EDR
• 30-lukas csatlakozó, hangszóró, mikrofon, iránytű, giroszkóp;
• 10 órát bír az akku;

Az élő közvetítés maradványai

Mostanában ez az egyik legjobb újdonság, amit láttam, és mielőtt unottan továbblapoznánk, hogy már megint iPhone, azért gondoljunk bele, hogy egy gyakorlatilag bármelyik telefonnal működőképes, zseniális ötletről van itt szó.

Alapfelvetés: a mobil bankkártyás terminálok üzemeltetése és beszerzése körülményes és drága. Ellenben ott a telefon, ami mindent tud, kivéve a kártyát leolvasni. Ehhez készítettek egy apró kütyüt, mely az iPhone fülhallgatójának aljzatába csatlakozik, és a bankkártya lehúzása után gyakorlatilag bárhol és bármikor lehet fizetni. Gondoljunk bele, pizzafutárok, taxisok, házhoz járó szerelők és kismillió másik lehetőség, akiknek eddig adott esetben nem volt pénzük a terminálra. Itt egy kis demonstráció videó is:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Tényleg a jövőben élünk, ahogy krys is írta.

Nem vagyok nagyon a találgatásokért oda, de most futottam bele ebbe, és azt kell mondjam, tényleg nem lenne hülyeség. Elvileg az Apple-nek vannak tervei erről, de hogy korábban rakták volna bele, vagy majd az iPhone 4G kezdőképernyője fog így kinézni, azt nem tudni. Mindenesetre remélem, hogy meglépik ezt, a Windows Mobile-alapú Today Screen is ilyen volt, azt kifejezetten szerettem, jó dolog ha ránéz az ember a telefonra és a legfontosabb dolgokat látja.

Azt hallottam egyébként innen-onnan, hogy márciusban esélyes az iPhone 4G, bár ebben nem hiszek.

A másik ami szerintem roppantul hiányzik az iPhone-ból, az a következő három dolog: híváslistánál a kimenő hívásokra való szűrés (nem fogadott és összes van csak); használati statisztikánál egy olyan bontás, hogy kimenő és bejövő hívások, illetve egy olyan új lehetőség, hogy elküldött és fogadott SMS-ek. Nem is értem, alapból mért nem tették ezt bele, hiszen teljesen egyértelmű, hogy a díjcsomag miatt a felhasználók többsége szeretné látni, hol tart most. Én legalábbis nagyon nem szeretnék túlfizetni. Ezekre mondjuk a Cydiából a CallCounter és SMSCounter alkalmazások megoldást nyújtanak.

Bréking: nem hivatalos de száz százalékig megbízható forrásból tudom, hogy a Tablet közel nem az lesz, amit az összes Maces blogon jósolna. A helyzet sokkal egyszerűbb, ellentétben az olyan híresztelésekkel, hogy egy gyakorlatilag hatalmas iPhone-t, valami olyan készüléket kapunk, mely az iPhone, egy netbook és egy laptop keverékére hasonlít leginkább.

A Tablet nem más lesz, mint egy digitális rajztábla, valószínűleg az Apple által nyújtható összes szuper tulajdonsággal. Ennél többet nekem sem igazán mondott az illető, így az hogy multi-touch felülete lesz-e vagy hogy kijelzőként is funkcionál-e, nem tudom megmondani, a hír ettől függetlenül viszont igaz.

Szükségem volt egy programozási feladatnál XML-fájlok manipulálására. Leginkább csak olvasás, de adott esetben módosítás is. Lehet csak nekem került bő negyedórámba megtalálni, mivel semmilyen C#-pal kapcsolatos könyvet nem olvastam, a neten pedig eléggé összevissza volt az információ, de végül azért sikerült, és közel sem olyan bonyolult a dolog. Az XML egyébként kiváló lehetőség ha nem akarunk komolyabb dolgokat tárolni és adatbázis-kezelőkkel dolgozni, kezelni pedig nem sokkal bonyolultabb mint egy SQL-lekérdezést megírni. Annyira hozzáteszem hogy lebecsülni sem szabad az erejét, ugyanis pont nemrég láttam egy csupán néhány soros kódot, mely cirka négy-ötszáz megabájtos XML-fájlokban dolgozott, meglepően gyorsan.

A System.Xml névtérre természetesen szükség lesz, egyébként ezen belül gyakorlatilag minden a rendelkezésünkre áll, érdemes utánaolvasni.

Adott tehát egy XML-fájl, mely mondjuk egy telefonkönyv adatbázisát képezi, benne ismerőseink nevével, becenevével, telefonszámával és e-mail-címével:

<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<szemelyek>
	<szemely>
		<nev>Kép Ernő</nev>
		<nick>Monitor</nick>
		<mobil>+36201234567</mobil>
		<email>kep.erno@qvga.info</email>
	</szemely>
	<szemely>
		<nev>Vincs Eszter</nev>
		<nick>Vinyó</nick>
		<mobil>+36301234567</mobil>
		<email>vincs.eszter@quantumdigital.com</email>
	</szemely>
</szemelyek>

Oké, most a System.Xml névtér meghívása után a szükséges helyen a kódunkban az alábbi sorokat helyezzük el:

XmlDocument XD = new XmlDocument();
XD.Load("C:\\szemelyek.xml");
XmlNode XN = XD.DocumentElement;

Ez létrehoz egy XD névre hallgató XmlDocument objektumot és betölti abba a C:\szemelyek.xml fájl tartalmát. Az ilyen módú meghívásnál mindig kettő darab visszaperjelet írjunk, különben az escape-elés miatt hiba lép majd fel. (Itt most arról ne essék szó, hogy a fájl beolvasásánál adott esetben előforduló hibák ellen hogyan védekezzünk.)

Szóval van egy dokumentumunk, innentől kezdve szabadon garázdálkodhatunk benne. Az adatok kiolvasásának és módosításának legegyszerűbb módja az XmlNodeList-en keresztül lehetséges. Ebben egyesével el tudjuk érni a szükséges elemek adatait, az alábbi módon:

XmlNodeList XNL = XN.SelectNodes("/szemelyek/szemely/nev")

Vagyis most a nevekkel fogunk dolgozni. Fontos, hogy mindig perjellel legyen kezdve, és anélkül befejezve az elérés. Ha csak a szemelyek-ig adjuk meg, akkor az összes elemének értéke össze lesz konkatenálva (sic!). Most írjuk ki a konzolra az összes nevet, mely szerepel az adatbázisban:

for (int i = 0; i < XNL.Count; i++)
{
    System.Console.WriteLine(XNL.Item(i).InnerText.ToString());
}

Újabb mérföldkő a Google-birodalom történelmében, íme:

Nekem a kinézete annyira nem jön be, de a köré épített szolgáltatások talán még az Apple-nek is fityiszt mutatnak, mert ne felejtsük el hogy sok minden jóság, amit az iPhone nyújt, valójában Google-szolgáltatások remek kihasználása. Jelenleg még nem elérhető nálunk (milyen meglepő), de valószínűleg meg fog érkezni, és mániákus szerint itthon a vodafone-nál lehet majd kapni.

Nem bántam meg, hogy végül almafon tulaj lettem, de annak mindenképpen örülök, hogy ez kicsit megtöri az Apple által befagyasztott jeget a mobiltelefonok világában, mert azért legyünk őszinték, amióta megjelent az első iPhone, azóta mindegyik gyártó csak azt próbálja utánozni, egyedivel még senki nem jött elő. Mostanáig.

Technikai speckók:

• 130 g a tömege akkumulátorral, 59,8×119×11,5 mm a méretei;
• 3,7"-os átmérőjű WVGA AMOLED kijelző, 100 000:1 kontraszt, 1 ms válaszidő, 800×400 px felbontás;
• 5 MP-es 6 centiméteres legrövidebb fókusztávolságú 2× digitális zoommal rendelkező kamera, videórögzítésre is alkalmas;
• AGPS, digitális iránytű, 3G, HSDPA, Wi-Fi (b, g és n is) valamint Bluetooth;
• 512 MB flash és 512 MB RAM, hozzá 4 GB-os microSD-kártya, 32 GB-ig bővíthető (nem tudom hogy ez jó vagy rossz-e, szerintem nem annyira jó);
• Android Mobile Technology Platform 2.1 (Eclair);
• Qualcomm QSD 8250 1 GHz (ez brutál, ideje volt már egy ilyen proci, remélem a 3GSS-ben majd 1,5-es lesz);
• 1400 mAH-s cserélhető akkumulátor.

A hivatalos oldalon lehet nézegetni videókat meg 3D-s képeket róla.

Megpróbálom most kifejteni a véleményemet, aztán meglátjuk hányan akarnak megölni. Nem nemi szervek méretéről lesz szó, mert azt centiben mondanám.

Az ideális és maximális monitorméret 24 azaz huszonnégy col.

Elmondom miért. Volt nekem már 13,3"-os, 15"-os, 17"-os és 21"-os monitorom is. Sokáig úgy voltam, hogy a nagy monitor hülyeség. A 13,3"-as notebookomat is addig imádtam, míg el nem kezdtem fotókat retusálni, majd emiatt nyakmasszázsra járni. A 17" és a 21" is kiváló, de a 24" az, ahol minden tényleg tökéletes, elfér az ember az asztalon de még nem is robban szét a feje.

Erre tegnap jöttem rá, mikor is volt lehetőségem kipróbálni huzamosabban Tomi barátomnál az új 27"-os iMac-et. Egyszerűen szétrobbant tőle a fejem, és pontosan az kicsit nagyobb kijelző az, ami miatt ez a hatás jelentkezik. A 24" még belefér az ember agyába, a 27" viszont egyszerre nem. Aki azt mondja hogy egy 24"-os vagy nagyobb eszközön képes egyszerre mindenre figyelni, az tuti beteg vagy hazudik és egyéb aljas dolgokra is képes.

Köszöntem.

És harapott alma van a hátán.

A szám tényleg így kezdődik és fejeződik be. ;]

Neve még komolyabban nincs, de ha ad valaki jó tippet, akkor átírom.

Mondom a viccesebb felét. Ha bemegy Mefi a T-Mobile egyik kirendeltségébe, kezében egy tízéves Domino-csomaghoz tartozó platinakártyával, akkor az eladó szeme felcsillan, hogy ezzel minden ingyen van szinte, és akkor Mefi mondja hogy egy iPhone 3GS lenne a kiválasztott, majd elkomorodik, hogy na az nincs ingyen, mert azért kell fizetni: 50 000 (ötvenezer) forint kauciót, amit havidíj formájában vissza kapsz, valamint nyolcvanezer forint a készülék (IKON 200-as csomaggal, 16 GB-os fekete). Oké, akkor B-terv, van egy nyolcéves Domino-kártyám, azt szeretném csak átalakítani előfizetésessé. Na, az meg úgy néz ki, hogy hűséged jeléül 75 000 (hetvenötezer) forint kaució, plusz a további díjak. És akkor én bátran megkérdeztem, hogy lehet-e valahogy kaució nélkül venni a telefont, mert hogy mégis, mire mosolyog az eladó hogy igen, ha egy teljesen új előfizetést kötünk. Oké, viszlát kilencéves telefonszám, helló új, de akkor már legyen élvezet, szegény eladósrác mutatja nekem a monitort, hogy ott egy lista a választható telefonszámokkal, olyan cirka száz számot képzeljünk el, amit mondanom sem kell egyesével végignéztem, és az utolsó tetszett csak, ez legalább viszont jól hangzik.

És hát maga a telefon. Illetve ez nem is telefon igazából, hanem a tökéletes készülék a zsebbe, amivel lehet telefonálni is. De tényleg. Elöljáróban leszögezném, hogy azok a dolgok, amiket az iPhone-ban csodálatos újdonságnak mutattak be, nekem vagy három éve létező és kézzel fogható dolog volt, lévén Windows Mobile-alapú telefonom volt. Az Apple-nek viszont sikerült elérni azt, amit a Microsoft évek óta képtelen: hogy a telefonját az átlagemberek is szeretik, nem csak azok, akik éjjel-nappal hegesztgetni akarják hogy a saját ízlésükre formálják. A Windows Mobile-t bizniszmeneknek találták ki, azok viszont nem szerették sosem, mert nem működött. Olyan apró bakikra gondolok, amiket egyébként kéthetes teszteléssel ki lehetne küszöbölni, és ilyenbe belefutottam tíz perc alatt, míg az iPhone megvan egy hete és eddig egyetlen negatívumot találtam benne, ami fejlesztési hiba.

Szóval az iPhone legnagyobb erőssége, hogy működik, és nem kell mindenféle apró bakik miatt kerülőutakat használnom. És nem akarok belekezdeni a flémbe, hogy melyik telefongyártó milyen telefont készít, de ennyire kényelmes és praktikus készülékem nem volt még, pedig ez talán a hetedik telefonom az elmúlt években. Arról nem is beszélve, hogy a Windows Mobile elvileg több folyamatot is tud egyszerre futtatni, de erről inkább ne beszéljünk, mert ha fut mondjuk a Skype (amivel agyrém telefonálni, iPhone-on meg rettenetesen kényelmes) és hozzá még szeretnénk böngészni, akkor már könnyen szénnéfagy az egész. De mindegy is.

Imádom ezt a készüléket, egyszerűen nem tudok olyan szituációt, amikor ne lenne a segítségemre, arról nem is beszélve, hogy a hozzá tartozó IKON-csomag kiváló választás, és aki szerint drága, az egyszerűen hülye, ugyanis magánszemélyeknek elérhető csomagok közül senki nem tud nekem olyat mutatni, semelyik szolgáltatónál, amelyben 1 GB internetforgalmat, 200 belföldön lebeszélhető percet és 100 hálózaton belül küldhető SMS-t kapok havi 4 900 forintért. A Domino-csomagban ugyanekkora összegért nagyjából 40 percet tudtam telefonálni VAGY 50 darab SMS-t küldeni.

Hátránya amit korábban említettem az a némító gomb. Aki nem ismeri, a készülék bal oldalán van egy billenőkapcsoló, amit ha átkapcsolunk, akkor rezgő módba vált a telefon. Okos megoldásnak tűnik, de nem az, eddig ugyanis kétszer fordult elő, hogy a zsebemben félig lenyomódott, és őrülten rezgett másodpercenként egyet.

A másik meg az Apple hülyesége persze. Mért nem tudok én Bluetooth-on fájlt küldeni? Vagy ha van olyan alkalmazás amivel lehetne mezei USB-kábellel átrakni fájlokat (például egy e-bookot), akkor azt mért tiltatja le az Apple? A fájlmegosztás most úgy néz ki, hogy Wi-Fi-n csinál az iPhone egy szervert, amire ha azonos csatornán vagyunk a számítógéppel, akkor tudunk fájlokat másolni FTP segítségével. Szóval ezek zavaró apróságok, de annyira egyelőre nem érzem komoly problémának.

Legjobb választás volt az iPhone számomra, elégedett vagyok, pedig szerettem a »HTC Kaiser-t« is. Apropó, ha valakit érdekel, húszezer forintért eladó, benne 4 GB-os microSD memóriakártyával. A kijelzője meghalt, viszont 12 000 forintért ezt egy hét alatt javítják, tehát 32 000 forint a készülék ára. Jelentkezni kommentben lehet, ha esetleg.

Nálam a webfejlesztés szóhoz mindig is a PHP társult. Persze tudom, hogy rengeteg más eszköz és megoldás létezik, de mint a manapság webfejlesztéssel kicsit is foglalkozók többségének, nekem is a PHP volt a legkényelmesebb, leggyorsabb és legbarátságosabb választás. Jó dolog a PHP, változatlanul nagyon szeretem (van pár dolog, ami persze zavaró, de hol nem).

Viszont régóta szerettem volna jobban megismerkedni az ASP.net technológiával. A JSP-t is nézegettem, bár mélyre hatolóan nem ástam bele magam, meg amúgy sem vagyok igazán jávás srác, ellenben idén a suliban internetes alkalmazásfejlesztés tárgy keretein belül az ASP.nettel ismerkedünk.

Ami furcsa lehet a PHP után, az gyakorlatilag minden. Egyszerűen teljesen más a szemléletmód, itt nem úgy néz ki, hogy lekódolunk valamit, aztán mezei echo paranccsal kiírjuk a kimenetre és örülünk. Komponensek vannak, amikből később HTML-elemek lesznek, de a programkódból elérjük őket. Például fel lehet rakni egy GridView nevű komponenst, ami a megfelelő adatkapcsolások után akár saját magától is generál egy táblázatot az adatokkal. Töredéke annyi munka van tehát, mint PHP-vel, és ez a szemléletmód nekem roppantul tetszik.

Azóta már kísérleteztem vele rengeteget, és összegyűlt néhány gondolat, amit gondoltam most bedobnék a közösbe, hátha érdeklődik még valaki ezek iránt.

Ami tetszett

• egységes felület: Visual Studióban vagy Visual Web Developerben folyik a fejlesztés, C#, J#, C++ vagy VisualBasic nyelven. Nem érezni azt a rést, amit a PHP-nél, hogy kiscsilliárd fejlesztőeszköz, kiscsilliárd megoldás ami sokszor pont hogy csak fejfájást okoz;
• okos fejlesztőeszköz: nem kell szervert telepíteni, alapból bele van építve, működik mindenféle konfigurálás nélkül. A telepítésnél kell csak vigyázni, hogy mindenképpen legyen feltelepítve előzetesen a .net Framework;
• kód és leírónyelv elkülönül: ez egy roppant hasznos dolog, ugyanis létrehozzuk az Oldalam.aspx oldalt, itt telehányjuk HTML- és ASP-elemekkel, az Oldalam.aspx.cs (vagy Oldalam.aspx.vb stb.) oldalon pedig a teljesen szabványos, C# kódokat írhatjuk;
• rengeteg kiforrott, okos megoldás: melyek többsége már az alap keretrendszer részét képezi. Előbb említettem a GridView-t, de ott van a Repeater, amivel könnyedén lehet ismétlődő elemeket sablonok alapján kiírni, vagy ott van a komplett felhasználókezelő csomag, amit pillanatok alatt beállítunk, és már készen van a regisztráció, a bejelentkezés, a jogkezelés és minden más. Nem is beszélve a validátorokról, amik meglepő módon még működnek is (ez egy Microsoft-féle böngészőben megjelenő kód után nekem tényleg meglepő volt).

És ami nem

• sokszor körülményes: a komponenes-megközelítés jó dolog, de néha kicsit erőltetett, és van egy-két eset, amikor szerintem csak kifejezetten rondán lehet kivitelezni valamit;
• még mindig drága: sokba kerül a fejlesztőeszköz, sokba kerül a szerver, ingyenes ASP.net tárhelyszolgáltató nagyon kevés van és így tovább.

Nagyjából ezek vannak. Az alapokat megtanultam, jók voltak az órák, rengeteg jól használható tananyagot kaptunk és szerencsére a Microsoft ilyen téren nagyon rendben van: kiváló, naprakész a leírás, amit mellékelnek és onlájn változatban is elérhető.

Lesz ennek még folytatása, mindenképpen meg akarom tanulni még joban az egészet, mert van benne fantázia, gondolkodom rajta, hogy megírom a blogot ASP.net alapokon, bár erre nagyjából akkor fog sor kerülni, mikor elkészül a mefiblog v3 (a jelenlegi kiírt átadási idő 2011. május 40., projektmenedzsmentből jó mintapélda lehetne).

Régen volt már úgyis ilyen kocka-jellegű posztolmány. Bizonyára mindenki belefutott már abba a problémába, aki (hatnál-hétnél) több sorozatot figyel, nem tévében, hogy ha adott esetben nem ér rá, nincs kedve, akármi, akkor ezek gombamód tudnak felhalmozódni, utólag letölteni pedig nem mindig szerencsés.

Az »EZTV« nevű oldalt már ajánlottam korábban; itt az összes nem itthon futó, részben amerikai sorozat megtalálható, epizódfigyeléssel meg minden kényelmes dologgal. Nekik pedig van egy olyan szolgáltatásuk, ami az EZRSS nevet viseli.

Amiről pedig írni szeretnék, az egy roppant kényelmes dolog, nevezetesen a kedvenc sorozatok automatikus vagy félig automatikus letöltése. Ez a következőképpen történik: a µTorrent nevű kliensben (illetve nyilván más kliensekben is, amiket én annyira nem ismerek) van lehetőség RSS-feedek betáplálására. Innentől pedig rendkívül egyszerű a dolgunk.

1. Felnézünk a fentebb említett oldalra, majd kiválasztjuk a mi sorozatunkat, valamint annak a minőségét (általában ugye HDTV vagy 720p). Érdemes beírni a címet és a minőséget pontosan, majd ezeket jelezni is az exact dobozka kipipálásával. Megadhatunk egyéb részleteket is, ezek most lényegtelenek. Rákeresünk, majd a lista tetején a Search-based RSS feed hivatkozáson jobklikkelünk, és hivatkozás címének másolását választjuk.

2. Elindítjuk-megnyitjuk a µTorrentet, majd fent a narancssárga RSS-ikonra kattintva hozzáadjuk az új feedet (vágólapról rögtön beolvassa a címét), és bepipáljuk, hogy ne töltődjön le automatikusan. Ez fontos, később mondom mért.

3. Ezekután a beállítások menüben megnyitjuk az RSS-beállításokat, és létrehozunk egy új filtert, amiben megadjuk hogy: melyik évad melyik részétől melyik évad melyik részéig töltse le automatikusan, és adjon-e neki címkét. Előbb azért kellett bepipálni hogy ne töltse folyamatosan ha jön új, mert adott esetben betölt húsz részt, amiből 15-öt már láttunk, tehát a filternél jelen esetben úgy adnánk meg, hogy 3×07-3×22, ami az egész harmadik évadra vonatkozna.

Ami még itt okos dolog, hogy a címkében ha megadjuk mondjuk mint én, a Sorozat\The Big Bang Theory jelzőt, akkor van lehetőségünk beállítani, hogy minden címkével ellátott automatikus letöltés az adott alapértelmezett letöltési mappa címke szerinti almappájába menjen. Tehát nálam a C:\ a letöltés alapja, így az új részek a C:\Sorozat\The Big Bang Theory\ mappába kerülnek.

Innentől kezdve pedig örülünk, az új sorozatrészek letöltése magától beindul amint új rész kerül feltöltésre, és a kliensünk fut. Ha mégsem indulna, vagy valakinek az automatikus mód nem szimpatikus, akkor a harmadik lépést kihagyhatja, és balra a címkék alatt a narancssárga ikonok mellett találja a feedeket, bármelyikre rákattintva a legújabb sorozatok ott sorakoznak.

Megoldható a dolog úgy is, hogy egy feedbe töltjük az összes sorozatot, majd külön filterezgetjük, de nekem ez a megoldás kényelmesebb volt.

Yay me!

Bejelntették az őszi Apple-jóságokat, leginkább a gépeket frissítették, elég keményen ráadásul. Itt van például a 27"-os iMac, mi ez, ha nem instant szerelem:

Vagy szintén a képen látható Magic Mouse nevű, multi-touch felületű érintésérzékeny egerentyű. Ezt mondjuk nem árt kipróbálni huzamosabb ideig vagy megvárni a kritikát, mert az Apple-egerek ugye nem a legjobbak. Viszont az új kis MacBook, ami olcsó és szép és jó:

Illetve az új Mac Mini meg a 16:9-es iMac és a minden más. Részletesen emitt; jó lenne már nem csak nyálat csurgatni, hanem beszerezni egy ájmacit.

A napokban megjelent az első letölthető publikus verziója a régebben bejelentett Cairónak, mely a Windows ablak-, feladatkezelő és egyéb hasonló szolgáltatásainak egy lehetséges alternatívája. Itt egy kis videó, hogy miről is szól a dolog:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Fontos megjegyezni, hogy leginkább Windows XP alatt érezni a jótékony hatását, hiszen a Vista és a Windows 7 sokat fejlődött ilyen téren, az XP-nek viszont rengeteg kényelmi hiányossága van, amit a Cairo egycsapásra megold. A képernyő tetején elhelyezett OS X-szerű menü kifejezetten kényelmes, rendkívül gyors és pláne jó, hogy megjeleníti egy felugró almenüben a dokumentumokat, valamint hogy kategorizálva lehet bele programokat pakolni. A start menü kiirtása jó ötlet, bár szokni kell; az ablakkezelő funkciók is sokkal-sokkal kényelmesebbek, húsz-harminc ablaknál sincs káoszérzete az embernek. A kereső szintén az OS X-re hajaz, de ez persze csak előnyére válik. Persze van még rengeteg bakija, de már így is sokkal nagyobb élmény ezáltal a gép használata.

Amin igazán meglepődtem, hogy igazán gyors és kicsi. Másfél megabájt körüli a telepítő, feltelepítve sem foglal sokkal többet (mondjuk .net keretrendszer kell hozzá, ugye) és néhány másodperc alatt elindul, működés közben pedig legkevésbé sem lassít.

Jóság ez, egyelőre használom, amíg nem jelenik meg aránytalanul sok bug. Kíváncsi vagyok a további verziókra is.

Ha angelday mostanában mindig pixelbuzul, akkor gondoltam megengedem magamnak a kérdést: hová lett az IKEA-standard betűtípus?

Eddig a reklámplakátokon és az áruházakban a szövegeket egy elegáns megjelenésű sans betűtípus, emlékszem, mindig néztem is, hogy milyen jó dolog, ahogyan az IKEA ennyire ad az egységességre és hasonlók. Aztán az idei nyári átalakítás óta mindenhol a Verdana betűtípust használják, ami viszont puritánul néz ki.

Tud valaki erről valamit?

Az a lol, hogy human megírta még augusztusban, mikor én nyaraltam. Nem baj, legalább fény derült a homályra. (Sic!)

A Wave-ről van szó persze, a Google legújabb csúcsszuper bizgeréjéről, ami egyelőre ugye zárt, de a mai naptól folyamatosan küldik a meghívót a szerencsésebbeknek. Én első körben nem voltam persze benne, de amint lesz valami, kipróbálom, mert kb. két hónapja várok rá epedezve.

Ez a csetlog pedig véleményem szerint multaságos:

Zsuki:
http://www.epicos.com/epicos/e[…]
ilyet fogok holnap kiprobizni
Mefi:
most villoghatnék hogy én meg a suli hatvanmillás
szerverparkját, de gondolom nem értékelnéd annyira  :D
Zsuki:
kitérdekel a hatvanmillás fegyverpark  :D
ez egy magyar fejlesztesu rombolopuska!!!!  :D
Mefi:
SZERVERpark baszki  :D
Zsuki:
bocsi
freud bácsi beköszönt  :D

Tudjuk-tudjuk.

Azon gondolkodom tegnap éjszaka óta, hogy miképpen lehetne megfelelően implementálni egy órarend-tervezőt. Ne egy ilyen beírod aztán fogd-és-vidd alapú dologra gondoljunk, hanem inkább az ASc órarendhez hasonló rendszerre, amiben megadjuk a létező összes adatot (osztályok, tanárok, diákok, termek, tantárgyak, szükséges óraszámok), a júzer kattint és ott van az orra előtt az órarend.

Elsődlegesen csak és kizárólag az órarend gyors megtervezése a cél, később lehet gondolkodni olyan dolgokon, hogy ne legyen hat ugyanolyan óra egymás mögött és így tovább.

Szigorúan csak az érdekelne, hogy vajon milyen struktúrában érdemes gondolkodni ha mondjuk adatbázisban történne a tárolás. Két dolgot kell figyelembe venni: kellenek-e pontos dátumok vagy csak a hétfő-kedd-...-péntek. Előbbi esetben ugyanis kicsit bonyolultabb a helyzet, utóbbiban viszont valószínűleg fél vagy egy évre terveznek órarendet, akkor meg nagyjából egyszerűbb. Amennyiben a dátumok is lényegesek, egy táblában tárolnám csak a dátumokat és az akkor szükséges óraszámokat, míg egy másikban azt, hogy melyik tantárgy melyik blokkban található.

Van már egy konkrét elképzelésem a dologra, de még gondolkodom rajta, mert nem akarom a felénél újrakezdeni az egészet.

Az mennyire a legalja amúgy, amikor a világ (egyik?) leghatalmasabb szoftvermágnás cége egy nagyobb műszaki üzletlánc dolgozóit arra kéri, hogy szidjanak egy nyílt forráskódú, ingyenesen letölthető operációs rendszert?

Ennyire rosszul megy a Microsoftnak, hogy ilyen kapukat kell megnyitni? Biztosan nem, ráadásul ugye linuxot nem az telepít a gépére, aki bemegy egy MediaMarktba, hogy ugyan adjatok már valami leptopot mert van a zsebemben háromszázezer.

Aki linuxot tesz a gépére, az élvezi azt, hogy mindent magának állít be; hogy az utolsó opcióig kódokban turkálva és saját szkripteket írva alakítja a maga szájízére a rendszert, így valószínűleg ért hozzá és nem szorul a varázslók valamint a háromkattintásos megoldások segítségére. A linux- és a Windows-használók zöme két teljesen különböző célközönség, akik között bizonyára lehet találni olyat, aki váltana, de hogy erre egy ilyen piaci manővert építeni – hát nem tudom.

Egy ekkora vállalat nem engedhetne meg magának ilyen lépést, még a csőd szélén sem. Csak saját magukat égették le, nem is kicsit.

Régóta gondolkodtam már ezen a megoldáson, és valamelyik este hajnali három órakor arról beszélgettünk harmadmagammal, hogy a dolog egyáltalán nem lenne hülyeség.

Most ügye úgy néz ki a merevlemez, hogy vannak mappák (könyvtárak, emlékszik még valaki erre a kifejezésre?) azon belül pedig ismét mappák vagy fájlok, végtelenségig. Például nálam a dokumentumok mappában van egy képek mappa, azon belül egy esemény, azon belül hogy 2009, majd azon belül a mindenféle bulik, amik képdokumentálva lettek. De például a képek mappában van egy emberek mappa is, és sokszor egy kép négy-öt helyre mehetne, ez viszont egy idő után hihetetlen redundanciát eredményezne.

Az lenne a buli, ha a merevlemezen lévő fájlokat lehetne címkézni. Persze tudom hogy a képeket például lehet is, de az egész dolog még elég gyerekcipőben jár. Én a könyvtárstruktúra helyett azt képzelem el, hogy a létező összes fájl egy helyen van, és te a fájloknak adhatsz címkéket. Így például az előbbi példa úgy néz ki, hogy egy képre ráakasztom a család, a mefi, a 2009, a Budapest és még ki tudja milyen címkéket, majd az egészet pillanatok alatt le tudom szűrni kereséskor, mert megadom hogy az összes 2009-es Budapest címkéjű képet kérném.

Nem lenne rossz.

Ez a cucc mekkora jóság már!

Úgy néz ki, hogy az iPhone 3GS-t előveszed, bekapcsolod a kamerát, és nézed vele a környéket. Eközben az iránytű és a GPS segítségével a szoftver a neten megkeresi, hogy milyen éttermek, sörözők, kávézók és egyéb szórakozóhelyek vannak körülötted. Mindezt a kamera képén mutatja, kis buborékokkal.

Zseniális, nem lehet erre mást mondani.

Adott ugye egy külső merevlemez-meghajtó, »például ilyen«, és mondá az úr: bekappoljál, gyermekem. Na igen, de amikor cirka háromgigabájtnyi adatot még az USB-hez mérten is rendkívül lassan mozgatunk, akkor az embernek elmegy ám a kedve a napi mókától.

A lassúság általában kettő dolog miatt van. Az egyik, hogy a Windows megosztja az elérhető USB-sávszélességet. Példának okáért, nekem két USB-aljzat van a laptopban, mindkettő 45-45 százalékos teljesítménnyel megy, tehát az USB előírt sebességének kevesebb mint a felét tudja produkálni. Ezzel legjobb tudomásom szerint nem lehet mit csinálni, így van megírva és kész. Lehet van rá valami megoldás, de én még nem találtam.

A másik dolog az úgynevezett Optimizálás gyors eltávolításra, ami azt jelenti, hogy kedvenc oprendszerünk letiltja az íráscache-elést az eszközön és a rendszerben is, így ötször lassabban írja ki rá az adatokat, de ha véletlen lerántod a kábelt a gépről, akkor elvileg nem lesz baja. Namost ezt kikapcsolva a bekapolás idejére, szemmel láthatóan fel lehet gyorsítani a folyamatot.

FIGYELMEZTETÉS Az itt leírtakat mindenki csak a saját felelősségére alkalmazza!

Ami nekünk kell, az az Optimizálás teljesítményre. Ezt az eszközkezelőben lehet átállítani. Sajátgépen jobbklikk, kezelés, eszközkezelő. Ott kiválasztjuk a lemezmeghajtók közül a külsőt, szintén jobbklikk, tulajdonságok. A házirend fülön pedig átállítjuk az optimalizálást, majd újraindítjuk a gépet és már mehet is a móka.

A pmgapps.hu a Profartis Media Group legújabb mondhatni divíziója; egy magyar csapat, mely iPhone-ra fejleszt szoftvereket.

Első termékük a pmg passcode, ami egy a KeePass nevű szoftverhez hasonló, jelszavak tárolására, generálására használható alkalmazás lesz, július végén, augusztus elején jelenik majd meg az AppStore-ban. Kisképek alapján jónak tűnik, hasonlít az iPhone-programok többségére, jó értelemben: letisztult, egyszerű és pontosan annyit tud, amennyit kell neki. Pluszban tervben van egy pénzügyi alkalmazás is, ami a kiadások-bevételek kezelésében nyújt segítséget, ilyenekből ráadásul elég sovány a felhozatal.

A pmgapps egyébként egyike azon kevés magyar cégnek, akik elsőként kezdtek csapatban, fiatalokkal fejleszteni, és az oldalukon fel is hívják a figyelmet, hogy keresnek új tagokat. Aki esetleg jártas az iPhone SDK-ban, annak mindenképpen megéri jelentkezni.

Nem is olyan régen, egészen pontosan tavaly szeptemberben jelent meg a Google brand-new böngészője, a »Chrome«, amely akkor kapott hideget-meleget és kellően felkavarta a böngészők világának amúgy sem éppen állónak nevezhető vizét. A Chrome-ot a Google szerint átlag 30 000 000 felhasználó használja nap mint nap.

Erre tegnap este a Google bejelentette hogy az Android után újabb operációs rendszert dobnak a piacra, a Google Chrome OS-t, melyet leginkább notebookokra, olyan felhasználóknak terveznek, akiknek a számítógép-használat javarészt kimerül az internetezésben vagy a webfejlesztésben. Linux-alapon készül természetesen, és az alapelvek a letisztultság, a gyorsaság és a biztonság.

Azt is írták, hogy a felhasználók üzenete egyszerű: jobb számítógépezést akarnak. Nem várni órákat hogy elinduljon az oprendszer egy levél megnézésére, hanem megnyomni a gombot, és már olvasni a levelet.

Lesznek még itt dolgok!

Túl sok újdonság nincsen, a lényeg, hogy megjelent az »Adobe Photoshop Lightroom 2« legújabb, 2.4-es verziószámmal jelölt változata, ami első blikkre is sokkal gyorsabb mint a 2.1-es elődje. Nem azt mondom hogy villám, mert még mindig van hová fejlődni, de sokkal jobb, mint volt.

Telepítéskor egyszerűen új mappába kell telepíteni, ilyenkor ugyan a kiegészítéseket újra be kell állítani, viszont minden egyéb beállítás megmarad.

Viccen kívül elszomorító, hogy mennyire lassú a Firefox. És most nem költői túlzással mondom, hogy jaj, két másodperc helyett három alatt indul el, hanem hogy tényleg lassú. Ráadásul nem csak nálam; az utóbbi időben többen panaszkodnak ugyanerre a problémára. Olyanokra gondolok, hogy:

• alapjáraton két-három perc míg elindul maga az alkalmazás;
• utána még legalább egy perc, míg be lehet írni egy címet a címsorba;
• közben folyamatosan kerreg a vinyó;
• ha be van kapcsolva a címek mentése (tehát hogy ne csak az URL-ek között, hanem az oldal címeiben is keressen), akkor maga az agyhalál beírni valamit, mert mire kibányássza az adatbázisból, megőrül az ember, pedig az Opera sokkal régebben tudta ezt a funkciót, és több száz címből is pillanatok alatt válogat;
• új fül nyitásánál szintén csak kerregés;
• GMail és egyéb alkalmazások sokszor szabályszerűen szaggatnak.

