Eddig a pillanatig úgy voltam vele, hogy ha már menő nagyondrága MP3-lejátszó, akkor , mert sokkal jobban megéri a pénzét, mint egy sokgigás iPod, ami semmit nem tud. Aztán gondolom erre Steve munkatársai is rájöttek bent az Almánál, ezért kidobták az új iPodokat, amik szerintem csúnyábbak, nagyobbak és drágábbak is, cserébe viszont okosak (és nem szépek).
A világ legangyobb lehúzása az iPod shuffle. De most komolyan, ennél olcsóbb áron vettem a 2 GB-os , ami nekem spec jobban tetszik, van rajta egy nem gyenge kijelző (a maga kétszáz-akárhányezer színével), tud mindenféle jóságot (kivéve filmnézést, de arra ott a házimozi ugye), és a hozzá adott fülesnek gyönyörű hangzása van. Eközben kicsivel drágábban, vagy nagyjából ugyanannyiért kapsz egy 1 GB-os shuffle-izét, aminek nincs kijelzője, azt mondják hogy gagyi a hozzá adott füles, de sebaj: iPodod van!
A Nanónak az első változata jött be. Oké, mondták, hogy sokat karcolódik, meg a CSI ujjlenyomat-adatbázisa semmi hozzá képest, de hát nem kulcstartónak használja az ember, nem korcsolyázni tanul rajta, és nem a kijelzőt taperolja – vigyázni kell rá, ennyi, cserébe van egy sokgigás, kicsi, elegáns lejátszó, aminek még mindig rossz a fülese. A második széria már nem karcolódott és piszkolódott annyira (ahogyan azt volt szíves jelezni párszor), cserébe egy-kettőnek ritka undorító színe lett, de még mindig úgy-ahogy megérte a pénzét. Bár WiFi, Bluetooth (vagy valami hasonló, ami a Zune-ban van, és lehet vele küldözgetni zenét) és hasonló jóságok nem fértek bele ennyi lóvéért.
És akkor most itt vannak az , aka , , és a verhetetlen – alias Tapi, avagy kurvajóempéháromlejátszómvan-mert-megtehetem.
Oké, ez a Touch már tud ezt-azt, ami jóság, de most komolyan: az érintőképernyő miatt hány darab védőcuccban kell hordozni? Mert ezt nem hiszem, hogy csak úgy belehajítja az ember a farmernaci zsebébe, aztán csá. És ez aztán tényleg gáz lesz, ha gyűjti az ujjlenyomatokat, mert máshogy kezelni nem nagyon lehet. Valamint a másik dolog, amitől én félnék, ha ilyenem lenne: hogy mennyi idő alatt megy tönkre.
Összességében nekem az a konklúzió, hogy nem kell iPod. Egyrészt a hatalmas hájp miatt, ami körültáncolja, másrészt van kétgigás MP3-lejátszóm, az tökéletesen elég, szépen szól, tud keverni, van benne rádió (amit soha nem hallgattam még), más nem is kell. Ha már ~300 USA dollárt költenék egy kütyüre, akkor az egy Bluetooth-WiFi-GPS-kombós PDA lenne, nem pedig egy MP3-lejátszó. Lehet, hogy én vagyok a konzervatív, de az MP3-lejátszó zenehallgatásra van, a telefon telefonálásra (oké, ott még elmegy a sok funkció, mert kényelmessé teszi a használatát), a PDA meg minden egyébre.
