Itthon száznapos tojásként ismert, de sokszor ezeréves tojásnak is nevezik.
A nem túl bizalomgerjesztő csemege úgy készíthető, hogy hamu és oltott mész keverékéből egy krémes jellegű anyagot keverünk, majd ezzel bevonjuk a kacsatojást. Aztán valami hűvös helyen másfél hónapig nyugodni hagyjuk, végül meghámozva az alábbi látvány tárul elénk:
Negyedekre vágva szokják tálalni, ammóniaszaga van, és elvileg nagyon finom, jellegzetes ízű étel. Utóbbi egyértelmű, előbbiben kételkedem csöppet.
Mostanában ha lesz szabadidőm, szerzek kacsatojást, és csinálok egyet, mert kicsit azért hajt a kíváncsiság, hogy milyen lehet, de megmondom őszintén a kép alapján nem érzek vágyat most három darab százéves tojás elfogyasztására. Ráadásul múltkor sikerült megtapasztalni , és én egyébként is elsődlegesen a nem büdös és nem mozog
alapelveket tartom fenn ételválasztáskor.
Szóval, te megkóstolnád? Vagy esetleg ettél már ilyet?
nem, nem kóstolnám meg. sok minden íze érdekel amit még nem ettem, de enélkül azt hiszem sokáig tudok még nyugodtan aludni :)