Alternatíva meg sajnos nem nagyon van. Operát imádom ugyan, de már kevés; Chrome-mal rettenetesen gyors az összes Google-app, de szintén kevés; Safari pedig Windowson egyszerűen nem szimpatikus. Kevésnek meg azért kevés, mert az idióta és egyben imádnivaló kiegészítésekhez annyira hozzászokik az ember, ha Firefoxot használ, hogy egyszerűen nem lehet nélkülük elképzelni a böngészést. Pedig nincsen sok telepítve, elég annyi hogy nincsenek reklámok, meg jelzi az új leveleket és RSS-bejegyzéseket. A webfejlesztős eszközökről nem is beszélve.

Szóval ezek mennek. Sokat tenni nem lehet ellene, csak mivel megint két percig tartott megnyitni egy fület, és rajta egy oldalt, gondoltam kisírom már a lelkemet. A szokásos firefoxrlz és az ategépedszar dolgokat akár hanyagolhatjuk is.

Egy évvel az »iPhone 3G« bejelentése után, az Apple a ma esti (délelőtti) fejlesztői konferencián néhány technikai malőrt nem, viszont Steve Jobsot nélkülözve bemutatott sok-sok újdonságot, többek között a Mac OS X új verzióját, a Snow Leopardot; rengeteg iPhone-alkalmazást, mint például a TomTom által fejlesztett navigációs szoftvert, mellyel teljes értékű navigációs eszközként is használható lesz végre a készülék; valamint június 17-ére ígérik a 3.0-s operációs rendszert. Aminek pedig biztosan sokan örülnek: van új iPhone is, mely az iPhone 3G S nevet kapta. (Pedig az Apple általában nem szokott ilyen neveket adni, de hát belefér.)

Az S az angol speed, azaz sebesség szóból jön, ugyanis az új készülék sokkal-sokkal gyorsabb lesz az elődjénél. Az üzeneteket 2,1-szer, a SimCityt 2,4-szer, az Excelt 3,6-szer míg a New York Timest 2,9-szer gyorsabban nyitja meg. Támogatja az OpenGL|ES technológiát és 7,2 Mb/s maximális sebességű HSDPA-kapcsolódásra képes.

A váz maga ugyanúgy néz ki, viszont új kamerát kapott: 3 megapixeles, automatikus fókusz- és fehéregyensúly-állítás, valamint a kijelzőn az adott területet megérintve tudjuk változtatni a fókusz helyzetét. Lehet videózni is; 30 képkockát másodpercenként, VGA (640×480 px) felbontásban, automatikus fényerő-, fehéregyensúly- és fókuszállítással.

Ügyes trükk még a hangvezérlés. Nem csak a telefont (hívj fel ezt-azt), hanem az iPodot is lehet vele irányítani. Olyan parancsokat ismer például, hogy Mi szól most?, Játszd le ezt: és így tovább. Ezeket mondjuk valószínűleg csak angolul, bár ezt nem tudom pontosan.

Ezenkívül sokkal tovább bírja az aksi, még környezetkímélőbb a burkolat, van benne beépített iránytű, alapból ismerni a Nike+ technológiát és lehetőség nyílik az iTunes segítségével titkosításra is.

Az új modell fekete és fehér színben kapható, a 16 GB-os változat ára kint 199 dollár (nagyjából negyvenezer forint); 299 dollárért (kb. hatvanezer forint) 32 GB tárhellyel érkezik. Az iPhone 3G is a piacon marad, csak fekete színben, 99 dollárt (húszezer forintot) kérnek érte, már a mai naptól.

Itthon persze nagyban változhatnak a kondíciók, így az összegeket nem lehet biztosnak venni, azt viszont igen, hogy júliusban jön az új divájsz hazánkba.

A sikeres JAVA II vizsgán és a kvázi teljesen megtanult objektumorientált szemléleten (sosem tudhatja persze az ember 100%-osan a leckét) annyira felbuzdultam, hogy kíváncsiságból megnéztem mit tud a PHP 5. OOP tekintetben kiváló, már értem miért mondták korábban, hogy 4.x csak gyerekszinten ért az objektumokhoz. Ezt a slide-ot ajánlom mindenkinek, akit komolyabban érdekel a téma; hatvanhat oldal, rövid kódrészletek néhány magyarázattal, semmi rizsa, csak a szemléltetésre és gyors megértetésre hajt, kiválóan. Angol nyelvű, de gyakorlatilag minimális angoltudás is elegendő a megértéséhez.

Valószínű egyébként, hogy az amúgy is halogatott és már-már Duke Nukem Forever projektnek tűnő, de mégis gondozgatott mefiblog v3 is kicsit még jobban átgondolt és 100%-ban OOP-alapú lesz, PHP 5-ben. Amint lesz időm végre nekiülni, és két-három napig folyamatosan csinálni. Persze nekem kéne időt csinálnom rá, tudom is – igyekszem is. Addig meg csinálok UML-osztálydiagrammokat és hasonló dokumentációkat.

Az Engadget szerint nagyon valószínű, hogy így fog kinézni az új PSP, mely a Go nevet kapta:

Szétcsúsztatható, beépített 16 GB memória és valamilyen kártyafoglalat, valamint Bluetooth is lesz benne. Elvileg valaki megszerezte megjelenés előtt a Qore magazin júniusi számát, így szivárgott ki még az E3-bejelentés előtt.

Szerintem kifejezetten csúnya, a korábbi, rajongók által készített változatok (például ez) sokkal jobban néztek ki.

Az elmúlt héten többször nyomtam meg a címben szereplő felirattal rendelkező gombot GMailben, mint az évek során összesen. És hiába nyomkodom bőszen, egyre több ilyen szemét jön. Ma épp valami húsz darab e-mail-címenként. Elromlott talán a filter? Vagy csak túljártak az eszén?

Tudom, hogy az a pár ember aki még figyel rám, ki van készülve idegileg, hogy mindig a Java anyját, sőt, mit anyját, rögtön a családját szidom, de hát a tizenkét órányi géptermi gyakorlat előhozza belőlem a rosszt. Szóval, ez a legnagyobb bajom az egésszel (kódrészlet következik, a témáért kevésbé rajongó olvasóknak javaslom a továbblapozást):

package masodikGyakorlat;
import java.awt.Dimension;
import java.awt.Toolkit;
import javax.swing.JFrame;

// Ablak osztály.
public class Ablak extends JFrame {
    
  // Konstruktor.
  public Ablak(){
    setSize(300,300);
    setDefaultCloseOperation(EXIT_ON_CLOSE);
      
    Dimension kep = Toolkit.getDefaultToolkit().get
ScreenSize();
    setLocation((int)(kep.getWidth() -this.getWidth())/2,
                (int)(kep.getHeight()-this.getHeight()/2)
               );
      
    setVisible(true);
  }

  // Main metódus.
  public static void main(String[] args) {
      new Ablak();
  }
}

Teljesen egyszerű gyakorlati feladat, létrehoz egy ablakot, amit a képernyő közepére helyez, és az X-re való kattintáskor lelövi az alkalmazást. Mégis, egy rakatnyi importálás, definíciók és miegymás, holott ez még butább nyelvekben is egysoros műveletnek számít. Arról nem is beszélve, hogy dög lassú. Elég erős, sokmemóriás-duálkóros gépek vannak itt a suliban, mégis tíz-húsz másodperc, mire elindul. És ez még semmit nem csinál. Értem én hogy platformfüggetlenség, de valami miatt hihetetlenül irritál az egész környezet. (Tudom, nem értek hozzá.) És nem is az hogy tanítják, ennek örülök, sokkal inkább az, hogy – mint azt már sokszor említettem – ebben van a pénz, ebben van rengeteg lehetőség.

Ettől függetlenül én u-t-á-l-o-m.

Oké, nem sírok tovább, este úgyis lesz Lost. (woot)

Digitális srác vagyok, az életem nagy részét digitális nyomokban őrzöm. Egyesek, nullák, amik hol fotókat, hol e-maileket, hol adatbázisokat, hol csetlogokat, hol eddig és soha nem publikált blogbejegyzéseket, hol pedig videókat alkotnak. Digitális srác vagyok, az életem nagy részét digitális nyomokban őrzöm. Egyesek, nullák, amik ha elvesznének szó szerint pótolhatatlanok lennének. Nem film, amit nehezen de beszerezhetsz; nem zene, amit nehezen, de letölthetsz. Családi videók és fényképek, hogy csak egyet említsek, amik tényleg pótolhatatlanok.

Régóta húzódik már a dolog, hogy kell egy külső merevlemez, egy sziget, ahová mindent biztonságosan menthetek, hogy aztán berakjam a korábban erre a célra épített széfbe, mely a házunk alatt háromszáz méterrel található, és különféle biometrikus, jelszavas és ügyességi azonosító-feladatok megfejtése után egy hermetikusan lezárt, hófehér világítással rendelkező helyiség közepén, egy finoman megvilágított golyó-, törés- és tűzálló üvegben található, amint tizenkét emberből álló SWAT-különítmény SÜN-alakzatban vigyáz rá, halkan és lassan járva körbe-körbe azt, mondogatva, hogy SÜN, SÜN, SÜN, és csak engem hajlandó hozzá engedni.

Ez sajnos csak egy titkos vágyálmom az adataim biztonságban tartására. Van egy kisebb is, úgy hívják hogy NAS, de ez jelenleg túl drága nekem, a Western Digital My Book World Edition 500 GB forgalmazása pedig megszűnt, ami szomorú dolog, mert 35 ezer magyar pártállami ételjegyért nem volt rossz vétel. A World Edition II szintén túl drága, így maradt az Office Edition.

Ötszáz darab gigabájtot lehet rárakni, korrekt, teljesen halk, egy átlagos notebook-merevlemeznél is halkabb, meg van egy picike zúgása, de a gép mellett már nem hallani. Elegáns szürke megjelenés, Knight Krider-stílusú LED, ami vagy mozog, mint KITT-é, vagy magasságával jelzi a szabad területet. Az egyetlen kontra, hogy USB-s, így nem épp a leggyorsabb az adatátvitel. Száz gigát durván nyolc óra alatt mozgat át, nekem hatvan gigányi adat van. (Ha valaki meglepődne, ismerek embereket, akiknek több terrányi. Bár abban benne vannak film- és zenegyűjtemények is.)

Teljesen plug and play, sokan panaszkodtak hogy nem működnek elsőre, én bedugtam, rögtön megjelent mint új meghajtó, kérdezte, hogy akarom-e telepíteni a szoftvereit, vagy csak alanatúr használom, nyomtam egy nemet, és már használhattam is.

Szóval ez megy, már másolja az adatokat két órája, hamarosan átér a lényeg, utána pedig éjszaka a többi.

Egyelőre meg vagyok vele elégedve, remélem hogy ez a későbbiekben sem lesz másként. Kettő év jótállást is kaptam rá, ráadásul még a doboza is szép. (Nem, a farkam nem nőtt tőle.)

A Virut névre hallgató vírus fejlesztője előtt egyébként le a kalappal, mindamellett, hogy ha találkoznék vele, élve felvágnám herétől garatig, majd egyesével etetném meg vele azokat a dolgokat, amik előkerülnének a vágás alól.

A vírusnak semmilyen tünete nincsen, az átlagosnál erősebb merevlemez-használatot leszámítva, (köznyelven folyamatosan kerreg a vinyó), de eközben interneten, IRC-csatornákon próbál kommunikálni, és végül megfertőz alkalmazásokat, leginkább rendszerfájlokat és szolgáltatásokat, melyek letiltják az internet-hozzáférést és végül teljesen kizárják a felhasználót a gépből.

Tényleg érdekes dolog, mert egyrészt aki meg tud írni egy ilyet, amit ráadásul csak néhány vírusirtó képes felismerni (Avast, Kaspersky, ZoneAlarm például, NOD32 és Norton nem), az előtt le a kalappal.

Másrészt pedig a jó édes kurva anyját toszná telibe tejszínen, már bocsánat, mert egyszerűen nevetséges, hogy az embernek plusz egy szoftvert kell futtatnia, hogy nagyjából biztonságban érezze magát ha internetezik.

High-priority lett egy külső merevlemez beszerzése, az éjfélkor (vagy kikapcsolás előtt) történő automatikus biztonsági másolatok készítésének érdekében.

Ócskavas mind, egyfolytában van valami problémájuk, és hiába értesz hozzá, hiába javítod-foltozod, úgyis elromlik egyszer. És persze mindig akkor, amikor legjobban kéne. Nekem meg ilyen esetekben mindig ez jut eszembe, meg az, hogy kihajítom az ablakon, és ugrálok rajta, miután átment rajta egy kamion.

A múltkori »vírusproblémát« megoldottam, ehhez kapcsolódóan annyit, hogy csak Kaspersky-féle vírusirtót használjatok. Persze mindenki maga választ, és sokáig én is a NOD 32-re esküdtem, hiszen világított a zöld ikon, hogy védve vagyok, aztán mikor sikerült felraknom a ZoneAlarmot, amely Kaspersky-motort használ, valami háromezer(!) vírust távolított el. Formázhattam az egész vinyót.

Most pedig, hogy ne legyen unalmas a nap, amikor a gép előtt kéne ülnöm és lenne kismillió dolgom, mi fogad bekapcsoláskor? Kék halál, ntvdm.exe fejléc ellenőrző-összege nem megfelelő. Kis guglizás után persze kinyomozható, hogy vagy RAM-hiba vagy pedig a Windows Update okozza a problémát, ha utóbbi, akkor valószínűleg nem sikerült egy frissítést alkalmaznia vagy helyesen letöltenie. Ez is egy olyan dolog, amit kismillió ember ajánl, én most használta először, hasznomra egyáltalán nem vált.

Szóval most ahelyett hogy kismillió dolgom közül valamelyiket csinálnám, megint rámegy minimum egy órám (és akkor nagyon szerényen jósoltam) arra, hogy helyreállítsam ezt a fost.

Utálom az összes számítógépet.

És nem én vagyok a béna, mert mindig meg tudom javítani, és sosem azért romlik el, mert éppen könyékkel túrok a rendszerfájlokban vagy feltelepítek minden szart, ami tönkre vágja. Hihetetlenül ideges vagyok emiatt egyébként, tényleg jól esne kihajítani a számítógépet az ablakon.

Szerintem pofás. És tud beszélni is, bemondja a szám címét és az előadót, melyet iTunes-ból való importáláskor rögzít a divájszon.

Zsukov kérdésére reagálva pedig: megéri az Apple-nek fenntartani a Shuffle-t.

Ugyanis ha én például futnék, akkor szívesen hallgatnék közben zenét, és szívesebben tenném ezt egy apró, pólómra csíptethető eszközzel, amin megnyomok egy gombot és szól a zene, mindenféle trükk nélkül, mint egy nagyin elegáns kezelőfelületű, ezernyi funkcióval rendelkező érintőképernyős akármivel. Vagy például van néhány ismerősöm, akik szeretik az egyszerűségét. Felrakja, megnyomja, szól, vidám.

Nekem csak sportolás mellé kéne, ugyanis a kijelző hiánya zavar, de egyébként nem tartom halott koncepciónak.

Egy vödör fos, konkrétan.

Kérlek, ó Magenta, ne perelj be engem!

Helyette inkább intézd már el abból a vonatnyi aranyból meg NASA-szintet súroló szerverparkkal, hogy ne legyen már egy magyaroknak írt magyar szoftver hulladék vagyishogy használhatatlan, mert az agyamban lévő apró munkás manók (kevesen vannak, tudom, de) nagyon idegesek lesznek, és levakarják az idegeimet, ilyen kis apró baltákkal meg eszközökkel. Ami pedig nem vicces.

Előfordult már valakivel olyan, hogy beírta a böngésző címsorába hogy vévévé pont iviv pont hú, nyomott egy entert, és rögtön megjelent a címlap vagy a bejelentkezés vagy ha mondjuk keresni szeretett volna, akkor rögtön megjelent a kereső és esetleg működött is? Előfordult már velem efféle, tízből egyszer.

És persze használjak facebookot, használnám is én, de ha másik háromszáz ember nem hajlandó azt használni, mit csináljak?

Nem vagyok én power-user, nem töltök fel naponta ötszáz képet, nem kommentálom végig az összes üzenőfal-változást, nem figyelem a fórumot és semmi hasonló. (Talán ez baj.) Nagyritkán felnézek mikor jön egy üzenet, vagy megnézném valakinek valamelyik elérhetőségét és ennyi. De még ilyen nagyon ritka esetekben sem járok sikerrel. Köszönhetően… minek is?

Szóval tényleg, mi lehet az iWiW baja? Én az alábbi dolgokra tippelek:

• redundáns, katasztrofális minőségű adatbázis;
• programozói tekintetben használhatatlan kód;
• rossz rendszerválasztás (a JSP-re gondolok);
• gyenge szerverek.

Csak ezek lehetnek a probléma gyökerei. Az első mondhatni szívás, mert egy ekkora adatbázist nem kis meló lenne rendbekapni, de megoldható. A második szintén szívás, mert egy ilyen kódba belepiszkálni és ha szükséges alapjaiban megváltoztatni azt szintén kemény meló. A rossz rendszerválasztás a leginkább nagy szívás, mert így gyakorlatilag az egész szoftvert újra kéne írni, mondjuk ASP vagy PHP alapokon (én inkább ezekre írnám, ha lenne beleszólásom). Gyenge szerverek, kell venni újakat. Az összes probléma kezelhető pénzzel. (Általános mondat, más helyzetekben is megállja akár a helyét). Azt pedig nem hiszem el, hogy a Magentának nincs erre pénze, úgy, hogy külön részleg szervezi az iWiW-vel kapcsolatos dolgokat.

Szóval mégis, miért fos az iWiW mint szoftver?

A PUCiF annak a rövidítése hogy Plurk Unread Counter in Favicon. Ami az egyik »Firefox« kiegészítéséhez, a »Greasemonkey-hoz« letölthető szkript. A lényege, hogy a Plurk alapértelmezett faviconját lecseréli egy számlálóra, amely az olvasatlan plörkök és kommentek számát jelzi, valahogy így:

Az egésznek persze akkor van értelme, ha az ember használja a FaviconizeTab nevezetű kiegészítést, melynek az a lényege, hogy a fülek melletti szöveget eltünteti, és csak az ikon látszik. Én ezt használom alapértelmezve a GMail, a Google Reader és a Plurk összes oldalán, mert ezek szinte mindig nyitva vannak:

Igazából ez volt az első ilyesmi amit írtam, sokat nem is szenvedtem vele, szóval lehet nem a legszebb a kód és hasonlók, de mindenesetre működőképes.

Ismert hibák

Egyelőre csak egy van:

• ha valakinek a címsorban szám van megadva elsődlegesen (pl.: 1234 Géza Plurk!) akkor téves értéket jelez, mert az ablak title részéből szedi ki az olvasatlanok számát.

Javítani kell majd

Annyira nem vészes, de:

• jó lenne valahogy beleépíteni az ikonokat a kódba, mert most külön tölti le, és ez rövidebb kódot eredményez, de valahogy szebb lenne ha a szkriptben lenne, csak ahhoz megmondom őszintén (még) nem értek.

Letöltés

A szkriptet innen lehet letölteni, elvileg elég rákattintani, de ha mégsem, akkor a jobb oldali gomb linken állása közben való erőkifejtése után az Install user script menüre kell kattintani. Aki használja, használja egészséggel, hibajelentést meg ötleteket szívesen fogadok, itt kommentben.

Valamint annyira nem ide illik, de csináltam egy OpenSearch-alapú mefiblog keresőt, amit szintén a Firefoxhoz lehet telepíteni, a keresősáv mellett a nyilacskára kattintva.

Na, thgab volt olyan kedves, és megcsinálta a képeket, feltöltöttem az új verziót, már használható is!

Az megvan, hogy változtak a mindenféle kütyük színei? Anno az volt a trend, hogy a tévé-videó fekete, a számítógép meg fehér (az idő múlásával sárga). Aztán jött a lázadás ideje, lettek a tévék és videomagnók ezüstszínűek, míg a számítógépeknél divatba jött a fekete. Aztán megint jött a lázadás, akkor kezdtek divatba jönni a fehér tévék és az ezüstös monitorok. Most pedig a sok tiritarka mellett ismét a fehér szín uralkodik a számítástechnikában, a fekete pedig a szórakoztató elektronikai cuccoké.

Mi jön ezután vajon?

A fubizon találtam ezt az Audi-tervet, amit valószínűleg egy modellezésben járatos hű németautó-párti lélek csinálhatott. Valószínű, hogy az életben nem fog elkészülni, de az elkövetkezendő húsz-harminc éven belül még csak hasonló sem hiszem. Pedig nekem elképesztően bejönnek ezek a futurisztikus formák, nem véletlen szerettem bele azonnal a »Honda Civicbe«, pedig az csak nagyon burkoltan hordoz ilyen jegyeket.

Ellenben vele:

Milyen laza lenne már egy ilyennel menni 130 km/h-val az autópályán.

Az egész a PrímPostával kezdődött, ott volt egy @cia.hu végződésű cím, meg egy @pro.hu. Akkoriban valami nagyon giccses levelezőszoftvert használtam, amiben csiricsáré animációk voltak, és végső soron nagy kellemes megjelenése volt a leveleknek, de manapság már semmi pénzért nem küldenék hasonlókat.

Aztán jött a Yahoo!-korszak, a Yahoo! Messenger (az egyik legjobb volt a piacon, szerintem az akkori kliens is háromszor jobb volt mint most a Live Messenger) és természetesen a Yahoo! Mail. Kétszáz mega tárhely, zéóemgé. Ekkortájt álltam át a Kitekintő Gyorsvonatra (Outlook Express mármint), és ekkor kezdtem el komolyabban gondolni az internetes levelezést.

Komolyabban gondolni. Arra gondolok, hogy mappákba (akkor még azok voltak ugye, nem címkék mint ma) rendezni mindent, szépen kategóriák szerint. Iskola, munka, barátok, család, régen ezek voltak.

Aztán jött a Thunderbird és egy saját szerveres e-mail-tárhely után, amit szpemgondok miatt kellett otthagynom (napi átlag hat-hétszáz levélszemetet kapok, ez filter nélkül agyhalál lenne), és végül megérkeztem a jelenleg is használt GMailhez, amit csank böngészőből használok. Van egy kis Firefox-kiegészítés, amely mindig jelzi ha új levél jön, a GMail felülete pedig annyira maximalista, hogy egyik gépen tárolt levelezőprogram sem lenne ennyire kényelmes. Talán fel kellett ehhez nőni, bár manapság szinte mindenki a Google levelezőjét használja, nem véletlenül.

Szóval jelenleg két GMail-fiókkal rendelkezem, ezekre vannak átirányítva a saját @mefi.be végződésű címekre érkező levelek. Az egyiket a személyes ügyekre, mint például iskola, munka, bank hasonlók; a másikat pedig az internetes dolgokra, mint mondjuk egy blogba való regisztráció. Az egyiken leginkább a polgári nevemet használom, a másikon pedig maradok Mefi.

Aztán ott vannak a címkék. A két fiókra összesen van nagyjából nyolcvan címke, ez mindenre elég általában. Sokan hülyeségnek tartják, de én be is színezem őket, segíti az átláthatóságot. Eleinte furcsa volt hogy a GMailben egyáltalán nincsenek könyvtárak-mappák, de mostanra teljesen hozzászoktam a címkézéshez. Például egy iskolából érkező üzenet automatikusan kapja a GDF címkét, ha pedig TDK-val kapcsolatos, megtoldom egy olyannal is. Vagy mondjuk az összes regisztrációt egy regisztráció címkével és ilyenek. Nem is beszélve a beépített Google-keresővel, amivel szinte minden levelet azonnal meg lehet találni.

Leveleket soha nem törlök. Egyrészt elég nagy a hely, másrészt bármikor jól jöhet. Kapnak címkét, és bekerülnek a lomtárba, hátha valamikor jól jönnek majd.

Aztán ott van a Labs funkció, amivel még kényelmesebbé lehet varázsolni az egész felületet. Jobb oldalra rakott címkék, különféle csillagozási-felkiáltójelezési és egyéb jelölők meg még ki tudja mi minden más jóság.

Szóval ilyen téren jelenleg úgy látom hogy jól csinálom a dolgokat, kényelmes ez a rendszer, használható is, szeretem is. A probléma inkább a levelek elolvasására és feldolgozására jutó idővel van. Nem kapok szerencsére nem harminc-negyven levelet, de még sokszor így is csak napokkal-hetekkel később jut időm válaszolni egy-kettőre. De ez már user error.

Szóval én így csinálom.

Megújult a Skype. A lényegesebb változások a videó- és hangminőség érezhető javulásában mutatkoznak meg, de új dizájnt és egy kiegészítéskezelőt is kapott, vagyis elérhető mindenféle ingyenes és fizetős extraszolgáltatás, például hívások rögzítésére vagy játékokra. Ami miatt még szimpatikusabb az egész, az a nagyon barátságos a fogyasztása. Jelenleg is megy egy hanghívás, mellette csevegek négy emberrel, és mindez 35 MB memóriát igényel. Ellenben a Live Messengerrel, ami a nélkülözhetetlen Plus! feltelepítése után alapból 50-60 megát eszik, és ha még beszélget az ember három-négy barátjával, akkor az egész katasztrofális. Az új verzió tűrhetőbb, de erről majd máskor.

Az új Skype-ban az egyik legkényelmesebb dolog az elsőre engem roppantul zavaró funkció, hogy a partnerlista és a beszélgetés ablaka össze tud kapcsolódni, így egy ablakon belül látható az összes beszélgetés. Az egyetlen hátránya, hogy a beszélgetéseknél duplán kell kattintani a váltáshoz, ami kicsit szokatlan azoknak akik megszokták a füles megoldásokat akármilyen más szoftverben. De ez csak apróság.

Kezdek egyébként egyre kevesebbet lenni Skype-on, aki fontos úgyis megkeres valamelyik másik csatornán (a GMail szinte mindig nyitva van, abban pedig van cset is; aztán ott a Plurk és még sorolhatnám). Az MSN elhagyása a cél, bár ez értelemszerűen kivitelezhetetlen, de ha már sokkal kevesebbet kell használnom, akkor is megéri. Amikor meg nagyon muszáj, úgyis felmegyek majd.

Történt tegnap, hogy míg főhősünk (Mefi az) este vígan nézte a kakipornót az interweben (nem), számítógépe bekapott egy vírust (igen). Ebben persze semmi különös nincsen, tapasztaltabb felhasználók a fejüket fogják (az internetes jelenség neve: facepalm), és bólogatnak hogy ejnye, kéne tűzfal meg naprakész vírusirtó, mert hát 2009-ben ilyen tetű világban élünk, hogy néhány zsíros hajú nyomoréknak a legjobb szórakozása az, hogy más számítógépét tönkretévő helyes kis férgeket ír, hogy rágna féreg az arcát. Nade a legviccesebb az egészben az, hogy főhősünknek (akit Mefinek hívnak) volt naprakész vírusirtója és tűzfala. Mondhatjuk tehát, hogy a NOD32 február nyolcadikai vírusdefiníciós adatbázissal február nyolcadikán nagyjából egy kalap langyos és zöld madárfossal egyenértékű, azt leszámítva, hogy előbbiért fizetünk pénzt, utóbbit pedig csak úgy a nyakunkba kapjuk, ha úgy hozza a sors.

Az tűnt fel, hogy a Diginetnél (kábelnet, 2/1, tehát nem a szupergyors LAN-net) amint bedugom a kábelt, a tűzfal félpercenként jelez valamilyen sikertelen, sikeresen megakadályozot behatolást, míg otthon a UPC-nél ilyen egyáltalán nincs. Gondolom nekik telik jobb tűzfalra, vagy a fene sem tudja.

Tünetek

Több is van, méghozzá elég érdekesek.

• Az svhost.exe és svchost.exe folyamatosan hibát okoz és leáll. Az svhost.exe törölhető, hiszen csak valami vírusfájl, de az svchost.exe rendszerfájl. Átnéztem, sehol nincs másolata, tehát az eredeti változat fut;
• nincs internet, jobban mondva van, de egy oldal sem jön be; Internet Explorer és Opera hibás kapcsolatra panszkodik, a Firefox pedig ha entert ütök a címsorban, akkor villan egyet, de nem tölti be, csak egy fehér lap jelenik meg. Az érdekesség, hogy WiFi-vel megy az internet, csak a hálókártyás UTP-s kapcsolattal nem;
• cmd.exe és services.exe fut rengeteg példányban és a processzort sem kíméli. A cmd leállítható, de a services nem.
• a hosts fájl tele van pakolva oldalakkal átirányítva a 127.0.0.1-re, többek között az összes vírusirtó frissítési szerverének címei, valamint az elérni próbált oldalak is automatikusan bekerülnek. (A hosts egy az XP alatt Windows\system32\drivers\etc mappában található fájl. Lényege hogy hosztnevekhez IP-címet csatol, így ha a 127.0.0.1 kerül például a mefi.be cím elé, akkor a mefiblog helyett egy üres lap, vagy az adott IP-címen éppen elérhető tartalom jelenik meg.)

Kezelés

A NOD32 esélytelen, teljes rendszerellenőrzés sem talál semmit. Lefuttattam a Downadup nevű vírus gyorsmentesítőjét, mert a tünetek nagyjából megegyeznek, az talált is valamit, leirtotta, probléma mindig jelen volt. Aztán feltelepítettem az AVG Anti-Virus Free-t, ami első ellenőrzésnél talált négy férget, majd kékhalállal újraindult. Nagynehezen sikerült frissítenem az adatbázisát, és most tart három órája az ellenőrzés, 5 523 fertőzéssel. Ami azért kemény. Ezeknek a 95%-a egyébként HTML-fájl, valamilyen Virus HTML/Framer, de olyan szinten hogy a Windows súgó fájljai és egyebek.

Egyelőre idáig jutottam. Bízom benne hogy most nem lesz kékhalál, és az AVG sikeresen kiirtja az összeset, majd újraindulás után végre működni fog, mert ez így nem vicces. Azért sem, mert nem tudok hová backupolni, így még az újratelepítés sem játszik. Ha esetleg valakinek volt már ilyesmi tapasztalata (azon kívül hogy használjak Linuxot vagy vegyek Macet, vagy hogy jó lenne valamire backupolni, mert ezeket én is tudom), az megoszthatná velem.

A mefiblog ideiglenesen felállított válságközpontjából jelentkeztem.

Nem igazán vagyok Opel-párti. Nincs ennek különösebb oka, egyszerűen nem tetszik az az irány, amit ők követnek, leginkább külső és belső kinézet tekintetében. Gondolom nem vagyok ezzel egyedül, de nem is ez a lényeg, hanem hogy az utóbbi időben mintha ráéreztek volna az Opel mérnökei, hogy bele kéne húzni. Ekkor jelent meg az Antara, ami nekem nagyon tetszett, bár terepjáró és SUV-mániás vagyok, szinte nincs olyan, ami ne tetszene.

Ellenben most fogták magukat a tervező urak-hölgyek, és készítettek egy olyan autót, amire bátorkodnék leírni egy káromkodást jelzőként, hogy mennyire durván néz ki. Tele van német és japán elemekkel, mindkettőből a legjobbakat próbálták megfogni, és a kinézet (kívül és belül egyaránt) bizony csillagos ötös lett. Az Opel Insigniaról van szó, aminek még egy ilyen vagány reklámot is csináltak:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

De azért hogy mégse legyen olyan vidám az ember, a nagyjából tízmillió forintos ár mellett az igazi probléma, hogy a vegyes átlagfogyasztása száz kilométeren 11 liter. Ami 2009-ben szerintem kicsit erős. Egyrészt hogy legyen így az ember környezettudatos, másrészt oké, látszik hogy nem egy átlagos családi autó, de ha már tízmillió forintért valaki autót vesz, pláne hitelre, nem biztos hogy szeretne ennyi üzemanyagot tankolni. Több motor közül lehet persze választani, a legkedvezőbb azt hiszem a 8 liter, érdemes megnézni hogy lehet variálni. Én mondjuk ilyen paraméterekkel nem vásárolnék autót, hiába néz ki gyönyörűen és hiába szerettem bele első látásra.

Az előző három PDA-n elég sok szoftvert kipróbáltam, így mire a »HTC Kaiser« meglett, kialakult már egy kép, hogy mi az amit kötelező telepíteni, és mi az amit tilos. Régóta terveztem hogy írok egy áttekintést erről, többen kérték is (legutoljára például Mao egy kommentben tegnap), szóval.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Még múltkor írtam a »foobar2000-ről«. Aki esetleg nem ismerné: a foobar2k a jelenleg elérhető leggyorsabb és -testreszabhatóbb zenelejátszó szoftver. Komoly piaci szerepe csak azért nincsen, mert itt inkább a felhasználó fantáziájára bízzák a beállítást, és nem egy előre elrendezett ablakot kapunk, amit skinekkel csinosíthatunk, hanem egy gyakorlatilag teljesen üres és már-már csúnya lejátszót, amit kiegészítésekkel és egyéni trükkökkel alakíthatunk saját szájízünk szerint. Ergo tetszik vagy nem, de a nörd réteget célozza, ráadásul egyre több embernek van iPhone-ja vagy iPod-ja, ami gyakorlatilag kötelezővé teszi az iTunes használatát. A zune megszűnik, és egyébként sincs nagy sikere a Windows Media Playernek, így jelenleg két jelentős részre oszlik a számítógépen zenehallgató tömeg választása: iTunes, WinAmp és egy elenyésző részben megtalálható a foobar2000, a Media Player valamint sok más egyéb szoftver.

Múltkor egy szerencsétlen baleset folytán sikerült letörölnöm a foobar2000 beállításait, így minden személyre szabott dolog megszűnt, az alap program volt csupán. Az új verzió a régi beállításokkal amúgy sem volt kompatibilis, így újrakezdtem az egészet, új kiegészítések, új beállítások, új minden. Ez lett belőle:

Van valami kiegészítés amivel teljesen átszabható a kinézet, tehát mindenre képet lehet húzni, de annyi lelkierőm nem volt hozzá, talán egyszer. Ez sem rossz, bár az alap Windows-sablon dolgai eléggé elütnek a szürkés dizájntól.

Lényeg a lényeg, ha valaki szeretné ezt kipróbálni, de nem tudja, nincs kedve, nincs ideje (a tetszőlegeset aláhúzni és a formanyomtatványt visszaküldeni a központba) az esetleg letöltheti a hatmegás fájlt innen. Semmit nem kell vele csinálni, tetszőleges helyre kicsomagolni, beállításoknál megadni a zenék helyét (nálam ez E:\zene), a média lájbröri azonnal aktív, balra az oszlopban lehet szűrni albumra, előadóra, stílusra, dátumra vagy értékelésre, felette van egy kiváló kereső, a többi pedig egyértelmű. Albumborítókat kezeli, tud dalszövegeket listázni, ha a neten talál, azonnal embeddálja a fájlba és hasonló jóságok.

A használt kiegészítéseket nem sorolnám fel, meg szinte csak a szokásos, ha mégis van rá igény, akkor majd kiegészítem a bejegyzést. Az új verziójú foobar2000 egyébként telepíthető hordozható módban, vagyis egy mappában tárol minden beállítást, nem kell vele szöszölni.

Lehet esetleg egy ilyen kinek-milyen topikot is nyitni, ha esetleg van még olyan elvetemült rajtam kívül, aki foobar2000-rel hallgat zenét.

A már invitel kezében lévő, korábban »Hungarotel« nevű szolgáltatóról írtam is már, és ahol lehetett ki is fejeztem nemtetszésemet. A telefonért valami négyezer-akárhányszáz forintot fizettünk, minden beszéd- és adatforgalom nélkül, emellé társult még a horribilis percdíj is (azt hiszem hatvan forint egy perc mobilhívás, meg valami százötven egy perc külföldi, de ez nem biztos). Mióta meg van »UPC«, jár hozzá havi ezer forintért egy telefon, amivel szinte fillérekért lehet például külföldre is telefonálni, UPC-s és helyi számokat pedig ingyen (a kapcsolási díj néhány forint csak).

