Annyira jellemző, hogy ha itthon döglök majdnem egy hétig, akkor hétágról süt a nap, átlag 34°C-os hőmérséklet uralkodik és bizonyos nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel tudnám jellemezni, hogy mely testrészeimről csurog a víz; de persze itt a csütörtök, mennem kell, és – pesszimista mondat jön – mivel mennem kell, undorító idő van. Ebben az esős-hűvös-saras akármiben csak egyetlen jó dolog van: a rendkívül finom levegő.
Egyébként azt vettem észre, hogy egyre nehezebben viselem el a meleget; míg anno 30-32°C-ban teljesen jól éreztem magam (sőt, élveztem), most ha 28°C fölé megy mutató, már megmozdulni sem esik jól. Lehet hogy a korral jár, nem tudom.
És most következzék egy újabb fantasztikus Salgótarján-Budapest buszutazás, a Nógrád Volán Zrt. támogatásával.
Egyébként ezt világ életemben nagy baromságnak tartottam, de amikor Tunéziában jártam, és 40-50 fokban semmi bajom nem volt (azon kívül, hogy égett a bőröm), akkor muszáj volt belátnom.