A probléma viszont az volt, hogy az üzlet egy különálló házban van, ahová lekötni a UPC-s telefont elég mókás feladat lett volna, így jött az ötlet, hogy szerezzünk be egy vezeték nélküli, vagyis DECT-telefont. A Philips, Panasonic és hasonló márkák darabjaiért kérnek tizenöt-húszezreket, a két kézibeszélősek sokszor harminc felé rúgnak, és még üzenetrögzítő sincs bennük, cserébe színes a kijelző (nagyszerű, tényleg).

A Hagenuk meg valami számomra teljesen ismeretlen márka, de tizenötezer forintért árultak a Fukarvagyok Saturnban egy három kézibeszélős eszközt, tizenkét perces üzenetrögzítővel. Az inviteles szerződést lemondtam, a készülék ára gyakorlatilag pár hónap alatt teljesen megtérül, nem beszélve arról hogy kényelmesebb is. Tud házi hívást (interkom) meg van benne babafigyelő funkció is, bár utóbbi annyira egyelőre nem érdekes. Szóval a lényeg, hogy ha valaki ilyesmit akar venni, ezt ajánlom, nagyon korrekt cucc, és összesen négy kézibeszélőt lehet rárakni, egy darab külön olyan ötezer forint körül mozog, tehát húszezerért van egy négyállomásos házi telefonhálózat. Irodába például nem rossz.

Mondjuk vicces, hogy a vezeték nélküli telefonhoz három új vezetéket kellett bekötni.

Kim Seung Woo díjnyertes ötletét lehetne szabványosítani, teljesen jónak tűnik ez a dugó, bár mondjuk az ilyen kisebbeket pont könnyebb kihúzni, ellenben a nagyobbal, ami úgy bele tud épülni a hosszabbítóba, hogy öröm nézni. Vannak ugye azok a katapultos konnektorok, de igazából nem valami kényelmes, ugyanúgy szenvedni kell vele, szinte semmit nem könnyít.

Sikerült mára teljesen lebetegednem, de nem is ez a lényeg, hanem hogy tegnap az XMS-ben végül megvettem a »Razer Pro Click v1.6« egérkét. Az XMS-ről röviden annyit, hogy csatlakozom az ajánlók táborába, megrendeltem neten, pár perc múlva telefonáltak, mire odamentem egy perc alatt megkaptam számlástul mindenestül, és rendkívül udvariasak voltak. Pedig nem egy többszázezer forintos gépért mentem be, hanem ottani viszonylatban egy filléres termékért.

Röviden és tömören: fantasztikus. Hihetetlenül érzékeny, fotóknál poénból kivágtam pár szemet, meg körbevágtam egy hajjal teli fejet, és egyszer nem csúszott meg vagy ugrált. Pedig egy A/4-es fehér lap az egéralátét. Ráadásul extrakényelmes, tényleg olyan mintha a kezembe öntötték volna, a gombokat pedig azon túl hogy enyhén behajlították az ergonómia érdekében, még finom szilikonos réteggel is bevonták, így nem csúszkál rajta az ember ujja. Nagyon jó, csak ennyit tudok mondani, nem bántam meg, hogy ez lett a végén. Kíváncsi vagyok, mennyit fog bírni.

Most viszont ledőlök egy Neo Citran elfogyasztása után, mert tombol a fejemben a.

Erről az ergonomikus űrszekérről egyébként az jutott eszembe, hogy még jómúltkorjában mikor a WestEnd játéktermében voltunk (ez lehetett talán féléve, vagy ki tudja már) az ott látható Ferrari-szimulátorban gondoltam rá, hogy kellene építeni egy hasonlót, csak számítógéppel.

Jobb képet sajnos nem találtam.

Aki látta már azt a szimulátort, annak nagyjából lehet elképzelése, aki nem, annak itt van ez a roppant jó minőségű kép. Szóval amire én gondoltam, hogy a három tévét kicserélni vagy egy óriási LCD-tévére, vagy három nagyméretű monitorra, alá elhelyezni kényelmesen a billentyűzetet és az egeret, beleépíteni egy 5.1-es hangrendszert és valami rendkívül kényelmes masszírozós fotelt (akár kettőt), mellé hűthető-fűthető pohártartóval. És ha már kalandozunk, legyen a lúd kövér: az egész zárható, és belül fűthető-hűthető természetesen szellőzővel. Maga a nördek paradicsoma volna ez, valószínűleg egy kisebb vagyon megépíteni (csak egy ilyen masszírozós fotel kerül úgy hatszázezer forintba, de az még elintézhető házibarkács módon olcsóbban), de végeredményben egyáltalán nem lenne rossz.

Na ennyit a fantáziáról mára.

Valamelyik nap megelégeltem, hogy a »Logitech MX 1000« gyakorlatilag haldoklik: folyamatosan duplának veszi a szimpla kattintást; a görgője hol működik, hol nem és rendszeresen meghülyül benne a lézer minden különösebb ok nélkül. Sokan mondták hogy ne vegyek vezeték nélküli egeret, de végül pont nem ez a része halt meg. Az aksi még most is jól bírja, a múltkori nem-csatlakozik hiba óta pedig semmi ilyen jellegű gond nincs vele. Egyszerűen öreg már, ha mondhatjuk ezt egy hároméves egérre. És nem örülök neki, mert a fillérekért vett A/4 Tech optikai egérkém lassan tízéves lesz már, és kifogástalanul működik, csak nem működik USB-n.

Szóval, eljött az ideje hogy beszerezzek egy új egeret. Régóta halogatom a dolgot, de valamelyik nap körülnéztem, hogy mi a választék. Amik az igényeim:

• jó lenne drótnélküli, bár elnézve a felhozatalt, nem az lesz a végleges;
• ezek a miniatűr notebook egérnek csúfolt vackok egyáltalán nem érdekelnek, hosszú ujjaim vannak, így ez maga a halál;
• a márka gyakorlatilag mindegy, de semmiképpen ne legyen Logitech, az köszönöm egyszer elég volt;
• néha játszom csak, átlagos, fotóbuzerálásra és néha-néha grafikai használatra kell;
• legyen ergonomikus: kövezzen meg bárki, de a kényelmetlen egér igenis fárasztó dolog.

És ezeket figyelembe véve három potenciális jelöltem akadt, mind madzagosak.

Microsoft IntelliMouse Explorer Tilt Wheel OEM

Jelenleg 4 628 forintba kerül, volt már a kezemben, és elég szimpatikus fogásra, valamint elég szimpatikus, hogy folyamatos és teljesen halk a görgője, meg ugye a programozható gombok, bár az nem létfontosságú. Csak az a frána Microsoft felirat ne lenne rajta. :]

Razer Salmosa

Ez már egy fokkal drágább, most éppen 7 561 forintba kerül. Ilyet nem fogdostam még, de a Razeröket elég sokan (főleg Maces berkekben) dicsérgetik, mondjuk a leírásokat olvasgatva ez konkrétan játékra inkább ajánlott.

Razer Pro Click v1.6

A három közül a legdrágább darab, bár a korábbi Logitechnél még így is olcsóbb, de e pillanatban 10 441 forintba kerülő egér, a három közül egyébként a legszimpatikusabb. Rendkívül ergonomikus, ez már a képen is látszik, bár a kezemben sajnos még nem volt. Kinézetre is nagyon szimpatikus (bár szintén nem ez a fő szempont), csillog-villog, de az állítólagos nagy precizitása az, ami miatt szimpatikus.

Az összeset elnézve talán a Pro Click felé húz leginkább a szívem, egyszerűen megfogott az az eszköz, és árban nagyjából ennél többet nem is szánok rá. Az MX 1000 nagyjából tizenötezer volt anno, annyit egyáltalán nem ért meg, és az újabbak ráadásul rendkívül gagyinak tűnnek. Talán a Logitech MX 518 amivel még szemezek, ezt is elég sokan dicsérték, bár szintén inkább játékra javallott. Jó volna valahol kipróbálni a Razert, de nem hiszem, hogy erre van lehetőség. Ahol láttam is kirakosgatva egeret, ott nem igazán volt Razer.

Így áll a dolog jelenleg. Két héten belül tervezem e beruházást, uniós alapból, viszont mielőtt a végső döntést meghoznám érdekelne a mélyen tisztelt olvasók véleménye is. Ki milyet használ, milyet ajánl, milyet nem és így tovább. Ha esetleg tud valaki valamit a Razerről, azt pláne megköszönném.

Igazából hosszú út vezetett a császárig.

Először volt ugye az »Airis T620-as«, első Windows Mobile-alapú PDA-m. A dolog nagyon tetszett, pláne a névjegyek kezelése miatt, és hogy pillanatok alatt tudtam összehangolni a géppel. Gondoltam oké, próbáljunk ki valami telefonos PDA-t. Így történt hogy jött a Fujitsu Siemens Pocket LOOX T830. Tetszett. Volt QWERTY billentyűzete, 3G-t is vágta, GPS és Wi-Fi meg Bluetooth sem volt számára akadály. Egészen két hétig szerelmes voltam, míg ki nem derültek dolgok. Például hogy hívás fogadása után három másodpercig nem hallott engem a hívó fél. Kevésnek tűnik, de három másodpercen belül hangzik el a halló, tessék, és sokszor süket volt a vonal, majd mikor ismét hallóztam, meglepődve mondták hogy jaj, először csak süket volt. Vagy például az, hogy az internethez való csatlakozáskor a jelszó nem ette meg a nagybetűket, rögtön kisbetűssé alakította (nonszensz). Vagy például az, hogy billentyűzár közben ha hívás jött, nem tudtam semmit nyomni, csak ha kioldottam a billentyűzárat, ahhoz viszont bontanom kellett a hívást. Vagy például nagyon sok ilyen apró-apró hiba, amik végül használhatatlanná tették. Azt elcseréltem egy ASUS P525-re. Szép volt, jó volt, bár recsegett-ropogott a váz, nem volt benne GPS és csak számbillentyű volt rajta, ráadásul nem lehetett vele írni (nonszensz) csak számokat.

Aztán találtam nagyon jó áron egy féléves Kaisert (újonnan 145 ezer forint, én ennek kevesebb mint a feléért vettem meg), sikerült eladnom az ASUS-t, és ma el is szaladtam a másikért. Nem különösebben szokásom mindenféle tárgyakat elnevezni, de ez a készülék kiált a becézgetésért, úgyhogy hirtelenségében a Vilmos Császár nevet kapta.

A gép egyszerűen zseniális. Egyrészt masszív, végre egy telefon ami nem lötyög, nem zörög, nem csörög, pedig széttolható, és a felső része 40°-ban dönthető, így asztalra letéve olyan mint egy picike laptop. Van benne Bluetooth, Wi-Fi, GPS, 3G és HSDPA, kapott egy 3 MP-es kamerát meg sok-sok memóriát. Gyors, kényelmes, ráadásul a HTC csinált hozzá egy-két szoftvert is, ami a Windows Mobile apró hibáit javítja. És még egy TOM-TOM navigátor szoftver valamint egy darab ajándék (Budapest) térkép is jár hozzá.

Szóval egyelőre nagyon imádom, nem igazán találtam még semmi olyat, amibe beleköthetnék. Na jó, talán T-Mobile 3G áraiba mégis (jut is eszembe, aki legközelebb azt mondja hogy az Ikon díjcsomagok iPhone-nal nem éri meg, azt megetetem egy szilikon iPhone-tokkal, ugyanis más díjcsomagokban csak az internet feleannyiba kerül).

E>

Nem gondoltam volna, hogy annyi év Opera-használat után végül kényelmesen fogok böngészni a Firefoxszal, de ezt is megértem. Persze az Operát is ugyanúgy használom mostanában, csak bizonyos oldalakon, de a Firefox a Google-féle kiegészítések (Reader és GMail természetesen) miatt kényelmesebb. Ráadásul a harmadik verzió nekem Operásnak sokkal kényelmesebb.

Múltkor ugye volt egy kisebb téma a »Firefox-kiegészítésekről«, most egy akkor nem említett bővítményről és annak kiegészítéseiről szeretnék írni.

Gondolom egyértelmű hogy a »Greasemonkey-ra« gondolok. Aki nem ismerné, a dolog lényege, ha nagyon egyszerűen fogalmazok, hogy javaszkripteket telepíthetünk, melyek adott oldalakon működnek (vagy nem működnek), így javítva a felhasználói élményt.

Én hirtelenjében az alábbi kiegészítéseket telepítettem fel, és nagyjából egyhetes használat után nem tudom, hogy voltam meg eddig nélkülük:

A Flickr Comment Tools apró kis segítség Flickr-haszálóknak, a kommentek beviteli mezőjét toldja meg mindenféle HTML-kód használatot segítő gombbal, és még szmájlikat is lehet idézni. Szintén a Flickr-féle segítség a Flickr Refer Comments, mely annyit tesz, hogy a komment utolsó sorát ellátja egy hivatkozással, hogy hol találtuk a képet (például a kontaktjaink fotói között).

A Textarea Backup számomra talán az egyik leghasznosabb kiegészítés, mely minden tizedik leütésnél elmenti a beviteli mező szövegét, és automatikusan visszatölti, ha véletlen bezárjuk az ablakot, vagy hosszabb tétlenség esetén kidob a rendszer, de csak a mező elküldése után vesszük észre. Az egyetlen hibája, hogy a mező sikeres elküldése után is ottmarad a szöveg, nem jöttem rá hogy lehetne ezt kiküszöbölni. Persze kis időráfordítással megoldható lenne, csak hát kinek van erre öt perce, ugye. A másik szintén beviteli mezőre kiható szkript, a Textarea Resize, mely a CTRL+Enter kombinációjára egy sorral megnöveli azt.

A YouTube használatát nagyban kényelmesebbé teszi a Bettertube, mely például letöltés linket tesz minden videó alá.

A Lightbox képnézegető mindenkinek ismerős gondolom (kattintásra az ablakon belül nyitja meg a képet, nem pedig új fülön vagy ablakban), ennek létezik egy Greasemonkey verziója is, a Greased Lightbox, ami néhány oldalon kifejezetten jól jöhet.

A Google alkalmazásaihoz találni talán a legtöbb kiegészítést. A Gmail + Google Reader annyit művel, hogy a GMail menüsávjában a bejövő üzenetek alá egy linket helyez a Reader felé. A GMail and Callwave sokaknak hasznos lehet: ingyen SMS-t lehet vele küldeni GMailről. A GZoom segítségével ott, ahol lehet, sokkal jobban rá tudunk közelíteni a képekre műholdkép nézetben.

Végezetül pedig egy magyar fejlesztés, az iWiW TOOLS, mely sokkal-sokkal barátságosabbá és kényelmesebbé teszi az iWiW-et, többek között kisebb-nagyobb zavaró hibák kiküszöbölésével.

Én eddig nagyjából ezeket tartottam a legjobbaknak és legfontosabbnak, de akárcsak a másik bejegyzésnél, itt is lehet róla szó, hogy ki mire esküszik.

Persze nem állt meg az élet laptop-ügyben az »Apple metáljai« után sem. Még pár hete gyűjtöttem össze néhány laptoppal kapcsolatos infót, amiről szerettem volna írni.

Az első az Acer Aspire 8930, amely szerintem kinézet tekintetében visszafelé halad. Az előző Acer szériák nekem nagyon tetszettek, pláne a gemstone-dizájn, de ez a mostani annyira nem jön be, szerintem túl bonyolult, túl összetett. Letisztult kinézet rulz:

Aztán itt van a mondhatni feltörekvő MSI, ami nekem több okból sem volt szimpatikus (bár konkrét tapasztalataim nem voltak vele). Egyrészt mert a Times New Roman betűtípussal készített logónak valahogy olyan kínai utóérzése volt, a gépek kinézetéről nem is beszélve. Azt hiszem, ilyen tekintetben az MSI mindenképpen jó irányban halad az MSI Wind U120 modellel:

Aztán nem tudom észrevette-e valaki rajtam kívül, hogy több nagyobb gyártó is elkezdte burkoltan koppintani az Apple-féle kinézetet. A HP Pavilion FN 625 (mely egyébként egy brutális gép, PC laptopok közül talán az egyik legjobb vétel) klaviatúrája majdhogynem egy-az-egyben megegyezik az előző, azaz harmadik generációs Macbook Pro klaviatúrájával. Formát, betűtípust, tapintást és minden egyebet nézve, bár ez a képen annyira nem jól kivehető:

A másik másolós mérnöki gárda pedig a Sony VAIO Z szériáért fele, ami pedig a Macbook Air vagy az új Macbookok gombjait másolja (nem csak a Z-széria egyébként, szinte az összes új VAIO-n ilyen stílusú gombok vannak):

Szóval ezek vannak így most. Én a HP meg a Sony bármelyikét elfogadnám, bár »Sony-laptop tulajdonos lévén« óva intek mindenkit, hogy az előző szériákért bár elkérték a felsőkategóriás árat, a műanyag egyáltalán nem különb bármelyik alsó- vagy középkategóriás gépével, sőt, az egyik Acer töredéke ennyibe került, mégis jobban bírja a fizikai tréninget. Persze így, hogy féláron szereztem egyáltalán nem vészes, de háromszáz-akárhányezer forint mellett lehet valakit elküldtem volna a búsba.

Ami viszont zavaró a legtöbb laptopgyártónál, hogy egyszerűen nem figyelnek apróságokra, olyan apróságokra, amire az Apple viszont igen. Nem fényesítem én őket sem, mert hát öt-hatszázezret el is kérnek a csudijó laptopért, de például a saját VAIO-mban egyáltalán nem működnek az FN gombok, mert hibás a hozzájuk való driver, újat meg nem ad ki a Sony.

Vagy például a névadás, marketing szempontból. Most őszintén, melyiket könnyebb megjegyezni? HP Pavilion FN 625 EA vagy azt hogy Macbook Pro? Mondhat bárki bármit, szerintem ez is sokat számít. Netán ha megkérdezik hogy milyen laptopod van, egyszerűbb azt mondani hogy 13-as Macbook, mint mondjuk Sony VAIO VGN-S5XP.

És azt vettem észre, hogy a tavaly ilyenkorihoz képest rengeteget zuhantak a laptop-árak. Amilyen felszereltségű gépek kerültek egy éve 200-250 ezer forintba, most 150-180-ért már kaphatók. Ez pedig jó. Emlékszem, úgy tíz éve még álomnak tűnt, hogy egyszer saját hordozható számítógépem lesz, most pedig nehezen tudnám elképzelni nélküle az életem. Persze ez sokminden mással is így van.

Szóval, nagyjából egy éve elhatároztam, hogy beruházok egy komolyabb fényképezőgépre. Szeretnék vele munkát is vállalni, valamint ahogyan időm engedi, hobbi szinten is jó volna koptatni a zárat. Először a »Pentax K10D« volt a kiszemelt; majd miután az eltűnt a polcokról, a Nikon D80-nal kezdtem szemezni. És akkor leültem magammal megbeszélni a dolgot, és arra jöttem rá, hogy – figyelem: a mondat egyes olvasók számára az író beképzeltségét jelképezhetik, pedig erről szó nincs – egy, maximum két év múlva úgy is kinövöm. A több mint két éve vásárolt »Fujifilm FinePix s5600« (imádom) kiváló gép volt, a digitális és az alapvető fotózás rejtelmeit tökéletesen kitanultam vele. Tudom mi a blende, tudom mi a záridő, tudom milyen helyzethez milyen fehéregyensúly passzol, tudom hogy forgassam (bár van aki szerint gáz, hogy minden képem ferde, én szeretem, ez a védjegyem :]), hogy mikor nyomjam meg, és így tovább. Úgy érzem, hogy azzal a géppel két év alatt készítettem jó képeket, készíthettem volna jobbakat is, de sokszor megfogott a technika.

És akkor azt mondtam magamban, hogy inkább spórolok még pár hónapot, és kihagyom a DSLR belépőszintet, és rögtön a haladóba ugrok. Lehet beképzelt vagyok, nem tudom. És akkor Handrás kiírta, hogy eladó a barátnője alig használt Canon EOS 40D-je. Akkor elutaztam nyaralni, és mire hazajöttem, gondoltam úgy sem lesz meg. Azért írtam egy levelet, és kiderült, hogy megvolt. Tegnap aztán nyélbe is ütöttük az üzletet (ezúton is köszönet Mosinak, amiért megvárta míg összejön a pénzem, és egyébként is).

Mit is mondjak. Mikor az első úgymond igazi, komoly képet készítettem Kázmérról, na akkor konkrétan orgazmusom volt, kétszer. Ez a gép egyszerűen zseniális. Hihetetlenül (a bridge gép után pláne) gyors, rendkívül kényelmes (pedig a Canon gépei nekem egyáltalán nem voltak kézre állóak), és elképesztő minősége van. Kezdetnek egy Canon 50mm F/1,8 II népszerű fix nagyfényerejű, és egy nagyon alapszintű, de kezdetnek megfelelő Sigma 70-300mm F/4,5-5 APO DG Macro tele(makró)objektívet vettem hozzá, később persze egy kisebb vagyonért ezeket igyekszem bővíteni. Továbbá a stúdiótechnika kitapasztalása érdekében (ez is érdekel ugyanis) jövő héten vásárolok hozzá egy Mikrosat Villanj-Körte nevű vakut, ernyővel és állvánnyal. Szintén később ezt is szeretném fejleszteni.

A fotókat lehet nézegetni, elképesztő minősége van, tényleg, ISO 1000 néz ki úgy, mint a Fujin az ISO 400.

Használatról sokat nem tudok elmondani. Kényelmes, gyors, kézreálló; két dolog nem szimpatikus: néhány értéket a tárcsa balra tekerésével növelünk, és jobbra tekerésével csökkentünk, néhány értékeket pedig fordítva. Ez apró dolognak hangzik, de fotózás közben sokszor kényelmetlen. Persze később megszokom. Valamint a bekapcsoló gomb tényleg nagyon hülye helyre került (én megszoktam, hogy az exponáló gomb alatt helyezik el, ez meg a kijelző alatt van).

Ami még nagyon tetszik: a Windows automatikusan kamerának ismeri fel, nem USB-pendrájvnak, így beállítható, hogy amint rádugom, azonnal másolja az asztalon lévő temppic mappában található, egy a mai dátummal létrehozott új mappába a képeket, az eredetit pedig törölje a kártyáról. Nem is beszélve az interaktív módról, amikor fényképezek, és a kép azonnal a gépre kerül. Valamint nagyon tetszik maga a gép menüinek kialakítása, mindent elsőre sikerült megtalálnom, minden logikus, minden egyszerűnek tűnik.

Egyszerűen beleszerettem ebbe a gépbe, egyelőre a legjobban elköltött forintnak tűnik. Bár minden kattanás pengeszúrás a szívemben, mert a zárra 100 000 exponálásra vállalnak garanciát, és én pedig használom a gépet, ami napi száz-kétszáz képet minimum jelent. De reménykedem benne, hogy a munkákból mire szükséges lesz, vagy egy új gép, vagy a zár cseréje összejön.

Ugyanitt fotós munkát vállal; lehet írni a ZOKNI kukac MEFI pont BE címre, bármiben meg tudunk egyezni.

És most betakargatom a gépet, megsimogatom és lefekszem aludni.

Nagyjából egy órája azzal szenvedek, hogy működésre bírjam mindenki kedvenc böngészőjét, a Mozilla alapítvány által működtetet Firefost. Félreértés ne essék, megrögzött Opera-fanatikus vagyok, arról van csupán szó, hogy használható RSS-olvasó híján inkább maradok a Google Readernél, az pedig a hozzá való »Firefox-kiegészítéssel« tökéletes. Ettől függetlenül tisztában vagyok vele, hogy a létező összes böngésző gyakorlatilag híg, büdös és barna. (Igen, fos.) Az egyik szép, a másik gyors, megint egy másik okos, az egyiknek pedig van saját frissítője. Ezzel van most a problémám.

Ugyanis a Firefox elindításakor elindul a szokásos Firefox is installing your updates, and start in a few seconds... szöveg, megindul a csík, aztán úgy a negyedénél elém tol egy hibaüzenetet, hogy nem sikerült az ápdét, indítsd újra és próbáld megint. És innen végtelen ciklus, elindítom, hiba, elindítom, hiba, elindítom, hiba, kivágom az ablakon, hiba.

Kérdésem csak annyi, hogy tapasztalt-e már valaki ilyet, van-e erre megoldás, vagy fogjam az egészet, és töröljem inkább le a bánatba, majd telepítsem ismét?

Az ezer-akárhányszázadik próbálkozásra sikerült neki, most megy. Gyász.

Namost, van ugye a korábban már említett »Deezer« nevű remek oldal. Aki nem ismerné: korlátlan mennyiségben lehet feltölteni zenét, amit bárhol hallgathatunk, továbbá folyamatosan növekvő, saját adatbázisa is van, mint például a »last.fm«, amiből kedvünkre válogathatunk, és fülelhetünk. Szóval nem kicsit kiváló, a kezdetek óta már sokat fejlődött. És ugye akinek a warez szó nem idegen, az rögtön belegondol, hogy hoppá: ha lehetne letölteni, milyen jó lenne. Lehet is, például van iTunes- és Amazon-link minden számhoz. Na de mi van, ha ingyen szeretnénk?

FIGYELMEZTETÉS Az itt leírtakat mindenki csak a saját felelősségére használja, ez a fajta zeneletöltés bűncselekménynek minősül, kivéve persze ha rendelkezel a szám valamilyen eredeti formátumával, mondjuk CD, DVD, kazetta, bakelit, akármi.

Szóval, a trükk az egyszerű Freezer névre hallgató alkalmazás. Ezt kell letölteni (egyelőre ahogy nézem csak Windowsra elérhető), és elindítani. A program semmit nem csinál, csak néz ránk erotikusan. Hogy működjön, a böngésző beállításainál proxy-szerverként az alábbi beállításokat kell megadni:

HTTP Proxy: localhost
Port: 8800

Ekkor sajnos semmilyen oldal nem jön be, csak a Deezer, ott viszont ha elindítunk egy számot, azonnal felugrik egy ablak, amire kattintva letölthető a szám. Ha zavar, hogy mindig állítgatni kell, érdemes egy másik böngészőben beállítani ezt, és akkor az a böngésző a letöltőböngésző. Ha viszont egy böngészőt használunk, akkor a letöltések után ki kell kapcsolni (vagy vissza kell állítani az eredeti) proxyt. Ennyire egyszerű.

Igyekeztem egyértelműen leírni, de ha valahol elakadsz, kommentben segítek szívesen. És persze megint leírom: a zenék ilyen jellegű letöltése illegális, csak akkor használd ezt a módszert, ha megvan az adott szám legálisan is.

A dolog »Google Chrome« böngészővel nem kompatibilis.

Sosem értettem, hogy egy-két cucc – konkrétan most mondjuk autókra és műszaki cikkekre gondolok – miért néz ki undorítóan. Értelemszerűen azt mondaná az ember, hogy drága a dizájnért felelős szakember. Ellenben ott van kismillió fiatal, középiskolás, főiskolás vagy egyetemista, aki pusztán szabadidejében megtervezi az új iPodok kinézetét, az új BMW-k kinézetét, az új MacBook kinézetét és még sorolhatnám. És amit igazán nem értek, hogy mért nem csap le egy-két cég néhány ilyen fiatalra, akik egy hétvége alatt sokkal szebb és eladhatóbb kinézetű termékeket gyártanának.

Persze a probléma nem az Apple-lel és a BMW-vel van, ott a küllemre van pénz, hozzáteszem meg is fizettetik a vevőkkel. Amiről ez most sokadjára eszembe jutott, az az új Samsung laptopok kinézete, ami mondjuk négy-öt éve még brutális lett volna, manapság viszont nem valami elegáns. Kicsit olyan összecsapott hatása van az egésznek, és azért egy ekkora cég valószínűleg jobbat is megengedhetne magának.

Vagy például a Suzuki autók. Bár azokból is inkább a régiek, mert az újabbaknak már adnak valamelyest a kinézetére. Szóval értem én, hogy drága lenne a megtervezése és kivitelezése egy vagány kinézetű járgánynak, de nincs arany-középút? Vagy törvényszerű, hogy ami olcsó, az feltétlen csúnya is?

Szeretnék érdeklődni, hogy vajon 2008-ban, a jóárasított szélessávú internet világában, amikor már mindenki villámgyors internettel küldi, különösen az a réteg, akiről most beszélni akarok, szóval ilyenkor mi az istenért kell egy három gigabájt helyet foglaló telepíthető alkalmazást 90 tömörített RAR-fájlra bontva feltölteni? Az ember letölti, kicsomagolja vele a telepítőt, ez már idáig ugye a legegyszerűbb matekos ésszel is kiszámolható, hogy legalább hat gigabájtnyi helyet igényel, és akkor még szükséges az újabb három gigabájt konkrétan az alkalmazásnak. És ugye ha mondjuk arányt is szeretnénk javítani a visszatöltéssel, akkor nem fogjuk a sok csomagolt szutykot letörölni. Nevetséges pazarlás az egész, nem értem mi ebben a logika, tényleg nem. Persze lehetne mondani, hogy ha már telik gyors netre, teljen százhúszgigás merevlemezre is, de érted.

A képre lehet kattintani is, de persze egyáltalán nem biztos, hogy tényleg így néznek ki, de az Engadgeten megjelent két kép a hamarosan megjelenő, negyedik generációs iPod Nanóról. A képek alapján tetszetős, bár már több hozzászólónak kétségei vannak a kép eredetét illetően, ugyanis a régi típusú, második generációs készülékeknél használt csatlakozóaljzat látható az összes képen, amit pedig valószínűleg nem hozna vissza az Apple.

Egyébként már nem kell sokat várni, hogy megtudjuk, tényleg így fognak-e kinézni az új iPodok: kedden, azaz szeptember 9-én bejelentik az újdonságokat.

Mondhatni futótűzként terjed a hír a neten, miszernt ha a »Google Chrome« böngészőt használod, a Google rendelkezhet az adataiddal, ez ugyanis bele van írva licencszerződésbe, melyet a szoftver telepítésével és használatával automatikusan elfogadsz.

Csakhogy álljunk meg egy másodpercre jobban átgondolni ezt.

Ha már neten kommunikálsz, hol intézed a bizalmasabb beszélgetéseket? MSN-en mondjuk, vagy valami hasonló rendszeren. A Microsoft legjobb tudomásom szerint egy évre visszamenőleg tárol minden MSN-en zajlott beszélgetést. Ha pedig a levelezésben intézed, és véletlenül GMailt használsz, akkor a Google már ígyis beleláthat bizalmas jellegű adatokba, mint például jelszavak, bérgyilkossághoz kapcsolódó anyagok, vagy éppen a rózsaszín tangabugyi-gyűjtemény megrendelésének visszaigazolása. Ebbe jobban belegeondolva, nem teljesen mindegy, hogy a Google a böngészőben történő forgalmat is kisajátítja? Szerintem de.

Ráadásul többen nem csak a GMailt, hanem a Google Calendart, a Readert és egyéb szolgáltatásokat is használnak, ahol még-még bizalmasabb adatok mozoghatnak. Nem is beszélve arról, hogy akinek van AdSense-nél számlája, annak tudják a bankszámlaszámát és lakcímét is. A képeinket adott esetben a Picasa Webalbumsra töltjük fel, nem is beszélve a videókról, amik ugye mennek a YouTube-ra, ahol ha felveszel egy háttérben halkan hallható zenét, »azonnal a kiadóé lesz a videó«, és ő rendelkezik minden jogával. Ezután nem teljesen mindegy, hogy már a böngészéskör nyúlják le, vagy mikor feltöltöttük?

Nem hiszem, hogy Kaliforniában egy klimatizált irodahelyiségben ücsörögve szigorú, öltönyben feszítő, nyakkendős és fülbe szorított adó-vevővel rendelkező emberek Mefi, a húszéves magyarországi blogger dolgai iránt érdeklődnek.

Az egyetlen problémalehetőséget, mely nagyobb rétegeket is érinthet, az illegális letöltésekben látom. Mert ugye ha letöltesz valamit, amit nem kéne, és esetleg a Google ezt negyvenféle loggal tudja igazolni, akkor a bíróságon kellemetlen helyzetbe kerülhetsz. De erre sem igazán látok nagy esélyt.

Az évszázad leleplezésének könyvét valószínűleg nem a Chrome-ban írod meg. Ha meg akarod ölni Gyurcsány Ferencet, akkor nagyon valószínű, hogy az erről szóló információkat sem a Chrome böngészővel közlöd, legyen szó e-mailekről, vagy bármi másról. Ha ki akarod rabolni a Magyar Nemzeti Bank aranyraktárát, valószínűnek tartom, hogy ezt nem a Chrome-ban futtatott Meebóval fogod megszervezni. Ha mégis, akkor megérdemled, de valószínűnek tartom, hogy a Google-t nem ez érdekli.

Megértem én, hogy ez a hozzáállás kicsit sem demokratikus, és valahol jogosnak tartom, hogy többen felemelik a hangjukat, de azért kerek-perec kijelenteni, hogy emiatt a böngésző használhatatlan, az már úgy érzem, a túlzott üldözési mánia kategóriájába sorolandó. Ráadásul ha elolvassuk teszem azt a Microsoft Windows XP licencszerződését, sokkal csúnyább dolgokat is találnánk ott. Pedig azért még fizettünk is – elvileg.

Időközben a Google megváltoztatta a szerződés adott pontját, így elvileg nem az övéké a szerzői jog.

Az egyszerű kérdésem az, hogy 2008-ban vásárol-e még valaki HiFi-tornyot? Emlékszem, pontosan tíz éve vettük meg az első ilyen cuccot, egy Compack zenegép cserélése után (melyet Mefi egy liter kólával és egy adat napraforgómaggal szintén tíz év után az örök elektronmezőkre küldött nyaralni), mai napig megvan, három tálcás CD-lejátszója van, két kazettás hurkatöltő egység, egy rádió, két mikrofonbemenet, és van benne karaoke funkció. Ezekre tíz évvel ezelőtt nagyon büszkék voltunk, ma már megmosolyogja az ember, hogy jé, nem viszi az empéhármat. Ami miatt szeretem, az a régi lemezjátszó a tetején, mely mai napig működik. Igazság szerint csak rádióként, és hangrendszerként üzemel, ugyanis két darab egy méter magasságú hangfal van hozzá, ami sorozat- és filmnézéskor valamint zenehallgatáskor nem rossz dolog.

Viszont ha ma úgy kelnék fel, hogy elmegyek valami hasonlót venni, biztosan nem HiFi-re esne a választás, hanem egy komolyabb 5.1-es házimozira. Kisebb helyet foglal, szebb a hangzása, többféleképpen felhasználható, lemezjátszót lehet rá szerezni és 2008-ban szerintem senki nem hallgat kazettáról zenét, ha megoldható egy jobb eszköz is.

Szóval a kérdés kicsit máshogy: megéri-e 2008-ban HiFi-tornyot vásárolni? És ehhez kissé kapcsolódik egy régebbi, de még mindig vicces »bejegyzés« is.

Azt mondják: csináljunk böngészőt! Elvégre mi uraljuk majdhogynem az egész internetet, miért ne lehetne, hogy miénk legyen a szoftver is, amivel nézegeti az internetezők nagy része a Google oldalakat! Valami ilyesmi mondat hagyhatta el valakinek a száját a Google egyik kaliforniai irodájában. Igen ám, de a Google nem csak úgy összekúr egy böngészőt, ők megcsinálják a böngészőt.

A cucc nagyon komoly. Egyrészt irgalmatlanul gyors. Én három YouTube-videóval, a Plurkkel, egy mefiblog és egy mefiblog vezírközpont ablakkal, továbbá két Google kereséssel teszteltem, és ugyanúgy ment, mintha csak egy üres kezdőlap lenne megnyitva.

Másrészt hihetetlenül egyszerű és letisztult, egyértelműen látszik, hogy a kevésbé hozzáértő réteg is könnyedén tudja használni. Menüsáv nincs, így hatalmas felületen lehet böngészni, a szerverinformációkat is egy átlátszó sávban jeleníti meg, és ha betöltött az oldal, eltünteti.

Nem tudom milyen motor hajtja, de az oldalakat egy-az-egyben ugyanúgy jeleníti meg, mint a Firefox, és maga a kezelőfelület is arra hasonlít egy kissé.

Ami miatt pedig mindent visz, az a rengeteg apró figyelmesség, ami megkönnyíti a böngészést. Sikerült megtalálni az egyensúlyt az Opera – egyesek szerinti – túlzsúfoltságára, és a Firefox kiegészítések nélküli hiányosságaira. Néhány apró dolog, ami feltűnt és megtetszett:

• inkognitóablak: lényege, hogy a rajta keresztül bonyolított forgalomról semmi nem kerül tárolásra, sem a sütik, sem a jelszavak, sem az oldal címe. Netkávézóban, irodában, iskolában és egyéb helyeken nagyon hasznos lehet;
• beviteli mezők átméretezhetőek: minden olyan elemnek, amibe szöveget lehet írni, az alsó sarkában van egy kis háromszög, és arra kattintva átméretezhetjük;
• cím kiemelése: a címsorban kiemeli a domént és a tartományt, minden mást pedig halványabban jelez. A képen látszik.
• kis méret, nagy tudás: a telepítő 475 kilobájtban érkezik, a memóriahasználat pedig nem ment tíz megabájt felé, Windows XP-n;
• beépített kereső: alapból tudja a címsorból való kulcsszavas keresést, illetve rendkívül egyszerű vele a Google-keresés is, értelemszerűen;
• dinamikus gyorshívó: a leggyakrabban látogatott oldalakat az új tabokra kipakolja, és egy kattintással elérjük. Nem gondoltam volna, hogy az Opera megoldásánál lesz szimpatikusabb;
• elem vizsgálata: ha rákattintunk valahol a jobb gombra, és kiválasztjuk ezt a menüt, akkor kielemzi a HTML-forrást, és megmutatja, hogy az adott dolog hol található, és mi az. Fejlesztőknek hasznos lehet.

És ezekhez jön még hozzá az átlátható, logikus és kényelmes kezelhetőség, az egyszerű beállíthatóság, nincs négyezer menü, amiben eltévedhetsz, nincsenek trükkös gombok stb. Magyar nyelven is elérhető, és innen letölthető. Két dolgot hiányoltam: az RSS-olvasót (reménykedtem egy Google Reader beépített változatban, ezt ügyesen ki tudnák használni, GMail-értesítővel és hasonló dolgokkal), valamint a rendes oldalnagyítást, a Ctrl+görgetésre ugyanis csak a betűk mérete változik. Persze utóbbi nem komoly probléma, de remélem, hogy az előbbit mindenképpen megoldják.

És A Google megint csinált valamit, mutatott egy darabkát, hogy ebből fogunk elindulni, és ha ennél már csak jobb lesz, akkor azt hiszem nagyon sokan fognak Chrome böngészőt használni.

Én nem tudom mások miként vélekednek erről, de supportosnak lenni nem lehet egy leányálom, akkor sem ha történetesen fizetnek érte. Pláne nem az, ha az embert mások nézik önjelölt segítőnek, vagy sárga angyalnak.

Például én is szívesen segítek embertársaimon bizonyos dolgokban, de a jóindulat általában el szokott fogyni azon a ponton, mikor valaki erősen igyekszik bebizonyítani, hogy alkalmatlan az életre, mint olyanra. Például Windows telepítés. Ez nevezhető talán a legáltalánosabb dolognak, ami szerintem (hangsúlyozom, szerintem) nem igényel valami baromi nagy szakképzettséget, mégis hetente, kéthetente hív fel valaki, hogy segítsek már megcsinálni.

Ezekben a szitukban az a legidegesítőbb, hogy gyakorlatilag a helyszínre történő megérkezés első pillanatától, konstans rád irányulnak a tekintetek, és záporoznak a kérdések. Miért romlott el? Miért nem tölt be? Hová tűntek az ikonok? Meg lehet menteni a japán banános pornóimat? – Rengeteg hülyeség ömlik az ember nyakába, és néha már kedvem lenne a Diablós barbárhoz hasonlóan beleütni egyet a földbe, és bevinni az egész családnak egy területi sebzést.

Persze mindez semmi ahhoz képest, amit az ember a jobb sorsát váró gépen találni szokott. Jobb esetben csak szoftveresen van szétcsesződve a masina, de találkoztam már Mr. Igénytelen és kedves családja számítógépénél olyannal, hogy a billentyűzetbe méteres salátacsimbókok voltak beleragadva. Ingerem támadt a gyerek hátán letakarítani a klaviatúrát, úgy, hogy először négybe töröm, majd utána egyesével feldugom neki a billentyűket.

A legősibb kaknúb szokás, hogy a gépre nem rakunk vírusirtót, mert az tulajdonképpen minek? Persze emellé sűrűn látogatjuk a mindenféle warez oldalakat, illetve éjfél után mellétöltünk egy kis smswebes kakaporeszt, amire valami szexi toplistán találunk rá. Ja, és ne felejtkezzünk el arról, hogy MSN-en minden szaros linkre rákattintunk, minden fájlt elfogadunk („vakációs képek”, 12kB-os ZIP fájlban - hihető!). Ezek után pedig sűrűn emlegetjük a supportot nyújtónak, hogy mi „nem csináltunk semmit”, amit persze nyilvánvalóan egyetlen hülye sem hisz el, de legalább kialakul benne a pavlovi reflex a család feltrancsírozására.

Rövid és tömör lesz a végszó kedves olvasók: ne legyetek noobok, könyörgöm!

suexID

A totalcaron jelent meg egy cikk az új Honda Accordról, ahol van egy kis videó, melyben két BMW-párti felhasználót faggatnak a vasról, az egyik alany Handrás volt.

Ezzel megmondom őszintén két apró bajom van. Egyrészt az új Honda Accord az előző két verzióhoz képest legfinomabban fogalmazva is visszalépés, másrészt pedig én nem faggatnék egy japán autóról olyan embereket, akik német autókért rajonganak. Mert fölösleges

Még nincs vége, olvasd tovább »

Handrásnál találtam, és azonnal kell egy ilyen, nekem is. Bár megelégednék először valamelyik moziból lenyúlt óriási papírformával is, de ez üt:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Nemrégiben írtak az engadegeten egy Knight Rider GPS-ről, ami KITT hangján beszél, és még aranyosan piros színnel villog. Most pedig van róla egy videó is:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Persze nekem, a zsíroskenyérre kent Piros Aranytól pirosló szájú, napközi után tévé előtt gubbasztó, Magyar Televízión szocializálódott gyermeknek a magyar hang lenne izgalmas, nem tudom él-e még, aki KITT szinkronhangja volt, és ha igen, akkor vajon egyeztetnek-e vele, máskülönben itthon ennek nincs lényege. Mondjuk az más kérdés, hogy egyébként is csak nagyon szűk réteg érdeklődne iránta.

Végre Firefox 3-ra is elkészült a PicLens elnevezésű kiegészítés. Nagyvonalakban: elegáns, lényegretörő, 3D-s böngészés képeknek és videóknak. Nem gondoltam volna, hogy használni fogom, de mikor ezzel kezdtem böngészni a flickrt, azonnal rájöttem, hogy rosszul gondoltam. Nagyon jópofa, és tényleg élvezetes a rengeteg kép között ezzel navigálni.

Nos, hivatalosan is megjelent az Opera 9.5-ös verziója. Talán a legfontosabb, hogy új kinézetet kapott:

Ez pedig azért lényeges, mert egyrészt jól néz ki, másrészt pedig zavaró. Jól néz ki, mert tényleg tetszetős, felveszi az operációs rendszer színeit, villog-csillog (és eközben maga a böngésző sokkal gyorsabb lett), de valahogyan mégis kényelmetlen számomra, nem tudom magmagyarázni, miért.

A sok béta után persze nem látni nagy újdonságokat, viszont érezhetően gyorsabb lett a böngészés (ráadásul finomhangoltak a szkrollozáson is, és valamit elképesztően tetszetős lett így), úgy vettem észre, hogy CSS-t és Javascriptet kicsit máshogy (azt nem tudom, hogy jobban-e) kezeli, és végre van már a címsorban kereső, ami ugye arról szól, hogy ha írod be a címet, akkor nem csak az URL-t, hanem a title-t is keresi (például beírom, hogy Opera 9.5, és rögtön dobja a linkeket, amiben ez szerepel).

Ami miatt viszont morcos vagyok, hogy képtelenek voltak rendbekapni az RSS-olvasót. Könyörgök, száz-akárhány feedet ne várják már el, hogy egy menübe begyömöszkölök. Kellenének azok a mappák (címkék?) nem is kicsit. Remélem ezen dolgoznak titokban. Valamint telepítéskor igazán megkérdezhetné, hogy hé paraszt, az új, vagy a régi kinézetet akarod.

Szóval egyelőre jó dolog, sokkal-sokkal jobb, mint az előző verzió, bár szerintem kicsit korai volt kidobni véglegesbe, de végül is elég sokat ültek rajta; pont annyit, hogy még lehessen mondani: jó munkához idő kell.

Kaptam egy e-mailt ma reggel (most a részleteket nem írnám le), amiben egy új, kifejezetten egy internetszolgáltató felhasználóinak létrejött DC++ hubot ajánlottak, külön kiemelve, hogy még elég kevesen vannak, tehát ha tehetem, legyek fent jó sokáig.

Namost ezzel a dologgal nekem összesen két problémám van. Az első, hogy az üldözési mániám azonnal bekapcsolt: mi van, ha ez nem is egy valódi hub, csak kifejezetten arra a célra hozták létre, hogy lekapcsolják a varezoló fiatalságot (hiszen ugye köztudott, hogy az ORFK legnagyobb ellensége a tizenéves, filmet és játékot letöltő egyének, szemben a késelő-fenyegető-verekedő úriemberekkel). De oké, ez tényleg elég erős feltételezés, lehet (sőt legyünk optimisták, biztos) hogy egy valódi hubról van szó, ahonnan az üzenetben megnevezett internetszolgáltató ügyfelei rendkívül gyorsan tudnak tölteni.

És ekkor jön be a másik problémám: 2008-ban szerintem a DC++ egy halott dolog. Ezelőtt sem igazán foglalkoztam vele, mióta pedig van torrent, azóta pláne nem. Nem is beszélve arról, hogy mikor egyszer-kétszer használtam DC++-t, a letöltés 80%-ánál megállította a csávó, mondván nem tetszik neki ami nekem van. Azt hiszem ekkor használtam utoljára a szolgáltatást.

Na, rengeteg kamu kép, és talán az egyik legunalmasabb keynote után végre bejelentették: itt a 3G-s új csoda iPhone. Kicsit újítottak a dizájnon is, sokkal elegánsabb lett szerintem, leszedték a hátáról a fémes elemet, és egy ilyen fényes fekete akármivel helyettesítették. Most persze izmoznak, hogy milyen gyors a 3G az EDGE-hez képest, eddig meg azt mondták, hogy bőven jó az is. A meglepetés (mindenki meglepődött gondolom) pedig a GPS, az viszont jó, hogy tudod nézni, hogy a haverod épp merre jár (legalábbis így vettem ki).

És az igazi meglepetés: Magyarországon is kapható lesz az iPhone 3G, egyelőre nem tudom, mennyiért (elvileg 200 amcsi dollár, ez jelenleg ~30 ezer forint de ebben nem bízom).

Érdekesség egyébként, hogy több mint öt dollárt zuhantak az Apple részvényei a keynote alatt. Remélem zuhannak majd sokat az első generációs iPhone-ok árai is, bár a második pontosan a GPS miatt számomra csábítóbb.

Ez a kép meg lol.

Nos, gondoltam legyen, kap még egy esélyt a dolog. És ha már lúd, legyen kövér. Egyrészt többek ajánlására letöltöttem a Firefox 3 bétáját, amely már kezdetben sokkal szimpatikusabb, mint az előzők (gondolom azért, mert tősgyökeres Opera-használó vagyok). Beszereztem hozzá egy normális magyar helyesírási szótárt; elég hasznos dolog, sokszor egyébként is behajítom Wordbe a dolgot, hátha van elgépelés vagy csak rosszul írok valamit. Anno volt az Operában is, aztán nem tudom miért, de eltűnt, és azóta nem igazán foglalkoztam vele. (A kiegészítésekhez a végén lesznek a linkek!)

Aztán, ott a Thunderbird meg a Feedreader. Gondoltam kukába velük, itthon általában úgyis Google Readert használok, és találtam egy teljesen jó kiegészítést, amely jelzi, ha új fíd érkezett, és alul kedvesen világít is. Szintén ugyanez a GMailhez, ami miatt azért olvadtam el, mert kezeli több fiókot (hozzáteszem a Google-féle értesítő nem, és mindig nekem kell megnyomni a login gombot mikor elindul, ez meg teljesen automata). Szóval, így durván három programot rögtön egyben kezelek, ez pedig nekem szimpatikus dolog. Nem is beszélve a Google Docsról, amit egyre többet használok, mert zseniális dolog, pláne ha semmilyen táblázatkezelő és-vagy szövegszerkesztő nincs a gépen. (Például a pénzügyeket, iskolai jegyeket kezelő táblázatokat is ott tárolom, sokkal könnyebb elérni ugyanis.) Valamint felraktam egy úgynevezett gyorshívót is (kis négyzetek az about:blank helyett, ahová a leggyakrabban használt lapjait rakja be az ember). Csináltam továbbá egy mefiblog-keresőt is, ahogy néztem ezt szépen be lehet építeni az oldalba, aztán bárki tudja használni. Nem is beszélve az általam korábban már ismert webfejlesztői segédletről, ami nagybetűkkel RULEZ, az Operában ez volt az egyetlen dolog, amit mindig hiányoltam. Szóval, a dolog egyelőre mindenképpen kényelmes és jó, nem lassult maga a Firefox sem.

Amit továbbá sem szeretek, amit már »korábban is említettem«, hogy ha éppen írok egy posztot, és például véletlenül rákattintok az egéren a vissza gombra, akkor utána hiába nyomok egy előre gombot, a textarea üres mint a fejem. Persze remek megoldás, hogy írjam például Notepad++-ban a bejegyzést, de ha megoldható, én inkább a böngészőben írnám. Szóval ha erre valaki tud megoldást, azt megköszönném.

Sőt, tovább megyek, ajánlgassuk itt egymásnak a mindenféle kiegészítéseket, hátha valaki megtalál valamit, amit már régóta keres. Nekem ezek vannak jelenleg (Firefox 3-hoz, akit érdekel, van ):

• Google Reader Watcher
• GMail Notifier
• Fast Dial
• Web Developer
• User Agent Switcher
• FoxyProxy
• Flagfox

Hajrá, és persze köszi mindenkinek, aki eddig ajánlott hasonlókat, mert többségét ezeknek amiatt töltöttem le.

Az megvan, hogy a főváros majdnem kétmilliárdért azért cserélt le a Magyar Posta által telepített vadiúj postaládákat, mert nem a megszokott helyen szemben, hanem bal oldalon látható a címke, hogy mikor is ürítik? Van itt pénz kérem, van itt pénz. Mindegy.

Ez egyébként a címkéről jutott eszembe, amiről igazából írni akartam. Merthogy az új motorban, ami készül, most hogy van rá időm, egyre gyorsabban, valószínűleg júliusban már az fog dorombolni, szóval ebben az új motorban lesz címkézés, nem csak a bejegyzésekre, hanem az összes tartalomra, ami címkézhető. És például egy linket beküldő ember adhat címkét, többet is, de nem hozhat létre újat.

Valamint »van még itt egy ilyen is«. Először úgy gondoltam, hogy egyszerű oldal lesz, amit frissítgetek, de aztán rájöttem, hogy okosabb megoldás ezt is lekódolni, és beépíteni a blogba (tervezem egyébként ugyanezt a »Sorozatmániával« is). A dolog lényege egyszerű: különféle szórakozóhelyek, címmel, Google Maps térképpel, esetenként leírással. Ez mondjuk úgy lenne nagyon jó, ha lenne egy remek étteremkritikus blog, képekkel, névjegykártyákkal (az éttermeknek mármint) és így tovább. Mint ahogyan »anno írtam«.

Ezek vannak.

Szóval az van, hogy tegnap éjjel valamint ma reggel, fáradt szemmel, sajgó derékkal és háttal ismét rájöttem, mennyire kényelmes dolog is az e-book. Nem téríteni, nem győzködni szeretnék, azért sem, mert néhány évvel ezelőtt még én is úgy tartottam, hogy hülyeség az egész. Mára persze rájöttem, hogy ez egyáltalán nem így van.

És most nem arról van szó, hogy torrenten töltsük le a Szabó Ervin Könyvtár teljes anyagát. Nekem konkrétan az összes elektronikus könyv megvan nyomtatott változatban is (bár így is annyi könyv van a házban, hogy nem tudjuk hová tenni), ráadásul az olvasmányok nagyon nagy része beszerezhető legálisan, ingyenesen.

Egyetlen Robin Cook-regény van, amit még nem olvastam, és ez az egyetlen, ami nincsen meg e-bookban, így a hagyományos változatot olvasom. Általában legtöbbet egyhuzamban (egy-másfél óra) lefekvés előtt szoktam olvasni. És itt jött a baki, ugyanis »'pesten« a galériában, ahol alszom, nincsen olvasólámpa. Eddig nem is zavart, hiszen PDA-n olvastam, nade most nyomtatott könyv, kellene fény, nem is kevés. Az meg nincs.

És itt jön be a kényelem szó a képbe. Ha valamit csinálnom kell (legyen az munka vagy szórakozás) igyekszem minél kényelmesebben csinálni. És ha folyton helyezkednem kell, tartani a könyvet, lapozni, lámpát kapcsolgatni, könyvjelzőt használni, akkor bizony az olvasás sok-sok esetben elveszti a varázsát. Például ha utazom Olaszországba busszal (16 órás út), nem tudnék olvasni éjszaka, mert pampognak a lámpa miatt. Vagy például van az a pillanat, amit biztosan mindenki ismer: amikor már leragad az ember szeme olvasás közben. Ilyenkor megnyomok egy gombot, és alszom. Míg a könyvbe be kell rakni a könyvjelzőt, be kell csukni, le kell rakni, a lámpákat le kell oltani, el kell helyezkedni, és akkor jöhet az alvás. Az a bizonyos pillanat meg már Kínában van. Vagy ha éppen olyan helyre megy az ember, ahová nem tud csomagot, vagy konkrétan könyvet vinni, de ugye a telefon, PDA akármi mindig ott van a zsebben. Sokkal több helyen tudok tehát olvasni. Nem is beszélve a mindenféle takarékossági szempontokról.

Akárhonnan nézem tehát, nekem a könyv olvasása egyetlen egy pozitívummal bír: konkrétan a könyv örömének pozitívumával. A lapok szagával és ropogásával, a borítóval, és így tovább. Amíg ez az egyetlen szempont áll sok-sok kényelmi szemponttal szemben, addig bizony az e-book a tökéletes választás számomra. Nem is beszélve arról, hogy manapság olyan igénytelen könyvek jelennek meg (nehezen olvasható betűk, rossz kötés stb.), hogy néha már ezt sem igazán hiányolom.

Ezek mind-mind lustaságból eredő igényeknek tűnnek, pedig egyáltalán nem azok. Az e-book egy olyan dolog, amit egyszer próbál ki az ember, és utána szinte biztos, hogy csak így akar olvasni.

Múltkor írtam ugye a »HTC Touch Diamond« fantázianévre hallgató vadállatnak ígérkező készülékéről, erre ma csíptem el a PDAMánián az alábbi videót:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

A cucc egyébként üveg előlapot kapott, valamint raktak bele giroszkópot, tehát az iPhone-hoz hasonlóan érzékeli ha döntögetik ide meg oda.

Ez a nem gyenge:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

A cucc valódi, nem kamu, mozog, vetít, zenél és minden ami kell. Frankón rendelhető (szállítással és mindennel egyébbel együtt nagyjából hatszázezer forintnak megfelelő euróért hozzák ki Magyarországra), van neki a webkamera és a projektor változata, utóbbiban DVD-lejátszó, HD-projektor, iPod-dokkoló, beépített hangrendszer, fény- és hanghatások, mindenféle ki- és bemeneti port valamint egy az Ezeréves Sólyomról mintázott hiperszuper távirányító is helyet kapott.

Nem gyenge, azt kell mondanom.

Az a helyzet most, hogy rajtam kívülálló okokból kifolyólag Firefox böngésző használatára kényszerülök. És az van, hogy ezt a böngészőt egyáltalán nem nekem találták ki. Nem azt mondom, hogy rossz, mert valószínűleg aki Internet Explorerről áll át, annak ez a legjobb megoldás, valamint aki évek óta használja, biztosan leszúrna egy ilyen kijelentésért.

Én viszont egy mocskos Opera-használó vagyok, piros O betű for the mac, ezt szoktam meg, ez nálam az alapértelmezett (minden tekintetben). Például zavar, hogy nincs az Operában ismert okos ki-bekapcsolható sáv, ahol nagyítani-kicsinyíteni, valamint egyszerűen keresni lehet az oldal tartalmában. Vagy például míg az Operában a Ctrl+klikk úgy tölti be az oldalt, hogy biztosan frissíti, addig a Firefoxban ez az új tabon való megnyitás. Vagy ha véletlenül hozzáérek a laptop tacspadjához, és visszalépek egy oldalt, akkor a begépelt szöveg szépen elveszik, míg Operában nem. (Tudom, ez biztonsági akármi, de lehetne legalább bekapcsolható funkció.) És még sok-sok más apróság, ami nem a Firefox hibája, és mindenféle beépülőkkel orvosolható, pusztán megszokás kérdése. Tehát azt kell mondanom, a Firefox egyáltalán nem az én böngészőm, még ha szebb-gyorsabb-okosabb is.

Egyelőre lehet hozzászólni, de kivétel nélkül, minden x-böngésző-a-legjobb és flémkommentet törölni fogok!

És akkor mondja valaki erre a készülékre, hogy nem irgalmatlanul stílusos – nem fogok hinni neki:

Aztán ott a tudása. Hát az iPhone bizony elbújhat mögötte, bár mivel nagyobb, valószínűleg nem tudna. De mindenesetre a Diamond sem egy utolsó darab, ezeket rakták bele, jól:

• 2,8"-os, 640×480 pixel felbontású kijelző;
• 528 MHz-s processzor; 4 GB ROM; 192 MB RAM;
• Bluetooth; Wi-Fi (802.11b/g); Bluetooth; GPS; FM-rádió; CSD; HSDPA; UMTS; GPRS; EDGE;
• 3 MP-es beépített kamera fényképezésre; VGA-kamera videótelefonáláshoz;
• 900 mAh-s akkumulátor (ez mondjuk gyanús);
• 110 grammos össztömeg;
• 10,2 centiméter magas; 5,1 centiméter széles.

A vas elméletileg nyáron, Windows Mobile 6.1-es oprendszerrel érkezik, és valószínűleg az Androidot is támogatni fogja. Az áráról nincsen információm, de százezer körül lesz, úgy érzem. Instant get, mi?

A »múltkori dilemmát« végül azzal zártam, hogy átváltok flickrre, ami hosszútávon az »imago« megszűnését eredményezi majd. Avagy megszűnni nem fog, de a flickr-féle diavetítés virít majd ott. Többek között azért döntöttem így, mert közelebbről megnézve a flickr archiválási lehetőségei nagyon csábítónak tűnnek, másrészt két évre 49 USA dollár nem sok a pró akkontért, harmadrészt sokkal-sokkal-sokkal több emberhez jutnak el bizonyos képek, és ez jó.

Valamint használom az utóbbi időben a delicious mókát is, ami pedig azért jó, mert egyrészt bárhonnan el tudom érni a könyvjelzőket, másrészt ha ne adj isten elszállnak a búkmárkok a böngészőből, akkor van róla másolat. A búkmárkokat is használom, hozzáteszem, mivel mondhatja nekem bárki, hogy elavult, bizonyos esetekben sokkal kényelmesebb.

A twitter használatát egyelőre nem tervezem, mégpedig azért, mert roppant addiktív jószág, bőven elég a helyi megfelelője, »mizu« névre keresztelve.

Valamint szeretném megjegyezni, hogy két napja megint belevágódtam a mefiblog-hegesztésbe, és az új verzió (ami majd nyáron fog startolni valamikor) bitangjó lesz, sokkal okosabb, sokkal ügyesebb, sokkal letisztultabb, sokkal kényelmesebb, sokkal tisztább és szárazabb érzés!

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Bejön az OS X? Szeretnél Macintosh gépet, de nincsen rá többszázezred? Vagy csak szeretnél egy – elvileg – erős számítógépet, nagyjából elegáns kinézettel és barátságos áron? Akkor a Psystar csodálatos masináit neked találták ki!

Psystar Open Computer

A képen egy Psystar gyártmányú Open Computer látható. Az alapcsomag választható, hogy fekete vagy fehér legyen, és 399 ámérikái dollárért, mely durván kerekítve 64 000(!) magyar tallérnak felel meg az alábbi dolgokat tudja:

• Intel Core2 Duo 2.2 GHz processzor;
• 250 GB, 7200 RPM SATA háttértár;
• Intel GMA 950 alaplapi grafikus vezérlő;
• 2 GB DDR 2 memória;
• 20×, Lightscribe-képes, DVD+/-R SATA optikai meghajtó;
• 4 db USB 2 port.

Az oldalon felárért választható még néhány extra (FireWire port, durvább videókártya), valamint operációs rendszert is lehet kérni. És itt jön az, ami a legfontosabb és egyben legbátrabb vállalkozás: előre telepített Apple OS X Leopard eredeti (tehát nem Hackintosh vagy valami hasonlóan módosított rendszer) is szerepel a listában, jogtisztán.

A gép persze nem sugározza azt a maximalista kivitelezést, mint egy igazi Mac, a hátlapján például kifejezetten visszaköszön kínai barátaink kézmunkája, ettől eltekintve az árát jócskán megéri, ismerjük el. Két év garanciát is vállalnak a vasra, ami szintén nem rossz tulajdonsága. Kíváncsi vagyok, hogy milyen tapasztalatok lesznek a géppel kapcsolatban, mert ha a Leopard zökkenőmentesen fut rajta, akkor úgy vélem sok-sok ember fogja ezt választani a Mac helyett. Nem beszélve arról, hogy ha a vállalkozás sikeres, és az Apple nem heréli ki, akkor több cég is elkezdi majd a hasonló gépek kiadását.

Nyomatják most az új (bár annyira nem új) Honda Civic reklámját, azzal a szlogennel, hogy Vezette már az új Civicet?. Hát konkrétan vezetni nem vezettem, de sikerült az utóbbi pár napban utazni vele. Az élmény elég vegyes. Először is: a Hondának sikerült az, ami a Fordnak nem. Futurisztikus autót készíteni, mármint. Nekem mindig bejöttek ezek a nagyon-nagyon jövőt idéző dizájnok, és eddig a Honda volt az egyetlen, amelyik ki mert dobni egy ilyen modellt a nagypiacra, ráadásul a Civic nevével. Az új Focus valahogyan azt sugallta nekem, hogy egy hihetetlenül futurisztikus kinézetet szerettek volna, de aztán valahol félúton megakadt a dolog. A Civicnél nem. A külső nekem abszolút bejön, fiatalos, lendületes, bátor, agresszív, határozott; ha szavakban akarom összefoglalni. Egyedül a hátsó fele az, ami nem sikerült szerintem tökéletesre; kicsit félbehagyott látszatot kelt, másrészt nekem mindig úgy tűnik, mintha nyitva lenne a csomagtartó ajtaja.

A belső szintén fantasztikusan néz ki, a szélvédő alól kiemelkedő széles sávban rejtették el a digitális sebességmérőt, és még néhány infót, minden más a kormány mögött található. Érdekes, hogy oldalról és minden szögből nézve a kormány mögötti plexi annyira tükröződik, hogy lehetetlen bármit is látni, szemből pedig semmi ilyesmit nem tapasztal az ember. A kormány apró, sportos, a motor indítása egy piros ENGINE START gombbal történik, értelemszerűen a kulcs elfordítása után. A sebváltó helyes kis gömb, abból nyúlik ki akar, nincsen semmilyen bőr, nagyon érdekes látvány. A pedálok fémből vannak, szexi lyukakkal, ahogy kell. Olyan érzés az egész, mintha nem is egy autóban, hanem valami űrhajóban ülnénk. A hamutartó itt is roppantul kicsi (az utóbbi időben nem igazán dohányosoknak terveznek). Amit zavarónak találtam, hogy eléggé nagy a műszerfal, aránytalanul nagy például a kormánykerékhez képest; lehetett volna kisebb, így növelve az utasteret.

A hátsó ülés semmi extra, elég szűk is, viszont van lehajtható pohártartós könyöktámasz, ami jóság.

Viszont. A belső műanyag, és a műanyagból is a gagyibb fajta, ami többezer kilométer megtétele után bizony zörög-csörög. És tényleg: a mi tesztautónk is eléggé zajos volt, üresben zöldre várva mindenféle ismeretlen eredetű alapzajt lehetett hallani, ráadásul a motor sem egy halk példány, hosszú úton nem feltétlen lehet izgalmas a műanyagok kilencedik szimfóniáját hallgatni. Ráadásul a létező összes mozgatható dolog (kesztyűtartó, kilincsek, pohártartó stb.) zörögtek, nyöszörögtek, nehezen voltak mozdíthatók. Ezek a dolgok kicsit odébb is fújták kicsit a szerelem rózsaszín felhőit.

Lényegében az egész autóból nem áradt az a fantasztikus tervezői odafigyelés, pontosság, kényelmességek hada, ami például a »Honda Accordból« nagyon is.

Anno »nagyon beleszerettem«, most sem mondom, hogy utálom, de azért elgondolkodtató. A konklúzió mindenesetre egyértelmű; ahogy apum mondta: csajozós autó. És tényleg: egy-két személynek, átlagos használatra, eljárós autónak, bulizni és hasonlókra tökéletes, egy családnak már kevésbé (bár szerintem nem is erre hivatott). A zörgős belső eléggé elszomorító, ezt leszámítva viszont nagyon korrekt kis gépezet, ha tízes skálán kellene osztályozni, egy erős nyolcast kapna.

Azon döbbentem le most éppen, hogy a különböző cégek, különböző országokban mennyire más minta alapján állítják ki a nyugtát, blokkot, számlát. Ez pedig azért roppant zavaró, mert ha valamilyen feltétel szerint dolgoznál az adatokkal, akkor mindegyik kis fecnin máshol kell keresned az információt. Ráadásul van jónéhány cég, amelyek még a pénznemet sem tüntetik fel. (Konkrétan néhány szláv nyugtáról volt szó, a neten kellett kutakodnom, hogy akkor ez most melyik ország is, zavaró.) Lehet az én perverzióm ez, de ha tehetném, szabványosítanám a nyugtákat, hasonlóképpen:

Értelemszerűen a tételek különféle információi (mennyiség egysége, kedvezmény stb.) az ismétlődő részben helyezkednének el; illetve a dátum formátumában lehetne vitatkozni, de a lényeg, hogy egységes legyen. Mindenféle egyéb sallang (köszönjük a vásárlást és társaik menjenek a blokk aljára. Véleményem szerint ezen hosszútávon mindenki csak nyerne, ugyanis:

• adatfeldolgozáskor rögtön tudod hová nézz, rögtön látod milyen pénznem, mennyi pénz, és így tovább;
• méret tekintetében könnyebb elhelyezni, átláthatóbb az azonos szélesség miatt;
• idővel az összes nyomtató támogatná ezt a szalagméretet, esetleg csak ezt, így, megszűnik a legtöbb kompatibilitással kapcsolatos probléma;
• egységes, átlátható rendszert kapunk.

Mert konkrétan nem biztos, hogy engem érdekel a cég szlovák reklámszövege, csak az, hogy mennyi a végösszeg, milyen pénznemben állították ki és mikor készült.

Ennyit szerettem volna.

Most kimondom azt, amit szerintem titkon mindenki ugyanígy gondol, mégha nem is ezt mondja: utálom az optikai lemezeket. Ezen utálatom annyira erős, hogy már-már azt írnám le, hogy útálom. Hogy miért? Drága, lassú, körülményes, sok helyet foglal, könnyen (nagyon könnyen) sérül, meg még biztosan találnék jónéhány perdöntő ellenérvet. Kivel ne fordult volna elő, hogy a nemrégiben megégetett lemezét a komputer olvasója kiröhögött? Ugye. Kis példa: Tigi barátom megvette a Harry Potter akárhanyadik részét DVD-ben, eredeti, színes-szagos változatban. Kétszer megnézte, egy évvel később már nem tudta, csak számítógépen, félórás szenvedés után. Oké, ritka eset, de ott a házilag írt DVD lemez, ami ugyanez. Próbáltam én már az ezer forintért vett ilyen-olyan profi DVD-t, és a hetvenforintos darabáron beszerzett TDK DVD-t is; a százezres Pioneer írótól egészen a tizenötezres LG-ig – mindegyik gyenge. A különbség az, hogy az egyik fél- a másik egy egész év után vesztette el az adatot. Igen, én például okos (bár egyben bátor) lépésnek tartom, hogy a »Macbook Air« nem kapott semmilyen optikai túrót.

Hiszek abban, hogy néhány éven belül az átlag háztartásokban megtalálható lesz egy eszköz, ami rendelkezik 500-1000 GB kapacitással, rajta jó minőségben a filmek (persze legálisan megvásárolva, letöltve, akármi), és Béla este leül, bekapcsolja ezt a masinát, belelép a menübe, rábök a film címére (leírással, albumborítóval, meg ahogy kell), és elindítja. Ennek a rendszernek nagy hátránya persze, hogy nem lehet kölcsönadni a filmet a szomszédnak, de valamit valamiért.

Hidegen hagy az összes korong alakú műanyag darab, amire különféle lézeres eljárásokkal kell adatot írni vagy olvasni. A memóriakártyákban és egyéb eszközökben sokkal-sokkal több fantáziát látok.

Egy kis blogmotor-építési esettanulmány, így szombat este, az almás-körtés zöldteám társaságában. Eddig a kommenteknél az alábbi séma szerint lehetett más hozzászólására reagálni, »ugye«:

[re=KOMMENT_ID]KOMMENT_NÉV[/re]

És ez eddig úgy nézett ki, hogy a kettőspontot a rendszer maga illesztette oda, ami több embernek való válaszoláskor csúnyán néz ki, meg más helyzetekben is előfordulhat, hogy nem a a legjobb. Ezért most annyiban módosult a dolog, hogy a kód értelmezésekor a gépezet semmilyen jelet nem rak utána, ezt a felhasználónak (avagy alapértelmezett esetben a válasz gombra kattintáskor a JavaScriptnek) kell elvégeznie. Igazából nem is értem, hogy miért nem így oldottam meg már az elején. Régóta módosítani akartam, és most Balázs is megkért.

A baki viszont ott jött, hogy a régi válaszok után nem lesz se szóköz, se kettőspont se semmi. Eleinte egy új kód bevezetésével akartam orvosolni, ugyanis a MySQL-lel való cserétől tartottam, mivel 43 859 komment található e sorok írásakor az adatbázisban, én azt hittem ennek nagy része tartalmaz válasz kódot, ám jó nagyot tévedtem: jelenleg 11 396 komment tartalmaz válasz kódot (meg is lepődtem). Így az alábbi SQL-kóddal tettem pontot a mondat végére:

UPDATE kommentek
SET komment = REPLACE(komment,'/re]','/re]:');

A heti kockaadag letudva ezzel, és újabb apróság, amit az új motorban is alkalmazni kell. (Egyébként az új motor készül, nyárra igyekszem összerakni.)

Megjelent a napokban az iPhone SDK, ez ugye egyáltalán nem újdonság. És akkor gondolná az ember, hogy ez egy jó dolog. Jó dolog, hiszen bárki-bármit leprogramozhat a kütyüre, te megveszed, vagy jobb esetben letöltöd ingyen, és örülsz mondjuk a tökjó 3D-s szudoku játékodnak, vagy akármi. Ebben van erő, én konkrétan ezért támogatom a Windows Mobile alapú eszközöket, hiszen bármit (például az Office mobil változatát) rárakhatok, vagy ne adj' Isten megírhatok magamnak, amire szükségem van, egy mezei .NET keretrendszerrel, vagy akármi.

A most megjelent friss-ropogós SDK-val itt magyar paraszt szemmel két égbekiáltó problémát látok: Magyarországon szart sem ér, amíg meg nem jelenik az iPhone, valamint hogy csak Mac rendszeren használható (egyelőre?). Előbbihez nincs hozzáfűznivalóm, ez van, rossz helyre születtünk, majd tíz év múlva talán bejön ide is a T-Mobile kártyafüggő iPhone, kétszázezerért, addig meg csinál mindenki amit akar. A második már kicsit neccesebb. Persze a célfelhasználók 90%-ának macija van, ez evidens, de ettől függetlenül butaságnak látom, hogy én a fapados Windows rendszeremen nem írhatok egy Helló Világ! alkalmazást a nemlétező iPhone-omra.

Le vagyunk maradva, az a baj, pedig egyáltalán nem igaz, hogy nincs igény Apple termékekre, meg nincs igény még arra a sok-sok más dologra, melyek valami miatt későn vagy egyáltalán nem érnek el ide hozzánk.

Persze nem újdonság ez, még jópár hete (talán tavaly, nem is tudom már) említette suexID, hogy mit szólok az új Winamphoz, én meg kérdeztem, hogy van új Winamp? És van.

Maradi pöcs vagyok, tudom, de én Winamppel kezdtem, és bár »nem is olyan régen« váltottam foobar2000-re, és ki tudja, lehet Winamppel is fejezem be. Igen, gáz, de nekem nem jön be az iTunes és a Windows Media Player, ami megzabálja a gépet, cserébe gizdulhatok, hogy figyeld, van szépen rendezett méjdia lájbrörim, meg milyen szépesen néz már ki. Csók'om, nekem a foobar2000 ezt ugyanígy tudja; van media library is, meg szépen is néz ki (értsd: nekem tetszik), kezeli a dalszövegeket, az albumborítókat, van benne vizualizáció, meg kenyeret is tud sütni. Sokszor leírtam, le is fogom még, megteszem most is: a zenelejátszót nem nézem, és élvezek rá, hanem lelököm a francba az óra mellé, 'szt hadd szóljon, ez a lényege.

Kicsit eltértem az új Winamptől, de a lényeg, hogy a Nullsoftnál a skacok tudnak. Egyrészt a memóriahasználat még mindig nem igazán megy négy-öt mega fölé, ellenben a WMP-vel, ami sokszor a 30-40-et is súrolja, másrészt sikerült mindenféle használható dolgot belesűríteni 8,4 MB méretbe. Ilyen például az óra felett megjelenő kis ablak számváltáskor, és az új kinézet, ami kellemesen letisztult fekete!, meg rengeteg más színsémákkal, és még kényelmesebb kezelhetőséggel. Valamint nekem még az úgynevezett Windowshade mód is bejött, amikor is felmászik a képernyő tetejére egy vékony sáv, ahol látjuk a lényeges infót, és tudjuk irányítani a cuccot. Ráadásul a Winamp nem kényszeríti a media libraryt azokra, akik nem akarják; lehet a klasszikus berakom-lejátszom módon is üzemeltetni.

Újfent bebizonyosodott, hogy az aprópici kényelmes dolgok sokkal vidámabbá teszik a júzert, mint egy nagy durranás, aminek örülj, azt csá. Az új Winamp jó lett, és kész.

Az van, hogy mióta megjelent az a tetves (az, igen) iPhone, egy apró kis gondolat befészkelte magát az agyamba, és tudatalatt mindig elkezdi tépkedni a szöveteket, ha a mobiltelefon téma kerül előtérbe, mégpedig az, hogy az a kis érintőképernyős buta szardarab sajnos aláz. Hiába, de bármelyik csúcskategóriás mobiltelefonra (amire gyébként az iPhone mizéria előtt csurgott a nyálam) lefitymálón tudok nézni, hogy bezzeg az iPhone! Pedig láttam egy próbadarabot, és olyan ujjlenyomatos volt, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Országos Rendőrfőkapitányság együttes erővel igyekezett megszerezni, mindhiába.

És akkor ugye itt jön a képbe, hogy nade százharmincezret egy telefonért? Ami valahol jogos is, de tele van az egész olyan apró kényelmi megoldásokkal, ami miatt megéri. Pluszban ugye ott az iPod, ami szintén nem egy utolsó dolog. Egy ilyen kapacitású vas bizony megéri ezt a pénzt, csak hát itthon macerás ugye beszerezni, köszönhetően az Apple remek szakembereinek, hogy fulladnának bele egy mokkáskanálnyi romlott tejbe. Ha jobban körülnézünk, ilyen áron lehet kapni Nokiákat, amiken van nyolcezer darab műanyag kis gomb, meg egy hangyalábnyi kijelző, aztán csá, nyolcgigás memória, mit nekünk az.

Az egyetlen dolog amit az iPhone-ból hiányolok, az a GPS, illetve a Windows Mobile nyújtotta szabadság (mert ha már ilyen árban gondolkodunk, akkor nekem csak egy olyan vasra való csere jöhetne szóba, amiben van GPS, és Windows Mobile alapú, vagy mondjuk Symbian). Nem igazán tudom mennyire vannak alkalmazások rá, viszont a lényeg ahogy néztem megvan. Persze ha van jó mobilnet előfizetés, ott a Google Maps, de hát az nem ugyanaz.

Arról nem is beszélve, hogy menne egyfolytában az óvás, hogy jaj, a Blahán elő ne vegyem, mert megkéselnek, jaj, a metrón mire kiveszem a kis védőtokjából addigra ötször lerakja, jaj, nem tudok csak úgy belenyúlni a táskába, és megnyomni egy gombot, ami mondjuk a következő trekkre ugrik, stb.

Szóval az iPhone egyrészt nagyon-nagyon megéri, másrészt nagyon-picit nem.

El is felejtettem, hogy van egy »listám«, de most pont kapóra jön, hiszen amit elterveztem, az a lista harmadik helyén áll, az első kettőt ugyanis már sikerült beszerezni. Szóval, itt egy kép a tovább mögött.

Még nincs vége, olvasd tovább »

A telefon is bejövős, meg a reklám is, pedig nem vagyok Nokia-párti:

Egyébként az van, hogy bár a múltkoriak óta bár működik az »egerem«, most mégis úgy látszik, kezd meghalni. A hibajelenség pedig, hogy a szimpla kattintást duplának veszi, gondolom elhalt benne a műanyag, de mivel műszaki és számítástechnikai cikkek olyan ritkán hibásodnak meg, ezért nem vagyok ideges. Végül is két évet kibírt. Igaz, az A4Tech sokgombos egerem megvan nagyjából hat éve, és azon kívül, hogy kopik a műanyag (ugye) semmi baja nincsen, pedig kétezer forintba került, és csak azért nem használom, mert PS/2-es, azt meg a leptop még átalakítóval sem eszi meg.

És akkor az lesz, hogy bepróbálom megint az A4Tech-et, és jól beszívom lehet, vagy veszek elvileg márkás ám biztosan drágább Logitechet, megint két évre. Vagy C terv, és átállok a sötét oldalra…

Kemény dolgok ezek, nagyon kemények.

Plastik Józsi írt róla, hogy kicsit drágállja a festékpatront. Tulajdonképpen én is, pláne, hogy tíz fekete patron visszahozza a gép árát, vagy nyolc színes (ráadásul a mi vasunkba külön kell belerakni a feketét és a színeset is). Szóval azon gondolkodtam, hogy nem patront, hanem nyomtatót kéne venni. Általában mindig van valami egyszerű USB-s nyomtató, ami durván egy patron árába kerül, pedig van benne patron is. Aztán ha kiürül, a nyomtatót eladod, veszel egy másik hasonló mosógépet, és még árban jobban is jártál. Vagy veszel egy lézermosógépet.

A legeslegjobb megoldás viszont a patronok utántöltése, mind lézer, mind pedig tintasugaras gépek esetében. Így nyolcezer forint helyett kétezerbe fáj, és még tovább is bírja, mert nem 85%-ig töltik, hanem 95%-ig.

A fotópatron pedig a világ legnagyobb átverése, ugyanis (patrontöltéssel és nyomtatók szervizelésével foglalkozó ismerősöm szerint) ez nem más, mint a hagyományos színes patron, megspékelve desztillált vízzel, meg plusz párezer forinttal.

Tényleg. Múltkor fűztem le számlákat (dossziéba, ahogy kell), és kezembe akadt egy, ha jól emlékszem miskolci vízdíjszámla. Nem volt benne semmi különös, de amikor megláttam az alján az alábbit, akkor azért szakadtam:

VÍZ-KVÍZ
[Valami kérdés, arra már nem emlékszem, de semmi köze nem volt a vízhez vagy a vállalathoz; és a helyes válasz beküldési lehetőség]
Értesítjük, hogy amennyiben harminc napon belül nem érkezik meg a szükséges összeg, késedelmi kamatot számítunk fel, mely részleteiről a hátoldalon tájékozódhat.

Érted VÍZ-KVÍZ, hát na.

A valamelyik nap pedig hívott egy telebele marketinges néni, hogy hát tudom-e micsoda dolog az hogy internet. Hát mondom van róla némi elképzelésem. Aztán kérdezte, hogy szeretnék én-e olyat-e. Mondtam neki vagyon már. Aztán megkérdezte, hogy milyen, mire mondtam hogy szupergyors jóárasított Szőkekapitány féle. Erre kicsit megszeppent, majd a biztonság kedvéért puritán egyszerűséggel rákérdezett, hogy csellósnak tetszik lenni?, mire mondtam hogy igen. És akkor mondta hogy biztos nem érdekel az ADSL, és tényleg nem.

Érdekelt volna mondjuk nagyjából öt-hat éve, amikor még 56 k-s modemmel toltam, mert a kedves Hungarotel többszázezerért adta volna akkoriban az IDSN-t, akkor meg inkább modem. De szép is volt!

Kövezzetek meg, de én ISDN-nel kezdtem. Matáv tiszteledbeli előfizetők voltunk, jött a bácsi, hogy most bekötné ingyér', aztán százötven forintért esténként annyit netezünk, amennyi belénkfér. (Általában kétszer-háromszor megbontott, de havonta nem volt több soha háromezer magyar pénznél.) Aztán mikor költöztünk, már ajánlották volna az ADSL-t, persze ez 'pest, nem holmi Salgótarján.

De szép is volt aztán a modemes időszak! Minden este várni a hat órát, hallgatni az ismerős neszeket (egy idő után fejből tudtam!), aztán várni hogy a kis szövegbuborék megjegyezze, hogy hát konnekted 56 k-val, élvezz! És élveztem is! Egy átlagos fájl lejött harminc-negyven perc alatt, és akkor még jó időről beszélünk. Az idő persze most sem változott sokat: egy átlagos fájl most is leér 30-40 (sokszor kevesebb) perc alatt, csak az átlag nem 3-4 megabájt, hanem 1-2 gigabájt.

Aztán jött a WiFi-n (nem lopott!) net, ami a maga szerény 1024/512 kb/s sebességével elég jónak számított, szerettem is, kaptam hozzá tárhelyet, satöbbi. Mígnem jött a cselló, és hát a multikat támogatni kell alapon beruháztunk az akkor 3/akárhanyas vonalra, amit »bekötés« után nem sokkal később jól »megemeltek«, majd nemrég jól »bekorlátoztak«, de még ennek ellenére is jó. Aztán remélem tíz éven belül szintén ekkora fejlődés lesz.

Apropó, az hanyas, hogy a Sun megvette a MySQL-t, cirka egymilliárd zöldhasúért. Az már valami. Kíváncsi vagyok, hogy ez pozitívan, avagy negatívan fogja-e érinteni a MySQL jövőjét (gondolok itt például az ingyenességre). A Sun mondjuk kétség kívül durván nagyot kaszált ezzel.

Valami van a levegőben, mondá az Apple, reméljük nem pukizott senki, mert San Franciscóban ma este hatkor közép-európai idő szerint kezdetét veszi a Macworld Expo 2008. Nem láttam még ilyet, de most igyekszem majd figyelemmel kísérni a dolgokat, érdekel mit süt ki az Apple 2008-ra. Érintőképernyős macit, például.

A tovább mögött folyamatosan írom azokat, amik nekem bejönnek!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Én soha nem veszem fel a telefont, ha rejtett számról keresnek. Általában csak olyanok hívnak, akik benne vannak a telefonkönyvben, ergo ha nincs benne, és még a számát sem írja ki, akkor mért legyek rá kíváncsi? Ráadásul azt vettem észre, hogy a különféle telemarketinges nénik/bácsik is szeretnek rejtett számról hívni. Másik bosszantó esemény, ha rejtett számmal hívnak, és persze véletlenül pont nem tudod felvenni, mert mire kihalászod a táskád legaljáról, a kabátod legmélyebb zsebéből a telefont, addigra lenyomja. Aztán jön a bosszankodós válasz, hogy minek neked telefon, pedig ha kiírná a számát, vissza lehetne hívni, mondjuk. Egyszer valaki lehülyézett emiatt, én viszont úgy vagyok vele, hogy ha már beszélni akarok valakivel, azt a minimális tiszteletet megadom, hogy bemutatkozom, és a szám kijelzése már-már bemutatkozásnak számít. Vagy a tisztelet egy parányi morzsája, számomra. Meg aztán, telefonbetyár tapasztalatok szerint, aki elrejti a számát, az nem véletlenül teszi. Szóval vesszen a rejtett szám, szerintem.

Ez a Songbird nem tetszik. És nem azért, mert Mozilla alapú, én meg Opera-párti vagyok, hanem mert számomra használhatatlan. Jó, ez túlzás, de könyörgök: ne készítsünk már egy szoftvert a másik kitúrására, de ha készítünk, ne legyen már egy-az-egyben ugyanaz. Az iTunes Windows oprendszeren rémes, én nem szeretem. Tudom, iPodhoz kötelező, meg lehet zenét venni meg ez és az, de megeszi a memóriámat, nem is tetszik a kinézete, és sorolhatnám; okos is a kezdeményezés, hogy legyen egy alternatíva, okos az is, hogy Mozilla alapú (lehet bővíteni), de a kivitelezés pocsék. Egyrészt majdnem száz-akárhány megabájtot megeszik a memóriából. Igen, szar vagyok, 2 GB memóriából ne egyen meg száz megát, mert morc leszek, pláne ha még a Fotóbolt is megy. Ráadásul túl van az egész bonyolítva. Egy zenelejátszó legyen gyors, egyszerű és kényelmes, mert nem ott akarok ülni előtte, és verni a vernivalómat, hogy milyen szép albumkóverem van, meg milyen szépen ábácérendbe van szedve az összes trekk, és milyen jó már, hogy villog a kis animáció. Nem. Nekem gyors, stabil, szép, testreszabható cucc kell, ami tudja ezeket, de nem tolja az arcomba. Én megnyomom a pléjt, aztán hadd szóljon. És akkor megint oda jutottam, hogy ha zenelejátszás, akkor »foobar2000«, vagy WinAmp, semmi más. Van ott is albumkóver, meg írja hogy még két perc van hátra, de általában nem nézem, mert beindítom, és hallgatom. Mert egy zenelejátszó erre való. Mint ahogyan a Classic Media Player sem szép; egyszerű mint a faguriga. De kit érdekel? Beindítja az ember Alt+Enter, aztán hadd szóljon.

Ez már sokkal inkább számít érdekességnek, mint annak, hogy »csúszik az út«. Bill Gates. Lehet róla mondani jót, vagy rosszat, egy biztos. Azon túl, hogy ő a világ leggazadagabb embere, szerintem az informatika világában az ő neve a legismertebb (az tényleg más kérdés, hogyan szerezte ezt a sok pénzt, és ezt a hírnevet). Az is biztos, hogy a Microsoft monopol helyezetet élvez, szintén más kérdés, hogy ez a felhasználóknak jó-e.

Szóval Bill Gates elvileg visszavonul, teljesen, még a Microsoft elnöki székét is átadja. Érdekes lesz szerintem, hogy ez mennyiben módosítja majd a Microsoft cégpolitikáját, és hogy a mérleg melyik oldalára teszi ezt.

Mondjuk azt elég buta dolog volt megjegyezni, hogy a jövő az érintőképernyős eszközöké, mivel az Apple-nél (és most nem a szokásos PC vs. Mac vitát szeretném nyitni ezzel) az érintőképernyő már a jelen. Videót is mutatok én ehhez.

A video fake, én is tudom, de az Apple ezt már meg tudná valósítani, meg is fogja szerintem.

Azon gondolkodtam valamelyik nap, hogy a hírlevél, mint olyan létezik-e még, használják-e, van-e egyáltalán valami értelme. A legtöbb híroldalnak van már RSS, Atom vagy valamilyen hasonló abrak lehetősége, és azért valjuk be, hogy a feedolvasás sokkal kényelmesebb és egyszerűbb dolog, mint kapni naponta ötven e-mailt aztán azokat folyton ellenőrizgetni, törölgetni és így tovább. Mióta megjelentek a jobbnál jobb webfelületű RSS-olvasók, amiket bárhonnan el tud érni az ember, azóta még szuperebb a helyzet. A körlevél mint ilyen meghalt véleményem szerint. Persze nem most, így hajnal egy óra után negyvenhét perccel. A levlisták még élnek, nagyjából jók is (a célra mindenképpen megfelelnek), bár azok helyett is vannak sokkal jobb megoldások.

Én úgy látom, hogy mostanában az e-mail kezd kimenni a divatból. Persze ez így túlzás, de ha jobban belegondol az ember, annyi helyettesítő eszköze van, mint égen a csillag. Pedig kár; az e-mail nagyon is jó dolog, lehetne jó dolgokra használni, csak ezt sokan már tényleg elfelejtették. Például fájlküldés. Ha valaki konstatálja, hogy nem tudok MSN-en fájlt fogadni, rögtön összeomlik, hogy most mi lesz. Ember, 2007 2008 van, feltöltöd valahová, elküldöd mailben, akármi. És még gyorsabb is.

Szabad rákattintani!

Jópofa (és teljesen haszontalan, igen) dolog ez a U.R.Celeb, letölthető, nem ilyen webkettes téma, de vicces. Nevesebb újság címlapokat, és mint a képen látható tévéműsorokat készíthetünk magunknak.

De nem iPodot, mert az még mindig nem kell. Ellenben:

Ezek a reklámok valami hihetetlenül jók; pláne nekem, aki a 80-as éveket imádja, ezek a reklámok mind-mind jóízű falatok, abból az évjáratból. Egy másik videót egyébként Cenzinél találtam, aztán úgy kavarodtam el ehhez.

Namost, háromféle wiwet kéne csinálni. Az egyik az állatwiw. Fecos macska ismerősnek jelölte Szultán kutyát. Ennek biztos nagy sikere lenne, kérdés, hogy egy állat átlagosan hány másikat ismer. Semennyit, ugye. Valamint semmi lényege nincsen, poénból persze. Második a szexwiw. Olyanokat kéne bejelölnöd, akikkel már voltál együtt. Namost ez is bukó, mert van olyan, aki évek óta azzal van, akivel először, neki tehát egy ismerőse lenne. Meg az is a gond, hogy a célréteg, nos hát. A harmadik pedig a legviccesebb és leghaszontalanabb: i7jú. Avagy ájhétjú. Olyanokat kéne bejelölnöd, akiket utálsz.

Ezek jöttek most így hirtelen.

Fogok szerezni magamnak egy zuhanyrádiót. Mint az a képből sejthető, ez egy vízálló rádió, amit a zuhanyzóban/fürdőkádban lehet fölakasztani, gondoskodva így a csendről zuhanyozás közben. Oké, normális ember énekel fürdés közben, de mennyire jó már, hogy nem csak a víz kopogását lehet hallani, hanem valami normális zenét is.

Korábban azon agyaltam, hogy kéne szerezni egy vízálló monitort meg hangfalat, aztán fürdés közben lehetne netezni, olvasni, filmet vagy képeket nézni, zenét hallgatni és így tovább. Sőt, rákötni a komputerre, és azzal szabályozni a víz melegségét, erősségét, meg ilyeneket (aztán behülyül a szoftver és leforráz, hehe).

Kéremszépen, nem kellett sokat várni, megjelent az első(?) érintőképernyős nem-iPod; ez a Samsung P2:

Az van, hogy mióta »Samsung YP-Z5« nevű kis ketyerével hallgatok zenét útonállásaim közben, azóta bizony figyelek a Samsung termékeire, mert azon túl, hogy szépek (a telefonoknál sajnos itt meg is áll az élet, hogy szépek), nem kicsit ügyesek is. Ez a cuccos meg mindenféle jóságot tud, ami nekem szimpatikus, és amit végső soron elvárnék egy MP3-lejátszótól (nevezzük inkább zsebwurlitzernek). Ezeket tudja:

• pici, vékony, elegáns megjelenésű, valszeg kényelmes kezelni;
• 4 GB-os vagy 8 GB-os memóriával;
• 3"-os érintőképernyő;
• beépített Bluetooth™ (hogy én erre milyen régóta vágyom!)
• FM-rádió és hangrögzítő (utóbbi az én Samsungomban kifejezetten jóra sikerült);
• egyéb nyalánkságok, mint: testreszabható menü, ébresztő, világóra, stb.

A négygigás cuccos ára 200 USA dollárba fáj bele (hozzávetőlegesen 35 ezer magyar rúpia), ami szerintem mindenképpen megérős biznisz.

Valamint ehhez kapcsolódó, hogy rengeteg oltást hallottam-láttam-olvastam az LG új, érintőképernyős telefonjáról, márminthogy az isteni iPhone-t koppintja. Ez szép, meg jó, csak azért nem kéne elfelejteni, hogy az LG már sokkal korábban előjött egy érintőképernyős telefonnal (LG Chocolate talán?), csak nagy valószínűséggel a kutya sem figyelt rá.

Ezekkel az érintőképernyős lejátszókkal nekem egy problémám van: nem tudok benyúlni a tatyóba, és megnyomni egy gombot, hogy pauza, meg nem tudok finoman benyúlni a zsebembe, hogy halkabbra vegyem, és hasonlók. Mindenképpen elő kell venni, akkor már kiszedni a kis tokjából, satöbbi. Ráadásul egy cirka negyvenezres kütyüt mondjuk egy Salgótarján Expresszen nem vennék elő.

Steve Jobs pedig jól mondta: ők mérföldköveket raktak le. Lehet, hogy nem mindenki Mac-mániás, lehet, hogy nincs minden háztartásban Macintosh, és lehet, hogy nem ő a világ leggazdagabb embere, de lerakott három igen komoly mérföldkövet: az első Macintosh gépet, az iPodot és most az iPhone-t.

Az a baj egyébként a kodmániámmal (avagy inkább azzal, hogy nem akarok olyan számítógépet, amin a legújabb játékok is tökjól futnak), hogy egyre kevesebben játszanak vele onlájn. Már anno is a Call of Duty 2 volt a népszerűbb, de most, hogy »megjelent a Call of Duty 4«, mindenki azon nyomul persze.

Egyébiránt ha már játék, mai napig tartom azt, hogy konzol. Ugye ott a PS3 vagy az Xbox 360; ezekkel az a probléma, hogy egyrészt HDTV-vel lenne az igazi (persze, SDTV-vel sem rossz, de ha már nextgen, akkor HDTV-vel az igazi, áj szink). Valamint nem tudom, hogy ezekkel a nextgenes dolgokkal jelenleg kicsike szerény hazánkból mennyire lehet neten játszani. Hallottam már olyat, hogy a bokszba csak betolom az UTP-kábelt, aztán hadd szóljon, nem tudom. És még az is a probléma, hogy FPS játékokat sokkal, de sokkal kényelmesebb egér és billentyű kombóval játszani, de szerintem ez már megoldható manapság.

Ha már játék, akkor ideális választásnak tűnik a PSP is; viszonylag olcsón beszerezhető az alapgép, a játékok persze egy vagyonba kerülnek rá, dehát mire nem, és még hurcibálhatja is az ember. És mivel van benne WiFi, gondolom nem okoz gondot az onlájn játék. A Slimet ráadásul már tévén keresztül is használhatja a júzer.

Volt szerencsém valamelyik nap tesztelgetni kicsit a Macik király oprendszerét, konkrétabban egy 10.4.8-as OS X Tigert. Nagyon kellemes volt, azt kell hogy mondjam. Persze az OS X is egy ugyanolyan oprendszer, mint bármelyik másik, annak is vannak hibái, és satöbbi, de az egész rendszer sokkal kényelmesebb, szebb, logikusabb és így tovább. Böngészgettem Safarival, teljesen korrekt, pár dolog nem úgy jelent csak meg, ahogy Operán szokott, de ezek sem szembetűnő hibák voltak. Ami a legjobban tetszett, hogy az egész rendszer színes-szagos, de közben nem akad meg, ha több műveletet akarok csinálni. Félreértés ne essék, a Windows is képes erre, csak közben hozzányúlok a startmenühöz, aztán világvége, összeomlás. Itt meg halál lazán nagyítgatja azt a gedvát a képernyő alján, miközben szól az MP3, nézek húsz weboldalt, megy az RSS-olvasó, és így tovább. (És a poén, hogy én PC-n próbáltam, akkor képzelem mit tudhat egy Macen).

Ami tetszett:

• az egész rendszer teljesen egyben van; most használtam először, szinte mégis mindent tudtam, hogy hol van;
• a felső menüsáv nagyon kényelmes, azt hittem zavarni fog, de egyáltalán nem, sőt;
• a Spotlight; hát ez bitangjó, szinte bárhol megtalálható, és azonnal tudok keresni, nem kell külön ablakokat megnyitogatnom;
• az Exposé; kényelmes, szép, ügyes;
• nem kell Apply gombokat nyomkodnom, ha módosítok valamit, az rögtön átáll; ez eleinte szokatlan, aztán rájön az ember, hogy kényelmes;
• nem olyan szájbarágós, mint a Windows;
• csillog, villog, kattog, zenél, minden, és mégsem megy a teljesítmény rovására.

Ami nem tetszett:

• egész jó volt az élsimítás, dehát klírtájp az »Klírtájp«;
• nincsen Run… parancs, mint a Windowsban, tehát nem tudok rákattintani, beleírni, hogy béla, aztán nem kapok üzenetet, hogy nincs béla. Vagy csak van, és én nem találtam, ez is lehet.

Nagyjából néhány óra leforgása alatt ezek voltak azok, amik átjöttek, összességében tetszett a dolog, remélem egyszer tényleg összejön egy komolyabb Maci az asztalra.

Igazából mindig szerettem papíron letisztázni a dolgokat, mielőtt nekikezdtem valaminek, ettől függetlenül világ életemben gyűlöltem az osztálydiagramot, folyamatábrát, és az összes hasonló szigorú szabályokat követő rajzolgatásokat. Időigényes, helyet foglal, stb. Sokkal kényelmesebb, ha a saját gondolkodásmenetemet írom le egy lapra, amit én úgyis megértek. Persze, ha olyan munkáról van szó, amibe más is belenyúlhat, értelemszerűen kell valami dokumentáció, de őszintén: ki az, aki egy többszáz soros kódhoz nekiáll osztálydiagramot vagy folyamatábrát rajzolgatni. Biztos van ilyen persze, nem mondom, hogy nincs, de hát na.

Emlékszem mikor anno Pascalt tanultuk, akkor is kellett a házi dolgozathoz folyamatábrát csinálni. Utolsó másodpercre hagytam, és lett vagy nyolc oldal. Undormány.

13.00 - Bevprog.

Bevprog letudva, hármas, nem a legjobb, de kezdetnek nem rossz. Vizsgáztató korrekt volt, aminek kifejezetten örültem, és a feladat is nagyjából egyszerű volt (körülöttem sokkal nehezebbeket is kaptak). 5 kredit, puszi.

Van itt ez a cikk, hogy az Opera nekiment az Explorernek, hogy nagyon gyorsan változtassanak a hozzáállásukon (Internet Explorer még mindig kötelezően jár a Windowshoz, ejnye, pedig nem szabadna; Internet Explorerrel még mindig nem lehet normálisan és biztonságosan böngészni, ejnye, pedig kellene, stb.). Persze, támadták a Microsoftot nagyobb cégek is, meg lehet, hogy semmi értelme nem lesz, de én egyetértek az Opera fejlesztőivel, és nem azért, mert az ő böngészőjüket használom. Ha máshol nem, a Microsoftnak az interneten illenék képben lenni, 2007-et írunk, vagy mifene.

Apropó, a CECT (P168 és egyéb) névre hallgató iPhone-klónjai megvoltak? Ezek a kínaik, ezek tudnak valamit! Kíváncsi vagyok egyébként, hogy mikor kezdi az összes telefongyártó hasonló modellekkel bombázni a népet.

Na kérem, a Sweet Home 3D az egy jóság, erősen. Teljesen letölthető, vagy onlájn is kipróbálható 2D-ben működő lakberendező szoftver, amely 3D-s preview-t készít, ubuntus cuccokkal megsépekelve, könnyű bővíthetőséggel, ha úgy akarok fogalmazni. Szóval leülsz te a géped elé, és frankón csinálsz magadnak egy házat, amire aztán rohadtul nem fog telni, de hát mért ne. A futtatásához JAVA kell. Most még írhatnék ide kisergényt, hogy ez tényleg mekkora, de úgy is ki fogod próbálni!

Smv-vel érdekes dologról beszélgettünk. Tételezzük fel, hogy létezik egy olyan szuperszámítógép, mely legenerálja a létező összes 800 MB helyet foglaló fájlt. (Ezt persze szigorúan elméleti síkon, hiszen ez rengeteg időbe telne, gondolom én.) Namost, ha minden igaz, akkor lehetséges, hogy ezek között a nyolcszáz megás fájlok között találhatók lennének olyan képek, hangok vagy videók, melyek létező személyeket, eseményeket és hasonlókat ábrázolnának. Vagy gondolkodjunk kisebb méretekben, mondjuk egy 10×10 pixeles képen, melyből mindegyik generálható változat meglenne. Érdekes gondolat, szerintem, még ha ennek technikai (és talán elméleti; nem tudom, hogy a különböző fájltípusok kódolásával hogy birkózna meg) korlátai is vannak.

Nem is olyan régen volt szó a »Sony Ericsson hájtek órájáról«, és pont ma láttam a Deákon egy nem kicsit durva óra plakátját. Rado valamilyen, sajnos nem emlékszem a teljes nevére, de nagyjából úgy nézett ki, mint itt lent a képen látható. Fekete, fényes, szolid, de három szó jellemzi: zafír, kerámia, titánium. Azt hiszem megvett.

Kíváncsi leszek, mi lesz, ha hivatalosan is megérkezik Magyarországra az iPhone (úgy értem, hogy majd nyomatják a tévében, hogy iPhone x előfizetéssel y szolgáltatónál z magyar birodalmi váltóér'), akkor vajon lesz-e itthon is balhé abból, hogy csak egy szolgáltatóval működik (méghozzá ha jól tudom, a T-Mobile lesz az a szolgáltató, mert hát ilyen a tökéletlen verseny). Két-három mobilkereskedőnél néztem, lehet már kapni, 140 000 és 170 000 forint között mozog a kártyafüggetlen ár (ezt picikét erős túlzásnak tartom; tény, hogy jóság az iPhone, de az USÁ-ból szállítással és mindennel szerintem egy százasból be lehet hozatni), meg kérdés, hogy ez a kártyafüggetlenség hivatalos-e.

Múltkor egyébként durván félóra leforgása alatt három iPhone-t láttam, három különböző embernél. Igazából még mindig egy dolog zavar benne: gyöngyszem. Értsd: én nem merném a Keleti Pályaudvar előtt felkapni az éppen zizegő majd' kétszázezres telefont, kihúzni a finom kis bőrtokjából, aztán rálehelni a tacsszkrínre, és akkor jobb esetben nem három késsel ébredni az intenzíven. Arról nem is beszélve, hogy a telefon valahogy jobb, ha kicsit masszív. Mert mész, leejted, hopp, felkapod, megint leejted stb., és az érintőképernyő lehet ezt nem viselné el. Persze nem dobálni kell, nem kosárlabda ez, csak hát mindenre gondolni kell. Bár mindenki állítja, hogy tökéletes műanyagból készült. Bár én tudom magamról, hogy a PDA-t is szépen a tokjában tartom, ami ütés-, csepp- meg porálló, és nem is nagyon szoktam utcán elővenni. Mert egyszerűen nem gyakori. Tíz év múlva már talán nem félő, hogy leütnek érte, mert olyan átlagos használati tárgy lesz, mint mondjuk most a mobiltelefon.

Valamint kíváncsi leszek, hogyan reagál a Microsoft a nagy iPhone-lázra, sürgeti-e majd a WM5-6 alapú okostelefonokat, vagy kiáll valami zunePhone megoldással.

Valamint a minap az jutott még eszembe – e a hosszú áradat lezárásaként –, hogy mennyire jól járna már az Apple, ha kidobnának a csúcsszuper oprendszerüket PC-re. Mármint hivatalosan. Persze lenne rengeteg mekes júzer, aki rögtön szidná Steve-et, de végső soron ha sikerülne nekik jól összerakni, lazán kitúrhatnák a Microsoftot a piac nagy részéről. (Igazából csak a nagy gémerek azok, akik nem váltanának osikszre, még akkor sem.) Persze ez nem fog megtörténni, pusztán csak mint képzelődés jutott eszembe. Én mindenesetre előbb adnék ki pénzt egy normálisan (értsd: a Windowsnál nem rosszabbul) működő OS X-ért, mint egy Windowsért. Én bajom.

A Sony Ericsson mérnökei nagyon tudnak. Lehet, hogy a dizájn nem mindig sikerül a legjobbra (bár ez az új telefonokról nem nagyon mondható el, ott van például a Z610i vagy a V630i, ami engem azonnal megvett, pedig nem szeretem a nem-kinyitható telefonokat). Na de, itt van ez az MBW-150, ami hát hihetetlenül jó ötlet. Egyrészt ritkajó James Bond-os fílinget ad, másrészt elegáns is, és nem utolsó sorban mutatja az időt. (Ezenkívül még van pár darab, szerintem nagyjából minden ízlést kielégít). Ja, hogy nem mondtam mi ez, hát egy óra:

De nem akármilyen óra, mert ez kommunikál a mobiloddal, mert hogy van ő benne Bluetooth. Szóval állsz télen a buszmegállóban, kezedben a karácsonyi csomagokkal, majd leszakad a karod, és valamelyik kabátzsebed legmélyén érzed, hogy valami bizsereg. És jobb esetben nem egy üszkösödni készülő testrészed az, hanem a telefonod. És te lazán ránézel az órára, és rögtön látod, hogy ki hívott, mit küldött üzenetben, és hasonlók. Fantasztikus ötlet, komolyan mondom. Ennek a darabnak az ára nagyjából hatvanezer forintra rúg, ami ha megnézzük az igényesebb órák árát, és hozzáadjuk a tudását, akkor nem vészes. Jézuskának mehet e-mailben, hogy 24-ére hozza, hehe.

Az órát egyébként VipeR mutatta.

Az EMKTV-nél jól küldik: ma betelefonáltam, hogy »még mindig nincs net«, közölte a diszpécser, hogy 72 órán belül küldenek szerelőt. Egy óra múlva telefonáltak, hogy 13.00-ra jöthetnek-é. Jöttek, megcsinálták, jóság. Viszont a szerelőnek beszólt egy ilyet a központos, hogy az SMC rúterrel nem rendszerünk mondhatni nem kompatibilis, vegyen Linksyst, azzal jó lesz, én meg mondtam neki, hogy ha ad rá harmincezret (igen, tudom, van olcsóbban is), akkor majd veszek. Hát azért nehogy már beetessen egy ilyen idióta szöveggel, érted. Mondjuk a szerelő is röhögött.

Ma pedig számtech házit csináltunk (ez egy ilyen beadandó többoldalas izé, mondhatni projekt), több-kevesebb sikerrel, mert az együtt töltött nyolc órából durván kettőt dolgoztunk. Belefér, mondhatni.

Volt szerencsém egyébként kipróbálni a Volán-féle elektronikus jegyautomatát, és hát tömören, meg röviden: fos. Ha kicsit összeáll, lehet még szar, de annál többet ebben a formájában soha nem fog elérni. Tehát az első hülyeség: miért kell olyan célállomásokat listáznia, amelyek felé az adott állomástól egyáltalán nem mennek buszok? Vagy például ha már van olyan, hogy járatkód, akkor mért nincs olyan, hogy betűzni akarom a célállomást, nem tíz percen keresztül szkrollozni. Meg én most konkrétan honnan tudjam, hogy a diákjegy hány százalékos? Oké, konkrétan tudom, hogy 50%, de általában 67,5% szokott lenni. Meg aztán a kinézet. Oké, nekem, mint bekékült agyú, bekockult fejű állatnak a számítógépek világában hellyel-közzel otthonosan mozgó fiatalnak leesett, hogy mi és merre, de egy számítógépekhez nem konyító, esetleg idősebb ember eléggé neccesen tudná kezelni. És ugye a célja ennek az, hogy megszűnjön a jegypénztár. Tényleg szép, meg tényleg okos dolog lesz ez, csak jelenleg még nagyon gyerekcipőben jár.

Jó dolog az, hogy ugyanolyan operációs rendszer van az ember »zsebpécéjén«, mint a számítógépén, de azért itt is vannak bajok. Például az ActiveSync nevű nemjóság. Mert ugye az nem úgy néz ki, hogy rátolod a PDA-t (biztos létezik ilyen bizonyos eszközöknél; máskülönben valahogyan meg lehet trükközni, csak még nem olvastam utána), aztán megjelenik, mint pendrájv, nem ám! El kell indítani az ActiveSync-et, és ha szerencsés vagy –ez az estek 90%-a –, becsatlakozik, aztán akkor mehet a móka.

A fájlmásolás azért necces, mert valami miatt irgalmatlan lassú. Szerintem egy USB 2.0-s eszköznek ennél sokkalta gyorsabban kellene küldenie az ipart. De ezzel még kiegyezem, mert nem kétszázmegás pornófilmeket küldök az eszközre, hanem dokumentumokat, általában. A dokumentumokat viszont át kell alakítani, hogy a Pokit Wörd, a Pokit Ekszel és a Pokit Ríder nevű szarszoftverek olvasni tudják. Itt jön még a baki, mert az ActiveSync elkezdené átalakítani, de a háttérben a szoftver, ami átalakítanká, lefagy, megfagyasztva ezzel az egész ActiveSyncet is. Ha pedig nem alakítja át az ember, akkor sokkal nyűgösebben kezelik a szoftverek az adott fájlt.

Ami ezenfelül nagyon nagy hiányosság, az a normális open dialog. (Ezt hogy mondjam magyarul? Megnyitási felület?) Szóval olyan kéne nekem, hogy kiválasztom a Storage Card-ot, vagy a Main Memoryt, aztán a My Documents könyvtárat, és megnyitok valamit. De nem mindenhol enged egyáltalán átlépni a Storage Card-ra. Szóval macerás, eléggé.

Valamint itt szeretném megemlíteni, hogy az Adobe fejlesztőinek küldenék ajándékba végbélen keresztül való fogyasztás céljából ötvenöt lófaszt, miután egyesével letörném az összes kezét, igen. Megmondom miért. Sok mindenért, de ezért pláne. Szóval, hogy néz ki egy PDF fájl megnyitása Adobe Reader for Pocket PC szoftvere? Gondolná a júzer, hogy megnyitás, Storage Card, My Documents, teszemazt gdf mappa, teszem azt sztudtetelek.pdf, aztán hadd szóljon. Hát pedig rohadtul nem így néz ki. Hanem úgy, hogy megnyitok egy PDF fájlt, ami közvetlenül a My Documents vagy Storage Card könytárban található, alkönyvtárakból abszolút nem megy. Ha megnyitottam, kilépek, és intézőn, vagy Total Commanderen keresztül megnyitom azt a PDF-et, ami kell, visszalép a Readerbe, és akkor megy. Lehet van erre megoldás, én még nem találtam, és ez így tré.

Valamint a Windows Mobile-ról is elmondható az, ami a nagyobbik testvéréről: itt is hiányoznak az általános kényelmességek, tehát nekem kell letölteni három-négyféle szoftvert, hogy kézreálló legyen.

Tehát így kis idő után eddig ezek a negatív tapasztalatok, ezeket leszámítva minden hepi.

Szeretném megkérdezni, hogy tud-e valaki olyan oldalakat ajánlani, ahol jó minőségű (normálisan tördelt, információkkal rendelkező, egyszerű szöveges vagy PDF állományú), magyar nyelvű elektronikus könyveket lehet letölteni, akár pénzért cserébe is, esetleg újabbakat is? Mert én biza inkább fizetek egy e-bookért, mint a könyv változatáért (rengeteg könyünk van, alig tudom hová tenni az újabbakat), ráadásul mióta felfedeztem a »javabook« nevezetű csodát, azóta méginkább, hiszen ha nincs nálam táska, vagy ha épp tömeg van valahol, vagy éppen ha áramszünet vagy csak sötét van, akkor sokkal jobb.

Angolul rengeteg e-bookot találtam, ingyér' és pénzér' is, de magyarul nem igazán. Szóval ha van valakinek tippe, akkor megköszönöm, ha elmondja. Písz.

Tudom, hogy vétek ilyenért bejegyzést írni, de meg kell osztanom a világgal (vagy legalábbis az olvasóim többségével), hogy: imádom a Sony termékeket!

Ennyi. Nincs itt semmi látnivaló, tessék oszolni, mert aztán jönnek a rendőrök, és elvégzik a piszkos munkát.

A Microsoft Installer is egy olyan dolog, amit kapásból lehetne likvidálni, azzal együtt, aki még csak gondolni is mert arra, hogy feltalálja. Úgy ahogyan van. Most őszintén: egy egyszerű telepítő (nem az alkalmazás!) miért igényel SS3 támogatással rendelkező szuperprocesszort? Gondolom tíz fájl átmásolása egyik helyről a másikra, plusz két bejegyzés létrehozása a regisztrációs adatbázisban atomerőművet igényel. Hihetetlen.

Megmondom én milyen a jó telepítő: gyors, kevés fájlból álló, egyszerű, megadhatom hová akarom tenni a stuffot, megadhatom, hogy akarok-e startmenü, asztali és kvikklancsos ikonokat, aztán már zúg is. És nem erőszakolja az újraindítást, ha nem kell, meg nem erőszakoskodik a readme állomány megnyitásával, és nem akar netről más dolgokat letölteni, meg névtelen felhasználói akármiket küldeni. Száksz.

Ellenben a nagy Windows-ellensségről, a folytonos Windowsban való hibatalálásról és hasonlókról a számtech gyakorlatot tartó előadó mondta meg az igazat: lehet, hogy vannak hibák, de ez – egy többszázezer (többmillió?) soros kód esetén – a velejárója. Ha száz soronként van egy hiba, akkor százezer sornál már ezer hibáról beszélünk. Persze attól függetlenül dögöljön meg a Mikró, a jó monopol helyzetével együtt. Apropó, jövő héten meg közgázvizsga.

Proggyakon ülök, 40°C meleg, zaj, büdös, meg javában megy a Java kódolás, két fő egy gép alapon. Az oktatóbácsi azt mondta, ravasz vagyok, merthogy felismertem a kizáróvagyot, amit egyébként Gergővel közösen oldottunk meg. Mindegy, ilyen melegben képtelenség értelmesebb szöveget összehozni.

A Java egyébként szimpatikus, csak az vele a bajom, hogy macerás. Telepítsél ezt, telepítsél azt, és akkor már ott vagy, hogy sehol. Hiába kicsi az alapprogram, ha közben a környezet van vagy cirka kétszáz mega. Ha meg épp nincs környezet, nincs net se, akkor a programod néz, hogy mit akarsz.

A JBuilder meg egy undorító szoftver, a dizájn része tűrhető, de a kódolási része (részben a magyar billentyűzetkiosztás miatt, részben a nyűgös automatikus szerkesztés miatt, ami folyton belepiszkál, és még lassít is) az gáz.

Kulcsszavakban: iPhone, minőség, Amerika, Kína, lol.

Szóval hétfő este itt járt a Jézuska, mert azt hitte, hogy már december van, csak kicsit elnézte a naptárat. De ha már itt volt, akkor megdobott a karácsonyi ajándékommal, ami egy Airis T620-as agyonhájpolt Pocket PC, WiFi-vel, Bluetoothszal, GPS-szel és egy szuper 1 GB kapacitású SD típusú memóriakártyával.

Azon kedves olvasóimnak, akik azt hiszik, hogy nem a gólya hozza a gyereket Jézuska hozza az ajándékot, azt is elmondom, hogy a készüléket a PDAMánia Webshopjában vettem, kereken hatvanezer köztársasági váltóért. (Mely egyébként az egyik legjobb, leggyorsabb és a ténylegesen legolcsóbb PDA és GPS üzlet) A megrendelés neten keresztül történt, gyorsan és fájdalommentesen, vissza is hívtak, hogy mehetek a termékért, és mentem is! (Bár mikor odaértem egy kedve szőke csaj aktiválta (volna) a rendelést, de az eltűnt a rendszerből; persze gond nem volt, csak azért fura.)

Még nincs vége, olvasd tovább »

Ez hihetetlen: az évek során annyi felesleges lemezt sikerült felhalmozni, hogy az már fáj. Ez többek között amiatt is rossz, mert általában mindig az a korong hiányzik, ami éppen kéne, és ilyenkor jöhet az, hogy a nagy állványon, a három hengeres tokban, és a két táska-szerű tartóban végignyálazni, hogy most merre is jár. Gáz. De úgy egyáltalán szerintem az optikai hordozók gázosak. A technika jelenlegi állása szerint kevés rajtuk a hely, mert ugye vannak már jóval nagyobb pendrájvok és hasonlók; ezzel szemben a méretük óriási. Rendkívül könnyen sérülnek, és utána nagyon kevés olvasó tudja szépen kezelni. Az egész elavult. Csak gondolom egy filmre például nem éri meg pendrájvot készíteni. Pedig jobb lenne; én valahogyan nagyobb biztonságban érzem az adatokat egy nem-optikai eszközön.

De tényleg. Nagyjából két-három éve (nem tudom pontosan) ő mondja a híreket a Sláger Rádió Bumeráng című reggeli műsorában, és hát azon felül, hogy kellemes hangja van, tud is olvani, tud beszélni, nem bakizik, és ha hallgatod, nincs olyan érzésed, hogy meg akarsz halni.

Ha nézek tévéhíradót, akkor meg a TV2 Tények elnevezésű változatát választom, és ma ilyen tízéves jubileumi akármi miatt mások ültek a stúdióban, név szerint Gombos Edina és Azurák Csaba. Utóbbi annyira nem hatott meg, de hát előbbi adta a szokásos formát.

Amire végül is két bekezdés, és rengeteg fölösleges szó után ki akarok lyukadni, az nem más, mint hogy Gombos Edina nagyon jól csinálja a hírek felolvasását.

Mefi naponta két órát hallgat zenét az »Samsung YP-Z5« MP3-lejátszóval, mely összesen 35 órát tud folyamatosan lejátszani (nem csalás, nem ámítás). Kérdés: hány napig bír Mefi zenét hallgatni egy teljes töltéssel, és vajon mennyi ideig tölt a készülék (utóbbit hasraütéses alapon). Megoldás: Mefi nagyjából 17 napig tud zenét hallgatni a fenti paraméterek mellett, egy töltéssel, amely pedignem kevesebb, mint 24 órát vesz igénybe. Ezért szereti Mefi az MP3-lejátszóját.

Mondhatjuk úgy, hogy léptem egy nagyot. Az Opera beépített RSS-olvasója jó (tényleg jó), de egyszerűen kinőttem. Több mint negyven hírcsatorna egyszerűen sok neki. Pedig nagyon nagy jóság, hogy beépítve van tálalva, de egészen addig, amíg nem képes mappák/kategóriák kezelésére, addig használhatatlan. Öt-tíz-húsz csatornára még oké, de negyvenötre már húzós. És azt hiszem, hogy egészen addig, míg ez nem változik, lemondok az Opera nyújtotta RSS-olvasóról.

Cserébe itt van nekünk a Feedreader, amit már egyszer próbáltam, de néhány zavaró apróság miatt lemondtam róla. Most viszont úgy tűnik ezeket javították. Tud mindent, ami kell, megbújik az óra mellett, csipog, ha úgy akarjuk, egy perces frissítés is van, működik pendrájvról is, és egészen jól testreszabható, de hát minek magyarázok, akit érdekel, próbálja ki.

Egyébként a »HTPC-mániám« odáig fajult, hogy végül beszereztem egy Speedlink SL-6399 típusú távirányítót. Az előnye az, hogy olcsó, a vetélytársaihoz képest, ügyes, masszív; a hátránya az, hogy nem konfigurálható, tehát fixen beállított kódokat küld, melyek egyébként a Windows Media Center izéjével 100%-osan kompatibilisek, a »Meedio« nevű ügyesokos szoftverrel, ami meg így néz ki:

Egyébként tényleg ajánlom ezt a HTPC dolgot, még ha csak nagyon egyszerűen egy médiacenter szoftverről, és egy távirányítóról is beszélünk, mert sokkalta kényelmesebb. Mármint azoknak biztosan, akik tévén keresztül, fotelból nézik, és nem szeretnek filmnézés előtt, közben és után billentyűvel meg egérrel szenvedni.

A »takarítás« közben jutott eszembe, hogy kéne valamit csinálni a »tönkrement egérkémmel«, de azért biztonság kedvéért bedugtam, és kipróbáltam, hogy megy-e. És láss csodát, a »VAIO-val« megy gyönyörűen meg szépen is. De a másik gépen nem, és ami az érdekes, hogy egy harmadik gépen sem. Fura dolog ez a technika, na.

A mefiblog korporésön (avagy közismertebb nevén The M) Szoftver És Szoftverszerű Szülemények Szállítója büszkén prezentálja a subtitleRenamer névre keresztelt jóságot!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Kis digitális farokverés gyanánt gondoltam megjegyzem, hogy mostanában feketére állítok mindent a gépen (de olyan húzós szinten). Tehá most például így néznek ki a dolgok:

• asztal;
• Delphi 5;
• foobar2000;
• mIRC (használjatok mIRC+bitlbee kombót MSN-ezésre, és másra is ;]);
• Notepad++;

Akár be is dobhatja mindenki a saját összeállítását. (A Windows-téma meg ha érdekel valamit ehunnét, a háttérkép innét gyütt, a bötűk meg »klírtájppal«, hangolás nélkül, mert ez az egyetlen, amivel a Mikró belopta magát a szívembe.)

És arra van valakinek valami tippje, hogy miért nem tudok fájlt feltölteni? Tehát a kód működött, aztán gondolt egyet, és beszüntette ezen szerencsés tulajdonságát. PHP-ről van ugye szó, és sem a copy(); sem pedig a move_uploaded_file(); nem megy, egyszerűen nem tölti föl (a könyvtárak jogai be vannak állítva, tehát nem ez a probléma).

Én kifogytam az ötletekből, valakinek esetleg valami kézzelfogható?

Nagy örömömre szolgál, hogy bemutathatom az új kinyitható-hordozható szörnyeteget, aki nem más, mint egy Sony VAIO VGN-S5XP (csúnya a neve, és alig lehet találni róla valamit a neten, cserébe német nyelvű a billentyűzete).

Így nagyjából másfél napnyi kísérletezgetés-telepítget-konfigurálgatás után csak annyit tudok mondani, hogy OMG. Kezdve ott hogy – német ismerősöknek köszönhetően – féláron sikerült megvenni, ami egy ilyen vasért szerintem nem rossz pénz.

Mivel a neten egy kukk magyar betű sincsen róla, ezért leírnék néhány gondolatot, teszt, leírás, ahogy tetszik.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Tegnap valami isteni sugallat ösztönzésére úgy gondoltam, hogy nekem SQL-mentést kéne csinálni, aztán mégsenem csináltam. Erre ma, mikor els? számítógépes megmozdulásként gondoltam megnézem a Vezírközpontot, és írok ide valamit, hát mi fogad? Couldn't connect to remote server. Mondom jáj, majdmegjavul. Aztán nem javult. Erre most 23.48-kor végre megjavult, a veszteség egy darab blogbejegyzés (amit bánok, hogy ez egy olyan megjelölt blogbejegyzés volt, kés?bbi olvasásra, Dujuszpík? címmel, de hát se baj). S?t, közben eF`k3_ jóvoltából ez a bejegyzés is megmenekült, puszipacsi.

Tehát a nap tanulságán kívül (mely a címben szerepel), a blogba holnap beépítek egy bekappert, azt hiszem. Valamint megállapítom, hogy tényleg blogfügg? vagyok, egyszer?en hiányzott a blogolás, így, hogy lett volna rá lehet?ségem (értsd: volt net, nem akadályozott semi, azt leszámítva, hogy tulajdonképpen nem volt blog). Ésés a sok kérd?jelet elnézve lehet, hogy esedékes lesz egy UTF-8-ra való átállás is, hiába kerülgetem. Csak jelen esetben még az új motor fejlesztésére is alig van energiám/id?m/kedvem, nem hogy még annak az UTF-8-as átalakításává.)

Eddig a pillanatig úgy voltam vele, hogy ha már menő nagyondrága MP3-lejátszó, akkor Zune, mert sokkal jobban megéri a pénzét, mint egy sokgigás iPod, ami semmit nem tud. Aztán gondolom erre Steve munkatársai is rájöttek bent az Almánál, ezért kidobták az új iPodokat, amik szerintem csúnyábbak, nagyobbak és drágábbak is, cserébe viszont okosak (és nem szépek).

Még nincs vége, olvasd tovább »

Múltkor a »tankönyvszoftver« ötletén felbuzdulva elkezdtem ügyeskedni, melynek eredménye egy teljesen más program lett, melyet a shopMaster névre kereszteltem (mert az angol cím trendi, és jobban hangzik mint mondjuk a román).

Még nincs vége, olvasd tovább »

Mivel szegény Gericom márkájú laptopom kezdi kiköpni a lelkét (és már csak azért is eléggé aggasztó ez, mert a vinyón vannak olyan dolgok, amelyek elvesztésének nagyon nem örülnék), ezért valószínű, hogy érdekelt leszek egy Lenovo 3000 N100 típusú laptop megvásárlásában, és amit kérdezni szeretnék, az nem más, mint hogy van-e olyan kedves olvasó, akinek kicsit komolyabb tapasztalatai (tehát nem olyan, hogy a dédnagynénjének a húgának a kisöccsének a csoportársának az apukája látott már ilyet és szerinte nem rossz, hanem olyan közelebbi élmény) volnának ezzel a jószággal kapcsolatban, és ha igen, akkor volna-e vajon oly' kedves, és megosztaná-e velem?

Van ugye az, hogy a tankönyveket a suliban adogatják a diákoknak. Ennek rengeteg előnye van, mert viszonylag jobb áron lehet hozzájutni, előre megrendelhető az iskolában, és egy helyen kapjuk meg, hasonlók. Az egész rendszerben egy rohadt nagy buktató van: az ügyintézés. Mert ugye legtöbb helyen ez úgy néz ki, hogy valamikor tanév közben leadod, hogy miket rendelsz meg. Aztán megrendelik a könyveket, és a következő tanév kezdése előtt átveheted őket. Odaállsz, a néni/bácsi megkeresi a listán (a neved és osztályod alapján), hogy milyen könyvek járnak, összeadja számológépben (advenced tankönyvnénik-bácsik fejben küldik, aztán kétezerrel többet adnak vissza, mint ahogy az tavaly velünk megesett), kiszámolja a visszajárót, és az egésszel egy valagnyi idő elmegy. Pedig.

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha készítenének egy egyszerű kis szoftvert, ami kezeli a diákokat, és hogy milyen könyveket rendeltek, mennyiért. Ide csak be kell pötyögni a nevet, az osztályt, megnézni, hogy oké-e, és megadni, hogy mennyit fizetett, a gép pedig már köpi is a visszajárót. Emberenként szerintem 4-5 percet lehetne ezzel megspórolni.

Csak egyetlen picike szerény megjegyzésem volna. Az oké, hogy most megszépült, meg meggyorsult (utóbbi ráfért) a Thunderbird nevezetű kedvenc levelezőm, de egyetlen dolgot nem értek. Mért kell minden tetves frissítésnél elvesznie az én magyar helyesírási szótáramnak, amit már kellőképpen javítgattam, feltöltöttem, és így tovább? A kérdés azt hiszem költői.

Szeretem azokat az embereket, akik nem értenek a számítógéphez, és emiatt úgy tekintenek arra, mint valami halálos ellenségre. Pedig igazá nem lenne nehéz alap dolgokat megtanulni, pusztán akarat kérdése. És fölösleges arra hivatkozni, hogy én ehhez öreg vagyok, mert szüleim sem fiatalok, mégis tudják olyan szinten kezelni a gépet, hogy a mindennapi munkához vagy szórakozáshoz nekik jó legyen. És rá kéne jönni arra, hogy a számítógép nem egy ellenség, hanem egy kényelmi eszköz, mely sokmindenben megkönnyíti az ember életét. Szerintem.

Tegnap küldtem be a Linkeldébe ezt az oldalt, ahol mindenféle alap windows-szoftverre ajánlanak alternatívát. Ottan leltem rá – egészen véletlenül – a Launchy nevű szoftverre, melynek lényege, hogy irgalmatlan kevés géphasználat mellett elbújik, és egy gyorsbillentyű (nálam ctrl+space, alapból alt+space) megnyomására előjön egy kis skinekkel felruházható ablak, ahová beírunk valamit, és lefuttatja. Persze a dolog okosabb, mint a windows sajátja, mert livesearch-szerűen működik (ahogy írod a betűket, úgy keresi a lehetséges szoftvert), és teljesen gyors, mert csak általunk mappákban található parancsikonokat nyomoz le.

Jóság.

A »linuxra való átállás« egész jól halad, már sikerült megoldanom a sokszor emlegetett élsimítást (itt egy jó kis cikk, angol persze), és kezdek barátkozni ezzel a Gimppel is.

Viszont kérdésem még akadna (és kérek mindenkit, hogy csak az válaszoljon, aki tud is valamit, olyan kommenteket, hogy linux szar, nemtom, de biztos megoldható kerüljük, köszike).

Itt van például a bluetooth Kubuntuval próbálkoztam, ahol ugye a KDE saját kékfog meghajtója üzemel, és kipróbáltam az ajánlott KMobileTools szoftvert is, ám a telefont és a gépet nem tudom párosítani; a gép látja magát a telefont, egy ideig csatlakozik is, aztán megszakad, minden hibaüzenet nélkül. Erre tud valaki megoldást?

A másik, hogy van nekem két darab olyanom, hogy WLAN-adapter (mert a laptop sajnos nem rendelkezik ilyennel), az egyik egy D-Link DWL-G122 típusú USB-s, a másik pedigy egy Option Globetrotter, amit a T-Mobile támogatásával szereztünk be (ez ilyen szimkártyás téma, szoftver sajnos nincs linuxra, éljen a winnyóz monopóliuma). Tehát, hol találok én ezekhez drájvert, vagy legalább az egyikhez?

A harmadik elég lámának fog hangzani: hogyan kell elindítani/telepíteni dolgokat? Mert az okés, hogy letöltök egy tar fájlt, kicsomagolom, aztán van benne nyolcvanöt szöveges valami, én meg nem tudok velük mit kezdeni. Odáig már eljutottam, hogy valahol a make parancsot kell kiadni, de sokszor ez is hibát ír ki. (Dejó dolog is az apt-get…)

Egyébként ez a Kubuntu tényleg szimpatikus. Ahhoz mérve, hogy 512 MB DDR RAM van a gépemben, kifejezetten gyors még a CD-ről működő változat is, tele van olyan kényelmes dolgokkal (testreszabhatóság terén főleg), amiket a vindózból hiányolok, és nem mellesleg szép is, a windózos fontrendereléssel meg pláne. De tényleg, az a legnagyobb bajom, hogy amíg ezt a pár dolgot biztosan nem tudom, addig nem merek átállni úgy, hogy letöröljem a windózt.

Most írja Efke, hogy az egyik kereskedelmi tévécsatorna műsorában azt mondták, hogy, idézem: […] megjelent az Internet Relay Chat, azaz az IRC. […] ez már csak egy szűk körben divat, mert magasabb informatikai képzés szükséges a használatához. Ez persze lehet, hogy viccesnek hangzik elsőre, de igen: aki nem ért az IRC-hez, annak jócskán kell tanulnia dolgokat, mert itt nem úgy működik, hogy kattints ide a regisztrációhoz, és valljuk be, hogy IRC-n nem arról híresek az emberek, hogy Gyere, Béla, majd én segítek., sokkal inkább arról, hogy lámavagy, aztán csá.

És tényleg: régen milyen jó volt már a Yahoo! Messenger és az ICQ. Emlékszem, sokkal gyorsabban becsatlakoztak, és lekérték a kontaktokat, mint az MSN, és már akkor sokkal okosabbak voltak, mint az MSN szoftvere most. Csak nem volt körültte hájp, meg a Májkroszoft támogatása.

Mióta amúgy egy picit otthon vagyok a webfejlesztésben, azóta egy picit nem szeretek jelszót használni. Mármint, a jelszó az jó, persze, csak ugye tisztában vagyok vele, hogy mennyire veszélyes dolog is: én például sokáig egy jelszót használtam mindenhol, ami nagyon jó is volt, mígnem »valaki feltörte a blogot«, aztán kénytelen voltam legalább itt más jelszót használni. És azóta úgy vagyok vele, hogy: a mindenit, hát mennyire egyszerű nem titkosítani a megadott jelszót. És vígan írod be, hogy felhasználónév: Géza jelszó: szeretemaszorosnoiLaBakAt1991, annak tudatában, hogy hát ezt biztosan titkosítják. Pedig nem biztos az.

És azóta van az, hogy minden oldalon más jelszóval regisztrálok. Igaz, ez kellemetlen, mikor régóta nem jelentkeztem be valahová, és néha öt-hat jelszóból kell tippelni, de megoldom. És legalább egy fokkal nagyobb biztonságban érzi magát az ember. Amire végül is ki akarok lyukadni, az nem más, mint hogy szép meg jó ez a sok technikai kütyü, de veszélyes dolog is.

Jó, az egy megabájt per másodperc letöltési sebesség után kicsit húzós a 3G, én is tudom, de annyiból jók ezek a megoldások, hogy ha három napot 'pesten kell eltölteni, akkor nem marad az ember internet nélkül, ója.

Másfél-kéthete nagyjából az történt, hogy meghúztam a derekam, vagy valami hasonló, és azóta igencsak fáj, ez pedig kihat a szépségemre, ez pedig azért baj, mert a szépségből amúgy sem jutott sok, és még azt keveset is elveszteni egy derékfájás miatt, hát nem tudom.

Tegnap amúgy elment a kábelnet és -telefon, a -tévé nem. Gondoltam oké, áramtalanítsuk a kábelmodemet harminc másodpercre, lássuk meg mi lesz, avagy indíccsuk újra, ahogy a helpdeszken is javasolják rögtön. Oké, meg is történt, de a kábelmodemen hat led helyett csak három világított, és a webadminjában (ami egyébként alapesetben 403 lenne) a lognál azt írogatja, hogy DHCP connection failed, oké, nem kapok IP-címet. Ötórányi várakozás (és kb százszor ennyi sikertelen csatlakozás) után végül felhívtam a' ügyfélszolgálatot, és már mondták is, hogy bocsika, de az internet és telefonszolgáltatásunkban fennakadások tapasztalhatók, kollégáink már dolgoznak a hiba helyreállításán, köszönjük türelmét és megértését, nincs mit. Ezzel párhuzamosan a vezetékes (KNC) telefon is műszaki hibát majmolt.

És eközben arra gondoltam, hogy mennyire, de mennyire függ az ember ezektől a szaroktól. Mármint, nem azt mondom, hogy végem volt ötórányi internetezés hiányától, csak gondoljunk bele: lerohad valami központ, és az egész, biztos(nak tűnő) lábakon álló kis világunk, ahol a neten intézzük az átutalásokat, telefonon kapjuk a megrendeléseket és így tovább, egyszerűen felborul, és ott állunk a számítógéppel, ami net nélkül éppen használhatatlan számunkra, és a telefonnal, ami süket. És mi van, ha nincs valakinek mobilja, és pont akkor lesz rosszul?

Vagy például elmész bevásárolni, fizetnél hitelkártyával, de a szerver épp haldoklik. Várnod kell perceket, órákat, míg végre megkapod, ami a tiéd, és az üzlet is, ami az övé, de te közben már rájössz, amire más esetleg nem: az életünk mindenféle műszaki eszközöktől, és egy plasztikkártyától függ.

Persze kocsifüggő »még mindig nem vagyok«, de a szépet azt szeretem, és el kell ismerni, hogy az új Fiat Bravo bizony szépes, vagy legalábbis nekem tetszik. Dizájnos vonalak, a képen épp szép szín (bejövős ez a szín, mostanában elég divatos is, ahogy nézem), és fasza háttér. Szóval rendben van a dolog, nem tudom a Fiat autók terén mennyire van otthon, de a kinézetet most nagyon eltalálták.

Amúgy megvan az ultimét spamszűrő-ötlet: ne a júzer írja már be, hogy milyen nap van, meg mennyi hatszor száz plusz tizenkettő. A spambot dolgozzon! Kell egy mező, amit nem szabad kitölteni, de ha mégis kitöltené valaki, akkor ugrik a komment. A szegény spambot persze ezt nem tudja, és beír valamit oda is, aminek következményében rögtön ugrik a kommentje. Már csak tesztelni kéne.

Többek között még azért is szeretem az Opera böngészőt, mert ha esetleg le fagy a gép, vagy egy áramszünet miatt újraindul, úgy, hogy éppen a kedvenc pornóoldalaimat böngészem mondjuk, akkor a következő indításnál a böngésző megkérdezi, hogy mit szeretnék csinálni:

• folytatni ott, ahol abbahagytam: ekkor még az el nem küldött kommentek is visszaállnak;
• üres lappal kezdeni;
• kezdőlappal kezdeni;
• elmentett munkafolyamattal kezdeni.

Na, kedves linuxőrült blogolvasók, most lehet fröcsögni, hogy használjlinuot, aztán tessék nekem ha megoldható pár kérdésre választ adni. Igazából van pár dolog, ami miatt nekem para az egész Linuxra való átállás. Az egyik ilyen a betűk élsimítása, bár ez egy windózos fontkészlettel eszközölhető.

Aztán van nekem bluetooth-adapterem, amit jó lenne használni, sőt tovább megyek: »SonyEricsson W300i« mobiltelefonomat sem lenne rossz pl. távirányítóként használni, meg szinkronizálni. Tehát aki erre mond egy szoftvert, azt üdvözlöm.

Az én drágalátos lepitopiban használt alaplapi (Intel Graphics 2) videókártyámmal szeretnék olyat, hogy kirakom a tévére, sőt mi több, kiterjesztett asztalként használom a tévét, és még azt is megmondom, mondjuk a linuxos HTPC-szoftvernek, hogy hát ő a tévén induljon default. Mert ne kelljen mindig variálni már ezzel is, ugye.

Így nagyjából ennyi, de ha valakinek van még valami tapasztalata, mondhatná. Ja, és a szokj meg a másikat, szokj hozzá hogy nincs téma nem érdekel, köszi.

Van-e itt olyan tapasztalt ügyes-okos júzer, vagy olyan, aki már látott olyat, hogy: eltűnnek az ikonok a taszkbárról (értsd: az óra mellett lévő terület). Namármost nincs bekapcsolva a nyilacskázós módszer, tehát ez ugye alapból kiesik, és néhány ikon látszik. Most például fut egy uTorrent, MyPhoneExplorer, Skype, Daemon Tools, Total Commander, Agnitium Outpost Firewall, mIRC, valamint a hálózati ikon és a Bluetooth™ ikon. Namármost ezekből konkrétan a Skype, a Daemon Tools, a mIRC és a Total Commander látszódik, valamint a két rendszerikon. Az uTorrent és a MyPhoneExplorer nem, ami kicsit bosszantó téma.

Rendszerizéket átnéztem, vírus nem van. Ötlet, tipp?

Szerintem aki sokat telefonál, annak lazán megéri beruházni egy WiFi-s, vagy USB-s Skype-telefonra, vagy csak simán géppel telefonálnia Skype-pal. Most komolyan: 0,020 eurós percdíj (ez nagyjából öt forint jelenleg) kinek ne érné meg, úgy, hogy a legolcsóbb telefontársaságnál is 8-10 forint minimum a percdíj (még ha ingyen is van)?

A Microsoft állítja, az ő találmányuk új és forradalmi. Szerintem pedig nem az ő találmányuk, és ebből következően nem is olyan új.

Tegnap smv és efke segítségével (köszipuszi! :*) sikerült beberhelni a mIRC nevezetű programot, hogy valami olyan kinézete legyen, amilyet én szeretnék. Persze a színezés az még nekem is megy, de azokhoz, amiket szerettem volna szkriptelni is kell, és a mIRC szkriptelését én meg eddig annyira nem. A lényeg hogy most zsír, ahah.

Pont azon agyaltam, hogy ez a jó a »foobar2000«, és a mIRC is, mert aki egy picit ért hozzá, az nagyon-nagyon a saját szájízére tudja igazítani.

És pont ez a jó a linux rendszerekben, nekem meg pont ezért nem jönnek be: hiába a júzer frendli téma, egyszerűen sokat kell konfigurálni, mert az alap rendszer biztos, hogy nem olyan, amilyet szeretnél. Aki persze ért hozzá, meg van kedve-ideje, annak jó.

Szóval.

Igazából Delphivel való egygépes adatbázis-kezelésre (tehát nem szerveres megoldásra, mert arra egyértelműen MySQL, ugye) a legjobb megoldás szerintem a Firebird. A Delphihez – jobb esetben – járó alap InterBase komponensekkel kényelmesen kommunikál, és a kész programhoz mindössze egy DLL fájlt (gds32.dll, vagy fbclient.dll), és az fdb kiterjesztésű adtabázis-fájlt kell csatolni. Létezik neki szerveres változata is, de kisebb megvalósításra az embedded verzió is tökéletesen megfelel. (Ilyenkor, mint ahogyan azt előbb említettem, nincs szükség külön programok, szolgáltatások futtatására, csak a DLL fájl elhelyezésére.) Az egyébként teljesen ingyenes rendszer egyetlen hátránya, hogy az adatbázist egyszerre csak egy alkalmazás nyithatja meg.

Ha pedig valaki be akar ruházni egy komolyabb adatbázis-kezelőre, akkor ott van az SQLManager ami ezen a téren az egyik legjobb szoftver, csak ez a potom 500 USA dolláros induló(!) árán meg is látszik.

Nem egy »Sandisk Sansa E250«, nem viszi a filmeket, csak kétgigás, cserébe gyönyörű a hangzása még az eredeti fülessel is. A menüje kényelmes, gyors, és ráadásul jól is néz ki (legalábbis nekem tetszik). A gombsor a legjobb, bár kicsit szokni kell: olyan mint egy tacspad a leptopon, és ha erősen megnyomod, akkor veszi okénak. Így néz be:

Előzmények: Tékettő a mefiblogon

No, hát szeretettel üdvözlök mindenkit itt a mefiblog első WLAN-adásában, melyet az ágyban elterülve írok, mert miért ne. Sikerült tehát beszerezni a csodálatos D-Link rútert, így már üzemel is a találékonyan home@mefi.be névre keresztelt WiFi-hálózat, WPA-PSK titkosítással, hogy ha valaki itt a senki közepén (amit kétlek) akarná, akkor mégse tudja oly' egyszerűen lopni a netet – legalábbis ne tőlem.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Hehe, emlékszem, mikor megvettük az első egerünket a géphez. Akkor még valami régi vason toltuk, 386 talán, anyum munkára használta, éshát a Windows 3.11-ben igazán nagyot ütött, hogy tolom az izét, és mozog a kis pöcök a képernyőn. Emlékszem, be voltam sózva, hogy rajzolhatok a gépen, és húú, meg háá. Most meg: lemerül az egér (mert lusta vagyok, és elfelejtem beletolni a bölcsőbe), és már kész pánik van, olyan érzés, mintha a zuhanó repülőgépben letörne az egyetlen botkormány, vagy hasonló.

foobar2000 ahogyan Mefi szereti

Azt hiszem, ma véget ért egy korszak nálam. Délelőtt minden külső utasítás és előzetes egyeztetés nélkül letöltöttem a foobar2000-ret, just for fun alapon, és nem kicsit megtetszett. Nem csak a hangzáson van a hangsúly (a Winampben is be lehet állítani, hogy 32 bites legyen a kimenet), sajnos a Kernel Streaming nem igazán megy (egy szép kék halál volt az eredménye másfél szám után), viszont sokkal kevesebbet eszik, és ezerszer testreszabhatóbb.

Igen, követem a tömeget, és beléptem én is a fúbárt használók táborába.

Egyébiránt, ha valaki leptopot akar venni, annak egyet biztosan tanácsolhatok: kerülje a Gericom márkát. Anno, kb. másfél éve, mikor megvettük ezt a masinériát, örültem mint az a bizonyos majom. Nem is volt vele gond, egészen mostanáig. Nem tudom, hogy ez mennyire természetes, de a burkolat kopik. A bal és a jobb oldali kezem alatti széleken, az ezüst festék leginkább már fekete, és a klaviatúra alatti rész is kezd kikopni. A bal taccspad gombjának (én általában ezt nyomkodom, nem az egéren lévőt) nagy része már fehér, a sok nyomkodástól. A képernyő tetején található védőrész két ponton fel van hasadva, mintha feszítené valami (nem nagy dolog, takarítás közben vettem észre a két apró kis fekete csíkot). De ami leginkább felháborított a múltkor: megnyomtam a hatos gombot, és az meg visszapattant a szemembe. Persze letört, külön billentyűkészletet meg nem igazán láttam még (majd talán megpróbálok egy Amilóhoz valót). Most jelenleg az Fn billentyű csücsül a helyén, mert azt szinte soha nem használom.

Persze nem vagyok elégedetlen; másfél éve hűen szolgál, és ez a leptop ha nincs is hurcolászva aktívan, azért napi 12 órát lazán üzemel (esetenként 24, 48 is becsúszik), és elég sokszor, sokmindenre használom. (Zene, film, net, programozás, játék estébé.) Az akksika viszont frankó; két óra iksz percig még lazán bírja.

Szóval ez csak tipp akart lenni: kerüld a Gericomot.

Asszem hamarosan be lesz ruházva egy vezetéknélküli rúterre. Sőt, ha megoldható, úgy fogom csinálni, hogy a vezetékes rúter egyik kimenetébe tolom a vezetéknélkülit, aztán hadd szóljon, lehet menni a kertbe, meg a fürdőbe leptoppal. A rútert már kinéztem, még valami USB-s kütyün gondolkodom, de az a baj, hogy ezek többsége hat-hétezer forintba kerül, ennyit meg most nem találok érdemesnek rááldozni.

A drótnélküli rúter meg SMC lesz, akárcsak a drótos, mert egyrészt megbízható, és jó áron lehet hozzájutni, meg másrészt csak.

Megjelent kedvenc böngészőm legújabb verziója. Lehetne regélni, hogy mit javítottak, meg mit nem, lényegtelen. Értelemszerűen jó, mert jó volt az előző is, rontani meg minek rontanának. Az újdonság viszont, a Speed Dial nevezetű cucc, ami így néz ki (lehet rákattintani, és lehet nagyobb lesz):

A lényeg, hogy ez a menü megjelenik, mikor az New tab gombra rákattanunk erősen. Itt beállíthatunk kilenc weboldalt, melyeket egy kattintással elérhetünk, és amelyekről rögtön élő kisképet is kapunk. Szeritem bejövős.

Mindenesetre fogok írni egy levelet Operáéknak, hogy az RSS-olvasóba igazán tehetnének már egy rendszerezési lehetőséget (mint a könyvjelzőknél), és akkor bombább lenne.

Most poénból (meg kíváncsiságból, hogy mit bír a vas) megtoldottam a grafikus megjelenítőeszközök számát plusz egy monitorral. Közben beindítottam egy filmet (egészen pontosan Heroes 1×14-et), melyet a ráadás monitoron nézek, teljes képernyőn. Most megy nagyjából tíz perce, eddig jól bírja. És nem kicsit fílinges egyébként, olyan mintha két géped lenne, amit egy egérrel meg billentyűvel irányítanál. :D

Buli lenne egy HDTV. Eddig úgy voltam vele, hogy teljesen fölösleges, mert jelenleg magyarországon a digitális kábeltévé még ismeretlen fogalom, szerintem jelenleg nincs is olyan szolgáltató vagy csatorna, amely HD minőségben sugározna. Viszont mióta beszerezhetőek egyéb módon is filmek és sorozatok, akár HD-s verzióban is, azóta egyre jobban tetszik a dolog.

Tulajdonképpen az ilyen böszme plazmatévékkel az volt mindig is a bajom, hogy szélesvásznú (16:9-es). És amíg leültem elé tévézni, addig igencsak zavaró volt, ahogyan a 4:3-as adásokkal bánt. De ugye a HD-s adások kapásból 16:9-ben készülnek, tehát nó para. Ráadásul már a tévékben is elég kevés műsort nyomatnak anamorfikus módszerrel.

És végső soron az árak sem olyan vészesek (már). Persze még mindig drágák egy átlagos magyar zsebnek, de azért egy-másfél éve nem igen lehetett ~180 000 birodalmi forintért HD-Ready plazmatévét kapni. Olyan ez mint a házimozi. Eleinte az is luxus volt, ma meg már alapnak mondható minden háztartásban.

Ilyenkor amúgy milyen buli lenne egy időgép. Előre röppenni húsz évet, és megvenni valami – akkor – gagyinak számító olcsó húst, és visszajönni vele ide.

A címben emlíett alkalmazás (mostanában csupa kocka téma, nézd már) egyébként jóság. Régen volt hasonló, ami fizetős volt, tíz vagy húsz beállítást lehetett, a viszavonást is egy beállításnak vette. Nem is ez a lényeg, hanem az olyan apróságok, mint az asztalon a parancsikonon található kis nyilacskák kilövése, a fájlkezelő ablakban a saját helyek hozzáadása és hasonlók, amik mind-mind kényelmesebbé teszik a rendszert. Azt viszont nem tudom, hogy a Mikróék végül is mért szánták rá magukat, hogy egy ilyen szoftvert kiadjanak, nem az ő stílusuk.

Jah és, igen tudom: más operációs rendszerekben csak itt, meg ott kell átírni és már megy is, tudom én, tényleg.

Nagy lett az érdeklődés, szóljon hát ez a bejegyzés a már jó ideje kedvenc médiacenteremről. Talán még emlékszik valaki, hogy anno áradoztam a HTPC csodáiról, és nem sokkal később említettem a SesamTV nevezetű alkalmazást.

A SesamTV-t aztán később lecseréltem. Nem azért mert rossz, hanem mert megtaláltam egy alkalmazást, amit régóta kerestem, és nem csalódtam benne, mert azt – sőt néhol többet is – nyújtotta-nyújtja, amit elvárok.

A folytatásban lesz letöltéshez is link.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Megint bepróbálkoztam az iTunes-szal, és megin oda jutottam, hogy nekem ez nem kell. Kapásból nem tetszik, hogy rögtön felrakja a QuickTime-ot, meg vagy három szolgáltatást, tudtomon kívül (lehet szidni a Winampot, de az legalább megkérdezi, mi van). Aztán a szokásos bajom: színes-szagos, csillog-villog. Fölösleges. A zenelejátszó ne szép legyen (arra ott a médiacenternek való meedio, filmet úgyis azzal nézek, pörfekt szölüsn), hanem gyors, egyszerűen kezelhető, és kényelmes. Tudom, maradi vagyok, de mióta számítógépen zenét hallgatok (ez nagyjából 8-9 év lehet) Winampet használok, mert csak. Igen, gagyi kaki, mert nincs benne ilyen-olyan media library, de mellesleg ez az első szolgáltatás, amit mindig kikapcsolok. Egyrészt mert általában két-három műfajú zenénél nem hallgatok többet, másrészt van az a klasszikus pléjlist megoldás, ami nekem bőven megfelel. Ha nagyon akarok valamit, megoldom persze a médiatárral én is.

Aztán itt van ugye a SHOUTcast meg az egyéb jóságok, amikhez viszonylag nagy a támogatottság, és Winamppel tökéletesen működnek. Nekem tényleg nincs szükségem arra, hogy egy media library kedvéért cseréljem le a zenelejátszásra használt alkalmazást. És azzal se jöjjön senki, hogy a Winamp csúnya, mert az ötöshöz már elég komoly kinézetű szkinek vannak, tehát ez nem lehet kifogás.

Persze ez is olyan ízlések-pofonok dolga, mindenki maga dönti el mi jön be neki. Mindenesetre mai napig azt mondom, hogy miközben ülök a gép előtt, és valami főbb tevékenység (szövegszerkesztés, kódolás akármi) mellett szól a zene, erre fölösleges csicsás, memóriazabáló dögöket telepíteni. Ha meg csicsát akarok, kirakom a szisztemet tévére, oszt' hadd szóljon, a filmeket úgy is ott nézem.

Azért a Ciscónál nem kicsit fanatikus emberek vannak (és ezt most a lehető legpozitívabban értem). Videókonferencia és -chat? Ugyan már, ez a múlt: a jövő a TelePresence! Mint az a képen látható, ez egy speciális berendezés, mely a videókonferencia szónak új jelentést kölcsönöz. A dolog úgy néz ki, hogy velünk szemben hatalmas benga állat HD-s tévék figyelgetnek, fölöttük HD-s kamerákkal, amiknek köszönhetően 1:1-es arányban láthatjuk üzletfeleinket, akik összesen hatan lehetnek. Vannak izgi puskamikrofonok is, a tökéletes hanghatás érdekében.

A teljes berendezést a Cisco szállítja, világítással, asztallal és eszközökkel. Az árát nem tudom – nem is nagyon érdekel –, de szinte biztos vagyok benne, hogy triplanullás összeg, nem forintban persze. A szolgáltatáshoz IP-telefon is jár, a rendszer üzemeltetése elvileg ritka egyszerű és kényelmes (ellenben nem olcsó, gondolom).

Ha multimilliárdos cégtulaj lennék, tutkó beszereznék egy ilyet.

Anno az ICQ-val is az volt a bajom, hogy hihetetlenül sok felesleges dolgot raktak bele, aminek az lett az eredménye, hogy megzabálta a gépet, és az egész az eredeti cél – a csevegés – rovására ment. Azt hiszem az ICQ nálam ezzel bukott el.

És ezzel fog a Nero nevezetű CD- és DVD-író is elbukni. Mert ugye a hatos verzió nem megy, tehát kell a hetes. Az meg 190(!) megabájt helyet foglal. És ebből a CD- és DVD-író nagyjából negyven mega. A többi meg a sok csicsás mellékalkalmazás, mint például a Nero Home, ami egy médiacenter lenne, de használhatatlanul szar. Aztán, rákattanok, hogy dévdét akarok írni, és akkor két és félpercnyi szenvedés után megnyitja az ablakot. Hihetetlen. És nem lehet ám olyat csinálni, mint pl. a Winampnél, hogy majd csak annyit töltök le, amenyi kell, nem. Töltsél le százmegát, aztán majd nem használod ami nem kell…

És az összes rohadék program egyre nagyobb. A Microsoft Office 97 Small Business (Word, Excel) nagyjából ötven megabájtot foglalt, a lényeges dolgokkal. A 2000 már majdnem százat, de sebaj, váltottam. A 2003 nagyjából ötszáz mega(!) telepítve, és ezek azért elég húzós számok, pláne ha belegondolok, hogy anno a Word és az Excel húsz darab floppylemezen elfértek. Vagy ugye a Windows – a legújabb verzió már tíz gigabájtot is el tud foglalni (tény, hogy cserébe semmi drájvert nem kell telepíteni, de akkor is).

És ezek azért elgondolkodtató adatok, szerintem nem csak a csicsára, hanem a méretre és a működésre is ügyelni kéne kicsit.

Az iPhone körüli hájp teljesen sokkolta a kütyümániás júzereket, ám a Motorola is előrukkolt valami érdekességgel, ami ha nem is olyan hájtek, mint az Apple produktuma, érdekesnek mindenesetre eléggé érdekes.

Ez pedig nem lenne más, mint a Motorola telefonok kerékpárral való feltöltése. Arról van itt szó, mint Pistike cangáján: teker ezerrel, a lámpa meg majd' felrobban örömében. Ugyanez történik itt is: jóember teker, a telefon meg tőt.

Egy átlagos polgárnak nem nagy durranás ez, haza megy, bedugja a töltőt, rátolja a telefont, aztán szevasz. De a Motorola olyan országokba szeretné eljuttatni találmányát, ahol kevés, vagy nehezen elérhető a villamosenergia-forrás.

Biztosan minden hatéves kissrác ezt nyomja három éve, de én csak most jutottam el idáig: csináltam blútuszos rimót kontrollert a telefonomból. (Aki csinált már ilyet, az lapozhat.)

Ehhez semmi más nem kellett, mint egy Bluetooth adapter (kicsit szebb színben), egy Sony Ericsson W300i és a Sony Ericsson saját gyártású szoftvere, a Bluetooth Remote Control, melyet innen lehet letölteni. Eztán annyi a dolgunk, hogy rajzolunk vagy letöltünk valami képet, amit a telefon mutat, távirányító módban (én ezt ügyeskedtem össze nagyjából két perc alatt), beállítjuk az adott gombokhoz történő adott gyorsbillentyűket (például: 2 = LCtrl + Alt + P avagy pléj), megmutatjuk a program által mentett akármi.hid cuccost a telónak, és már mehet is a móka.

Csak ennyit akartam.

Ebben azért én nem lennék olyan biztos. :D

Oké, hogy szép, csillog és villog, meg zenél és zörög, de addig nem sokan fogják használni, amíg egy kisebb erőmű kell az üzemeltetéséhez. Pláne nem azok, akik mondjuk játszanának is a PC-n. De ez csak az enyém véleményem.

Régóta keresek egy HTPC-szerű szoftvert, amitől nagyjából a következőket várom el:

• Legyen gyors: nekem ne szaggasson, ne várjon perceket mire átmegyek egyik menüből a másikba.
• Legyen szép: Nincsenek nagy igényeim, de azért mégse ilyen piros alapon fehér betűkkel írt, összehányt ócskaság legyen.
• Legyen okos: Ne kelljen sokat szenvedni például a zenék és filmek adatbázisnak (library, vagy hogy csúfolják) felépítésével. Tudjon szépen működni teljes képernyőben, kezelje a lejátszási listákat és működjön távirányítóval stb.
• Legyen kicsi: mert a méret a lényeg, 40-50 MB-nál több ne legyen.
• Legyen jól látható: mert ha az ember televízión nézné azt a filmet (és mondjuk nem HDTV-n), akkor a betűkből semmit nem lehet látni, egy jó 18pt alatt.

Biztos az elvárásaim a komolyak, vagy a szoftverpiac szegényes, de nem igazán leltem a magamnak valót. Két nap alatt megnéztem a létező összes HTPC-szoftvert (nem viccelek), és már-már kezdtem feladni. Aztán megismertem SesamTV-t, és rájöttem, hogy ennél jobbat hova. A fentebb felsoroltakat tudja, és még tán többet is. Szabadon dizájnolható (legegyszerűbben a háttérképek cserélhetőek ki, a hardcore arcok pedig Flashben is ügyködhetnek).

Ingyenes, okos, szép és gyors – kell ennél több?

Gondoltam kipróbálom a suliból a remote desktopot. Az ötlet nem volt rossz (mint ahogyan szolgáltatás sem az; a windóz funkciói közül az egyik legértelmesebb), de a suli remek tűzfala nem engedett ki. Majd valahogyan megpróbálom kikerülni, mégse lenne az olyan rossz.

És amondó vagyok, hogy 333 MHz-es gépekre, 256 MB SDRAM mellett bűn, ismétlem: bűn XP-t telepíteni. Tudom én, hogy viszi, csak nem mindegy, hogy mire megy el negyvenöt perc; a Word megnyitására, vagy három feladat megoldására.

Apple iPhone: zenével, TV-vel, widgetekkel meg csicsás kinézettel, valószínűleg sok nullával végződő összegért.

Meg Apple TV, körülbelül hatvanezer forintért, Mac Mini dizájnnal és iTunes-szal.

Hogy mik nem vannak!

Azon agyalok már jó ideje, hogy lófaszt házimozi. (Húde vulgáris vagyok mostanában.) A két disznó hangfal megvan, igaz HiFi-tornyon keresztül megy, de tökéletes hangminőségben. Egy faja kis HTPC-t kéne összerakni, de ezzel az a gond, hogy az előre legyártottak nagyon drágák, az ilyen célra tervezett házak sem olcsók, meg ha már az ember PC-re költ, akkor inkább hosszabb távra, és nem feltétlen ilyen célra.

Pedig. Egy asztali DVD-lejátszó, ami viszi a DivX, XVid és mindenféle csini formátumokat, nagyjából 60-70 ezer forint, aminek megvan a hátulütője, hogy csak lemezeket (esetleg memóriakártyákat) kezel. Namármost, egy homemade megoldott HTPC körülbelül százezerbe kóstál, cserébe olyan szolgáltatásokkal, mint az a bizonyos élő tévéközvetítés megállítása és a társai. Plusz egy internetkapcsolattal már lehet mindenféle extrával bővíteni, elég csak ránézni a Windows Media Center Edition-re. És akkor nem is beszéltem a kodekek megoldásának kényelmességéről és hasonlók. Elgondolkodtató, mindenesetre.

De hát a pénz, ugye.

Tegnap smv-vel mindenféle windózszépítgetésekről beszélgettünk, és arra jutottunk, hogy a Royale Noir sokkal szebben néz ki, mint a Luna, bár tény, hogy ha a Royale Noir lenne az alapértelmezett, akkor most a Lunára mondanánk, hogy szebb, de sebaj. És egyébként tévedés, hogy a windózhoz nem lehet letölteni témákat, csak külön program futtatásával, mert van egy ügyes kis patch, ami ezt orvosolja.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Szeretném minden torrentező figyelmébe ajánlani a teljesen ingyenes G3 Torrent nevezetű klienst. Gyors, kicsi, okos, kényelmes, szépen megbújik a taszkbáron és még szép is. Tehát minden amit én általában elvárok egy alkalmazástól.

A bejegyzést meg véletlen előbb publikáltam, nem láttatok semmit.

A cikk minőségéért bocsi, de ez a kütyü bámulatos. Évek óta szenvedek ilyen kütyümániában, és ez a PDA mindent visz. Csak nyolcvanezer kéne hozzá. Ha én egyszer gazdag lennék, sallala…

Tegnap kettő darab csalódás is ért. A dolog úgy kezdődött, hogy benéztünk poénból egy nagyobb műszaki áruházba, hátha van kitéve Maci. Volt is, de valami piszlicsáré kis 13,valahány colos kijelzővel megáldott semmi. Komolyan, két tenyérben elférne. Cserébe könnyű, meg minden. Nade, nem baj, gondoltam, nézzük meg még közelebbről ezt a mekosikszet. Meg is néztem volna, nyomok egy szpészt, hát nem Windows XP fut? Macin?! Botrány.

Kicsit magamhoz tértem, aztán ballagtunk tovább, mikor észrevettük az XBOX-360-as csodát. Éppen a NFS: Carbon szaladt rajta. Ez sokkal nagyobb csalódás volt. Kezdjük ott, hogy elmaradt az a nextgen beköszön feeling, ami csak azért zavaró, mert amennyit reklámozzák (mind a konzolt, mind a kérdéses játékot), nem ezt vártam. Aztán itt van rögtön a grafika: oké, tükröződések ütnek, ezt el kell hogy ismerjem, de semmi, mondom SEMMI élsimítás. És az milyen már?! PS2-nek sincs valami überállat grafikája, de azért az élsimításra mindig büszkén néztem. Itt meg semmi. Ráadásul egyszer-kétszer be is szaggatott a játék, ami meg pláne zavaró, bár eléggé lelakott egy gép volt kitéve.

Aztán amin végképp felháborodtam, az ismét az emberi butaság. Nézegessünk fényképezőgépeket, gondoltam. Ott volt az új Canon EOS 400D, gondoltam lövök vele egyet. Lőttem volna, ha nem lett volna az elem lemerülve. És végig az összes gépben. Miért? Mert bekapcsolva hagyták, azért. Meg aztán, szétnyomkodva, tönkrevágva, megkarcolgatva meg minden. Hihetetlen; ha befejeztem valaminek a használatát, alap, hogy kikapcsolom. Nekem ezt ötévesen beleverték a fejembe, nem tudom, hogy másnak miért jelent problémát. Akit meg komolyan érdekelne, nem tudja kipróbálni emiatt.

Isten kíméljen meg mindenkit az ActionScripttől, meg a Flashtől úgy általában. De azért ha valaki nagyon pro, elmagyarázhatná nekem, hogy a gyönyörű képemből mért csinál egy adag moslékot. Mint valami tömény tömörítéssel megáldott jépégé. De legalább már szól a zene, szerintem ez is nagy teljesítmény.

function loadStage($var,$tpl){
	$start = strpos($tpl,"<mb:$var>") + strlen("<mb:$var>");
	$end   = strpos($tpl,"</mb:$var>");
	return substr($tpl,$start,$end-$start);
}

Azt hiszem, ezzel picit könnyebb lesz egy pár dolog. (A sebesség már más kérdés, azzal még valamit csinálni kell, de azért 0,4 fölé ritkán megy.)

Ha mondjuk ne adj' Isten valaki SQL-kódot akarna kipróbálni lokálhoszton, akkor a LIMIT után ne üssön eggyel több nullát, mert lehet, hogy nem szívleli meg a vas.

Stahl Judit mefi programozási jótanácsait olvashatták.

Ha akadna a mélyen tisztelt olvasóim között olyan, aki Sony Ericsson típusú mobiltelefonnal rendelkezik, és netán-tán még a számítógépével is szereti azt összeköttetésben tartani azt, akkor biztosan fog örülni a MyPhoneExplorer nevezetű programnak.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Digitális Biblia, potom harminc amerikai dollárért, pusztít!

Múltkor azon gondolkodtam, hogy a Fujifilm FinePix S5600 a bloggerek fényképezőgépe. Hát, a címért bizonyára versenybe szállhatna a címben szereplő mobiltelefon is, mely a mai naptól – végre – az én zsebemben, kezemben, asztalomon pihen. Akartam írni egy csinos kis leírást, hogy miért jó, meg miért nem, de inkább ajánlom figyelmetekbe Suexid, Zsukov vagy Zoed véleményét, már ha nem olvastatok volna eleget erről mostanság. (És szerkesztőségünk titkos forrásoktól értesült, hogy Dani is ilyen készüléket szándékozik beszerezni.)

A beszerzés kicsit nehézkes volt, mert el kellett tetetni, nehogy elkapják, aztán kiderült, hogy mivel a kártya nem az én nevemen van, ezért szüleim is kellenek hozzá. De itt van, végre.

Általában egyébként zavar, ha minden második ember olyan valamiben vagy valamivel rohangál, mint én, de jelen esetben nem. Mert ez huszonötezerér' (ráadásul nekem még új kártyát sem kellett vennem, mert az aranykártyám pontjai elegendőek voltak csak a készülék vásárlására) nagyon megéri. Salgótarján T-Mobile üzletei egyébként összesen húsz darabot kaptak.

Kéne egy olyan, hogy számítógép-alaplapszám. Most komolyan, gondoljunk bele milyen sok előnye lenne. Például nem kéne szenvedni a napi látogatók megmérésével, hiszen az alaplapszámból nem lehetne kettő. Vagy kevesebb gond lenne a spammerekkel, és a letiltani kívánt látogatókkal. Persze, lenne számos negatív előnye is, de úgy gondolom, kicsit kulturáltabb lenne az internet, ha ezt bevezetnék, nem? És hogy ne jöhessen senki ajogaimvannak szöveggel, úgy lehetne csinálni, hogy pl. az első három karakter vagy számjegy nem lenne látható (tehát interneten nem lehetne lekérni), viszont a tulajdonos nevének azonosításához szükséges lenne.

Kipróbáltam az Ubuntu Linux legújabb verzióját, és ami azt illeti, meg vagyok elégedve. Kezdjük ott, hogy végre eljutott a linuxos betűk élsimítása arra a szintre, amit én évek óta várok (és röhögjetek ki, de többek között emiatt nem állok át linuxra). Oké, egy jópont. Az előző Ubuntu amit próbáltam (valami drapper) ritkacsúnya volt. Ez ellenben rendkívül szép, letisztult és kellemes látványt nyújt, tehát még egy pluszpont. A rendszer gyors. Úgy értem, GYORS! Bekapcsoltam minden létező átlátszóságot, effektet, csillogó-villogó kütyüt, és ahhoz képest, hogy CD-ről ment, villámgyors volt. Tehát még egy – ráadásul jó nagy – pluszpont. Az alap csomag (vagy csak a live miatt, nem tudom) elég szegényes, tehát jópár dolgot kell még telepíteni, bár hozzáteszem, hogy mondjuk egy windows rendszerhez képest már az alapcsomagban is rengeteg alkalmazás megtalálható.

Tetszik, jobban mint a Debian. Megéri gondolkodnom az átálláson.

Igazából az a baj, hogy ha szigorúan el akarja választani az ember a kinézetet, és a programozást, akkor többet kell programozni. Úgy értem, nagyobb köröket kell lefutni, hogy egy használható rendszert dobjon össze az ember, aminek hosszabb távon a forráskódban való piszkálás nélküli könnyű kezelhetőség lesz az eredménye.

Jó, tudom: a Wordpress, a Drupal, a Joomla! és társaik mind-mind rendelkeznek sablonrendszerrel (template, sicc), de a HTML keveredik a PHP-val, ami szerintem csúnya – bár tény, hogy nagyobb szabadságot nyújt a fejlesztés során.

Igazából semmit sem akarok ezzel mondani, csak a sablonrendszer írása közben leginkább ezek voltak a tapasztalataim.

A képen látható grafikon a napi spamkommenteket mutatja, november hónapban. A piros pont (november 11-e) jelöli a szigorított spamszűrő bevezetését. Ha az IP-címhez tartozó hoszt nem hu, akkor két számot össze kell adni a kommentáláshoz. Valamint felújítottam a spamszótárat is, nagy köszönet illeti Shamaltot, amiért összegyűjtötte ezeket (bár volt benne egy hibás, amit töröltem, s amiért ráadásul az én spamszűrőm lett megszólva ;]). A spamkommentek tehát 100%-osan megszűntek, az új védelmi eljárásnak köszönhetően.

Továbbra is van fehérlista: akinek számolnia kéne, de nem akar, az jelezze nekem óhaját-sóhaját.

If you have several CDs laying around with gobs of pirated music you want to destroy before RIAA comes knocking and you don’t want to use the microwave to do it this little device[…]

Tehát, mielőtt jön a RIAA, vagy mondjuk hirtelen szeretnénk megválni állat- és tinipornó, valamint liliomtiprós gyűjteményünktől, rendkívül hasznos lehet ez az eszköz. A lényeg, hogy egy gombnyomással megsemmisíthetjük egy CD vagy DVD tartalmát. USB-ről működik, és huszonhét amerikai dollárért beszerezhető. Sajnos, arról nem találtam infót, hogy milyen gyorsan dolgozik.

Nemrégiben szükségessé vált, hogy rendbe kapjam kicsit a leptopot. Ez úgy néz ki, hogy – a nélkülözhetetlen tartalmak biztonságos lementése után persze – újratelepítem az oprendszert, de a legtöbb programot nem, mivel a régi helyükön is működnek (nem a C:\Program Files-ba pakolok általában). Ez végül is csak mese habbal, a lényeg, hogy gyorsan megcsináltam az asztalt, és kitettem a Winamp ikonját a szokott helyére. Csak az egyszerűség kedvéért: D:\Programok\Media\Winamp\winamp.exe. Kicsit furcsálltam, hogy a megszokott beállításaim elvesztek, hogy nem működnek a gyorsbillentyűk, hogy az összes plugin eltűnt és miegymás. Eltelt nagyjából másfél-két hónap, mire tegnap véletlen benézek a beállításokba, és mit látok? Na mit? Hogy az egy 2.9-es(!) Winamp, holott régóta az 5-öset használom. Na, gyorsan körülnéz, szimatol, hát ide bújt a lelkem: D:\Programok\Media\Winamp5\, remek mondom.

Izgalmas és érdekfeszítő dolgok történnek egy vasárnap délelőttön, nem?

Volt szerencsém kipróbálni a Nokia 6680-as okostelefont, és ami azt illeti, tényleg okos. Tekintsünk el az olyan apróságoktól, mint a Symbian alapú operációs rendszer, a memóriakártyával való bővíthetőség, az MP3-lejátszó, Bluetooth vagy a teljeskörű 3G-s szolgáltatások, és még így is egy remek masinával találkozhatunk. A fogása rendkívül kényelmes, bár a gombok elsőre ijesztőnek tűnnek, szerintem problémamentesen elérhető bármelyik. A telefon hátán egy lecsúsztatható elem védi a kamerát és a vakut, ami a Nokiától elég gagyi megoldásnak tűnhet, de ezzel sincsen probléma. A másik kamera – mert kettő is van ám – a kijelző fölött jobbra található, ennek videohíváskor vehetjük hasznát. A menü személyre szabható, mindenki a maga ízlésének megfelelően állítja be. A ki- és bekapcsoláskor, valamint az üzemeléskor egyaránt nem fedezhető fel lassulás, mint pl. a Nokia 6600-nál.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Oké, szépek, szépek ezek a Vista dobozok, de úgy vagyok velük, mint az állatkertben az elefánttal: szép, szép, de otthonra nem kéne.

Szeretném ajánlani mindenkinek, aki gépen szokott filmet nézni (pláne gyengébb gépek esetében) a GeexBox nevezetű rendszert. Nem más ez mint egy parányi linux, mely szépen betöltődik, és egy házimozirendszer-szerű képet alkot. Miután a rendszer betöltött, ki is nyitja a CD- vagy DVD-meghajtót, és lekapcsolja a merevlemezeket (már ha vannak). A létező összes kodeket le lehet hozzá tölteni, érdemes körülnézni az oldalon. Azt remélem nem kell mesélnem, hogy ez mire lehet jó. :)

Tipp: én az ISO Generatort ajánlom, mert abban szépen be lehet állítani mindent, majd a kész terméket csak CD-re kell írni, és már működik is.

Motörhead – Suicide, felébredtem, megcsináltam!

És megvolt az első éjszaka, hogy nem kapcsoltam ki a leptoppot. Tudom, nem is vagyok igazi kocka, már süllyedek is szégyenemben, de hát eddig nem volt szükséges.

Szokják mondani, hogy miután az ember megszerzi a jogosítványát, sokkal jobban érdeklik az autók. Na, hát ez velem nincs így, még mindig nem állok meg nyálat csurgatni egy járgányra, de azért vannak kivételek. És ilyen elég komoly kivételnek számít a Nissan Murano, ami olyan szinten tetszik, hogy ha tehetném azonnal vennék belőle. Kettőt is.

Kezdjük ott, hogy böszme állat, ami plusz tíz pont. Aztán folytathatjuk ott, hogy kicsit futurisztikus külső kinézete van (bár a lámpa eléggé Ford és Honda koppintás, de talán pont ezért hívja föl magára a figyelmet), belül pedig letisztult, modern és eközben hihetetlen módon elegáns is. A 240 lóerő pedig gondoskodik a megfelelő tempóról is. Az árát meg sem mertem nézni…

Volt szerencsém kipróbálni a Nokia 6020-as modelljét. Kicsi, kényelmes, ügyes és elegáns kialakítás jellemzi. A gombjait még nagyobb ujjal rendelkező urak vagy hölgyek is tudják kezelni, ami azért elég ritka. Van benne FM-rádió (de sajnos fülhallgatót nem adnak az alap csomagban), ismeri a GPRS, EGPRS és az EDGE technikákat, ezenkívül hang- és videofelvételre is lehetőség nyílik a beépített VGA-kamerával (nem tudom, hogy hány megapixeles, de nem is igazán fontos). A menüjében rendkívül egyszerű navigálni (de egy Nokiánál ez nem meglepő). Tetszetős darab, és a nagyjából 28.000 forintos árát jócskán megéri.

A képen a világ legkisebb SD-kártya-olvasója látható. Csak bele kell tolni a kártyát, csatlakozni egy USB-kompatibilis eszközhöz, és már működik is. Okos dolog ez, remélem lesz xD-kártyához is.

A képen – mint ahogyan az a címből sejthető – nem az új Mac Mini látható, hanem a TU-40-es típusjelzésű Linux-PC. A gépet nem a technikai tudása teszi naggyá (128 MB RAM, 200 MHz-es processzor), sokkal inkább az apró mérete, olcsó ára és hordozhatósága. Mielőtt még több komment érkezne, hogy ez ugyan mire jó: például egy házi szervernek (ami két-három gépet, esetleg nyomtatót vagy internetet oszt el a lakásban) tökéletes lehet. Ára pusztán 79€, azaz 23.800 Ft.

Na, ez az, ami egy igazi kockának kihagyhatatlan. Komolyan, egy ilyet össze kéne barkácsolni, nagyon über!

Benny ajánlotta.

Mellesleg készülget az új mefiblog motor, ami teljesen objektumorientált alapokon nyugszik majd. Nem hiszem, hogy érdekel valakit, de még template sablonrendszer is lesz benne, így most ilyen <postTitle> elemek, meg csupa $template->displayContent() függvénynevek rohangálnak a fejemben.

Milyen bosszantó, amikor lemerül az elem, de nincsen a közelben töltő. Nos, ilyenkor tehet jó szolgálatot az USBCeLL mely egy rendkívül innovatív és tetszetős megoldás. A lényeg, hogy az akkumulátornak van egy kupakja, mely alatt egy USB 2.0-s csatlakozó található, amivel bármilyen USB-t támogató eszközhöz csatlakoztatva néhány perc alatt föltölthetjük. Több típusban is kapható (AA, AAA stb.), bár 1300 mAh-nál nem találtam nagyobbat.

Ki kapott tőlem mostanában levelet? Ugyanis többen panaszkodnak, hogy, még mindig nem válaszoltam bizonyos e-mailekre, pedig általában azonnal válaszolok. Lehet, hogy rakoncátlankodik valamit a mélszolgáltatás, de nem hiszem.

A return receipt, azaz értesítés olvasás esetén fanksön be van kapcsolva, de sokan nem engedik küldeni a válaszlevelet, így ez kiindulópont.

Az azért aranyos, hogy amíg itthon akkora szenzáció a HDTV, addig Olaszországban már a műholdas csatornák többsége (National Geographic, Discovery (mind az öt!), Sky Cinema (mind a hat!) és még sorolhatnám) már elérhető HDTV-re, igaz borsos felárért. Bár, ha azt veszem, hogy a Skynál egy teljes csomag hatvan, itthon pedig száztíz euróba kerül, akkor nem rossz.

Ha valaki esetleg arra vetemedne, hogy PHP és reguláris kifejezés segítségével szeretné az ilyen " idézőjeleket „ ilyenné varázsolni, annak ajánlanám figyelmébe az alábbi kis kódocskát:

function niceQuotes($s){
  return preg_replace('#( |^)"(.*?)"( |$)#',' „\\2” ',$s);
}

Ez ugye annyit tesz, hogy ahol az idézőjel előtt és után egy szóköz áll, vagy ahol az idézőjel a tárgyszöveg első és utolsó karaktere, ott lecseréli az idézőjelt a másik verzióra. Ezt természetesen meg lehetne oldani a hagyományos str_replace();-szel, de akkor a minden HTML-elem beírásakor problémánk lenne, hiszen egy hasonló eredménnyel találkoznánk:

<a href=„http://mefi.be”>mefi</a>

Ez pedig nem lenne jó nekünk, ugye.

Mefinek vannak ilyen ciklusai, és általában mikor jön a tél, megmagyarázhatatlan oknál fogva jön a linuxos-ciklus. Ez azzal jár, hogy Mefi kipróbál valami linux disztribet, aztán rájön, hogy hát ez sem az igazi, és akkor vissza minden. Na ez van most, de.

Régen volt a Fedora nevű linux, ami még létezik mai napig. A kérdésem, hogy tud-e valaki mondani róla valamit? Mert a Fedora régen egy eléggé megbízható disztribúció volt, kérdés, hogy ma is így van-e ez. És ha nem jó, akkor mit ajánlotok?

Amit már próbáltam, és nem tetszett: SuSE, Knoppix, UHU (bár az eléggé kényelmes volt, tény), Ubuntu, valamint a Debian, de azt eléggé macerás beállítani, valamint oda kicsit többet kéne érteni a linuxho'.

Ez az iTunes meg istencsászár, csak kár, hogy Apple-ék nem szeretik az aldomént, de sebaj.

Szóval eddig én nem akartam elhinni (jó, jó lehet jönni, hogy deénmegmondtam), aztán tegnap véletlen letöltöttem, és megtetszett. Nem a külsője, azt egy zenelejátszónál véletlen sem nézem, sőt. Sokkal inkább a szolgáltatásai, azon belül is a rádió, ami könnyen megtalálható, nem úgy, mint Winampéknál. Ettől függetlenül még mindig megjegyezném: sokat eszik! Rettenet sokat! A Winamp működése közben (ötös szkinnel, miegymással) nem megy három, míg az iTunes nem megy harminc-egynéhány megabájt fölé, és ez gáz.

Majd ha Mekbúkkal nyomom én is! :D

A hétvége folyamán volt alkalmam megtekinteni a Takedown című filmet, magyar fordítás szerint A rendszer ellensége címmel volt műsorra tűzve a retekklubbon. A film a világ legnagyobb "hacker"-rének életét dolgozza fel, amely 2000-ben debütált, Kevin David Mitnick szabadulásának évében. Azt, hogy miért jegyeztem meg a hacker szót idézőjelben, csak később részletezem. Az alkotás alaposan megosztotta a közönséget, a kritikusok egyértelműen alulértékelték, amit érzésem szerint joggal tettek. A filmet maga Kevin sem ismeri el, amiért annak kiadóját, a Miramaxot be is perelték. Tipikus hollywoodi pénzhajhász húzás volt ez a kiadó részéről, amivel hatalmas baklövést követtek el, így olyannyira sikertelen lett a film, hogy hazánkban is csak dvd kiadásban lelhető fel, moziban egyáltalán nem mutatták be a Takedown címet viselő önéletrajzi alkotást. Aki szeretne többet megtudni Kevin-ről, a Wikipedián fellelhető egy terjedelmes biográfia, életének részletes bemutatásával, illetve ne feledkezzünk meg jó öreg Gugli nevű barátunkról sem.

Ahogy ígértem, most egy kicsit boncolgatnám azt a hacker fogalmat, ugyanis teljesen téves formában él a köztudatban, amiről főleg a sajtó tehet, amin szerintem egyáltalán nem csodálkozik senki. Igyekszem egyszerűen fogalmazni, hogy ne nagyon bonyolódjon bele a kedves olvasó az itt leírtak helyes értelmezésébe. Így a pontos megfogalmazás végett idéznék a Wikipedia-ból, A szabad lexikon-ból.

Hacker: ?Hacker egy programozási területhez értő személy, akit a megismerés vágya és az elegáns megoldások elérése hajt újabb és újabb feladatok, problémák megoldására. Az "igazi" hacker jellemzői: szaktudás, kitartás, kiváncsiság, segítőkészség. Elismerik és becsülik mások érdemeit. Tágabb értelemben az élet bármely területének megvannak a maga hackerei. Így nyugodtan lehet hackerekről beszélni pénzügy, politika, jog, történelem vagy akár a sport területén is.?

Cracker: ?A sajtóban az adatokat lopó, gépekre betörő, weboldalakat és programokat feltörő, ezáltal bűntettet elkövető egyéneket hívják így, ami alapvető tévedés, ugyanis ők a crackerek, vagy black hat (feketekalapos) hackerek. Ez utóbbi kifejezés talán rossz fényt vethet a segítő szándékú "fehérkalaposokra" (white hat hacker), az első kifejezést viszont a shareware illetve demo programok belső védelmét (azaz a program használatának korlátozását megvalósító programrészeket) kijátszó programozókra is szokták használni.?

A teljes cikk itt érhető el, ahol további ezzel a témával kapcsolatos kifejezések, fogalmak definíciójára is fény derül.

GazVezir

Bizonyára néhányan már hallottatok a Debian Gnu/Linux elnevezésű Operációs rendszerről. Ehhez kapcsolódik a következő egyszerű feladvány, amihez már maga a bejegyzés címe is nyújt némi segítséget.
Mint tudjuk, a Debian név Ian Murdock és felesége, Deborah nevének elegyéből származik 1993-ból. Nos, mi történik abban az esetben, ha Ian elhagyja feleségét, Deborah-t, majd annak Barbara nevű barátnőjét veszi el feleségül?

A megoldásokat komment formájában várom, a nyertes pedig gazdagabb lesz egy virtuális csokival.

Egyébként gyakori az a téveszme, minthogy a Linux egy operációs rendszer, ami teljességgel téves megállapítás, ugyanis a Linux egy kernelnek a neve, amit sokan használnak egy Operációs rendszer azonosítására. Vegyük példának a Gentoo Linux-ot. A Gentoo magának a disztribúciónak a neve, a Linux szó azért szerepel ott, hogy jelezze azt a felhasználónak, hogy milyen kernel dübörög alatta. Aki többet szeretne tudni a Windows-on túli világról, az kattintson az alábbi linkekre, ahol minden homályos részletre fény derül.

Unix
Linux

Mefinek és családjának ezúton szeretnék kellemes nyaralást kívánni!

GazVezir

Ez egy olyan fölszerelés, amit az olyan emberek – mint például én is –, akik egész nap a gép előtt ülnek, egyszerűen imádni fognak. Hányszor lett már zsíros az ön klaviatúrája étkezés miatt? Hányszor, de őszintén, hányszor került morzsa a billentyűk alá? Hány alkalommal borult ki az üdítő? A megoldás a problémákra, ez a remek tálca, amihez rendkívül olcsón hozzáférhet, sőt, ha most telefonál, ajándékba adunk még egy darabot! De ha ez sem lenne elég, az első tíz telefonáló még egy szendvicset is kap hozzá!

Ha már a csapból is az idei futball világbajnokság folyik, valamint minden második termék a VB hivatalos terméke, akkor engedjék meg, hogy bemutassam ezt a focilabdát formázó USB-s pendrive-ot. Egy gigabájtos memóriával rendelkezik, ami a szerény 3,2 cm-es átmérőjét nézvén zseniálisnak mondható. Az ára csupán 27$, ne habozzanak rendelni, amíg a készlet tart!

Három hónapja vagyok szerelmes ebbe a csodába, és két hetes tortúra után végre a magaménak tudhatok egy ilyen csodálatos masinát.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Mostanában divatosak lettek az olyan USB-s adattárolók, amelyeknek mókás külsőt adnak. Láttam már söröskorsót, plüssállatot, fadarabot és már régóta tervezem, hogy írok valamelyik ilyen eszközről. És itt ez a gitár alakú kütyü, ami kifejzetten tetszetős, 256 és 512 MB-os kiszerelésben kapható, nagyjából 20€ az ára, bár a kapacitása lehetne nagyobb.

Szinte biztos vagyok benne, hogy ez egy olyan USB-s webkamera, amely teljesen kielégíti az ár/érték igényét. A 35 USA-dolláros, azaz nagyjából nyolcezer forintos csekély összegért kezünkbe tudhatunk 1,3 megapixeles, infravörös és fehér leddel ellátott, dizájnos és meglehetősen kényelmesnek tűnő kamerát, beépített mikrofonnal. Néhány fontosabb technikai specifikációi:

• 1,3 megapixel
• dupla infravörös és három fehér led (előbbi az éjjellátáshoz, utóbbi amolyan vakuszerűségnek)
• 30 FPS @ 640×480
• 1/2"-os állítható lencse
• felbontások: 1280×1024, 1024×768, 640×480, 352×288, 320×240, 176×144, 160×120

Ha azt nézzük, hogy ilyen áron itthon milyen tudású és minőségű készülékek vásárolhatók, mindenképpen megéri, és szerintem a tulajdonságai sem olyan rosszak.

Azannya – leginkább így tudnám jellemezni a mai napomat. Elmentünk venni egy kamerát, mert ugye jövőre erősen szalagavató, ballagás és miegymás, amit szüleim mindenképpen meg akarnak örökíteni. A kamerát lerendeztük, mikor apum megszólalt az egyik TFT-monitor láttán, hogy az jó-e. Mondom, végül is a Philipsek jók, nem lehet rossz. Erre megszólal, hogy na, akkor válassz egyet, meglepetés. Azt a kutya mindenit! Eddig elájultam a laptop képernyőjének csodájától, de miután beüzemeltem ezt a csudát, hát hadd ne mondjam – maga az orgia, alig várom már, hogy videót vágjak vele, meg ugye a CoD-ozást. Ezúton is köszönöm a szüleimnek!

Amennyire szeretem a ZoneAlarm tűzfal- és vírusirtó rendszert, annyira rühellem az automatikus(?) frissítési rendszerét. Mert nem úgy működik, hogy szól, hogy van áppdét, kattintsál ide, és akkor ápp leszel tu dét, hanem kattints oda, onnan ide, add meg a regisztrációs sorszámot, aztán töltsd le az exét és telepítsd újra. Ilyenkor szokott az lenni, hogy Remind me tomorrow., aztán csók'om.

A kocka-termékek legújabb üdvöskéje látható a képen. Abban szinte biztos vagyok, hogy egy ilyen fotelnek nem csak kockák örülnének, de a kockáknak lett kitalálva. :D

Már jó ideje tervezgetem és tesztelgetem ezt a programot, és most úgy érzem, hogy publikussá tehető. Mint ahogyan a nevéből is sejthető, a Windows operációs rendszerrel rendelkező számítógépeket lehet leállítani, újraindítani vagy, a rendszerből kijelentkezni – mindezt időzítve. Elvileg nincsen benne semmilyen probléma, de ha mégis, egy kommentben vagy e-mailben kíváncsian olvasom azt.

Próbáltam minél kisebbre és egyszerűbbre megoldani, így a tömörített állomány (ZIP) ~311kb. lett, és innen letölthető. A tömörített archívumban található egy info.txt és egy shutDown.exe nevű fájl. A program természetesen ingyenes, szabadon terjeszthető.

Na így néz ki az, amikor a kocka sportol. :D

Ha valaki egy szaftos véleményre számít a világbajnokságról, akkor annak csalódnia kell; hogy őszinte legyek azt sem tudom, melyik csapat jutott be, vagy, hogy egyáltalán hogy működik ez. Van viszont egy jelenség, amiről írni szeretnék, mert egyre többet találkoztam vele.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Hetek, mit hetek, hónapok óta keresek egy natív SQL komponenst, és végre megleltem, méghozzá a janSQL tárgyában. A ránézésre rém egyszerű technika mögött rendkívüli gyorsaság és tudás bújik, néhány MySQL-ben megszokott apróságot leszámítva tökéletes nyelvezete van, és az egészben a legjobb, hogy egyszerű pontosvesszővel elválasztott fájlokban tárol. Na de hol a bökkenő? Az iskolában található Delphi 7-es gépeken nem tudom beüzemelni, mivel Delphi 5-ön működik – csak és kizárólag. Poén, hogy mikor az ötös szériához kerestem valamit, akkor a hatos illetve a heteshez találtam csak, most pedig az ötöshöz és hatoshoz találnék.

Elkészültem a házi dolgozatommal. Nem fogom leírni, a feladat részleteit, egyrészt nem hiszem, hogy sok olvasót érdekelne, másrészt egy teljes A4-es oldalt foglal el – de ha valakit érdekel, akkor itt letöltheti, és játszhat vele. Nagy vonalakban a lényeg: a program generál két számot, és ennek szorzatát kell megadni. A jó válaszokat számolja, és a végén kiértékeli pontokban, százalékban és iskolai érdemjegyben. Jó szórakozást! :D

Számomra valahol itt kezdődik a digitális művészet és mondjuk itt ér véget. Bámulatos, hogy egyesek milyen csodákat – mert ez már csoda a szemnek – képesek készíteni, pusztán egy egérrel, vagy egy tablettel.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Ez egy olyan kütyü, aminek sok olyan ember venné hasznát, aki egész nap a gép előtt ül, és mellé mondjuk gerincferdüléssel küzd – mint mondjuk én.

A lényeg, hogy a monitorra rögzíteni kell egy kis eszközt, ami figyeli, hogy mekkora a távolság a kedves delkivens feje, és a készülék között. Ha a távolság csökken, azonnal jelez, hogy húzdkimagad!. Hasznos, ha itthon elérhető lesz, biztos, hogy beszerzek egyet. :)

A Launchy egy olyan Windows rendszerre letölthető alkalmazás, ami segít megtalálni egy másik alkalmazás nevét. Példának okául keressük az Opera nevű programot, akkor csak be kell írni, hogy opera, és már mutatja is a megfelelő találatokat, amolyan livesearch formában, azaz nem kell semmilyen gombot megnyomni. Hasznos lehet adott esetben.

Az SG-n, és több konzolos oldalon olvastam, hogy a Nintendo Wii játékgépért rendkívül alacsony árat (kétszáz amerikai dollárt, azaz nagyjából ötvenezer forintot) fognak kérni. Ez mindenképpen jó húzás lenne, hiszen ha adott lenne a lehetőség, hogy vegyek egy konzolt több, mint százezer forintért, vagy vegyek egy konzolt ötvenezer forintért - nos akkor egyértelmű a választás.

A dolog érdekessége, hogy a Microsoft nyíltan a Nintendo mellé állt, mondván, hogy a PS3-ért kevesen tudnak kiadni többszáz dollárt, így nem marad más választás, csak a Nintendo Wii és az XBOX 360 - bár tudtommal utóbbi sem a legolcsóbbak közé tartozik. Valahol érthető a Microsoft ezen lépése, hiszen okkal tartanak a PS3 megjelenésétől, de bátor lépés is, mert értelemszerűen több Nintendot fognak eladni, tehát a Microsoftnak ez nagy érvágás lesz. De korántsem akkora, mint amekkora a PS3.

Emlékszem, hogy mikor a PS2 megjelent, többen ott éjszakáztak az üzleteknél, hogy meg tudják vásárolni a legújabb csodát. És milyen fura, a PS2 azóta is megállja helyét. Én személy szerint mostanában kezdem érezni, hogy gyengül a teljesítménye a számítógépekéhez képest. Egy jó fél éve, még nem hittem el, hogy gépen lehet szebb grafika és jobb játékélmény, mint XBOX-on, vagy PS2-n.

A WhyReboot egy apró (kb. hatvan kilobájtos) alkalmazás Windows rendszerekre, mely egy a legtöbb műveletről készített naplófájllal segít kideríteni, hogy a rendszer miért állt le, vagy indult újra.

A képen a világ talán egyik legkisebb személyi számítógépe látható. A mérete nagyjából egy Rubik-kockáéval egyezik, a borítás alatt pedig egy 300 MHz-es processzor (a márkáját nem tudom sajnos), 64MB-os SDRAM, és egy 1280×1024-es felbontásban működő, valamint 65000 színt kezelő grafikus kimenet található. Rendelkezik ezenkívül mikrofon be- és hangszóró kimenettel, valamint LAN csatlakozási lehetőséggel.

Az operációs rendszer egy Atom nevezetű Linux, a készülék 325 amerikai dollárért, azaz nagyjából 60 000 Ft-ért vásárolható meg.

kocka! " />Szudoku mániás vagy? Az összes könyvben található játékot megoldottad? Reggelente azért veszel több újságot, hogy megoldhasd az egy-két rejtvényt? Akkor ez kell neked! Buszon, metrón villamoson, bárhol, bármikor, időjárási viszonyoktól függetlenül használható Szudoku-kocka, amit pusztán tíz dollár és kilencven centért a magadénak tudhatsz!

Egy ilyen fotelben már el tudnám képzelni, amint PS2-vel játszok, vagy éppen a TV-t bámulom.

A Microsoft most nagyot nőtt a szememben, ingyenessé tette néhány programját, ráadásul a legjobbakat. Visual Studio (C#, C++, J, Basic) Express; SQL Server 2005 Express és még biztosan több is van, engem konkrétan ez a kettő érdekel.

Mert a Microsoftnak jók a fejlesztési környezeteik, ezt el kell ismernem.

Microsoft Wordöt használsz? Ne már, hidd el, hogy ez sokkalta jobb annál! Először is, teljesen úgy néz ki, mint a Microsoft terméke, másodszor teljesen ugyanazt tudja, de ha még ez sem lenne elég, akkor megjegyezném, hogy ingyenes. Még mindig Wordöt akarsz használni? :)

A program nagyjából hat másodperc alatt áll föl. A teljesen magyar nyelvű menü mellé helyesírás-ellenőrző is jár, és az alkalmazás oldaláról több nyelvi kiegészítés is letölthető.

A szerkesztés közben használhatunk táblázatokat, hivatkozásokat, fej- és lábléceket és grafikákat. Körlevél készítésére is képes, akár XML fájlokból is. Makrók és modulok használatára is alkalmas.

Én eddig OpenOffice párti voltam, de most úgy néz ki, hogy váltok. Az AbiWordöt csak ajánlani tudom.

Délelőtti elfoglaltság gyanánt kipucoltam kedvenc oprendszerem. Van néhány apróság, amiknek beállítása, kikapcsolása, törölése sokkal gyorsabb, letisztultabb rendszert eredményez.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Lehet faggatni az ajaxos trégombot, már tud egy pár dolgot. Sablon kérdésekre természetesen válaszol, mint például meddig vemhes a teve, vagy hány éves a norvég király. Firefoxszal sajnos nyomkodni kell a gombot, Opera alatt elég viszont entert ütni. Ha valaki szeretne, ajánlhat kérdést.

Most pedig megyek gémerkedni, mindenkinek kellemes estét. ;]

Jól működő, gyors és stabil DOS emulátor, valamint egy tartalmas adatbázis, az együttműködő játékokkal. Ez a DOSBox. A régi nagy kedvenceim is működnek vele, mint például a Test Drive sorozat, a Simpsons Arcade, a Ghost Busters, valamint a Transport Tycoon mindhárom kiadása, azaz az Original, a Deluxe és a Mars Edition. :)

Most figyeltem, hogy Javascript esetében is lehet használni azokat a bizonyos reguláris kifejezéseket. Hogy ez miért jó? Többek között azért, mert pl. az idézőjeleket „” jelekké lehet cserélni, de úgy, hogy a forrásban nem történik változtatás. Ennek akkor van előnye, ha hivatkozást írok, mert pl. a PHP regexe lazán lecserélné az <a href=""> elemet egy ilyenre: <a href=„” >, ami nem jó. Egyelőre ismerkedem vele, aztán meglátjuk mit lehet összehozni. A trükkre egyébként

Meg is van. A dolog igen egyszerű, van ugye az alap jávaszkript (az én esetemben ez a java.js fájl), amibe teszünk egy ilyet:

function regexReplace() {
if(!document.getElementById) {
return;
}
bodyContent = document.getElementById("body");
replaceContent = bodyContent.innerHTML;
replaceContent = replaceContent.replace(/\"(.*?)\"/g,'„$1”');
bodyContent.innerHTML = replaceContent;
}

Ez rendkívül egyszerű módon a két idézőjel közé zárt szöveget, szépen alul nyíló, és fent záródó jellé változtatja. Persze, elengedhetetlen, hogy a <body> elemnél egy apróbb módosítást kivitelezzünk, ily módon:

<body onload="regexReplace();">

Ez meghívja a függvényt, de értelemszerűen korábban (a <head>) részben meg kell hívni, vagy definiálni a jávaszkriptet. Eléggé új dolog ez még nekem, szóval lehet, hogy bogaras lesz.

Megmutatván mekkora kocka vagyok, rögtön koncert után írnék egy röpke bejegyzést. Helyesírási hibákért előre is elnézést. Nem, nem részeg vagyok, hanem fáradt, és bedugult a fülem, amit három óráig egy kétszáz wattos hangszóró előtt való álldogálás okozott.

A nagy Ő-ről, fenét. Szóval róla csak annyit, hogy ivott, ami nem baj. Sokat ivott, ami szintén nem baj. De részeg volt, mint a segg, és ezt a szintet nagyjából fél óra alatt érte el. Rühellem a részeg nőket, gusztustalanok. Pláne egy 17 éves példány. No nehogy azt higgyétek ám, hogy szerelmi csalódás ért. Ugyan, már megszoktam. Ha bejön valaki(értsd: megfelelt a kritériumoknak), akkor tuti, hogy foglalt, vagy tíz évig nem akar barátot. Ha nem foglalt, akkor tuti, hogy bunkó, vagy részeges. Ha egyik sem, akkor összejövök vele, és két hét után dob, mert épp olyanja van. Ajánlott zene: Brigád - Barátnős vágyaim, majd bepodkesztelem, csak meg kell szerezni. Na mindegy, majd adok fel egy hirdetést, ami valahogy így fog hangazni:

17 éves, nem dohányzó, alkohollal és kábítószerrel nem élő fiatalember keresi hasonló korú párját. Elvárások nincsenek, csak a fent említettek. Számítógép ismerete 25%, abszolút kockaság 50%-os előnyt jelent.

Na, ne itt nézelődjetek, menjetek aludni. Eszem egy adag sajtos csipszet, mert egészséges életmód rulez. Jah igen, és ahogy Koppány mondta: Showbert Norbikát azért tüntették ki, mert fogyasztja a népet. Minket tüntessenek ki azért, mert NÖVESZTJÜK A HASATOKAT!

Gyengébbek kedvéért: Rómeó Vérzik - Növesztem a hasasm

Kicsit állítgattam az adminfelületen is, többek között nagyobbak lettek a textareák, és szépen színeződnek az egér mozgására, megkönnyítvén a vaksi blogger életét.

Azon gondolkodom, hogy tesztüzemben - és szigorúan csak tesztüzemben - feltepelítek egy TinyMCE-t, vagy valami hasonló WYSIWYG szerkesztőt. Végül is sokkal könnyeb, mint HTML tagekkel játszadozni. Viszont több helyen panaszkodtak már rá, hogy rengeteget szemetel, tehát fölösleges lezárásokat hagy, vagy éppen nem zár le valamit stb. Van valakinek valami tapasztalata, esetleg?

Opera, Firefox és IE júzerek, Opera fanok, de semmiképpen nem Opera ellenes olvasóimat kérdezném.

Tapasztalta már más is, hogy az RSS abrakokat, nem gyengén összekeveri? Ezt a 8.x-es szériától figyeltem meg, átlag tíznél több abrak esetén. Ma például a Kék Káposzta bejegyzései bekerültek Athina kommentjeihez, suexID kommentjei pedig átmentek a Weblabor részébe. Az érdekesség, hogy mindkét helyen megjelenik, és törlésnél mindkét helyről eltűnik.

Megoldás, esetleg?

Örömmel bejelenteném, hogy 2005. március 21-én 21:29 időponttal megszületett mefi első objektuma, mely a TDdidog nevet viseli. Néhány szerencsés már tudja, hogy mire szolgál majd, kérjük ők ne lőjjék le a poént.

Részben tegnap késő éjszaka, és ma korán reggel az egész blog átalakult, és jobb esetben senki nem vett észre semmit. Aki pedig igen, az ügyes volt. Na, de erről majd később.

Drasztikus lomtalanítási hetek vannak, a mai napon a forráskódot gyomláltam, valamint a - még így sem éppen rövid - abraklistát szűkítettem. Nagyjából hat-hét bejegyzéstől váltam meg, fájó szívvel. De szintén ez a helyzet a kontaktlistámmal, sok embert tiltottam, párat még töröltem is. Tervbe van véve a mai nap folytán a gép takarítása is (értsd: regisztri és társai), mert kicsit lassabban működik, mint ahogyan azt én elvárnám.

Most pedig meglátogatom kedvenc demokratikus anarchisztikus népintézményemet.

Többek között ilyeneket csinál mefi a szabadidejében:

Csak szórakozásból kattintgattam, és ez lett az eredmény. Nekünk itt a színfalak mögött bejön, de fontos a te véleményed is, kedves olvasó. Tehát?

procedure Tkocsi_felvetel.SQL_beilleszt(Sender: TObject);
begin
 beszur_sql SQL.Clear;
 beszur_sql.SQL.Add('INSERT INTO autok(id,marka,tipus,urtartalom,loero,evjarat,tulajszam,
szin,rendszam) ');
 beszur_sql.SQL.Add('VALUES(444, "'+felvetel_marka.text+'", "'+felvetel_tipus.text+'", '+felvetel_urtartalom.text+', '+felvetel_loero.text+', '+felvetel_evjarat.text+', '+felvetel_tulajszam.text+', "'+felvetel_szin.text+'", "'+felvetel_rendszam.text+'") ');
 beszur_sql.ExecSQL;
 beszur_sql.Close;
 Close;
end;

Yes. Igen. Megcsináltam. Az első Delphivel intézett SQL kérés, mert megérdemlem.

Az beteg kockaság, hogy éjfél után negyvenkilenc perccel, autószalon programot akarok írni?

Nokérem, elkészültem ezzel az ökörséggel. A neve Kérvénykreátor lett, és letölthető, természetesen ingyen. 566 kilónyi bájtra sikeredett, szóval semmi pánik. A lényeg, hogy kézileg megadott, vagy randomizált adatok alapján készít egy humorosnak szánt kérvényt, amit vágólapra lehet tenni, vagy kilehet menteni egy txt állományba.

[17:24] mefi: mikorra?
[17:24] Balázs: tegnapra :)
[17:25] mefi: Runtime error

Procedure Osszeadas(Sender: TObject);
Var a,b : integer; //itt deklaráljuk ugye;
Begin
  a := Edit1.Value;
  b := Edit2.Value;
  Label1.Caption := a + b;
End;

[Error]: Fatal error, incompatible types, string and integer.

...
  a := StrToInt(Edit1.Value);
  b := StrToInt(Edit2.Value);
...

Kilenc bejegyzés egy nap, hmm. Lehet tényleg nőhiányom van. :D

Még nincs vége, olvasd tovább »

Készítettem egy A-stat matricát, mert ez aranyosabb, valamint sok oldalon jobban beleillik a dizányba, és még a statgép matricájához is hasonlít.

Küldtem egy e-mailt az A-statos srácoknak, és már válaszoltak is, hogy hamarosan elérhető lesz ez a számláló is. Szóval matricamániások örüljetek! :D

Még nincs vége, olvasd tovább »

Még nincs vége, olvasd tovább »

Még nincs vége, olvasd tovább »

No, akkor jak2 kedvéért elmondom, hogyan lehet megcsinálni egy kétoszlopos oldalelrendezést. Tudom, hogy máshogy is meg lehet csinálni, és azt is, hogy nem vagyok én a világ legjobb designere, hogy "osszam az észt" tehát ilyen jellegű megjegyzések kíméljenek.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Ez mekkora idiótaság. Mi az, hogy egy Macintosh gép Microsoft alkalmazást futtasson? Szerintem ez abszolút lehetetlen.

Nem hogy fenekestül felforgatná a PC ipart, de többen elfordulnának a Macintoshtól. Ha valaki normális gépet akar, úgy sem windoszt fog rajta tuttatni. A számítógépen a Linux a nyerő, míg a Macintosh gépeken a Macintosh gépeken az OS vagy az OS/X.

Balázsunk kérésére az akronímák (hülyén hangzik igaz?) tehát a magyarázatok, mint pl ez itt: kocka csak egyszer jelennek meg, valamint a kommenteldénél hamarosan lesz code nevű tag is.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Még nincs vége, olvasd tovább »

Még nincs vége, olvasd tovább »

Van már a motornak saját statisztikája is. Nem látogatókat, hanem bejegyzéseket, arányokat, kommenteket, linkeket számol. Azt is tudja pl., hogy hányszor kattintanak egy respekt linkre. Csak, hogy lehessen örülni.

Kockarovatunk folytatódik. A tegnapi bejegyzésre felbuzdulva, úgy döntöttem, hogy megkezdem az ASP.net tanulmányaimat is.

Nagyjából tűrhető a nyelvezete. Egyelőre még nem sok rossz dolgot láttam (sokkal bonyolultabbra számítottam). Például itt van egy egyszerű tömbkezelő függvény:

<% Function honapok(mNumber)

Dim mArray(11)
mArray(0)="Január"
mArray(1)="Február"
mArray(2)="Március"
mArray(3)="Április"
mArray(4)="Május"
mArray(5)="Június"
mArray(6)="Július"
mArray(7)="Augusztus"
mArray(8)="Szeptember"
mArray(9)="Október"
mArray(10)="November"
mArray(11)="December"

honapok=mArray(mNumber)
End Function %>

Azért PHP-ben tényleg egyszerűbb, de ez sem olyan bonyolult. Inkább egy komolyabb rendszer hatását kelti, de sokszor szerintem nem előnyös ez a nagy bonyolizlás. Mindenesetre megtanulgatok pár dolgot, az soha sem árt.

Na ez az a program amire minden weboldalkészítő, webdesigner, webprogramozó és egyéb webes körökben mozgó embernek szüksége van.

A program nem más, mint az Apache, PHP, MySQL és a PHPMyAdmin szolgáltatásokat egybefogó "miniserver" a gépünkre. Feltelepítjük, és már üzemkész. Nem kell többet szenvedni az FTP-vel. Megcsinálja az ember a gépen, és a végén tölti fel az oldalra. Ha másra nem, helyi hálózat építésére mindenképpen megfelel. Biztonságosabb, és megbízhatóbb mint egy windows helyiháló mondjuk.

A nyílt forráskódú böngészőiről elhíresült Mozilla csütörtökön reklámfilm pályázatot indított az amatőr és profi filmesek körében. A versenyre bárki benevezhet félperces, sugározható minőségű Firefox-filmjével

(via SG)

Szóval kamerákat a kézbe. Én mondjuk egy szép animált reklámot jobban eltudnék képzelni. A Firefox ikonja, és emblémája nagyon tetszik. Milyen helyes lenne, ülnénk a tv előtt, és egyszercsak jönne egy animált róka. (Ez a rókamániám gyerekkoromhoz vezet...) Egyébként Opera rulez. De a Firefox a második legjobb. ;]

Nagyjából azért sejthető volt, hogy hamarosan felmondja a szolgálatot, mivel az utóbbi időben napi nulla látogatót számolt, és Mr-a. írta is, hogy valami baki van. Van egy olyan érzésem, hogy meghívós rendszer lesz újra.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Még nincs vége, olvasd tovább »

Még nincs vége, olvasd tovább »

Igen hasznos, és ügyes program a Cabos. Segítségével a legnépszerűbb Gnutella hálózatokra csatlakozhatunk, és mindenféle reklám, meg agyondizájnolt szemét helyett, normális zeneletöltéseket kapunk.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Még nincs vége, olvasd tovább »

Még nincs vége, olvasd tovább »

Még nincs vége, olvasd tovább »

Egy nagyon hasznos technikára bukkantam a neten. Segítségével a betűket CSS-en keresztül lehet textúrázni. Az oldalon leírt technikát megéri kipróbálni.

moikboy cimborával beszélgettünk az egerekről. Mert ugye aki gépen tervez grafikákat, annak fontos az egér. Nekem öt éve van egy A4Tech duplagergős egerem, és azt kell mondjam, hogy le a kalappal a kínaiak előtt. Nagyon összetették. Kinézetre ugyan gagyi, de kényelmes, kézreálló, sokgombos, és nagyon szépen és finoman mozgatható. Egy baja van, nem gyártanak csak PS/2 csatlakozójút. A laptopon meg csak USB van. A Fuckrosoft egyébként lelopta ennek az egérnek a kinézetét:

Have a fuck, have a Windows. :)

Még nincs vége, olvasd tovább »

Még nincs vége, olvasd tovább »

Még nincs vége, olvasd tovább »

Nem szeretem a CMS rendszereket. Sokkal jobb egy saját magam által megírt program, vagy kód.

Ezek a CMS rendszerek általában két embernek valók, az egyik aki nem ért ahhoz, hogy megcsinálja magának, a másik meg az, akinek nincs ideje rá. Aki nem ért hozzá, az vagy megbíz valakit, fizet neki stb., vagy letölt egy ingyeneset (többek között ezért sem szeretem az ingynes CMS rendszereket, szerintem tönkreteszi a programozókat). Akinek nincs ideje, az meg letölt egy komolyabb rendszert, és azt használja. Mellesleg ezek a rendszerek tapasztalatom szerint elég korlátozottak. Persze, sok mindenre jók, de korlátozottak. A jogokról nem is beszélve.

Kijött a WordPress új verziója, minden blog erről ír. Szerencsére nekem nem az van :D Most telepíthetném újra. A sajátomat legalább akkor fejlesztem amikor jólesik, és nincs kint, hogy WordPress ugye.

Mocsok <textarea> tag. A pimasz nem akarja bevenni az entitiket. Szóval ha PHP átad neki egy entitit, akkor azt lazán átalakítja. Teszem azt a kacsacsőr entitijét kacsacsőrré alakítja. És ez nekem nem volt épp jó.

De megoldottam a kedves str_replace(); nevű PHP függvénnyel. Ennyit mára a hivatalos kockulásból :)

Van egy régebbi Olympus gépem. Most előkavarodott, és megcsodáltam. Valami baja volt neki régebben is, ugyanis mikor kinyitom a lencsevéfőt (digitális gép) akkor elkezd kerregni. Bevittem egy szervízbe, ahol kiröhögött egy szemüveges majom, hogy digitális gép nem tud hörögni. Aztán mikor kinyitotta majdnem eldobta ijedtségében. Felküldött vele a hivatalos Olympus márkaszervízbe, ott meg közölték, hogy min. 60e. Most elviszem holnap megnézetem egy maszek szervízbe, hátha meg tudunk egyezni. ;)

Kapja be az a kedves emberke, aki a GTA San Andreas nevű jétkban a "Wrong side of the tracks" c. küldetést kitalálta. Motorral kell menni egy vonat mellett, hogy a játékos mögött ulő dagadék lelője a vonat tetején álló majmokat. Namármost van olyan kedves és baszik lelőni.

Lehet, hogy csak az én kocka agyamból pattan elő ilyen hülyeség, de a webdesignernek, vagy a webprogramozónak van könnyebb dolga?

Szerintem egy webprogramozónak sokkal könnyebb dolga van, mint egy designernek. A designer ugye megtervez szépen egy oldalt, dolgozik vele, eladja, kap érte x pénzt, és be teszi a referenciák közé. Többezt ezt eladni nem tudja mert hogy nézne ki, hogy A oldalnak meg B oldalnak tök egyforma designja van, köze meg nem sok van egymáshoz ugye.

A webprogramozónak más a dolga. Fixebb lehetőségei vannak. Megír szépen egy programot, és azt mindíg úgy módosítja, ahogy igény van rá. Ebbe a felhasználó nem lát bele. Így lehet, hogy pl. az SG.hu motorja ugyan az mint a gportálé stb.

Ugyan ez a helyzet a matematika érettségivel. Aki egy kicsit ért a matekhoz annak a legkönnyebb a metematika érettségi, mivel ott bizonyos megoldási módszereket kell csak tudni, utána a feladatot bárhogy le lehet vezetni, ha a módszer jó. Történelemből teszem azt nehezebb a dolog, mert a II. Világháború eseményeit ugyan úgy kell elmondania, ahogy a könyvben volt pl. Rettegek az érettségitől :P